Pesti Napló, 1912. november (63. évfolyam, 258–283. szám)
1912-11-17 / 272. szám
38 Budapest’, vasárnap’ PESTI NAPLÓ 1912. november 17. 272. szám. — Az Automobil Klubban a dolgok a legnagyobb rendben folynak — mondotta a gróf — és soha olyan nagy munkakedvet mint az utóbbi időben nem tapasztaltam. Ha a tagok valamiben vetélkednek, ez csak az, hogy melyikük javasol jobb túra-utat, szóval a versengés a legnemesebb intenciókból folyik. Ez idő szerint három útirány felett folyik a vita. Véglegesen természetesen még nem döntöttek. Amint én látom a helyzetet, a jövő évben éppen a rendkívül sikeresnek ígérkező kiskocsiverseny révén klubunk ismét nagyot fog lendülni. E kijelentésemből arra lehet következtetni, hogy a jövő évi kiskocsiverseny propaganda jellegű lesz, ami nemcsak idegenforgalmunk, hanem hazai autóiparunk és kereskedelmünk érdekében rendkívül nagy horderejű. Az ilyen versenyek révén ismerkedik meg hazai közönségünk az automobilizmus fontosságával, annak véghetetlen előnyeivel és kellemetességeivel. * 1 Megjegyzendő, hogy ezen a versenyen minden klubtag résztvehet s ahoz, hogy valaki klubtag selegyen, még csak egy jól járó, jól felszerelt automobil sem kell. Azt megszerezheti későbben is, ha alaposan informálódva, elég duzzadt zsebbel rendelkezik. Igazi automobil életet, úgy amint azt Angliában, Franciaországban, vagy Németországban láthatjuk, csakis akkor teremthetünk, ha autótulajdonosaink a klub köré tömörülve, hatalmas és befolyásos irányitó testületet létesítenek, így könnyítik meg a maguk dolgát s igy háríthatják el azokat a nehézségeket, amelyekben tria az egyedül álló gépkocsizóknak úton-útfélen része van. Jó mappák, rossz mappák, Angol térképek magyar helységnevekkel — Uj magyar atlasz. — Sarajevo osztrák főváros. — A fővárosi könyvkereskedések kirakatából eltűntek a regények és novellas könyvek. A kirakatok széles üveglapjain térképek terpeszkednek s lefoglalják a járókelő közönség érdeklődését. A regényekre, novellás könyvekre senki sem kiváncsi most. Mindenki a háborúskodó államok csapatainak mozdulatait, előrenyomulását, vagy hátrálását lesi. Ez izgatóbb a legfantasztikusabb detektív regénynél is. De nemcsak a könyvesboltok kirakata előtt áll meg a közönség s nemcsak az utcán elégíti ki kíváncsiságát, hanem odahaza is. A családi asztalokon a díszhelyet nem az elegáns kötésű díszmüvek, hanem a térképek foglalják el, melyek a sok használattól jóval kopottabbak már, mint a díszmüvek. Szóval, a térkép divatba jött most is, mint mindig, ha az egymásra támadó népek vérrel rajzolják meg az államok új határvonalait. Természetes, hogy a térképrajzoló és kiadó intézetek kihasználják a közönség érdeklődését s folyton újabb és újabb térképekkel árasztják el a piacot. A balkán-háború kitörése óta alig múlt el nap, hogy a könyvpiacon valamely újabb balkán-térkép ne jelent volna meg. Azonban a sok közül alig tudott a célnak egy is teljesen megfelelni. Ha fáj is nemzeti büszkeségünknek, mégis bevalljuk, hogy a magyar termékek tudták legkevésbé kielégíteni az igényeket. Vigaszunkra szolgálhat, hogy a külföldről importált termékek se sokkal különbek. Kivételszámba csak az a térkép megy, amelyet az utolsó napokban kaptunk Angliából. A londoni „Geographia“ tervező és kiadó részvénytársaság kebelén beüül ugyanis egy új vállalkozás alakult. Három világlap, a Daily Telegraph, Daily Mirror és Daily Chronicle szövetkezett egymással balkántérképek kiadására. A vállalat igazgatója magyar ember, ha a neve: Gross Sándor nem is hangzik magyarosan. De ez a szépséghiba nagyon keveset számít a térkép nagyszerű előnyei mellett. Az egyes balkán államok színei oly szembeötlők s oly feltűnően különböznek egymástól, hogy első tekintetre észrevesszük az államok határvonalait. A térkép nyomása tiszta, betűi világosak és könnyen olvashatók. Nekünk, magyaroknak kétszeresen értékes ez a balkán-térkép, már azért is, mert rajta látjuk először kifogástalan magyarsággal lenyomatva a magyar helységneveket.• Hogy ezért az idegenből jött térképért ennyire tudunk lelkesedni, annak az a magyarázata, hogy a hazai termékek nagyon sok tekintetben kielégítetlenül hagyták igényeinket. Az első ilyen nagyobbszabású magyar vállalkozás a Nagy Magyar Atlasz volt, mely a Földrajzi Társaság égisze alatt jelent meg. Ez a kiadvány teljesen elhibázott munka volt. A helységek nevei ezerszámra hiányzottak, vasutaknak, elég jelentős folyóknak nyoma se volt a térképen. Nem sokkal különbas Dogu to v itz-féle nagy atlasz s úgy látszik, hogy ennek az atlasznak hiányát akarja pótolni a Magyar Földrajzi Intézet kiadásában most meginduló Világ-Atlasz, melyet gróf Teleki Pál és Kogutovitz Károly szerkesztenek. A régi Kogutovitz-féle atlasznak főként két igen nagy hibája van: betűi csúnyák és igen kicsinyek és a térképlapok korrektúrája nagyon felületes és fogyatékos, mert ugyanannak a földrajzi névnek a helyesírása igen sokszor más-más a különböző lapokon. Például: Alaszka, Alaska, Alaska. Pedig a londoni nemzetközi geográfiai kongresszus megállapította az egységes gegoráfiai helyesírást s ezt szervezetei elfogadták. A most meginduló új Világ-At1 asz naka betűi szintén igen aprók az előbb említett szép angol térképhez képest. Egyelőre csak három lapja jelent meg egy füzetben: az Alpok egy része, a Britszigetek és egy Skandinávia, mind a három jó külföldi tervezetek átdolgozása. A korrektúrát különös figyelmébe ajánljuk az intézetnek, mert szeretnők, ha végre egy tűrhető magyar atlaszunk is lenne már. Részletesebb kritikánk egyelőre függőben tartjuk még, áruig egy pár eredeti tervezésű térképlap is megjelenik a tüzetes kiadásban. Azt azonban már most is meg kell mondanunk, hogyha a kiadó cég 4 koronát kér az atlaszáért, akkor nem igen szoríthatja ki a külföldi jó és olcsó atlaszokat s legfeljebb arra számíthat, hogy az állam támogassa iskolái terhére. A Kogutovitz-féle iskolai atlaszokról, amelyek a magyar közoktatásügyi kormány jóváhagyásával kerülnek forgalomba, megint meg kell emlékeznünk. Ezekben az atlaszokban a legmulatságosabb és legborzasztóbb közjogi botlásokkal találkozunk, arról nem is szólva, hogy mint földrajzi segédeszköz nagyon is tökéletlen. Fogyatékosságait legjobban jellemzi az a levél, meyyet ma kaptunk egy kecskeméti előfizetőnktől. A levél írója ezt kérdi tőlünk: Milyen város Sarajevo? Ezt a kérdést azért intézi hozzánk, mert a Kogutovitz-féle iskolai földrajzi atlasz szerint Sarajevo egy osztrák korona tartomány fővárosa. Ez az atlasz ugyanis a jelek magyarázatai közt azt mondja egyik lapján, hogy az aláhúzott nevek az osztrák korona tartományok fővárosai. Minthogy pedig Sarajevo is alá van húzva, kétségtelen, hogy Sarajevo is osztrák korona tartomány fővárosa, így tanít Kogutovitz földrajzot a magyar iskolákban a magyar kormány jóváhagyásával. Itt lenne az ideje, hogy Kogutovitz úr, aki Budapesten lakik, a magyar közjog tanulmányozása végett kimennek Londonba. Mert ott ismerik a magyar közjogot és ismerik a magyar községek és városok magyar helységneveit. meglepően kellemes iztt 990/e csukamájolaj mnm fejleszeknél. Terezegímrekrél az étyszavat fokozza, a testsúlyt gyarapítja, az egész szervezetet élénkíti és erősiti. I Üveg ára K 1.90 Kapható minden ftyestyszertárban. Hat koronán félti franco küldik a készítik: Basch és Szamossy gyógyszerészen Budapest. Tin.: Rikóczy-t 35/d Homoglobinbal készített erősítő, vasas vérkep-'ő gyógyital A gyomról és fogakat nem támadj . men. Iztos hatású szer, vérszegénysét, sáp-kór, Idegesség és általános gyengeség- e! ugy fiatal mint ngy korban Számtaan hires orvosi elismerő szakvélemény. Aradi üveg 2 il'liveg 350 !• Ka-hato minden gyógytárba réteia-at: Szent * Erzsébet gyógyszertár Budapest VII. Erzsebet-korut 21. /• Magyar idő. — Végre pontosak leszünk. — (Saját tudósítónktól) A fővárosnak újabb időben felállított nyilvános órái nagyjában már megszüntették a régi, tűrhetetlen mizériát, mikor még úgyszólván sehol sem lehetett az egész fővárosban megbízhatóan pontos időt találni, azonban a pontos időszolgáltatás kérdése ezzel még nem volt elintézve. Mivel pontos idő alatt nemcsak megközelítően pontos időt kell értenünk, hanem olyant, amelynél még a másodpercek sem kétségesek, tulajdonképpen a nyilvános órák ideje nem felelt meg minden tekintetben a követelményeknek. Egyrészt azért, mert e nyilvános órákon nincs másodpercmutató, másrészt és leginkább pedig azért, mert a Telefon Hírmondó időközpontja az időjelzést csak kerülő után tudta megkapni az ó gyalai csillagvizsgálótól, a budapesti meteorológiai intézet közvetítésével, ami már maga annyit jelentett, hogy az időjelzésben nagyon könnyen előfordulhat két-három másodpercnyi eltérés. Bármilyen kevésnek is lássák ez az egynéhány másodperc, azért mégis jelentékeny, mert tudvalevő, hogy az időátadásnál mindig van még egy pár másodpercnyi hiba s igy csak egy kis véletlen kell hozzá, hogy a másodpercek egész percekre növekedjenek fel. Akárhányszor megtörtént, hogy a budapesti vasúti idő lényegesen eltért a fiumeitől, mert Falmében közvetlenül a trieszti obszervatóriumból kapják az időjelzést, míg az államvasutak csak harmadik kézből. Mindezek a részben állandó és folyton zavaró eltérések mostantól kezdve végleg kiküszöbölődnek, mert most már a budapesti tudományegyetem új obszervatóriuma vette át a központi időszolgáltatás feladatát, amit mindenesetre összehasonlíthatatlanul pontosabban fog teljesíthetni, mint az ó gyallai obszervatórium, amely félreeső helyzete folytán tulajdonképpen egyáltalán nem is alkalmas arra, hogy ellássa az egész országot pontos idővel. A régi műegyetem falán levő nyilvános óra — mely egy fél év óta ugyancsak a Telefon Hírmondó kezelésében volt — a napokban lekerült a helyéről és helyette a földszinten az egyetemi obszervatórium ingaórája szolgáltatja a pontos időt az arra járóknak. Ez az óra elektromos összeköttetésben van az obszervatórium normálórájával, amelyet a csillagászati időmeghatározások segítségével szabályoznak s így tekintettel a két óra teljes szinkronizálására, az utcai óra másodpercmutatójának is mindenkor feltétlenül lehet hinni. Amellett azonban, hogy ez az óra a közönség számára szolgáltatja a pontos időt, az obszervatórium egyúttal az összes vasúti órákat is ellátja idővel a Központi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség révén, közvetlenül szolgáltatván az időjelzést, amit a Főfelügyelőség eddig a meteorológiai intézettől kapott. Az egyetemi obszervatórium vezetője, dr. Wodetzky József, egyetemi adjunktus, az obszervatóriumnak ez új szerepéről így nyilatkozott: TM- A kereskedelemügyi minisztérium megbízására mosontól kezdve az egyetemi obszervatóriumra hárul a feladat, hogy ellássa egész Magyarországot pontos időre" Ezt az időszolgáltatást úgy végezzük, hogy valahányszor időmeghatározást végeztünk egy este, másnap délelőtt a pontos időt lestopoljuk telefonon a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőségnek, ahol az ott levő kronométer állását a jelzés szerint őrzik ellen a pályaudvarok, hajóállomások, postahivatalok a főfelügyelőségtől kapják aztán az ellenőrző időjelzést, amely így a vasúti állomások révén az egész országban hozzáférhetővé vál