Pesti Napló, 1908. január (59. évfolyam, 1–27. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Kérjük azokat a tűzték vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése december végén lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: tfist tvre___28 kor. — fill. »élésre________14 . _ , negyedéire — 7 , — , itjbér» 2 ■ 40 , tire* iz lm_________to fill. 59*dik évfolyam. 1. szám. ■eljelenik bétfi kivételével naponkint ünnep után is. PESTI Apróhirdatóink ára Egry szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter szémitáe* sál, díjszabás szerint. Budapest, 1908. Szerkesztőség és kiadóhivatal. VI., Andrássy-ut 27. Szerda, január 1. Uj esztendő. Budapest, december 31. Minden uj esztendőt egész bokrétára való reménységgel fogadunk. Senki sem tudja, hogy miért, de mindenki végzetszerű bizalommal hiszi, hogy az esztendő fordulása a sorsot is jóra fordítja. Hittel és reménységgel vagyunk tele most is. Szomorú esztedhtőt hagyniuk magunk mögött és éppen ezért még a szokottnál is erősebb hittel várjuk az új esztendő csudatételét. Szükségünk van rá. Sokan vannak az országban, akik nem úgy szeretnék látni a dolgok folyását, mint ahogy folynak. Mást vártak, mást reméltek. A politikai égboltozaton tündöklő csillárok tűntek fel. Ragyogásuk bearanyozta a látóhatárt. A perspektíva nagyszerű fényben tündökölt és mindenki a csillagokat nézte és betelt a ragyogásukkal. A csillagok azonban lidércfény tűnő szikrásnak bizonyultak. Nem volt igazi csillag, nem volt igazi fény, nem volt igazi ragyogás. Megtévesztettek bennünket. Ezek a csillagok nem világítottak, ezek a csillagok nem voltak csillagok. És most nézzük az eget és várjuk az új csillagokat, az igaziakat, amelyekben talán nem fogunk csalatkozni. És reménykedik mindenki és jobbra fordulást várnak mindenütt. Nyomasztó gond, megnehezült élet terhei keserítik meg a lelkeket. A gond bevonult oda is, ahol eddig nem ismerték és ahol eddig is mindennapos volt, immár kezd elviselhetetlenné válni. Aggódó félelemi kapja meg a szíveket: hová fog ez fejlődni? Meddig tart a feszültség, meddig a kínos bizonytalanság, amely derékon töri a munkakedvet és útját állja az egyén boldogulásának? Az élet kálváriáján a szenvedések állomásai megszaporodtak és a kereszt megsúlyosodott. Az ember gyötrődéssel zárja a keserves utat és várja a boldog megszabadulást. Honnan, merről? És mindenki beletekint az új esztendő ismeretlen meszszeségébe és ott keresi az üdvözülést, a fordulatot, így csalja magát az ember mindig ezer pont és kétségbeesés között és igy hiteti el magával, hogy ha fordul az esztendő, fordul a szerencse kereke. A sok csalódás nem lépett meg A bán programmra. Irta, báró Bánffy Dezső. Budapest, december 31. Rakodczay bán programmot adott Zágrábban; a bán adott programmal a közjogi vonatkozásban, és nem a magyar kormány. Már ebben a tényben benne van a magyar állam egységének nagy sérelme. Az az állami közösség, mely századok történeti fejlődésén alapult és melyet az 1868. évi XXX.cikk is kifejezésre juttat, azt parancsolta volna, hogy a magyar kormány nyilatkozzék elsősorban a horvát-szlavón országoknak nevezett nyolc vármegye területén előállott és föltétlen rendezést parancsoló tarthatatlan helyzet mikénti rendezésének kérdésében. Az 1868. évi XXX.cikkel biztosított tartományi jellegű autonómia törvényes keretein és korlátain túlterjedő hatáskört ragadta magához a bán ebben, mikor a magyar állam kiegészítő részét képező horvát-szlavén területnek az egységes magyar államhoz való közjogi viszonyáról nyilatkozik. Kétségtelen, hogy el lehet és el kell fogadni, hogy amit Rakodczay mondott, az a Wekersie-kormány álláspontját képviseli, de a magyar állam egységes jellegének sérelme nélkül ebben a nagy kérdésben, mely elsősorban a magyar állam állami jellegének egységét érinti, a kormány terveit nem Zágrábból kellene meghallanunk, hanem itt Budapesten, a magyar képviselőházban, a miniszterelnök szájából kellene megértenünk. Már ebben a tényben a drávántúli széthúzó törekvések képviselőinek győzelmét lehet látnunk és engedményt felállított követeléseik javára. A bán, mint a király által a magyar állami miniszterelnök javaslatára, a magyar kormány felelőssége mellett kinevezett vezetője a horvát autonóm ügyeknek, az állami közösséget, az állami egységet érdeklő kérdésekben nem képviselhet önálló politikát, sőt ellenkezőleg, nem lehet egyéb, mint a magyar kormány politikájának a végrehajtója. Ez a felfogás jutott a magyar képviselőházban az előző időkben ismételten kifejezésre, ha nem egyszer a múltban a horvátszlavón területen összeütközések történtek. Egész sorát az idézeteknek lehetne ideiktatni azokból a beszédekből és felszólalásokból, melyek nem egyszer elhangzottak gróf Apponyi Albert, Kossuth Ferenc, Ugrón Gábor és sok mások ajkairól. Mindig vádolták az akkori kormányokat azokért a gyengeségekért és engedményekért, melyeket a múltban magának megengedett. Akkor az ellenzéki padokról beszélve mindig igen sok volt, ami a horvát-szlavón nyolc vármegye együttes autonómiájának átengedve lett, és ma a Rakodczay programmja énelmében úgy alakul a helyzet, hogy a régi kormányok az 1868. évi XXX. tcikkel biztosított autonóm jogokat sem adták meg a horvátoknak, tehát most már eljött az ideje, hogy a horvátok állítólag jogos igényei kielégíthessenek. Kielégíthessenek pedig egy oly kormány idejében, amely kormányban döntő szavuk van azoknak, akik a múltban a meg nem engedett, törvényileg nem biztosított engedményekért is vádolták az akkori kormányokat. . Az 1868. évi XXX.cikk kétségtelenül az akkori idők nyomása alatt jött létre; kétségtelenül az abszolút kormányt követő helyzetben sok tekintetben a viszonyokat nem ismerő tájékozatlanság következménye volt és szemben a történelmi fejlődéssel, az állami egység rovására a közösség kifejezésének hangoztatása mellett oly autonómiát biztosított a horvát-szlavón területi nyolc vármegyének, mely már létrejötte percében magában rejtette ama nehézségek magvait, melyek főként azért, mert az egymásután következő kormányok a horvát-szlavén területen alakuló viszonyokat figyelmük és ellenőrzésük tárgyává nem tették, természet-éészerűen vezethetett oda, ahol ma vagyunk. Az állami egység,az állami közösség rovására ellenőrizetlenül nőttek nagyra a paritás gondolatai. A közoktatás teljes szabad, ellenőrizetlen önkormányzata lehetővé tette, hogy most már majdnem két nemzedéket neveltek fel abban a tudatban, abban az érzésben, hogy a horvát állam jogosultsága megvan ,és a viszony Magyarországgal nem is az állami egység és közösség szempontjából bírálandó meg, hanem szerződéssel rendezendő. Áthidalhatlan ellentét ez magában az alapfelfogásban, mely felett keresztülsiklani Zágrábban a bán szájából elhangzott még oly jóakaratúnak látszó kijelentésekkel sem lehet. Természetszerűen láttam, már évek óta a helyzet elvadulását és már miniszterelnök koromban aggódtam — mert szét minden illúziót. Mikor ma boldog , új esztendőt kíván magának és felebarátjának az ember, babonás hittel hiszi, hogy ennek meglesz a kellő foganatja. Adja az Isten, hogy ez a reménység valóra váljék és ebben a hitében senki se csalatkozzék. A szenvedésekből és a keserűségekből kijutott már bőven. Teljék meg végre a bőség szaruja is a számunkra és uralkodjék jólét és békesség ezen a földön! Mai számunk 42 oldal.