Pesti Napló, 1894. augusztus (45. évfolyam, 211-240. szám)
1894-08-14 / 224. szám
224. szám. Budapest, kedd FURTI NAPLÓ, 1894. augusztus 14. a — A miskolci tűzvész. Már megemlékeztünk arról a tűzvészről, amely vasárnap éjjel Miskolcon dühöngött. Levelezőnk most a következő részleteket táviratozza a tűzről: összesen két földszinti, egy emeletes ház és tiztizenkét udvari épület égett le. Áldozatul esett azonkívül Szeifert István nagy üvegraktára, amelyben húszezer forint értékű üvegáru egy óriás halmazzá olvadt öszsze, továbbá Weisz testvéreknek petróleum- és gabonaraktára. Sok szegény családnak minden bútora odaégett. Egy öthat éves gyermek is áldozata lett a tűzvésznek. Földig porrá égett a múlt évben újjáépített Sas-fogadó is, valamint Deutsch Izráel vendéglőskerti mulatóhelyisége. A tűz nagymennyiségű repcét, babot, köleskását és lisztet pusztított el. Keletkezésének okát mindeddig nem lehetett megállapítani. Némelyek szerint Szeifert üvegraktárában cigarettázó inasoktól eredt; más verzió szerint Weisz Mózes petróleuma gyuladt meg egy eldobott égő gyufától. Egész éjjelen át szakadatlanul dolgoztak a tűz eloltásán. Crottenbold altábornagy és Forster vezérőrnagy egy egész ezred katonaságot rendeltek ki és maguk vezették a mentőmunkát. A bakák derekasan kitettek magukért és csakis az ő halált megvető óriási erőmegfeszítésüknek köszönhető, hogy egész városrész nem lett a tűz martalékává. Egy káplár saját élete kockáztatásával hatolt be egy alacsony házikóba, ahonnan kétségbeesett segítségkiáltások hallatszottak és kimentett egy özvegyasszonyt két gyermekével együtt. Egy nyolcvanöt éves Kaczander nevű ember úgy mentette meg életét, hogy egy kerítésen át a kiszáradt Pece medrébe ugrott. Többen jelentékeny sebeket kaptak, két katona súlyosan megsebesült egy égő gerendától. Borzasztó látvány volt, amikor egy csapat galamb megperzselt szárnyakkal repkedett a a lángnyelvek között, a legtöbbje le-lehullott, néhány azonban mégis megmenekült. Sok háziállat disznó, kutya, macska megégett. Az égő házakhoz közel faraktárak, zsindelyes házak vannak és igy a tűzből könnyen nagyon végzetes katasztrófa lehetett volna. Nagy is volt az ijedtség a városban, az egész lakosság talpon volt, mert tiz órától fogva egy óráig, folyton kongatták a harangokat. Tíz év óta nem volt ilyen tűz Miskolcon. Az égő romok oltásán még most is egy egész csapat tűzoltó fárad. — Kirabolt földbirtokos. Szalók szabolcsmegyei községben tegnap éjjel, mint levelezőnk írja, a nyitva hagyott ablakon rablók hatoltak be Fendrik Márton földbirtokos lakására. Ugyanabban a szobában, ahol a földbirtokos aludt, egy bezárt szekrényt kifeszítettek és abból igen sok fehérneműt és háromszáznyolcvanöt forint készpénzt loptak ki. A tetteseket nyomozzák. — Mibe kerül egy ágyulövés? Laikus halandó csak azt tudja, hogy az óriás hadseregek tömérdek pénzt nyelnek el az adózó nép filléreiből. Hogy ez a „tömérdek pénz“ milyen horribilis összegre megy, erről csak akkor szerezhetünk némi fogalmat, ha megtudjuk, hogy mennyibe kerül egyetlenegy ágyúlövés. Egy száztíz tonnás hadihajón vannak ezidőszerint a legnagyobb öldöklő szerszámok. Egy ilyen ágyú egyetlen lövése belekerül. Négyszáz kiló puskapor .... 1140 forint Kilencezer kilogramm súlyú löveg . 1305 „ A patronhoz szükségelt selyem . . 51 „ Egy ágyulövés tehát nem kevesebbe, mint kétezernégyszázkilencvenhat forintba kerül, még akkor is, ha nem talál, ha pedig talál, akkor — még többe. — Letaszított vasúti kalauz. Szegedi levelezőnk írja, hogy a mindszent-szegvári vasútrészen tegnap este kilenc órakor hat munkás ledobta a robogó vonatról Schübitz kalauzt, aki harmadik osztályú kocsi hiányában teherkocsit volt kénytelen nekik adni. A vonatvezető és a szomszédos kocsik utasai nem vehették észre a merényletet, mert a vonat nem állt meg s ott hagyta a kalauzt az árokban. A szerencsétlen embert később vitték be a szentesi kórházba, a fején, a kezén és a lábán szenvedett súlyos sérüléseket. — Holttest a csatornában. Megírtuk annak idején, hogy Sabbatini tűzoltó feleségét a fiumei lovasklub kertje alatt folyó csatornában halva találták. Az orvosi vizsgálat kiderítette, hogy az asszonyt megfojtották, s csak azután dobták a csatornába. Minthogy a Sabbatini házaspár folytonos civódásban volt egymással, azonnal a férjre hárult a gyanú, akit emiatt el is fogtak. Mint levelezőnk írja, a fogoly még mindig tagadja a tett elkövetését, de annyi gyanúok merült föl ellene, hogy csaknem kétségtelen a bűnössége. Tanuk vannak, akik látták, hogy azon az éjszakán, amikor a felesége eltűnt, az asszonynyal távozott a tűzoltó kaszárnyából s később egyedül tért vissza. A végtárgyalás, amely iránt nagy érdeklődés mutatkozik, a fiumei törvényszéknél augusztus 23-án kezdődik. A Tűz a főváros közelében. Ma éjjel a főváros közelében levő Szent-Mihály faluban, ahol sok budapesti család is nyaral, tűz támadt, amelyet éjféltájban jelentett az őrtorony őre a központi tűzoltó kaszárnyának. Kivonult a központi, a VI., VI., VIII., IX. és X. kerületi tüzőrség, de csak a főváros határáig mentek, onnan visszatértek, mert látták, hogy a tűz a főváros határán túl van. Rákosfalváról később azt jelentették, hogy a szent-mihályi mintagazdaság istállói és kazaljai gyuladtak ki. Szent- Mihályon körülbelül két héttel ezelőtt is volt tűz. — Mese az elveszett főnyereményről. Megírtuk, hogy szombaton táviratban arról értesítették a fővárosi rendőrséget, hogy Temesvár és Budapest között a vasúti vonalon egy utasnak több ezer márkája elveszett. Mint Temesvárról írják, Bandi temesvári rendőrkapitány azóta folytonosan nyomozott ebben az ügyben, s végre ma sikerült neki a titokzatos esetet kideríteni. Heimle Tekla müncheni illetőségű fiatal nevelőnő, aki egy temesvári nagykereskedő egyetlen leányát nevelte, pár hét előtt dicsekedve híresztelte, hogy milánói sorsjegyével a hatvanezer márkás főnyereményt megnyerte. Pár nappal később tényleg kapott jól lepecsételt levelet, amelyben, mint minden ismerősének mondotta, a nyeremény összegét küldték meg neki. Augusztus 1-jére felmondották állását, a család fürdőbe utazott, a nevelőnő pedig egy ismerős a másik családdal Budapestre utazott, hogy, mint mondotta, pénzét a Kereskedelmi Bankban helyezze el. Útközben kinyitotta táskáját s ijedten kezdett sikoltozni, hogy pénze eltűnt. A család, amely kisérte, rögtön visszament vele Temesvárra, ahol a rendőrségnek feljelentették az állítólagos lopást. Bandi főkapitány mindenekelőtt a müncheni rendőrségtől kért felvilágosítást, ahonnan ma délben az a válasz érkezett, hogy Hiemle Tekla tisztességes család gyermeke, de maga ismert szélhámosnő, aki Bécsben már fenyitőrvizsgálat alatt állott, Bajorországban pedig körözik. A főnyeremény csak mese. A rendőrség erre kihallgatta a leányt, aki sírva vallotta be, hogy azért hazudott, mert abban bízott, hogy kigondolt meséjével gondtalan fürdőzést biztosít magának. Mivel senkit sem károsított meg, egyelőre csak rendőri felügyelet alá helyezték. Aki megölette az urát, Dunaföldvárott egy jómódú parasztasszony, Danicsek Imréné, született Tóth Erzsébet, a két férfitestvérével megölette a napokban az urát. Danicsek Imre már régibb idő óta rossz viszonyban élt feleségével. A napokban, míg Danicsek fuvarban volt a szomszéd városban, felesége rávette két bátyját, Tóth Benőt és Tóth Istvánt, hogy mihelyt megjön a férje, öljék meg. S erre az alkalmat annál kedvezőbbnek tartották, mert tudták, hogy Danicsek 960 forintot fog haza hozni magával. Mikor a mit sem sejtő Danicsek hajnalban megérkezett, felesége és sógorai vasvillával és ásókkal estek neki és addig verték, szurkálták, míg eszméletlenül össze nem esett. A neki vadult asszony egyre biztatta testvéreit: — Nem vagytok igazi testvéreim, ha az uramat meg nem ölitek ! Az óriás zajra odasiető szomszédok mentették ki az eszméletlenül ott hevert Danicseket hű felesége és sógorai kezéből. Az orvos véleménye szerint a sebesülések halálosak. A csendőrség elfogta a tetteseket. — Az öngyilkos kincsvadász. A bécsi lapok ma hasábokon foglalkoznak az öngyilkos Kuffter Henrikkel, titokzatos jellemével s szédítő pénzügyi operációival. Egy évtized óta a nevét az üzleti világban mindenütt ismerték s nem volt nevezetesebb bukás, amelyben szerepe ne lett volna. A cseh földhitelintézet, a Tschinkel és Weinreich, továbbá a budapesti Latzkó bornagykereskedő-cég annak idején nagy szenzációt keltett afférjeivel szintén együtt emlegették a nevét. A bécsi francia követség katonai attaséjával, Berghes herceggel két milliós ügylete volt, kliensei voltak gróf Bellegarde, herceg Ypsilanti és még sok előkelő állású ember. Minden csapást kihevert, mindig talált új barátokat és ügyfeleket, s a legkülönbözőbb üzletágakban otthonos volt. A megszorult kereskedők és gavallérok vakon bíztak benne és engedelmesen cselekedték azt, amit ő tanácsolt. Sokszor megesett, hogy alig volt ötszáz forintja, s a hitele már-már elenyészett; néhány óra múlva azonban újra ezresektől duzzadt a tárcája, s újra kötötte a legvakmerőbb üzleteket. Néha százezrekkel, gyakran milliókkal dolgozott, a legszerényebben élt, soha színházba nem járt, s kerülte a társaságot. Egyetlen fényűzése a jó szivar volt, azonkívül a számozatlan bérkocsi, amelyet különben csakis rendkívül sok dolga miatt használt. Mindig egyszerű, kopott ruhát hordott, teste hajlott, izmos volt, feje nagy, kicsiny szúrós szeméből, borotvált csontos arcából az örökös gond élénken visszatükröződött. A tőzsdének természetesen egyik legismertebb alakja volt s különösen az alsó-ausztriai leszámítoló társaságnál történt óriási sikkasztás idején emlegették sokat a nevét. Ez volt a legnagyobb sikkasztás, amelyet valaha Bécsben elkövettek. 1884. december 18-ikán délután terjedt el a városban az a hír, hogy a leszámítoló társaság helyettes igazgatója, Lukas Janner, eltűnt, négy órakor pedig Kufflert fogták el. Késő estig vizsgálták a társaság pénztárát s másnap reggel két tény lett nyilvánvaló: Lukas Janner a kierlingi temetőben fejbe lőtte magát s Kuffierrel való összeköttetése okozta, hogy a rábízott pénztárból 2.056.000 forint hiányzott. Alig szabadult ki Kuffler börtönéből, ismét tervez, bizalomhoz s pénzhez jutott s hitele egészen megszilárdult, amikor a legközelebbi január hónap folyamán tizenkét milliót fizetett ki. De utóbb újra veszteségek érték s munkakedvét is elvesztette. Az utolsó három hónapban valósággal kin volt az élete. Egészsége egyre romlott, idegbaja mind jobban gyötörte, hangja gyöngült, alig tudott már beszélni. Folyton kínozta az az aggodalom is, hogy újra összeütközésbe kerül a hatósággal. Körülbelül négy héttel ezelőtt sejttette egy-két elejtett szavával, tervezett öngyilkosságát. Ismerőseitől olyan mérget kért, amely gyorsan és biztosan öl. Az utolsó héten hitelezői újra nagyon szorongatták. Mindennek része volt abban, hogy régóta tervezett öngyilkosságát elkövette. — Eladósodott király. Európa, Ázsia és Amerika újságai napokon keresztül arról cikkeztek, hogy mi a koreai háborúnak az igazi oka? Most végre egy németországi lap kiderítette azt, amin három világrész politikusai hiába törték diplomatikus fejüket. Az a bizonyos német újság ugyanis statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a világ összes királyai közül a koreai király van leginkább eladósodva. Ez ellen hiába tiltakoznak Milán párisi hitelezői, a statisztika ítélete megfelebbezhetetlen. A statisztika pedig azt bizonyítja, hogy a koreai király alattvalói háromnegyed részének adósa. Azonkívül az országban lakó idegenek nagy részétől is csinos kis összeget kért kölcsön. Nem csoda, ha ilyen körülmények között semmi tekintése sem volt. A kormányzók, akik drága pénzen vásárolták hivatalaikat, természetesem kárpótolták magukat és alaposan megadóztatták kerületük lakosságát. Innen a népesség elégedetlensége és gyűlölete az idegenek ellen, akiket látókörük kicsinyességében a nyomorúságukért felelőssé esznek. íme, a háború igazi oka: a költekező, az eladósodott király! — Gyilkosság féltékenységből. Zágrábban egy Novotny Marcel nevű hivatalnok féltékenységből kétszer rálőtt kedvesére Lasturics Jozefin pincérleányra. Novotny nőül akarta venni a leányt, de ez visszautasította. Ez a visszautasítás vitte rá a fiatalembert az őrült lépésre. Mikor a pincérnő halálra sebesülten esett össze, a gyilkos maga ellen fordította a fegyvert és életveszélyesen megsebesítette magamagát is. * Kézfogók. A Bécscsel szomszédos Bádenben e hónap 12-én kisteleki dr. Lévay József igazgató eljegyezte Leon Jeanne kisasszonyt, Leon Gusztáv lovag császári tanácsos leányát. — Dr. Gerfi Ede ügyvéd, a Szegedi Híradó szerkesztője, ma eljegyezte Riedl Terikét, Riedl Adolf szegedi kereskedő leányát. — Boross Rezső, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője Miskolcon eljegyezte Kacser Viktória kisaszonyt. A Kertész Tódor műiparáru új raktára Kristóf-tér Gróf Teleki palotában. Hirdető rovatunkat olvasóközönségünk szives figyelmébe ajánljuk. A bánffi-binyadi vasúti szerencsétlenség. — A Pesti Napló tudósítójának távirata. — Bánffi-Hunyad, augusztus 13. Megemlékeztem már ma délelőtti táviratomban arról a vasúti szerencsétlenségről, amely a Fraenkel Simon és fia cégnek a JVanca-völgyben épített iparvasutjának közigazgatási hivatalos bejárása alkalmával a magyar-valkói havasok között ma délelőtt történt. Erről a balesetről újabban a következőket jelenthetem: A múlt héten, pénteken, Bónis István kolozs megyei főjegyző, Kertész Samu főszolgabíró, Puhala Adolf királyi főmérnök, Kenessey István közigazgatási gyakornok, Lukács István aljegyző, Vincze Peti György magyar-valkói és Triff György gyinkolai községbírák jelenlétében a vállalkozó cég képviselője, Wenezianer Simon egy húsz- huszonkét óriás fatönkkel és több emberrel megterhelt kocsit bocsátott le a meredek pályán. A kocsi minden baj nélkül legurult a síneken. A társaság felvontatta magát a hegyi pálya kezdetéig, ahol a kocsikon elhelyezkedett A dörzsölő féket Weneziáner Simon kezelte. Az előtte való napon, amikor báró Jósika Sámuel volt államtitkár és Fraenkel Adolf, a cég feje, a terjedelmes pályán leereszkedtek, már kezelte a dörzsölő féket. A kocsi eleinte jól ment, később a pálya lankásabb részén a fékkezelő a féket megnyitotta. A kocsi nagyon gyorsan kezdett haladni. Veneziánel a féket valószínűleg meg akarta szorítani, de zavarodottságában bizonyosan ellenkező irányban csavarta. Lehetséges különben az is, hogy a fékező csavar meglazult. Annyi bizonyos, hogy a következő percben a kocsi őrületes gyorsasággal gurult lefelé. A kocsiból való kiugrás részben a kocsi szerkezete miatt, részben azért volt lehetetlen, mert a pályát jobbfelől meredek sziklafal, balfelől szédületes mélység határolja. A szédületes ereszkedés következtében a légnyomás olyan erős volt, hogy az utasok kénytelenek voltak erősen a kocsi oldalába kapaszkodni. Az első kanyarodáskor a kocsi kisiklott. A fékező kiugrott, vagy mint mások mondják, kiesett a kocsi petronjáról. A társaság egy része jobb-, a másik baloldalra esett le a mélységbe. Bónis István főjegyző, Kertész főszolgabíró, Lukács István, Triff György, Kenessey István csodálatos véletlenségből csak könnyebben sebesültek meg, amíg a pálya baloldalán, ahol a mélység kődarabokkal és kidőlt fenyőgyökerekkel van tele, az oda zuhanók mind súlyosan sebesültek meg. Puhala főmérnök jobb lábát az éles kövek veszedelmesen felhasították, fia Aladár, aki az idén végezte a gimnáziumot, belsőleg sérült meg. Vincze Peti György valkói községbíró valószínűleg agyrázkódást szenvedett, mert eszméletét huszonnégy óra múlva sem nyerte vissza. A sebesülteket legelőször a bélési fűrésztelep tulajdonosa vette gondozás alá. A vasútépítő cég feje, Fraenkel Adolf, értesülvén a szerencsétlenségről, Bánffi-Hunyadról