Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-13 / 283. szám
4k Budapest, szombat ____________ PESTI 1894. október 13. 283. szám. hogy az államosítás gyors keresztülvitele az államnak nagy megterheltetésével nem járna, mert a meglevő iskolai alapvagyon értékesítése utján felépítheti a szükséges iskolaházakat, míg később, e vagyon elkallódása után, amúgy is az államra nehezednek az iskolafentartás terhei. KÜLFÖLD: Giers és az orosz pánszlávizmus. Egy Jcrutisi táviratunk arról ad érdekes hírt, hogy a pánszláv tendenciáiról hírhedt Szláv Jótékonysági Egyesület és Giers külügyminiszter közt a legutóbbi napokban komoly véleménykülönbség merült fel. Az egyesület ugyanis Pobjedonoszov kezdeményezésére nagyobb akciót szándékozott indítani a galíciai rutének érdekében, Giers miniszter azonban határozottan kijelentette, hogy ebbe nem egyezhetik bele, mert elsősorban fenn akarja tartani Ausztria-Magyarországgal a barátságos viszonyt. Giers be is szüntette a pánszláv eszme érdekében alapított Galicski Wjestnik szubvencióját. a cár betegsége. Budapest, október 12. Berlinből, ahol talán a legtöbbet foglalkoznak a cár betegségével, újabban olyan feltevéseknek híre érkezik, mintha a cárnak rákbaja volna. Ezt sem Leyden professzor, sem más források nem erősítették meg, s a legújabban érkező hírek sem szólnak egyébről, mint a cár stagnáló állapotáról. A cár gyógyítása érdekében legközelebb az összes európai kiváló kirurgusok és belgyógyászok konzíliumot tartanak Korfuban. Ma érkezett távirataink a következők: Pétervár, október 12. A hivatalos lap jelenti: A cár és a cárné tegnap meglátogatták Massandrát és Die óráig időztek ott. Livádiába visszamenet Yaltán keresztül hajtattak, melynek utcáit nagy közönség lepte el. Az idő lízus és meleg. Pétervár, október 12. Az eddigi megállapodások szerint a trónörökösnagyherceg Korfuba fogja kisérni a cárt, azután Darmstadtba megy és Sergei Alexandrovics nagyherceggel és ennek nejével együtt Alix hercegnőt Oroszországba fogja kísérni. Az esküvő valószínűleg november elején lesz. A cár távollétének elejére kinevezendő régensséget csak a végrehajtó hatalommal ruházzák fel. Nikolajevics Mihály nagyherceg elnöklete alatt Vladimir Alexandrovics nagyhercegből és a trónörökösből fog a régensség állani. Az erre vonatkozó manifesztumot legközelebbre várják. Krakó, október 12. A Czas jó forrásból jelenti, hogy régens-tanácsot adnak a trónörökös mellé, mely a cár nagybátyjából, továbbá testvéréből, Mihály nagyhercegből és még néhány udvari előkelőségből fog állani. Az erre vonatkozó aktát Woronzoff közreműködésével fogja a cár kibocsátani. Berlin, október 12. Újabban felmerült az a hír, hogy a cárnak rákja van. A Berliner Tagblatt veti fel és sokan osztoznak is nézetében, arra alpítván a feltevést, hogy a Romanov-családban állítólag öröklött betegség a rák, így a cár nagyanyja, Alexandra, valamint ennek anyja, Lujza királyné, szintén rákbajbanhaltak meg. Alexandra leányának, Nikolajevna Mária nagyhercegnőnek és a leuchtenburgi nagyherceg feleségének is arcrák oltotta ki életüket. Ezzel szemben konstatálják, hogy Leyden professzor nem állapított meg olyan diagnózist, mely a rákbetegséget magában foglalná. Pétervárott hite jár, hogy Korfuban Európa valamennyi kivédő sebészei és belgyógyászai konzíliumot fognak tartani a cár gyógykezelése érdekében. Bécs, október 12. Hirsch titkos tanácsos, a cár udvari orvosa ma Bécsbe érkezett Lobanov orosz nagykövet ma hoszszabban konferált gróf Kálnoky külügyminiszterrel a cár állapotáról. A szomszédos Rádi-házban meg-megfordult még Rádi Gábor halála után, ami arra mutatott, hogy Ványai Lőrinc az úri társaságokba szeretne bejutni. Pedig bizony ez kevély família volt, noha már nagyon lejárt neki. Ványai Lőrincet csak a Szomszédságnál fogva tűrték meg és Nina kisasszony mindig a sálját és mantilját cipeltette, vagy a legyezőjét kerestette vele. Az özvegy azonban sokszor hozzáfordult ügyesbajos dolgaiban, mert az ilyen közönséges emberek érteni szokták, hogyan kell valamit elcsinálni. Amikor Nina kisasszony férjhez ment, a kényes és gyámoltalan özvegyasszony nem bírt hová lenni, Ványai Lőrincnek gyűlt meg a baja még a cselédséggel is. — Megbíztam, hogy vezesse a gazdaságomat, — beszélte a nagyságos asszony. Visszakerült a menyecskelány is, özvegyen. A gyásza még el sem múlt, már az édesanyja halt meg. A Rádi-házba ám megjött az úri élet. A fiatal özvegy újításokat csinált, majd beköltözött a zaj és elevenség vendégek jártak-keltek. A szomszédot mindig meghívták, s ha elment, a dévai asszony megsúgta róla, hogy ez az ő kérője volt, úgy nézzék meg. Mindenki leolvasta a tekintetéből, hogy kész újra megkérni az özvegyet. Ezen aztán mulattak. A víg élet különben nem sokáig tartott. Az özvegy összébb vonta a vitorlákat, abroszt is hétrőlhétre rövidebbet terített. Ványai Lőrinc egyszer meglátta a kertben, mikor sírt. Meg akarta vigasztalni valahogy. Kötött egy szép rózsabokrétát, aztán keresztül köszönt a kerítésen. — A keletiek azt tartják, hajnal mosolygásától fakad a rózsa. A hajnalnak azonban harmatja is van. Ezek a rózsák szomjazzák azt a harmatot. Tatainé csak elbámult, hogy ilyen poétikusan beszél a szomszéd. És milyen rendkívüli szép rózsák. Elmondta mindegyiknek a nevét is. Mikor ő még mindennap kapott bokrétákat, azáleát, rózsát, krizantémumot.. . vége már annak. Az jutott eszébe éppen. Ványai Lőrinc ezentúl mindennap küldött át egy bokrétát. Ez még azelőtt történt, hogy megduellált Miháli Bélával. Amig aztán átlőtt lábbal az KÜLÖNFÉLÉK „FAIMUS.“ — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — A Pesti Napló mai regénytárcája megkezdi Justh Zsigmond hátrahagyott regényének közlését. A meghalt író utolsó gondolatai, utolsó ötletei, fantáziájának utolsó játéka ezekről a lapokról szólnak mindazokhoz, akik e nagy talentum lelki életének végső korszaka iránt érdeklődnek. Néhány héttel vagy talán csak néhány nappal azelőtt, hogy a cannesi hotel egy magányos szobájában a halállal vívódott, még e posthumus regény alakjai küzdöttek egymással a lelke mélyén, s utolsó perceinek lázába bizonyára belejátszott még ez a szép mese, amelynek röviddel halála előtt életet adott. Fuimus! Mily vigasztalan, mily szomorúan aktuális cím ez! Aki néhány héttel ezelőtt leírta, aki e regény révén a múlandóság lesújtó filozófiájával foglalkozott, most beólmozott koporsóban, csöndesen, a gondolkodók minden bölcselmével kibékülve robog a sötét éjszakában, hegyeken, országokon, vizeken át a kicsiny családi sírbolt felé. A Pesti Napló, híven az elhunyt író utolsó intenciójához, ime, ezennel megkezdi a Fuimus közlését. E regényt lapunk számára írta, s a Pesti Napló két kiváló párisi munkatársának, Pekár Gyulának és Malonyay Dezsőnek adta át legelőször olvasás véágyban feküdt, nagyon sínylődött a kert is. Egy héten csak két bokréta jutott, de az megmaradt mindig. Amikor kikelt az ágyból, a szomszéd házat olyan vedlettnek, olyan kopottnak találta. — Nem engedem meg, hogy elpusztuljon. Azért hogy ő nem szeretett soha, én mégis szerettem. Nekem úgy sincs senkim, hát magamévá fogadom, tudtán kívül. Pusztulását, vesztét én ne lássam. Oh nagyságos asszony, ha napszámost lát a kertben, ha ácsot, kőművest a háznál, csak parancsoljon velük. Egy füst alatt nagyon könnyen végezhetnek a két háznál. Hát a túlsó felét a háznak nem adná ki a nagyságos asszony a zsandároknak, az istállóval együtt ? De ugyan mit is akar ez a Ványai Lőrinc? A bolondját járja, vagy mi? Sohase féljen már a kosártól. Hiszen esztendő múlik esztendő után. Nyakára vénül az özvegy. — Ványai szomszéd kezeli a vagyonomat, — mondogatta Tatainé. Csakugyan ő szokta kiegyenlíteni az özvegy számláit annak a fejében, hogy kibérelte a szőlőjét. Jöttek és múltak az esztendők. A két ház valóságos ikerház lett. Az egyik csütörtökön nem volt ott a bokréta, ahol mindig szokott lenni. Tatainé rögtön átküldte Gyerő nénit, mert ez rosszat jelent. Ványai Lőrinc már egy pár nap óta betegeskedett. Csakugyan meg is halt az éjjel. A kabátjában megtaláltak egy hivatalos írást, amelyben a törvényszék elrendeli, hogyVányai Tamás ennyi és ennyi adósság fejében elárvereztetheti néhai Rádi Gábor házát, szőlejét. De ezt a végzést már ifjabb Ványai Lőrinc vette a kezéhez, eltette a zsebébe. Ezt adta Rádi Nina kisasszonynak hozományul, amikor férjhez ment Tatai Bertalanhoz és kosarat adott neki. Ez volt az a szép fogadás, amit akkor, július 27-ikén tett és megünnepelt minden esztendőben. A szerelem a bírósági végzésből is képes lángoló szonettet csinálni. Lett. Pekár és Malonyay írták a Fuimus élőbeszédjét is, amelyet tegnapelőtt adtunk közzé lapunk tárcarovatában. A Furmus könyvalakban is meg fog jelenni, de csak november végén. A regényt ime átadjuk a nyilvánosságnak. A Pesti Napló közönsége bizonyára nagy és melankolikus érdeklődéssel fogja végig olvasni minden sorát, s szívében fájdalommal emlékszik meg a szegény Justh Zsigmondról, aki ifjan, lángoló lélekkel, kiváló talentumainak teljességében mondott örökre búcsút küzdelmeinek, mulatságainak, nemes és előkelő ambíciójának, a jó Isten egész viruló és szépséges világának. Budapest, október 12. — Személyi hírek. Frigyes Lipót porosz herceg ma Bécsbe érkezett. —• Dr. Felder volt bécsi polgármestert, aki nehéz beteg, ma ellátták a halotti szentségekkel. — Konstantin orosz nagyherceg és neje, mint egy gmundeni távirat jelenti, a Cumberland hercegi család látogatására ide érkezett. — A szerb király Budapesten. Sándor szerb király, mint a magyar király vendége, a budai várpalota balszárnyának első emeletén lévő vendégtermeit fogja lakni. Az ifjú király itt időzése alatt rendezendő udvari estélyen, mint értesülünk, József főherceg is jelen lesz. Budapest ama nevezetességei közt, amelyeket a szerb király meg fog nézni, lesznek: a Margitsziget, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum, a Feszty-féle körkép, a közraktár és elevátor. Az ifjú király ezenkívül egy kis hajóutat is fog tenni a Dunán, hogy a magyar fővárosnak a Dunára szolgáló felséges látóképét élvezhesse. — A görög király Bécsben. A görög király, mint tudósítónk Bécsből telefonon jelenti, ma délután odaérkezett. A pályaudvaron az angol nagykövet és a görög diplomáciai ügyvivő fogadta s innen az angol nagykövet kíséretében szállására, az Imperial-fogadóba hajtatott. Bécsbe Friedrichshofból érkezett az uralkodó, ahol Frigyes császárnénál volt látogatóban. Az Imperialban mindjárt megérkezése után, meglátogatta a német nagykövet és a cárnak Bécsben időző szárnysegéde, gróf Henkendorf, aki innen Korfuba utazik. — A pihenő hadvezér, Mádi Kovács György altábornagy, a balassagyarmati vértelen háború diadalmas hadvezére Budapestre érkezett, innen zalamegyei birtokára utazik, ahol rövid szabadságát tölteni szándékozik. Lábbaja már elmúlt, s a nehéz napok fáradalmai legkevésbbé sem viselték meg. Tegnap este ismerősei körében a Vadászkürt tegadáóbaan vacsorázott, s sok érdekes epizódot mondott el a hadgyakorlatokról. Többi között megemlítette, hogy a második napi győzelem után felsőbb parancsra két gyalogezredet és egy huszárezredet kellett átengedni ellenfelének, herceg Lofkovitz hadtestparancsnoknak. — Kossuth Lajos sírja. A kerepesi uti temető néhány hét múlva virágokkal, lobogó gyertyákkal és gyászoló néppel fog megtelni. Halottak estéjén a főváros felkeresi a maga szeretteit, hogy kegyeletét lerójja a porladozó hantok előtt, s Kossuth Lajos sírját máris díszítik s a főváros rendeletéből halottak napjára impozánsan lesz felékesítve. A temető igazgatósága pedig külön intézkedéseket fog tenni, nehogy a sirhoz való tömeges kivonulások alkalmával a sir megrongáltassék. Kossuth sírján kivül a főváros a Deák és Batthyány mauzóleumát, továbbá a Bükk Szilárd és a Szilágyi István sírját diszítteti fel. — Ováció a Károly kaszárnyában. Megható ünnep volt ma a Károly kaszárnyában. Bakalovich Konstantin, a Mollináry-ezred századosa búcsúzott el a 9-dik század legénységétől, amelynek hosszabb ideig parancsnoka volt. A honvédséghez helyeztette át magát s holnap indul új állomáshelyére, Nyitrára. A közös hadsereg egyik legképzettebbb tisztje volt, főhadnagy korában az eltűnt János főherceg hadsegéde. A főhercegtől örökölte a bátor szókimondást, amely miatt többször kellemetlensége is volt feljebbvalóival. A búcsúzásnál magyar beszédet mondott katonáinak s amikor szavait befejezte, az elszomorodott fiuk körülfogták, úgy kérték: — Ne hagyjon itt minket, százados úr! Majd felzúgott az éljenzés, lelkes, hosszantartó éljenzés, amelyet a kaszárnya vén, komor falai csodálkozva vertek vissza. A százados kezet fogott a körülötte álló altisztekkel s valósággal lopva távozott az épületből, amelyben kevés embert szerettek eddig úgy, mint őt. —I. Vilmos császár szobra. I. Vilmos császárnak, a most uralkodó német császár nagyatyjának emlékszobra nemsokára készen lesz. A szobrot Zumbusch tanár mintázta avesztfáliai tartománygyűlés megbízásából. Közel két évig dolgozott a modellen, amely most már csaknem teljesen elkészült. Az emlékszobrot, amely hét méter magas, Vesztfáliában, a müncheni hegycsúcson fogják elhelyezni. A szobrot Bécsben öntik bronzba. A császár fedetlen fővel áll a talapzaton s homlokát borostyán-koszorú övedzi. Jobbkezét kinyújtva tartja, mig is a balkeze a kard markolatján pihen. Vállára van