Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)

1913-12-25 / 304. szám

társaságokba jártam. Egy estélyre azonban nemhívtak meg. Később megtudtam, hogy azért, mert Sartigén, Napóleon követe, figyelmeztette a háziasszonyt! — Ne hívja meg a fiatal Kossuthot, mert ezért az osztrák kormány megharagudhatik, ha ügyszivője értesíti. És ez végzetes lehet Olaszországra. Rögtön fölkerestem Sartigent és ezt mondtam neki: ♦ — Igaza volt, hogy bojkottálni akart Igen veszedelmes lehetek Ausztriára, különben ötéves koromban nem őriztek volna úgy, mint veszedelmes állami foglyot És bizonyára végzetessé válhatna Ausztriára is, a franciákra is és Itáliára is, ha én egy olasz four estélyén két quadrillet táncolnék . . « Politikai szereplése azonban tulajdonképpen mégis atyja halálával kezdődött Ott volt öcscsével, Benyovszky Sándor gróffal és ennek nejével, Figyelmessy ezredessel, Károlyi Gáborral, Ruttkainéval, Ambrozenyicsnéval, Eötvös Károlylyal, Helfivel, Lukács Gyulával és Csávoiszkyval a kormányzó halálos ágyánál. Milyen véletlene a mindent bölcsen intéző sorsnak, hogy az első virágszálat Benyovszky Sándorné helyezte a nagy halott sírjára. Fölösleges lenne e cikk keretében még csak oldalpillantást is vetni arra a mélységes és méltóságteljes gyászra, amelylyel a nagy halottat hozó vonatot a magyar nemzet fogadta. Ahogy elérte a vasút az olasz határt, megálljtá Kossuth Ferenc a vasutat és ezt monda: • Álljunk meg ezen a helyen, hogy elbúcsúzzunk attól az országtól, amely ezt a gyászos utat diadalmenetté tette. Forduljunk még egyszer vissza ez áldott emlékű föld felé nagy gyászunkban ... Én mint vérének vére mondok istenhozzádot e hült tetem nevében Olaszországnak ... Ez volt Kossuth Ferenc első magyar szereplése, magyarországi pedig az, — március 30-án reggel 6 órakor, — amikor az első magyar gyászküldöttséget Csáktornyán fogadta. Politikai bemutatkozása 1894. október 24-én volt, amikor véglegesen hazatért, hogy átvegye a függetlenségi lobogót és ezernyi néptömeg örömujjongása közben így válaszolt a Helfi Ignác üdvözlésére : — Nem én leszek a vezér, hanem a név, amelyet viselek. Tartsák szem előtt a megdicsőült szellemét, ez vezetheti csak helyes útra a pártot. Azután következett körútja. E sorok írója még látott görnyedt hátú aggastyánokat, sir szélén álló matrónákat sírni a kormányzó fiának láttára és látta a puszták kérgestenyerű, csimbókba font hajú öreg fiait, akik Kossuth Lajost várták egy életen keresztül, Garibaldit, meg Türr Pistát, amint végiggördültek a ráncoktól barázdás, viharedzett, agg arcokon a kövér, meleg könnycseppek és olyan félő áhítattal csókolták a fiú kezét, mintha a Krisztus keresztjét csókolnák. Amint kigyúltak a tüzek és egy napra lobbot vetett még imponálóan, kegyeletesen, félelmetesen az a tűz, amelyet nem tudott hamuba fojtani sem az idő, sem a megbékülés. 1895. április 5-én választa meg Tapolcza és október 22-én tartá Kossuth első beszédét a zágrábi heccek miatt intézett napirend előtti felszólalásával a parlamentben. Pártja óriási lelkesedése és az ellenpárt mély tiszteletének nyilvánulása közepett Polónyi Géza. Ezernyolcszázhetvenben a Hon, amelyet akkor Jókai Mór szerkesztett, vezércikkben méltatta egy alig huszonkétéves jogászgyerek ötletességét, tudását és szónoki tehetségét. Azt írta a fiúról, hogy az egész ország elismerését érdemli meg, mert egy hazafias beszédében annyi komoly tudás, annyi sziporkázó szellemesség és annyi orátori lendület nyilatkozott meg, hogy e fiúból ország sorsát intéző, komoly államférfi lesz, akárki meglássa. Azt a huszonkétesztendős sihedert pedig, akiről a komoly Hon nem átallott vezetőcikket írni és akinek első diákbeszédét Jókai adatta le egész terjedelmében: — Polónyi Gézának hívták. Ez a bemutatkozó pedig, amely egy küzdelmekben és eredményekben egyaránt gazdag, viharos és szédítő karrier beköszöntője volt, az ország határán folyt le, ahol a pozsonyi társadalom fogadta egyik hazatért száműzöttjét, Horn Edét. A kiegyezés után ugyanis, amikorra a kormányzón és egy-két Mikes Kelemenjén kívül minden emigráns megtért, az utolsó hazatérők között visszajött hazájába az emigráció egyik legtehetségesebb és legagilisabb tagja, Horn Ede is, aki a számkivetés szomorú napjaiban meglepő eredményekkel szolgálta a diplomáciában és sajtóban egyaránt az elnyomott ország ügyét. A pozsonyi hazafias német polgárok ekkor elhatározták, hogy a határon üdvözlik a visszatérőt, de mert a polgárság annyira német volt még, hogy egy magyar szónok sem akadt soraikban, a jogakadémia polgárságát kérték meg, hogy engedje át vezérét, Polónyi Gézát, üdvözölhesse ő a pozsonyi polgárok nevében az emigránst. E beszéde után baráti viszonyba léptek az őszes és képzett jogászvezérrel a balpárt vezérei: Jókai, Ghyczy, Csernátoni, Kazinczy Gábor és Tisza Kálmán is. Polónyi ekkor jött haza az Adriáról, ahol mint tengerész-önkéntes szolgált, végezte kitüntetéssel a jogot és bírói vizsgája után Pestre jött gyakorlatra. A királyi tábla felesketett gyakornoka és Simon Flórest irodavezetője lett egyszemélyben. 1872-ben nyitotta meg ügyvédi irodáját a Király-utca egy kis, rozoga házának egyik udvari szobájában. Az első hónapokban még maga pucolta a cipőjét és már 73-ban hét segéddel dolgozott a Kigyó-utcában. A legkeresettebb kereskedelmi és váltóügyvéd volt. Első bűnügyi szereplése a Thaisz rendőrfőkapitány védelme volt, igazi népszerűségét azonban azokkal a sajtóperi védelmekkel szerezte, amelyekben sok újságírót védett meg, akiket a hadügyminiszter állítgatott a bíróság sorompója elé és akiket a Polónyi védőbeszédei alapján felmentettek. A halpárt vezéreivel barátsága napról-napra erősbödött. Jókainak egyik híres választásánál, amely 72-ben a terézvárosi mandátumért zajlott le Radócza János ellen, bizalmi férfia is volt. Őt 1881-ben Szolnok küldte először a parlamentbe, mégpedig egyhangúlag. Még ez évben megtartotta szűzbeszédét egy külügyi kérdésnél. — Ezzel a beszédemmel, — szokta emlegetni, — nem vagyok ma, utólag megelégedve. Jelentéktelen ügyben peroráltam nem túlságos sikerrel. Rögtön utána azonban az igazságügyi budgetnél óriási hatású beszédet tartott. Maga Pauler igazságügyminiszter is kijelentette, hogy: — Ilyen nagyszabású beszéd kevés hangzott még el e teremben. Pártja valóságos demonstrációt rendezett , mellette, Németh Albert pedig, — e kor érdekes, kedves kuruca, az első magyar demokrata, — lelkesedésének extázisában ezt kiáltotta felője: — Végre megjött a függetlenségi párt első igazságügy minisztere. Mosolygott a Németh Berci jóslásán akkor mindenki, a legjobban maga Polónyi Géza. Ki merte volna akkor gondolni, hogy ez a kis, ellenzékieskedésre teremtett meddő pártocska hatalomra kerülhet és a Németh Berci kacagnivaló jóslata valóra válik?! Érdekes, hogy az 1881-ben függetlenségi és 48-as párt név alatt egyesült két párt egyetlen élő képviselő tagja, aki a párt születésétől a mai napig egyenlő lelkesedéssel és hűséggel tartott ki a zászló mellett: Polónyi Géza. Kívüle az akkoriak közül csak uixo.,isj. Pál él még. Az öreg Madarász ugyanis nem volt a párt tagja, csak hive. A többiek pedig későbbi ivásúak: Vázsonyi Vilmos.Amikor Vázsonyi Vilmos első beszédét tartotta 1901. december 3-án a parlamentben, akkor aplikálta a folyosón Mikszáth Kálmán ezt az anekdotáját, amelyet eredetileg először a Vészi szóbeszédekor mondott el. — Mi lesz odebenntl, — kérdezte a jó palóczs folyosón. — Szüzbeszéd. — És ki lesz a szűzszónok?— Vázsonyi. — Szép Ids szüzecske. Olyan, mint a Boccaccio hercegnője. Szeretitek a történetét? Egy hercegkisasszonyt feleségül kért a szomszédos hercegség uralkodója. A lakodalomnak a vőlegény székvárosában kellett megtörténnie. Az örömapa hát fényes kísérettel küldte leányát vőlegénye udvarába. A kíséretet azonban egy sűrű erdőben rablók támadták meg. A hercegkisasszonyt rabul ejtették, udvarát fogva tartották. Az erdő sűrű volt, az éjszaka sötét, a kisasszony kívánatos és a rablóvezér fiatal. Képzelhetitek, hogy mi történt? De mert a többi rabló is fiatal volt és egy sem volt fából, az egyenlőség nagy elve is diadalmaskodott. Másnap a gáláns rablók visszaadták a kiséret szabadságát, nem követeltek váltságot, a kelengyéből sem vettek el még csak egy hímzett papucsot sem és a hercegnő kíséretével meg is érkezett epedő vőlegényéhez, akinek örök hűséget esküdött s a nász is megtörtént az érintetlen, liliomtestü hercegkisasszonynyal Ilyen szűz a ti Vázsonyitok is. Előbb megjárta már az összes megjárható nyilvánosságok formáit és most egyszerre szűz lesz itt, mert itt előbb nem lehetett még szerepe senkivel. Bizony csak ilyen szűz volt ekkor már Pázsonyi. Hiszen már diákkorában pártot csinált és h ugyan fogyék kitalálni, vájjon milyen pártot csinálhatott? A gyöngébbek kedvéért eláruljuk, hogy egyetemi demokrata pártot. Már a véderővita alkalmával ő volt a diákság vezére és népgyűlési szónoka. Apponyi, Ugrón, Kaas Ivor társaságában már ekkor úgy magával ragadta nagy szónoki ereje a hallgatóságot, hogy Ugrón igy gratulált neki: — Fiam, fogunk mi még együtt vezérkedni. Minden népmozgalomban vezérkedett már, éltemért publicista volt, a községi demokrata párt megalapítója és vezére, amikor 1901-ben 3266 szavazattal győzött a Terézvárosban a Radócza 1792 szavazatával szemben. Amikor fellépett, még maga sem hitte, hogy legyőzheti fiatal pártja azt a hatalmas, régi klikket, amely a főváros győzhetetlen erejű urának látszott. 1901. szeptember 21-én tartotta a Royalban programmbeszédét, ahol úgy elragadta szónoki talentumával a polgárságot, hogy 28-án még egy beszédet kellett tartania a Vigalóban, ahol Bródy Sándor így mutatta be : — Bemutatom a demokrácia első bajnokát, akinek látnoki szemekkel jósolom meg, hogy vezére lesz még ennek az országnak. Az akkor tartott beszéde, amely egyike a legklasszikusabb magyar szónoklatoknak, biztosította Vázsonyinak mandátumát, így győzött aza modern szabadságharc, amelyben egy cérna Polónyi Géza ifjúkori arcképemint tengerész-önkéntes. Vázsonyi Vilmos jogászkorában. Budapest, csütörtök PEStI « APLÓ decemEer 25. SOí. szSm. 39