Pesti Napló, 1901. október (52. évfolyam, 270-300. szám)

1901-10-01 / 270. szám

270. szám. Budapest, kedd PEST, 1901. október 1. 3 Józsefé és Körösi Józsefé, az egész világon is­meretesek ; a Körösié pláne egy olyan statisz­tikai törvény kapcsán, amely korszakot alkotó. A születési táblázatait értjük, amelyekkel az emberi faj termékenységének viszonyait és azok föltételeit mutatja ki, olyan törvény, amely népszaporodási tekintetben jelentősebb, mint valaha lehetne a Schenk teóriája,­­ ha alapos volna. Látnivaló különben, hogy a statisztikusok kongresszusukon mind olyan témáról szólnak, amelyek a gyakorlati államéletben nagyon is aktuális kérdések. Minden ilyen kongresszuson olyan megállapodásokra jutnak, amelyek az egész műveit világra nézve kötelezők, s egy­öntetű határozatait minden állam életére gya­korolják. Az első nemzetközi szervezet ez, amely megállja helyét föltétlenül, és respek­tálva minden állam részéről. Az első és eddigelé az egyetlen fórum, amelyben az egész művelt világ együtt végzi a teen­dőit és közös érdekek szolgálatára kö­zös eszközökre talál. Mint a nemzetek testvériségének és együttműködésük lehető­ségének fényes, eleven példája ez a kon­gresszus, vándorló nemzetköziségében, de min­den nemzeti önállás föltétlen tiszteletben tar­tása mellett tiszteletreméltó és a jövő alaku­lására nézve nagy és vigasztaló perspektívát nyújtó jelenség, melyet nem lehet eléggé meg­becsülni. Most a nagyközönség csak mosolyogva, vagy közömbös tettességtudással nézi az exotikus kongresszust, de reméljük, elkövetkezik az érettségnek az a foka ránk nézve is, amikor európai hírű tudósok felvonulása és gyüleke­zése kicsikar a közvéleményből legalább akkora érdeklődést, mint néhány század Kínából haza­térő német baka­­tént. Az anyag másodízben való megvitatása alkal­mával természetesen kísérlet fog történni az iránt, hogy a kormányok a még meg nem oldott kérdése­ket illetőleg is megállapodásra jussanak. Széll Kálmán és a német vámtarifa. Egy fővárosi lap vasárnapi száma egy kiváló német állam­férfi nyilatkozatait közölte, amelyekben az Széll Kál­mánnak a német vámtarifával szemben való állás­foglalásáról mondott el érdekes dolgokat. Ezek szerint Széll Kálmán, bár nyilvánosan nem foglalt állást, diplomáciai útán kereken kijelentette, hogy nem hajlandó Németországgal szerződést kötni, ha Németország ragaszkodik a közzétett tarifajavaslathoz. Széll nemcsak gazdasági, de fontos politikai okokból is elfogadhatatlannak je­lentette ki azt. Kifejtene, hogy ha Német­ország elzárja határait, Magyarország nemcsak Né­metországgal, de a Balkán-államokkal szemben is kénytelen határait elzárni. Ennek pedig végzetes po­litikai következései lehetnének, mert a Balkánt egye­nesen Oroszország karjaiba kergetnék. Amellett Né­metország ipara is elvesztené a balkáni piacot, ha Ausztria-­­­agyarország az átmenő vasúti és a dunai forgalmat megnehezíti. Ezért a magyar miniszterel­­elnök feladata, hogy az iniciatívát megragadva, az európai béke érdekében szavát a német vámtarifa ellen fölemelje. A félhivatalos Magyar Nemzet ezt a közleményt megerősíti. A bécsi Presse azonban megjegyzi, hogy a közlés ebben a formában nem egészen helyes. A külügyminisztérium ugyan mindjárt a német vám­tarifa közzététele után közölte a német nagykövet­ség útján monarkiánk álláspontját a német biro­dalmi kormánynyal. Ezt a lépést természetesen mind­két ország miniszterelnökével egyetértve tette meg. Budapest, szeptember 30. Az autonóm vámtarifa. Bécsből telefonozzák. A magyar és az osztrák kormány képviselői között az autonóm vámtarifa dolgában folytatott tárgyalá­sok két hét alatt egyelőre véget érnek. Magától ér­tődik, hogy e tárgyalások célja ezúttal az volt, hogy a kormányok az egész idevágó anyagról infor­mációkat szerezzenek s hogy sok oly kérdés merült fel, melyben egyelőre végleges döntés még nem tör-A szalonban Derra Konstantin magyar da­rabokat játszott zongorán, Beck Vilma pe­dig csevegett Kászonyi Dániel honvédfőhad­­nagygyal, Ujházy őrnagy volt hadsegédével. Időközben a társaság többi tagja kiment a kertbe. Egyszerre a kintlevők az ablakhoz ve­zették Hajnik Pált, az 1848—49-ks magyar rendőrség főnökét, aki aztán félrevont függöny mögött betekintett a szobába s elmondotta, mit tud Rac­duláról. A háziúr, Tyndall ezután be­ment a szalonba s a zongoránál ülő Derrát a szomszéd szobába vezette. Itt két rendőr min­den teketória és felvilágositás nélkül megra­gadta, az utcára vonszolta, ott a már várakozó kocsiba dobta és a rendőrségre vitte a fiatal­embert. A rendőrségen megmotozták, azután bezárták a cellába. Hasonló módon járt a sze­gény Rac­dula is, kit ugyancsak bevezettek a szomszéd szobába, honnan azután a rendőrök börtönbe cipelték.Szomszédos cellába került a két fogoly. Derra Konstantin, ki társnője elfogadá­­sáról semmit sem tudott, figyelmessé lett a szomszéd cellából hangzó nyögésre és rimán­­kodásra. Beck Vilma nem tudott angolul s az őrizésével megbízott asszonynak hasztalan kö­­nyörgött németül egy pohár vizért. Derra ekkor őrének engedelmével átment társnője cellá­jába, hogy segítsen a szerencsétlenen. Ott ta­lálta az ágyon ülve kivágott szalonruhájában. Másnap, 1851. augusztus 30-án Beck Vilmát társával együtt közrefogták a rendőrök, hogy a bírósági tárgyalásra vigyék. A szegény asz- Szony, kivel az angol személyes szabadság hires elvének ellenére ilyen embertelen módon bán­tak, nem jutott el a biró elé — az előszobá­ban át áldozni kezdett s mikor átvitték a szám­A szavazatszedő küldöttségek uj tagjai. Ma délelőtt ülést tartott a központi választmány Halmos János polgármester elnöldése mellett. Be­töltésre kerültek ezúttal a szavazatszedő küldöttsé­gekben lemondás folytán megüresedett állások. Az F. kerületben Bar­ács Marcell lemondott a szavazatszedő küldöttségi jegyzői tisztéről, helyette a központi választmány ifj. dr. Keresztessé Józsefet szédszobába, összerogyott és néhány perc múlva kiadta lelkét. Kossuth arcképe akkor is ott volt a mellén. Az eset nagy felháborodást keltett, annál is inkább, mert Derra kihallga­tása alkalmával kitűnt, hogy a letartóztatás jogtalanul történt. Tyndall azon a címen esz­közölte ki az elfogatási parancsot vendégei ellen, hogy 24 shillinget zsaroltak tőle. Zsaro­lásról pedig szó sem lehet, mert ez az összeg a megjelenendő könyv előfizetési ára volt. Derrát szabadon bocsátották, a szegény Beck Vilmát pedig eltemették a birminghami temető­ben, hol jeltelen sírját ma már bajos volna megtalálni. Az embertelenséggel később a lordok háza is foglalkozott, elítélően nyilat­kozva a humanitásnak erről a szégyenletes megsértéséről. Derra külömben megkapta az elégtételt, bepörölte kártérítésért Dawsonéket s pőrét a második fórumon meg is nyerte. Dawsonék, a mi pénzünk szerint, 19.200 korona kártérítést fizettek neki, ezenkívül a perköltsé­gekről is nekik kellett gondoskodni. Kétségtelen, hogy a tragikus sorsú Beck Vilma sok valótlanságot állított emlékirataiban, de nem szabad rideg szigorúsággal ítélnünk felette, hiszen megalomániában szenvedett s alapjában a magyarok fanatikus szeretete ve­zette. Munkájában, mely külömben csak kurió­zum gyanánt szerepelhet s nem érdemli meg ezt a gondos fordítást, — nagy szeretettel is­mertette a külfölddel a magyarok szabadság­­szeretetét és a honvédek hősiességét. Egyéb­ként is jószívű nő volt s amennyire szegény­ségéből telt, mindig segített nyomorba jutott emigráns-társain. Egy sírkeresztet mindenesetre megérdemelt volna­ Választási mozgalom. Budapest, szeptember 30. Közvetetlenül a döntő nap előtt, mintha elhagyta volna nyugalma az utolsó órák izgal­mától felhevült tömegeket. Igen sok helyen za­vargások törtek ki, úgy hogy a komoly veszély elhárítására a hatóságok katonaságot rekvirál­­tak. A mai nap választási híreit a következők­ben adjuk : A fővárosban­ küldötte ki. — A VI. kerületben Beck Géza jegyző­helyettes mondott le ; most az ő helyébe dr. Weisz János kerül. — A IX. kerületben lemondott a tisz­téről Múzsa Gyula jegyzőhelyettes; a központi vá­lasztmány az ő helyébe Bogyó Kálmánt küldötte ki. Az ülés folyamán dr. Feleki Béla azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a VI. kerületben, ahol előre­láthatólag több mint 6000 választó fog leszavazni, alakítsanak még egy újabb szavazatszedő küldött­séget. Mivel azonban a polgármester kifejtette, hogy ez nagy nehézségekbe ütköznék, az idő rövidsége miatt, Feleki a kérelmet visszavonta. A központi választmány a megtörtént válasz­tások után másnap, csütörtökön délelőtt ülést fog tartani.­­ A VIII. kerületi szabadelvű Berzeviczy-párt végrehajtó­ bizottsága holnap, kedden este 6 órakor ülésre jön össze a Józsefvárosi Körben, hogy a vá­lasztás napján szükséges teendőket megbeszélje. A Berzeviczy-párthoz tartozó választók a választás napján, szerdán reggel nyolc órakor a József-körúti J­aross-kávéházban gyülekeznek, hogy onnan a vá­lasztás színhelyére vonuljanak. A Vll. kerületi szabadelvű Morzsányi-párt vá­lasztói a választás napján, október 2-án, szerdán reggel nyolcadfél órakor az Elite-kávéházban, a Ke­­repesi­ út 20-ik szám alatt fognak gyülekezni, hogy onnan a választás színhelyére fölvonuljanak. A IV. kerületi szabadelvű Podmaniczky-párt vezetősége felkéri az elvtársakat, hogy október 2-án lehetőleg már a délelőtti órákban a választási urná­nál, az új városházán okvetetlenül megjelenjenek. A gyülekezés aznap reggel 7 órakor lesz a belvárosi Polgári Kör helyiségében a Koronaherceg­ utca 6-ik száma alatt. A VI. kerületi demokrata párt ma este ér­tekezletet tartott dr. Löw Tivadar elnöklete alatt, melyen nagyszámú választópolgár vett részt. A választóknak Löw tudomására, hozta, hogy a Vá­­zsonyi-párt hívei október 2-ikán reggel 7 órakor gyülekeznek a Demokrata Kör helyiségeiben s innen indulnak a próféta­ utcai választási térre. A szavazás reggel nyolc órakor kezdődik. Szavazótárca nélkül is lehet szavazni. Felszólította továbbá őket, hogy minél korábban jöjjenek szavazni s híven tartsanak ki, mert megtörténhetik, hogy tekintettel arra, mi­szerint a kerületnek tízezer választója van, csak késő éjjel ér véget a szavazás. Utána Biró Henrik figyelmeztette a polgárokat a kortesfogásokra és felszólította őket, hogy azt a zászlót, melyet oly magasan lobogtat jelöltjük, soha el ne hagyják. Az V. kerületi Mezei-párt a választás napján fél hét órakor gyülekezik az István főherceg szálló­ban lévő párttanyán s onnan vonul a Nádor- és Kálmán-utcán át a párt részére kijelölt helyre. A VI. kerületi szabadelvű Radócza-párt ked­den este 6 órakor a Terézvárosi Kaszinó dísztermé­ben ülést tart. A III. kerületben mozgalmakra vonatkozólag fölkértek bennünket e három nyilatkozat közlésére. «Dr. Nagy Dezső úr cáfolatával szemben kije­lentem a következőt: Több kiváló, egyéniség már napokkal ezelőtt közölte velem egész határozott formában, hogy dr. Nagy Dezső személyesen kol­­portálja azt a hírt, hogy a főváros III. kerületének jelöltségétől visszalépek. Sőt legalább is egy igen előkelő állású úri­ember, akinek az egész­ ország­ban köztiszteletnek örvendő neve van, szíves volt velem közölni, hogy dr. Nagy Dezső személyesen és közvetetlenül ugyanezt mondotta neki. Nagy Dezső letagadási kísérletével szemben tehát feltétlenül fentartom, hogy ellenjelöltem sze­mélyesen házalt a visszalépésemről szóló álhírnek apodiktikus formában való terjesztésével. Az ügyvé­deknél szokásos «tagadom»-ra a közvélemény ítélő­­fóruma nincs berendezve. Budapest, 1901. szeptem­ber 30. Vészi József.» Nyilatkozat. Ezelőtt körülbelül tizennégy nappal megjelent nálam dr. Nagy Dezső ur két főkertese kíséretében, s azzal kapacitálgattak engemet, hogy ne szavazzak Vészi Józsefre, mert Vészi József Széll Kálmánnak kreatúrája. Midőn pedig erre azt vetettem ellen, hogy hiszen dr. Nagy Dezső is Széll Kálmán hívének­ vallja magát, azt a választ kaptam, hogy: «Mit nekünk Széll Kálmán, az néhány hónap múlva úgy is megbukik.» Dr. Nagy Dezső e beszél­getésnél nemcsak jelen volt, hanem részt is vett benne. Minden ellenkező hírrel szemben polgári szavamra jelentem ki, hogy ez a valódi tényállás. Budapest, 1901. szeptember 30. Jerzsabek János s. k. Nyilatkozat. Jerzsabek János ur nyilatkozata kapcsán ezennel kijelentem, hogy úgy a Mészáro­sok, mint a Hentesek Ipartestületének III. kerület­beli tagjai közül többen egész határozott formában közölték velem napokkal ezelőtt, hogy dr. Nagy Dezső és főkortesei előttük Széll Kálmánnak nem­sokára bekövetkezendő bukásáról beszéltek, ezzel akarván őket a Vészi József úr ellen való szava­­­zásra rábeszélni. Polgári szavamra jelentem ki, hogy a dolog igy folyt le és e tényállással szemben minden letagadási kisérlet hiábavaló. Budapest, 1901. szeptember 30. Schubert Sándor.

Next