Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)
1893-03-01 / 65. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1893. március 1. 65. száma. azokról a spekulációt kizárni nem lehet s nem is volna jó. De a kik megkülönböztetik a szédelgést a spekulációtól és a kereskedéstől. Azzal az okoskodással, melyet Wekerlétől a ringek és hausse-konzorciumok mellett hallottunk, meg lehet okolni és védelmezni nemcsak a pórul járt kukorica- és rézgyűrűket, hanem az argentínai bukást, a bécsi krachot és a Panamát is. Ezen visszaéléseket rótták meg a magyar agráriusok a kormánypártból is s nem ok nélkül, mert ha börzespekulánsok üzérkednek a magyar termelők árujával, bizonyosan nem az üzérek vesztenek rajta. És ezen szédelgések ellen törekesznek reformokra más országok kormányai, maguk a szolid kereskedők is, kik nem a játékot, hanem az üzletet tekintik a tőzsdék feladatának. A börzéről szólva, engedje meg a pénzügyminiszter, hogy ellenkező véleményt valljunk tőle a börzeadó behozatalát illetőleg. Ő mellette van a börzekötések megadóztatásának, mi pedig ellene. Nem mintha jobban szeretnék a tőzsdét nálánál, avagy nem tartanák igazságosnak a tőzsdeforgalomnak is megadóztatását, vagy mivel a miniszter szerint a várható jövedelem csekély, vagy mintha a börzelátogatóknak fognák pártját, sőt beismerjük, hogy a miniszternek teljesen igaza van, de mi a budapesti tőzsdét emancipálni szeretnők a bécsitől s ha idáig minden tőke és üzlet innét felfelé folyt Bécsbe, jobb szeretnék, ha visszafelé folynék a pénz hozzánk s a tőzsdeadót behoznák Bécsben, Budapesten pedig ne. Csakhogy mi mindenben liberálisan követjük az osztrákot s hogy a bécsi pénzügyminiszter nagy jövedelmeket szedhessen az ottani börzén, mi is be fogjuk hozni ugyanazon tőkeadót, mint védvámot, a bécsi tőkék leszármazása ellen, pedig nekünk ez adó nem fog hozni semennyi hasznot. Itt már a fiskalitás uralkodott a miniszterelnök okoskodásán, valamint kincstári okoskodás az ő szeszadó-gondolkodása. Szeszadó és regále, ez az a két szürke, melylyel a magyar állam szekerét a deficit sarából kihúzatta. Ezeket szereti tehát hajtani. De ha nem a kasszáját nézi, hanem a vidéki viszonyokat ha tekintené, látná, mennyi bajnak okozója a szesz- és regále-monopólium. A szabadelvű párt persze el volt ragadtatva, mert Wekerle jó szónok és vágta az ellenzéket. Ez kell nekik, ez tartja össze a pártot. réssel rekesztett be. Ébte munkájában egyéniségének egész fényében, erőteljesen kidomborodik. Mint családapa, mint ember, mint politikus, mint lángoló magyar hazafi, ki bizonyos eszményekhez a sírig hű marad s a magyarság tekintetében kuruc nyakassággal utasít vissza minden kompromisszumot, a legrokonszenvesebben lép a munkában elénk. Mint itt kitűnik, a szatmári béke törvényerőre emelése, becikkelyezése is elsősorban az ő érdeme. És itt ismét egy sajátságos — de természetes, sőt máskor is előforduló — jelenséggel találkozunk. Nem a királyi család, nem is az idegen miniszterek ellenezték a békekötés becikkelyezését és végrehajtását. Helyesen emeli ki Ébb, hogy nem az udvar emelt akadályt a szatmári béke lelkiismeretes megtartása elé, hanem a magyar urak azon kis csoportja, mely a Rákóczy-mozgalom folyamán az udvar pártján maradt s a kurucoktól sokféle kárt és zaklatást szenvedett. Most, hogy a mozgalom el volt fojtva, ez a töredék volt a kérlelhetetlen reakció, az aulikusok pártja, melynek nem kellett a békeszerződés, egyrészt, mert bosszút akart a kurucokon állata, másrészt, mert birtokaikra áhítozott. Ezek ellenében nagy fáradtsággal és sok keserűség közben gróf Károlyi Sándor védte meg a békeokmányt, ezzel tetőzve be a hazafias nemzeti munkát, melyet a béke megkötésével alkotott. Ő még tovább is akarta e munkát fejleszteni. Magyar alapon igyekezett az egész kormányrendszert reformálni s azok a javaslatok, melyeket ez irányban az 1715-ben az országgyűlés által kiküldött bizottságok egyáltalán kidolgoztak, mint Éble kimutatja, mind Sándor gróf saját művei. De elfogadtatni már nem bírta azokat; nem az udvar miatt, hanem, mert az országgyűlés nem akart velök foglalkozni. Erről Sándor gróf levelei sok jellemző részletet közölnek. Egy ízben azt írja: „Fél-cól az Urak, az statussok eszem Iszom.“ Egy ízben pedig, midőn azt kérdik tőle, mért nem viszi fel fiát, Ferencz grófot a pozsonyi országgyűlésre, ki ott sokat tanulhatna, igy feleli: „ne engedje pedig Isten, hogy egy magyar megtanulja azt, a mi itt foly, nemcsak látni, de hallani is irtózom.“ Kora aulikus felfogása élénk kifejezést nyer a szatmári béke megkötésének egy másik kiváló alakjában, Pálffy János gróffan. Ez egy ízben azt a tanácsot adta Sándor grófnak: „küldené az urffiat (az ifjú Ferenc grófot) országokban, az hol az mostani seculum folyását s mankját és nyelveket tanulná meg, az magyar szokást hadná el, mert házasságról lévén szó s mostanában az magyar szokás is az messze földet (a Bécstől távoli Nagy-Károlyt érti) irtóztatván minden maga gyermekét szerető anyákat (a német szellemben nevelt főúri dámákat.) De Sándor gróf nem követte e tanácsot. A mint eddig is magyar szellemben neveltette akkor már egyetlen fiát, úgy magyar feleséget, a Rákóczy-kori emigráns, gróf Csáky Mihálynak Bécsben internált leányát, gróf Csáky Krisztinát szerzett neki. A nevelésére és házasságára vonatkozó fejezetek rendkívül érdekes részei Éble művének. Amazok művelődéstörténeti szempontból igen becsesek, ezekben pedig igazán vonzó szerelmi idill van leírva, mert a fiatalok maguk ismerkedtek meg s sokáig szerették egymást, sőt leveleztek, mielőtt Sándor gróf a dologról tudomást nyert volna. De mikor megtudta, nem ellenezte a szerelmi házasságot, mely 1726 őszén meg is köttetett s a legboldogabb volt, mig 1736 febr. 28-án Krisztina grófné halálával fájdalmas véget nem ért. Károlyi Sándor magyarsága egész tipikus eredetiségében domborodik ki egy más esemény alkalmával. Mikor a bécsi udvar háborúba keveredett a franciákkal, felhívta gróf Károlyi Sándort, hogy saját költségén egy lovasezredet állítson ki. Ez megtörtént, 1734-ben a Károlyi-huszárezred szerveztetett, s élére Ferenc gróf lépett ezredesi ranggal. Ebbe műve, hosszasan beszéli el az ezred alakításának történetét s a függelékben közli az ezred gyakorlati szabályait és vezérszavait, melyek magyar nyelvűek. A hosszú szabályzat gróf Károlyi Sándor műve, ki kétségkívül a kurucok ide vonatkozó szabályait és vezérszavait alkalmazta az akkor modern viszonyokra. E tekintetben a munkálat ritka becsűs közzététele kiváló elismerést érdemel, mert eddig páratlanul áll a maga nemében. De épp oly kiváló becsűek magában a szövegben az ezred szervezetére, felszerelésére, tisztikarára vonatkozó közlemények, melyek a császári hadsereg keretében a múlt század első felében levő magyar ezredekről először adnak hiteles és beható tájékoztatást. Jellemző, hogy a Károlyi-ezred zászlai is „fölséges urunk címerét“, a kétfejű sast viselték s csak a sas „mellében“ volt Magyarország címere, kivéve a „lelbkompániát“, melynek fehér selyemből készült zászlaja egyik oldalát a Szűz Mária képe és Magyarország, másik oldalát a Károlyiak címere díszítette. A zászlószentelést s a legénység felesketését maga gróf Károlyi Sándor, az ezredtulajdonos, ki személyesen vezette annak szervezését, eszközölte s ez alkalommal tartott két beszéde élénken megvilágítják gondolkodását. Elmondotta, hogy „édes nemzetemnek hajdani módja szerént regementemet mind igaz magyar vitézi öltözetekkel és mezei ékességekkel“ szerelte föl; lelkére köti tehát a tiszteknek: „ne kivánnyák öltözeteket elváltoztatni, vitézi jeleknek viselését eltemetni; magok dicséretes nemzetöknek se ruháját, se fegyverét, se mezei vitézi jeleit egy más föltalált öltözetekért s ujabb-ujabb változó hivságokon el ne cseréllyék s magokat más nemzetségeknek csúfjává ne tegyék.“ Ez ezred élén indult 1734. tavaszán mint ezredes, gróf Károlyi Ferenc a németországi harctérre. Elhagyta boldog családi tűzhelyét, szerető nejét és gyermekeit s katona lett. Most azután gyorsan követték egymást a szerencsétlen török és a porosz háborúk. Élete műve nemcsak Ferenc grófról, hanem az egész korszakról, a Prro-lázadásról, a külháború menetéről, Mária Terézia uralkodása első éveiről, főleg az 1741. országgyűlésről rendkívül sok új és fontos részletet tartalmaz, melyek művét gazdag kutforrássá teszik minden irányban, úgy, hogy azt senki sem mellőzheti, ki ama kor történetének valamelyik mozzanatával foglalkozik. A szép munkát a gyönyörű képek egész sora (gróf Károlyi Sándor, Ferenc és Antal arcképe, a Károlyiak grófi címere, az olcsvai — ma már lebontott — kastély, csaták vázlatai, stb.) díszíti s a történetírás méltó érdeklődéssel néz a második kötet elé, melynek megjelenése, remélhetőleg, nem sokáig fog váratni magára. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, február 28. Egy heti tanácskozás után a ház végre elfogadta a földművelési tárca költségvetését. Egyelőre még most is csak általánosságban, de az elnök —úgy látszik — azt reméli, hogy a részletes tárgyalás nagyon rövid ideig fog tartani. Legalább a holnapi ülés napirendjére a földművelési tárca költségvetésének részletes tárgyalásán kívül kitűzte a képviselői fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslatot is. Hogy kerülne reá már holnap sor, mikor interpellációs nap is van, igen nagy kérdés. A mai ülésen különben még volt néhány érdekes felszólalás és két legújabb határozati javaslat is, melyeket Hortoványi József és Molnár Józsiás nyújtottak be. Hortoványi a kisbirtokosok számára hitelszövetkezeteket sürgetett, míg Molnár a romániai búza vámmentes behozatalának megszüntetését követelte. A két határozati javaslat benyújtása közben Bahhy István, Kun Miklós és Kenek Károly szólaltak fel, nem éppen a legnagyobb érdeklődés mellett. Baky az árvizek okozta károkra hívta fel a miniszter figyelmét, Kun Miklós az ellenzék határozati javaslatainak védelmében fáradt, Hericli pedig a horvátok számára kért gazdasági kultúrpolitikát. Ekkor aztán az általános vitát berekesztették. A miniszterek felszólalásai s a záróbeszédek — bár Sizi Gyula elállott a szótól — teljes két óráig tartottak el. Különösen a miniszterelnök beszélt hosszabban, reflektálva a fölmerült kérdések financiális oldalára. A miniszterelnök nem fogadott el egyetlen határozati javaslatot sem, de kijelentései között volt mégis néhány olyan, mely az ellenzék óhajtásainak megvalósítását jelenti. Ilyen volt az az ígérete, hogy a gróf Károlyi Sándor által sürgetett hitelszövetkezetek ügyében még ez ülésszak alatt törvényjavaslatot fog beterjeszteni; ilyen az, hogy a közigazgatás államomosítása alkalmával az árvapénzek gyümölcsöztetésének kérdésével kapcsolatban gondoskodni fog az olcsóbb jelzáloghitelről; és ilyen volt bizonyos tekintetben az a megjegyzése, hogy az irreális árkülönbözeti játék következtében jelentkező bajokon mérsékelt tőzsdeadó behozatalával fog segíteni. A ház többsége természetesen elfogadta a költségvetést, ellenben a beadott határozati javaslatokat mellőzte. Csak a Szemere Huba javaslatának kegyelmeztek s igy a háznak most már külön mezőgazdasági bizottsági is lesz. Az ülés végén Busbach Péter interpellálta sürgősen a földművelési minisztert az árvízveszélyek tárgyában. Gróf Bethlen András megnyugtató válaszát az egész ház tudomásul vette. Következik a napirend, a földmivelésügyi minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Hortoványi József azt tartja, hogy , a pusztulásnak indult kisbirtokos és földműves osztálynál kell megkezdeni a reformokat. Ecseteli a kisgazda helyzetét, melyet a tönk szélére juttatott az uzsora és a gabonavásárlók lelketlensége. És mindez azért van, mert gazdáink valóságos kínai fallal vannak körülvéve,mely lehetetlenné teszi, hogy a tőke közvetlen forrásaival érintkezhessenek és hogy terményeiket a fogyasztó közönség közvetlenül vásárolja. E kínai fal lerombolása a legsürgősebb teendő és e célból járási vagy megyei hitelintézetek létesítendők, melyek elsősorban a testületté egyesült gazdák hitelszükségletét elégítsék ki. E hitelintézetek felett állana a fővárosban létesítendő központi intézet, mely azokat pénzzel ellássa, ellenőrizze, vezesse. A kisgazdák testülete választmányának azonban nem csak az volna a feladata, hogy az országos hitelszövetkezetből pénzt szerezzen a megszorult kisbirtokosnak, hanem szolgáljon útmutatással a kisbirtokok helyes fejlesztésében, ami által a kisgazdáknak adott kulcson nem lesz veszélyeztetve; ily mezőgazdasági szövetkezetek beszerezhetnek gépeket, amivel ismét a földek jobb mivelése érhető el. A járási vagy megyei központokon megalakíthatók a közraktári szövetkezetek, ami meg fogja akadályozni a gabnaárak mesterséges elnyomását s egyformán hasznára lesz úgy a kisgazdának, mint a nagybirtokosnak. Társadalmi úton a kisbirtokosokat testületekbe összehozni nem lehet, a törvényhozás kötelessége az iparitársulatok módjára földműveseinket és kisbirtokosainkat csoportosítani. E szervezet fentartása az államnál, megterheltetésével nem fog járni, ha a miniszterelnök a kisgazdák részére behozza a kötelező tűz és elemi csapás elleni biztosítást az országos szövetkezet keretében úgy, hogy ami ezen ügyletből tiszta nyereség marad, az szálljon vissza azok részére, akik azt összeadták. A nyereségből lehetne létesíteni és fentartani a közraktári szövetkezeteket és megannyi felesleg maradna, hogy földműves iskolák és egyéb agrárkulturális intézmények lesznek alapíthatók. E mellett a törvényhozás gondoskodjék arról, hogy a kisgazdák, akik törvény szerint a szervezet tagjai, szenvedő váltóképességgel ne bírjanak, semmiféle kereskedelmi vagy tőzsdebíróság illetékessége alá tartozó ügyletet jogérvényesen ne köthessenek (Helyeslés balfelől.) és semmiféle szövetkezet tagjai ne lehessenek. Miután nálunk eddig az agrárpolitika terén semmi sem történt, a költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés balfelöl.) A következő határozati javaslatot nyújtja be: „Utasítja a képviselőhöz a kormányt, hogy a kisbirtokosok hitel és mezőgazdasági szövetkezete szervezése és megalkotása tárgyában szükséges törvényjavaslatokat még a jelen ülésszak folyamán, legkésőbb a jövő évi költségvetés tárgyalásáig terjeszsze be.“ (Helyeslés a szélsőbalon.) Baky István orvoslást vár az évről-évre fokozódó árvizkárok ellen s különösen a dunamenti községek szánalmas helyzetére hívja fel a kormány figyelmét. Kéri a földmivelésügyi minisztert, hogy a bajai, Csanádi kanyarókban elfajult Duna-medret tolna megyei részén átvágásokkal szabályozza s az erre szükségelt összeget már a jövő évi költségvetésbe vegye föl. (Helyeslés a szélső balon.) Kun Miklós a csallóközi len- és kendertermelés fellendülése érdekében Komáromban lenbeváltó és lenfonó gyár felállítására hívja föl a miniszter figyelmét és a vízáradásokkal sújtott vidék számára országos segélyt kér. Pártolja Sizs Gyula és Szemere Huba határozati javaslatát, de a költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Herich Károly sajnálja, hogy az egész vita alatt Horvát-Szlavónországról nem volt szó, ezért mint horvát képviselőnek neki kell felszólalnia. A földmivelés ápolására a legelső dolog volna az önsegély elvének népszerűsítése, A képviselőház ülése február 28-án. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Josipovich Géza, Horváth Ádám, Schóber Ernő. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Bethlen András, Josipovich Imre. A kérvények bemutatása után az elnök bejelenti, hogy Busbaeh Péter sürgős interpellációt jelentett be az árvízveszély dolgában. Busbaeh az ülés végén fogja megtenni interpellációját.