Pesti Napló, 1894. július (45. évfolyam, 180-210. szám)

1894-07-01 / 180. szám

180. száza. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1804. július 1. 3 A kamara üzenetének szövege még nincs végle­gesen megállapítva. Az elnök annyit közölt a felirat tartalmából híveivel, hogy az üzenet Carnot emléké­nek szentelt kegyeletes szavakkal fog kezdődni, a külpolitikában erősen hangsúlyozni foggja a bék­ét, amelyet Franciaország érdeke megkövetel és az új elnök szívén visel. A belpolitikában is a békét fogja hangoztatni a felirat, amely előreláthatólag kedvező benyomást fog tenni a republikánusokra. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, június 30. Utolsó érdemleges ülését tartotta a Ház. Szer­dán még egyszer összeül, hogy átvegye a főrendiház üzeneteit és meghallgassa a kormány esetleges elő­terjesztéseit, aztán a nagy parlamenti esztendő, a legizgalmasabb és legeredményesebb munkásság esz­tendeje lezárul. Könyet csak azok hullatnak érte, akiknek igazi törekvéseiről ez az esztendő letépte a hazug fátyolt, de a nemzetnek nincs oka a könyhullajtásra, mert soha sem volt együttérzőbb törvényhozásával, mint most, és régóta nem teljesedett vágya olyan teljességben, mint az idén. S a nemzet nem is fogja elfelejteni a parlamentnek ezt az esztendejét, amely örökre a liberális reformokról fog neveztetni. A mai utolsó ülésen a delegáció tagjait válasz­tották­ meg, azaz hogy csak a kormánypárt válasz­totta, mert a függetlenségi párt elvből nem választ, a nemzeti párt pedig nem választhatott, mivel hogy kissé nehéz választani a távolságból. Ugrón Gábor személyes hívei azonban szavaz­tak, de nem választottak, mert Ugrón Gábor az idén már nem ment bele a delegációba. A miniszterelnök különben már ma jelezte, hogy az október elején tartandó első­ ülésben be fogja ter­jeszteni az 1895. évi állami költségvetést. A képviselőh­áz ülése június 30-án. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Bartók Lajos, gróf Ester­házy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Hieronymi Károly és Josimipcich Imre miniszterek. A mai­ ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után har­madszori olvasásban is megszavazzák a tegnap letárgyalt bélyegnovellát és a baja-zombor-újvidéki, valamint a szent, lőrincz-szlatina-nasici vasút engedélyezéséről szóló törvény­­javaslatokat. Ezután Rudnyánszky Béla, mint az összeférhetetlen­ségi bizottság tagja leteszi az esküt. Az elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. A nyári szünet. Wekerle Sándor miniszterelnök: Tisztelt képviselő­ház! A múlt ülések egyikén voltam bátor a tisztelt Ház­nak előterjesztést tenni a Ház munkarendje iránt. Az akkor fölsorolt törvényjavaslatok, melyeknek mostani tár­gyalásába beleegyezni méltóztatott, mindannyian le vannak tárgyalva; ennélfogva azt az indítványt vagyok bátor tenni, hogy a Ház még a jövő héten tartson egy, nem érdemleges, hanem formai ülést, elnöki, bizottsági­­esetleg kormány-előterjesztések és tűrendi üzenetek átvé­tele végett. Azután kérem a tisztelt Házat, hogy üléseit felfüggesztve, illetőim magát október elejéig elnapolva, a Ház elnökét bízza meg azzal, hogy az október első "nap­jaiban tartandó ülést a szokott módon hívja össze, amely első ülésen mindjárt igyekezni fogok az 1895. évi állam­­költségvetést előterjeszteni. (Helyeslés.) Kérem tehát, mél­­tóztassék kimondani, hogy a Ház október elejéig érdemle­ges ülést többé nem tart, illetőleg magát addig napolja el és az elnök urat bízza meg, hogy az október elején tar­tandó ülésre a tisztelt Házat szokott módon hívja össze. (Helyeslés). Az elnök a miniszterelnök előterjesztését mint a Ház határozatát enunciálja, mire az elnököt felhatalmaz­zák, hogy képviselői állások megü­resedése esetén az új választás iránt intézkedhessék; egyúttal megbízzák a Ház elnökét,, hogy ő felségét születése napján a Ház nevében üdvözölhesse. A delegátusok választása. Következik a napirend szerint a delegáció tagjainak választása. Választandó 40 rendes és 10 póttag. Madarász József elvtársai nevében kijelenti, hogy sem a delegációkban nem vesznek részt, sem a választás­hoz hozzá nem járulnak, miután a függetlenségi párt, mint minden közösü­gyes intézményt, a delegációkat is megszüntetni kívánja. Hogy tehát a képviselők neveinek felolvasásakor ne legyenek kénytelenek egyenként jelen­teni, hogy nem választanak, ő teszi meg a kijelen­tést.. Óhajtja, hogy minél előbb bekövetkezzék az az idő, hogy többségre jutva, leszavazzák azokat, kik a delegá­cióba választani óhajtanak. (Helyeslés a szélső­balol­dalon.) Azután megválasztották a delegáció tagjait s mialatt a jegyzők összeolvasták a szavazatokat, szünet volt, amely után az elnök­ a szavazás eredményét a következőkben hirdeti ki: Rendes tagok lettek: Gróf Andrássy Tivadar, gróf Apponyi Albert, Ábrá­nyi Kornél, Berzeviczy Albert, gróf Bethlen Ödön, Bolgár Ferenc, Ensbach Péter, Csernátony Lajos, Czernkovich Miklós, Darányi Ignác, Dániel Ernő, Dókas Ernő, Fáik Miksa, Fenyvessy Ferenc, Finger Károly, Francisci Henrik, Gyurkovich György, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, báró Huszár Károly, dr. Jókai Mór, Kiss Pál, Mohay Sándor, dr. Mü­nnich­ Aurél, gróf Nákó Kálmán, báró Nikolics Fedor, báró Nopcsa Elek, báró Nyáry Béla, Pavics Ármin, Perczel Dezső, Rakovszky Géza, Rohonczy Gedeon, Szerb György, Széll Kálmán, gróf Teleky Sándor, Tisza Kálmán, gróf Tisza Lajos, Tolnay Lajos, Urányi Imre, gróf Zichy Jenő. Póttagok a sorrend szerint: Görgey Béla, Gajári Ödön, Ádámovics Béla, gróf Thoroczkay Miklós, Dániel Gábor, Papp Géza, Chorin Ferenc, gróf Teleky Domokos, Meltzl Oszkár és Klobnsitzky János. A jegyzőkönyv hitelesítése előtt az elnök kellemes nyaralást kíván a Ház tagjainak. (Élénk felkiáltások: Él­jen az elnök!) Ülés vége 11 óra 45 perckor. — Megőrült? — kiáltott vörösen a vendég. , — Megőrültem — felelte Háry Benedek. És nem szándékozom kávéházam kávéjával melengetni a kígyót, aki kávéházam Fialáját megmarja. — Vigye el az ördög magát, a kávéházát és Fialáját ! — Ne tovább uram, mert kidobom. — Látni szeretném — dühöngött a vendég. — Kívánsága nekem parancs — szólt hidegvér­rel Háry Benedek és galléron ragadva az új ká­véház első vendégét, kidobta az aszfaltra, ahol ekkor már nagy tömeg nevette a kávéház csodála­tos címét. — Ezért törvény elé viszem — ordított a sze­rencsétlen vendég az aszfalton. — Uraságod mélyen lekötelez — felelte Háry Benedek és hajlandónak nyilatkozott, hogy a haragos úrral mindjárt a rendőrséghez megy. A haragos úr azonban kocsiba vágta magát s Hóry Benedek, hogy minden szökési kísérletet megakadályozzon, frakkeren vágtatott utána. Valóságos kocsiverseny volt s a jury — ha van — konstatálhatta volna, hogy a ha­ragos ur és Hóry Benedek holt­versenyben érkeztek a rendőrség palotája elé. A kocsiból azonban Hóry ugrott ki előbb. — Tessék előre sétálni — szólt udvariasan el­lenfeléhez. •— Őrült — sziszegte fogai között a kidobott ur és felsietett panaszával a napos tisztviselőhöz, aki szinte megrémült, amikor a két férfi berontott szobájába. — Ez az úr kidobotta kávéházából — szólt a haragos. — Ezt az urat kidobtam a kávéházamból — erősítette szavait Hóry Benedek. — Ok nélkül . . . — Okkal. Politikai nézeteltérés volt közöttünk. — Tartsunk rendet — szólt közbe hivatásához képest a rendő­rtisztviselő, de Hóry Benedek, mint valami akadémikus a fölfedezett klasszikus szö­veget, folytonos glosszákkal szakította meg s a ha­ragos ur most már dühös úrrá lett, aki mélyen saj­nálta, hogy nincs otthon a hivatalos helyiségben, mert különben kilökte volna a szemtelen kávést. Végre a tisztviselő tekintélye hatott és a dühös úr előadhatta panaszát, amelyet Háry Benedek az utolsó betűig megerősített, csak annyit jegyezvén meg, hogy az ő kávéháza az ő vára, saját várában pedig csak olyan politikai véleményeket hajlandó megtűrni, a­melyek az övéivel megegyeznek s inkább lemond az ellenkező véleménynek nagybecsű látogatásáról, amit annál könnyebben tehet, mert vendégeinek tömeges megrendelései úgy sem engednék meg, hogy az ellen­kező véleményüeket is pontosan kiszolgálja. A rendőr­tisztviselő is őrültnek szerette volna mondani­­Háry Benedeket, de nem akart rossz példát adni és egye­nesen kijelentette, hogy a kávés úr helytelenül járt el, minélfogva bírságot kell fizetnie. — Mennyit? — kérdezte Hóry Benedek. A rendőrtisztviselő azt felelte, hogy ez attól függ, hajlandó-e sajnálni tettét. Hóry ekkor meg­kérdezte, hogy mennyiben mérsékelné az a körül­mény a bírságot s miután meghallotta, hogy a diffe­rencia legföljebb hatvan kávé, határozottan kijelen­tette, hogy tettét nem sajnálja. Egyúttal elővette tárcáját és nyugta ellenében hiány nélkül kifizette a bírságot Udvariasan köszönt és eltávozott, miközben a haragos úr és a tisztviselő kölcsönösen konstatálták egymásról, hogy veszedelmesen hasonlítanak egy bi­zonyos új kapuhoz. Háry Benedek pedig összesen egy órai idővesz­teséggel visszaérkezett kávéházához és nagyon ter­mészetesnek találta, hogy zsúfolva van. A legna­gyobb asztalnál ült és beszélgetett maga a védő­szent, Fiala Menyhért úr, körülötte pedig a kerület­ben lakó hívei, akiket a korai idő sem tarthatott vissza, hogy az esemény csodájára ne jöjjenek. Az utcai közvélemény hamar megvitte az elvek konzek­venciáitól sem tágító kávés tettének hírét s az uj kávéház falai visszhangozták az éljeneket, amelyekkel a rendőrségtől visszatérő Háry Be­nedeket fogadták. S mikor az esti lapok bőven megirták az esetet­, az egész kerület egyszerre két pártra szakadt. Az egyik párt az ajtón át iparkodott az uj kávéházba, a másik párt az ablakokon át, amelyeket erre a célra kövekkel hajigált be. Valósá­gos ostromállapot volt. Benn egymás hátán a Fiala Menyhért fanatizált hivei, künn a Fiala irigyeinek és ellenségeinek tábora.­­ (Cegléd város küldöttsége a miniszterelnök­nél.) Wekerle Sándor miniszterelnöknél ma délután tisz­telgett Cegléd város küldöttsége, hogy átadja a díszpolgári oklevelet. A küldöttség, amelyet Gubody Ferenc polgár­mester, Szalay Sándor főjegyző és Takács Ferenc refor­mátus lelkész vezetett, harminc tagból állott. Gubody Fe­renc polgármester, a küldöttség szónoka, a miniszterelnök­höz intézett beszédében kiemelte, hogy Cegléd városa hazafias kötelességének tartotta a miniszterelnököt, a sza­badelvű eszmék legkiválóbb bajnokát, díszpolgárává válasz­tani. Wekerle Sándor miniszterelnök köszönetet mondott a megtisztelésért, amelyben Cegléd városa részesítette. Különös örömmel tölti el e város polgárságának elismerése és ama reményének ad kifejezést, hogy a hazaszeretetben és a haza javának előmozdításában a jövőben is találkozni fog Cegléd város hazafias polgárságával. Ezután a miniszter­— Éljen a Kávéház a Fialához! — lelkesed­tek benn. — Pokolba Fialával! Törjük be az ablakokat! — ordították künn. S ha Fiala nem is sietett a pokolba, viszont az ablakok csakhamar fölvették a néhai nevet. A rendőrségnek kellett közbelépnie. Ekkor az utcai tá­bor a rendőröket nézte ablakoknak s feléjük röpí­tette köveit. A rendőrök nem törtek be (kár is lett volna, mert ők nem voltak biztosítva), ellenben ki­törtek s éjfélre szétverték a lázongó tömeget De már ekkor ki volt adva a jelszó: — Becsületes ember és a kerület igaz fia nem megy olyan kávéházba, amely Fialához címeztetik. Viszont a másik oldalon. — Bitang és nem az apja fia, aki más kávé­házba jár, mint amely dicső vezérünk nevét vi­seli. És ha felakasztanak az asszonyok, erkölcsi kötelességünk, hogy minden nap itt legyünk a harc­mezőn ... Ez az erkölcsi kötelesség pedig körülbelül há­romszáz polgárra nehezedett... IV. Két esztendő alatt a kávéház egész falánksá­gában megmutatta magát. Nem fért a bőrébe és meg­ette a szomszédos trafik helyiségét, a másik oldalon pedig a Willig és Unwillig cég ősi helyiségeit, ame­lyekből ki kellett hurcoltatni a gyertyákat és gyufá­kat, mert a falánk kávéháznak uj szobákra volt szüksége. Amint mondani szokás, virágzott s olyan csodálatos növénynek látszott, amely sohsem is fog elvirágozni. Állandóan zsúfolva volt és kávéháza mintájára Háry Benedek is egyre falánkabb lett és alig fért a bőrébe. Az egykori Ylang-Ylang tönkre­ment tulajdonosai már mind pincérei voltak s Háry Benedek, ha elnézett rajtuk, bizonyos önérzettel súgta magának: — Szegény bogarak, akik megszülték nekem a következő pillanatot . . . Valóban, ez a következő pillanat jól fizetett, Háry Benedek az éjszakák klasszikus csöndjében sokszor elképzelte, hogy ilyen fészekben ülhetett a néhai Polikratesz, akinek még a tengerbe dobott ta­lizmánját is visszahozta egy hal. Sokszor kísértésben BELFÖLD. Finale. A házasságjogi törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának teljes befejezését a következő jegyzőkönyvi kivonattal adta tudtára a képviselőház a főrendiháznak: 4393. jegyzőkönyvi szám. A napirend során következett a főrendiházi üzenet tárgyalása, a házassági jogról szóló törvény­­javaslatba egy új szakasznak felvevése tárgyában. A Ház hozzájárult a főrendiháznak javaslatához s ehhez képest a maga részéről is elhatározta a házassági jogról szóló törvényjavaslatba a következő új, 149-ik szakasznak felvevését: „Ezen törvény a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességeket érintetlenül hagyja.“ A főrendiház tudomásulvevés céljából szokott módon értesíttetni fog erről a határozatról, melylyel a házassági jogról szóló törvényjavaslat tekintetében a két Ház között teljesen helyre van állítva a meg­egyezés. Dr. Molnár Antal, a képviselőház jegyzője, A főrendiház ülése. A főrendiháznak július 3-án kedden délelőtt 11. órakor ülése lesz, a következő napirenddel: 1. Elnöki előterjesztés; 2. a delegáció tagjainak meg­választása; 3. az 1891. évi közösügyi zárszámadásra ala­pított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről; 4. egy képzőművészeti ki­állítási épület létesítéséről és az erre szükséges költségek fedezéséről; 5. a sörtermelés megadóztatásáról szóló tör­vényes határozmányok részbeni módosításáról szóló tör­vényjavaslatok megvitatása; 6. A totalizátor szabályozásá­ról a lóversenyeknél; 7. a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításá­ról; 8. a b­­a­zombori-i­jvidéki, és 9. a szt. lőrinc-szlatina­­nasici helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényja­vaslatok; 10. a szombathely-rumi helyi érdekű vasút; 11. a gyulafeh­érvár-zalatnai és 12. a versec-kabini helyi ér­dekű vasút engedélyezéséről szóló miniszteri jelentések. Megyék és városok.

Next