Pesti Napló, 1908. június (59. évfolyam, 132–156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
Budapest, tedd PESTI NAPI*Ó. 1908. junius■ 182. szám 3 Tisztázzák a helyzetet. — A képviselőház illése. — Budapest, junius 1. A mai ülésnek volt újabb mottója; tisztázni kell a helyzetet. Holló Lajos dobta a Házba ezt a jelszót, de már előbb követték. ‘Mivel pedig az ehhez való alkalmat úgy csinálja az ember, ahogy tudja, megtörtént, amire alig volt még példa: az appropriációs javaslatnál részletes vita fejlődött ki. A helyzet tisztázása ott kezdődött, aholBozóky Árpád azt kívánta, hogy a törvényhozás külön és kifejezetten hatalmazza fel a kormányt az adók elfogadására. Az indtvány tendenciája világos: le akarta szögezni azt az álláspontot, hogy a meg nem szavazott adót még elfogadni sem szabad. Wekerle Sándor erre azt felelte, hogy ezt a fontos kérdést így ötbezerül megoldani jogalkotási frivolitás volna. Lehetetlenség itt Ulászló régi törvényeire hivatkozni. — A vezérbizottság hivatkozott rá!— kiáltotta közbe valaki. — Hát én nem bánom, ki mire hivatkozott — válaszolta a miniszterelnök — de én azt tartom, hogy az önkéntesen fizetett adókat el kell fogadni. A helyzet tehát itt már tisztázva lett kissé, amit Bozóky Árpád sikerkozott is annak konstatálásával, hogy ez volt a Fejérváry-kormány álláspontja is... Azután jött a nagy tisztázás. A Ház öszszes csengetyűi vad berregésbe fogtak, ami rendesen a miniszteri beszédeket jelenti a folyosók népének s a teremben szólásra felállott is Holló Lajos. A padok végig megteltek; a miniszterek elfoglalták a helyüket s az embernek konstatálnia kellett, hogy itt egy igazi, született, nagy politikus fog megnyilatkozni. A diszes hallgatóságnaknem is volt oka megbánnia ezt a nagy érdeklődést; politikai ínyeseknek való falatok kerültek a Ház asztalára. Holló Lajos, a függetlenségi párt mindenkori frendőrjeinek vezére a párthűségről tartott előadást; a függetlenségi párt egységé- nek állandó veszedelme szigorú szóval átkozta meg azokat, akik békétlenséget akarnak szítaniKossuth Ferenc táborába. Szerinte most nincs jóhiszemű ellenzék, a régi rendszer maradványai fészkelődnek. A tiszti fizetésemelést nagy áldozatnak mondta, de miatta háborút vívni a kormány ellen nem szabad. Wekerle Sándor, akinek arcáról a valósággal leragyogott a gúnyos jókedv, mikor a félegyházai apostolt hallgatta, megkérdezhette volna tőle, várjon ki kezdett a sajtóban éppen a tiszti fizetésemelés miatt harcot a kormány ellen ? De a miniszterelnök mosolygott és hallgatott. Holló pedig tisztázta tovább a helyzetet. Ímelecsipett az alkotmánypártba, amelynek vezérével, gróf AndrássyGyulával a nemzet ellenségei „nyílt szerelmi ömlengést“ folytatnak.. Mivel pedig a kormány hajóját még a szellőtől is óvni akarja, éppen a legkínosabb kérdéseket produkálta ártatlan arccal. A honvédtisztek fizetésemelését megszavazza, de a közös tisztek fizetésemelése előtt meg kell oldani a nemzeti követeléseket. Tisztázni kell, hogy ezzel az áldozattal biztosítunk-e szabad folyást az alkotmányos akarat érvényesítésének, nehogy úgy járjunk, mint a kvóta megszavazásával. Erre az önálló bank felállíttatásának reménye volt az indító ok (csakhogy végre tudjuk), nyomban utána Aehrenthal külügyminiszter kicsúfolta ezt az álláspontot. Miután pedig még gróf Andrássy Gyulának s vele a kormánynak szemrehányást tett az általános választói jogról szóló javaslat elmaradásáért, felajánlotta a pártnaks a fúziót... A függetlenségi párt, amelynek hangulatán ez a bátor cselekedetű politikus csakugyan ir, zajosan tapsolt a furcsa beszédhez. A hatvanhetes pártok ravaszán mosolyogtak. Tisztázni próbálta a szituációt Simonyi-Semadam Sándor is, aki a függetlenségi álláspont érvényesítését nemes egyszerűséggel hepciáskodásnak nevezte s hozzájárult ehez az a tíz függetlenségi képviselő is, aki nem szavazta meg a tiszti fizetések fölemelését. Mert a Ház megszavazta. Az appropriációs javaslattal együtt. A képviselő az ülése. — Kezdete délelőtt tiz órakor. —* Elnök: Justh Gyula. Az eperjesi vértanuk emlékének leleplezésén a Ház küldöttségét Lévay Mihály fogja vezetni. Gróf Apponyi Albert: Beterjeszti az elemi népiskolai oktatás egyszerűsítéséről és a gazdasági népoktatásról szóló javaslatokat. (Élénk éljenzés.) A javaslatokat a bizottságokhoz utasítják. Ezután egyes bizottságok előadói tettek jelentést. ..' ^ ' Az appropriációs A második szakasznál Báró Thorotzkay Viktor: A bányatörvény kodifikálását és ezzel együtt a bányászati közigazgatási tisztviselők fizetésrendezését sürgeti. Az elnök: A költségvetés tételeit már megalapította a Ház, erről tehát nem lehet beszélni. Báró Thorotzkay Viktor: Közérdekből szól.. . Az elnök: Nem engedhetem meg. Hoffmann Ottó: Ülj le, ne beszélj! Itt már nem szabad semmi! Báró Thorotzkay Viktor: Leül. Az ötödik szakasznál (az adók beszedése) Bozóky Árpád: A szakasznak új fogalmazását ajánlotta, hogy a törvényhozás külön és kifejezetten hatalmazza föl a kormányt az adók elfogadására. Az önkéntes adókat, ha azok törvényhozásilag meg nincsenek szavazva, nem szabad elfogadni. Wekerle Sándor: Ki kell jelentenem, hogy az adóbehajtás és adószedés tekintetében még a törvénytelen kormány idejében sem volt nézeteltérés, a pénzügyi közegek már a törvény nem létezésének idejében is tudták, hogy törvényhozásilag meg nem szavazott adókat beszedni nem lehet. A nézeteltérések csak az önkéntesen fizetet adók elfogadására vonatkozóan merültek föl. Ezt a kérdést, amely nemcsak közjogi kérdés, de mélyen belenyúl a magánjogba, így mellékesen megoldani nem lehet és ezt követni, enyhén szólva, jogalkotási frivolitás. (Zaj, ellentmondások.) A képviselő úr Ulászló-féle törvényekre hivatkozott. Akkor az oligarchák önkényes adószedésével szemben védekeztek a vármegyék törvényalkotással. Ilyen törvényre a mai időkben hivatkozni nem lehet! Farkasházy Zsigmond: Furcsa! A vezérlőbizottság hivatkozott rá! Wekerle Sándor: Ki mire hivatkozott, azt én nem tudom, (Zaj.) nem is keresem. Csak azt tudom, hogy az önkéntes adók kérdésében még a Bándy-kormány idejében állást foglalt a közigazgatási bíróság, olyan értelemben, hogy az önkéntesen fizetett adók elfogadandók. (Nagy Zaj: Élénk ellentmondások.) Farkasházy ,Zsigmondi Tiszta darabant-álláspont! Wekerle Sándor: Ilyen nagy kérdést így mellékesen megoldani nem lehet. Én ilyenre soha politikai kötelezettséget nem, vállaltam. (Nagy zaj a balpárton.) Fölkiáltások: Halljuk Apponyit! Bozóky Árpád arra hivatkozik, hogy ez volt a Fejérváry-kormány álláspontja is. A Ház Bozóky indítványát elvetve megszavazta a szakasz eredeti szövegét. A 7-ik szakasznál Vizy Ferenc kéri a kormányt, hogy az állami tanítókat is részesítse a tervezett lakásbérrendezésben. Becsey Károly szerint nem lehet a lakásbéreket a lakásbér-bevallás alapján rendezni. Wekerle Sándor szerint a tanítók fizetését csak most rendezte a törvényhozás, a rendezés még végre sincs hajtva, nem lehet tehát most újabb követeléssel előállani. A lakásbéreket más alapon, mint a lakásbér-bevallás alapján nem lehet rendezni, a bevallások elég megbízhatóak. A 8-ik szakasznál, amely a honvédtiszti fizetésekről szól, Nagy György azt fejtegeti, hogy ennek a képviselőháznak és ennek a kormánynak nincs erkölcsi jogosultsága a tiszti fizetések fölemeléséhez. Kérdi, az alkotmányjoggal megegyeztethetőnek tartja-e a kormány azt, hogy a delegáció határozzon a tiszti fizetések ügyében. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a honvédtisztek fizetésemelése nem lehet érv a közös tisztek fizetésemelésére. Holló Lajos: Az áldozat, melyet a tiszti fizetésemeléssel hoznunk kell, nagy, de nem lehet jogos ok arra, hogy miatta hadjáratot indítsanak az országban a mai rendszernek és kormányzati iránynak a legyalázására. A kérdést az egész politikai helyzet mérlegelésével kell eldönteni. Magyarország politikáját irányítani igen nehéz munka. A magyar nemzeti kormánynak állandóan küzdenie kell egy szembenálló erővel is. Ebből a harcból származik az az eredő erő, melylyel a nemzet érdekében a kormány dolgozhat. A mai viszonyokra nem lehet alkalmazni a régi rendszer ellen használt fegyvereket. Nem lehet föltételezni, hogy azok az államférfiak, akik hosszú időn át szemben álltak a hatalommal, most egyszerre udvari célokat szolgáljanak. A mostani ellenzék nem jóhiszemű elemekből áll, a letűnt rendszer szervezetével állunk itt szemben. Látjuk a nemez töreksvést a nemzeti erők koncentrálására. Ez sem tetszik azoknak, akik ma is szeretnék visszaállítani a régi állapotot. Ennek az ellenzékieskedésnek a célja felekezeti és nemzetiségi kérdésekkel széthúzni az országot. Ezzel áll szemben a nemzeti többség. Érdekes, hogy akik a függetlenségi törekvések elárulásával vádolják a függetlenségi pártot, ugyanazok egész szerelmi emlegést folytatnak a Ház szine előtt Andrássy Gyula gróf előtt. (Nagy zaj.) És ezek felhívást intéznek hozzá, hogy álljon velük szövetségbe, az utca népével, Kristóffy népével, liberális biokba. Mindezeket azért mondja el, hogy rámutasson arra, hogy akik a függetlenségi elvek elárulásáról beszélnek, a 67-es férfiaknak vallanak szerelmet. Szól ezután a tiszti fizetésemelésről. Hogy a tiszti fizetésemelést meg kell adni, azt senki kétségbe nem vonja. Ha ez normális körülmények között jön, senki fenn nem akadt volna rajta. Csakhogy éppen akkor hozakodnak vele elő, amikor a politikai helyzet folytán a tendenciája sértő volt. Amellett az osztrákok úgy állították be a kérdést, hogy ők kisajátítják a hadsereg rokonszenvét. A honvédtisztek fizetésemelését bármely percben megszavazza. A közös tiszti fizetésemelésekre vonatkozólag helyesli a miniszter kijelentését, hogy ez a kérdés akkor rendeztetik, ha a politikai helyzet tisztultabb lesz s az irritáció megszűnik. Reményeket táplálunk, hogy anemzet áldozatával szemben katonai téren engedményeket kapunk. Kérdés, hogy ez áldozatokkal szemben alkotmányos életünk szabad folyását, a nemzeti akarat érvényesülését biztosítottuk-e? Nehéz kérdések ezek. Utal arra a helyzetre, melyen kvótaemeléssel állott elő. A többség nehéz szívvel megszavazta azért, hogy ezzel biztosítsa a nemzeti bankot s ekkor a külügyminiszter felálló deklarációt tesz a közös gazdasági egység mellett. Ilyen tapasztalat után tisztáznunk kell a helyzetet. Az elnök: Figyelmezteti, hogy maradjon a tárgynál. Holló Lajos: A Ház engedelmét kéri, hogy eltérhessen a tárgytól. Ha hamarább megcsinálták volna az általános választói jogot, ekkor elmaradt, volna a tiszti fizetések emelése. Ha pedig tovább folytatjuk ezt a helyzetet, újabb zavaró körülmények fognak bekapcsolódni, melyek folytán a nemzet közfelfogása meginog és elgyengül. A pártok közt sincs tisztázva a helyzet. El kell dönteni, hogy a harc, melyet majd vívnunk kell, nem talál-e szemben bennünket, hogy a hazafias pártok és államférfiak egybetömörült sorokba, egy falankszba vonulnak-e föl, hogy a harcot megvívják fölfelé. Tekintetbe kell venni , hogy a függetlenségi pártnak több a felelőssége. A 67-es pártoknak meg kell gondolniuk azt, hogy ma más a helyzet, mint volt 67-ben. Ma erősebb nemzeti érzésre és együttartásra van szükség. Találkozniok kell a közös célban, hogy a nemzeti célokat a nemzeti szellem nagyobb szuverenitásával kell megoldani, nagyobb nemzeti tartalommal kell megteleíteni. Ennek a megállapodásnak mielőbb kell létrejönnie. Újból kijelenti, hogy a honvédtiszti fizetésemelést megszavazza, de kéri, hogy míg a közös hadsereg tisztjeinek fizetésemelése sorra kerül, az irritációk megszűnjenek. (Helyeslés.) Szünet után Siraonyi-Semadam Sándor a néppárt nevében hozzájárul a honvédtiszti fizetések javításához. Sajátságosnak tartja, hogy Gaál Gaszton emiatt kilépett a függetlenségi pártból, mely a koalíció és a kormány támogatására vállalkozott és hogy Kmety Károly is, akinek mindig vannak aggodalmai, de aki azért mindig megmarad a függetlenségi pártban, folyton hepciáskodik. Ez népszerűséghajhászat. Gaál Gaszton arra hivatkozik, hogy ő nem a kormány, hanem a függetlenségi porgramm támogatására vállalkozott. , Kmety Károly azt válaszolja Simonyi-Semadamnak, hogy neki ugyan voltak aggodalmai, de azokat a függetlenségi párt honorálta is. Wekerle Sándor az elhangzott beszédekre válaszolva arra hivatkozik, hogy a honvédtisztek, fizetésének rendezése nem kötelezi semmire sem a delegációt. A legénységi zsold javításához nem járul hozzá, de kész a legénység helyzetét javítani azzal, hogy ezután bizonyos fölszerelési tárgyakat a legénység ne legyen kénytelen a zsoldjából vásárolni. Meg van róla győződve, hogy ha az egy irányt követő politikusoknak egyesülése talán nehézségekbe ütközik is ideig-ómaig, e politikusoknak további együttműködése kötelesség. A többi kérdésre nem válaszol, bár úgy állították oda, hogy a nemzet kívánná a fejezetet. Az urak mindig öszszetévesztik magukat a nemzettel. Nagy György: Én a nemzetet képviselem! Wekerle Sándor: Csak éppen úgy, mint más képviselő. Kéri a tétel elfogadását. Az ülés végén folytatták a büntetőnovella tárgyalását. Itt Kelemen Samu mondott okos és érdekes beszédet..