Pesti Napló, 1906. november (57. évfolyam, 300-329. szám)

1906-11-15 / 314. szám

1906. november 15. 314. szám. 16 Budapest, csütörtök, PESTI NAPLÓ. * (Tudományos zsebkönyvek.) A Stamfel-féle „Tudományos Zsebkönyvtár“ új sorozatában megjelentek: Román nyelvtan. Irta: Cupcsa Péter. Arab korona 80 fillér. — Kihágások könyve. Redszeres feldolgozása a kihágások teljes anyagának. Irta: dr. Atzél Béla törvényszéki biró. Ara 1kor. 20 fillér. * (Csokonai-ünnep.) A debreceni Csokonai- Kör a hónap 17-én, Csokonai Vitéz Mihály születése napján, az „Arany Bika“ dísztermében ünnepi felolvasó ülést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. Nyitány. Csokonai dallamokból összeállította Rácz Károly; előadja: Rácz Károly zenekara. 2. Megnyitó beszéd. Mondja: Géresi Kálmán, a Csokonai-kör elnöke. 3. A tihanyi ekhóhoz. Férfikarra átírta: Mácsai Sándor; előadja a Városi Dalegyesület. 4. A magánossághoz. Írta: Csokonai, szavalja Lukács Juliska írnő, a városi színház művésznője. 5. A debreceni lanatikus. Irta és felolvassa dr. Csűrös Ferenc, a Csokonai-kör választmányi tagja. 6. Csokonai szól. Költemény. Irta és felolvassa Oláh Gábor, a Csokonai Kör tagja. 7. A csikóbőrös kulacshoz. Férfikarra átírta: Mácsai Sándor; előadja a Városi Dalegyesület. * (A „Szerda“) tudományos és művészeti folyóirat 7. száma az előző számokéhoz hasonló magas színvonalú tartalommal jelent meg. Dr. Farkas Géza tanulmányt, Gárdonyi Géza érdekes megjegyzéseket a színészetről, Keltai Jenő, Biró Lajos bájos elbeszéléseket, Ady Ikidre megragadó verset írt. A rovatok, melyeket Ambrus Zoltán (Irodalom), Ignotus (Színház), dr. Hubert Emil (Zene) és dr. Meller Simon (Képzőművészet) vezetnek, érdekesek és tartalmasak. A „Szerda" előfizetési ára negyedévre 6 korona. Egyes szám ára 60 fillér. Kapható minden könyvkereskedésben és dohánytőzsdében. KÖZGAZDASÁG. A szövetkezetekről. Azzal a törekvéssel szemben, mely a szövetkezeti ügyet hatósági propagandával és támogatással akarja előmozdítani, amint ez a dolog természetéből következik, elsősorban a kereskedelmi érdekeltség foglalt állást. Elismerjük a szövetkezti intézmény gazdasági jelentőségét, de kifogásoljuk, hogy a szövetkezeti forma olyan törekvések és célok elérésére felhasználható legyen, melyek a szövetkezetek rendeletezésével össze nem egyeztethetők. A szövetkezeti intézmény hivatása volna a kisebb emberek érdekeit szolgálni, a kisgazda és iparososztály helyzetén javítani, de a nálunk működő szövetkezeteimél nem igen tapasztaljuk, hogy hivatásukat ilyen irányban teljesítenék. A kivátásunk igazolására megvilágítjuk a nagyobb jelentőséggel bíró szövetkezetek, nevezetesen a hitel-, a fogyasztási- és a gabonaraktári szövetkezetek helyzetét és működését. A hitel- és fogyasztási szövetkezetekkel csak röviden, míg a gabonaraktári szövetkezetekkel bővebben foglalkozunk, mert az előbbiekről az érdekeltség és szakembereink már több ízben előadták véleményüket, utóbbi azonban még nem igen ismert nálunk. A hitelszövetkezetek dacára, hogy állami kedvezményeket élveznek, a hitelre szoruló kisembernek 10—12%-os kamat mellett adnak kölcsönt. A tulajdonképpeni kamatláb ugyan 8%-nál nem magasabb, de a kölcsönnel járó illetmények, információ, kezelési és egyéb költségek, melyeket a kölcsönvevőnek kell megfizetni, sok esetben a 12%-ot is túlhaladják. Hogy volna tehát a kisgazdán, a kisiparoson az ilyen hitelnyújtással, segítve, hogy boldoguljanak ezek a kisemberek akkor, ha nekik 12%, vagy mondjuk csak 10%-ot kell kamat és költség címén a kölcsön után fizetni, míg a tőkeerősebbek a nagyobb pénzintézetektől 5—6% mellett kaphatnak kölcsönt? A fogyasztási szövetkezetekről sem mondhatunk általánosságban kedvezőbb ítéletet. Ezek a szövetkezetek, ha átlagosan nem is drágábban, de semmiesetre sem tudják olcsóbban az árubeszerzést a fogyasztónál nyújtani, mint a közvetítő kereskedelem. Eltekintve attól, hogy a nagy verseny a közvetítő kereskedelmet arra kényszeríti, hogy a legminimálisabb haszonnal megelégedjék, a fogyasztási szövetkezetek is csak bizonyos százalékkal magasabb áron juttathatják az árukat a fogyasztókhoz, mert az adminisztratív költségeket a fogyasztóknak kell megfizetni, emellett a fogyasztási cikknek ára emelkedik azzal a tiszta haszonnal is, amely a részvényeseknek osztalék alakjában lesz kifizetve. Az adminisztratív költségek pedig kisebb forgalmú helyeken — ilyenek legnagyobb számban vannak — drágábbá teszik az árubeszerzést, mint ahogy ez a közvetítő kereskedelem útján megszerezhető. A közvetítő kereskedelemnek is vannak adminisztratív költségei, de ezek a forgalom mérvéhez igazodnak, míg a szövetkezeteknél a költségek nincsenek mindig arányban a forgalommal, mert a társulás nagyobb ellenőrzést kíván, mint a magánválalkozás és a nagyobb ellenőrzés rendesen nagyobb költséggel jár. Nézzük végül a gabonaraktári szövetkezeteket. Ilyen raktárak létesítésén fáradozik az O. M. G. E. állítólag a kisgazdák érdekében és ebben a kérdésben tartott ankétet néhány héttel ezelőtt a földmarvelési kormány. A gabonaraktár állítólag a gazdának módot fog nyújtani a spekulációra és a gabonatermények kedvezőbb értékesítésére. Ismeretes dolog, hogy a gazdák kötelezettségeiket leginkább aratás után teljesítik; ilyenkor jutnak pénzhez, amidőn gabonaterményeiket értékesítik. A gazda ilyenformán kényszerhelyzetben van, nem használhatja ki a kedvező konjunktúrákat, hanem kénytelen gabonáját közvetlenül az aratás után piacra vinni, aminek következménye az, hogy az árak az erősebb kínálat folytán hanyatlanak. Nem indokolt tehát, még kevésbbé igazságos, hogy a vállalkozók ésa fogyasztók a gazdák rovására előnyöket élvesszenek. Ez az általános felfogás agrárkörökben a kisgazda helyzetéről. Vizsgáljuk azonban, mennyi igazság van ez állításban. Igaz ugyan, hogy az árak a kereslet és kínálat viszonya szerint alakulnak, de igaz az is, hogy a kereslet gabonaterményeink iránt közvetlenül az aratás után a legnagyobb. Hogy miért? Mert a hazai fogyasztók az aratást követő időben nagyobb keresethez jutván, szükségletüket kenyérmagvakból előállított lisztben és egyéb gabonanemüekben hosszabb időre fedezik; másodszor a mezőgazdasági terményeket produkáló, de importra szoruló államokban, mint Ausztria, Németország, Svájc az aratás 3—4 héttel később van, mint nálunk és az ez időben szükséges gabonanemüeket — minthogy készletekkel ilyenkor már nem igen rendelkeznek — csak tőlünk Déloroszország és a Balkán államoktól szerezhetik be. Az orosz és a Balkán államok mezőgazdasági terményei azonban minőség tekintetében a magyar produktum mögött állanak és ezért a magyar származék előnyben részesül. Bizonyítja ezt az állításunkat az a tény, hogy augusztus hónapban mezőgazdasági terményekben kivitelünk a készlethez viszonyítva a legerősebb. De rámutathatunk arra a körülményre is, hogy tavaszszal, midőn nagyobb készletekkel már nem rendelkezünk, nem tapasztaljuk, hogy a gyengébb kínálatban az emelkedő árak kifejezésre jutnának, sőt gyakori az eset, hogy azokat az árakat, melyeket mezőgazdasági terményeinkért közvetlenül az aratás után elérhetünk, később nem tudjuk elérni. Nem áll tehát az, hogy a fogyasztók a gazdák rovására előnyöket élveznek. Ezek előterjesztése után vizsgáljuk meg, hogy a gabonaraktári intézmény mily előnyöket biztosítana a kisgazdának. A gabonaraktár módot nyújtna a gazdának arra, hogy terményeivel spekuláljon, a kedvező konjunktúrákat kihasználhassa s gondoskodik arról is, hogy a gazda gabonájára előleget kapjon; mindezt''ázonban a gabonaraktár ingyen nem teheti,. Ha a gabonaraktárak állami támogatásban részesülnének is, akkor is fizet a gazda az előleg után kamatot és kezelési költséget; elérhet árujáért esetleg kedvezőbb árt is, de még mindig nincs biztosítva az iránt, hogy jobban megtalálja számítását a gabonaraktár igénybe vételével, mint anélkül. Ettől eltekintve, a gabonaraktári intézmény csak az esetben biztosíthatna előnyt a gazdának, ha a termelők azonos minőségű gabonaneműeket termelnének. De tudjuk azt, hogy a jobb gazda mindenkor jobb minőségű árut tud produkálni, mint a kevésbbé jó gazda, no meg figyelembe jön a föld kvalitása is. Itt tehát érdekellentéttel kell számolnunk és nem állíthatjuk azt, hogy egyik évben egyik gazdának, másik évben más gazdának van jobb produktuma és így az érdekellentét megszűnik, a paritás helyreáll. Az pedig nem volna keresztülvihető, hogy minden egyes gazda küön raktárhelyiséget kapjon gabonaterményei befogadására, még kevésbbé az, hogy az egységes áron való eladásnál a jobb minőségű áru birtokosa magasabb árt kapjon, mint az, aki kevésbbé jó minőségű árut adott át a raktárnak. A jobb értékesítés csak úgy volna elérhető, ha a beraktározott és eladásra kerülő áruk egy tömegben osztályozva, egységes áron lesznek eladva. A vevő tudni akarja, hogy mit vesz és mit fog kapni. A malom vagy sörgyár 30—40 küönböző minőségű kis tételből álló osztályozatlan egynemű gabonaterményt nem fog megvenni, mert nincs arra berendezkedve, hogy a céljainak megfelelő minőséget saját raktárában osztályozza, vagy ha ilyen tranzakcióba belemegy, úgy ennek költségeit mindenkor a gazda fogja megfizetni. Már most, ha az itt előadott tényekkel számolunk, arra a konklúzióra jutunk, hogy nem indokolt a szövetkezeteknek hivatalos befolyással való támogatása, mert az állam nem csinál hott konkurrenciát adófizető polgárainak. Tessék társadalmi uton szervezkedni, nem pedig állami protektorátussal. Sz. Gy. Pénzintézetek részvényei. A budapesti börze hangulata szeszélyes, kiszámíthatatlan. Ez a magyarázata annak, hogy a Pesti Hazai Első Takarékpénztár részvényei a mai börzén nem kevesebb, mint 175 koronával hanyatlottak. A részvények árhanyatlására semmi más komolyabb okot nem tudunk, mint egyes spekulánsok barátságtalan hangulatát. Érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy a Pesti Hazai részvényeit egy hónap előtt 20.400 koronával jegyezték. A Kereskedelmi Bank részvényeivel már barátságosabban bánt a mai börze, amennyiben azok hét koronával javultak. — A Kereskedelmi Részvénytársaság részvényei is emelkedtek két koronával az intézet új üzletágáról elterjedt jó hírek folytán. — A Magyar Jelzálog-Hitelbank részvényei iránt szintén erős az érdeklődés. A részvények néhány napon belül hat koronával emelkedtek. A mai záróárfolyam 520,50 korona volt. A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete Weisz Berthold elnöklésével ma választmányi ülést tartott. Elhatározták hogy a textilgyárosok a különféle konfekciós szakmák bevonásával az 1907. évi pécsi általános kiállításon kollektíve vesznek részt. Megbeszélés tárgyát képezte továbbá a munkásjutalmak meghonosításának ügye. Az ide vágó indítvány értelmében olyan munkások, akik 5 vagy esetleg 10 éven át szakadatlanul egy és ugyanazon gyártelepen dolgoznak, nagyobb összegek adományozásával díjazandók volnának. Hosszabb vita után az indítványt elfogadták és elhatározták, hogy ilyen értelemben előterjesztést tesznek a kormánynak. Tarifaharc a Dunán. A múlt esztendőben a dunai hajózási vállalatok között kiütött a háborúskodás. Erre okot az adott, hogy a Magyar Pályámérő Tengerhajózási Részvénytársaság a budapest—bécsi vonalon fölvette a darabáruforgalmat. Erre kitört a tarifaharc a hajózási vállalatok között és minden, áron és minden föltétel mellett vállaltak szállítást. Akisebb hajózó cégek még, jobban leverték az árakat, úgy hogy a múlt esztendőt a társaságok nem sorolták a legkedvezőbb eredményű esztendők közé. Az idén, a hajózás megkezdésével már békésebbek voltak az állapotok, mert a hajózási díjtételek már a rendes keretben mozogtak. A két nagy társaság még nem kötött ugyan békét, de a harcot már nem folytatja. Illetékes körök véleménye az, hogy a teljes kibékülés a közeljövőre várható, ment az érdekeltek közös tanácskozás létrehozásán fára,doznak. Az idei kedvező esztendő lényegesen megjavította a társaságok üzleti helyzetét. Ez kitűnik, a Dunagőz Hajózási Társaság ma közzétett kimutatásából is, mely szerint a bevételek a hajózás, kezd©, tétel október végéig 13.479,546 koronát tesznek ki, szemben a múlt évi 12.983,264 koronával. Vagyis az idén 496,282 koronával több volt a bevétel, mint a múlt esztendőben. Osztrákok a magyar liszt ellen. Osztrák barátaink, ha Magyarországnak kellemetlenkedni akarnak, rendesen a magyar liszt ellen intéznek kirohanást. Tegnap az osztrák malomtulajdonosok már a kereskedelmi és a vasútügyi minisztereknél jártak, hogy segítsenek rajtuk, mert nem elég az, hogy a magyar liszt ma a fiamé— a mai és a pozsony—passaui vonalakon át kerül azokra az osztrák nyugati piacokra, amelyek voltaképpen az osztrák malomipart illetnék meg, hanem a kivételes lisztdíjszabás III. szakaszának 2. paszszusát is fel akarják használni a magyarok, hogy a dunai hajózás téli szünete alatt Vorarlbergbe s onnan vissza Tirolba irányítva helyeznék el lisztjüket olcsó fuvardíj mellett. A szerb kölcsönt megkötötték. A szerb kölcsönt ma délelőtt Genfben, a szerb pénzügyminiszter jelenlétében a francia pénzcsoport és a Berliner Handelsgesellschaft képviselői aláírták. A kölcsön 95 millió frankról szóló 403 percent kamatozású. A szerb kormány fedezetül lekötötte a monopóliumokból fönmaradó jövedelmeket. Az ágyúmegrendelés kötelezettségét nem vették föl a kölcsönszerződésbe, mert az külön megállapodások tárgyát fogja képezni. Annak a fejében, hogy a szerb kormány a 25 milliós ágyúrendelést a creusoti gyárban teszi meg, hajlandó a francia kormány megengedni az új szerb járadékok jegyzését a párisi börzén. A szerb kölcsön a végleges ágyú megrendelés után, Franciaországban nyilvános aláírásra fog kerülni. Az 1895. évi szerb járadékot tegnap a párisi börzén 84,60 frankkal jegyezték. Gazdák és a polgári perendtartás. A gazdák körében az utóbbi évek tapasztalatai alapján mindinkább érezhető a polgári perrendtartás hiányossága. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület igazgatóválasztmánya ez okból egyhangúlag kimondotta hogy a polgári törvénykönyv megalkotása érdekében felír a képviselőházhoz. Hasonló felirat intézése érdekében az összes társegyesületeket is axen keresi.