Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)
1911-11-19 / 275. szám
18 Budapest, vasárnap , PESTI NAPLÓ 1911 november 19. 275. szám. „ A karácsonyi kirakodó vásár december 7-től bezárólag december 24-ig tart, amely idő alatt úgy a csarnokokban, mint az idénypiacokon megengedtetik a karácsonyfa és fadíszek árulása. ” December 24-én a kerületi vásárcsarnokok délután 2—6 óráig tartandók nyitva, a központi vásárcsarnok pedig este 7 óráig hagyandó nyitva. A kirakodó vásárok ideje alatt közbeeső vasárnapon és pedig december 10. és 17-én a vasárnapi munkaszüneti törvény szigorúan megtartandó, azaz iparcikkeket egyáltalán nem szabad árulni és karácsonyfát is csak délelőtt 10 óráig. Tíz óra után sem a csarnokokban, sem az idénypiac területén nem szabad árusítani. A december 24-re eső vasárnapon az elárusítás úgy az idényvásáron, mint a csarnokokban egész napon át korlátozás nélkül megengedendő, tehát ezen a napon egész napon át nyitva tartandók a vásárcsarnokok. PESTJLMGZI. Premier az Operában. .. A szerző (kétségbeesetten berohan az igazgató szobájába): De igazgató úr, igazgató úr, az istenért! Mit tett ön velem, megölt, meggyilkolt . . . , Az igazgató : Én . . .? ! A szerző (sötéten, mint Bárczy, felriad): Hát ki? Hát ki vétette le a műsorról a darabomat? Levették a műsorról, még mielőtt szinre került volna! (Zokogni kezd.) Az igazgató: De fiam, de életem, de drágám! Hát maga nem tudja, hogy a darab már megbukott? A szerző: Megbukott? De kérem, hiszen még nem is volt meg a premier. Hiszen a premier csak ma este lesz és már most levétette a darabomat a műsorról. Az igazgató: Szívem, én nagyon szeretem magát, maga kitűnően fütyül és a Spitzerék zsúrján is kedves volt, amikor elzongorázta a darabját, maga egy kedves, egy nett, mit mondjak, egy hódító, de maga még egy naiv. Magán még meglátszik, hogy most irt először darabot az Operának. Maga itt még egy kicsit idegen. A szerző (bután): Igen . . . Az igazgató: És ezért, kedvesem, maga még azt sem tudja, hogy megbukott a darabja. A szerző: De hiszen még nem volt meg a premier . . . Az igazgató (szigorúan, oktató hangon): Mit premier, premier! Mi az a premier? Majd a mama tapsol a második számú páholyból, a fiúk a bankból szmokingot vesznek és letapsolják a szabadjegyek árát ... Az a premier, mit tudja maga, hogy mi a premier. Én mondom magának fiam, hogy megbukott és ha én mondom, akkor arra maga mérget vehet. A szerző (rosszat sejtve): Talán a főpróbán?... Az igazgató: A főpróbán, fiam, minden megbukik. A főpróbán Puccini is megbukott. A s z e r ző : De hát akkor. . . ! Az igazgató: Maga, fiam, már jóval a fő-próba előtt bukott meg, maga megbukott akkor, mikor a darabját elfogadtam előadásra. Mert vegye tudomásul, fiatalember, hogy a mi darabjaink már a főpróba előtt mindig megbuknak. A szerző: (bután néz). Az igazgató: Mit néz úgy? Nem hiszi? Hát kérdezze meg az Erlanger bárót, mikor bukott meg a Tessza? A Tesszike már megbukott decemberben, pedig csak májusban volt a premier. Vagy utazzon el a Frankenstein báróhoz, az is megmondhatja, hogy a „Rahab“ mikor bukott meg. Vagy, minek utazzon el? Kérdezze meg a Zichy Géza grófot vagy a Mihalovich urat, vagy a Guerra urat vagy a Hűvös urat. Egyik se várta be a premiert. Mind megbukott jóval előbb. A szerző : De hiszen még nem is volt meg a premier . . . Az igazgató: Ne fecsegjen már olyan sokat azzal a premierrel. Nálunk az a divat, hogy mikor kitűznek egy darabot, az már rég egy bukott darab. Én elvből csak bukott darabot adok elő. Nos és a kis Kadosa . . . w A szerző: A kis Kadosa? Ki az? • Az igazgató (megvetéssel): Haj, 'de buta fráter! ft.' kis Kadosa az, aki mikor elfogadnak egy Pl darabot azOperaházban, elkezd nevetni a Steinerers zsúrján. Nevet és nevet és nevet és írt .IA * MászinM. megint elfogatott esz giccSét. Egy rongyot. Egy sémifiit. TyG, micsoda Sátoros ünnep lesz meginit a prertnéfén“. És nevet. És akkor nevet az egész zsur, mert a Kadosa, az szakértő és másnap már nevet az egész város és a Blecheisen hordár is tudja az Opera-kávéház előtt, hogy a darab egy semmi. És a darab akkor megbukott. Érti? A szerző: De hiszen . . Az igazgató: Fiam, én egy öreg ember vagyok. Amióta igazgató vagyok Itt, minden darab megbukott. Maga is megbukott. Pont. És ha nem lett volna egy bukott darab, talán előadattam volna? De örüljön, mert ez a szerencséje. Ezennel az elsőosztályú háziszerzők közé veszem föl magát. Ide csak azok kerülhetnek be, akiknek a darabja csak egyszer ment. Maga egy ilyen. Kedden már nincs darab. Megbukott. És most menjen be a nézőtérre, mert most kezdődik a bukás. A szerző (értelmetlenül): Pedig még nem is volt meg a premier . s . (de.) VASÁRNAPI STRÓFÁK. Aktualitás. Jaj nekünk, akik loholva Embereket félretolva, Percet-időt elrabolva, Ide futva, oda futva, Mindenünket dobva sutba, Soha célhoz el nem jutva, Télen fázva, nyáron sülve, Félig halva és meghűlve, Ébren, halva, állva, ülve; Reggel-éjjel, délben-este Arcunk lázas színre festve, Szemünk tágra kimeresztve; Kezünk egyre a kilincsen, Mint egy féltve őrzött kincsen, Keressük azt, ami nincsen; Mint a ló a zabot-szénát, Mint a holtat a hiénák úgy keressük az új témát; Ámde nincs meg, csak a rím és a cím. xl. TUDOMÁNY, IRODALOM. Schulek Frigyes. A magyar építőművészek hetvenedik születésnapját ünnepük holnap Schulek Frigyesnek, a Mátyás templom és a Halász-bástya tervezőjének. Nevét és egyéniségét a nagyközönség talán kevésbbé ismeri, mint sok más kollegájáét, akik kvalitásokra nézve vele egyáltalában nem vetekedhetnek. A műegyetemi tanszék a magyar építész számára körülbelül annyi, mint az orvosnak a professzora. Nemcsak tekintély és pozíció, hanem jövedelem, az érvényesülés szinte korlátlan lehetősége van vele egybekötve és még csak csodálni se lehet, hogy a legtöbben ezzel a lehetőséggel élnek is. Schulek kivétel ebben a tekintetben. Előbb említett két főművét még egyetemi tanársága előtt kezdte és részben fejezte be, azóta nem sietet sem pályázatok, sem megbízások után, ez az oka, hogy hetvenedik születésnapja, csaknem félszázados tevékenysége után jelentősége még magyarázatra szorul. Schulek nem modern építész, de nem is tartozik azok közé, akik lelketlen kópiákkal tömték meg Budapest utcáit. A középkori, a román, a gót stílusok szelleme, valósággal, szelleme és nem puszta külső formái, — vonzották ifjúkora óta, e szellem megismerésének szentelt tömérdek munkát és vált egyenes folytatójává a hatalmas középkori templomok építőmesterei tradíciójának. Soha nem volt az a gondolata, hogy a középkori stílusok általános alkalmazása, felújítása mellett agitáljon. Ez hamisítás lett volna. A bérházak, a helylyel való takarékoskodás parancsoló szüksége, árus konstrukciók ezeket a kifejezésmódokat a köznapi életből, hogy ne mondjuk, az utcáról, teljesen leszorítják. Vannak azonban régi emlékeink, monumentális és nem gyakorlati célokat szolgáló építmények, amelyek megérdemlik a régi szellemben való konzerválást és szükségessé teszik olykor újjáépítésüket is. Ezekhez a feladatokhoz fordult Schulek. Restaurált és épített ott, ahol a régi anyagot, a faragott követ, a régi szerkesztési módot, teljes épségében, tehát hamisítás nélkül lehetett és kellett használni. Tanulóéveit hasonló szellemű művész, a világhírű Schmidt Frigyes mellett töltötte a bécsi akadémián. Nemcsak mint építész, mint tudós, archeológus, kutató is igyekezett a régi építésmód minden részletét tisztázni. Németországból és Bécsből Magyarországba a hetvenes évek elején jött vissza. Nemsokára tanára lett a mintarajziskolának, azután mikor a műemlékek országos bizottsága megalakult, ennek építésze. Ebben a minőségében tömérdek omladozó, a megtartásra érdemes magyar építészeti emlékről készített felvételeket és terveket megóvásukról. Budapest számára mennyiségre nézve keveset alkotott, de annál maradandóbb, nyilván csak évszázadra szól, amit épített a Mátyás-templom és környékének monumentális kerete, talpazata, a Halász-bástya. Az ősrégi, tizenharmadik századból származó budavári székesegyház restaurálásához 1874-ben fogott Schulek. Elhanyagolt, romladozó állapotban volt az építmény, amelynek eredeti formáit igyekezett Schulek kikutatni és rekonstruálni. A nemes, változatos tömegű finom részletekkel teli gótikus templom tehát a régi nyomán készült új alkotás. Hogy a restaurálás ilyen végrehajtása, a régi teljes feláldozásával, helyes-e, ahol természetesen nagyon is szó fér. Kétségtelen azonban, hogy önmagában nagyszerű munkát végzett Schulek. Húsz évig dolgozott ezen a művön, amely közvetlenül a millenium előtt készült el, maga szabta meg minden kis részletét, bámulatos szeretettel, valóban a középkori mesterekre emlékeztető kitartással. Mikor maga a templom elkészült, eredeti intencióihoz képest monumentális feljárót tervezett és Szent István korabeli román oszlopsorokkal, saroktornyokkal igyekezett a régi bástyáknak artisztikus és monumentális formát adni. Az építmény, a Halász-bástya Budapest egyik legkarakterisztikusabb részlete lett. Nagyszabású és egyben pittoreszk, művészi kiemelése egy gyönyörűen fekvő és gyönyörű kilátást nyújtó helynek. A Halászbástyával pompás ékességet adományozott Schulek Budapestnek. Megérdemli, hogy cserébe szűkebb kollégáin kívül mások is megemlékezzenek róla most, amikor hetvenedik születésnapját ünnepli. Ez a nagy idő teljes egészségben, munka közben találja a mestert. A Halászbástya befejezése óta megcsinálta a szegedi fogadalmi templom terveit, most dolgozik az Árpád-templomon, amelynek tervezésére még a múlt kormány alatt kapott megbízást. Az ünnep, amelyben részesítik, meleg és szeretettel teljes lesz. Az ő művészi elveitől eltérő, modern és fiatal generáció is teljes méltánylással és tisztelettel veszi körül Schulek Frigyest, akinek szándékai mindig tiszták és a szó legnemesebb értelmében művésziek. Lg. 1 I^a); * (Tagválasztás a Petőfi-Társaságban.) Az idén két rendes tagsági hely üresedett meg a Petőfi- Társaságban. Az elnökség kéri a társaság tagjait, hogy akik e helyekre jelölteket óhajtanak ajánlani, megokolt írásbeli ajánlataikat december 10-éig küldjék be Kéry Gyula titkárhoz (VI., Bajza utca 21. sz., Petőfi-Ház). A tagválasztó rendes közgyűlés, melyen egyúttal a tisztikar is új választás alá esik, december 16-án délután 5 órakor lesz a MagyarTudomá,nyos Akadémia kistermében. * (Az Akadémia ülése.) A Magyar Tudományos Akadémia 1. osztálya e hónap 20-án, hétfőn délután 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. Schmidt József levelezőtag: Készlet az indo-germán guttu-tralis probléma megoldására (székfoglaló); 2. Gombócz Zoltán levelezőtag: A finn-ugor és szamojéd s hangokról. * (A Magyar Teozófiai Társaságban november 19-én délután fél hat órakor Mrs. Cooper-Oakley a következő angol nyelvű felolvasást tartja: «BIS Cystem 1. 1A szeesztó ciklus).' '*-■