Pesti Napló, 1915. június (66. évfolyam, 151–180. szám)
1915-06-08 / 158. szám
PESTI NAPLÓ 1915. június 9. 13 Mz Mdria szabadsága és a Balkán i „mare nosmo", Szerbia és Görögország (Saját tudósítónktól.) Az olasz politika Macchiavelli tanításának e tételéhez alkalmazkodik: „Hogy Romulus megölte Remust, ez természetesen becstelenség; de amikor a célt tekintjük, a becstelenség másodrendű, a becstelenség a történelemé lesz, elfelejtik s a becstelenekből becsületesség lesz." Abban a korban, mikor a mostani olasz politika mesterének tanításai érvényben voltak, Rafael és Michelangelo nem terhetett egy lépést az utcán, Rómában, kézi és oldaltőr nélkül; mindig barátaik és tanítványaik kísérték, hogy egy-egy gyilkos támadástól, melyet riválisaik nyíltan és titokban terveztek ellenük, megóvják. Olaszországgal való szövetségünkben tulajdonképpen szorgalmasabban kellett volna tanulmányoznunk az orozva támadás olasz filozófusainak cinikus tanításait s ebben az esetben nem ért volna bennünket semmi kiábrándulás. Anglia a mi kárunkon tanul, Franciaország pedig már régóta ismeri s ugy is bánt vele. Az olasz kormány politikáját a maga egész meztelenségében most kezdik megismerni a Balkán-államok is. Most derül ki, hogy Olaszország Valona megszállásával tulajdonképpen nem akar sem kisebbet, sem nagyobbat, mint az Adriai-tenger elzárását és uralmát, meg akarja valósítani a , mare nostro" („a mi tengerünk", már mint Olaszországé) elvét, hol csakis olasz önkény, olasz tengeri szabályok uralkodnak s akkor zárhatja el a monarkiától és a Balkán népeitől a tengert, mikor neki tetszik, terrorizálhat, diktálhatja akaratát, kényszerítheti árucikkeit, megakadályozhatja a hajózás és kereskedelem szabadságát, elzár mindenkit a tengerentúli kereskedelmi összeköttetéstől, egyszóval terrorizálhat és zsarolhat neki tetsző és neki alkalmas időben. Ebben a kérdésben közvetlen érintve vannak Törökország, a Levante, Görögország, Albánia és a többi Balkán-államok valamenynyien. Az otrantói szoros és Valona birtoklása Olaszország részéről oly egyoldalú, hogy előbb-utóbb súlyos konfliktusba kellett volna jutnunk miatta, még akkor is, ha a mostani háborúnk ki nem tör Olaszországgal. Ha Szerbiának sikerülne a béketárgyaláson kijutni az Adriai-tengerre, érdekeink vele és különösen Görögországgal összhangban volnának. A Balkán-államoknak egy világháború tanulsága volt szükséges, hogy gazdasági érdekeiket a monarkiával való kölcsönös egyetértésben egyszers mindenkorra pecsételjék meg. Nikita a kis törpe Viktor Emánuel alig kapott más hozományt, mint a cári rokonságot és egy-két balkáni trón rokonságát, ám a Nyegus-dinasztiát a montenegrói nép már most sem szívesen látja és különösen a mostani háború annyira összehozta a cernagorcokat a szerbekkel, hogy a legkomolyabb formában beszélnek egy öszszeolvadásról. Maguk is belátják, hogy az ő „királyságuk" a legendás nagy kalap csupán s nem bírják el Nikita „király" igényeit. Bármint is alakul a jövő, jellemző, milyen magatartással van Szerbia „legújabb" pártfogója Olaszországgal szemben. Salandra kapitóliumi beszédében, amint tudvalevő, Szerbia érdekében is prókátori beszédet mondott s az egész olasz intervenció ürügyéül tulajdonképpen a szerb hadüzenetet okolta meg, melyről őt nem értesítette a monarkia. A szerb körök viszont nagyon jól tudják, hogy az Olaszországgal való adriai megállapodásunk egyik sarkpontja az, hogy Szerbia, mint Oroszország szövetségese, nem juthat ki az Adriai-tengerre. Ugyanaz a Viktor Emánuel és ugyanaz a törvényhozás nyitotta meg időről-időre ezt a megállapodást, mely most ürügyül Szerbia megtámadását hozta fel. Az olasz macchiavellizmussal tehát alaposan tisztában lehetnek Szerbiában is. Elvégre, ha Szerbia az Adriára jut, éppen úgy nem akarja beérni a puszta makkaroni termékekkel, mint a monarkia népei sem. A „mare nostro" az olasz nagyzolás egy vakmerő gyümölcse, melybe előbb pusztul bele Itália, mint a monarkia és a Balkán. A Balkán népeinek érdeke délről és keletről egyformán fenyegetve van; gazdasági érdekük, exisztenciájuk és erősen fejlődő kultúrájuk fenyegetve van. A nagy macska és a kis egerek parabolája — Oroszország és a Balkán — most válik el s talán nem egészen mellékes, hogy egyenkint, vagy egyszerre fogja őket felfalni. L k. Népfölkelőink a tábori csapatszolgálatban A főhadiszállásról jelentik: A béke hosszú periódusa alatt sok helyütt téves nézet alakult ki a népfelkelőkről. Nemritkán népfelkelők alatt olyan embereket értettek, akik testileg már nem voltak teljes értékűek. A most folyó háború azonban bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a népfelkelők nemcsak tökéletesen és teljesen megfelelnek bármily helyzetben is kötelességüknek, hanem hogy mint a bátrak legbátrabbika a legteljesebb módon veszik ki részüket a hadsereg nagyszerű haditényeiben. Az érett férfiak, akik túl vannak már a harminckettedik éven és akiket az uralkodó fegyverbe szólított, mindnyájan lelkesedéssel engedelmeskedtek e hívásnak és büszkeségüket látják abban, hogy atyáikhoz és elődeikhez hasonlóan járjanak el és azokat bátorság és önfeláldozás tekintetében még felül is múlják. A népfölkelő katonák mindnyájan a legszebb férfikorban állanak, legnagyobbrészt biztos állással és saját tűzhelylyel bírnak, akik otthon tudják nejüket és gyermekeiket. Meg van bennük a szükséges komolyság, hogy mérlegeljék, milyen nagy dolgok állanak kockán e hatalmas küzdelemben. Jól tudják, hogy tényleg házukat és tűzhelyüket, nejüket és gyermekeiket védelmezik az ellenséggel szemben, ha a legfelső sorban megállják helyüket és segédkeznek annak elhárításában, hogy az ellenség ne törhessen be a drága hazába és ott ne foglalhasson tért. Népfölkelőink komolyan és méltósággal végzik nehéz szolgálati kötelességeiket és közben kitűnnek nagyfokú önfeláldozásukkal, mely bizonyára meghozza gyümölcseit. Bár a katonáskodástól már rég elszoktak, mégis nyomban beleélték magukat ismét és ma büszkeséggel a hadban álló csapatok legjobbjai közé számíthatják magukat. Mindazonáltal a belföldön sok helyütt az a nézet uralkodik, hogy derék népfölkelőinket csupán a tápvonalak szolgálatának ellátására, vagy pedig a csataterek átvizsgálására használják fel. Ez helytelen nézet, mert már hónapok óta kitűnő módon küzd számos nép, fölkelő zászlóalj és népfölkelő ezred a legelső sorokban, úgy hogy működését még magas és lertmagsabb helyről is ismételten ily módon méltányolták. Nagy igazságtalanság volna derék népfekelő csapatainkkal szemben, ha nem jutna a nyilvánosság tudatára az a tény, hogy ezek a csapatok kiváló módon küzdöttek. A harcoló csapatoknak alkalmazott számos kitűnő népfölkelő ezredek közül különösen azok tüntették ki magukat, amelyek a 13. 15., 26., 31. és 96. számú ezredekből formáltattak. Már 1914. év augusztusának végén Orosz-Lengyelországban a Visztula mentén, azután szeptember elején Puszno Godowskie mellett (Lubsintól délre) kitűntek, kivált a M. számú népfölkelő gyalogezred szeptember 9-én Pozgslo major melett Működésük legfényesebb periódusát az október havában folyt őszi hadjáratban a Visztula menti terepek biztosítása képezte. Feladatuk volt a Sandomierz-Soles-vonal biztosítása és az első hadseregnek Ivangorod felé való fedezése. Napról-napra az egész aroonalon harcban állottak és különösen az éjszaka folyamán voltak kénytelenek ismételten erős orosz támadásokat visszautasítani. E teljesítmények jutalma nem maradt el. Nemcsak a csapat parancsnok, hanem Dankl lovassági tábornok hadseregparancsnok is igen meleg dicsérettel tüntette ki e csapatokat. De e hadosztály tevékenységét talán a legjobban Richard vezérőrnagy, az akkori sandomierzi hadosztályparancsnok egyik rendelete méltányolja, amely a többek között ezeket mondja: — Az 1914. évi október 13-tól 27-ig a Visztula menti terep biztosítására irányuló hadműveletek örök időkre dicsőséges lapját fogják képezni az osztrák-magyar népfölkelők történetének, mely műveletek sikeréhez e bátrak mindenike a legteljesebb mértékben hozzájárult. A fentebb vázolt akcióval közvetlen kapcsolatban következtek 1914 november 1-én és 2-án az Opatówka mellett, Sandomierztől északra folyt küzdelmek, amelyekben a 13. és 15. számú ezredek nagyobb, Rosski mellett áttört saját erőket szabadítottak ki és ugyanott elvesztett ütegeket szereztek vissza. Ez akció alkalmával igen sok foglyot ejtettek. Itt aratta az újonnan felállított 6. számú népfölkelő gyalogezred is első sikereit. A hadseregparancsnok ennek a hadosztálynak teljesítményeit különös elismeréssel kiemelte és a többi között a következőket mondja: — Az Opatówka melletti harcok, különösen pedig a Rosski mellett Mindszentek napján lefolyt véres küzdelmek után Ausztria-Magyarország hadseregei büszkeséggel és csodálattal emlegetik népfölkelő csapataink nevét. A Krakó mellett folyt harcokban november végén ez a népfölkelő hadosztály mindig ott került küzdelembe, ahol nagy veszély volt és e derék csapatoknak mindenkor sikerült megfelelni a részükre kijelölt feladatoknak. Mint Krakó helyiőrségének egy része három izben rendezett sikeres kitörést és a hadosztály. Végül az 1914. november 22. és 25. közötti véres napokban Novy Korozum mellett a Nida folyása menti vidéket forszírozta, és súlyos támadások dacára december 24-én oly állhatatosan illotta meg helyét, hogy ezáltal az egész I. hadsereget fenyegető nagy veszedelmet elhárította. Ez csak egyike a háború ama számos fejezeteinek, amelyekben a népfölkelő csapatok mgmutatták, hogy lépést képesek tartani az ifjabb csapatokkal is. Dicső haditényeik méltó helyet biztosítanak a népfölkelők seregének a népek e hatalmas küzdelmének történetében. Budapest, június 7. A honvédelmi miniszter Bécsben, Bécsből jelentik: Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter ma este Bécsbe érkezett