Pesti Napló, 1907. szeptember (58. évfolyam, 208-232. szám)
1907-09-01 / 208. szám
y-n 58-dik évfolyam. 208. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Esési *rre_ _ 28 kor. — AH. Félét«_______ 14 . — m Kegyedét« — 7 . — Egy Lén___2 , 40 , Egyes szám _ ______16 üli. Apróhirdetések órás Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel s fillér. Hirdetések milliméter számítás* •&1, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kitételétő naponkint, ünnep után k. Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhiivatal: VI., Andrássy-ut 27. Vasárnap, szeptember 1. Divat-élet. Budapest, augusztus 31. A ,,szezon“-t nevezzük ,,divatélet“nek, semmi más értelme nem lévén, annak hogy a miénket összehasonlítsuk akár a londonival, akár a párisival. Itt van a szezon, szeptember, a mozgalmasóbb elevenségnek, minden tényező és intézmény munkálkodásának és akcióba indulásának az időszaka kezdődik. Tulajdonképpen a mi viszonyaink között nem igazságos következmény, hogy szeptemberben kezdődik a szezon. Országunk természeti tulajdonai szerint a mi szezonunk a nyár lenne. Ha igaz az, amit évtizedek óta szajkómódra ismételnek a képviselőházban valamennyi földmivelési budget tárgyalása alkalmával, hogy „Magyarország par exellence földmivelő ország“. Ha igaz az hogy minálunk a nyár az, amikor eldől egy egész évi életnek a sorsa: terem-e vagy nem terem, jön-e jég, vagy megkönyörülnek az egek, leégeti-e szárazság a takarmányt, vagy elkerüli. Ha a szezon a munkálkodást jelentené, idekötné nyáron a társaságok irányító tényezőit. Persze ha viszont az irányító tényezők a munkálkodók volnának s nem ama nagyúri hagyomány örökösei, hogy a föld gondja a tiszttartóé, amiképpen a perek gondja az ügyvédié. Hadd pereskedjék a természettel a tiszttartó, az ispán, az intéző. Gyönyörű vidékeink a klímái változatosságával, itt a fenyves, amott a déli temperatúra és hús hullámú tó, egyébütt a gyógyító források sokasága: azt hirdethetnék, hogy másképpen is a nyár lehetne a szezonunk. De a divatélet szokásai az őszt rendelik. íme itt van, hát nézzük, mit kapunk általa. Szeptember Budapesten az év két legszebb hónapja közül az egyik, május a másik. Szeptember verőfényes szokott lenni, enyhe. Mintha kedvesétől búcsúzó szerelmes lenne a szeptemberi nap. Az ezüst és opál szűreivel csillogó Duna, akárcsak a festői hatások kedvéért lenne, erejét, jótékonyságait alig használjuk fel, csak büszkélkedünk vele, hogy gazdagok vagyunk. A budai poétikus erdők és hegyek szintén csak a festményhez tartoznak. Életünk ideszorul a falak közé. Városunk alig terjed, csak panaszkodunk, hogy mert szűkén vagyunk, kipréseljük egymást, avagy ki vagyunk szolgáltatva az erősebbek zsarnokságának. Kifelé azonban nem szeretünk menni. Budapest lakossága leginkább kényelmes, mondjuk köznyelmű, sőt rest. Budapest lakossága az ország minden vidékéből ideszármazott fajtának a tömkelege ezen tulajdonságaiban egyforma. A pompát szereti, de az igazi jómód szolid alapon való megszerzése nincs ínyére. Nincs hozzá türelme, nincs kitartása. Mint ahogy minálunk az emberek túlnyomó része nem azért száll villanyosra, mert sietős az útja, hanem mert kényelmetlennek tartja a gyalogjárást és a legalsóbb néposztályban is van úgynevezett parvenü hajlandóság megmutatni, hogy neki is telik villanyosra: ő is ur akar lenni a pénzéért. Az a hat krajcár már úgy sem számít. Ugyanez a felfogás uralkodik feljebb. Mert távolabbra költözni, az a pár forint már úgyis mindegy. És még feljebb: miért spekulálni, hogy takarékossággal talán ott messzebb egy kis házat lehetne szerezni. Aztán még messzebb az annyi, mint távolabb lenni a véletlen szerencsétől, melyről mindenki azt hiszi, hogy egyszer eléri, hát ügyel, nehogy elkerülje. A távolabbra nézés, az előre való gondoskodás éppen nem tartozik tulajdonságaink közé. Megindulnak a karavánok, szülők a gyermekekkel, minden nap újra kezdik a vándorlást és kitűnik, hogy nincs elég iskola. A régiek nem számították ki előre a népesség fokozatos szaporodását s a mostaniak csak azt tudják, hogy az iskoláztatás kötelező, de nem segíthetnek ama bajon, hogy nincs iskola. Tanítói állásokért mindkét nemen ezrek és ezrek törik magukat az oklevél-tulajdonosok, de nincs állás, mert előre nem számították ki, hogy több iskolára lesz szükség. Miként mindenféle nyomorból sokat el lehetett volna hárítani egy kis előzetes gondoskodással. A sok késői jajgatás a rette- Mai számunk 44 oldal. * Hajnali trapp. Irta: Molnár Ferenc. (Utáanyomás tilos.!’ '(Történik egy piszkos, kopott konfortabaon, hajnali féléskor, a Stefánia-úton. A nap most kel föl. Még nyáriasan eüt, de a piszkos kis tó fölött már piszkos kis szeptemberi ködífoszlányok szállanak. A kocsiban egy lump ül, a bakon egy nagyon rongyos, borotválatlan kocsis. A lump most dűlt ki egy kávéházból, gyűrött, sárga pofával. Mielőtt hazamegy, egyet levegőzik a ligetben. Ezért ül a kocsiba. A ló fürgén trappok) A lump: Te kocsis, szegény ember vagy te? A kocsis: Igenis nagyságos ur. (Hátrafordul.) Az ur: Előre néz az A kocsis: Igenis. (Szünet.) Az ur: Van feleséged? A kocsis: Kettő. Az ur: Bravó. És gyereked ? A kocsis: Az egyiktől három, a másiktól frégy. Összesen nyolc. Mert van egy régi is, segédkoromból. Az ur: Hát nem kocsis vagy? A kocsis: Nem, nagyságos ur. Az enyém a( cejg. . ... Az ur: Ez a piszok a tied ? És az a virsli is a tied, ami ezt a piszkot húzza A kocsis: Mind az enyém. Négy kocsim van és nyolc lovam. És két omnibuszom, temetésre való. És van egy fehér fiákerem, amiben elöl kis üvegszekrény van, gyerekkoporsónak. Ez mind az enyém, amért ilyen rongyos vagyok. De ha éjjel járok, nem öltözöm ki. A cejg is éjjeli cejg. Az úr. Hát akkor mégse vagy szegény, te szemtelen. Miért mondod, hogy szegény vagy ? A kocsis: Az Illés utcában van a házam.Az is az enyém. És egy üres telkem is van. Nem vagyok én koldus, csak szegény ember vagyok. Akinek parancsolnak, az szegény embert ( Szünet.’ Az ur: Jól megy a lova. A kocsis: Az enyém? Az ur: A magáé. A kocsis: Nem értettem mindjárt, mert hirtelen magázni tetszett. Az ur: Persze, hogy magázlak. Hiszen kegyed háziúr és temetkezési vállalkozó. Hallja, én szeretnék felülni a bakra és hajtani egy kicsit azt a trappert. A kocsis: Tessék. Az úr: De kiröhögnek az emberek. A kocsis: Ugyan miért? Az ur: Mert ketten ülünk a bakon és a kocsiban nincs senki. De ezen könnyű segíteni. Kegyed majdi beül a kocsiba, mintha kegyed volna az ur és én volnék a rongyos. Jó? A kocsis: Jó.Most megáll a kocsi. A kocsis beül a kocsiba, az ur felül a bakra. Aztán elindulnak. Az ur nagyokat üt a lóra.) A kocsis: Szabad rágyújtani? Az ur: Hogyne. Hiszen most maga a fuvar. Hova méltóztatik ? A kocsis: A víztoronyig és vissza. Az ur: Igenis nagyságos ur. Gyio. (Nagyokat vagdos a lóra, így trappélnak egy ideig némán. Egyszerre megszólal benn.) A kocsis: Te kocsis, gazdag ember vagy te? Az ur (megfordul a bakon) : Mi ? Mi ? A kocsis: Előre nézz. Azt kérdeztem, hogy gazdag ember vagy-e? Az ur (vállatom): Igen. (Szünet.) A kocsis: Van feleséged? Az ur : Huszonhárom. A kocsis: Ez már teszi. És gyereked? Az ur: Egy sincs. A kocsis: Hát mid van ? Az úr. Van egy fehér nadrágom, nyolc szövetkezeti váltóm, az első feleségemtől három, a másiktól négy, és egy hamis váltóm a nagyapám nevére. Összesen nyolc. Volt egy bútorozott szobám a Csömöri-utón, de kidobtak belőle, mert négy hónapja nem tudom fizetni a tizenöt forintot. Állásom nincs, ma zálogba csaptam az ezüst cigaretta-tárcámat, abból ittam nyolc üveg sört és még maradt egy forintom, amit magának szántam. Most kunyerálni akartam a háziasszonyomnak, hogy még csak ma engedjen otthon aludni. Gondoltam, beáztatok egy pakli gyufát a pohárba és megiszom, mert a revolveremet eladtam. De ha nagyon álmos leszek, nem iszom gyufát, mert nagyon szeretek aludni. Majd ha fölkelek, akkor iszom meg, mert mindig, amikor fölkelek,, könnyes a párnám, mert álmomban siratom a félretaposott életemet és elrva mosakodom délben. De kutya legyek, ha van egy krajcárom foszforos gyufája. Majd maga visszaad egy krajcárt a forintból.