Pesti Napló, 1907. március (58. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-01 / 52. szám
PESTI NAPLÓ, Budapest, péntek 1907. március 1. 12. szám 3 A szociális kérdések megítélésére ez csakugyan kitűnő nézőpont. Igen szimpatikusan fogadták Bozóky Árpád józan és becsületes felszólalását, melyben a függetlenségi párt becsületérzésére appelláltés tetszett Holló Lajos beszéde is, aki számolt a függetlenségi párt kötelességeivel is és kibékítette a gazdákat is azzal a fejtegetésével, melylyel azt bizonyította, hogy itt a fajmagyar elem kiszorítására a beözönlő idegenek érdekében cserekereskedés folyik. Ehez a néppárton tapsoltak legtöbb kedvvel. Farkasházy Zsigmond egy félreértett megjegyzését magyarázta meg , hirdette, hogy ma már a függetlenségi párt is belátja, hogy a liberális ideákat neki kell képviselnie Magyarországon. Gróf ,Dessewfffy Emil és Bernáth István az agrárérdekek képviseletében szólaltak fel. Az első, gróf Dessewffy Aurélnak, a főrendiház elnökének fia, a szocialista érvekkel vitatkozott a konciliáns iángon és tiltakozott az ellen, hogy a gazdaközönség reakciós; a második azt vitatta, hogy a reakciós irány nem lehet káros, s úgy vélekedett, hogy nem a megkötött birtokok, hanem éppen ellenkezőleg, a birtokok túlságos mobilitása jelenti a veszedelmet. Emődy József hozzájárult Zakariás indítványához. A vita utolsó szónoka egy fiatal függetlenségi képviselő, Kovács Ernő volt, aki sehogysem látta be, miért fogadják akkora türelmetlenséggel terjengős szociális fejtegetéseit. A teljesen kimerített témát elejétől fogva kezdte piszkálgatni, úgy hogy a saját pártja kivonult előle a folyosóra. Aki benmaradt, az ilyen közbekiáltásokkal biztatta: — Haragudj meg és ülj le! — Egy merész fordulattal fejezd be. — Elég lesz már a jóból! A buzgó ifjú törvényhozó pedig a dühtől nekifehéredve, tovább gesztikulált. Gróf Károlyi István verítékező homlokkal menekült előle a folyosóra: — Derék ember ez — mondta. — Ha már megvette a sajtot, akkor se megeszi, ha kisül róla, hogy szappan. A nagy és feszült várakozással fogadták Günther Antal kijelentését, hogy a sajtó kérdéséről akar beszélni. Szép beszédében az első viharos taps ott hangzott fel, ahol ezt mondta: — A sajtószabadságot esküdtbíróság nélkül elképzelni sem tudom. Magyarázta ezután — nagyon sok emberre ráfért ez a kitanítás — az esküdtbiróság politikai jelentőségét, szerepét, organizmusának jogtörténeti alapon való fejlődését és konstatálta, hogy a sajtójog reformjára a kormány vezéreszméi ezek: — Az eljárás gyorsítása. A büntetésel szigorítása. Az esküdtbiróságok működésének hatályossá tétele s függetlenitése. A valódi bűnösök büntetése. Ennyi az egész. Polónyi szelleme riadtan takarodott a teremből arra a zugó éljenzésre, mely az igazságügyminiszter beszédét követte. Gróf Andrássy Gyula két kérdés körül csoportosította a mondanivalóit. Az egyik a kivándorlás, amelyet a tilalom kiterjesztésével nem oldhatni meg, mert az egyéni szabadságot tisztelni kell. Ennek a veszedelemnek, melyben egy vérszegény nemzet vérveszteségét látja, fő okát a magyar nép földéhségében találja. A jelentések arról beszélnek, hogy éppen a jómódú emberek vándorolnak ki, akik odakünn gyorsabban kereshetnek több pénzt, melylyel megvehetik a szomszédok birtokát. Alapos orvoslás reá: a gazdasági föllendülés. De mivel ezt egy tollvonással nem lehet megcsinálni, elmondta a belügyminiszter, milyen más rendszabályokat tervez még. Ezek a kivándorlási társulatok kötelezése, hogy útlevél nélkül nem szállítanak senkit, az ügynöki és meghatalmazotti rendszer megszüntetése, az ügynökök büntetésének szigorítása, s annak biztosítása, hogy egy útlevelet több ember ne használhasson. Egyebet az állam nem tehet, mert haszna sem volna más intézkedésből , az egyéni szabadságot csak a legmagasabb közérdek szempontjából lehet korlátozni. Azután a munkásszervezetekről szólt, amelyek ellen gyilkos haraggal fordult a gazdák kérvénye. A belügyminiszter a munkások A képviselőhöz ülése. — Kezdete délelőtt féltiz órakor. —* Elnök: Justh Gyula. Az elnök meleg szavakkal elparentálta az elhunyt Krasznay Ferencet, akiről elmondta, hogy kiváló és rokonszenves tagja volt a Háznak fokütökösen a gazdasági kérdésnek volt kiváló szakértője. Indítványozó a képviselőház részvetet jegyzőkönyvben fejezte ki. Zakariás János és Moskovitz Iván: Bemutatják a kérvények 25. és 26. sorjegyzékét. A munkásbajok. Nagy Emil: A most folyó vitában untasan emlegetik a sajtószabadságot. Azt az állapotot, hogy sajtóügyekben az esküdtszék biraskodjék, föltétlenül megtartandónak véli. Azt azonban már helytelennek tartja, hogy az esküdtszéki tárgyalás a sajtó útján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés után csak két, néha három esztendő múlva következik, amikor a kérdés már nem érinti az esküdtek lelkiismeretét, talán el is feledték az egész ügyet s igy boszankodnak, amiért a rég eltemetett dolgok miatt kell egész napokat föláldozniok. Az esküdtszékre szükség van, de az esküdtszéki bíráskodás többféle reformra szorul. A tárgyalás menetében, az esküdtek összeállításában változtatásokra van szükség. De szükségesnek tartja a sajtó terén tapasztalható visszaélések meggátlása céljából a preventív intézkedések lehetőségét is, amely nem irányul a sajtószabadság, bánéra kinövései ellen, amint nem a tisztességes leányok férjhezmenetele ellen irányul egy-egy oly intézkedés, amely a prostitúciót akarja megrendszabályozni. A sajtó egy része előtt se politikai, sem magánbecsület nincsen, ő nem ijed meg azoktól sem, akik állásfoglalása miatt a reakció vádját hajigálják fejéhez a sajtó- vagy a munkáskérdésben. Negyvennyolcban a jobbágyok felszabadulása folytán a gazdákat megfosztották a munkáskéztől s ezen még most sincs segítség. A középbirtokos osztály és a kisgazdák most is munkáskalamitásokkal küzdenek. Az ő ügyüket divatos jelszavak kedvéért nem ejti el. Zakariás János: De zsandársegítséget se veszek igénybe! Nagy Emil: Akár zsandár is, ha kell! (Zaj.) Nekünk nem szabad a nyugati államokat utánozni, mert csak nemrégen kerültünk ki egy nagy szabadságharcból s az osztályoknak össze kell tartani. Nálunk az úri osztály a nemzetföntartó elem s ennek gavallériája garanciája annak, hogy a munkásosztály ügye mindig jó kézben van. Ő bízik ebben az úri osztályban s elfogadja Mérey Lajos indítványával együtt a gazdák kérvényét. (Élénk éljenzés az alkotmánypárt és a néppárt egy részén.) Zakariás János: Személyes megtámadtatás címén kijelenti, hogyha Nagy Emil az ő közbeszólásáról azt mondja, hogy üres, hát ezzel csak Nagy beszédének színvonalához alkalmazkodott. (Derültség.) Bozóky Árpád: A nép között, az Alföldön él és tapasztalásból tudja, hogy a szocializmus terjedése fordított arányban van a munkabérek s így a jövedelem nagyságával. Ahol egy korona se napibér, ott a nyomorúság előre preparálja a talaját a szocializmus térfoglalására. Minden gazdasági bajunk az Ausztriával való közösségből származik, amely állapot megvonja a módot a nagyobb arányu nemzeti munka kifejtésétől s a népet az aratással járó hat, nyolc heti keresetre utalja, amiből lehetetlenség lesz évben megélni. Ennek dacára azonban nem fogadhatja el a gazdák kérvényét, mert abban a függetlenségi párt alapvető elvei ellen intéznek támadást. A kivándorlás kérdésében a gazdák kívánsága igazságtalan és illiberális, a sajtó dolgában pedig egyenesen az alkotmányba ütközik. A sajtó ma már jóformán egyetlen védőbástyája az alkotmánynak a magyar ember, hozzá függetlenségi párti politikus ehhez nem nyúlhat. A gazdák kérvénye a politikai sajtópörök számára az esküdtbíróságok megszüntetését kívánja. Ez egyértelmű volna saját szabadságjogaink súlyos meggyalázásával. Kéri a Házat, hogy a gazdasági egyesület kérvényét azzal utasítsa a kormányhoz, hogy a magyar alkotmányosság két sarkalatos biztosítékát, a sajtót és a személyes szabadságot teljes épségben megóvja. (Helyeslés.) Holló Lajos: Tisztelettel hajlik meg a magyar gazdatársadalom előtt, de nem hiszi, hogy érdekeiért hajlandó volna nagy, alkotmányos elveket megdönteni. Ha a gazdák szabadon szervezkedhetnek, ezt a jogot a munkásoktól sem szabad elvonni. A szabadság szentélvét sérelem nem élveheti, csak azokat kell ártalmatlanná tenni, akik azzal visszaélnek. Az útlevél kiadásának korlátozása jogtalanság. Megjegyzi különben, hogy nálunk a megélhetés feltételei dúsan megvannak, aminek bizonysága, hogy egy idegenből időszakait elem el tudja foglalni a tereket s megbíz jól élni. Az bizonyos, hogy itt cserekereskedés folyik, melynek célja az, hogy a fajmagyar elem kiszoruljon az országból s helyét a beözönlő idegenek foglalják el. (Nagy helyeslés a függetlenségi párton. Taps a jobboldalon.) A sajtó dolgában megjegyzi, hogy az esküdtszékek hatáskörének megbénítása esetleg valamikor a saját halálos ítéletünk lehet. Ellenben gyors és energikus eljárással ki kell irtatni a sajtó kinövéseit. A szociális bajokat a gazdasági önállósággal lehet megszüntetnlji. Zakariás János indítványát teszi a magáévá. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Egy minapi megjegyzését félremagyarázzák. Mikor nemrégiben a Házban a sajtó preventív cenzúrájáról volt szó, csak tíz-tizenkét függetlenségi képviselő és a nemzetiségi képviselők foglaltak ez ellen állást. A külföldi lapok akkor azt írták, hogy Magyarországon a sajtószabadságot a nemzetiségiek védik. Bakonyi Samu: Ezzel ne törődjék! Ez lényegtelen. Farkasházy Zsigmond: Erre célozva mondtam, hogy a függetlenségi pártnak meg kell mutatni, hogy ő képviseli Magyarországon a liberális ideákat. Örömmel látja, hogy a preventív cenzúra dolgában ma már az egész Ház az ő véleményén van. (Zaj.) Gróf Dessewffy Emil: Hivatkozik arra, hogy a szocialista izgatás sohasem jelenti a munkáskérdésjavulását. A negyvennyolcas átalakulásokhoz nem volt szükség a felbujtás és mégis korszakos volt a haladás. A szóló tanulmányozta a munkásügyeket éveken keresztül Angliában, a maison de peuple intézményét Belgiumban, és arra az eredményre jutott, hogy azokban az államokban a munkásnép vezetői nem sztrájkok szítása céljából szervezik a tömeget; első lépésük ott nem a munkabérek fölemelésére irányul, hanem céljuk a beteg- és önsegélyző intézményei fölvirágoztatása. Nálunk bizony hasztalanul keresnék a munkásmozgalmak korrifeusait az ilyen produktív munkák terén. (Helyes*lés.) Csodálatosnak tartja, hogy míg a nemrég lezajlott politikai küzdelmekben — egybehangzó vélekedések szerint — az egész gazdatársadalom a reakcióval szemben a legszabadelvűbb fölfogással harcolt az ország jogaiért: most ugyanerre a gazdaközönségre azt akarnák ráfogni, hogy maga reakció. Hozzájárni Mérey Lajos minap benyújtott indítványához. (Helyeslés és taps.) Bernáth István: Tiltakozik ama hibás felfogás ellen, hogy Magyarországon a birtokok megkötöttsége lehetetlenné teszi a nép földvásárlását. Idézi a statisztikai hivatal adatait, amelyek szerint 1801-ben 894.000 birtok cserélt gazdát 600.000.000 korona forgalmi áron, amely szám és összeg 1905-ig 593.000.000, illetve egymilliárd koronára növekedett. Nálunk nem a birtokok megkötöttsége, hanem a birtokok túlságos mobilitása jelenti a nemzet veszedelmét. (Helyeslés.) Visszautasítja azt a tételt, hogy Magyarországon természeti törvény a kivándorlási természeti törvény, hogy a kivándorlás éppen Amerika felé irányul. Magyarországon a kivándorlás ifjabb keletű és legföljebb gazdasági törvények következése. Amerika pedig korántsem a szabadságnak, hanem igenis a kizsákmányolásnak klasszikus földje, amint azt arra illetékes amerikai tényezők állítják. (Helyeslés.) Tiltakozik az ellen, hogy azokkal szemben, akik az ország érdekét s nem a jelszavakkal való behódolást tartják szem előtt, untalan ráfogják a reakció vádját. Reakció volt a Gracehusok küzdelme a plutokrácia ellen, reakciót jelentett Cromwell kormányzása, Kossuth és Széchényi küzdelme, reakció volt mindez, amit azonban lehetetlen a szó meggyalázó értelmében venni. Nálunk a reakció azóta jelent a nemzetre s a haladásra káros irányt, amióta a szabadságharc után Bécsből állandóan azon iparkodtak, hogy a negyvennyolcas vívmányokat a reakciós szellemben módosítsák vagy eltöröljék. (Helyeslés.) Hivatkozik az Egyesült Államok elnökére és citálja Roosevelt egy üzenetét, amelyben jellemzi a fölforgató elemek taktikáját, harci módját, akik demagóg célokért készek szövetkezni — Julius Cézárral is. Kéri, hogy a Ház a nagy nyugtalanságát nem a szervezetekben látja, hanem a Fejérváry-kormány taktikájában, amelylyel fellázította ezt a néposztályt s aranyhegyeket ígért neki. Most a szegény nép azt látja, hogy füstbe ment minden, a marad a régi állapot. Ez az oka az izgalomnak. A szervezetek dolgában az az álláspontja, hogy azokat, melyeknek működése alapszabályellenes, melyek terrorizálják tagjaikat, fel fogja oszlatni, mert a szabadság nevében nem szabad mások szabadságát elvenni. Viszont, azonban nem engedi meg, hogy a hatóságok ürügyeket keressenek a szervezetek feloszlatására. A bérküzdelemben, a gazdasági versenyben a szövetkezés egyik legerősebb fegyver: ezt a munkástól elvenni nem áll senkinek sem jogában. Az állam egyenes feladata a szegényt, a gyöngét támogatni... " Körülbelül ez a magva Andrássy beszédének, melyet szerény egyszerűséggel mondott el, de melynek jóformán minden mondata egyegy erős tétele volt a szabadelvű és okos magyar politikának. Hálásan fogadták a Házban és — remélhetőleg — okultak rajta.