Pesti Napló, 1896. május (47. évfolyam, 120-149. szám)

1896-05-11 / 130. szám

6 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1896. május 11. 130. szám. ■— . --------,------------------------ !» " : ■ ■ ■ ság mozgalmat, hogy a honvédmenedékház öreg hon­védeinek a millennium ünnepén egy jó napot csi­náljanak. — Ehhez én elsőnek járulok száz forinttal — mondotta Jókai, s ezzal kivett tárcájából egy százast és átadta a titkárnak. Filvéri tíz forinttal követte Jókai példáját s a társaság többi tagja egyéb adománynyal. Bartók Lajos felköszöntötte még Szana Tamást, Rákosi Viktor Koroda Pált, a pályanyertes költemény szerzőjét, Hevesi József Jókait éltette, Újvári­ Béla a bosnyák tanító-ujság szerkesztőjének üdvözletét adta át Jókainak, Vízvári Bartók alelnököt éltette, Várádi An­tal Lauka Gusztávot. .­­.­­ ■ -Színház és zene. * Opera. Tegnap este Hunyadi­ László nagy sikerrel került színre az Operában, ahol most a magyar és a hazai termésű operák különben is millenniumos előnyökben részesülnek. A nézőtér, — néhány páholyt kivéve — igen szépen megtelt, főleg vidéki közönség­gel, amely nem győzött eleget tapsolni s a lámpák elé hivni a szereplőket, akik mindannyian rá is szolgáltak a kitüntetésekre. Bianchi Bianka mint vendég Gara Máriát, Pevny Irén Erzsébetet, a címszerepet Perolit, Garát Ney Dávid a királyt Arányi és Mátyást Kaczér Margit éne­kelte, oly kitűnő ensemblet nyújtván, amely párját ritkítja. Az egész előadás alatt ünnepi és nem lankadó lelkese­dés uralkodott a közönség sorai közt, amely már az el­évülhetetlen ouvertár után frenetikus tapsokban tört ki, úgy hogy Erkel Sándornak többször kellett magát meghajtania. Pevny Irén a La Grange-áriával tűnt ki különösen, amelyet csillogó virtuozitással énekelt, Bianchi pedig a harmadik felvonás fuvolakiséretű nagy koloratur-dallamával fényeskedett. Ki kell emelnünk az előadás tiszta magyarságát is, amely szövegkiejtés tekintetében sem hagyott semmi kivánni valót. (*. I.) * Sikertelen dráma-pályázat. A Porzsolt Kál­­mán-féle drámai pályázat ügyében tegnap döntött a bíráló bizottság, gróf Festetics Andor elnöklete alatt tartott ülésén. A bizottság, amelynek tagjai Gyenes és Mihályfi színészek, Alexander Bernát és Ambrus Zoltán írók, egyhangúlag abban­ állapodtak meg, hogy a beér­kezett pályaművek egyikét sem érdemes a Nem­zeti Színházban előadatni s így a pályázat meddő maradt. * Ünnepi előadások Wiesbadenben. A toies­­badeni királyi színház ormáról harsonák hirdették a mi­nap a­­három hétig tartó ünnepi előadások megkezdését. Az előadásokban, amelyeket a­.színház intendaturája és a fürdőigazgatóság rendez, előkelő külföldi­­művészek és művésznők vesznek részt. Két napra a király is meg­jelenik ez alkalomból Wiesbadenben. A Wilhelmstrassét, a színházat és a fürdőt ünnepiese­­ feldíszítették. Annyi máris a vendég, hogy a fogadókból sokan kiszorultak. Parisból, Bécsből és Berlinből sok műkritikus érkezett. Az előadások kiállítása kiválóan fényes. György porosz herceg az intendaturának körülbelül­ negyvenezer márka értékű ékszert engedett át. Képzőművészet. ** A nagybányai művésztelep. A müncheni Hollósy-iskola­ tagjai már csaknem teljes­­ számban egybegyűltek Nagybányán. Szerdán délelőtt érkeztek oda Hollóst­ Simon, Grünwald Béla és Réti István s velük több német, svájci, amerikai magyar művész. A nagybányaiak a lehető legszívesebb fogadtatásban része­gítették a kisded kolóniát. A vonatot, melyen a művé­szek megérkeztek, a pályaháznál Turmann Olivér pol­gármester, Nagybánya város tanácsa s a nagybányai intelligencia várta, akik egyszerű magyaros szíves­séggel üdvözölték a Korósy-iskolát. A város elő­kelősége a megérkezett művészekkel hosszú kocsi­sorban vonult be a városi kaszinóba, hol a vá­ros jó magyar reggelivel kedveskedett, a művészek­nek. Mindenfelől lelkes­­szívességgel üdvözölték a kis csapatot, mely meg volt hatva a derék város e szíves vendéglátásáért. A kaszinóból mindnyájan kimen­tek a ligetbe, hol megtekintették a fából csinosan össze­szerkesztett nyári műtermet, melyben majd stúdiumo­kat fognak rajzolni és festeni. A városi szolgák innen a művészeket készen tartott lakásaikba vezették, hol mindannyian rögtön otthonosan érezték magukat. Úgy az idegenek, mint a kolónia magyar tagjai el vannak ragadtatva nemcsak a nagybányaiak ritka szívessé­gétől, hanem a város környékének festői szépsége által is, úgy hogy a legnagyobb kedvvel fogtak már más­nap a munkához. ** A belügyminiszter mellszobra. Ligeti Móric fiatal szobrász mostanában Percsel Dezső belügyminisz­ter mellszobrán dolgozik várbazár­ műtermében. A szo­bor, amelyhez a miniszter többször ült, díszmagyarban ábrázolja Perczel Dezsőt és nemsokára teljesen készen lesz. A szoborral a művész megnyerte a miniszter tet­szését. ** William Hunt halála. Londonból írják, hogy ott múlt szombaton Hunt Alfred W­all­ara, meghalt. Hunt egyike volt a legérdekesebb angol akvarellfestőknek, ki walesi és északamerikai tájképeivel valósággal megba­bonázta a londoni közönséget. Egyébként Ruskinnak volt tanítványa, ki rábírta, hogy otthagyja oxfordi egye­temi tanulmányait s a festészetre adja magát. Legismer­tebb képe a két évvel ezelőtt Londonban kiállított Niagara. Sport. X Minta-tornázás. A kiállítási ünnepek csar­nokát tegnap este avatta föl a Nemzeti Tornaegyesület, amely a millennáris ünnepségek alkalmából minta-tor­­názást rendezett. A lóverseny, a Stefánia-úti és a kiállí­tási nagy korzó s a gyönyörű idő dacára is sokan néz­ték végig az érdekes sport­ünnepet. Az óriás terem, amelynek úgy tágas földszintjét, mint karzatát nagy­számú és előkelő közönség töltötte meg, igen élénk és színes képet imitatott. A hölgyek világos szinü ruhái, tarka kalapjai s a tornászok vörös ingei érdekes szinkhapazszá egyesültek a villamos lámpák vakító fényében. A kar­zaton katonazenekar volt elhelyezve, amely a Klapka-in­­dulóval nyitotta meg a műsort s ennek a hangjai mellett vonultak föl a tornászok. A közönség előbb az indulót, aztán a kiváló pontossággal, összevágón bemutatott fel­vonulást élénk tapsokkal fogadta. Azután szabadgyakor­latok és csapat­tornázás következtek, amelynél a leg­jobban a magas korláton végbevitt egyes mutatványok tetszettek. A mintatornázást Kampis Lajos és Bérg Mihály tanárok vezették, s a legkiválóbb tornászok force-mutatványaikért külön-külön is tapsot kaptak. Igen tetszetős kép volt, mikor az egyesület összes tagjai bemutatták a társas fabot-gyakorlatokat, és gúlák is, ame­lyeknél néhány ügyes csoportozatot láttunk. A közön­ség, mely mindvégig sokat tapsolt, a programai végez­tével úgy a derék tornászokat, mint érdemes vezető tanárukat, Maurer Jánost élénken megéljenezte. A Károlyi Gyula emlékverseny. — A tavaszi futtatások negyedik napja. — Budapest, május 11. Az idő igazán méltó volt egy szép lóverseny­napra: a kék, felhőtlen ég és a nyárias sugarak olyan életet költöztettek a tribünök közé, amely már előre ked­vessé, élénkké és színpompássá tette a sportmanek előtt a ma délutánt. Hogy a programmon olyan hatalmas szám volt, mint amilyen a Károlyi emlékverseny, s csak nö­velte az anim­ét, melylyel a lóversenyek mai, különösen díszes közönsége a versenyek elé nézett, s tipelt, okos­kodott olyan élénken, akárcsak a Derby vagy a Szent István díj előtt. Amit aztán a délután hozott, csakugyan emléke­zetes marad minden sportsman előtt. Talán azt hinnék, hogy valami gyönyörű finish, pompás jockeybravour, vagy hasonló dolog tette emlékezetessé ezt a ragyogó, verőfényes versenynapot. Nem. Egészen más dolog — szinte bántó éppen most a millennáris napokban konstatálni: újjáébredése a néhány év előtti «gyanús versenyeknek», «hibás lovaglásoknak», magyarán szólva pedig turi-csalásoknak. • De álljon itt a verseny és annak eredménye, amelynél versenyeredmény — dacára annak, hogy so­kak szemében előrelátható volt ■— megdöbbentőbb, kíno­sabb hatást még nem keltett a lóversenyen. A 40.000 koronás díjért a következő lovak indul­tak a következő jockeykkal: Zore lov. Bulford S. Lobogón Ediot. Our Dance« Smith. Thisbe Wilton. Per­peces »L Hyams. Harry« Sharpe Frank. Ronachera Adams. Gagnante »( Ibbett. Panzerechse« Wingfield. Shütt« Bowmann. Magvas« Hesp. Formosan Sherbal. A favorit az első pillanatokban Panzerechse volt, azután Our Dance, a Lebaudy-ló lett, és pedig amint kiszivárgott, Péchy Andornak és környezetének nagy fogadásai által. Fogadták még Per­sedest is, mely Bécs­­ben a Micsoda-versenynek volt a nyerője. Az elhanya­­golt lovak közt volt Ronacher is, amely Bécsben a Szent Lipót díjban harmadik lett, három nap előtt pedig Buda­pesten futott rossz klasszisa kétévesekkel és ötven hoszszal érkezett be utolsónak. Ma pedig leverte a legjobb két­éveseket ugyanaz a Ronacher, amelyről különben már múltkori futása után úgy nyilatkozott egy lóversenyre járó sportsman: — Most már Ronachernek kell megnyernie a Károlyi Memóriáit. A magyarázat pedig az, hogy Adams, a különben kiváló jockey, Ronacherrel a három nap előtti versenye­ken legalább tízszer maradt állva a startnál, míg a többiek elrohantak s valahányszor jó startja kínálkozott volna, mindig háttal fordult a fieldnek és ment vissza­felé. A ló pedig mindegyik versenyző közt a legnyu­godtabb volt és bármely pillanatban elindulhatott volna. De hát Adamsnak végre sikerült a startnál állva maradni, ami­kor a lovakat elbocsátották és­ ekkor is, ahelyett hogy a többiek után ment volna, lovát úgy felportolta, hogy az lát­szólag letörten ért be a célhoz, mintegy ötven hossznyira a többi lovak után. Pedig mai futása után még rossz start mellett is hosszakkal meg kellett nyernie azt az egészen jelentéktelen kétéves versenyt. Mai győzelme után, amikor tizenegy első klasz­­szisa lovat hagyott maga mögött, a közönség mélyen megbotránkozott s ez a megbotránkozás nagyon hall­ható kifejezésre jutott, a forintos tribünön pedig egye­nesen botránynyal fenyegetett. Ha Vivian, a ló trainere vagy Adams a kezükbe jut, nem köszönték volna meg a mai Károlyi Memóriáit. Vivian különben a legrosszabb him trainer­e tönkretett már egynéhány versenyistállót gyanús spekulációival, így Prímás II. emlékezetes futásai alatt többek közt a Blaskovich Ernő nagyszerű istállóját is teljesen tönkretette volna, ha a kitűnő sportsman még idejében el nem veszi tőle a lovait. Wahrmann Rikárdnak csak az a szerencséje, hogy olyan sok pompás lova van, hogy rajta még Vivian spekulációi sem fognak ki. De ma mindenki tudta odakint, hogy maga Wahrmann sem igen bízott lova győzelmében s egész környezeté­vel Our Dancera fogadott s ha tett is valamit Rona­­cherre, az csekélység volt a fogadások többi összegé­hez képest. Ilyen volt a hangulat ma odakint, tetézve azon­ban még két olyan dologgal, amely szintén nagyon em­lékeztet az öt év előtti botrányok idejére. Az egyik, hogy ugyanaz a Zofe, amely a négy nappal ezelőtt leg­gyöngébb klasszisa kétévesekkel szemben, dacára hogy pompás startot kapott, az utolsók közt jött be, ma egy pillanatig nyerőnek látszott és be is jött a legjobb két­évesekkel szemben másodiknak S. Bulforddal, aki úgy látszik, más eszközökkel ugyan, de ő is Adamshoz hasonló eszközökkel dolgozott a Károlyi Memóriáb­a. Mielőtt 8. Bulford a Dreher-istálló kötelékébe jutott volna, soha a gyanú leghalványabb árnyéka sem férkőzhetett a ki­tűnő sportsmannek és becsületességéről ismert trainer­­jéjiek istállójához. Mindezek, hozzávéve még a gátversenyt, amelyet ki tudja milyen okból, olyan lassan futottak, hogy a 2400 méteres verseny 200 méterre, redukálódott s ame­lyet Arany virágnak meg kellett volna nyernie, ha egy kicsit sebesebb a pace: mindezek egy igen szigorú vizsgálat alapját képezik, amelyet a lóversenyügyeket szeretettel gondozó Jockey-klubnak haladéktalanul meg kell indítania. Mert kétségtelen, hogy a trainerek és jockeyk — természetesen csakis ezek és ezek közt is csak egy-kettő, sokkal nagyobb mértékben operálnak, mint valaha. Az emlékezetes versenynap eredményeit különben itt adjuk: A versenyeredmények ezek: I. Eladóverseny, 2000 korona. Távolság 1400 méter. Rohonczy Gedeon Tarara boom­­eagja első (Shbet), Bavarde második, Primrose mén harmadik, aztán Birtokos, Hős, Schatzgräber, Hamis, Hóra, Succes, Vertingette és Rep. Totalizatőr: 5:21. Helyre: 25:57 és 52: 78. II. Handicap: 3000 korona. Távolság 1400 méter. Gróf Zichy Antal hegye (lovagolta Me Forlane) első, Milton második, Eiffelthurm harmadik, aztán Ethersvithe, Bob, Wiosna, Spurius, Párta. Totalizatőr: 5:46. Helyre 25:119 és 53. III. Ivad­ékver­seny: 300­1 forint. Távolság 2400 méter. Gróf Hunyady Imre Westhercooliája (lovagolta Cleminson). Ruab’n második, Brausepulver harmadik, aztán Pardon, Flugschrift. Totalizatőr: 5:8. Helyre: 25:31 és 40. IV. Bessnyői díj: 2000 korona. Távolság 2400 méter. Dreher Antal Gogerlja (lovagolta Westlake) első, Nono második, Aranyvirág harmadik, aztán Arlington. Totalizatőr: 5:22. Helyre: 25:52 és 40. V. Gróf Károlyi Gyula emlékverseny: 40.000 ko­rona. Távolság 950 méter. Wahrmann Rikárd Bona­­cherje (lovagolta Adams) könnyen első, Zose második, Panzerechse harmadik. Futottak még Lobogó, Our Dance, Thisles, Perpeces, Harry, Gagnante,­­ Schütt, Magvas és Destillateur. Totalizatőr: 5,59. Helyre: 25,94, 136 és 63. VI. Welter handicap: 3000 korona. Távolság 1000 méter. Báró Üchtritz Zsigmond úr. Pancalja első, Noisette második. Mindenes harmadik, aztán Zap, Cla­rion, Fattyú, Madonna, Theorie. Ingraban és Princesse de Galles. Totalizator: 5: 15. Helyrefogadások: I. 25: 53, II. 25: 90. VII. Kétévesek eladóversenye: 2000 korona. Távol­ság 1000 méter. Wahrmann Rikárd Spring­insfeldje első (lovagolta Adams), Krausz Lajos Entrefilletje má­sodik, Bezzeg harmadik, azután Jablonka és Flora. TÁVIRATOK. A frankfurti béke emléke. Majna-Frankfurt, május 10. Vilmos, császár szobrának leleplezésére ma tíz órakor ideérkezett a csá­szár és császárné, akiket nagy lelkesedéssel fogadtak. A város pompás díszt öltött. A tér, amelyen I. Vilmos császár emlékszobra áll, pompás díszben ékeskedik. Tíz órakor kezdtek érkezni a résztvevők, tíz és fél órakor kezdődött a csapatok felvonulása. Időközben megjelen­tek a szoborbizottságnak, valamint az állami és városi hatóságoknak fejei. 11 és fél órakor a császári pár

Next