Pesti Napló, 1897. május (48. évfolyam, 121-151. szám)
1897-05-01 / 121. szám
/ S Budapest, szombat 3.Esn NAPLÓD 1897. május 12 121. szám.1 roe-szabályozásra vonatkozó terv és ennek alapján a hid helye és iránya is végleg megállapittatván, ezzel összhangzásban a dunahidépítési osztály elkészítette a hid végleges tervezetét. Ezen tervezet szerint a hid a kiszélesítendő Kossuth Lajos utca folytatásában nyitandó új útvonal egyenes irányában nyer elhelyezést. A hídnak a Duna medre fölött egyetlenegy, 290 méter nagyságú nyilása lesz, amelyhez a híd mind a két végén annak folytatásaként a rakpartok fölött 42 méter nyílású áthidalások csatlakoznak. Ily nagy egynyílásu hid eddigelé még sehol sem épült s a többnyílású hidak között is mindössip csak kettő van, amelyeknek egyes nyílásai nagyobbak, nevezetesen az amerikai East-River-hid és az Angolországban épült Forth-hid, amelyeknek egyes nyílásai több mint másfélszer akkorák, mint az eskütéri hidé. E nagy nyílás láncszerkezettel lesz áthidalva. A lánctagok hasonlók lesznek azokhoz, amelyek a mostani Lánchidunkon is láthatók, de természetesen jóval nagyobb méretekkel fognak bírni. Egyébként azonban lényeges különbség lesz a két híd szerkezete között, amely tanúságot fog tenni , egyszersmind arról a nagy haladásról, amely ,a hídépítészet terén az utolsó évtizedekben történt. Régi Lánchidunk, valamint a vele egy időben és régebben más országokban aránylag nagy számban épült függő hidak ugyanis, bár közöttük legtöbb a szilárdság követelményeinek megfelel, a merevség szempontjából általában sok kívánnivalót hagynak fenn. Ez volt az oka annak, hogy ily függő hidak iránt hosszabb időn át bizalmatlansággal viseltettek, s velük szemben más merev szerkezetű hidaknak adtak előnyt. Ma azonban már oly szerkezetű függő hidakat tudnak előállítani, amelyek a merevség szempontjából támasztható igényeknek is megfelelnek, úgyhogy ezt a forma és alak tekintetében első helyen álló hídrendszert ismét sűrűbben, éspedig nemcsak közúti, hanem vasúti forgalom céljaira is alkalmazhatják és tényleg kivált Amerikában több helyen (Niagara, Ohio, East River-hidak stb.) tényleg alkalmazták is. Az eskütéri híd tervezésénél, kiváló gondot fordítottak arra, hogy a szerkezet nemcsak a szilárdság legmesszebb menő követelményeinek eleget tegyen, hanem úgy a függőleges, valamint a vízszintes elhajlások ellen a lehető legjobban merevítve legyen. Ezt a célt azáltal érték el, hogy a hídpályát erős szerkezetű merevítő tartók közvetítésével függesztik fel a láncokra, és ezen tartókat alul szélrácsozattal kötik össze egymással. A híd merevségének fokozása céljából a merevítő tartók a rakparti nyilasokba is kinyúlnak, s végeiken a hídfők falazatához erősen lehorgonyoztatnak. Ez a berendezés lehetővé tette azt, hogy a hídszerkezet tökéletes merevítését oly módon lehetett elérni, hogy ezáltal a szépészeti igények hátrányt nem szenvednek, s érvényesül az a minden oldalról hangoztatott követelmény is, hogy a hídról való kilátást a merevítő tartók ne akadályozzák. Elmés szerkezetekkel gondoskodva van arról is, hogy a merevítő tartó a lehorgonyzás dacára a hőmérséklet változásának hatása alatt szabadon tágulhasson illetve összehúzódhassék. A híd óriási terhét tartó láncok az alsó rakpartok szélén a legnagyobb árvízszin felett másfél méter magasságig kőből, e fölött pedig vasból készülő pilléreken a hídpálya felett 36 méter magasságban lesznek felfüggesztve s a hídfők falazatában lehorgonyozva. Arkitektonikus szempontból előnyösebb lett volna ugyan, ha az egész pillér kőből épülne, ezt azonban, eltekintve az ezzel járó tetemesebb költségtöbblettől, főképp azért ejtették el, mert szerkezeti okok szükségessé teszik azt, hogy a magas pilléroszlopok a hőmérséklet változásának hatása alatt ugyanoly arányban húzódjanak össze, mint az épület többi része, ez pedig az egész pillérnek kőből való építése esetén nem következhetnék be, miután a hőmérséklet változásának kőfalazatokra alig van hatása, míg ellenben vasszerkezeteknél ez a hatás igen tekintélyes. A vaspillérek lényegben két vasoszlopból állanak, amelyek felül csúcsos ívvel és e felett keresztrácsozattal vannak összekötve s toronyszerű végződéssel ellátva, címerekkel, szárnyas alakokkal, turulmadarakkal és egyéb elemekkel díszítve. A hídfők két-két, egyenként 34 méter hosszú s 15 méter széles falazattömbből állanak, amelyek a pálya felszínétől egészen a nullvízszin alatti 40 méterig nyúlnak le. Ily nagy tömegű falazatra azért van itt szükség, mert annak saját súlyával kell ellentállania azoknak a nagy, húzó erőknek, amelyeket az egész híd testét tartó láncok a lehorgonyzás helyén a falazatra átadnak. A hídpálya ugyanolyan széles és berendezése is olyan lesz, mint a Ferenc József-hídé, azzal a különbséggel, hogy a gyalogjárók nem lesznek a kocsiúttól elválasztva, mert a láncok és a merevítő tartók a járón kívül lesznek. A kocsiút akként van tervezve, hogy azon alsó áramvezetékkel bíró villamos vasút is átvezethető legyen. A hídpálya emelkedése 27%o. lesz, vagyis 2°/ével nagyobb, mint a Ferenc József-hídé, s valamivel kisebb, mint a régi Lánchídé. A híd mind a két végén két-két vámszedőház fog épülni, amelyeknek eleje a lánc befogadására, mint lánckamara lesz alakítva. A lánc befutása mellett két szfinx-alakot terveznek az építmény e pontjának feltűnőbb jellemzésére. A hídhoz mintegy 40,00 köbméter falazatra és 100,000 métermázsa vas- és acélanyagra lesz szükség, amely utóbbiból magára a két láncra mintegy negyvenezer métermázsa esik. Az ekként elkészített tervezet megvitatása végett báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter — amint azt lapunknak szerdai számában már közöltük — saját elnöklete alatt az érdekelt minisztériumok, a fővárosi hatóságok, a királyi József Műegyetem, a Magyar Mérnök- és Építészegyesület, a képzőművészeti tanács és a Fővárosi Egyesület kiküldöttjeinek részvétele mellett értekezletet tartott. Az értekezlet eredménye szerint a tervezet néhány részletnek s a vaspillérek arcitektúrájának szükséges módosításától eltekintve, a legmesszebbmenő kívánalmaknak megfelel. Kherndl Antal, Műegyetemünk tanára, a hídépítészet terén első rangú tekintély, akit a miniszter a tervek átvizsgálására még az értekezlet megtartása előtt fölkért, a többi között odanyilatkozott, hogy nem ismer hidat, vagy hídtervet, amelynél a szerkezet merevítése, a vasszerkezetnek a hőmérséklet változása által okozott tágulásából és összehúzódásából eredő nehézségek elhárítása, a láncok és azok horgonyzása, minden részének könnyű hozzáférhetősége oly mintaszerűen, egyszerűen, könynyen és a szilárdsági kellékeknek mégis oly tökéletesen megfelelő módon oldatott volna meg, mint ennél a tervezetnél s meggyőződése szerint a legszigorúbb kritika mellett sem szenvedhet kétséget, hogy az eskütéri hid, ha ezen terv szerint kiépül, a jelenleg létező merevítő-tartós nagy függő hidak között a legtökéletesebb szerkezetű lesz. * Ezekben vázoltuk az új hídnak a tervezetét. Mielőtt e sorokat bezárnék, kötelességünk megemlékezni báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszterről, akinek elsősorban köszönhető,, hogy a fővárosnak ezen nagy érdeke oly gyorsan halad a megvalósítás felé. Megemlíteni kívánjuk még, hogy az összes idevágó munkálatoknak élén Csekelim, Aurél osztálytanácsos áll, aki ezen munkálatokkal a legkiválóbb magyar szakférfiak sorában biztosított nevének díszes és előkelő helyet. ngaikat és a parlament elé mindjárt három indítványnyal léptek egyszerre, amelyeken azután a sors iróniájánál fogva békésen szerepelnek egymás mellett Schönerer és Noske, az antiszemita német nemzeti és a liberális. A vádindítványokat a törvény értelmében nyolc nap alatt ki kell tűzni a napirendre. Szó sem lehet arról, hogy a Reichsrath elfogadja ezeket az indítványokat. Hiszen maguk az indítványozók sem gondolnak erre. Azonban a németeknek legalább ismét pompás alkalmuk akad majd, hogy újabb és természetesen meddő vitát provokáljanak a nagyon is rossz órában megszületett nyelvrendelet körül. Az izgága ellenzék könnyen érthető fészkelődésénél sokkal nagyobb baj az, hogy a Badeni által igazán keserves verejtékhullatással összetoborzott, kötélnek csak nagynehezen állott többség bomladozni látszik. A klerikálisok ugyanis, akiket Badeni túlságos engedékenysége mód nélkül elbizakodottá tett, a kormánynyal és a parlamenttel hatalmukat akarják éreztetni. Mint egyik bécsi tudósítónk jelenti, nemsokára a felekezeti iskolák behozatalára vonatkozólag indítványt, fognak tenni. És ez lesz a többség számára az Erisz almája. A lengyelek, Badeni leghívebb csatlósai, akik sohasem idegenkedtek a klerikális barátságtól, hajlandók a reakcionárius indítvány támogatására. Az ifjú csehek azonban, akik többségtámogató szerepükben sem felejtették el teljesen, hogy ők voltaképpen mégis csak radikálisok voltak, nem akarják a klerikálisokat külön, önző céljaik elérésében támogatni, és ők inkább készek arra is, hogy a többséget egyszerűen faképnél hagyják. — Badeni a «vasgyűrűnek» szétpattanását nem nézi közönyösen. Egyik szócsöve, a Reichswehr, ugyan felette fitymáló, gőgös hangon szól a szeszélyes parlamentről, amelyet, ha épp másként nem megy a dolog, nélkülözni is lehet. A miniszterelnök azonban, úgy látszik, mégsem lehet nagyon meggyőződve ennek a különös axiómának helyességéről. Tudóinkkal ugyanis módot keres arra, hogy a klerikálisokat eltérítse tervüktől, amely a többség felbomlását jelentené. Annyi kétségtelen, hogy az osztrák kormány helyzete nagyon válságos. Lehet azonban, hogy már a holnapi kihallgatás, amelyen a pétervári útjáról visszatért király Badenit fogadja, meghozza a kielégítő megoldást. Budapest, április 30. Az osztrák kormány válsága. A Reichsrath ellenzéke már nem éri be az obstrukcióval. A parlamentáris boszantások kellemetlenebb fajtájához folyamodik, hogy Badeni nem irigylendő dicsőségének poharába még több ürmöt keverjen. Az osztrák képviselőház mai ülésében ugyanis a három német ellenzéki párt, úgymint aliberálisok, a német néppártiak és a Schönerer-párt hívei sürgősségi indítványt terjesztettek be, amely szerint azok a miniszterek, akik a cseh- és morvaországi nyelvrendeletet aláírták, tudniillik badeni, Bilinski, Ledebur, Gleispach és Glans, vád alá helyeztessenek. A fogás éppen nem új és mostani alakjában nem is valami imponáló. A három ellenzéki párt ugyanis nem tudta összeegyeztetni önérzetével, hogy egyesülten csak egy indítványt terjeszszen a Ház elé. Inkább, hogy a szükséges negyven aláírást előteremtsék, kölcsönösen aláírták egymásnak indítvan pétervári együttes jegyzék. Az orosz és osztrák-magyar külügyminiszterek együttes jegyzékeket küldöttek nem csupán a romániai kormányhoz, amint mi ezt legutóbbi számunk táviratai közt már közöltük is, a szófiai, belgrádi és cettinyei kormányokhoz is, amelyekben kifejezik a Péterváron együtt volt mindkét uralkodó megelégedését a nevezett balkáni államok korrekt és bölcs magatartása felett. Ezt a magatartást mind a két uralkodó annál inkább méltányolja, mert megfelel abbeli szilárd akaratuknak, hogy őrködjenek afelett, hogy a béke fentartassék. E valóban történelmi fontosságú együttes jegyzékekben első gyakorlati nyilvánulását láthatjuk annak a szolidaritásnak, amelyről Miklós cár pohárköszöntőjében beszélt. Tanúbizonysága ez annak, hogy midőn a két hatalmas monarkia a balkáni status quot fogadta el politikája alapjául, ez nem csupán afféle platonikus egyetértést jelent, hanem jelenti azt, hogy a béke könynyelmű megbolygattatását a balkáni államok részéről a jövőben egyáltalán nem fogják megtűrni. A fentebbi dicséretet egyébiránt teljes mértékben csak Románia érdemli meg, Bulgáriára és Szerbiára vonatkozólag az inkább egy udvarias formába öltöztetett intésnek tekintendő, mert ennek a két államnak nem egészen a jóakaratán múlt, hogy békén maradtak s hogy mindössze egynémely egyházi engedmények sürgetésére szorítkoztak. Az orosz és osztrák-magyar kormányok részéről már előbb félre nem érthető figyelmeztetéseket kaptak ezek az államok s ezekhez hozzájárult Vilmos császárnak a bolgár fejedelemhez intézett személyes figyelmeztetése. A három nagyhatalom bölcs tanácsainak követését pedig az illetőknek nagyon megkönnyítették a törökök gyors sikerei. Mindazáltala két keleteurópai monarkia ezen, egyöntetűségénél fogva valóban szokatlan nyomatékos újabb lépése arra mutat, hogy a balkáni status quo ér