Pesti Napló, 1907. március (58. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-01 / 52. szám

PESTI NAPLÓ, Budapest, péntek 1907. március 1. 12. szám 3­ ­A szociális kérdések megítélésére ez csak­ugyan kitűnő nézőpont­. Igen szimpatikusan fogadták Bozók­y Ár­pád józan és becsületes felszólalását, melyben a függetlenségi párt becsületérzésére appellált­­és tetszett Holló Lajos beszéde is, aki számolt a függetlenségi párt kötelességeivel is és kibé­kítette a gazdákat is azzal a fejtegetésével, melylyel azt bizonyította, hogy itt a fajma­gyar elem kiszorítására a beözönlő idegenek érdekében cserekeresk­e­dés folyik. Ehez a nép­párton tapsoltak­ legtöbb kedvvel. Farkasházy Zsigmond egy félreértett megjegyzését magya­rázta meg , hirdette, hogy ma már a függet­lenségi párt is belátja, h­ogy a liberális ideákat neki kell képviselnie Magyarországon. Gróf ,Dessewfffy Emil és Bernáth István az agrár­érdekek képviseletében szólaltak fel. Az első, gróf Dessewffy Aurélnak, a főrendiház elnö­kének fia, a szocialista érvekkel vitatkozott a konciliáns i­ángon és tiltakozott az ellen, hogy a gazdaközönség reakciós; a második azt vi­tatta, hogy a reakciós irány nem lehet káros, s úgy vélekedett, hogy nem a megkötött bir­tokok, hanem éppen ellenkezőleg, a birtokok túlságos mobilitása jelenti a veszedelmet. Emődy József hozzájárult Zakariás indítvá­nyához. A vita utolsó szónoka egy fiatal füg­getlenségi képviselő, Kovács Ernő volt, aki sehogysem látta be, miért fogadják akkora tü­relmetlenséggel terjengős szociális fejtegeté­seit. A teljesen kimerített témát elejétől fogva kezdte piszkálgatni, úgy hogy a saját pártja kivonult előle a folyosór­a. Aki benmaradt, az ilyen közbekiáltásokkal biztatta: — Haragudj meg és ülj le! — Egy merész fordulattal fejezd be. — Elég lesz már a jóból! A buzgó ifjú törvényhozó pedig a düh­től nekifehéredve, tovább gesztikulált. Gróf Károlyi István verítékező homlokkal mene­kült előle a folyosóra: — Derék ember ez — mondta. — Ha már megvette a sajtot, akkor se megeszi, ha kisül róla, hogy szappan. A nagy és feszült várakozással fogadták Günther Antal kijelentését, hogy a sajtó kér­déséről akar beszélni. Szép beszédében az első viharos taps ott hangzott fel, ahol ezt mondta: — A sajtószabadságot esküdtbíróság nél­kül elképzelni sem tudom. Magyarázta ezután — nagyon sok em­berre ráfért ez a ki­tanítás — az esküdtbiróság politikai jelentőségét, szerepét, organizmusá­nak jogtörténeti alapon való fejlődését és kon­statálta, hogy a sajtójog reformjára a kor­mány vezéreszméi ezek: — Az eljárás gyorsítása. A büntetésel­ szigorítása. Az esküdtbiróságok működésének hatályossá tétele s függetlenitése. A valódi bű­­­nösök büntetése. Ennyi az egész. Polónyi szelleme riadtan takarodott a teremből arra a zugó éljenzésre, mely az igazságügyminiszter beszédét követte. Gróf Andrássy Gyula két kérdés körül csoportosította a mondanivalóit. Az egyik a kivándorlás, amelyet a tilalom kiterjesztésé­vel nem oldhatni meg, mert az egyéni szabad­ságot tisztelni kell. Ennek a veszedelemnek, melyben egy vérszegény nemzet vérveszteségét látja, fő okát a magyar nép földéhségében ta­lálja. A jelentések arról beszélnek, hogy éppen a jómódú emberek vándorolnak ki, akik oda­­künn gyorsabban kereshetnek több pénzt, mely­lyel megvehetik a szomszédok birtokát. Alapos orvoslás reá: a gazdasági föllendülés. De mi­vel ezt egy tollvonással nem lehet megcsi­nálni, elmondta a belügyminiszter, milyen más rendszabályokat tervez még. Ezek a ki­­vándorlási társulatok kötelezése, hogy útlevél nélkül nem szállítanak senkit, az ügynöki és meghatalmazotti rendszer megszüntetése, az ügynökök büntetésének szigorítása, s annak biztosítása, hogy egy útlevelet több ember ne használhasson. Egyebet az állam nem tehet, mert haszna sem volna más intézkedésből , az egyéni szabadságot csak a legmagasabb köz­érdek szempontjából lehet korlátozni. Azután a mun­kásszervezetekről szólt, amelyek ellen gyilkos haraggal fordult a gaz­dák kérvénye. A belügyminiszter a munkások A képviselőhöz ülése. — Kezdete délelőtt féltiz órakor. —* Elnök: Justh Gyula. Az elnök meleg szavakkal elparentálta az el­hunyt Krasznay Ferencet, akiről elmondta, hogy kiváló és rokonszenves tagja volt a Háznak fokütö­­k­ösen a gazdasági kérdésnek volt kiváló szakértője. Indítványozó a képviselőház részvetet jegyzőkönyv­ben fejezte ki. Zakariás János és Moskovitz Iván: Bemutat­ják a kérvények 25. és 26. sorjegyzékét. A munkásbajok. Nagy Emil: A most folyó vitában untasan em­legetik a sajtószabadságot. Azt­ az állapotot, hogy sajtóügyekben az esküdtszék biraskodjék, föltétlenül megtartandónak véli. Azt azonban már helytelennek tartja, hogy az esküdtszéki tárgyalás a sajtó útján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés után csak két, néha három esztendő múlva következik, ami­kor a kérdés már nem érinti az esküdtek lelkiisme­­retét, talán el is feledték az egész ügyet s igy bo­­szankodnak, amiért a rég eltemetett dolgok miatt kell egész napokat föláldozniok. Az esküdtszékre szükség van, de az eskü­dtsz­ék­i bíráskodás többféle reformra szorul. A tárgyalás menetében, az esküd­tek összeállításában változtatásokra van szükség. De szükségesnek tartja a sajtó terén tapasztalható vis­­­szaélések meggátlása céljából a preventív intézke­dések lehetőségét is, amely nem irányul a sajtósza­badság, bánéra kinövései ellen, amint nem a tisztes­séges leányok férjhezmenetele ellen irányul egy-egy oly intézkedés, amely a prostitúciót akarja megrend­­szabályozni. A sajtó egy része előtt se politikai, sem magán­­becsület nincsen, ő nem ijed meg azoktól sem­, akik állásfoglalása miatt a reakció vádját hajigálják fe­jéhez a sajtó- vagy a munkáskérdésben. Negyven­­nyolcban a jobbágyok felszabadulása folytán a gazdákat megfosztották a munkáskéztől s ezen még most sincs segítség. A középbirtokos osztály és a kisgazdák most is munkáskalamitásokkal küzdenek. Az ő ügyüket divatos jelszavak kedvéért nem ejti el. Zakariás János: De zsandársegítséget se ve­szek igénybe! Nagy Emil: Akár zsandár is, ha kell! (Zaj.) Nekünk nem szabad a nyugati államokat utánozni, mert csak nemrégen kerültünk ki egy nagy szabad­ságharcból s az osztályoknak össze kell tartani. Ná­lunk az úri osztály a nem­zetföntartó elem s ennek gavallériája garanciája annak, hogy a munkásosztály ügye mindig jó kézben van. Ő bízik ebben az úri osztályban s elfogadja Mérey Lajos indítványával együtt a gazdák kérvényét. (Élénk éljenzés az alkot­mánypárt és a néppárt egy részén.) Zakariás János: Személyes megtámadtatás cí­mén kijelenti, hogyha Nagy Emil az ő közbeszólásá­ról azt mondja, hogy üres, hát ezzel csak Nagy­ be­szédének színvonalához alkalmazkodott. (Derültség.) Bozóky Árpád: A nép között, az Alföldön él és tapasztalásból tudja, hogy a szocializmus terje­dése fordított arányban van a­ munkabérek s így a jövedelem nagyságával. Ahol egy korona se napibér, ott a nyomorúság előre preparálja a talaját a szo­cializmus tér­foglalására. Minden gazdasági bajunk az Ausztriával való közösségből származik, amely ál­lapot megvonja a módot a nagyobb arányu nemzeti munka kifejtésétől s a népet az aratással járó hat, nyolc heti keresetre utalja, amiből lehetetlenség lesz évben megélni. Ennek dacára azonban nem fo­­­­gadhatja el a gazdák kérvényét, mert abban a füg­­­­getlenségi párt alapvető elvei ellen intéznek táma­­­­dást. A kivándorlás kérdésében a gazdák kívánsága­­ igazságtalan és illiberális, a sajtó dolgában pedig­­ egyenesen az alkotmányba ütközik. A sajtó ma már jóformán egyetlen védőbástyája az alkotmánynak a magyar ember, hozzá függetlenségi párti politikus ehhez nem nyúlhat. A gazdák kérvénye a politikai sajtópörök számára az esküdtbíróságok megszüntet­­ését kívánja. Ez egyértelmű volna saját szabadság­jogaink súlyos meggyalázásával. Kéri a Házat, hogy a gazdasági egyesület kérvényét azzal utasítsa a kor­mányhoz, hogy a magyar alkotmányosság két sar­kalatos biztosítékát, a sajtót és a­ személyes szabad­ságot teljes épségben megóvja. (Helyeslés.) Holló Lajos: Tisztelettel hajlik meg a magyar gazdatársadalom előtt, de nem hiszi, hogy érde­keiért hajlandó volna nagy, alkotmányos elveket megdönteni. Ha a gazdák szabadon szervezkedhet­nek, ezt a jogot a munkásoktól sem szabad el­vonni. A szabadság szent­élvét sérelem nem élve­heti, csak azokat kell ártalmatlanná tenni, akik azzal visszaélnek. Az útlevél kiadásának korlátozása jogtalanság. Megjegyzi különben, hogy nálunk a megélhetés feltételei dúsan megvannak, aminek bi­zonysága, hogy egy idegenből időszakait elem el tudja foglalni a tereket s megbíz jól élni. Az bizo­nyos, hogy itt cserekereskedés folyik, melynek célja az, hogy a fajmagyar elem kiszoruljon az ország­ból s helyét a beözönlő idegenek foglalják el. (Nagy helyeslés a függetlenségi párton. Taps a jobboldalon.) A sajtó dolgában megjegyzi, hogy az esküdtszékek hatáskörének megbénítása esetleg valamikor a saját halálos ítéletünk lehet. Ellen­ben gyors és energikus eljárással ki kell irtatni a sajtó kinövéseit. A szociális bajoka­t a gazdasági önállósággal lehet megszüntetnlji. Zakariás János indítványát teszi a magáévá. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Egy minapi megjegy­zését félrem­­agy­arázzák. Mikor nemrégiben a Házban a sajtó preventív cenzúrájáról volt szó, csak tí­z-tizen­két függetlenségi képviselő és a nem­zetiségi képviselők foglaltak ez ellen állást. A külföldi lapok akkor azt írták, hogy Magyarorszá­gon a sajtószabadságot a nemzetiségiek védik. Bakonyi Samu: Ezzel ne törődjék! Ez lényeg­telen. Farkasházy Zsigmond: Erre célozva mondta­m, hogy a függetlenségi pártnak meg kell mutatni, hogy ő képviseli Magyarországon a liberális ideá­kat. Örömmel látja, hogy a preventív cenzúra dol­gában ma már az egész Ház az ő véleményén van. (Zaj.) Gróf Dessewffy Emil: Hivatkozik arra, hogy a szocialista izgatás sohasem jelenti a munkás­­kérdés­­javulását. A negyvennyolcas átalakulások­hoz nem volt szükség a felbujtás és mégis korsza­kos volt a haladás. A szóló tanulmányozta a mun­kásügyeket éveken keresztül Angliában, a maison de peuple intézményét Belgiumban, és arra az ered­­ményre jutott, hogy azokban az államokban a mun­kásnép vezetői nem sztrájkok szítása céljából szer­vezik a tömeget; első lépésük ott nem a munkabérek fölemelésére irányul, hanem céljuk a beteg- és ön­­segélyző intézményei fölvirágoztatása. Nálunk bi­­zony hasztalanul keresnék a munkásmozgalmak kor­rifeusait az ilyen produktív munkák terén. (Helyes*­lés.) Csodálatosnak tartja, hogy míg a nemrég le­zajlott politikai küzdelmekben — egybehangzó vé­­lekedések szerint — az egész gazdatársadalom a re­akcióval szemben a legszabadelvűbb fölfogással har­colt az ország jogaiért: most ugyanerre a gazda­­közönségre azt akarnák ráfogni, hogy maga reak­ció­. Hozzájárni Mérey Lajos minap benyújtott in­dítványához. (Helyeslés és taps.) Bernáth István: Tiltakozik ama hibás felfo­gás ellen, hogy Magyarországon a birtokok megkö­töttsége lehetetlenné teszi a nép földvásárlását. Idézi a statisztikai hivatal adatait, amelyek szerint 1801-ben 894.000 birtok cserélt gazdát 600.000.000 korona forgalmi áron, amely szám és összeg 1905-ig 593.000.000, illetve egymilliárd koronára növekedett. Nálunk nem a birtokok megkötöttsége, hanem a birtokok túlságos mobilitása jelenti a nemzet vesze­delmét. (Helyeslés.) Visszautasítja azt a tételt, hogy Magyarországon természeti törvény a kiván­dorlás­i természeti törvény, hogy a kivándorlás éppen Amerika felé irányul. Magyarországon a ki­vándorlás ifjabb keletű és legföljebb gazdasági tör­vények következése. Amerika pedig korántsem a szabadságnak, h­anem igenis a kizsákmányolásnak klasszikus földje, amint azt arra illetékes amerikai tényezők állítják. (Helyeslés.) Tiltakozik az ellen, hogy azokkal szemben, akik az ország érdekét s nem a jelszavakkal való behódolást tartják szem előtt, untalan ráfogják a reakció vádját. Reakció volt a Gracehusok küzdelme a plutokrácia ellen, reakciót jelentett Cromwell kormányzása, Kossuth és Szé­chényi küzdelme, reakció volt mindez, amit azonban lehetetlen a szó meggyalázó értelmében venni. Ná­lunk a reakció azóta jelent a nemzetre s a haladásra káros irányt, amióta a szabadságharc után Bécsből állandóan azon iparkodtak, hogy a negyvennyolcas vívmányokat a reakciós szellemben módosítsák vagy eltöröljék. (Helyeslés.) Hivatkozik az Egyesült Ál­lamok elnökére és citálja Roosevelt egy üzenetét, amelyben jellemzi a fölforgató elemek taktikáját, harci módját, akik demagóg célokért készek szövet­kezni — Julius Cézárral is. Kéri, hogy a Ház a nagy nyugtalanságát nem a szervezetekben látja, hanem a Fejérváry-kormány taktikájá­ban, amelylyel fellázította ezt a néposztályt s aranyhegyeket ígért­ neki. Most a szegény nép azt látja, hogy füstbe ment minden, a marad a régi állapot. Ez az oka az izgalomnak. A szervezetek dolgában az az álláspontja, hogy azokat, melyeknek működése alapszabályelle­­nes, melyek terrorizálják tagjaikat, fel fogja oszlatni, mert a szabadság nevében nem sza­bad mások szabadságát elvenni. Viszont, azon­ban nem engedi meg, hogy a hatóságok ürü­gyeket keressenek a szervezetek feloszlatására. A bérküzdelemben, a gazdasági versenyben a szövetkezés egyik legerősebb fegyver: ezt­ a munkástól elvenni nem áll senkinek sem jo­gában. Az állam egyenes feladata a szegényt, a gyöngét támogatni... " Körülbelül ez a magva Andrássy beszé­dének, melyet szerény egyszerűséggel mondott el, de melynek jóformán minden mondata egy­­egy erős tétele volt a szabadelvű és okos ma­gyar politikán­ak. Hálásan fogadták a Ház­ban és — remélhetőleg — okultak rajta.

Next