Pesti Napló, 1884. szeptember (35. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-12 / 252. szám
252. szám. Budapest, 1884. Péntek, szeptember 12. 35. évi folyam. Szerkesztési Iroda, Ferencziek-tere, Athenäenm-ép ü 1 et. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferenoziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes számo kr. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Naplós kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. • Budapest, szept. 11. Tisza Kálmán fel akarja függeszteni a sajtószabadságot. Miért? — Azért, mert korlátot akar vetni az antiszemitikus, a nemzetiségi és az anarchista izgatások elé. Nézzük, léteznek-e ilyenek? És ha léteznek, várjon a kormánynak ezek elfojtására a rendelkezésül álló eszközök elégtelenek-e? Az antiszemitikus izgatások terén el kell ismernünk, hogy volt egy eset (a pozsonyi), hol Nendtvichet, a kormánypárti antiszemita képviselőt, az esküdtszék felmentette. De hát jogtanult bíróságok soha sem követnek el hibát? Nem volt-e rá eset csak a minap, hogy ártatlan embert ítéltek el ? S mert ez megtörtént, jut-e valakinek eszébe azt követelni, hogy a bíróságokat fel kell függeszteni? Különben a Nendtvich-esettel szemben áll a Verhovay Gyula esete, mely sokkal flagránsabb és sokkal érdekesebb, s mely nem esküdtek kezében volt. Verhovay Gyula a legnagyobb és leghevesebb antiszemita izgató. Tisza Kálmánnak, ha a sajtószabadság felfüggesztését magyarázó indokai őszinték, elsősorban a Verhovay-féle izgatásokkal szemben kellett volna megmutatnia, hogy azokat veszedelmeseknek találja a társadalomra nézve. Ámde várjon megmutatta-e ? Verhovay Gyula ellen épp most egy éve egy oly vád merült fel, mely Magyarországon mindenkit megsemmisített volna. A sikkasztás vádja. S mi történt? Az történt, hogy egy év óta van ez az ügy a bíróság kezében s törvényes ítélet még most sem hozatott. A Függetlenség ez idő alatt hónapokon át jelent meg a törvény rendelkezése ellenére kauczió nélkül, és mégis megjelenhetett és folyvást izgathatott. Az év lefolyása alatt megtörténtek a képviselőválasztások, és Verhovay ismét képviselő lehetett, pedig bűnvádi kereset alatt áll. És ma is épp úgy izgat, mint egy év előtt. Mondhatja-e Tisza Kálmán, hogy Verhovayval és lapjával szemben nem álltak rendelkezésére eszközök, melyekkel izgatásának gátat vethetett volna? Nem mondhatja. Ha Tisza Kálmán a rendelkezésére állott törvényes eszközöket komoly szigorral alkalmazza, ma már a Függetlenség ügyének — így vagy úgy — tisztázva kellene lennie. De valószínűbb, hogy Tisza Kálmán a Verhovayügyben azért járt el úgy, mint ahogyan eljárt, hogy Verhovay továbbra is szabadon izgathasson a zsidók ellen, s hogy Tisza Kálmánnak lehessen ürügye a sajtószabadságot felfüggeszteni. De ott van az egri eset. Az egri nyomdában, a nyomdaigazgatóság elnézése folytán, antiszemitikus füzeteket nyomattak. A kormány, anélkül, hogy a sajtószabadságot föl kellett volna függesztenie, egyszerűen elkoboztatta azokat. Nem voltak-e itt is a rendelkezésére álló eszközök elegendők? De nézzük a nemzetiségi izgatásokat. Volt-e eset arra, hogy egy magyar esküdtszék bármily nemzetiségi izgatóra, ha az csakugyan az államrend ellen izgatott, ki ne mondta volna a bűnöst ? — Nem mondhat bárki egyetlen egy esetet sem. És a kormány mint nemzetiségi izgatót nem fogatta-e el Mileticset? S nem voltak-e a rendelkezésére álló eszközök itt is elegendők ? De Tisza Kálmán azt mondja, hogy anarchista izgatások is léteznek. Meglehet, hogy léteznek, de hatásukat senki sem érzi. Csak sporadikusan merülnek fel egyes újságlapok s füzetek, melyeknek nincs olvasóközönségük. De azért a budai esküdtszék, mely legközelebb tárgyalt egy ily anarchista pert, nem ítélt-e az anarchista írók ellen ? Súlyos büntetésben marasztalta el őket. Avagy itt is föl kellett-e függeszteni a sajtószabadságot, hogy ez megtörténjék ? Akárhova nézünk, akármint vizsgáljuk a helyzetet, azon veszélyeknek nagyságát, melyektől a kormány csak a sajtószabadság felfüggesztése által reméli a menekülést, nem látjuk. Hanem annál jobban látjuk azon veszélynek nagyságát, mely abból származnék, ha a sajtószabadságot csakugyan felfüggesztenék. Igaz, hogy van Magyarországon antiszemitizmus, van nemzetiségi kérdés és lappangnak a társadalom fenekén anarchikus elemek , de mindezeket valamint nem a sajtószabadság szülte, akként azokat nem is a sajtószabadság felfüggesztésével kell orvosolni. Az antiszemitizmus gyógyszere csakis egy jobb gazdasági politikában, a nemzetiségi kérdés gyógyszere egy jobb adminisztrációban és erélyesebb közoktatási politikában, az anarchista kérdés gyógyszere a proletariátus kevesbítésében, s az iparpolitika fejlesztésében rejlik. Mindezeknek semmi közük nincs a sajtószabadsághoz. Sőt sajtószabadság nélkül kevésbbé gyógyíthatók, mert még több elfojtott elégületlenséget szaporítanak vele, mint sajtószabadsággal. A sajtószabadság Magyarországon mindig be tudta gyógyítani a sebeket, melyeket ütött. Nagyobb sebeket senki sem vágott a sajtószabadságon, mint az egykori balközépi zsurnalisztika. S elmúlt, begyógyult. Ma a sajtó hangja és modora tisztességesebb, mint valaha volt. És most akarják felfüggeszteni a sajtószabadságot! Ha Tisza Kálmán csak azon indokokból akarja a sajtószabadságot felfüggeszteni, melyeket Nagy-Váradon elsorolt, akkor államférfiúi érzékét vesztette el. De attól tartunk, hogy indokai nem őszinték. Tisza Kálmán nem azon állapotok miatt akarja felfüggeszteni a sajtószabadságot, melyek ez idő szerint léteznek, hanem azok miatt, melyek egy újabb hódítási politika miatt következni fognak. Magyarország alkotmánya még mindig veszedelmesnek látszik némely törekvésekre nézve. Úgy látszik, kellemetlenül emlékeznek vissza az 1878. évi mozgalmas időkre. S most ennek akarják elejét venni a sajtószabadság felfüggesztésével. S azért beszélnek most de strugis, quae non sunt. Mert tudják, hogy minden alkotmánynak szíve a sajtószabadság. A 48-ai átalakulás is a sajtószabadsággal kezdődött el. Adjátok meg a sajtószabadságot, és ezzel minden szabadságot meg lehet szerezni. Vegyétek el a sajtószabadságot, s a többi szabadságot elvenni könnyű. Jókai Mór 1848-ban első volt azok közt, a kik a sajtó bilincseit leverték márczius 15-kén. Vájjon ott lesz-e most is azok közt, akik a levett bilincseket ismét fölrakják a sajtószabadságra? S Kossuth Lajosnak még ezt is meg kelle érnie! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Szeptember 12. — Tíz nyaralóhely. Manapság, ha pesti ember a főváros közelében nyaralni akar menni, azon gondolkozik, hogy Zugliget, Városliget, Svábhegy vagy Margitszigete, Budakeszi, Péczele vagy Gödöllő, pedig van egy hely Budapesten, mely különb nyaraló azok közül akármelyiknél. Egy gyönyörű pontja a főváros környékének, de mindeddig mostoha gyermeke a közönségnek, s az utolsó évig a tanácsnak is. Ez utóbbi azonban most már kezd reá is gondolni, de annyira még nem jutott, hogy megkeresztelte volna. »A Szent Gellérthegy délkeleti oldalának« hívják ezt a helyet; a név elég hosszú, de nem sokat mutat. Mi is az a Gellérthegy ? Egy kopár domb, oldalában ronda utczák még rondább házakkal, közel csúcsához valami zöld ligetféle és a tetején, no a tetején minden igaz független magyarnak első osztályú »béte noire«-ja: a citadella. Bizony nem valami különös hely. Minden igaz telivér pestinek elég egyszer gyermekkorában felmenni, megbámulni a szép kilátást, s aztán életfogytiglan emlegetni, hogy ő is volt ott egyszer, de az út igen rossz és csúnya szél fút a hegy tetején. Ennek a csúnya helynek adélkeleti oldala« pedig igen figyelemre méltó. Szelíd emelkedésű domb ez, beültetve szőlőkkel, itt-ott fásabb részekkel, amelyek közt mintegy 25—30 villa emelkedik, legnyomósabb bizonyítékául e hely értékének, mert ez igen nagy szám, ha tekintetbe veszszük, hogy itt most 12 éve egyetlen egy villa, de még csak némi nagyzással kunyhónak nevezhető kaliba sem volt. Mert valóban e helynek éghajlata oly szelíd, hogy ahhoz hasonlót hiába keresünk nem csak a főváros környékén, de még jó darab földön is. Ugyanis délről és keletről nyitva áll, míg északról és nyugatról tökéletesen elzárja a felette uralkodó Gellérthegy. A főváros egyik orvosi kitűnősége, ki véletlenül ismerős e helylyel, mondá egy betegének, ki kérdezgeté, hová menjen télire: »Hová? Hát nincs villája a Gellérthegyen? Inkább oda, mint akárhová.« És ugyanő mondta, hogy elegendő pénzzel a legkiválóbb klimatikus gyógyhelyet lehetne itt berendezni. És más szempontból, mint nyaralóhely is fölülmúlhatatlan a »Sz. Gellérthegy délkeleti oldala.« Először is minden nyaralóhelyünk közt a legközelebbi a városhoz, a legkönnyebb közlekedéssel. A vámpalotánál járó csavargőzösön átkelve, s balra fordulva, az újonan épített kitűnő szerpentinen 10 percz alatt gyalog a villák közt vagyunk. Tessék most ezzel összehasonlítani teszem fel a Zugligetet, hová 1 — 11 /2 órai kínos, és vasár- és ünnepnapokon majdnem tűrhetetlen utazás után jut el a fáradt nyaraló, s azután még lehet, hogy szinte vagy egy óráig kell gyalogolnia, míg haza jut. Ez aztán mulatság? Azonkívül a közlekedés a képzelhető legolcsóbb is, mert az egyedül igénybe veendő jármű a propeller; ugyan nem valószínűtlen, hogy rövid idő alatt, a forgalom élénkültével, a főváros kerekes bárkái, az omnibuszok is figyelmükre méltatandják, mi igen kellemes lesz a közönségre, különösen ha addigra »omnibuszrendszabály, eljön a te országod.« Egészségi szempontból úgy télen, mint nyáron kitűnő hely. A városból kiérve s az uj után alig 100 lépést menve, megüti arczunkat az a friss hegyi levegő, mely feljebb mind kellemesebbé válik. Hiába keresünk itt port, gyárfüstöt és szagot, a legtisztább enyhe hegyi levegő hatol tüdőnkbe, friss mozgásra kénytetve azt a fülledt városi jég után. A nagy melegből e hely lakói mit sem éreznek: itt rendesen 3—4—5 fokkal kevesebbet mutat a hovmérő, mint a városban; viszont az a kellemetlen nyirkos hideg, mely kissé esős nyáron a Zugligetet még téli bunda és fütött kandalló mellett is tűrhetetlenné teszi, itt soha sem tapasztalható. Egyáltalán a klíma kitűnő. És a környék, a kilátás mindenkit elragad. Szemben a Dunaparton a vámpalota, a közraktárak s az elevátor impozáns alakja tükrözik a Dunában, beljebb az egész Ferencz- és Józsefváros tágas látképe tárul elénk, balról a citadellával koronázott hegy, jobbról a vasúti híd, a Csepel-sziget falvaival, Soroksár, Promontor, a budaörsi erdők , elbájoló tájkép , emitt erdők, hegyek, a hatalmas folyó, — amott a nagy város örökké nyüzsgő tömegével, mely éppen kellő távolban van; látunk, de nem hallunk. Az a nyüzsgő embertömeg, mely a létért küzdve futkos és dolgozik, az a folytonos élet és elevenség, mely mulattat és gyönyörködtet, ad e helynek sajátságos varázst. És este, ha kigyulnak a lámpák ezerei, fénybe borul a város . .. Elül a parti lámpák fénye tükröződik a csendesen folyó Dunán, hátrább elszórva látszik mint csillag imitt-amott egy-egy világ s a messze háttérben magasra emelkedik ki a villámlámpák fényében a központi pályaudvar, ívezetes üvegfedelén áttör a benső lámpák fénye, ezüstös-aranyos köd lebeg felette, milyen szép mindez ! Csend és nyugalom mindenütt, mit csak néhanéha szakít félbe egy-egy gőzhajó halk zakatolása, vagy egy vonat távoli tompa dübörgése a vasúti hídon. Aztán ismét az a méla, méla csend! Ez a vidék rövid idő múlva felvirul. Nem rég hallottam valakitől, hogy nem ismer senkit, aki egyszer lett volna ide künn: vagy soha, vagy sokszor. Gentry, Budapest, szept. 11. Ő Felsége a király kis kísérettel és gróf Kálnoky külügyminiszterrel e hó 14 én, vasárnap este, az északi vasúton Granicán át Skierniewiczebe utazik, III. Sándor czárral találkozandó. Ő Felsége Skierniewiczebe hétfőn délután 2 órakor érkezik meg, aznap fog valószínűleg Vilmos német császár is oda érkezni. Kedden, e hó 16-án délután ő Felsége visszatér és 17-én reggel Bécsbe érkezik. Tisza Kálmán miniszterelnök beszédéről a Magyar Állam a következőleg nyilatkozik: »Tisza Kálmán miniszterelnök több fontos kérdésre nézve közeledik a mi álláspontunkhoz, amihez már most gratulálunk neki.« A szerbek Horvátországban. Az újvidéki Zásztava dr. Szubbotics János, a horvátországi önálló szerb klub elnökének a horvátországi szerb választókhoz intézett beszámolóját közli lapja élén, melyben mindenekelőtt és mindenekfölött a horvátok s a szerbek között létrejött egyetértés és kibékülés hangsúlyoztatván, a közjogi kiegyezés áldásos volta is említtetik. Horvátország és Szlavónia a kötött egyességet őszintén elismeri és tiszteletben tartja, Magyarország pedig őszintén teljesíti és végrehajtja az abban foglalt intézményeket és posztulátumokat. Csak egy párt van Horvátországban, ezen ország kárára és hátrányára, mely örökös harczot szeretne folytatni Horvátország és Magyarország között, nem gondolván meg, hogy ezáltal Horvátország legszentebb jogait kockáztatja. Kijelenti Szubbotics a szerb párt nevében, hogy a szerb képviselők a horvát nemzeti pártot, a többség pártját támogatják, mely a Magyarország és a Horvátország között kötött közjogi kiegyezés alapján áll, s ez alapot védeni, Horvátország érdekében s fenállása czéljából, meg nem szűnik. (Mikor még a Zásztava is ily nyilatkozatot közöl, akkor lépteti életbe Tisza Kálmán a sajtó ellen a kivételes rendszabályokat!) Pétervárról írják szept. 7-ről: Míg minden érdeklődés a czári pár varsói útja felé irányul, a sajtó indíttatva érezi magát éles bírálat alá vonni az állapotokat Lengyelországban. Katkow közlönye Lilvia A keramikus kiállítás. Bécs, szept. 8. Egy millió értékű parczellán felhalmozva 6 nagy teremben — ez Bécs város legújabb látványossága. Ezzel azután meg is oldottuk volna a rejtélyes czím mivoltát, melyre magyar kifejezést nem igen találunk, annak faragását pedig hivatottabbakra bízzuk. E kiállítás már csak azért is különös érdekű, mert csupa magánvagyont képező tárgyakat tartalmaz. Osztrák-Magyarország nyilvános gyűjteményei ugyanis igen kevéssé karolták fel a khinaiak s japániak remekműveinek beszerzését, s míg az angol múzeumok gazdagok műremekekben e téren, nálunk jóformán nem is ismerik az ipar ez ágát. A keleti múzeum igazgatósága feladatává tette megismertetni a khinaiak azon művészetével, melyben még ma is utolérhetlenek, mely által századok óta fontos szerepet játszanak az ipar terén. Igaz ugyan, hogy századok óta ugyanazon ezopf szerint dolgoznak többé-kevésbbé, mégis művészetük unalmassá még nem vált. Az alakok, a festés pedig mindig ugyanaz némi változtatással, de a genreban s az elhelyezésben mégis megkülönböztethetünk többféle korszakot. Nem lehet célunk behatóan foglalkozni a kleinai porczellán készítésének történetével, de minthogy ismertetésünkben el nem kerülhetjük a korra is utalni, melybe ez vagy ama tárgy tartozik, futólagosan ide iktatjuk a korszakokat is, melyeket megkülönböztetünk az Európában ismert porczellán tárgyaknál. Miután pedig ezek az uralkodók szerint jeleztetnek, ezeket is felemlítjük. A díszítések szép kivitelűek s már házi jeleneteket is tárgyalnak s a festés nem oly dicséretes, mint azelőtt; leginkább arany vagy fehér szinregjurek' névvel aláirt czikket közöl, mely olyan mint a vádirat Albedinszki kormányzata s az oroz közigazgatás gyöngesége és alázatossága ellen lengyel földön. A czikk ezzel párhuzamba helyezi Poroszországnak összehasonlíthatatlanul erélyesebb magatartását és sikereit. »Nem maradhat észrevétlen — mondja a czikkíró — hogy a németek nagy erélylyel és következetességgel járnak el a lengyelség ellen ott, hol úgyszólván éppen bölcsője van, honnan a lengyelek őstől fogva cseleiket szőtték a békés orosz-litván lakosság ellen éppen úgy az egykori Litvánia nagyherczegségben, mint a mostani Lengyelországban, hogy őket befolyásuknak vessék alá. A lengyelek a kérlelhetetlen történeti igazság ítéletével büntetésül nemcsak jogtalan módon szerzett birtokukat, hanem saját tulajdonukat is elvesztették. Három hatalom volt ez ítélet végrehajtására hivatva, Ausztria, Poroszország és Oroszország. E hatalmak mindegyike a lengyel birtok egy részével külön polgárosító küldetést is kapott. Poroszország a történelem adta e hivatását kitünően megértette s közvetlenül e czélra törekszik. Ausztria nemcsak tehetetlennek bizonyult a részére juttatott lengyelekkel szemben, hanem befolyásuknak meg is hódolt s most szintért nyújt jezsuita-lengyel fondorlatok és abszurditások számára. Ami Oroszországot illeti, távolról sem maradt eléggé szent kötelessége tudatában s most e feledékenységért a legszigorúbban bűnhődik három bensőleg összenőtt pestis-daganattal. E daganatok : a nihilizmus, a polonizmus és a jezsuitizmus. Valóban csodálatos, mennyire elmaradtunk e tekintetben nyugati szomszédaink mögött. Az elkeseredett lengyelek nemcsak azért neveznek bennünket barbároknak, mert uralmunk alá hoztuk őket, hanem azért is, mert nem értjük a szükségleteket és az érdekeket. Orosz-Lengyelország! Nem nevetséges ez ? Megtaláljuk tán a történetben ? Nem találjuk. Csak az orosz szellemi tévedés terméke az. Orosz-Lengyelország természetes és történeti kötelékekkel Oroszországgal összekapcsolt ország, hol azonban egyrészt a jellemtelen orosz belső politika, másrészt a jezsuita-lengyel fondorlatok és izgatások folytán, az oroszság minden részről üldöztetve és senkitől sem támogatva, eddig nem fejlődhetett.« Ezt a felfogást még a szintén szlavofil Nowoje ‘W’remja is túlságosnak tartja; egy czikkében szerény és félig leplezett ellenmondást enged meg magának Ratkov lapja ellenében. A lap konstatálhatni véli, hogy ha Lengyelországról van szó, sokat gondolnak a politikusokra s keveset a nagy tömegre, mely előny és hátrány szerint teszi számításait s mely az orosz részről érdekében tett gazdasági intézkedésekkel meg van nyerve Oroszországnak. Minden elmélkedések e pillanatban különösen veszik ki magukat. Azt lehetne hinni, hogy valami intésről van szó, melyet Katkow a czárnak útravalóul adott Lengyelországba. — Községi képviselet Varsóban nem létezik. De a közigazgatás a fogadás czéljából bizottságot állított össze, mely a czárt a lakosság nevében üdvözölte. A Chlebnikow-czég a napokban remek tálat és sótartót, melyen ez a küldöttség kenyeret és sót nyújt át a czárnak, küldött Varsóba. Az ezüst, aranyozott tál átmérője 13 versek, a tál széle ó bizánczi stílben van zománczozva. A tál közepére a czári czimert és a név kezdőbetűit vésték. A tál felirata: »Legalázatosabb ajándéka Varsó város lakosságának.« A sótartó szintén ezüst és zománczos; alakja a rendes orosz sótartókénak felel meg. Varsóból Írja egy levelező . Aki nincs a viszonyokba beavatva, bizonyára azt hihette, hogy a legutóbb múlt négy hét minden egyes napján itt legalább is egy-egy roppant összeesküvést fedeztek fel. Különben hogyan lehetne elképzelhető, hogy minden éjjel (efféle dolgot itt csupán éjjel szokás végezni) 50—100 elfogatást eszközölnek ? Az itteni fellegvár már egy héttel ezelőtt nem volt képes több foglyot befogadni. Valami kétezer ember — férfi és nő — fogatott össze, s lassan kint megtelt minden rendőri fogház a város belsejében. De hát kik a foglyok? Mindazon egyének, kik valaha politikai pörbe fogattak, elítéltetElső korszak 1426—1465-ig: Lienen-Te 1426—1436 Ming- Tehiog-Tong 1436—1450 dinasztia King-Tai 1450—1457 Tehien-Chun 1457—1465 E kor készítményeinek alakja kissé nehézkes , az anyag áttetsző, a díszítés szimbolikus állatokat tüntet fel. A festés igen egyszerű, leginkább a kék színben szerepel már most is. A külalak már sokkal szebb, az anyag jobb, a díszítés már művésziessé válik s a szimbolikus állatok mellett már személyeket is felkarol s a természet köréből is veszi tárgyát. A festés erőteljes, de a kék szín kevésbbé szép, mint az első korszakban. Harmadik korszak : 1567—1644 Tai-Tchang 1620-1621 Thien-Ki 1621—1628 Tsoung-Tehing 1628—1644 A külalak igen nehézkes ismét, főleg az edény falainál, melyek gyakran négyszögletesek. A díszítés ízléstelen , megint csak szimbolikus állatokból áll. A festés minden összhangzás nélkül, gyakran rozsdaszinű. Negyedik korszak : 1644—1723 Thsing- ÍTchun-Tehi 1644—1662 dinasztia [Khang-Hy 1662—1723 A külalak igen gondos kivitelű s pompás. A díszítések virágok, madarak és személyekből állanak. A festés összhangzó s remek. Khang-Hy hosszú uralkodása a khinai kerámia legkiválóbb eseményei közé tartozik. Ötödik (utolsó) korszak: 1723—1796 Thsing- lYong-Tebing 1723—1736 dinasztia [Kien-Long 1736—1796 A külalak igen elegáns, többször igen keresett. Az ötödik korszak végével kezdetét veszi a hanyatlás, melynek tanúi vagyunk mi is. E történeti, azaz inkább műtörténeti eltérés után felvehetjük ismét az eredeti fonalat. Gr. Zichy Ödön buzgalmának sikerült vagy 50 előkelő személyt rábírni, hogy a birtokukban levő porczellán műtárgyakat engedjék át egy időre a keleti múzeumnak kiállításra. Ezen ismertetésnél az egyes birtokosok szerint fogjuk beosztani a körmenetet, — kiemelvén csakis a nevezetesebb s kitűnőbb dolgokat, mert ha behatóbban s pontosabban akarnánk e kiállítással foglalkozni, nem tárcza, hanem könyv írásához kellene fognunk. Az első termet egészen a Liechtenstein János herczeg által küldött tárgyak töltik ki, melyek közül különösen említendőnek tartjuk : a pompás vázákat Kien-Long idejéből 0-34 m. magasságban, mesteri kivitelűek, virágokkal borítva; továbbá egy szobrocskát, mely Kouan-in istennőt, gyermekével karján, tünteti fel gazdag arany állványon, — a virágtartókat rostélyszerűen áttörve, halbasineket kolosszális nagyságokban, a legkülönfélébb tálakat, tányérokat, palackokat mind gyönyörű kivitelben Khang-Hy és Kien-Long idejéből csak futólagosan érinthetjük; úgy szintén a nagyon számos edényt európai államok czimereivel, melyek megrendelés folytán készíttettek; de bővebb leírásra méltó két óriási gyertyatartó, melyek mindegyike 7 porczellán részből van összetéve, bronczczal környékezve. Legalul egy khinai halmedencze Kien-Long idejéből, rajta gyönyörű váza, mely csészét tart, e fölött hengeredény, mely ismét nagy medenczének szolgál talapzatul s betetőzéskép megint két hengeralaku edény. Körülötte vannak azután a karok a gyertyák számára. Ezen műremekek magassága 270 m. A második termet foglalják el I. Pallavicini őrgróf tárgyai, melyek közül kiválnak egy 56 m. átmérővel birótál, virágokkal és pávákkal díszítve kék színben az üvegmáz alatt, vörös s avany festés a máz fölött. Idő: Khang-Hy; — egy vizedény a 18-ik századból 0 35 m. magas gazdag ékitéssel; — 2 mandarin-öblöny vörös arany alappal, melyen 4 medaillon van házi jeleneteket ábrázolván; a nyak s a fedő domború virágdiszitménynyel van ellátva, fogául két oldalt hosszú farkú patkányok szolgálnak. Magassága 0 30 m. Kien-Long, s végre egy mozaikszerüen berakott asztal. Schwarzenberg Adolf herczeg birtokát kérjező tárgyak közül álljanak itt: egy tál külső ke»v - « ’ tárgyak fehér | Második korszak: 1465—1567 fTcing-Hoa 1465—1488 Ming-Houng-Tehi 1488—1506 dinasztia fTehing-Te 1506—1522Kia-Tehing 1522—1567 Long-Khin 1567—1573 Wan-Li 1573-1620 tek vagy csak gyanúba keveredtek, a czár elutazásáig rendőri letartóztatás alá vétettek. Az éjjel véletlenül tanúja voltam, hogyan eszközöltek egy ilyen elfogatást. Felébredtem a nagy lárma folytán, mely a házban hallatszott; sebtiben felöltözködtem s a harmadik emeletre mentem, hol egy velem barátságban álló család lakik. Nyitva találtam az ajtót s beléptem. Az előszobában több rendőr állt; a háziúr felöltözve egy csendőrtiszttel éppen kijött; utána rohant jajgató neje. »Mi történt?« — kérdem csodálkozva. »Éppen semmi«, feleli a tiszt — »nyugtassa meg az asszonyt. Férjének nem lesz baja. Mihelyt a czár elutazik, ismét szabadon bocsátjuk.« De mit vétett a férj, egy tiszteletreméltó, komoly,tekintélyes ember ? 1863-ban, a lázadás idején, mint az itteni egyetem hallgatója, részt vett a mozgalomban s három évi várfogságra ítéltetett, melyből egy évet leült, mire kegyelmet kapott. Azóta — tehát husz év óta, mintaszerűen viselte magát, a mint itt azokról mondják, kiknek nincs politikai véleményük, vagy ha van, sohasem nyilvánítják. Ilyenek azon bűntettesek, kikkel most az összes fogházak s a fellegvár túltömvék. Több hét óta az itteni rendőrséget a különböző városokból ezer rendőrrel szaporították. Ezen kívül négy nappal ezelőtt még 450 pétervári rendőr érkezett, s ma azon irigylendő állapotban élünk, hogy minden 20—30 lépésnyire legalább egy rendőrt láthatunk az utczán. Tegnap megolvastam, hogy a krakói külvárostól az Újvilágig — mely valami egy kilométernyi út — nem kevesebb mint 35 rendőr állt. A tál, melyen a czárnak megjöttekor kenyeret és sót nyújtottak át, 3200 rubelbe került. Ez helyén lenne, ha a polgárok áldozatkészségéből és ragaszkodásából jönne az adomány. De mit csinálnak itt ? Nagyon egyszerűen járnak el. A város főnöke tizenhat vagyonos polgárt kiszemelt s megparancsolta mindegyiknek, hogy adjon 200 rubelt. Jaj annak, ki az ilyen parancsot nem teljesíti. Ugyanúgy jártak el a házak díszítése és kivilágítása körül. A rendőrség megparancsolta, s a parancsnak engedni kell. A ki házát fel nem lobogózza s ki nem világítja, pénzbírsággal suttatik, vagy ami még rosszabb, följegyeztetik. Az uralkodók találkozása Skierniewicze, szept. 8. Itt vagyok tehát a most sokat emlegetett helyen. Skierniewicze egy kis hely a Bécs s Bromberg közötti vonalon, honnan szárnyvonal vezet Varsóba. Lakosságát kizárólag zsidók képezik, a bosszú kaftánnal s a lelógó pessikivel. Nevezetessége a terjedelmes kastély, melyen meglátszik, hogy hajdan nagy urak laktak benne. Itt lakott Lowitz herczegnő, ki annyit beszéltetett magáról, s ide jött meghalni II. Sándor ifjúkori barátja, a fellázadt Kaukázus győzője, Baratinsky herczeg. Valószinű, hogy itt lesz a három császár találkozása; a kastély elég terjedelmes, hogy befoglalja mind a három koronás fő kíséretét. Azért mondtam csak valószínű, mert Berlintől egészen Brombergig jól informált köröktől úgy hallottam, hogy a találkozás itt lesz, de Skierniewiczében egy lélek se tud felőle semmit, vagy legalább nem akar tudni semmit. Meglehet, hogy ez csak a felsőbb parancs iránti vak engedelmesség, hogy a találkozó helye titokban tartassák, de annyi bizonyos, hogy nem nagyon tanácsos itt kíváncsiskodni, mert könnyen a nihilista gyanújába lehet esni. Ami engem meggyőz, hogy a találkozás itt lesz, ama körülményben keresendő, hogy a város tisztátlansága mellett feltűnő a kastély tisztasága, azt csak az imént restaurálták s hatalmasan őrzik. Ami különben az őrizést és felügyeletet illeti, az már Lengyelország határán kezdődik, és cseppet sem csodálkoznám, ha most is kísérné valaki lépéseimet. A programmat illetőleg azt beszélik, hogy a nagy ünnepély a Lazsenszky-kastélyban lesz, melyre a szép lengyel nők nagy előkészületeket tesznek, hogy szépségüket és elegancziájukat bemutassák. A czárné soha se hagyja el férjét; mellette van Kotchoubey herczegnő főudvarhölgy, ami arra következtet, hogy számos lengyel előkelő nőbe fog