Pesti Napló, 1914. március (65. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-01 / 52. szám

teket s nem tudja megérteni, miért ne élhetne békében a magyar puszták népe és az orosz puszták népe ; a Kárpátokon inneni s a Kár­pátokon túli nyomorúság. «AiWWVtfVWVAA^(VVWI.VWVWWWV/VN/VN az ellenzék a 71 hajózási javaslatok ellen — „71 félrevezetett korona** — Bomba és külpolitika (Saját tudósítónktól) Hétfőn bevonul az ellenzék a képviselőházba, amelynek megcsú­­folt tanácskozótermét a tisztesség uralmának felvirradtával fertőtleníteni kell, mint azokat a lakásokat, amiknek ajtaján piros cédula int óvatosságra. A hajózási javaslatok vannak napirenden. A szövetkezett ellenzéki pártok nevében Rakovszky István szólal föl a hétfői ülésen. A javaslat ellen felszólalnak alkot­­m­ánypártiak és függetlenségiek is. * A főrendiház pénteki ülésén, amint azt meg is írtuk, felszólal báró Wesselényi Miklós koronaőr, a nagy Wesselényi unokája, Erdély egyik legtekintélyesebb mágnása, az or­szágnak első zászlósura és állásánál, személyi­ségénél, jelleménél fogva is kétszeres súlylyal jelentette ki, hogy a mai kormány, pártja ural­mának érdekében tévesen informálja, tudato­san félrevezeti a koronát. Ezt mondta a nagy­­méltóságú főrendek gyülekezetében az egész nemzet szíve, meggyőződése szerint Wesselé­nyi Miklós, aki maga az egyenesség, a becsü­letesség, a tiszta hazafiságnak inkarnációja. Erre a férfias nyilatkozatra gróf Tisza István miniszterelnök, Tisza Lajos unokája, burkolt gyanúsítással felelt, már az ő módja szerint, tihogy azt Lukács László testi-lelki barátjától várni lehet. Hogy ő tudja, miért ellenzéki Wes­selényi Miklós, ha a báró kiváncsi a dologra, amelyre célzott, neki meg is mondja! Tisza be­ledobta a közvéleménybe azt, hogy az ő ér­deme, hogy Wesselényi nem támogatja most a korrupció kormányát. Ami annyit is jelent­het, hogy támogatná, ha Tisza úgy akarná. Ám az igazság, a becsület, a szeplőtlen tisztes­ség nem maradhat alul. A koronaőr kérdőre vonta az Ertsey Péterek, Szász Pálok, Mándy Samuk, Horánszky Lajosok és zimonyi Schwarcok snájdig vezérét, nyílt ülésben szó­lította fel, mondja meg hát, mit értett tegnapi burkolt nyilatkozata alatt. Az igazmondó ne­­kiszoríttatván az igazmondásnak, szégyenletes vereséget szenvedett. El kellett mondania, hogy Wesselényi Miklós főispán korában megtámadta az akkori kormányt, hazafias­ be­szédet mondott, mire Tisza fölszólította őt le­mondásának benyújtására. Wesselényi be is nyújtotta lemondását és november 18-ika után a nemzeti küzdelem harcosai közé állott — szemben azzal a kormánynyal, amelynek fő­ispánja volt. A lényeg tehát az, hogy Wesse­lényi nem azért lett ellenzéki, mert le kellett mondania a főispánságról, hanem mint aktív főispán helyezkedett szembe hazafisága pa­rancsa szerint a saját kormányával és ennek az ellenzéki tényének lett a következése a fő­­ispáni székből való távozása, ami minden em­ber szemében erény, azt használta Tisza a ná­lánál sok fejjel magasabban álló, hozzáférhe­tetlen főúr burkolt gyanúsítására. Ez a meg­­futamodása, ez a veresége csúnyább eddigi bo­csánatkéréseinél is. A luftballonból kiáradt a levegő és a porondon a színes foszlányai ma­radtak.­­­ A kormány a debreceni szörnyű merény­letet is saját hatalmi céljaira használja ki, amikor kalandos külpolitikai érdekekért, bizo­nyára Berchtold és Czernin magas rokoni és baráti összeköttetései kedvéért, hajlandó meg­­torlatlanul hagyni az égbekiáltó bűnt, amit egyenesen a magyarság ellen követtek el. Jog­gal feltételezhetjük Tiszáékról, hogy az egész nyomozást zátonyra vezetik csak azért, hogy a román komitéval való szerelmi viszonyukat semmi se zavarja. A budapesti detektívfőnök első buzgalmában útlevelet kért, hogy aka­dálytalanul utazhassák esetleg Romániába, amerre az egész bűntett szálai, a tettesek nyo­mai vezetnek. Az útlevelet megkapta és vissza­jött Budapestre, csupán azért, hogy Sándor János belügyminisztert informálhassa. Úgy lát­szik, Budapestről gördítettek akadályokat a buzgó rendőr útja elé... www/wwwwvw/wwwwwww'yw­w . '■ 1 ’Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ .914'.­ már eins 1. '(52. szám.)' 3 / Budapest milliói A fővárosi kölcsön (Saját tudósítónktól.) Több, mint száz millióval lesz megint szegényebb a főváros, ekkora kölcsönt vesznek fel újra s ez nem azt jelenti, hogy hosszabb ideig el vannak látva a beruházások. Az utóbbi időben szinte min­den év száz millió kölcsönpénzt jelent, Buda­pest egyre-másra növeszti adósságait és mikor arról van szó, hogy a kölcsönt elköltse, száz­ezer korona a legkisebb egység. Horribilis tételek szerepelnek a mostani kölcsön felhasználásának programmjában is. A város, saját területeiből, nem csinál parkot, de két millióért sajátít ki parknak való terü­letet a Villányi-úton. Közegészségügyre na­gyon keveset költ, 60.000 koronát — itt taka­rékoskodnak — de a gázmű új igazgatósági épületére egy millió van felvéve,­­bizonyára azért, hogy minél fényesebb igazgatói lakáso­kat helyezhessenek el benne. Iskolai telkek megszerzésére két és fél milliót költenek — s a város telkei megint kihasználatlanul ma­radnak, 300.000 koronát akarnak fordítani a még tervben sem létező árverési csarnokra. Katonai ügy misztikus címén 2,150.000 korona szerepel és a fürdőkbe megint 1,700.000 koro­nát akarnak beleölni. Ezt a pazar bőkezűséget még súlyosabbá teszi az új kölcsön rendkívüli drágasága. Ilyen pénzszerzés és ilyen pénzkiadás jó ered­ményekhez nem vezethet. Ennek ismét pénz­ügyi válság lesz a vége, amint hogy a fővá­ros kölcsönszerzése nem is jelentheti azt, hogy kilábalt a financiális krízisből. A kölcsönügy részleteiről a következő tu­dósításunk számol be. A pénzügyi bizottság — mint jelentettük — a kölcsön megkötésére megadta a felhatalmazást, mire pénteken este dr. Bódy Tivadar alpolgármes­ter Krausz Simon bizottsági tag társaságában Ber­linbe utazott, hogy a kölcsön felvételére vonatkozó végleges megállapodásokat ratifikálhassa. Ez a Dresdener Bank­nál történik, amely a felveendő 150 millió névértékű kölcsön kétharmadát egy­maga vállalta. Ezzel a bankkal ma,­ a múlt nyáron történt kölcsönre vonatkozóan megállapodás 100 millió korona névértékű kölcsönkötvényre, de a tranzakció a porosz kormány váratlan közbelépése folytán meghiúsult. A pénzviszonyok jobbrafordul­­tával a Dresdener Bankkal újra megindultak a tár­gyalások s eredménynyel végződtek. A Dresdener Bank társul azzal a bankcsoporttal, mely a múlt év folyamán 60 millió korona függő kölcsönt bo­csátott a főváros rendelkezésére. Ennek a bankcso­portnak a Hitelbank, Kereskedelmi Bank és Pesti Hazai Első Takarékpénztár a vezetői, de részesedik a kölcsönben több más fővárosi pénzintézet is. A fővárosi bankok harmadrész arányban ré­szesednek a kölcsönben. A Dresdener Bank a maga kontingenséből egy részt átenged a londoni Lloyd­­bankháznak. A newyorki Morgen-cég állítólag azért lépett vissza, mert idő előtt került nyilvános­ságra, hogy ez a bankcég is részvesz a kölcsönben. Ho­gy a kölcsön milyen, lesz, hír. sivár.­. gnt ki, hogy a bankok valamivel 88% alatt veszik át a fővárostól a kötvényeket s valamivel 90% felett bocsátják nyilvános aláírásra. A fővárosi kölcsön feltételei tehát súlyosabbnak lesznek, mint az állam kölcsönéé, sőt bátran állítható, hogy a főváros sem vett fel eddig súlyosabb feltételű köl­csönt. A kölcsönről egyébként dr. Bárczy István pol­gármester szombaton a következő felvilágosítást adta: " Az árfolyamról eddig megjelent híreszte­lések kombinációk; tény az, hogy a kölcsönt sú­lyos és nehéz viszonyok között veszszük föl, de alig drágább az állami kölcsönnél, amit azért mondhatok, mert valamennyi ajánlat szerint is a differencia alig nagyobb egy százaléknál. A kölcsönre szükségünk van ugyan, de nem olyan égető ez a szükség, hogy minden körülmények között felvesszszük, úgy­hogy Bódy alpolgármes­ternek azt az utasítást adtam, hogy csakis elfo­gadható feltételek mellett kösse meg a kölcsön­ügyletet. Bódy szombaton délután kezdte meg Berlinben a tárgyalásokat; a tárgyalásokról te­lefonértesítést kapok; valószínűleg vasárnap alá­írják a megállapodásokat s ez esetben Bódy al­polgármester kedden hazajön s szerdán a köz­gyűlés elé terjesztjük a kölcsönműveletre vonat­kozó megállapodásokat. r^/N/VN/VVeVA/VVVN/VS/VV'VVVN/VV’VSl'VN/VVVVVN/V* A királyváró Albánia Esszad pasa Schönbrunnban Az albán hegyek közt nagy lelkesedéssel várják a skipetárok fejedelmüket, azaz: kirá­lyukat, mert, amint kiderült, az albán, törté­neti jogfolytonosság szerint az uralkodónak legalább azt a címet kell viselnie, mint a régi szultánoknak. Wied herceg tehát — mielőtt még trónra lépett — fejedelemből király lett, ami bizonyára nagyban hozzájárul Albánia konszolidálásához. Esszad pasa ma kihallgatáson volt Schönbrunnban; az audiencia után nem kis büszkeséggel beszélte, hogy a király igy szólt hozzá: Ön a Ferenc József-rendet rég meg-­­érdemelte. Esszad pasa a király előtt Bécs, február 28. A király ma délután egy órakor Schön­brunnban külön kihallgatáson fogadta Esszad pasát és az albán küldöttség tizenhét tagját. A király Esszad pasát a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki. Esszad pasa és az albán küldöttség délután két órára gróf Berchtold dejeuner-jére hivatalosak.­­ Bécs, február 28. Esszád pasa és az albán küldöttség tagjait a király ma délután egy órakor kihallgatáson fo­gadta. Buchberger konzul először is Esszád pasát mutatta be a királynak, azután pedig a küldött­ség többi tagjait. A király több, mint másfél óra hosszat beszélt a küldöttség tagjaival, akiket egyen­­ként megszólított és a velük folytatott beszélgeté­sekből kitűnt, hogy valamennyinek a magánviszo­nyait jól ismeri. A kihallgatás végén a király így, szólt a küldöttséghez: — Nagyon örvendtem, uraim, hogy önök ná­lam megjelentek. Remélem, hogy ezentúl egysége­sek lesznek és egységesen fognak dolgozni hazájuk­ért. Ha az albánok egyetértenek, akkor hazájuk jó­léte biztosítva van. Bécs, február 28. Esszad pasa kihallgatásáról a következőleg nyilatkozott egy hirlapíró előtt: — Mindenekelőtt megköszöntem a királynak a Ferencz József-rend nagykeresztjét, amelyet nekem adományozott. A király így szólt hozzám: „ön ezt a kitüntetést már régen megérdemelte, mert dicső­séggel küzdött hazájáért“. A király azután azt kér­dezte tőlem, hogy hogyan tetszett nekünk, amit Bécsújhelyen láttunk. Én azt feleltem, hogy bol­dogok volnánk, ha legalább egy kis másolatát lát­hatnánk odahaza annak, amit Bécsújhelyen lát­tunk. A király nagyon jó színben van és hangosan és erőteljesen beszélt, összesen húsz percig beszél­tem a királylyal, azután a küldöttség többi tagjait mutatták be neki. Wied herceg Szentpéterváron Pétervár, február 28. Wied herceg ma az anyacárnál volt kihallgat­­táson, majd Mária Pawlowna nagyhercegnőnél tett látogatást és reggelire a nagyhercegnő vendége, ott i*......

Next