Pesti Napló, 1885. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1885-10-10 / 278. szám
278. szám. Budapest, 1885. Szombat, október 10. 36. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencilek tere, Athenaeum-épít 1tt. Apaelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghen intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferenoziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A Vp anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: viaconként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra i frt 50 kr. — 8 hónapra t frt. Ha az esti kiadás postai kilinküldáse kívántatik, postabélyegra havonként 85 t., évnegyedenként X forint felfildtetendó. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »PestiNapló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ TM Okt. 1-sejétől kezdve lapunk előfizetési árát lényegesen leszállítottuk. Előfizetési feltételek: (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki.) 6 hónapra ............... 9 frt — kr. 3 hónapra ....................... eee 4 „ 50 „ Havonkint ............... 1 „ 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonkint 35 kr. évnegyeden kint 1 forint felülfizetendő. Azon előfizetők, kik szeptemberen túl a régi áron fizettek elő, a régi s az új előfizetési árak közötti különbözetet az új előfizetésnél levonni szíveskedjenek.* Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Khuen-Héderváry. Állatszeliditőnek könnyebb lenni, mint horvát bánnak. Esztelen követelések és elvadult szenvedélyek a horvát politikát annyira megrontották, hogy alkotmányos utón Horvátországot kormányozni szinte lehetetlen. Délszláv fantáziák pótolják Zágrábban a józan politikát, a történelmi igazságot hazug mesék váltották fel, közjog és alkotmányos törvény megtagadtatnak, s ezek ellen hevesen izgatni hazafiságnak tartatik; az állam iránti hűséget hazaárulásnak bélyegzik, s a király iránt tartozó lojalitást a kormányzat tekintélyének teljes aláásásával és a nyílt lázadással összeegyeztethetőnek vélik; őszinteség nincs az emberekben, sem a pártokban, hivatalnokok és képviselők kétszínűségben keresik az eszélyt; folytonos cselszövény a pártélet s majd mindenkinél, bármily nagyszájú legyen, a személyes rugókat kell keresni; mindenki hivatalnok szeretne lenni s ehhez az út, ha minél hangosabban izgat az állam ellen, mert hires és népszerű emberré igy válhatik, kit megválasztanak polgármesterré, képviselővé s kineveznek alispánnak; hivatalnoki kar, papság, tanárok, tanítók és tanulók mind csak politizálnak s kötelességeik teljesitése legkisebb gondjuk; kis közönségü hírlapok kíméletlen czikkei eseményekül tekintetnek s világgá kürtöltetnek; a városok söpredéke politikai tényezővé vált s a pártvezérek hizelegnek neki, a falvak parasztsága pedig vasvillákkal és csépekkel kész a hont megmenteni az uraktól és hatóságoktól. Tizenhét évi autonómia ide juttatta Horvátországot. S az izgatás fő fészke a horvát országgyűlés. Egész Európában, de talán a föld kerekségén körül nincs hasonló törvényhozó testület. Ahány ülés, annyi botrány, kisebb, vagy nagyobb. Horvátok horvátokat a becstelenség legdurvább szavaival illetik. A pártok nem vitatkoznak, hanem veszekesznek, nem mérkőznek, de verekesznek. Az a nagy szónok, ki legirtózatosabban káromkodik, az a nemzeti hős, ki pofozkodni kezd. S a théma mindig Magyarország és a magyarok, kik pedig sokkal kevesebbet törődnek Horvátországgal, mint kettejük érdekében fekszik. Mert ha Horvátország nem önmagát kormányozná, hanem magyarok által kormányoztatnék, jobban menne sora. Oktalan vádaskodás Magyarországot tenni felelőssé mindazon bajokért, melyeket Horvátország önmagának szerez. Még minden bánja horvát volt: Rauch, Vakanovics, Mazuranics, Pejacsevics, Khuen, s az osztályfőnökök is: Zsivkovics, Voncsina, Subaj, Stankovics, Klein csupa horvátok, a főispánok is azok egytől egyig; az országgyűlést maguk a horvátok választják: hogy lenne hát más oka, ha rosszul megy dolguk, mint önmaguk ? Khuent magyarnak, idegennek szidják ; született Nustarban Szlavóniában s az atyja is már ott született, a nagyatyja pedig tiroli volt. De azért mi is magyarnak tartjuk Khuen grófot, épp oly joggal, mint a Pejacsevics, Draskovics stb. grófokat s mindazon horvát urakat, kik tagjai a magyar képviselőháznak. Mert Horvátország Magyarországon nem külföld, hanem belföld. És éppen ez oknál fogva nem tűrhetjük, hogy Horvátországban a rendetlenség és zenebona tovább tartson. Elég volt belőle idáig. Khuen-Héderváry bán magyar zászlós úr is, rangban a király után a harmadik, természetes hát, hogy magyar embernek tartjuk, de hogy mi kifogásuk lehet nemzetisége ellen a horvátoknak, ki Zágrábban tanult, a horvát közigazgatást vezeti horvátul s horvát beszédeket tart a király előtt és az országgyűlésen, azt senki meg nem érti. Örüljenek a horvátok, hogy ilyen emberük van. , Tevékeny és bátor s e mellett nyugodt. Éppen mert emberükre találtak benne, azért gyűlölik őt az ellenzékről olyan nagyon, a Strossmayer pártja és a Starcsevics pártja. De ezen pártokkal paktálni Magyarországnak egyáltalán nem lehet, azt a múlt bebizonyítá. Horvátország pedig nem boldogul velük, az is kétségtelen. E pártokkal a korábbi kormányok pakliztak, Khuen nem teszi, ezt róvjáte fel neki bűnül. A választások a Szarcsevics-pártot, a király útja Strossmayert és híveit hazudtolta meg s tette reménytelenekké s a desperátus emberek mindig veszélyesek. Bosszút forraltak Khuen gróf elleni összeesküvést, melyben úgy látszik, része volt Zágráb város polgármesterének is és Zsivkovics bárónak. Megtámadni a bánt az országgyűlésen és megrohanni, a kormánypártot megbontani, hogy szétszakadozzék s a városban a zenebonát engedni dühöngeni : igy vélték Khuent gyalázatosan megbuktathatni. S tervüket nem hagyták abba : amint megnyílt a horvát országgyűlés, Zsivkovics kezdte bontogatni a majoritást, Tuskan, Mazzura és mások elkezdték a személyes támadásokat a bán ellen, s végre, midőn a kedélyek már kellő hőfokig izzóvá tétettek, Szarcsevics maga vállalkozott, hogy a bánt az ülésben megveri. A merénylet nem sikerült teljesen, tehát felsült. A horvát pártok verekedtek ugyan ismét s a bán az ülésből menekülni volt kénytelen, de egy kis dulakodáson kívül, melyben barátai körülvették, egyéb baja nem esett. A dolog roppant feltűnést keltett mégis. Budapesten és Bécsben a megbotránkozás tetőfokra hágott s mindenki leste, mikor veri szét a kormány ez országgyűlést. A magyar minisztérium pedig nem tett semmit. Sorsára bízta Khuent, tegyen, amit akar. S ekkor tűnt ki leginkább, hogy Khuen férfi és okos ember. Bármennyire fel lehetett indulva, el nem kapatta magát meggondolatlan tettekre : le nem köszönt, párbajt nem provokált, sértőit házszabályilag kidobatta a gyűlésteremből, törvényesen biró elébe idéztette s a polgármester ellen vizsgálatot indított, s mikor ezzel pár nap alatt kész volt, ismét megjelent az oroszlánbarlangban emberevő ellenségei között. De akkorra ezek már meg valának szelídítve. A sikertelenség lehangolta őket s a bátorság imponált nekik. A bán pedig — mintha semmi sem történt volna — ott folytatta beszédét, ahol három nap előtt elhagyta és ismételte azon szavakat, melyekbe akkor a leskelődő Szarcsevics belekötött. Kétségkívül ez merész és önérzetes fellépés volt. A bán ezen beszédében a többinek nem, csak Zsivkovicsnak felelte álláspontját a kamarába okmányok kérdésében, hogy azokat a magyar belügyminisztérium kérelmére Magyarországnak visszaadta, igen alaposan azzal indokolta, hogy azok Magyarország tulajdonát képezik s ő jogosítva volt azok felett rendelkezni. Azután leült a kijelentéssel, hogy bár fenyegessék, ő nem fél. Másnap a vita bezáratott s most punktum. De csak kis időre, mert képtelenség feltenni, hogy Horvátországban nyugalom lesz. A bán helyzete Zágrábban igen rossz, s csak úgy tarthatja magát, ha felülről a leghathatósban támogatják a király és a magyar minisztérium. E kérdésen fordul meg jelenleg a horvát ügy. Khuen-Héderváry bán Zágrábban ellenségektől van körülvéve. Strossmayer és a papság halálos ellensége, Starcsevics és a nagy Horvátország párthívei gyűlölik, Zsivkovics és a szerbek egy része elpártolt a kormánytól s ellenzéki lett, a horvát főurak, Pejacsevics László és Sermage Rikhárd grófok sértett ambícziójuk miatt, neheztelvén Tiszára,Kbuent nem támogatják, Zágráb polgármestere és polgárai már többször tüntettek ellene. De ez minden bánnal igy lesz, ki hű Magyarországhoz. Szerencsére a bán állása a királytól függ és a magyar kormánytól. Khuen azon ember, ki megszerzi magának a kellő tekintélyt, ha Budán el nem ejtik. A magyar kormány horvát politikájára legyünk hát kiváncsiak. Ezt szeretnék már egyszer látni, hogy micsoda ? Khuen Zágrábban a rá mért nehéz feladatot csak úgy old A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A fekete gyémántok. (Dráma 5 felvonásban, Irta Jókai Mór. Először adatott a nemzeti színpadon, 1885. okt. 9-én.) Az Arany ember sikere felbátorította Jókait, hogy folytassa regényeinek színre alkalmazását. Jól teszi. De a széptani és dramaturgiai vitákat szükségtelen volt kihívnia azáltal, hogy ily módon átalakított műveit drámáknak kereszteli. Sokkal egyszerűbb, mert az igazságnak megfelelőbb lett volna megmaradnia a »színre alkalmazott regény« elnevezése mellett. S nem hiszszük, hogy ezen az elnevezésen akár a nemzeti színház drámabírálói, akár a hírlapok kritikusai, vagy az egész közönség jobban fönnakadhattak volna, mint azon, hogy drámának mondatik olyan, amely nem dráma. De, amit Jókai meg nem tett, megteszszük mi, nem mint drámát, hanem csak mint színre alkalmazott regényt tekintjük a Fekete gyémántokat. S elismerjük, hogy bármily gyarló is a fáson, de a gyémánt nem hamis. Van fénye, ragyogása. Tudjuk, hogy kritikának s közönségnek legyőzhetetlen szenvedélye a pálczatörés. És itt is,,az első benyomások indulata, pálczatörési hajlam. Ámde az a palota, melyet a Fekete gyémántok felett hirtelen és könnyedén eltörni akarnak, nem száraz hát, hanem a költészet nedveivel van tele. Hajlik, de nem törik. S az eset előreláthatólag megint az lesz, hogy a darabot szapulni fogják, de a darab állandóan tartani fogja magát, s kasszadarab lesz, mint az Arany ember. Mert a hiányok ebben sem nagyobbak, mint az Arany emberben, és az előnyök és költői szépségek ebben sem kevesebbek. Mindkettő a Jókai külön költői világa. A képletnek színes vagy nagyító üvegén keresztül tükröződő élet, melyből nem hiányzanak a lélektani igazságok, a bölcsészeti abstrakcziók, de melynek külső formái legtöbbször allegórikusak. Képzelet játékai képzeletek által. Nem csupán azon egyeseknek tetteit és jellemeit akarva mutatni, a kik a színen föllépnek, hanem mindazon sokakét, a kik hasonló szenvedélyek, érdekek, érzések, vagy helyzetek kombináczióiba kerülnek. S Jókai mintegy külön választja s külön világnak tekinti a sorsot és az embert. Jókainál a sors sokkal gondolkozóbb és szisz- s tematikusabb, mint az ember. Az ő emberei csak ér-zésekből állanak s helyettük a sors gondolkozik, így a fatalizmus egyik íróban sem éri el azt a magaslatot, mint Jókaiban. Innen költészetének végtelen pompája, de egyszersmind miszticzizmusa, melylyel nem tud megmaradni a rideg valóságnak fotográfus műhelyében. Innen van, hogy költészete, akár a színpadon, akár könyveiben, oly sok embert elragad, s oly keveset győz meg. Mert ki az, aki meggyőzőleg tudna bevilágítani, bármily fényes legyen is szövétneke, a sorsnak rejtélyeibe ? Hány embert keresztül lőnek golyóval, és megél, hány ember lesz szédítő gyorsasággal milliomos ? De az emberek mindezeknek magyarázatait orvosoktól és pénzismerőktől kérik, s nem a sorstól. Zola megmagyarázza az ilyen jelenségeket mint az orvos s mint a bankár. S ezért győz meg mindenkit, de nem ragad el senkit. Jókai, aki szintén ilyen jelenségekkel foglalkozik, magyarázatért a sorshoz fordul: ezért győz meg kevés embert, de sokakat elragad. S teszi ezt oly költészettel, ami ellen hiába kapálódznak a széptan bürokratái. Ők a spirituszba békát tesznek, s úgy preparálják; Jókín pedig meggyújtja spirituszát, s lángol és világit. A Fekete gyémántokban a milliókkal dobálódzó szédelgés világa, mely vásárt csinál férfibecsületből, asszony erényéből, mely nem ismer más czélt, más hatalmat, mint a pénzt, van uralkodó hátterül fölállítva, a dolgok és emberek magyarázatául. Ezzel a hatalommal van szembe téve két alak, egyik férfi, a másik nő, Bérénd Iván és Dirmák Éva — oppozíczió gyanánt. A harcz olyan, mint a hunok harcza. Kisebb része az, amit a küzdő felett a földön elvégeztek, mint az, amit a légben folytatnak. A néző mindig csak az egymással küzdő tényezőknek egyes tablóit látja, s ebből ítéli meg a harcz változatait s végeredményeit. A pénz hatalma, összes apparátusával megrohanja Berend Ivánt és Dirmák Évát, hogy amazt tönkre tegye, emezt megbecstelenitse. S ezeknek nincs más fegyverük, mint a szeretet és a jóság. S végül, a kisértéseknek és válságoknak egész szövevényén átgázolva, de önmagukat soha meg nem tagadva, ők lesznek a győztesek. Ámbár győzelmük csak negatív. Mert nem tudták tönkre tenni a rosszat, hanem csak önmagukban tudták megmenteni a jót, így az optimizmus is érvényesül , a peszszimizmus sem jut tönkre. s a világ további negy. Berend Iván egy kőszéntárna tulajdonosa s művelője. Ő maga az igazgató, levelező, pénztárnok, s bányamérnök. Ezért boldogul, s van tiszta jövedelme. Komoly, okos, bátor ember és nemes önzetlenségére büszke. Az emberi gyarlóságokat legyőzte önmagában, s miden előítélet s elfogultság távol áll szivétől. Bányamunkásai közt van egy szenethordó leány, Ditmák Éva, aki két tulajdonsága által tűnik fel mindenkinek. Egyik az, hogy szépen énekel, a másik, a hogy nagyon szép. Egyszerű paraszt leány, sok természetes észszel megáldva, s egy oly gyermekded jó szívvel , mely nemcsak hogy nem romlott, de el sem is rontható. Ez a leány mátkája Szatíván Péter bányamunkásnak, akit emberevőnek neveznek, mert egyszer a tengeren, egy hajótörés alkalmával egy levágott gyermek húsából evett. Azóta ez a megevett emberhús folyton bántja, s csak a pálinka mámorával enyhítheti kínjait. Ha pedig gyermeket lát, legyőzhetetlen düh fogja el s nem tudja nézni. Máskülönben derék munkás és nagyerejü. S mátkája Dirmák Évának, a szép hangú szép leánynak, akibe Iván is szerelmes. Egy heti bér kifizetése alkalmával Iván több pénzt akar adni Évának, mint a rendes bére, mert van Évának egy sánta kis öcscse, a ki azért lett sánta, mert a mostoha anyja két éves korában ledobta az ágyról, s a kit Éva éppen mert nyomorék, kimondhatatlanul szeret és kevés béréből tart, — de Éva a többletet nem fogadja el, mert úgymond, ha elfogadná, mindenki azt hinné, hogy ő a bányatulajdonos szeretője. Ivánt annyira meglepi ez a nyíltság, hogy feleségül kéri Évát, de Éva visszautasítja, mert neki már van mátkája, akivel gyűrűt is váltott. — Nemsokára jön is mátkája részegen, meglátja Éva nyomorék öcscsét, föllázad benne a düh. Meg akarja verni a kis, nyomorékot (kinek neve Kuntyorka) s mivel Éva védi, tehát Évát üti. Éva, aki eltűri, ha őt bántják, kijelenti Péternek, hogy mindennek vége szakad köztük, ha Kuntyorkát még tovább is bántani akarja, — de Péter,nem fékezhető. E zajban s verekedésben tűnik föl Éva Kaulman Félixnek, a ki egy nagy pénzcsoport faiseurje, s aiért van ott, hogy Ivántól a leányát megvegye egy nagy részvénytársulat számára. Kaulmannak föltűnik a leány s eszébe jut, hogy ez volt az, akit ő oly szépen énekelni hallott. — Frivol és czinikus leleményességével, aminő a szédelgőké, rögtön beilleszti a maga börzespekulációinak keretébe Évát, és azonnal meg is valósítja spekulációját. A dühöngő Péter előtt orvosnak adja ki magát, s czélzatosan kérdi tőle, hogy a katona kötelezettségét teljesítette-e már , mire a munkás megijedve elfut, mert nem akar katona lenni, így Kaufman Évát és Kuntyorkát megmenti, s nyomban nőül is kéri Évát, ígérve, hogy a kis nyomorékot is talpra fogja állítani. Évából pedig világhírű énekesnőt fog nevelni. Évát megszédíti ezzel a beszéddel és nőül megy Kaulmanhoz. Egy máltai lovag, aki papként szerepel, vgzi hamisan az esketést, mely után Kaulman megszökteti Évát. Czélja pedig nem az, hogy ő legyen az Éva férje, hanem hogy Salista herczegnek, a börzefejedelemnek, szeretőül kínálja, s a herczeget e viszonynál fogva tartsa hatalmában. Éva tehát férjhez ment, de nem lett asszony. Mikor Iván megtudja Éva szökését, keservesen feljajdul, hogy ime e nő az ő nemes szerelmét visszautasította, s egy szédelgővel megszökött !... S ezzel megindul a színpadon a regény. Mert mindaz, ami később szemlélhetővé válik, bár dialógokban van előadva, éppúgy regény marad, mint azelőtt volt. A sors és a véletlenség küzd az emberek helyett, s az emberek csak a sors által létrehozott tényeket akczeptálják. Kaufman spekulácziója eleinte egészen helyes irányban indul. Minden úgy ,megy, mint ő képzelte. Salista herczeg beleszeret Évába,aki már akkor Evelina,) s színpadra képezteti, Kaufman pedig feltétlen befolyást gyakorol reá, nagyszerű alapításaiban. Berend Iván maga nem adta el a maga bányáját a Frigyszekrény nevű bankcsoportnak, de ez megvette a vele szomszédos bondavári bányát, (melynek kutatási s művelési jogáról Iván, a bondavári grófnők javára önként lemondott,) s versenyével Ivánt szorítja, s tönkrejutással fenyegeti. Ennek az új alapításnak örömünnepén találkozik Iván Évával, aki már akkor nagyúri dáma s itt jósolja meg Évának, hogy valamennyien mezítláb fognak még visszafutni abból a hazug fényből oda, ahonnan kiindultak. Evelina akkor e jóslatra semmi súlyt nem fektet s később csakugyan színésznő lesz és Salista herczeg a protektor. Evelina öltözőjébe jár s szerepét együtt játszsza vele, s mig szerepét játszsza, azalatt csábítani akarja, eleinte szép módjával, később erővel. De Evelina minden csábításnak ellentáll, mert Kaufman nejének hiszi magát s hű akar maradni férjéhez. A herczeg unni kezdi a dolgot s ultimóra játszik. Pénzügyileg kézre keríti Kaufmant s nyakára teszi a kést, s ugyanakkor Evelinát a színpadon blackja által kifütyölteti. Most már férj, jó barát, színtársulat, mind könyörögve és parancsolva járulnak Évához, hogy legyen a herczeg szeretője s mentse meg őket, de Éva nem képes erre, s mikor megtudja, hogy ő nem Kaufman neje, hanem Csak Dirmák Éva, leszórja gyémántjait, mezítláb fut vissza a kőszénbányába, úgy, amint Iván megjövendölte. Itt Iván újra meglátja, karjaiba ragadja s újra kérdi: szereti-e ? Éva elalélva feleli: »Ha most meg nem halok, szeretni fogom örökre.« Ez nagy vonásokban a regénydráma meséje. Ehhez fűződnek a kiegészítő epizódok. Bondaváry Angela szerelme Iván iránt, melyet csak halála után vall be Ivánnak. A bondavári bányatársulat bukása, melyet Szaffrán Péter okoz, fölgyújtván a kőszénbányát, s fölgyújtván ezzel együtt a részvények kurzusát. Berend Iván, habár a versenybánya égése csak az ő javára szolgál, mégis, a saját érdekeit megtagadva, a saját találmányával eloltja a bányatüzet, és sok ember életét megmenti. Ugyanakkor, tudtán kívül oly szerencsés börzespekuláczióba ereszkedik, melyben egy kerek milliót nyer, melyet maga Salista herczeg fizet ki neki. Ezek az epizódok, melyek a színpadon a látványosságokra, s az élénk és mozgalmas jelenetekre nyújtanak alkalmat, s emelik a költői kvadlibetnek színpadi hatását. Hatás dolgában az egyes szerepek, éppen azért, mert csupán csak regényesen vannak odaállítva, s nem egyszersmind drámailag kidolgozva, nem, igen, hálásak. Annál nagyobb érdemük színészeinknek hogy mégis színpadilag is érdekes alakokat tudtak teremteni azokból. A siker oroszlánrésze azonban P. Márkus Emíliát illeti, aki Noéminak méltó pendentjét alkotta meg Evelinában. A nagy hézagokat,melyek e szerep egyes részei közt vannak, az ellentétet a szenet talicskázó leány és a későbbi nagyvilági hölgy és művésznő közt P. Márkus Emilia valóban ritka szerencsével hidalta át, s a különböző helyzetek modorát, lélekállapotait művészi élethűséggel ábrázolta, a nélkül (ami pedig a legnehezebb volt, hogy a jellem alapvonását, a természetes szilajságot föláldozta volna. Az egész színpadi regényben maga P. Márkus Emília végzett drámai munkát, s következetesen hatja meg sikerrel, ha Tisza Kálmán jó tanácsosat szolgál a királynak. A bán a magyar kormány exekutív orgánuma, ezt képviseli s a horvát politikáért a felelős Tisza. Andrássy Gyula gróf közelebbi külügyminiszterségéről, illetőleg arról szóló hírek, mintha a gróffal ez irányban tárgyalások folytattattak volna, illetékes helyről teljesen alaptalanoknak jelentetnek ki. A hirt különben minden számbavehető politikus úgy is alaptalannak hitte, mert gr. Andrássy mai külügyminisztersége az Oroszország elleni tüntetés jellegével bírna s ilyesmire monarchiánk nem képes. Andrássy Gyula gr. azonban politikai életünk oly nagy kitűnősége, hogy jöhet idő, midőn a gróf az ellenzék hozzájárultával is, Magyarország külügyminiszter-jelöltje lesz, ha a gróf ismét megújítja parliamentáris összeköttetéseit s elveinek, nézeteinek valósulását a közvéleménynyel való érintkezés utján, szóval alkotmányos országnak megfelelő alkotmányos uton keresi, nem pedig az udvari befolyások utján. Mi a parliamentben, az őt megillető vezérhelyen óhajtanék látni gr. Andrássy Gyulát minél előbb, bár láthatnék is! A költségvetés előterjesztése azért késik, mert a közös kormány újabban tetemesbben emeli a közösügyi kiadásokat, s ez megzavarja a pénzügyminiszter által előbb felállított mérleget. Csak a haditengerészeti költségvetés is mintegy másfél millióval lesz nagyobb a tavalyinál. Két pör. Még vannak bírák Németországban! Ezt hangoztatja a német sajtó ama két szenzácziós pörben hozott ítélet alkalmából, mely az egész német közönséget napokon át lázas izgatottságban tartotta, s melynek egyike Berlinben, másika Chemnitzben folyt le. Az egyikben a német szoczialisták vezetői, a másikban egy előkelő művész s éppen nem előkelő, a fővárosi élet posványába sülyedt nők ültek a vádlottak padján, tehát csupa olyan emberek, kik az intelligens körökben, Gráfét kivéve, mindenre számíthatnak, csak rokonszenvre nem. S mégis a vádlottak egyikét, a szégyen és bűn leányát, virágzáporral üdvözölték, midőn fölmentése után a tárgyalási teremből kilépett, a sajtó pedig egész lelkesedéssel hirdeti a német bíróságok magasztos jogérzetét, férfias függetlenségét, hogy mindkét per vádlottainak igazságot szereztek. A chemnitzi pernek határozottan politikai színezete volt; az államügyész nehéz vádakat emelt a szocziálista vezetők, Betel és társai ellen, de bebizonyítani, mint az ítélet indokolása mondja, egyiket sem tudta. Már a vád előterjesztésekor kitűnt, hogy az ügyészi érvelés nagyon gyönge lábon áll ; a bizonyítási eljárás szintén nem hozott terhelő mozzanatokat, de azért komoly volt az aggodalom, hogy politikai perről lévén szó, a bírák talán melléktekintetektől befolyásoltatják magukat. Ez nem történt, a bíróság függetlenül ítélt s az összes vádlottakat fölmenté. Ez ítélet általános elismerést kelt főleg ott, hol legkevésbbé rokonszenveznek a szoczializmus tanaival. E körök azt mondják, hogy kár volt a pert megindítani, de azért mégis lesznek üdvös hatásai, mert az olyan ítélet, mint a chemnitzi, minden pártban azon vigasztaló meggyőződést keltheti, hogy a német állampolgárok jogai szilárd kezességet bírnak a német igazságszolgáltatásban. A berlini Gräffpörnek, a sokat emlegetett »modell-pör«-nek, nincs politikai háttere. De társadalmilag igen jellemző, mert Berlin egész szocziális életébe bepillantást nyújtott még pedig sivár, visszataszító bepillantást. Nőalakjai mindnyájan erkölcsileg mélyen sülyedt, a társadalom szemétdombján tengődő lények s felmentésüket mégis örömmel üdvözölte a közvélemény. Az emberi jogérzetet ébreszté föl még az ő indokolatlan meghurczolásuk is, s a sajtó visszapillantást vetve a hírhedt per lefolyására, még e bukottakkal szemben is szót emel a jog és az igazság érdekében. Azt kérdik, miért kellett ama leánynak előzetesen hét hosszú hónapot vizsgálati fogságban tölteni ? Miért kellett egy becsületben megőszült művészt ugyanannyi ideig családjától, nyilvános működése színhelyéről elszakítani és börtönbe zárni olyan vád miatt, mely utólag be sem bizonyult? E kérdésekre csak abban találnak választ, hogy a német büntető eljárás az ügyészségnek túlságos hatalmat biztosít, mely a legkomolyabban fenyegeti a polgárok törvényes jogait. Mint a két tárgyalás mutatja, e hatalomban van valami kegyetlen s nem csoda, ha a berlini közönség a legsülyedtebb embereket is, kik a hatalom áldozatául estek, megilletődéssel fogadja s felmentésüket egész lelkesedéssel üdvözli. A modern jogérzet tiltakozása ez az igazságszolgáltatás leplébe burkolódzó ügyészi önkény és erőszak ellenében. Országos kiállítás. A kiállítást csütörtökön, okt. 8-án, az állandó jegyek tulajdonosain kívül 11,195 egyén látogatta, és pedig: 50 kros jegygyel 7670, 20 kros esti jegygyel 343, 20 kros munkás- vagy tanuló jegygyel 2488, 20 kros katonajegygyel 407, napi szabadjegygyel 287 személy. * A nemzetközi gyümölcs- és zöldségkiállítás iránt az érdeklődés általános. Gróf Artems Henrik be fogja mutatni az osztrák gyümölcsészeti egyletek összes nagyban való termelésre ajánlott fajtáit és eddigi működésüknek eredményeit is. Jablanczy Gyula osztrák borászati és kertészeti vándortanár be fogja mutatni a gyümölcs-értékesítés módjait gyakorlatban. Be lesz mutatva többféle aszaló kemencze működésben. — Molnár csoportbiztos Csehországba és Ausztriába küldetvén ki, sikerült onnan több aszaló kiállítót megnyernie, kik gépeikkel vagy azok mintáival meg fognak a kiállításon jelenni. A tartalomdús és érdekes katalógus már készül s azon kiállítók, kik még adataikat be nem küldjék, kéretnek azokat saját érdekükben mielőbb beküldeni. A lókiáállitás. A lókiállitási sury a díjakat a következőknek ítélte oda: Nagy díszoklevelet. Gróf Károlyi Gyulának nemcsak létszám és tenyésziránya, de az egyesegyedek szabályos alakja és nemessége által kitűnő ménesért.Gróf Larisch-Moennich Henriknek (Kalvin) kiváló nagyságú és egyöntetű vadászlovakért. A zirczi apátságnak (Előszállás) régi és kitűnő, czéltudatos tenyésztésért. Mailáth Józsefnek (Perbenyik) kiváló tenyészirányért. Fáy Józsefnek (Ecséd) helyes irányban tenyésztett, kitűnő keleti vérű lovakért. Tiszteletdij. 1. Első tiszteletdij 2000 frank, gr. Breuner Ágost norfolki ménesért. 2. II. tiszteletdij 1000 frankért, gr. "Wenckhaim Rudolf, Doboz, nehéz hátas irányú ménesért. 3. III. tiszteletdij 600 frank, gr. Wenckheim Gézának, Gerla, nori igás irányú ménesért. Pénzdijak: a) Angol telivérek osztályában. 1. Ifj. gr. Esterházy Miklósnak (Tata) 1000 frank, Idealist nevű ménért, 2. Mr. Woodnak (Budapest) 600 frank, Wallenrood nevű ménért. b)Nehéz hátasok oszt. 1.Vojnits Jakabnak (Szabadka) 1000 frk Digby nevű ménért, 2. Pöschl Ferencz és Antalnak (Bálványos) 800 frk Remek n. ménért, 3. gr. Zichy Nándornak (Adony) 500 frk Kaczér ménért, 4. herczeg Thurn-Taxis Egonnak (Écska) 400 frk Ármin nevű heréltért, 5. Bruttmann Izidornak (Karcsava) 300 frk Mary nevű kanczáért, 6. Gr. Zichy Nándornak (Adony) 300 frk Czifra. c) Könnyű hátasok oszt. 1. Vojnich Sándornak (Szabadka) 800 frank Vezér ménért, 2. Újhelyi Jakabnak Hódmező-Vásárhely 600 frank Irma n. kanczáért, 3. Kézdi Pálnak, H.