Pesti Napló, 1894. január (45. évfolyam, 1-31. szám)
1894-01-01 / 1. szám
folytatott politikátokat, amint helyesnek tartottuk és elfogadtuk kormányraléptedkor, épugy helyeseljük ma is, továbbá hazafias érzületetek, fényes tehetségetek, alapos készültségetek s a múltban elért sikereitekben biztos zálogát látjuk a jövőre is drága hazánk és annak összes lakói szellemi haladását és anyagi jólétét előmozdítani törekvő működésieknek és a függő kérdések megoldására való reátermettségeteknek, miután örömmel ragadjuk meg az ünnepélyes alkalmat, hogy téged és derék munkatársaidat továbbra is változatlan bizalmunkról és czéltudatos férfias támogatásunkról biztosítsunk. (Éljenzés.) Így a múltra nézve az igaz elismerés, a jövőre nézve pedig a teljes, a változatlan bizalom és kitartás érzelmeitől eltelten kívánok én az országos szabadelvű párt nevében neked és tisztelt társaidnak régi magyar szokás szerint: boldog uj esztendőt! Hogy az 1894. esztendő hazánkra nagyjelentőségű és fontos év leszen, azt már ma mindnyájan tudjuk és érezzük; adja az ég, hogy az minden tekintetben jó és áldást hozó legyen!(Hosszantartó, meg-megujuló éljenzés.) Az éljenzés elhangzása után Wekerle Sándor miniszterelnök megkezdette beszédét, melyet az egybegyűltek feszült figyelemmel hallgattak. Tisztelt barátaim! Engedjétek meg, hogy saját és minisztertársaim nevében mindenekelőtt köszönetet mondjak szíves megjelenésiekért, elismerő szavaitokért és őszintén viszonzott jókivánataitokért; köszönetét azért a megtisztelő bizalomért, melylyel politikai működésünkben szívesek vagytok bennünket támogatni. Ez a bizalom adta meg nekünk a jogcímet, adta meg az erőt, hogy nagy és nehéz kérdéseket vethettünk fel, midőn alig 14 hónappal ezelőtt újabb működésünket megkezdettük. Ama újabban nyilvánuló bizalom érlelte meg bennünk a reményt — nem, ennél többet — adja meg nekünk azt a bizos tudatot, hogy ezeket a nagy kérdéseket sikerrel s a közjóra megoldani képesek is leszünk. (Lelkes éljenzés.) Ma, midőn egy uj esztendő -■ ránk, visszatekintek tisztelt barátommal az elmúlt esztendőre, ebben közéletünk folyásának nem meddő korszakát ismerem fel benne. Megalkottunk sok fontos és nagy horderejű törvényt, létesítettünk uj intézményeket s talán a mindennapinál gyorsabb ütemben munkálkodtunk kulturális és gazdasági érdekeinknek előmozdításán. De nem ezek az álladalmi és társadalmi élet életerős lüktetését magában is biztató jelenségek adják meg a múlt esztendőnek jellegét, hanem örökké emlékezetessé teszi azt a nagy alkotmányos közvéleménynek azon munkálkodása, mely nagy ideákat vetett fel, előkészítette, megérlelte azokat, hogy megtisztulva örökítse meg az elveket a törvénykönyvben. (Élénk tetszés és helyeslés.) A nagy ideáknak, habár két különböző, de szisztematice összefüggő köre foglalkoztatott mindnyájunkat az elmúlt esztendőben: az egyházpolitikai kérdések s az adminisztráció reformálásának a szüksége. Előkészítettük az elsőket abban a szellemben, amint hagyományként vettük át azoktól, kik először vezették azokat be a magyar közéletbe. (Igaz! Úgy van!) Merem mondani: megérlelődtek azok a magyar közvéleményben. (Igaz! Úgy van!) Előkészítettük azokat tisztán s minden változtatás nélkül úgy, amint megígértük, előkészítettük azon elveknek szemmel tartásával, hogy nem a vallásokat akarjuk sérteni, nem az egyházak jogait csorbítani, sőt éppen ellenkezőleg, a valódi vallási és lelkiismereti szabadságnak, a békés egyetértésnek újabb védvárait akarjuk megteremteni. (Élénk tetszés.) S elő fogjuk készíteni tisztelt barátaim, a nagy ideáknak másik csoportját is, a közigazgatási bíróságról szóló, már előterjesztett javaslaton felül a másik legfontosabbat, a községit közelebbről fogjuk bemutatni. Itt is az az elv vezérel, hogy tisztán és változatlanul terjessszük azt elő úgy, amint megígértük , hogy ezen törvények megalkotásával ne csak az állami adminisztráció rendezésének, hanem éppen úgy, mint az egyházpolitikai javaslatok által a magyar állam érdekeinek a magyar nemzeti élet konszoldáltságának rakjuk le újabb alapjait és biztosítékait. (Éljenzés.) Gazdasági életünk rendszeres és fokozatos fejlesztésének, gazdasági érdekeink kiválóbb gondozásának adó- és hitelügyünk rendezésének kívánjuk szentelni azt az időt és erőt, amely, közéletünket domináló nagy kérdéseknek megoldásán kívül még rendelkezésünkre álland. Biztosított helyzetünk és békés külviszonyaink módot nyújtanak nekünk, anyagi erőnk, ha kellő óvatossággal és kímélettel használjuk fel az eszközöket, képesít bennünket arra, hogy egész tevékenységünket belviszonyaink rendezésének szenteljük, s hogy a belviszonyok rendezésében közéletünk nagyobb szabású s nagyobb arányú fejlesztésén és előmozdításán közreműködhessünk, s én azt hiszem, hogy nem a puszta vágyódásoknak, hanem a tetteknek korszakát éljük, (Igaz! Úgy van!) amelyben a nemzet jövőjére kiható, azt újabban és újabban biztosító intézményeknek rakjuk le alapját. (Élénk helyeslés és tetszés.) Erős bennem a meggyőződés, hogy úgy általános politikai felfogásunk, mint különösen ezekben a közéletünket domináló nagy kérdésekben kitűzött irányunk nemcsak a helyes, hanem a valóban szükséges és az egyedül lehetséges is, (Igaz! Úgy van!) és éppen azért, mert erős bennünk a meggyőződés, azokkal a hirdelésekkel szemben, amelyek a kormány kebelében felmerülő ellentétekről és változásokról minduntalan felhangzanak és a kormány szándékaira és eljárási módjára nézve — nem kétlem, szándékosan — terjesztetnek, legyen elég megjegyeznem, hogy mi, meggyőződésünk parancsszavát követve, állhatatosan és kitartással (Hosszas lelkes éljenzés.) és bár egész határozottsággal, de mindig a nagy ideákhoz méltó fegyverekkel fogunk változatlanul törekedni azok életbeléptetésére. (Lelkes éljenzés.) Az, aki megírja a múlt esztendőnek történetét, közéletünknek egyik alárendelt, sőt mondhatom kicsinyes jelenségeként talán azt is feljegyezheti, hogy nagy munkálkodásunk közepette minduntalan vádakkal, gyanúsításokkal is meg kellett küzdenünk. (Úgy van!) De, valamint helyesen jegyezted meg tisztelt barátom, hogy ezeket a vádakat s gyanúsításokat az események csakhamar meghazudtolták, úgy, azt hiszem, épségben túl fogjuk élni, a hirlelések e korszakát is. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Mi kitartással és határozottsággal állunk meg a kibontott zászló alatt, azt a társadalmi rétegek egymás ellen való harcában, azt méltatlan mindennapi küzdelemben megtépetni nem engedjük, (Zajos helyeslés) hanem mint ideáink biztos győzelmének jelvényét kívánjuk elől hordánk Ha harcba kell vinnünk, harcba viszszük, de abban a harcban is tisztán és méltóan fogjuk azt megóvni, mert harcunk csak az igazak harca lehet. (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés.) Bízunk a magyar közvélemény erejében, tisztaságában és érettségében, hogy álladalmi és nemzeti szükségleteink valódiságának felismerésében magát félrevezettetni, megtéveszteni nem engedi. (Élénk helyeslés.) Bízunk abban, hogy politikai irányunktól, különösen a nagy ideák tekintetében felvetett és követett iránytól magát eltereltetni nem fogja. (Élénk helyeslés.) Tudjuk azt, tisztelt barátaim, hogy ezek a nagy kérdések — legalább ezek közül sok — nem kizárólag a mi szellemi sajátunk, azok a nagy közvéleménynek váltak közkincsévé. Tudjuk, hogy azok keresztülvitelében számítanunk kell — és talán bizton számíthatunk — másoknak közreműködésére is. (Élénk helyeslés) de mégis hozzátok, csakis hozzátok, akikhez a politikai szolidaritásnak nemes köteléke fűz, fordulhatunk azzal a kérelemmel, ajándékozzatok meg bennünket további szíves támogatástokkal, ajándékozzatok meg azzal a politikai bizalommal, amiért saját és minisztertársaim nevében ismételt közönetet mondani a mai napon, legkedvesebb kötelességemnek tartom. (Hosszantartó meg-megújuló lelkes éljenzés.) A miniszterelnöki elnökének palotából a szabadelvű párt tagjai báró Bánffy Dezsőhöz, a képviselőház elnökéhez hajtattak. A képviselőhöz elnökénél. A képviselőház csömöri-úti lakásában vagy nyolcvan képviselő gyülekezett össze. Nevükben Busbach Péter a következő szavakkal üdvözölte: Nagyméltóságú elnök úr! Mélyen tisztelt barátunk! Midőn ma megjelentünk előtted, hogy újévi üdvözletünkkel tisztelt és szeretett személyed iránt való ragaszkodásunknak és barátságunknak kifejezést adjunk; tesszük azt világos tudatában ama nagy feladatoknak, melyeket pártunknak megoldani és ama nagy küzdelmeknek, melyeket azokért megvívnunk fog kelleni. Ezen feladatok sikeres megoldása együttes erőnket fogja igénybe venni. Nagy időket élünk. A haza újjáalkotását, a nemzet megifjodását akarjuk lehetővé tenni. Egy ezeréves dicsőség és szenvedélyes múlt után egy ezeréves dicsőségteljes jövő alapjait akarjuk lerakni. (Úgy van!) Ahhoz képpest, amint az e célhoz vezető alkalmas utakat megtaláljuk, a megfelelő eszközöket helyesen választjuk: fog felettünk a a történelem elismerőleg, vagy kárhoztatólag ítélni. (Igaz! Úgy van!) Egy negyedszázados erőgyűjtés után megkezdtük ama reformokat, melyeket alapvetőknek tekintünk. Nem kezdtük meg korábban , mert nem kezdhettük. Mert sem anyagi erőnk, sem a szellemek előkészültsége ily nagy kezdeményezés átérzéséhez és befogadásához nem volt meg. Most is sok oldalról azzal vádolnak, hogy a munka megindítása még idő előtti. De megindidítottuk e reformokat most, mert megérkezettnek tartjuk ahhoz az időt mindkét irányban. (Helyeslés.) Ezen reformok horderejüket tekintve, semmiben sem állanak mögöttük a 48-diki átalakulásoknak, sőt azoknak egyenesen kiegészítő részei, melyek nélkül amazok sem volnának képesek azt a hivatást teljesíteni, amiért megalkottattak. Mert midőn 1848-ban a magyar állam individualitását törekedtünk kidomborítani, annak önállóságát és függetlenségét biztosítani, fejlődésének és megerősödtetésének feltételeit megszerezni, ma a magyar szellem, a magyar nyelv minden irányban való fejlődhetésének és érvényesülésének, magyar földünk népei együttérzésének és összetartozási szellemének alapjait akarjuk lerakni. És az e részbeli törvényalkotói munkában a te bölcs vezetésed a sikernek nagy biztosítékát nyújtja. Mert célunk elérésében nem a legyőzés, hanem a meggyőzés van személme előtt. Hogy ezen útról a leghevesebb küzdelem közepette is le ne térjünk: e felett elnöki tapintatod és erélylyel párosult bölcs mérséklésed őrködni fog. A közigazgatás államosításával a magyar állameszme terjesztését, hatalmának és tekintélyének az állam legszélső zugába leendő bevitelét és elismertetését, az egyházpolitikai reform által pedig a különböző fajú és vallási lakosoknak egymáshoz közelebbhozását és a magyar szellem és kultúra érvényesítése mellett a magyar állampolgár eszméjében való egybeolvadását akarjuk elérni. És el akarjuk hárítani mindazokat az akadályokat, melyek e cél elérésének eddig útjában állottak. (Helyeslés.) De önmérsékletünk nem megy annyira, hogy megtűrjük az ellenszenv mesterséges újítását; nem fogjuk tűrni az állam integritása vagy egysége ellen intézett izgatásokat. Ez a föld ezer év óta magyar és ennek jövőben is magyarnak kell maradnia. (Éljenzés.) A magyar állameszme megvalósítása jelenti a konszolidálást, a fennmaradást, annak meghiúsítása pedig a felbomlást, a megsemmisülést. Ez okból az állam integritása elleni konspirációk, bármi cégek alatt űzetnek, a honárulás bűnét képezik, és ilyennek eltűrése bűnrészességet jelent. (Helyeslés.) Megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy e részben a pártok közt nincs véleménykülönbség — amint az másként nem is lehet. Kétségtelen, mert a parlamenti kormányzás természetéből folyik, hogy a közállapotok javulásáért vagy hanyatlásáért, elsősorban mi, a szabadelvű párt, mint többsége, és a képviselőház működésének vezetője, és a kormányhatalom forrása vagyunk felelősek. De ezen felelősséget emelt fővel és büszkeséggel viseljük. Egy tekintet arra: mit létesítettünk ez országban? hová emeltük kulturális és — minden természeti csapás dacára — anyagi tekintetben is ? igazolja e részbeli önérzetünk jogosultságát. (Helyeslés.) A most megnyílt újévben reánk váró küzdelmek és munkák elé is azon nyugodtsággal megyünk, amely a kitűzött célok eléréséhez szükséges. (Tetszés.) Reméljük, hogy a leghevesebb küzdelmek között is fenn fogjuk tarthatni a parlament tekintélyét, amelylyel bírnia kell az ország előtt és amely emeli az ország tekintélyét a külföld előtt. (Éljenzés.) Bölcs vezetésed fenn fogja tartani az egyensúlyt a pártok közt és a tárgyilagosságot tanácskozásainkban meg fogja óvni. Kívánunk neked ehhez az újév alkalmából Istentől erőt és egészséget és kérünk, tarts meg bennünket tovább is baráti érzelmeidben. Isten éltessen. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Báró Bánffy Dezső az üdvözlő beszédre következőleg válaszolt: Kedves, igen tisztelt barátaim! Nagy szavakat, nagy eszméket és elveket tartalmazó beszéddel üdvözölt engem, a képviselőház ez időszerinti elnökét, engem, szorosan véve olyan valakit, aki helyzetemnél és állásomnál fogva a politikai pártkérdések napi küzdelmeiben részt nem veszek s akit azon állásnál fogva, amelybe bizalmatok révén jutottam, egész pártatlanság és részrehajlatlan magatartás kell, hogy irányítson. Az itt elmondottakhoz a magam részéről legalább annyiban hozzájárulok, hogy örömömet fejezem ki a fölött, hogy nagy célok, nagy eszmék által lelkesítve látom azon pártot, amelynek kebeléhez magam is szerencsés vagyok tartozni, midőn az elnöki székben nem ülök (Éljenzés.) Érzem, tudom fontosságát azon időnek, amelyben élünk. Tudom nagy jelentőségét azon kérdéseknek, melyeknek eldöntése előttünk áll. Tudom, hogy az ezen kérdések eldöntése körül folyó harcban tárgyilagos és tapintatos vezetés szükséges, s hogy megtartassanak azon formák, amelyek szem előtt tartására az elvekért és a lényegért küzdő pártoknak magukat érvényesíteniük kell, s amely lényegnek érvényre juttatása a pártcélokat is kell, hogy biztosítsa. (Élénk helyeslés.) Én, tisztelt barátaim, mint az elnöki széken ülő, kötelességemnek tartom ügyelni arra, hogy a pártok küzdelme a formák között történjék, figyelmeztetnem kell titeket, hogy nemcsak az én érdekem a formák megtartásával a lényegért küzdeni, hanem a tietek is, mert ez biztosítja a jövőt s a parlamenti élet rendes folyását, s mint a múltban, ne történjenek ismételten precedensek, amelyek aztán ezen jövőt aláássák s az ügyek intézését nehezebbé s néha lehetetlenné teszik. Akkor, midőn azon szíves üdvözletért, melyben engem részesittek, köszönetemet fejezem ki, egyidejűleg kérem az elmondottakra való hivatkozással támogatástokat, amelyben részesítenetek kell a formák tekintetében is, ha azt akarjátok, hogy azon nagy elvek és eszmék, amelyeket tisztelt szónokotok felsorolt s amelyek a szabadelvű párt jelszavai, érvényesüljenek. (Élénk helyeslés.) Kétségtelen, hogy a formák ezen betartásával érhetjük el nemcsak azt, hogy a parlamentnek az országban tekintélye lesz, hanem biztosítva lesz az ország tekintélye a külföld előtt is. (Élénk tetszés.) Kétségtelen, vannak az általad jelzett törekvések közt olyanok is, amelyek pártkérdést nem képezhetnek, s amelyek a magyar nemzeti állam és a magyar állameszme érdekében kell, hogy mindenki által pártkülönbség nélkül helyeseltessenek. És ha e tekintetben nézeteltérés nincs is, de lehet eltérés az időre és formára nézve. Ezen idő és forma körül való küzdelemben lehetnek tévedések és ellentétek, amelyeknek kiegyenlítése nekem kötelességem s amely törekvésemet támogatni nektek is kötelességtek. Reménytem szíves jóakaratotokat és kérem tisztelt barátaimat és pártfeleimet, hogy mint a múlt évben, részesítsetek támogatástokban, ott ahol szükséges buzdítólag, ahol talán szükséges mérséklőleg is, hogy legyen módomban a formák szigorú megtartása mellett a lényeget a küzdelemben érvényesíteni. A győzelem a tiétek lesz, biztosítására a második ezredévnek, mit hogy az Isten megérnünk engedjen, mindnyájan szívből kívánjuk. Az Isten éltessen benneteket. Báró Bánffy ezután minden egyes képviselőnek külön is megköszönte az üdvözlést és szívélyesen búcsúzott tőlük. Ezzel a szabadelvű pár újévi üdvözlése véget ért. A nemzeti pártban. A szokott újévi üdvözléseket a nemzeti párt klubhelyiségében délelőtt tizenkét órakor tartották meg. A fővárosban tartózkodó nemzetipárti képviselők teljes számban megjelentek és a belépő gróf Apponyi Albertet zajos éljenzéssel fogadták. A párttagok állva hallgatták végig Ilovánszky Nándor üdvözlőbeszédét, aki meleg szavakban tolmácsolta a párt ragaszkodását szeretett vezérének. Majd a függő politikai kérdések érintésével biztosította a vezért, hogy törhetetlen hűséggel fogják követni a nagy nemzeti feladatok útján, és hogy pártjára bizton számíthat az elveiért vívott nemes küzdelemben. Beszéde igy hangzik: Mélyen tisztelt barátunk! Szeretett Pártvezérünk! Családi körülményeid úgy alakultak, hogy ez alkalommal, uj év napján körünkben van szerencsénk üdvözöl- 1894. január 1.1. szám.