Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)

1915-08-25 / 236. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 25. 3 A háború eseményei Kovelyt Puchalle osztrák-magyar csapatai elfoglalták —­­Az 1200 kilométeres orosz front kettészakítva — Bresztlitovszknak újból elfoglaltunk egy erődjét — József Ferdinánd csapatai a Pulya torkolatánál megverték az oroszokat — Kövess tábor­nok és Bajor Lipót csapatai tovább nyomulnak előre — Kovnótól délre és keletre folyik az oroszok üldözése — Nehéz tüzérségünk elnémítja az olasz ütegeket — .4 doberdői fensikon futnak az olaszok — Nagy török győzelem Anafortánál — A németek franciaországi frontja az angolok szerint áttörhetetlen — Napi eredmény foglyokban: 8401 Elfoglaltuk Kovelyt, — ez a mai nap szenzációs eseménye. Puchallo táborszernagy hadseregéhez tartozó osztrák-magyar és né­met lovasság az oroszok üldözése közben be­vonult Kovelybe és onnan megállás nélkül folytatja előnyomulását a kovely—breszt­litovszki vasút mentén északnyugat felé. Kovely elfoglalása stratégiai tekintetben jóval jelentősebb Lublin és Cholm elfoglalásánál és fontosság tekintetében Varsó és Breszt-Litovszk után mindjárt a harmadik helyre tehető. Elsősorban nagy vasúti csomópont — ötfelé fut ki onnan a vasút és mind stratégiai vasút, — másodszor pedig a középponti Lengyelország várnégyszöge (Ivangorod, Varsó, Novogeorgievszk, Grodno, Breszt-Litovszk) és a volhíniai várháromszög (Luck, Dubno, Rovno) között stratégiai összekötő­kapcsot alkot. Elfoglalásával tehát a nyugati Oroszország északi része elszakadt a délkeleti résztől és ez az elszakadás egyúttal ketté­szakította az orosz hadseregnek a rigai öböl­től a Besszarábiáig húzódó 1200 kilométeres arcvonalát is. Amit tehát Breszt-Litovszknak kellett volna teljesíteni, azt most itt már Kovely elfoglalása teljesítette. Kovely elejével a volhiniai orosz vár­háromszög egy zsákutcába került, amelynek egyik kinai falát a rokilnoi mocsarak, a má­sik falát pedig a mi birtokunk, Galícia al­kotja és így a várháromszöghöz csak a dél­oroszországi Ukrajnán keresztül férkőzhetik és tarthat fenn stratégiai összeköttetést Orosz­ország. Kovelyt az oroszok kiürítették, a vá­rost magát tehát most nem védték, de Vladi­mir-­Volinski felé, annak tartására hetek óta SZÍVÓS védelmet fejtettek ki, és mikor csapa­taink a tegnapi hivatalos jelentés szerint Turiskig haladtak előre, további ellenállást már meg sem kísérlettek, hanem csapataink­nak a húszezer lakosságú várost átengedték. Az már mindenesetre az orosz haderő gyenge­ségére mutat, hogy ilyen fontos stratégiai po­zíciót a végső fokon ugyan, de mégis kard­csapás nélkü­l adnak fel és először juttatták az orosz hadsereget abba a helyzetbe, hogy frontra menthetetlenül kettészakíttassék és az északi és a legdélibb részek egymástól el­választassanak. Kovely elfoglalása feltétlenül éreztetni fogja hatását a keletgalíciai hadi­állapotokra is, és ha Kovelytől a Rovno felé ivő vasút mentén megindulnak a hadi ope­rá­ziók, ebben az esetben a Kelet-Galíciában borozó orosz hadaknak feltétlenül ki kell­­ tullni a kettős monarkia területéről. A Vrodavától északkeletre lévő mocsár­vidéken Mackensen seregének legdélibb­i:­ árny­a nyomul előre a kevelyi breszt­litovszki vasút felé és az itt tegnap megvert ellenséget erősen üldözi. Breszt-Litovszk körül egyre szűkebbre szorul az ostromgyűrű és a szövetséges csapatok a vár délnyugati arcvonalán ro­hammal elfoglalták a kopitovi magaslatokat. A vár ostromgyűrűjén kívül északra kü­lönben már napok óta óriási SZÍVÓS, makacs és véres harcok folynak s az orosz hadak, mintha csak a már hónapok óta összeomló­ban lévő erejüket itt az utolsó ponton kon­centrálva, még egyszer feltámasztani akar­nák: kétségbeesetten küzdenek minden talp­alattnyi földért. Ennek ellenére József Fer­dinánd főherceg hadserege a Pulya-torkolat­nál keresztül tört, aminek következtében az oroszok a vár védelmére itt a Bug és a vasút között lévő állásaikat kiürítették, mi pedig a hátráló oroszokból 1300 embert elfogtunk, köztük négy tisztet. Ennek a győzelemnek a legközelebbi eredménye az lesz, hogy az oro­szok a vár előtt, északnyugatról közvetlenül a Lesna, tehát már csak a legutolsó szaka­szon foglalhatnak el védelmi állást. Bresztlitovszktól még tovább északnyu­gatra Kövess tábornok hadserege viaskodik az oroszszal és itt Riazno és Vierchovicje vidékén a makacsul védekező oroszokat újból megverte és visszavonulásra kényszerítette. Riasno köz­vetlenül a vasút mellett, Vierchovicje pedig a vasúttól 10 kilométernyire fekszik kelet felé. Az ellenség itt a Lesna folyócskának egyik mellék patak vize felé hátrál. Kövess hadseregével szoros taktikai mű­ködésben Bajor Lipót hadserege veri az oroszt, aki a Kiesedétől északkeletre emelkedő ma­gaslatokon, valamint ettől a helységtől délke­letre elterülő erdős vidéken az oroszokat teg­nap újból megverte és üldözés közben több mint 4500 embert elfogott és 9 géppuskát zsáko l­mányolt. Gallwitz és Scholtz tábornokok közös hadi operációjáról ma semmiféle értesülést nem kaptunk, de az előző napok győzelmeiből kö­vetkeztetve, reménységünk erős alapokon nyugszik a tekintetben, hogy nemsokára ör­vendetes híreket hallunk Bjelostok irányából. Kovnótól keletre és délre tovább folyik az oro­szok hátrálása és a németek üldöző hadműve­lete s ebben a harcokban 2600 oroszt, köztük 9 tisztet ejtettek foglyul és 8 géppuskát zsák­mán­yoltak. Az isonzói arcvonalon, a napról-napra visszatérő tipikus olasz offenzívában némi vál­tozatosságot hozott a tegnapi nap, amennyiben a tengermelléki harcvonal legdélibb szárnyán, a Scobbo torkolatánál, amely már egészen kö­zel a tengerhez esik, nehéz tüzérségünk az olasz tüzérséget elnémította, Goianettonál pe­dig egy olasz parti üteget romhalmazzá lőt­tünk. Monfalconetól keletre az olaszok a do­berdoi fensik szélén elfoglalták egy hadállá­sunkat, de a betolakodókra tegnap rettenetes ágyutüzet bocsájtottunk, úgy, hogy annak ha­ása alatt az olaszok futva hagyták oda a tő­lünk elfoglalt lövészárkokat. San­ Martinonál az olaszok három erős támadását vertük visz­sza, valamint visszavertük a tolmeini hídfő el­len való támadásaikat is. A karinthiai és a ti­roli frontokon, különösen a lavaronei és a fol­gariai fensíkon lévő erődítéseink ellen újból élénk, de eredménytelen tüzérségi harc folyt. A francia harctéren a szokásos apró csa­tározásoknál ma sem mentek tovább a küz­delmek, ami már nemcsak az oroszoknak, át a románoknak is feltűnt,és ezek meg is álla­pítják, hogy míg Lengyelországban olyan he­­roikus és borzasztó csaták folynak, hogy úgy­szólván az egész orosz hadsereg sorsa kockán forog, addig a francia és a flandriai harctere­ken a lehető legnagyobb nyugalom uralkodik, és semmi, de semmi sem történik. Joffre úgy­ látszik, még most sem akar semmire se vál­lalkozni, különben nem adott vála igt sok ezer lisztnek és sok százezer katonának szabadsá­­ got. Joffre tehát nem siet. De nem sietnek az angolok sem, akik Flandriában néha-néhai tesznek egy kis előrenyomulást és aztán nyu­godtan ülnek és várják, hogy mit fognak csi­nálni a németek? De mit csinálhatnának az angol-franciák egyebet, mikor maguk az an­gol lapok állapítják meg, hogy a németeknek arcvonala egyszerűen áttörhetetlen. A törökök nagy győzelméről kapunk hírt Anafortánál. Az angolok és a franciák megtá­madták a török hadállásokat, azonban ezers ellentámadásba mentek át és teljesen megver­ték a franciákat és az angolokat. Az ellenség vesztesége olyan óriási volt, hogy a török lö­vészárkok egyetlenegy helyén több mint 500 halottat számláltak meg. A török győzelmekkel­ tehát rendben volnánk, de feltűnő a dolog, hogy a harc Anafortánál folyik. Anaforta a 90 kilométer hosszú Galipoli-félszigetnek körül­belül a közepén fekszik, tehát úgy látszik, hogy­­az angolok és a franciák itt partraszálló haltak, hogy szárazföldi olőnyomulásaikka® megkerüljék a tengerszorost, illetve, hogy a tengerszoros erődjei ellen a szárazföldről ope­rálhassanak." Fél esztendő alatt" S­zédil Bar és Kritiánál, tehát a Gallipoli-félsziget déli csú­csánál tovább nem nyomulhattak előre; a hadi jelentésekbő­l fél esztend­ő óta napról-napra) csak Szedil Bar neve szerepel, most azonban a t török hadszíntérre Anaforia neve is be fog vonulni — ha csal,­ia is, ami valószínű, ugye nem­ járnak a franciák és az angolok, mint a­­­ kisázsiai parton lévő klinikáiénál jártak, ahol o­n­nan az utolsó franciát és angolt már hónapok­­­kal ezelőtt kiverték a törökök. •i, • • Az északi háború Orosz jelentés a rigai tengeri ütközetről Pétervár, augusztus 23. Az admiralitás közli: Augusztus 16-ikán 1t német flotta nagy erőkkel ismét megtámadta a.­ rigai tengeröböl bejáratánál felállított egységeinkk­kel. Hajóink 16-ikán és 17-ikén visszaverték az ellenséget, amely a köd védelme alatt előkészítette az öbölbe való behatolást. Végül sű­rű köd védelme alatt jelentékeny ellenséges erők behatoltak a tengeröbölbe, míg a mi hajóink visszavonultak, folytonosan ellenállást fejtve ki. Hajóink állan­dóan érintkezésben maradtak az ellenséggel. Augusztus 19-ékén és 201kán az ellenség külön­böző irányban felderítést végzett és egyidejűleg ütközetbe bocsátkozott velünk. A harcban ellen­séges torpedónaszádok tetemes veszteségeket szen­vedtek. Mi a Pzivucs ágyúnaszádot veszítettük el, amely egy ellenséges cirkálóval való egyenlőtlen harcban dicsőségesen elpusztult. Egy ellenséges cirkáló, melyet torpedónaszádok kísértek, körül­­­belül négyszáz méter távolságról ágyúzta a Pzivu­csot, amely teljesen lángba borulva, viszonozta a tüzelést mindaddig, amíg teljesen f­elmerült, mi­ után elsülyesztett egy ellenséges torpedónaszádot.­ Az ellenség, tekintettel veszteségeire és fára­dozásainak hiábavalóságára, úgy látszik kiürítette a tengeröbölt. Augusztus 16-ikától 21-ikéig két cirkálót és nem kevesebb mint nyolc torpedónaszádot részben harcképtelenné tettünk, részben elsülyesztettünk. Ugyanebben az időben vitéz szövetségeseink­nek sikerült a Keleti-tengeren a német flotta egyik legerősebb dreadnoughtját megtorpedózni. A Wolff-ügynökség megjegyzi: Az orosz je­lentéssel szemben az augusztus 21-iki német hivati­talos jelentésre utalunk.­­!

Next