Pesti Napló, 1909. október (60. évfolyam, 232-258. szám)

1909-10-17 / 246. szám

22 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1909 október 17. 246. száza) , Bécs. A megnyitó napnak két fontosabb ese­ménye volt. Az egyik a Winterhafeni­dhi, hol legjobb idősebb lovunk Lángoló -galoppozta le négy ellenfe­lét,­­ a másik az őszi­ handicap, hol 20 ló futott, közülök a német Levante került ki nyerőnek az első sorban favorizált Barcsay ellenében. A részletes eredmény a következő: 1. Háromévesek gátversenye. Dij 3000 korona. Táv 2400 méter. 1. Br. Rotsch­ild A. p. Anecdote 60 kg. (Maas). 2. Dávid E. sm Maillart 64 kg. (Csom­­pora). 3. Br. Merán J. pro Ászár 61­4 kg. (Fejes). Futottak még: Fruska, Fluffy Rufiles, Gaillardin, Dont care, Pancsoló. Könnyen nyakhoszszal nyerve, négyhoszszal harmadik. — Tot­.: 10:187, 20:38, 22: 23. — Könyvfogadások: l'A Maillart, 3 Ászár, Gail­­lardin, 6 Fruska, 8 a többi. II. Kétévesek eladó handicapja. Dij 2000 korona. Táv 1000 méter. 1. Egyedi L. sk Berettyó 52)4 kg. (Miles), 2. Milne F. pin Tété de Chien 52 kg. (Hol­­linger), 3. Mr. Adrien sk Royal Mary 51)4 kg. (Vi­vian). Futottak még: Gertrud, Villafaranca, Dumb Bell, False, Rose of Sorrent, Minek, Cascadeuse, Dunerad, Jóság. Biztosan egyhoszszal nyerve, egy­­hoszszal harmadik. — Tot.: 10:25, 20:37, 63, 63. — Könyvfogadások: 2)4 Berettyó, 3'A Minek, 6 Royal Mary, Dund­ad, 8 Dumb Bell, 10 a többi. III. Winterhafeni-dij. Dij 6000 korona. Táv 2400 méter. 1. Szemere M. 50 pm Lángoló 63 kg. (Szente). 3. Milne F. 3é pm Boncom­pagno 55/4 kg. (Jones). 3. Geist G. 4é si Salome 49/4 kg. (Ulrichshoffer). Futottak még: Vörös király, Tengelice. Igen kök­y­­nyen egy hoszszal nyerve, kéthoszszal harmadik. — Tot.: 10:13, 20:23, 38. — Könyvfogadások: 3 rea Lángoló, 5 Vörös király, 6 Boncompagno, 8 a többi. IV. Háromévesek eladóversenye. Dij 2000 ko­rona. Táv 1100 méter. 1. K. W. Szöv. sk­er Mirabeau F0­4 kg. (Vivian). 2. Mr. Redgrey sk Mi­ez 52 kg. (Baumgartner). 3. Söllinger R. száz. szám Francesco 56'­ kg. (Janek G.) Futottak még: Jutalom, Zöld Marczi, Matalmin. Fejhoszszal nyerve, félhoszszal harmadik. — Tot.: 10:121, 20:79, 32. — Könyvfoga­dások: Pari Mi­ez, 2'A Francesco, 5 Zöld Marci, 6 a többi. V. őszi Handicap. Dij 5000 korona. Táv 1000 méter. 1. Brandt C. 3é sk Levante 49 kg. (Broad­­wood). 2. Szemere M. 3é sm Barcsay 51­4 kg. (Dyk). 3. Petánovics J. 3 é­s m Arno 47 kg. (Peschka). Futot­tak még: Beau­merite, Regina, Kondor, Tábornok, Kunilinde, Grammaire, Golf, Heimlich, Pityi Palkó, Sybarit, Kamp, Vigano, Raspberry, Pipere, Lepke, Terem, Ridolff. Biztosan nyakhoszszal nyerve, fél­hoszszal harmadik. — Tot.: 10:59, 20:51, 59, 104.­­ Könyvfogadások: 4 Barcsay, 5 Levante, 6 Kunilinde, 8 Tábornok, Lepke, 10 Terem, Kauip, 16 a többi. VI. Akadályverseny-handicap. Dij 3000 korona. Táv 4800 méter. 1. Szemere M. 4c sk Spielball 63­4 kg. (Fejes). 2. Gr. Esterházy K. ido­pher Little Dobbin 64 kg. (Healy). 3. Br. Rotschild A. 4. stom Armand 63­4 kg. (Cso­apora). Futottak még: Pipacs, Bon Garcon, Mayenne, Sturm, Trnkabelle. Biztosan két­hoszszal nyerve, öthoszszal harmadik. — Könyvfo­gadások: 2'A Armand, 3 Spielball, Bon Garcon, Sturm. 7 a többi. VII. Nyeretlen háromévesek versenye. Dij 3000 korona. Táv 1600 méter. 1. Man­timer V. pher Theo­phrastus 51 kg. (Jurnik).2. Br. Springer Q. pk Per­­káta 54)4 kg. (Miles). 3. Brachfeld L. sk Rosebud 54)4 kg. (Hewitt). Futottak még: Titok, Academie, Florio. Könnyen másfélhoszszal nyerve, másfélhosz­­szal harmadik. — Tot.: 10:122, 20:88, 42. — Könyv­fogadások: Pari Academie, 2'A Perkáta, 5 Rosebud, Titok, 6 a többi.* Az októberi futtatások holnapi második pro­­i­grammjának a Kahlenbergi gátverseny lesz a fő­futama. Ez a verseny az idén nem érdemli meg húsz­ezer koronás dotációját, mert előreláthatólag nagyon gyenge sportélvezetet fog nyújtani. Öt ló vehet részt a mérkőzésben s ezek közöl is annyira kiemelkedik a Feszes győzelmi kilátása, hogy normális körülmé­nyek közt szinte el sem vesztheti az Msc díjat. Fe­szes már a Schönaui díjban igazolta, hogy a gátak közt is otthon érzi magát, a SIL-Lest­erbeli futása pedig fényes tanúságot tett állóképességéről, s így meg fogja állani helyét a 3200 méteres távolságon is. Hozzá legközelebb Klapka végezheti futását, miután a régóta betegeskedő Rentiertől nem várunk kiválóbb szereplést. A Gunnersburg-verseny és a Hároméve­sek nagy akadályversenye lesz még jelentékenyebb futama a holnapi programmnak. Az előbbiben Icy­­Windtől, Indiscreciontól és a Springer-lovaktól vá­runk legjobb futást, az utóbbira pedig Paff a jelöltünk Lotus előtt,­­ Janek Géza, a kitűnő magyar zsoké a buda­pesti őszi futtatások végéig összesen kilencven győz­test lovagolt, s így ez évben megelőzheti a Bonta rekordját, aki hat évvel ezelőtt 99 győztes lovaglás­sal fejezte be a versenyévet. Janek után Carsiake következik a nyeremény­listán 61, azután Pretzner 55, Hewitt 45, Miles 36, Cockeram 29 és Baumgart­ner 18 győztes lovaglással. ANGOL COSTUMOK BLOUSE IS PONGYOLA KULCHLEGESSEGEK KÖZGAZDASÁG. Négy betűért! ’ Irta: Hegedűs Lóránt. Az őszi szél sir a tikkadt avar fölött. Forga­tag rázza a fák üstökét s úgy belefut az erdőbe, hogy a rég letapodott tavalyi levelek is fölke­­rengenek. Az elfeldt barnafoltú lombmaradékok megint megkavarodnak s amint visszahullanak az iszamos talajra, úgy nyöszörögnek a lábam alatt, mintha kis koboldok vinnyognának: he-he, he-he, he-he. Az őszi pusztulás­okr­a koalíció keserű fü­vei fölött. Olyan forgatagok támadnak, hogy a megtaposott, egy-két évet múlt akták, az el­sárgult kiegyezés levelei is újra felröppennek és megzavarják azokat, kik rég keresztül mentek rajtuk. Két esztendős megfakult levelezést pön­­dörített meg a bécsi szél s bármerre indulunk, halljuk bölcs bűneink fölött az osztrák koboldok bajtjósló gúnyolását: he-he, he-he, he-he. Az osztrák tarifa­harc tele tüdővel fújt bele az 1907-es kiegyezés tüskés cserjéibe. Még egy hónapja sincs, hogy ugyanezen a helyen a koa­líció kiegyezésének pénzügyi veszedelmét, mil­liós csalódásait tettük tükör elé. Bátortalanul hozzáírtuk, hogy „erről a kiegyezésről még be­szélni fogunk“. És, ime csak, nem telik bele há­rom hét és már oly tarifa-fergeteg zúdul reánk Bécsből, hogy a kiegyezésnek egész forgalmi részét nyakunkba veti s arcunkba csapja azt, hogy milyen jól és miyen gondosan csinálták meg — óh, jaj nekünk — kétéves kötésünket. Ha a kormányférfiak tudnák azt, hogy Ma­gyarország városait ma jobban érdekli az, hogy a magyar érdekképviseletek mily harcot indí­tanak az osztrák tarifa-üzés visszavonására, mintsem az, hogy mi mindent nem csinálnak az egyes pártok a bankkérdéssel, akkor bizony sok minden másképp lenne, már csak­­ a kö­zelgő választás okából is. És ha kormányfér­­fiaink ugyanezen forgatag közepette hátrafordul­nának, akkor meglátnák, amit annyiszor hirdet­tünk, hogy az 1907-es kiegyezés tele van felszí­nes buborékkal és nagy, igazi, anyagi vesze­delmekkel. E zengzetes bajok foszlányokként fognak ránk csapódni minden bécsi futalomra s láthatárunk meg nem tisztulhat addig, mig őszin­tén ki nem vetkőztetjük a megnyugtató álszavak mögül a nyugtalanító igazat. Kegyetlen munka, de meg kell lennie, mert ha becsülettel mi meg nem teszszü­k, Ausztria fog mindannyiszor csúfondárosan végigverni rajtunk az 1907-es kötésben elrejtett vívmá­nyokkal. Ezért nem­ leszünk előre vértezve a támadások ellen. Ezért fognak megjelenni oly csodaszülött hivatalos híradások, hogy az osz­trák tarifaemelés mérve meglepte a magyar kor­mányt! Meglepte, pedig Ausztria itt van mellet­tünk s a kilenckütetes tarifát kinyomatta, mig mi semmit sem tudunk! Meglepte, pedig­ a mi tarifaemelésünk terve pontosan ott volt az osztrákok kezében s azon az alapon készítették ellenünk bámulatos tarifa­­fintájukat. Meglepte, pedig ha Németországgal megtörténnék az, hogy Siámban, a Maori-szige­teken, vagy a Pokolban megjelenik egy titkos vámtarifa, melyről a német követnek nem volt tudomása, egyszerre visszahívná azt a képvise­lőjét. Mi pedig most álmélkodunk, amikor végre sikerült nem „szövetségb­e“, hanem „s­z­er­ző­d­é­s­b­e“ lépni Ausztriával. Az 1907-es kiegyezés nagybölcsességű kvó­taemelése után most itt van a forgalmi ügyek vívmányos rendezése. Még­pedig: az annabergi csatlakozást nem eszközöltük ki, amivel ke­resztülnyeshettü­k volna az osztrák hurkot. A délszláv vasúti csatlakozást beígértük s akkor azt tudtuk, hogy nyolcvan milliót fogunk fizetni ezért, ma pedig kisül, hogy — ez is meglepetés — száznyolcvanat. Az osztrák vasutak államo­sítása küszöbön volt, s mi erre semmi lekötést, semmi igazi előkészülést nem tettünk. Hanem mindezek helyett s mindezek árán „Szerző­déssé“ alakítottuk át a „Szövetséget“ és meg­változtattunk ezzel a négy betűt. Hogy is mondja erre a diplomatikus teszt: „Éljen a te­kintetes haza és a magas szerződőjelek !“ Így fog újra meg újra felkavarogni a koa­líció kiegyezésének minden levele, valahányszor belefut a bécsi szellő. Pedig az, ha csak így vi­gyázunk és ilyen meglepetéseket érünk, még igen sokszor belénk fog fújni. Ez a légáramlat újra elénk forgatja a kiegyezés indokolását s azokat a beszédeket, melyek 1907. végén a párt­körökben „a kiegyezés mérlege“ címen elhang­zottak. Méltóztassék ezeket m­a elolvasni! Mél­­tóztassék megnézni őket: még csak két évesek a nyilatkozatok s már úgy kimentek a divatból, mint a krinolin és a faggyúgyertya koppantója. Micsoda próféciák! Micsoda éljenzések és he­lyeslések. (Úgy van! Ez az! Ez a fő!) És mi­csoda­­ eredmények. Attól félek, hogy ma sem utoljára beszélek a kiegyezésről, mert hiszen az Ausztriának be­ígért magyar tőzsdetörvény és egyebek még ránk fognak kerekedni. De két dolgot már most kiemelnék az 1907-es levél­maradványokból. Nincs jogom enyelgő, kedves — és annyira jól­eső! — humoruktól megfosztani az olvasómat. Egyik fölemelő érzése a 907-es tárgyalások­nak az volt, hogy Ausztria folyton „lojalitási klau­zulát“ keresett rajtunk, mert Magyarországot ci­gánynak nézte, ki tüstént becsapja a szegény osztrákot s bizonyosan kilopja a zsebéből a tu­­bákos szelencét. E sürgetésekre jött létre a döntő­bíróság szervezése. Az új osztrák tarifareform megjelenése után most már azt kérdezem, hogy váljon kinek az illojalitásától kellett tartani: a mienkétől vagy a szomszédétól? Másik, nevezetes jellege e kiegyezési be­szédeknek és közbeszólásoknak az a derűs nyu­galom és pajzán gondtalanság volt, mely a fel­szólalók ajkát megszállta. Ugyan honnan kelné­nek veszedelmek? „Álljon elő az, ki nálam jobb kiegyezést tudna kötni“ — mondja a miniszteri nyilatkozat s a hírlaptudósítás (Derültség)-et je­lez. A forgalmi viszonyokból nagy bajok s harci tarifák lehetnek, — akadékoskodik egy hang. „Csak próbálják meg az osztrákok!“ — feleli a hivatalos válasz. Később is, bármikor a kiegye­zésre kerül a beszéd, ez a pompás hangulat me­gint csak megszállja a lelkeket. Itt van egy fél­­hivatalos lappéldány, mely szerint a minisztert megkérdezik a körben, vajjon igaz-e az, hogy a bankönállóságért kvótaemeléssel fizettünk meg? Nem egészen úgy van a dolog, feleli a miniszter. A bankformuláért csak egy cse­kélységet fizetünk, néhány tize­det. Megnyugvás és kellemes derültség támad e kijelentés után. „Csak egy csekélységet­ fize­tünk. Ezen bizony nevethetünk ma is. He-he, he-he, he-he. Egy tized százalék kvóta az idén mintegy hatszázezer koronát jelent, néhány ti­zedért tehát csak kétmillió négyszázezer vagy három milliót izzadunk meg. Ilyen „csekélységet“ csak vígan fizethe­tünk. Fizetünk is. És közben megtelik a szemünk könynyel. Természetesen a sok nevetéstől. A Rimamurányi Bank szindikátusa Rima­­murányi részvényekre. Ismeretes, hogy egy pénzcsoport az elmúlt hónapokban tömegesen vásárolta a Rimamurányi részvényeket, hogy szerepet biztosítson magának a Rimamurányi Vasmű Részvénytársaság vezetésében. A Rima­murányi bankárjai, a Kereskedelmi Bank és a Wiener Bankverein ellentálltak e kísérletnek és a részvények vásárlásával és kölcsönbevevésé­­vel biztosították maguknak a közgyűlési több­séget. Ez a többség a közgyűlés után részben szétfutott, mert a két pénzintézet kölcsöndara­­bokkal operált. Hatvan-hetvenezer részvény azért mégis maradt a bankok vezetése alatt, melynek biztosítására az intézetek szindikátust alakítottak. A Kereskedelmi Bank huszonnégy­ezer darab Rimamurányi részvényre alakított szindikátust, melybe összes üzletbarátait és ügy­feleit meginvitálta, akik elég olcsó kurzus mel­lett be is léptek a szindikátusba. Hír szerint a

Next