Pesti Napló, 1912. november (63. évfolyam, 258–283. szám)

1912-11-17 / 272. szám

38 Budapest’, vasárnap’ PESTI NAPLÓ 1912. november 17. 272. szám. — Az Automobil Klubban a dolgok a legnagyobb rendben folynak —­ mondotta a gróf — és soha olyan nagy munkakedvet mint az utóbbi időben nem ta­pasztaltam. Ha a tagok valamiben vetélkednek, ez csak az, hogy melyikük javasol jobb túra-utat, szóval a versengés a legnemesebb intenciókból folyik. Ez idő szerint három útirány felett folyik a vita. Végle­gesen természetesen még nem döntöttek. Amint én látom a helyzetet, a jövő évben éppen a rendkívül sikeresnek ígérkező kiskocsiverseny révén klubunk ismét nagyot fog lendülni. E kijelentésemből arra lehet következtetni, hogy a jövő évi kiskocsiverseny propaganda jellegű lesz, ami nemcsak idegenforgalmunk, hanem hazai autó­iparunk és kereskedelmünk érdekében rendkívül nagy horderejű. Az ilyen versenyek révén ismerke­dik meg hazai közönségünk az automobilizmus fon­tosságával, annak véghetetlen előnyeivel és kelle­metességeivel. * 1 Megjegyzendő, hogy ezen a versenyen minden klubtag résztvehet s ahoz, hogy valaki klubtag se­legyen, még csak egy jól járó, jól felszerelt automobil sem kell. Azt megszerezheti későbben is, ha alaposan informálódva, elég duzzadt zsebbel rendelkezik. Igazi automobil életet, úgy amint azt Angliában, Franciaországban, vagy Németországban láthatjuk, csakis akkor teremthetünk, ha autó­tulajdonosaink a klub köré tömörülve, hatalmas és befolyásos irá­nyitó testületet létesítenek, így könnyítik meg a maguk dolgát s igy háríthatják el azokat a nehézsé­geket, amelyekben tria az egyedül álló gépkocsizók­nak úton-útfélen része van. Jó mappák, rossz mappák,­ ­ Angol térképek magyar helységnevekkel — Uj magyar atlasz. — Sarajevo osztrák fő­város. — A fővárosi könyvkereskedések kirakatából eltűntek a regények és novellas könyvek. A kirakatok széles üveglapjain térképek terpesz­kednek s lefoglalják a járó­kelő közönség ér­­deklődését. A regényekre, novellás könyvekre senki sem kiváncsi most. Mindenki a háborús­­kodó államok csapatainak mozdulatait, előre­nyomulását, vagy hátrálását lesi. Ez izgatóbb a legfantasztikusabb detektív regénynél is. De nemcsak a könyvesboltok kirakata előtt áll meg a közönség s nemcsak az utcán elégíti ki kíváncsiságát, hanem odahaza is. A családi asztalokon a díszhelyet nem az elegáns kötésű díszmüvek, hanem a térképek foglalják el, melyek a sok használattól jóval kopottab­­bak már, mint a díszmüvek. Szóval, a térkép divatba jött most is, mint mindig, ha az egy­másra támadó népek vérrel rajzolják meg az államok új határvonalait. Természetes, hogy a térképrajzoló és ki­­adó intézetek kihasználják a közönség érdek­lődését s folyton újabb és újabb térképekkel árasztják el a piacot. A balkán-háború kitö­rése óta alig múlt el nap, hogy a könyvpiacon valamely újabb balkán-térkép ne jelent volna meg. Azonban a sok közül alig tudott a célnak egy is teljesen megfelelni. Ha fáj is nemzeti büszkeségünknek, mégis bevalljuk, hogy a ma­gyar termékek tudták legkevésb­é kielégíteni az igényeket. Vigaszunkra szolgálhat, hogy a külföldről importált termékek se sokkal külön­bek. Kivételszámba csak az a térkép megy, amelyet az utolsó napokban kaptunk Angliából. A londoni „G­e­o­g­r­a­p­h­i­a“ tervező és kiadó részvény­társaság kebelén beüül ugyanis egy új vállalkozás alakult. Három világlap, a Daily T­e­l­egr­a­p­h, D­a­i­l­y Mirror és Daily Chronicle szövetkezett egymással balkán­térképek kiadására. A vállalat igazgatója ma­gyar ember, ha a neve: Gross Sándor nem is hangzik magyarosan. De ez a szépséghiba nagyon keveset számít a térkép nagyszerű előnyei mellett. Az egyes balkán­ államok színei oly szembeötlők s oly feltűnően különböznek egymástól, hogy első te­kintetre észrevesszük az államok határvonalait. A térkép nyomása tiszta, betűi világosak és könnyen olvashatók. Nekünk, magyaroknak kétszeresen értékes ez a balkán-térkép, már azért is, mert rajta lát­juk először kifogástalan magyarság­gal lenyomatva a magyar helység­neveket.• Hogy ezért az idegenből jött térképért ennyire tudunk lelkesedni, annak az a magyarázata, hogy a hazai termékek nagyon sok tekintetben kielégítetle­nül hagyták igényeinket. Az első ilyen nagyobbsza­­bású magyar vállalkozás a Nagy Magyar At­lasz volt, mely a Földrajzi Társaság égisze alatt jelent meg. Ez a kiadvány teljesen elhibázott munka volt. A helységek nevei ezerszámra hiányzottak, vasutaknak, elég jelentős folyóknak nyoma se volt a térképen. Nem sokkal különb­a­s D­o­g­u t­o v i­t­z-féle nagy atlasz s úgy látszik, hogy ennek az atlasznak hiányát akarja pótolni a Magyar Földrajzi In­tézet kiadásában most meginduló V­i­l­á­g-A­tl­a­s­z, melyet gróf Teleki Pál és Ko­g­u­t­o­v­i­t­z Károly szerkesztenek. A régi Kogutovitz-féle atlasznak főként két igen nagy hibája van: betűi csúnyák és igen kicsinyek és a térképlapok korrektúrája nagyon felületes és fo­gyatékos, mert ugyanannak a földrajzi névnek a he­lyesírása igen sokszor más-más a különböző lapo­kon. Például: Alaszka, Alaska, Alaska. Pedig a londoni nemzetközi geográfiai kongresszus megálla­pította az egységes gegoráfiai helyesírást s ezt szer­vezetei elfogadták. A most meginduló új V­i­l­á­g-A­t1 a­s­z n­a­k­a betű­i szintén igen aprók az előbb említett szép an­gol térképhez képest. Egyelőre csak három lapja je­lent meg egy füzetben: az Alpok egy része, a Brit­szigetek és egy Skandinávia, mind a három jó kül­földi tervezetek átdolgozása. A korrektúrát különös figyelmébe ajánljuk az intézetnek, mert szeretnők, ha végre egy tűrhető magyar atlaszunk is lenne már. Részletesebb kritikánk egyelőre függőben tartjuk még, áruig egy pár eredeti tervezésű térképlap is megjelenik a tüzetes kiadásban. Azt azonban már most is meg kell mondanunk, hogyha a kiadó cég 4­ koronát kér az atlaszáért, akkor nem igen szo­ríthatja ki a külföldi jó és olcsó atlaszokat s legfel­jebb arra számíthat, hogy az állam támogassa iskolái terhére. A Kogutovitz-féle iskolai atlaszokról, ame­lyek a magyar közoktatásügyi kor­mány jóváhagyásával kerülnek forgalomba, megint meg kell emlékez­nünk. Ezekben az atlaszokban a legmulatságo­­sabb és legborzasztóbb közjogi botlásokkal ta­lálkozunk, arról nem is szólva, hogy mint föld­rajzi segédeszköz nagyon is tökéletlen. Fogya­tékosságait legjobban jellemzi az a levél, me­­yyet ma kaptunk egy kecskeméti előfizetőnktől. A levél írója ezt kérdi tőlünk: Milyen város Sarajevo? Ezt a kérdést azért intézi hozzánk, mert a Kogutovitz-féle iskolai földrajzi atlasz szerint Sarajevo egy osztrák korona tartomány­­ fővárosa. Ez az atlasz ugyanis a jelek magyarázatai közt azt mondja egyik lapján, hogy az aláhúzott nevek az osztrák korona tartományok fővárosai. Mint­hogy pedig Sarajevo is alá van húzva, kétség­telen, hogy Sarajevo is osztrák korona tarto­mány fővárosa, így tanít Kogutovitz földrajzot a magyar iskolákban a magyar kormány jóvá­hagyásával. Itt lenne az ideje, hogy Kogutovitz úr, aki Budapesten lakik, a magyar közjog ta­nulmányozása végett kimenne­k Londonba. Mert ott ismerik a magyar közjogot és ismerik a magyar községek és városok magyar helységneveit. meglepően kellemes iztt 990/e csukamájolaj mnm fejl­eszeknél. Terezegímrekrél az étyszavat fokozza, a testsúlyt gyarapít­ja, az egész szervezetet élénkíti és erősiti. I Üveg ára K 1.90 Kapható minden ftyestyszertárban. Hat koronán félti­ franco küldik a készítik: Basch és Szamossy gyógyszerészen Budapest. Tin.: Rikóczy-t 35/d­­ Homoglobinbal készített erősítő, vasas vér­­kep-'ő gyógyital A gyomról és fogakat nem tá­madj . men. Iztos hatású szer, vérszegény­­sét, sáp­-kór, Idegesség és általános gyengeség- e! ugy fiatal mint ngy korban Számta­an hires orvosi elismerő szakvélemény. Ara­di üveg 2 il'liveg 3­50 !­• Ka-hato minden gyógytárb­a réteia-at: Szent * Erzsébet gyógyszertár Budapest VII. Erzsebet-korut 21. /• Magyar idő. — Végre pontosak leszünk. — (Saját tudósítónktó­l) A fővárosnak újabb időben felállított nyilvános órái nagyjá­ban már megszüntették a régi, tűrhetetlen mi­zériát, mikor még úgyszólván sehol sem lehe­tett az egész fővárosban megbízhatóan pontos időt találni, azonban a pontos időszolgáltatás kérdése ezzel még nem volt elintézve. Mivel pontos idő alatt nemcsak megközelítően pontos időt kell értenünk, hanem olyant, amelynél még a másodpercek sem kétségesek, tulajdon­képpen a nyilvános órák ideje nem felelt meg minden tekintetben a követelményeknek. Egy­részt azért, mert e nyilvános órákon nincs má­sodpercmutató, másrészt és leginkább pedig azért, mert a Telefon Hírmondó időközpontja az időjelzést csak kerülő után tudta megkapni az ó­ gyal­ai csillagvizsgálótól, a budapesti me­teorológiai intézet közvetítésével, ami már maga annyit jelentett, hogy az időjelzésben nagyon könnyen előfordulhat két-három má­sodpercnyi eltérés. Bármilyen kevésnek is lás­sák ez az egynéhány másodperc, azért mégis jelentékeny, mert tudvalevő, hogy az időát­adásnál mindig van még egy pár másodpercnyi hiba s igy csak egy kis véletlen kell hozzá­, hogy a másodpercek egész percekre növeked­jenek fel. Akárhányszor megtörtént, hogy a budapesti vasúti idő lényegesen eltért a fiumeitől, mert Falmében köz­vetlenül a trieszti obszervatóriumból kapják az időjelzést, míg az államvasutak csak harmadik kézből. Mindezek a részben állandó és folyton za­varó eltérések mostantól kezdve végleg kikü­szöbölődnek, mert most már a budapesti tudományegyetem új obszervató­riuma vette át a központi időszol­gáltatás feladatát, amit mindenesetre összehasonlíthatatlanul pontosabban fog telje­síthetni, mint az ó­ gyallai obszervatórium, amely félreeső helyzete folytán tulajdonképpen egyáltalán nem is alkalmas arra, hogy ellássa az egész országot pontos idővel. A régi műegyetem falán levő nyilvános óra — mely egy fél év óta ugyancsak a Te­lefon Hírmondó kezelésében volt — a napok­ban lekerült a helyéről és helyette a föld­szinten az egyetemi obszervatórium inga­órája szolgáltatja a pontos időt az arra járóknak. Ez az óra elektromos összeköttetésben van az obszervatórium normálórájával, amelyet a csil­lagászati időmeghatározások segítségével sza­bályoznak s így tekintettel a két óra teljes szinkronizálására, az utcai óra másodperc­mutatójának is mindenkor feltétlenül lehet hinni. Amellett azonban, hogy ez az óra a kö­zönség számára szolgáltatja a pontos időt, az obszervatórium egyúttal az összes vasúti órákat is ellátja idővel a Központi Vasúti és Hajózási Főfelügyelő­ség révén, közvetlenül szolgáltatván az idő­jelzést, amit a Főfelügyelőség eddig a meteoro­lógiai intézettől kapott. Az egyetemi obszervatórium vezetője, dr. Wodetzky József, egyetemi adjunktus, az obszervatóriumnak ez új szerepéről így nyilat­kozott: TM- A kereskedelemügyi minisztérium megbízá­sára mosontól kezdve az egyetemi obszervatóriumra hárul a feladat, hogy ellássa egész Magyar­­országot pontos időre" Ezt az időszolgálta­tást úgy végezzük, hogy valahányszor időmeghatá­rozást végeztünk egy este, másnap délelőtt a pontos időt lestopoljuk telefonon a Vasúti és Hajózási Főfel­ügyelőségnek, ahol az ott levő kronométer állását a jelzés szerint őrzik ellen a pályaudvarok, hajóállo­mások, postahivatalok a főfelügyelőségtől kapják az­tán az ellenőrző időjelzést, amely így a vasúti állo­mások révén az egész országban hozzáférhetővé vál

Next