Pesti Napló, 1905. január (56. évfolyam, 1-31. szám)
1905-01-26 / 26. szám
I /26. szám Budapest, caSterR» PESTI NAPLÓ. / 1965. január 26. díj Hivatkozik, mert statisztikailag igazolható, hogy az esetleg kevesebb ellenzéki képviselő is több választót képvisel, mint — az esetleg — többséget képező kormánypárt. * - I ' Külömben is': a Tisza-kormány bukását akár már az ország négy végében harsonások hirdethetnék a derék, becsületes falusi jegyzőknek, rövidszárú pipás szolgabiráknak, izzadó főispánoknak, akik lelkendezve dolgoznak, hogy tőle jutalmat kapjanak s egy kis elnézést az eddigi suskusokért. Bécsből jelentik telefonon, hogy ott ma már fait accompli gyanánt beszéltek politikai körökben arról, hogy Khuen-Héder vára átveszi Burrián örökét és közös pénzügyminiszter lesz. Az uralkodó belső intimusáról gondoskodás történik, a Tisza-kormány többi tagja szertezüllik. Bécsben úgy beszélik, hogy Tisza december elején memorandumot adott be a koronához, amelyben kifejtette, hogy a választások korrigálnak minden hibát.A függetlenségi párt részéről garanciája van a kormánynak, hogy némi engedmény fejében belenyugszik a megváltozott helyzetbe az új Házban, amelyben a szabadelvű párt óriási többsége biztosítva van, így kapott felhatalmazást a választásokra. Most számon kérhetik tőle ezt a perspektívát! ! A kormánypárti jelöltek közt keserű, komor és reménytelen a hangulat. Akik be is jutnak a Házba, bőven tapasztalhatták, menynyire ellenszenves és hálátlan küzdelmet kellett folytatniok. Most már semmiesetre sem követik Tisza Istvánt azon az úton, amely a nemzeti érzelmekkel szemben vezet. Mégha a miniszterelnöknek módja is volna ahhoz, hogy még néhány hétig experimentáljon. A pártok különben csatasorban állnak már az országban, s a vidéken sok helyütt már ma bevonultak a távoleső községekből a választó központba a szavazók. Ekkora izgalom még soha nem volt képviselőválasztáson. A katonaság és a választási elnökök gondoskodnak majd arról, hogy az erősen lobogó szenvedélyek lángbaborulására legyen elegendő ok. De a kormány hangoztatja, hogy tiszta fegyverekkel dolgozik. . . Az utolsó nap hirei itt következnek: Apponyi Szatmáron. Gróf Apponyi Albert abban az apostoli hévvel folytatott körútban, amelylyel bejárta az országot, tegnap este Szatmárra érkezett, hogy hirdesse az igét s fölébreszsze a polgárok önérzetét. A választási mozgalmakban ez az utolsó stációja. Járt Győrben, Pozsonyban, Szolnokon, Jászberényben, Zsolnán, Iglón, Esztergomban, Cegléden, Szabadkán, Békéscsabán, Aradon, Temesváron, Szakálházán, Kisbecskereken, Csákován, Szálkán, Temesszentandráson, Mezeifalván, Orcifalván, Lovrinban, Vingán, és mindenütt lelkesedés és elszánt hazafiasság a nyomában. Ez a kimeríthetetlen kötelességérzet és önfeláldozó hazafiasság csudásan szép lapja a most lefolyt nagy küzdelem históriájának. Apponyi tegnap este kilenc órakor érkezett Szatmárra. Útja valóságos diadalmenet volt. Az állomásokon mindenütt ezrekre menő néptömeg várta. Nagykárolyban Adler függetlenségi elnök üdvözölte és kérte a nép nevében, hogy ne beszéljen, kímélje magát az óriási hidegben. Apponyi erre azt felelte, hogy még van ereje, ha talán több nem is, de annyi igen, amennyi három napra elég lesz. Szatmáron gróf Károlyi István, Uray Géza és Kelemen Samu fogadták mintegy háromezer ember élén. Uray üdvözölte, Apponyi meleg köszönetet mondott a fényes fogadtatásért. Örömmel jött — úgymond — az alkotmányvédők közé. Az alkotmányon és a jogfolytonosságon csorbát ütöttek, azt ki kell köszörülni. Ez minden hazafinak a kötelessége. Ha most nem győzünk, olyan zsarnokság kap lábra Magyarországon, amilyen még nem volt soha. Bízik Szatmár polgáraiban, diadalra viszik azok a függetlenségi eszmét. Az Európában ezután banker volt, amelyen lelkesen ünnepelték Apponyit és gróf Károlyi Istvánt és számos hazafias felköszöntő hangzott el. A népgyűlés ma délelőtt tiz órakor kezdődött, amelyen közel háromezer ember vett részt. Apponyi beszédében Tisza miskolci beszédét cáfolva és kimutatta, hogy a katonai vívmányok az ellenzék kitartásának köszönhetők. Majd a november 18-diki eseményekre tért át s ezeknek kapcsán azt bizonyította, hogy a parlamenti többség is csak forma, mert csak formailag képviseli a nemzet többségét. A kisebbség tehát Tisza politikai hitvallása értelmében is csak a formát és nem a parlament lényegét sértette meg azáltal, hogy a többség erőszakos akaratának nem engedett érvényt szerezni. Végül kérte a választópolgárokat, hogy a vesztegetéseket visszautasítva, tartsanak ki buzgón a független-s ségi elvek mellett és segítsék diadalra a függetlenségi zászlót. Apponyi beszéde nagy lelkesedést keltett. Ezután dr. Kelemen Samu, a függetlenségi párt jelöltje szólott. Meleg szavakban mondott köszönetet Apponyi fáradhatatlan buzgalmáért és támogatásáért s végül ő is kérte a polgárságot,, hogy a holnapi választáson juttassák diadalra a függetlenségi zászlót. A beszédet nagy lelkesedéssel fogadták. Kelemen győzelmét biztosra veszik. Apponyi Albert értesült a hivatalos körök hallatlan presszójáról és személyesen fölkereste dr. Fejes István választási elnököt, hogy megkérje, hogy a választás napján szerezzen érvényt a törvény rendelkezéseinek. Apponyi Albert ma délben utazott el Szatmárról. Dr. Kelemen Samu tegnap mondta el a programmbeszédét, amely után gróf Károlyi István is felszólalt. Óriási hatástkeltett a beszédével, melyen sorra vette az eddigi kormányokat. Szavait igy fejezte be: Tisza Kálmán egy nagy eszmébe élte be magát. Ő nagy termést és évről-évre egyforma termést akart biztosítani Magyarországnak és bevettette béreseivel az egész magyar területet a korrupció magvával. Ez a korrupció gyönyörűen kikelt, de nem volt belőle haszna a nemzetnek, csak neki,mert benne maradt abban a székben, ahol nem szívesen láttuk sokan. De uraim, a nagy baj az, volt, hogy e korrupció folytán a nemzetben az erkölcs kezdett sülyedni, kezdett belőle kiveszni az igazi hazafiság, így ment mindaddig, míg végre megbukott. Hogy miként bukott meg, tudjuk. Utána jött egy aulikus ember, aki becsületes ember volt,, de alá nem volt az, hogy nekünk valónak mondhattuk volna. Azután jött egy ígérgető, félénk ember. Az se volt idevaló. Azután jött egy olyan miniszterelnök, aki fenyegetőzött és utána jött egy repülő miniszter, aki alig jött, mindjárt kirepült. Ezután érkezett az Isten ostora. Pattogtatott az ostorával jobbra-balra, annyira, hogy már meguntuk hallgatni. Nem jól tudott bánni vele; nem volt mindig négyes ostor a kezében: egyszer odavágott, ahol a nemzet legkényesebb része volt: az alkotmányt érintette az ostor. Midőn megérezte ezt a nemzet, eszébe jutott, hogy elég lesz a türelemből, amelylyel eddig viseltetett. Vétót kiáltott, aminek az lett az eredménye, hogy minden ellenzéki párt faj, rang- és elvkülönbség nélkül összetartott és az alkotmány védelmére állt. Követelni fogjuk az alkotmány sérelme által megtámadott jogfolytonosság orvoslását, és nem tágítunk abból, hogy azok az urak, akik ma még ott ülnek, elmenesztessenek. Az a három férfiú: Kossuth, Apponyi és gróf Andaássy Gyula bírja a nemzet bizalmát Ezek zászlaja alatt minden párt egy szövetkezett egész. Egy célunk van, bennük bízunk, bízunk hazafiságukban, erényeikben és bátorságukban és reméljük, hogy a haza sorsát szerencsés útra fogják terelni. * Hock János Szegeden, Szeged, január 25. (saját tudósítónktól.) Hock János mai délután Szegedre jött hogy lelkesítse báró Bánffy, Dezső híveit. A Tisza-szálló dísztermét kétezer ember foglalta el. Itt mondotta el Hock nagyszabású beszédét. Ezzel a nemzettel — úgymond — célja van a Gondviselésnek, különben nem küldene számára nagy férfiakat. Megmozdult az országban a faji ellenállás, a nemzeti ösztön. A lelkesedés az eszmék világa, a meggyőződés himpora, amit a kormánypárt táborába hiába keresünk. Ott sok, nagyon sok olaj kell a büzölgő mécseshez, hogy tovább pislákoljon. (Zajos derültség.) Somogy megyében egy paraszt választótól megkérdezte, hová szavazott? Az felelte: «Jobb arról, uram, nem is beszélni.» — Talán szégyenli magát? — «Jobban, mintha Hlaváról jönnék.» (Derültség.) Mikor a kormány erőszakoskodik, szinpadi pléhtáblákkal csinál menydörgést. Ettől pedig nem ijedünk meg. (Taps.) Ha mi fajbeli és számbeli túlsulylyal választunk ellenzéket, akkor ne hivatkozzék Tisza István a nemzeti közvéleményre, mert az ő kerületei megvásároltak, az ő választói nem a Duna-Tisza-köz, a Dunántúl és a Tisza balpartjának intelligens magyar közönségéből valók. A mai rendszer a hazugságok rendszere. De minél magasabbra tornyosulnak a hazugságok, annál nagyobb lesz a babiloni zűrzavar. A kormány idegen fegyveres erőt, piszkos érdekeket visz harcba. (Taps.) A magyar államiság olyan, mint az orvosi recipe, rá van írva. Csak belső használatra. (Viharos derültség.) A dinasztia fényköre bennünket homályban hagy. A hadseregben elnyomják nemzeti érzéseinket. Gazdasági életünk kifosztott. Nekünk csak emlékeink vannak, erőnk nincsen. S azt meri mondani a miniszterelnök, hogy nemzeti politikát csinál. Adja meg akkor elsősorban az általános választási jogot, a titkos szavazással. Két vasúti tisztviselőtől hallotta: «Bár elvennék tőlünk a szavazati jogot, hogy meggyőződésünket el ne rabolhatnák.» resett. Amolyan ágrólszakadt, vándor troubadurrá tette sorsa s koldus voltának tudatában nagyon egyedül állt címeket és kutyabőröket becsülő korában. Demokratikus viszonyok között kétségtelenül könnyebben boldogul, s ha ötven évvel később születik, aligha lett volna tele élete a nyomorúság rettenetes epizódjaival. Fühöz-fához fordult segítségért s valójában nem akadt egyetlen igazi jóakarója sem, aki segített volna sorsán. Lakomában, szives vendéglátásban volt része bőven s miután hátat fordított Debrecennek s hol Sárospatakon jogászkodott, hol Pozsonyban igyekezett magára vonni a tekintetes karok és rendek figyelmét, hol pedig egyikmásik barátjánál húzta meg magát. Évek hosszú során át éldegélt egy vándor troubadúr módjára s amikor a nemesi felkelés hire Komáromba vitte, már jókora élettapasztalattal és keserűséggel telhetett meg a lelke.Diákos kedve nem engedte megkeményedni a lelkét . Vajda Julia, a gazdag komáromi hajóács szép leánya egyszerre elfeledtette vele minden buját és bánatát. Ekkor vált igazán költővé s a «Lilla-dalok» ekkor fakadtak ki a szivéből. Dalaiban az érzelem gyöngédsége és természetessége nyilatkozik meg s ezek a dalok örökké kedvesek és üdék maradnak költészetünkben. Sorsa ezután is üldözte a költőt. Futkosott méltó állás után, hogy feleségül vehesse szerelmesét. Azt hitte, hogy végre megvalósul boldog álma, amikor Csurgón preceptori álláshoz jutott, de csakhamar megtudta hogy távollétében feleségül ment Lillára Lévay István dunaalmási gazdag szűrszabóhoz. Leveleit Lilla szülei eldugdosták, s állítólag ,veréssel kényszeritették a leányt a házasságra. Negyvenkét esztendeig élt férjével Lilla s amikor özvegységre jutott, nemsokára feleségül ment Végh Mihály hetényi espereshez. Ezt a házasságát utóbb nagyon megbánta. Vagyona is pusztulásnak indult és sok keserűségben volt része még tiz esztendeig, amikor hetvennyolcéves korában meghalt. Haláláig imakönyvében őrizgette Csokonai dalait. Jellemzi Csokonai szelíd lelkét, hogy Lillát csalódása után is mélységesen szerette s nem tett neki szemrehányást sohasem. Lilla férjhezmenetele után ismét ide-oda bolyongott egy ideig, majd visszatért Debrecenbe, ahol életének utolsó éveit töltötte. A sok csalódás, a sok nyomorúság megtörte az erejét s kínos betegség után 1805. január 28-ikán meghalt. Utolsó napjaiban Wolff matematikáját olvasgatta, hogy «szoktassa képzelődését azon véghetetlenhez, melybe menendő». Harminckét esztendős volt, amikor meghalt, költőnek való nagy lelki emóciók után. Ezek az emóciók szerencsétlen emberré tették, de nagyrészben ezeknek köszönheti, hogy valódi költő vált belőle. Ezek nélkül talán ő is amolyan holdsugárt megéneklő, iskolás poétává lett volna, így azonban az élet és az érzelmek lantosává lett. Ebben igyekezzük mentségét keresni kora ridegségének. Lírai költeményei megóvták attól, hogy az irodalom lomtárába kerüljön. Költeményei, mint maguk az igaz érzelmek, mindig üdék és kedvesek maradnak i s amit a múlt — és még a jelen is — megtagadott tőlük, bizonyára megkapják a jövőtől. ”