Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)
1901-05-25 / 142. szám
142. szám, Budapest, szombat __________,PLO. 1901. május 25. 3 A magyar delegációból. A magyar delegáció pénzügyi albizottsága ma délelőtt tizenegy órakor ülést tartott báró Harkányi Frigyes elnöklete alatt. Az ülésen részt vett Kállay közös pénzügyminiszter, a magyar kormány részéről gróf Széchenyi Gyula, a király személye körüli miniszter. Napirenden a közös pénzügyminisztérium, a közös legfőbb számvevőszék és a határvámjövedék 1902. évi előirányzata volt. Mint előadó Szerb György tungált. Részletesen indokolta a közös pénzügyminisztérium költségelőirányzatát, amelynek 4.174.307 koronányi rendes szükséglete a múlt évben megszavazottnál 2.425.000 koronával kevesebb, rendkívüli szükséglet ezen előirányzatban fel nem merült. Ismertette továbbá a közös pénzügyminisztérium által kezelt alapokról szóló kimutatásokat, majd indokolta a közös legfőbb számvevőszék előirányzatát, amely összesen 317.760 korona tiszta szükségletet tüntet föl. Áttért azután a határvámjövedék-előirányzatra, amely a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részére 96.435.100, a magyar korona országai részére 14.945.950 és Bosznia és Hercegovina részére 588.820 korona többlettel van felvéve. Miután a folyó év első három hónapjában kevesebb jövedelem jött be a múlt év első három hónapjánál, ennek következtében az előirányzat 14.497.950 koronával csekélyebb összegben van előirányozva, mint a múlt évi. Ezután Szerb György előadó a felvetett kérdésekre megadta a szükséges felvilágosításokat, majd bemutta a delegáció teljes ülése elé terjesztendő jelentést, amelyet az albizottság nyomban hitelesített. Ezzel az ülés véget ért. Az osztrák delegációból. Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága ma délután tárgyalás alá vette a külügyminisztérium költségvetését. Előadó Bacquehem márki volt. Baemreither elnöknek arra a kérdésére, hogy van-e a külügyminiszternek a Wiener Zeitungban közölt expozéhoz valami hozzátenni valója, gróf Voluchovszki azt válaszolta, hogy nincs, de ha esetleg kérdéseket intéznek hozzá, kész behatóan válaszolni. Kramar szólalt fel ezután s hosszabb beszédet mondva, a következőkben foglalta össze azt az álláspontot, melyet a csehek a hármasszövetséggel szemben elfoglalnak. Eleinte elleneztük a hármasszövetséget, de amióta hozzájárult az Oroszországgal való egyetértés, ellenzésünk alábbhagyott. Ha a monarkiánk szilárdan és bizalommal támaszkodnék az Oroszországgal való egyetértésre és általában Oroszországnak az európai egyensúlyra való jelentőségére, ha a megkötött szerződések hűt megtartása mellett öntudatos, minden irányban méltányos, igazságo békepolitikát csinálna, bizonyára nem volna ok tűzbe jönnünk a hármas szövetség fentartása miatt. Az ellen azonban állást kell foglalnunk, hogy a hármas szövetség, vagy a Németországgal való szövetség monarkiánk fönnállásának conditio sine quo nonjául tekintessék, hogy ezt az elvet a monarkia méltósága és önbecsülése rovására dogmává avassák. A szóló nem szavaz bizalmat a külügyminiszter politikájának. Pommer szólalt fel ezután s kijelentette, hogy a német néppárt hideg tartózkodással fogadja gróf Goluchovszki expozéját, nem ugyan bizalmatlansággal, de mindenesetre bizalom nélkül. Dzseduszicki felszólalása után gróf Goluchovszki külügyminiszter mondott hosszabb beszédet. Elsősorban Bramar fejtegetéseivel foglalkozott és azt mondta, hogy azok kevés pontban térnek el expozéjának tartalmától. Kinát illetőleg az expozéra hivatkozik a miniszter, amelyben világosan kifejtette azokat az okokat, amelyek a monarkiát a kínai expedícióban való részvételre indították. Kramar elismerte, hogy milyen szolgálatokat tett eddig a hármas szövetség, de a mellett figyelmeztette a kormányt arra a kötelességére, hogy függetlenségét és önérzetét megóvja. Erre a figyelmeztetésre nincs szükség. A miniszter nem áldozta fel a monarkia függetlenségét. De ez nem is esett nehezére, mert a német kormány magatartása mindig teljesen korrekt. Prommernek az Oroszországgal való megegyezés értékére vonatkozó kérdésével szemben rámutat a miniszter arra, hogy milyan állapotok voltak a megegyezés előtt a Balkán-félszigeten, úgy látszott, mintha örökös vetélykedés lett volna köztünk és Oroszország között. A kis Balkán-államok mindig a két nagyhatalmasságot akarták kijátszani egymás ellen. Ez a helyzet bizonyára nem vált javára a békének. 1897-ben nyílt, lojális nyilatkozatok történtek, tehát nem jött létre sem szerződés, sem egyezmény. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a Balkán-félszigeten felmerülhető problémák nem olyan természetűek, hogy ne lehetne őket kölcsönös egyetértéssel megoldani. Ez olyan értékes garancia, melyet visszautasítani nem lehet. Ezekhez a szempontokhoz ma is ragaszkodunk és alapos okunk van a föltevésre, hogy az orosz kormány is ragaszkodott hozzájuk. Mikor nemrégiben Macedóniában bizonyos mozgalom mutatkozott, a szignatórius hatalmak komoly intő lépéseket tettek. Felvilágosítottuk az embereket arról, hogy konfliktus esetén magukra hagyjuk őket. Helytelen volna azonban azt gondolni, hogy az Oroszországgal való egyetértés egyszer s mindenkorra biztosítékot nyújthat bármilyen helyi természetű zavarok ellen. Pommernek arra az állítására, hogy Szerbiával szemben nem lépünk fel elég erélyesen, csak azt jegyzi meg a miniszter, hogy a szerb kormánynyal való viszonyunk egészen barátságos és az is marad, amíg okunk nem lesz barátságtalannak lenni Szerbiával szemben. Alaptalan Kramannak az az állítása, hogy Olaszországgal szemben való magatartásunk meglazult. A sajtóban sokat írtak ugyan róla, hogy mi történnék, ha a kereskedelmi szerződés nem jönne létre, de a miniszter erősen meg van róla győződve, hogy a megegyezés létre fog jönni. Mindkét részen megvan a jó szándék és a miniszter nem kételkedik benne, hogy sikerül olyan kompromisszumot kötni, amely alkalmas lesz jó viszonyunk megerősítésére. A miniszter beszéde és az előadónak zárószava után elhatározták, hogy a részletes tárgyalásba fognak. A részletes vitában Pergelt és Kozlovszki szólaltak fel, akiknek a külügyminiszter válaszolt, mire a bizottság az egész költségvetést a póthitelekkel egyetemben változatlanul megszavazta. A Turul-cipőgyár Ugye. — A miniszter intézkedései. — Budapest, május 24. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a Turul-cipőgyárnak ismert ügyét elintézte. Ebből az elintézésből mindenekelőtt kitűnik az, hogy a Turul-cipőgyár tulajdonosai tényleg követtek el szabálytalanságokat, melyeket bátran lehet visszaéléseknek minősíteni. A miniszter intézkedései kétségtelenül megnyugtatóig fognak hatni ebben a sok port fölvert ügyben, annyival is inkább, mert a cég jól megérdemelt megrendszabályozásán kívül útját állják minden további visszaélésnek és szabálytalanságnak. Az ügynek szigorú és erélyes elintézése tanulságul fog szolgálni mindazoknak, akik vállalatukhoz állami támogatást kívánnak igénybe venni. Ebből megtanulhatják azt, hogy a magyar kormány az új iparalkotásokat a lehetőleg előmozdítja, támogatja, de viszont azoktól a vállalatoktól, melyeket kedvezményekben és támogatásban részesít, megköveteli azt, hogy a magyar közgazdaság érdekeit becsülesen és szolidan szolgálják. Az állami kedvezmények arra szolgáltak, hogy ezekkel a magyar ipar létesítése előmozdíttassék, nem pedig, hogy egyesek spekulációira használják ki a kedvezményeket. A Turul-cipőgyár ügyében történt intézkedésekről szól az alábbi tudósítás: A «Turul» cipőgyár ismert ügyében Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter által elrendelt vizsgálat befejeztetett és ennek eredményeképpen oly intézkedések történtek, amelyek jövőre nézve minden visszaélésnek, vagy félreértésnek elejét veszik. Nevezetesen elrendelte a miniszter, hogy mindaddig, amíg a vállalat összes elárusító helyei nem kizárólag a temesvári gyár készítményeit árusítják, a jelenlegi cégtáblák eltávolitandók, illetőleg a mödlingi gyár cégtáblái alkalmazandók, hogy így a megtévesztésnek még csak lehetősége is megszűnjék. Addig, míg a gyár összes elárusító helyein nem kizárólag saját temesvári gyártmányait árusítja, semmiféle államsegélyt, vagy adókedvezményt nem élvez, addig tehát nem tekinthető államilag kedvezményezett gyárnak. A mödlingi gyár részére Ausztriában bejegyzett «Turul» szavú és madárjelű védjegy, melynek ottani belajstromozhatásában, mint okmányokkal beigazoltatott, Frankel Alfréd mödlingi gyáros, a temesvári gyár ügyvezető igazgatója nem járt el rosszhiszeműleg, amennyiben az erre vonatkozó tanácsot a Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara másodtitkárától kapta, — ott haladék nélkül törlendő és a mödlingi gyár semmiféle madárhoz hasonló védjegyet nem használhat, míg a «Turul» szó és madár, mint a temesvári gyár kizárólagos védjegye, haladék nélkül belajstromozandó. Az elárusító üzletekben levő, madárjellel ellátott összes cipőkre utólag, de a talpakba mélyítve a madárjel fölé alkalmazandó a „Mödlingi» szó, hogy a közönség első tekintetre is lássa, miszerint nem hazai cipőt vásárol. Ezek az intézkedések kizárják azt, hogy a közönség ne legyen tájékozva, miszerint egyelőre még nem hazai gyártmány árusíttatik ezekben az üzletekben. Ezek mellett azonban a miniszter biztosította még azt is, hogy a jelenlegi 32 elárusító helyen kívül, melyek közül kettő még meg sem nyílt, a vállalat további elárusító helyeket nem fog az országban létesíteni és amaz időponttól kezdve, midőn kizárólag hazai gyártmányt hoz forgalomba, tehát attól kezdve, hogy államsegélyt és adókedvezményeket fog élvezni, összes gyártásának legalább felét külföldön fogja értékesíteni. Ezek a lényegesebb intézkedések, melyeket ez esetből folyólag Hegedűs Sándor miniszter tett, melyekkel szemben — bár igen súlyos hibák követtettek el, de rosszhiszeműség beigazolható nem volt — külön megtorló intézkedések azért nem alkalmaztattak, mert a gyár eddig semmiféle államsegélyt vagy kedvezményt még nem élvezett. TÁVIRATOK A török posta-konfliktus. Köln, május 24. (Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyból táviratoztak a Kölnische Zeitung-nak. A porta nagyon el van keseredve Németország ellen, mert a német kormány mérgesítette el a postakonfliktust. A konstantinápolyi kormány környezetében azt tartják, hogy felesleges volt a szultánt magát annyira megalázni, mert hisz Németország mindjárt kezdetben láthatta, hogy a porta hajlandó minden telhető engedékenységre. Frankfurt, május 24. (Saját tudósítónktól.) A kiegyenlített postakonfliktusnak, mint a Frankfurter Zeitung közli, meglett az az eredménye, hogy a porta megengedte Ausztriának és Magyarországnak, hogy Szmirnában, Angolországnak pedig hogy Szalonikiben postahivatalt tartsanak fenn. Eddigelé is megvoltak már ezek a postahivatalok, de a porta nem ismerte el őket és azért igen sok nehézséggel felelhettek csak meg feladatuknak. Konstantinápoly, május 24. A prevezai török hatóságok benyomultak egy olasz állampolgár lakására, letartóztatták egy olasz hajóstársaság postatisztjét s lefoglalták a nála talált összes leveleket. Gróf Galliani olasz ügyvivő fölszólította portát, hogy rögtön adjon elégtételt, mert külömben az olasz kormány hadihajót küld Prevezába s maga vesz magának elégtételt. Milner Angliában. Southampton, május 24. Milner Alfréd ma Dél-Afrikából ideérkezett. London, május 24. Milner kormányzó ma délután fél 3 órakor ideérkezett és Salisburyval és Chamberlainnel azonnal a Marlboroughpalotába hajtatott, ahol a király kihallgatáson fogadta. London, május 24. A király Milner Alfrédnak a peeri méltóságot adományozta. Botrány a reichsrathban. Bécs, május 24. A képviselőház múlt éjjeli ülésén nagy botrány volt. A kormány képviselője, Zechner udvari tanácsos a bányatörvény tárgyalásán azzal vádolta a német nemzetieket és a cseh agráriusokat, hogy frivol vádakkal illetik a kormányt. Erre a két párt zajosan követelte az elnöktől, hogy utasítsa rendre Zechnert, ami azonban nem volt lehetséges, mert a házszabályok értelmében nem lehet a kormány képviselőjét rendreutasítani. Most óriás zaj támadt; Wolf, Málik és mások az udvari tanácsoshoz rohantak s meg akarták verni, mások pedig ki akarták dobni a teremből. Berber miniszterelnök azzal vetett véget a botrányos jelenetnek, hogy Zechnert karon fogta s kivezette. A mai ülés tizenkét órakor délben kezdődött. Az elnök visszatért az éjjeli ülés végén történt dolgokra s azt mondta: Breiter képviselő úr azzal a fölszólítással fordul hozzám, hogy szerezzek neki elégtételt azokért a sértésekért, amelyekkel Zechner, a kormány képviselője állítólag illette. A gyorsírói