Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)

1915-05-15 / 134. szám

­ Szombat *PBSI I NAPLÓ 1915. m­ájus 15, utólag még jobban megerősítse, bár meg van ez már erősítve, hogy a szövetségesek első támadásának ellenállni tudjon. Lezask és Szreniava—Jaroszló, Radymna és Przemysl lesznek most azok a támaszpontok, ahol a kimerült orosz menetelő oszlopok némi pihe­nőt és ellenálló erőt találhatnak, feltéve, hogy a m­i csapataink, amelyek rendkívül mozgé­kony s nehéz és legnehezebb tüzérségükkel az ellenséget nyomon követik, erre még időt en­gednek nekik. Minden ellenállás azonban kér­déses lesz ha az orosz galíciai nyugati had­sereg nagy része katasztrófába kerül és még Przemysltől délnyugatra a hegyekben ártal­matlanná teszik. (Reichspost.) Japán új ágyukat kül­dött az orosz frontra Genf, május 14. Pétervárról táviratozzák a Temps-nak, hogy a japán kormány új ágyukat küldött az orosz frontra. Ezek az ütegek a legmodernebb típusúak, Oagata japán tüzérezredes találmá­nyai. Húsz japán tüzértiszt is elutazott az orosz harctérre az új ágyukkal. Páris, május 14. A Temps arról értesül, hogy Japán mo­dern építésű ágyukat küldött az orosz frontra. Az ágyú Ogata ezredes találmánya, négy részre szedhető szét, mindegyik részt négy ló húzza. Az ágyukkal együtt 29 japán tüzértiszt is érkezett Oroszországba, hogy az ágyuk mellett szolgálatot teljesítsenek. A német—francia­angol háború French jelentése az yperni harcokról Rotterdam, május 14. • " " "French legutóbbi jelentése az Ypern kö­rüli harcokról azt mutatja, hogy az angolok egyre közelebb húzódnak Ypernhez és egy­másután vesztik el Ypernt védő jól megerősí­tett hadállásaikat. Az egyik jelentés szerint május 12-től kezdve a németek szakadatlanul ágyúzták az Ypern előtti állásokat, a másik jelentés pedig azt a beismerést tartalmazza, hogy a németek a Meenen felé vezető utat Yperntől északra és keletre oly hevesen bom­bázták, hogy több angol lövészárkot teljesen elpusztítottak és az angolok számára használ­hatatlanokká tettek. Rotterdam, május 14. Az angol hadsereg tizenkét nap alatt a hiva­talos veszteségjegyzék adatai szerint 1420 tisztet vesztett. A franciák és angolok veszteségei az Arras körüli harcokban Rotterdam, május 14. Angol és francia jelentések bővebb részle­teket tartalmaznak az Arras körül folyó har­cokról, amelyek az angol és francia csapa­tokra igen súlyos veszteségekkel jártak. A Times szerint Arras és a tengerpart kö­zött három helyen folyt rendkívüli arányú ütközet. Az angol gyalogság szombaton kezdte meg a támadást Aubers magaslatai ellen és heves tüzérségi tűz után elfoglalta a németek e­lső lövészárok-vonalát. Az angolok nyomban elhelyezkedtek ezek­ben a lövészárkokban, amelyek már teljesen össze voltak lőve és az indiai csapatokkal együtt rohamot indítottak a második lövész­ároksor ellen. Itt azonban a német gyalogság heves tűzzel fogadta őket. A német katonák elhagyták lövészárkaikat és gépfegyvereikkel pokoli tüzet indítottak az angolokra, akik már Haubourdin közelében érezték magukat. De a németek újabb csapatokat kaptak Lille kör­nyékéről és hátraszorították az angolokat. Még eddig egyetlen ütközetben sem volt ak­kora a veszteségünk, mint ebben — mondja a Times. Egy Havas-jelentés szerint az Arras körüli ütközetekben nagyon sok magasrangú francia tiszt esett el. Egy dandárparancsnok is meg­halt, egy ezredes súlyosan megsebesült és négy őrnagy közül három elesett. Egy őszinte angol hang Németország csillaga emelkedőben London, május 14. A Daily Mail írja: Néhányan közülünk kezdik belátni, hogy a mai óriási feladat nem az, visszaszorítani a németeket, hanem meg­állani ott, ahol ma vagyunk. Ma Németország csillaga emelkedőben van. A lap a továbbiakban kifejti, hogy a né­met főhadiszállás jelentései rendesen megfelel­nek a tényeknek. Figyelemreméltó azonkívül az is, hogy a jelentéseket pontosan adják ki. A német támadások rendesen napkeltekor in­dulnak és este elsürgönyzik a jelentéseket az egész világba. Meghosszabbítják a mandátumokat Angliában Manchester, május 14. A Manchester Guardian londoni jelentése sze­rint abban esetben, ha a háború 1916-nál hos­-­­­szabb ideig tart­­, nem rendelik el a választásokat. A szándék az, hogy a mandátumokat meghosszab­bítják addig az időig, amíg a háború befejezést nyer. Törökország A Dardanellák ostroma A szövetségesek 20.000 embert vesztettel­ Bécs, május 14. A Südslavische Korrespondenz konstantiná­polyi távirata szerint a török csapatok rendszerint éjszaka támadják meg a Gallipoli-félszigeten part­raszállott szövetséges csapatokat és mindannyiszor visszaszorítják őket azokból az állásokból, melye­ket nappal hajóik tüzérségének fedezete alatt el­foglaltak. E harcok rendkívül hevesek. A török csapatok példátlan halálmegvetéssel, gyakran hét szuronytámadást intéznek egymás után a szövet­séges csapatok ellen. A törökök nem zsákmányol­nak foglyokat, e harcokban csak halottak és se­besültek vannak. Ali-Burnunál és Kaba-Tepénél vannak a legvéresebb harcok és bár eddig még végleges eredmény nincs, a szövetségeseknek­ na­gyon csekély kilátásaik vannak. A törökök is sú­lyos vesztségeket szenvedtek, de az ellenség már is több mint húszezer embert vesztett. Orosz álmok Imbroszt és Tenedofist is akarják Bécs, május 14. A Südslavische Korrespondenz-nek jelentik Szófiából. Miljukov orosz kadetpárti vezér nyilat­kozata, hogy Oroszország igényt tart Imbrosz és Tenedosz szigetére, amelynek birtoka Konstanti­nápoly és a tengerszoros birtokával szorosan ösz­szefügg, nagyon rossz benyomást tett Londonban. Úgy látszik, hogy Angliában Oroszország mindin­kább növekvő követelései bizonyos idegességet okoznak, annyival is inkább, mert a tengerszoro­sért folyó küzdelemben tényleg Anglia hozta a leg­súlyosabb áldozatokat, míg Oroszország beérte azzal, hogy a Boszporus előtt néhány értéktelen tüntetést rendezzen. Tekintettel arra, hogy Angliában már kezdik megismerni az oroszok galíciai nagy vereségének mértékét, Miljukov a legrosszabb időben állott elő Oroszország követelésivel. Nagyon kétséges most már az is, hogy Oroszország az Odesszában össze­gyűjtött haderőt, amelyet Törökország ellen szánt, nem lesz-e kénytelen más felé irányítani. Anglia közvéleménye a nyugat-galiciai események miatt meg van döbbenve. Visszavert ellenséges hajótámadás Athén, május 14. Tenedosból és Mityleneből érkezett leg­utóbbi táviratok megerősítik, hogy az angol­francia hajóraj legutóbbi heves bombázását a Kilid Bahr valamennyi erődje, amelyeket a Nagara-erődből támogattak, erélyesen és pon­tos lövésekkel viszonozta, noha az angolok egy nappal előbb azt állították, hogy a Kilid Bahrt­­ elhallgattatták.­­ Az elsülyesztett Goliath menekültjei Amsterdam, május 14. Az itteni lapok hágai jelentése szerint az­l­sülyesztett Goliath angol páncélos-cirkáló legény-­­sége közül húsz tisztet és 150 tengerészt mentet­­tek meg Londoni levél Chaos Angliában Anglia közvéleménye már hosszú idő óta zavarog, elégedetlenkedik. Az angol hadsereg franciaországi veszteségeiről s­zóló hasábos listák elrettentő mély benyomást tettek. A la­pok büszkeséggel sorolták fe Nagybritannia győzelmeit a régebbi időkben, az alantik, a mahdi, a Szudán, a Tibet és a Délafrika ellen folytatott háborúkat. A közvélemény azonban jól tudja, hogy a maihoz hasonló háborúban Angliának még nem volt része és a hadviselés ezen módját az angol temperamentum nem szíveli. Anglia nem lelkesedik ezért a háborúért és soha Angliában nem is volt lelkesedés. De hosszú időn át azt hitték hogy a Németország elleni hadjárat jó üzleti vállalkozás lesz. Azt hitték, hogy most fényes alkalom kínálkozik a hatalmas német kereskedelem legyűrésére, mely már-már azzal fenyegette Anglia keres­kedelmét, hogy végképpen tönkreteszi. A há­ború eszméje ilyképpen a jó üzleti vállalkozás színében eléggé népszerű volt Angliában. An­glia bízott Kitchenerben, aki egy ízben, a búr háború idején még megmentette. Anglia gaz­dag és terveiben számíthatott a hatalmas orosz hadseregre, a maga óriási tengeri haderejére és Franciaországra, valamint Belgiumra, me­lyek Angliáért készek voltak a szárazföldön harcolni. Ma azonban Anglia elérkezett a világhá­ború színjátékának második felvonásához és ma már tisztán látja, hogy a darab nyilván tragédia, Anglia tragédiája. Az angolok kény­telenek voltak megtudni, hogy egyre-másra veszítik el csatahajóikat, hogy Neuve Cha­pelle mellett 1200, Ypern mellett 900 tisztjük elesett. Megtámadták a Dardanellákat oly vak­­merőséggel, melynek gyökerét a viszonyok tel­jes félreismerése képezte és amely támadást a szultán katonái véresen visszaverték. E táma­dásnál az angol haditengerészet nagyobb vesz­teséget szenvedett, mint Trafalgar óta bármely más tengeri csatában. És mindezen áldozatok­kal Anglia semmiféle eredményt nem ért el, ellenben presztízse az egész világon, különösen azonban a mohamedán világ előtt súlyos csor­bát szenvedett. Mind e bajokhoz hozzájárul még az is, hogy Oroszország katonai helyzete napról­napra kétségbeesettebbé válik. A francia szö­vetséges immár képtelen arra, hogy csapatai­nak borzalmas veszteségeit csak megközelítő­leg is helyrepótolja. Belgium pedig úgyszólván teljesen kimerült, hadserege megszűnt. És az­után e szövetségesek ma már követelésekkel lépnek fel, pénzt akarnak, Oroszország pénzt kér Angliától, hogy a külföldön rendelt nagy­mennyiségű lőszert kifizethesse, Belgiumot is Angliának kell pénzelnie és angol pénzre vár Szerbia is. Anglia reményeiben és várakozásaiban igen keservesen csalódott és az angol népnek önmagába vetett bizalma megtörött. Minden­felé óriási a c­acs. Az angol miniszterelnök az alsóház ülésén kijelenti, hogy Anglia szerve­zete rossz és még távolról sem közelíti meg Németország szervezetét. Hamarosan bizottsá­got küldenek ki, hogy a helyzeten javítson, de néhány nap múlva kitűnik, hogy ha e bizott­ság a maga­ eszméit meg akarná valósítani, úgy összeütközésbe kerül Kitchener lord ter­veivel. Az yperni lövészárkokból keserves segély­kiáltás hangzik el. Ha hamarosan nem küldtek ide több embert és több lőszert, akkor rövi­desen itt már nyoma sem lesz az angol had­seregnek. És ugyanakkor az Angliában min­den eszközzel, csalogatással, ígérgetésekkel fo­lyó toborzás szánalmas eredményeket mutat, a legnagyobb hadseregfelszerelési és lőszerké­szítési telepeken pedig lassan-lassan megszű­nik a munka. Amerikai munkaerőt akarnak hozni és közbejő a Lusitania végzetes esete.

Next