Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-19 / 199. szám
I 10 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 10. (199. szám.) Hazaffyak és hazafiak 0 Míg a háború közöttünk nem termett, voltak hazaffyak és hazafiak. A szocialisták és más nemzetközi hitet vallók vetették meg ennek a megkülönböztetésnek az alapjait. Hazaffyaknak gúnyolták a szocialisták azokat, akik szívesen ismételgették, hogy a hazáért meghalni a legszebb halál. Akik alkalomadtán elénekelték a himnuszt, vagy ha mások énekeltek, kalapjukat levették. Akik fanatikusan vallották azt a meggyőződést, hogy e hazán kívül nincsen számunkra hely.Azok is megkapták azt a nevet, akik a harcias szellemnek csaptak propagandát és azt hirdették, hogy erős hadseregre van szükségünk, amely határainkat megvédelmezheti. Mindezekre a naiv emberekre rászórták a hazaffyban rejlő gúnyt és megvetést. A hazafiak, természetesen, ők voltak, ők, akik a hadsereg fölösleges voltát hirdették, akik szerint nemzeti határok nincsenek, elérkezett az általános testvériesség ünnepe és az egész világ egyetlen békés család. Ezeknél az okoknál fogva a haza minden külső szimbólumát eldobták maguktól. Ha a nemzeti himnusz akkordjai ütötték meg fülüket, közömbösen elfordultak, de az internacionálé ütemeinek hallattára, tiszteletteljesen kiegyenesedtek. A nemzeti színek ellen is averzióval viseltettek, míg a piros színt előszeretettel tűzték gomblyukukba. Így volt ez a háború kiütéséig. Mikor a nagy esemény szele megcsapott bennünket, hirtelen változás történt. A német birodalmi gyűlésen a szociáldemokrata képviselők megszavazták a háborús hitelt, holott máskor egy huncut krajcárt nem lettek volna hajlandók a hadsereg céljaira áldozni A vezérük még azonfölül kijelentette, hogy szives lélekkel a csatába induló katonákkal vannak. Az uniformisba öltözködött elvtársak a többiekkel együtt kiáltották, hogy éljen a háború, nemzeti szinű kokárdákat tűztek a mellükre, sőt uram bocsá', némelyik még azt is mondotta jó hangosan, hoch unser Kaiser. Franciaországban szintén ilyen hirtelen változott át a nemzetköziség nemzeti sovinizmussá. Jaurés temetéséről azzal oszlottak el a szocialista munkások, hogy most mennek ki a Berlin. Hervé, a legszélsőbb nemzetköziségapostola, a hazaffyak legelszántabb ostorozója, az útjába eső legelső kaszárnyába tért, egyenruhát és puskát kért, hogy a tűzvonalban harcolhasson. A miniszterelnök a háború kitörésekor Viviani, egy tőrül metszett szocialista volt. Viviani úr a francia néphez proklamációt intézett, amelyben a legvéresebb szájú hazaffakat megszégyenítő frázisokban kel ki a németek ellen — majdnem azt írtuk, a huncut német ellen — és boszúra, megtorlásra, fegyverbe szólít minden jó hazafit. Az európai szociáldemokráciának harmadik erős vára Belgium volt. Néhány nappal a nagy események megindulása előtt éppenBrüsszelben nemzetközi értekezletet tartottak a szocialisták a hazaffyak indította háború ellen. Az értekezleten Vandervelde, a híres belga szocialista vezér elnökölt. Elnöki megnyitójában keményen odamondogatott a háborút akaró hazaffyaknak. Most ugyanaz a Vandervelde miniszter lett a Brogaville-minisztériumban. Ez a minisztérium hazaffyasságán kívül még a klerikális bélyeget is viselte a homlokán. «— Vandervelde mégis tárcát vállalt benne és részt vesz annak a harcnak a szervezésében, aimelyet Belgium Németország ellen harcol. Hati háborúért lelkesedő tömeg az ablaka alatt a nemzeti himnuszt elénekli, levett kalappal jön ki az erkélyre és az utolsó sor elhangzása után nemzeti szólamoktól (mint ahogy a szocialisták a háború előtt mondották volna) hemzsegő beszéddel tüzelte a közönséget még lelkesebb hangulatra. Végezetül a magyar szociáldemokrata párt magatartásáról is meg kell emlékeznünk. A párt azt üzente a hadba induló elvtársaknak, hogy teljesítsék kötelességüket. Teljesítik is, mintha egy szálig megvadult hazafiyak lennének. Mindezek a momentumok azt bizonyítják, hogy az elv és gyakorlat között nagy a különbség. A béke idejében számtalanszor mondották ezt a szocialistáknak, de nem akarták elhinni. Most azután elhiszik. A katonanap (Saját tudósítónktól.) A budapesti utcasarkokon ismét kivirultak a Gyermekvédő Liga piros ernyői, de alattuk ezúttal nem az elhagyott gyermekek számára gyűjtöttek a fehérruhás leányok és hölgyek, hanem a harctéren küzdő katonák családjának felsegítése céljából. A gyönyörű napfényben, a lobogódíszbe öltözött utcákon, a virággal és nemzetiszínű szalagokkal díszített sátrak alatt vígan folyt a gyűjtés, sűrűn hullottak a fillérek, tízfilléresek, koronák, sőt bankók a zöld perselyekbe és bátran elmondhatjuk, hogy a jótékony hölgyek szép munkát végeztek, de nem volt nehéz dolguk, mert a katonák családja számára mindenki önként és kész örömmel adakozott. Soha ilyen lelkes, adakozó kedv nem volt Budapesten. 1848-ban hordhatták így az asszonyok ékszereiket a haza oltárára. Ma bezzeg nem kellett fortélyhoz folyamodni a gyűjtőknek, hogy megnyíljanak az erszények. A fiatal leányok és az asszonyok fáradhatatlanul járták az utcákat s nem egy buzgó leány két-három persely pénzt is gyűjtött. Ma nem vonultak a mellékutcákba a fiatalemberek, hogy kikerüljék a piros sátrakat és a körutakat, amelyeknek aszfaltján ifjú lányok kedves serege kérő tekintettel, nyájas, szelid szavakkal nyújtja a perselyt az ember felé. Ma nem kellett kérni, ma önként húzták elő tárcáikat az emberek. Tárcák és szívek egyformán megnyíltak arra a szóra: — A katonák családjának! A gyűjtők táborkara a Gyermekvédő Liga helyiségében volt, ahonnan autón robogtak ki az intézők különböző utasításokkal. A gyűjtés már korán reggel megkezdődött s legelevenebben a „Pesti Napló" Váci körúti háza előtt indult meg. A „Pesti Napló" nagyszabású hangversenyt rendezett az utcán a katonák családjainak javára. Erről a pompásan sikerült ünnepségről lapunk más helyén részletesen beszámolunk. Míg a külvárosokban már kora reggel megélénkült a sátrak környéke, a Belvárosban, ahol kissé későn ébred az előkelő világ, tíz óra tájban indult meg igazán a munka. A Nemzeti Kaszinó előtt Hadik-Barkóczy Endréné ült az urnák mellett, a Múzeum-körút sarkán Széchényi Lászlóné, a maga fejedelmi adományával kezdte meg a gyűjtést, a korzón pedig gróf Andrássy Gyuláné urnájába hullottak a bankók. Auguszta főhercegasszony, aki tudvalevően elvállalta a katonanap védnökségét és a legélénkebb érdeklődést tanúsította az egész akció iránt, Kistapolcsányban időzik gyermekeinél s igy nem volt módjában Budapestre jönni. Ennélfogva ezer koronát küldött gróf Tisza István miniszterelnöknek azzal a kéréssel, hogy ezt az összeget a katonanap céljaira juttassa el. Ennek megfelelően a miniszterelnök megbízásából titkára, dr. Latinovics Endre megjelent dr. Bárczy István polgármester nejének a Ferenciekterén levő gyüjtőurnájánál s átadta Auguszta főhercegnő adományát. Ugyanekkor dr. Latinovits Endre gróf Tisza István nevében kétszáz koronát juttatott Bárczy Istvánné perselyébe. A budai kerületekben is szép eredménynyel folyt a gyűjtés. A katonanap munkájában legjobban kivették részüket Lénárd Gyukiné, Kemény Lajosné, kékfestőné és Farkas Erzsike. A Budapest-Svábhegyi Egyesület hölgybizottsága Hönich Henrikné, báró Madarassy Beck Irén vezetésével szintén nagy gyűjtést rendezett. A gyűjtésen a következő hölgyek vettek részt: Bárdossy Ilus, dr. Barna Károlyné, Bischitz Stefi, Fischer Stefi, Freidiger Irén, Fischer Edith, Egán Edéné, Gulden Lia, Hecht Edith, Hegyi Laurtné és Ilonka, Koisch Ili, Kőszegi Erzsi, Lőwh Renée, Lóránt I Zsigmondné, Morlin Imréné, Politzer Albertné és Klári, Radó Richardné, Ráskai Margit, Reiter Irén, ifj. Róth Béláné, Sváb Lajosné, Erna és Mici, dr. Teltsch Béláné, Urbán Sándorné, Wagner Jolán. Este kilenc órakor megkezdték az összegyűjtött pénz olvasását. Az eredmény körülbelül 100.000 koronára tehető. Az olvasás még folyik. WVWIWWWWWWWWWWAWAVWWW Az itthonmaradottakért (A hadsegélyző-hivatal) A Budapesti Tudósító felhívást közöl, amely szerint a hadügyminiszter, a magyar honvédelmi miniszter és az osztrák honvédelmi miniszter az egész fegyveres erőre kiterjedő önkéntes hadsegélyezés központi hatóságaképpen kölcsönös egyetértéssel Budapesten és Bécsben egy-egy hadsegélyző-hivatalt szerveztek. E hivatalok vezetésére egy-egy magasrangú tábornokot rendeltek, akinek munkaköre kiterjed az önkéntes segélynyújtás minden nemére. Kivételt képez ez alól a beteg- és sebesültápolás, amely teljesen kialakult külön szervezettel bír (Vöröskereszt Egylet), valamint a behívott katonák családtagjainak segítése. Hivatalos jellegüknél fogva feltétlen részrehajlatlanság mellett óhajtanak a hadsegélyző-hivatalok céltudatos irányt adni a monarkiában már megindult egész nagy segítő mozgalomnak és központjai óhajtanak lenni minden ilyen hazafias törekvésnek. Különös gondot fognak arra fordítani, hogy a segélynyújtás a gyakorlati élet kívánságainak is teljesen megfeleljen. E hivatalok egyúttal az önkéntes segélynyújtás központi tudakozóhelyei is. Ezek alapján felszólítanak mindenkit, aki az elmondottak értelmében a hadsegélyezés terén közreműködni óhajt, hogy a cs. és kir. hadügyminisztérium hadsegélyező hivatalához (Kriegsfürsorgeamt des k. u. k. Kriegsministeriums Wien, IX/3., Swarzspanierstrasse 15.), illetőleg a honvédelmi minisztérium hadsegélyező hivatalához (Budapest, TV., Váci utca 38.) forduljanak. E hivatalok mindegyike elfogad pénzado- mányokat a segélynyújtás bármilyen céljaira s ezeket haladéktalanul eljuttatja rendeltetésük helyére. Gyüj-t tenek mindenféle adományokat a háborúban elesett, vagy a hadi fáradalmak következtében elhalt harcosaink özvegyei és árvái számára, úgyszintén gyűjtik a harcmezőn álló katonáinknak szánt adományokat és egyáltalán oda törekednek, hogy a segélynyújtás minden módját elősegítsék és szervezzék. A közönség figyelmét felhívják arra, hogy a gyorsan romlásnak induló cikkek adományozása nem kívánatos. A segélynyújtás legalkalmasabb eszköze a készpénz. Mindkét hivatal a monarkia összes nyelvein levelez. (Ferenc Ferdinánd árváinak jótétte) Bécsből jelentik: Ferenc Ferdinánd és neje kiskorú gyermekei gyámhatósági jóváhagyással, négy egyforma részben, összesen hatezer koronást ajándékoztak az osztrák és magyar Vörös Kereszt- nek, valamint az Ausztriában és Magyarországon elesettek árváit és özvegyeit segítő hivatalnak. (Kétszázezer koronás adomány) Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát 200.000 korona értékű magyar földtehermentesítési kötvényt utalt át a miniszterelnökségnek, mint a magyarországi Szent Benedek-rend adományát, a háború okozta szükségletek fedezésére. (Hol fizetik ki a katonai kárpótlást?) Az Országos Gazdasági Bizottság közlése szerint a katonai célokra átvett lovakért és szállítási eszkö-zökért járó kárpótlási összegeket a postatakarékpénz- tár útján fizetik ki. Az, akinek ilyen követelése van, a lóállítási igazolványnyal (kékszinü nyilvántartó lap-pal, kékszinü elismervénynyel) az illetékes adóhivatalnál jelentkezik, amely ezeket az igazolványokat, illetve elismervényeket az igényjogosultak és a kifiizetendő összegek jegyzékének összeállítása és a posta- takarékpénztárnál való megfelelő utalványozása végett bevonja és az átvett okmányok helyett fehér színű átvételi lapokat ad. A kárpótlást annak utalványozzák, aki a bevont szállítási igazolványokon (kék nyíl- vántartó lapmásolatokon kék elismervényeken) jogosult tulajdonosnak van megnevezve. Ha nem az elis-' mervényen megnevezett tulajdonos mutatja be az igazolványt az adóhivatalnál, a kárpótlási összeget bírói letétbe helyezik. A postatakarékpénztári utalványt azután a posta mindenkinek a lakásán kézbesíti. (A segítő-akció) A főváros megbízottai kedden fejezték be a had-bavonultak családtagjainak összeírását és a főváros vasárnaptól kezdve folyósítja a segélyeket. A főváros környékén levő községek közül Újpesten, Kispesten, Budafokon és Rákospalotán e héten megtörténik a hadbaromiltak családtagjainak összeírása; a többi községekben az elöljáróság még nem intézkedett. A belügyminisztérium tisztviselői kara a hadba-, vonultak családtagjainak 2710 koronát adományozott.. Dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek 2000 koronát adott ugyane célra. • Az államvasutak hadbavonult napikeres alkalma-zottait, akik a vasútnál nem voltak már legalább egy évig alkalmazásban, a vasút nem részesíti állandó ellátásban. Épp ezért az államvasutak részéről igazolványnyal ellátott , napibéres alkalmazottaknak segítésre szorult családjait az állam részéről illeti meg a, mozgósítási segély, összeírás végett a lakások szerint illetékes kerületi, vagy községi elöljáróságnál kell tehát jelentkezniök.