Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-13 / 283. szám

4k Bud­apest, szombat ____________ PESTI 1894. október 13. 283. szám. hogy az államosítás gyors keresztülvitele az államnak nagy megterheltetésével nem járna, mert a meglevő isko­lai alapvagyon értékesítése utján felépítheti a szükséges iskolaházakat, míg később, e vagyon elkallódása után, amúgy is az államra nehezednek az iskolafentartás terhei. KÜLFÖLD: Giers és az orosz pánszlávizmus. Egy Jcrutisi táviratunk arról ad érdekes hírt, hogy a pán­szláv tendenciáiról hírhedt Szláv Jótékonysági Egye­sület és Giers külügyminiszter közt a legutóbbi na­pokban komoly véleménykülönbség merült fel. Az egyesület ugyanis Pobjedonoszov kezdeményezésére nagyobb akciót szándékozott indítani a galíciai ruté­nek érdekében, Giers miniszter azonban határozottan kijelentette, hogy ebbe nem egyezhetik bele, mert első­sorban fenn akarja tartani Ausztria-Magyarországgal a barátságos viszonyt. Giers be is szüntette a pán­szláv eszme érdekében alapított Galicski Wjestnik szubvencióját. a cár betegsége. Budapest, október 12. Berlinből, ahol talán a legtöbbet foglalkoznak a cár betegségével, újabban olyan feltevéseknek híre érkezik, mintha a cárnak rákbaja volna. Ezt sem Leyden professzor, sem más források nem erősítették meg, s a legújabban érkező hírek sem szólnak egyéb­ről, mint a cár stagnáló állapotáról. A cár gyógyí­tása érdekében legközelebb az összes európai kiváló kirurgusok és belgyógyászok konzíliumot tartanak Korfuban. Ma érkezett távirataink a következők: Pétervár, október 12. A hivatalos lap jelenti: A cár és a cárné tegnap meglátogatták Massandrát és Die óráig időztek ott. Livá­diába visszamenet Yaltán keresztül hajtattak, melynek utcáit nagy közönség lepte el. Az idő lízus és meleg. Pétervár, október 12. Az eddigi megállapodások szerint a trónörökös­nagyherceg Korfuba fogja kisérni a cárt, azután Darmstadtba megy és Sergei Alexandrovics nagyher­ceggel és ennek nejével együtt Alix hercegnőt Orosz­országba fogja kísérni. Az esküvő valószínűleg no­vember elején lesz. A cár távollétének elejére kine­vezendő régensséget csak a végrehajtó hatalommal ruházzák fel. Nikolajevics Mihály nagyherceg elnök­lete alatt Vladimir­ Alexandrovics nagyhercegből és a trónörökösből fog a régensség állani. Az erre vonat­kozó manifesztumot legközelebbre várják. Krakó, október 12. A Czas jó forrásból jelenti, hogy régens-taná­­csot adnak a trónörökös mellé, mely a cár nagy­bátyjából, továbbá testvéréből, Mihály nagyhercegből és még néhány udvari előkelőségből fog állani. Az erre vonatkozó aktát Woronzoff közreműködésével fogja a cár kibocsátani. Berlin, október 12. Újabban felmerült az a hír, hogy a cárnak rákja van. A Berliner Tagblatt veti fel és sokan osztoznak is nézetében, arra alpítván a feltevést, hogy a Ro­­manov-családban állítólag öröklött betegség a rák, így a cár nagyanyja, Alexandra, valamint ennek anyja, Lujza királyné, szintén rákbajban­­haltak meg. Alexandra leányának, Nikolajevna Mária nagyherceg­nőnek és a leuchtenburgi nagyherceg feleségének is arcrák oltotta ki életüket. Ezzel szemben konstatál­ják, hogy Leyden professzor nem állapított meg olyan diagnózist, mely a rákbetegséget magában foglalná. Pétervárott hite jár, hogy Korfuban Európa vala­mennyi kivédő sebészei és belgyógyászai konzíliumot fognak tartani a cár gyógykezelése érdekében. Bécs, október 12. Hirsch titkos tanácsos, a cár udvari orvosa ma Bécsbe érkezett Lobanov orosz nagykövet ma hosz­­szabban konferált gróf Kálnoky külügyminiszterrel a cár állapotáról. A szomszédos Rádi-házban meg-megfordult még Rádi Gábor halála után, ami arra mutatott, hogy Ványai Lőrinc az úri társaságokba szeretne be­jutni. Pedig bizony ez kevély família volt, noha már nagyon lejárt neki. Ványai Lőrincet csak a Szomszédságnál fogva tűrték meg és Nina kisasszony mindig a sálját és mantilját cipeltette, vagy a le­gyezőjét kerestette vele. Az özvegy azonban sokszor hozzáfordult ügyesbajos dolgaiban, mert az ilyen közönséges emberek érteni szokták, hogyan kell valamit elcsinálni. Amikor Nina kisasszony férjhez ment, a kényes és gyámoltalan özvegyasszony nem bírt hová lenni, Ványai Lőrincnek gyűlt meg a baja még a cselédséggel is. — Megbíztam, hogy vezesse a gazdaságomat, — beszélte a nagyságos asszony. Visszakerült a menyecskelány is, özvegyen. A gyásza még el sem múlt, már az édesanyja halt meg. A Rádi-házba ám megjött az úri élet. A­­ fiatal öz­vegy újításokat csinált, majd beköltözött a zaj és elevenség vendégek jártak-keltek. A szomszédot mindig meghívták, s ha elment, a dévai asszony megsúgta róla, hogy ez az ő kérője volt, úgy nézzék meg. Mindenki leolvasta a tekintetéből, hogy kész újra megkérni az özvegyet. Ezen aztán mulattak. A víg élet különben nem sokáig tartott. Az özvegy összébb vonta a vitorlákat, abroszt is hétről­­hétre rövidebbet terített. Ványai Lőrinc egyszer meglátta a kertben, mikor sírt. Meg akarta vigasztalni valahogy. Kötött egy szép rózsabokrétát, aztán keresztül köszönt a kerítésen. — A keletiek azt tartják, hajnal mosolygásá­tól fakad a rózsa. A hajnalnak azonban harmatja is van. Ezek a rózsák szomjazzák azt a harmatot. Tatainé csak elbámult, hogy ilyen poétikusan be­szél a szomszéd. És milyen rendkívüli szép rózsák. Elmondta mindegyiknek a nevét is. Mikor ő még mindennap kapott bokrétákat, azáleát, rózsát, krizan­­témumot.. . vége már annak. Az jutott eszébe éppen. Ványai Lőrinc ezentúl mindennap küldött át egy bokrétát. Ez még azelőtt történt, hogy meg­­duellált Miháli Bélával. Amig aztán átlőtt lábbal az KÜLÖNFÉLÉK „FAIMUS.“ — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — A Pesti Napló mai regénytárcája megkezdi Justh Zsigmond hátrahagyott regényének közlését. A meghalt író utolsó gondolatai, utolsó ötletei, fan­táziájának utolsó játéka ezekről a lapokról szólnak mindazokhoz, akik e nagy talentum lelki életének végső korszaka iránt érdeklődnek. Néhány héttel­ vagy talán csak néhány nappal azelőtt, hogy a cannesi hotel egy magányos szobájában a halállal vívódott, még e posthumus regény alakjai küzdöttek egymással a lelke mélyén, s utolsó perceinek lázába bizonyára belejátszott még ez a szép mese, amely­nek röviddel halála előtt életet adott. Fuimus! Mily vigasztalan, mily szomorúan aktuá­lis cím ez! Aki néhány héttel ezelőtt leírta, aki e regény révén a múlandóság lesújtó filozófiájával fog­lalkozott, most beólmozott koporsóban, csöndesen, a gondolkodók minden bölcselmével kibékülve robog a sötét éjszakában, hegyeken, országokon, vizeken át a kicsiny családi sírbolt felé. A Pesti Napló, híven az elhunyt író utolsó in­tenciójához, ime, ezennel megkezdi a Fuimus közlé­sét. E regényt lapunk számára írta, s a Pesti Napló két kiváló párisi munkatársának, Pekár Gyulának és Malonyay Dezsőnek adta át legelőször olvasás vé­ágyban feküdt, nagyon sínylődött a kert is. Egy héten csak két bokréta jutott, de az megmaradt mindig. Amikor kikelt az ágyból, a szomszéd házat olyan vedlettnek, olyan kopottnak találta. — Nem engedem meg, hogy elpusztuljon. Azért hogy ő nem szeretett soha, én mégis szerettem. Nekem úgy sincs senkim, hát magamévá fogadom, tudtán kívül. Pusztulását, vesztét én ne lássam. Oh nagyságos asszony, ha napszámost lát a kertben, ha ácsot, kőművest a háznál, csak paran­csoljon velük. Egy füst alatt nagyon könnyen végez­hetnek a két háznál. Hát a túlsó felét a háznak nem adná ki a nagyságos asszony a zsandároknak, az istállóval együtt ? De ugyan mit is akar ez a Ványai Lőrinc? A bolondját járja, vagy mi? Sohase féljen már a kosár­tól. Hiszen esztendő múlik esztendő után. Nyakára vénül az özvegy. — Ványai szomszéd kezeli a vagyonomat, — mondogatta Tatainé. Csakugyan ő szokta kiegyenlíteni az özvegy számláit annak a fejében, hogy kibérelte a szőlőjét. Jöttek és múltak az esztendők. A két ház va­lóságos iker­ház lett. Az egyik csütörtökön nem volt ott a bokréta, ahol mindig szokott lenni. Tatainé rögtön átküldte Gyerő nénit, mert ez rosszat jelent. Ványai Lőrinc már egy pár nap óta betegeskedett. Csakugyan meg is halt az éjjel. A kabátjában megtaláltak egy hivatalos írást, amelyben a törvényszék elrendeli, hogy­­Ványai Ta­más ennyi és ennyi adósság fejében elárvereztetheti néhai Rádi Gábor házát, szőlejét. De ezt a végzést már ifjabb Ványai Lőrinc vette a kezéhez, eltette a zsebébe. Ezt adta Rádi Nina kisasszonynak hozo­mányul, amikor férjhez ment Tatai Bertalanhoz és kosarat adott neki. Ez volt az a szép fogadás, amit akkor, július 27-ikén tett és megünnepelt minden esztendőben. A szerelem a bírósági végzésből is képes lán­goló szonettet csinálni. Lett. Pekár és Malonyay írták a Fuimus élőbeszéd­jét is, amelyet tegnapelőtt adtunk közzé lapunk tárca­­rovatában. A Furmus könyvalakban is meg fog jelenni, de csak november végén. A regényt ime átadjuk a nyilvánosságnak. A Pesti Napló közönsége bizonyára nagy és melankoli­kus érdeklődéssel fogja végig olvasni minden sorát, s szívében fájdalommal emlékszik meg a szegény Justh Zsigmondról, aki ifjan, lángoló lélekkel, kiváló talentumainak teljességében mondott örökre búcsút küzdelmeinek, mulatságainak, nemes és előkelő am­bíciójának, a jó Isten egész viruló és szépséges világának. Budapest, október 12. — Személyi hírek. Frigyes Lipót porosz herceg ma Bécsbe érkezett. —• Dr. Felder volt bécsi polgármes­tert, aki nehéz beteg, ma ellátták a halotti szentségekkel. — Konstantin orosz nagyherceg és neje, mint egy gmun­­deni távirat jelenti, a Cumberland hercegi család látoga­tására ide érkezett. — A szerb király Budapesten. Sándor szerb király, mint a magyar király vendége, a budai várpalota balszárnyának első emeletén lévő vendég­­termeit fogja lakni. Az ifjú király itt időzése alatt rendezendő udvari estélyen, mint értesülünk, József főherceg is jelen lesz. Budapest ama nevezetességei közt, amelyeket a szerb király meg fog nézni, lesz­nek: a Margitsziget, a Magyar Tudományos Aka­démia, a Nemzeti Múzeum, a Feszty-féle körkép, a közraktár és elevátor. Az ifjú király ezen­kívül egy kis hajóutat is fog tenni a Dunán, hogy a magyar fővárosnak a Dunára szolgáló felséges látóképét élvezhesse. — A görög király Bécsben. A görög király, mint tudósítónk Bécsből telefonon jelenti, ma délután odaérke­zett. A pályaudvaron az angol nagykövet és a görög diplomáciai ügyvivő fogadta s innen az angol nagykövet kíséretében szállására, az Imperial-fogadóba hajtatott. Bécsbe Friedrichshofból érkezett az uralkodó, ahol Frigyes császárnénál volt látogatóban. Az Imperialban mindjárt megérkezése után, meglátogatta a német nagykövet és a cárnak Bécsben időző szárnysegéde, gróf Henkendorf, aki innen Korfuba utazik. — A pihenő hadvezér, Mádi Kovács György al­tábornagy, a balassa­gyarmati vértelen háború diadalmas hadvezére Budapestre érkezett, innen zalamegyei birto­kára utazik, ahol rövid szabadságát tölteni szándékozik. Lábbaja már elmúlt, s a nehéz napok fáradalmai leg­­kevésbbé sem viselték meg. Tegnap este ismerősei köré­ben a Vadászkürt­ tegadáóbaan vacsorázott, s sok érdekes epizódot mondott el a hadgyakorlatokról. Többi között megemlítette, hogy a második napi győzelem után felsőbb parancsra két gyalogezredet és egy huszárezredet kellett átengedni ellenfelének, herceg Lofkovitz hadtestparancs­noknak. — Kossuth Lajos sírja. A kerepesi­ uti temető néhány hét múlva virágokkal, lobogó gyertyákkal és gyászoló nép­pel fog megtelni. Halottak estéjén a főváros felkeresi a maga szeretteit, hogy kegyeletét lerójja a porladozó hantok előtt, s Kossuth Lajos sírját máris díszítik s a főváros ren­deletéből halottak napjára impozánsan lesz felékesítve. A temető igazgatósága pedig külön intézkedéseket fog tenni, nehogy a sirhoz való tömeges kivonulások alkalmával a sir megrongáltassék. Kossuth sírján kivü­l a főváros a Deák és Batthyány mauzóleumát, továbbá a Bükk Szilárd és a Szilágyi István sírját diszítteti fel. — Ováció a Kár­oly kaszárnyában. Megható ünnep volt ma a Károly kaszárnyában. Bakalovich Konstantin, a Mollináry-ezred századosa búcsúzott el a 9-dik század legénységétől, amelynek hosszabb ideig parancsnoka volt. A honvédséghez helyeztette át magát s holnap indul új állomáshelyére, Nyitrára. A közös hadsereg egyik legkép­­zettebbb tisztje volt, főhadnagy korában az eltűnt János főherceg hadsegéde. A főhercegtől örökölte a bátor szó­kimondást, amely miatt többször kellemetlensége is volt feljebbvalóival. A búcsúzásnál magyar beszédet mondott katonáinak s amikor szavait befejezte, az elszomorodott fiuk körülfogták, úgy kérték: — Ne hagyjon itt minket, százados úr! Majd felzúgott az éljenzés, lelkes, hosszantartó éljen­zés, amelyet a kaszárnya vén, komor falai csodálkozva vertek vissza. A százados kezet fogott a körülötte álló altisztekkel s valósággal lopva távozott az épületből, amely­ben kevés embert szerettek eddig úgy, mint őt. —­I. Vilmos császár szobra. I. Vilmos császár­nak, a most uralkodó német császár nagyatyjának emlék­szobra nemsokára készen lesz. A szobrot Zumbusch tanár mintázta a­­vesztfáliai tartománygyűlés megbízásából. Közel két évig dolgozott a modellen, amely most már csaknem teljesen elkészült. Az emlékszobrot, amely hét méter magas, Vesztfáliában, a müncheni hegycsúcson fog­ják elhelyezni. A szobrot Bécsben öntik bronzba. A császár fedetlen fővel áll a talapzaton s homlokát bo­rostyán-koszorú övedzi. Jobbkezét kinyújtva tartja, mig is a balkeze a kard markolatján pihen. Vállára van

Next