Pesti Napló, 1916. szeptember (67. évfolyam, 243–272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
•Péntek írja: Bakos Tibor A siétett hadszíntéren ellenségeink támadása csak igen lassan indul meg. Az egész orosz fronton tegnap megkezdődtek ugyan a tüzérségi tűzharcok, de ezek még csak előjelei a következő támadásoknak. Előbb azonban még a pergő tüzek időszakának kell bekövetkezni. Ez pedig majd csak akkor jön el, amikor az Erdély, Bulgária és Bukovina ellen felvonult orosz-román erők szinte teljesen készen fognak állni a támadásra. Ha ez meg lesz, akkor kétségkívül megindul majd az orosz-román támadás a Rigát öböltől a Fekete-tengerig az összes fontosabb frontszakaszaink ellen. Az orosz hadvezetőség tehát bevárja azt az időpontot, amíg a román hadsereg Erdély, az orosz-román hadsereg pedig a Duna vonala és a Dobrudzsa ellen felvonul. Esetleg azonban az is lehetséges, hogy az oroszok offenzívája Bukovina és Erdély ellen nem várja be a Bulgária elleni felvonulás befejezését, hanem azonnal megkezdi a támadást Riga és az erdélyi havasok között, amint a román hadsereg Erdélyben harcrakész lesz. A román offenzíva ugyanis jelentősebb harcok nélkül lépte át erdélyi határainkat és ezzel támadásának első szakaszát befejezte. Most a román hadsereg Petrozsénytől kezdve Csíkszeredáig abban a hosszú medencében áll, amely a Kárpátok főgerincvonala mentén húzódik és amelyben az erdélyi szászok és a székelyek laknak. A román hadseregnek most fel kell zárkózni. Ez azt jelenti, hogy a főerőkön kívül a nehéz tüzérséget és a vonatot is át kell hozni a Kárpátok fővonulatán, mielőtt további előnyomulását megkezdhetné. A román főerő tehát most elhagyva a főútvonalakat, kifejlődik a körülbelül 300 kilométer hosszú Petrozsény—Brassó—Csíkszereda vonalon, hogy megkezdhesse támadását az Olt folyó vonala ellen, amely mögött Erdélyt védő haderőink felvonultak. Miután a románok már a hadüzenet napján teljesen felvonulva állottak a Kárpátok főgerince mögött, ennélfogva a hegyvonulat átlépése a rendelkezésre álló kocsizható útvonalakon és az új felvonulás a főgerinctől északra valószínűleg nem fog 3—4 napnál többet igénybe venni és így már 1—2 napon belül bekövetkezhetik az orosz-román támadás. Feltéve természetesen, hogy az orosz felvonulás is erre az időre befejezést nyer a Bukovinában és a gyergyói havasok ellen. A stratégia szabályai szerint az oroszromán támadás főereje Csíkszereda és Kizsibaba között fejlődik majd ki, amelyet támogatandó délen Brassó környékéről Segesvár irányában, északon pedig a Tatárszoros környékéről Máramarossziget irányában fog egyegy oldalozó támadás megindulni. Természetesen ezekkel kapcsolatban az arcvonal többi szakaszai ellen is megindul az orosz-román támadás, de ezek csak a főerők támadásai közti összefüggést vannak hivatva biztosítani. Ez a vázolt orosz-román támadás tulajdonképpen egy koncentrikus támadást jelent Erdély szíve, a Mezőség ellen, amelynek nyugati határát Dés—Kolozsvár és Nagyemjed városok által alkotott vonal képezi. Az orosz-román támadásnak a célja ugyanis, mint azt már többször hangoztattuk, Máramarossziget— Nagybánya— Dés— Kolozsvár— Nagyenyed— Gyulafehérvár— Szászváros— Petrozsenij vonalának az elérése volna. Az új nagy orosz-román offenzívának az volna nagy vonásokban a haditerve Magyarország és Erdély ellen, amelynek sikerülésével egy összefüggő, egyenes nagy harcvonala lenne Rigától a Dunáig vagyis Orsováig. Ezenkívül van azonban az orosz-román offenzívának egy nagyobb célja is, amely az entente nagy haditervének is vezető gondolata s amelyről majd legközelebb fogunk részletesen megemlékezni. Az oroszok többi támadásai a keleti hadszíntér többi részein: Galíciában, Volhíniában, a mocsaraktól északra és a Duna fronton csak azt a célt szolgálják, hogy az ott álló német-magyar török és osztrák haderőket lekössék és azoknak elszállítását a délebbre fekvő főtámadási vonalra megakadályozzák. sommei csata területén alább hagytak a közvédelmek és tulajdonképpen ott csak tüzérségi tűzharcok voltak. Az angolok gondos tüzérségi előkészítés után egy nagy rajtatütést intéztek a német vonalak ellen Armentierestől északra és délra Lille város irányában, amely azonban egy súlyos kudarccal végződött. Kétségtelen, hogy az angoloknak nem volt komoly szándékuk támadni és ez a rajtaütés tisztán csak avégiből lett megindítva, hogy megállapítsák a némmet védővonal erősségét Lille előtt Lehet, hogy csak ötletszerű volt az angol rajtaütés, lehet azonban az is, hogy a német arcvonal mögötti csapatmozdulatok késztették erre az angolokat. A verduni csata területén csak Fleury mellett voltak kisebb kézigránátharcok, más- különben ott is nyugalom volt. A német hivatalos jelentés most utólag megállapítja egy előreugró árokrésznek az elvesztését Martin puich környékén. A balkáni hadszíntéren Szaloniki körül már csak helyi jelentőségű harcok voltak. Maga a bolgár hivatalos jelentés is meghatározza az elért célok után a támadó hadműveleteknek a megszüntetését. A német-bolgár offenzíva ugyanis azzal feladatot volt hivatva megvalósítani, amelyet a hadihelyzet a bekövetkezhető román és görög támadásokra való tekintettel megkívánt A német és bolgár csapatok támadása jelentékenyen megrövidítette a Szaloniki körüli harcvonalunkat és mindazokat a támpontokat megszerezte, amelyek a szívós és tartós védekezésre elengedhetetlenek voltak. Ezenkívül megszerezte mindazokat a területeket az Ostrovo tó, Kastoria és Korica területein, amelyek szükségesek voltak egy összefüggő védővonal létesítésére az Égei-begertől az Adriáig. Amint tudjuk ugyanis, Délalbániában a magyar-osztrák csapatok állanak a Semeni és Vojusa folyók között, szemben a Valona előtt felvonult olasz haderőkkel. A balkáni hadszíntéren most már tehát olyan a helyzet, hogy nyugodtan szembenézhetünk Sarrail tábornok hadseregének, valamint az olasz és esetleg a görög hadak együtt II l I llll I—III1WII—m—dt—W—BÍM—M. —UMWJM.WIMIIWWWÍ^M i— leigázott tömeg — ujjongott, tombolt, hogy valamelyest megkönnyebbüljön, oly megdöbbentő hatással volt reá az énekesnő hatalmas művészete. Amikor a második felvonás után felnyújtották a pompás csokrot, a nézőtéren az emberek ugy örültek, mintha őket érte volna ez a meglepetés. Tirzó Péter izgatottan várta, hogy most mi lesz. Végre kopogtak páholya ajtaján s a belépő asszony — az öltöztetőnő — hozta az üzenetet: — őnagysága kéreti Tirzó urat, hogy várja meg előadás után a Nagy Szálló halljában. • A Nagy Szálló hallja megtelt a színházból jött előkelő közönséggel, mely onnan az étkezőbe ment. Tirzó mindenütt csak Barbát Valéria dicséretét hallotta és ő már előre örült annak, hogy személyesen megismerkedhetik a művésznővel, akit könnyű lesz a főváros egyik előkelő színházához szerződtetni, hiszen csak fel kell hívni reá az igazgatók figyelőnét. Kereste is az összeköttetés fonalát ekez, meg adoz és elégedetten gondolt arra, hogy talán sikerül majd a művésznőben érdeklődést keltenie maga iránt- Miért ne? Hiszen most csak egy csokrot küldött és egy rövid levélkét irt neki és üme, a művésznő már el is jön. Jó ösztönnel megtalálta a hangot, melyet vele szemben használnia kell- És végre, ő a maga szakmádban elsőrangú személyiség, dúsgazdag member ... felesége is csak volt, mégpedig régen, gyermeke nincsen. •, és ha Valéria (most már csak így nevezte gondolatban) A nyugati hadszíntéren tegnap aránylag nagyobb nyugalom uralkodott, miután a tényleg olyan kifogástalan úrinő, amilyennek az az asszony a színházban mondotta, viszonyuk talán még komolyabb formát is ölthet... így fűzte a gondolatait egymásba. Szemben ült a nagy bejáróval és kissé izgatottan nézte a belépőket. Persze, a művésznőnek még át kell öltözködnie, jutott később az eszébe. Mégis, aggódott, hátha nem fogja megismerni a művésznőt- Ámbár nem nehéz megismerni a színésznőket, van rajtuk valami sajátos vonás, mely megkülönbözteti őket a polgári asszonyoktól... És amint így aggodalmaskodott — ezalatt a hall már egészen néptelen lett — a nagyforgóajtón bejött egy finoman, de igen egyszerűen öltözött úrinő, aki nyugodtan közeledett az egyre jobban bámuló Tizzóhoz. Megállt előtte, könnyed főhajtással üdvözölte az urat, aki megdöbbenve fölállt és tágra nyílt szemmel, szótlanul nézte az asszonyt és hiába kereste vonásaiban Carment. — Remélem, megismer és nem kel megmondanom, hogy ki voltam — kezdte nyugodtan az asszony.• Elfogadtam meghívását, pedig tudom, hogy ön inkább érdekes kalandra vágyott, de nem erre a találkozásra. Nem tudta, hogy az énekesnő, kit ön olyan nagyon csodál, kicsoda, különben nem érdeklődött volna ennyire iránta- Nem kerestem a viszontlátást, de ha a véletlen nár így felkínálta, nem térek ki előle. Talán csak azért jöttem, hogy most gyönyörködjem önben. Ez nekem elégtétel, ön igazán úri módon bánt velem. Amikor elhagytam, nem nagyon iparkodott, hogy ujra megtejjen magának. De volt olyan jellemes és a válóperben engeimet tett meg hibás félnek- Holott ön az, aki engem elhagyott, ezt nemcsak mi ketten tudjuk. Hálásnak kell lennem, hogy azután egyáltalában nem érdekelte, mi lett velem. Kivetett az élet s télből. Nagy fájdalmat, nagy bánatot, nagy keserűséget okozott nekem, ezt talán el tudja képzelni. És miért nincsen az a rossz, mely-ben ne lenne legalább egy szemernyi jó: az ön gonosz viselkedésének az lett az eredménye, hogy a magam embere lettem. Sokkal, de sokkal többet kaptam, mint amennyit elvesztettem. És ezt önnek köszönhetem, habár ön nem is ezt akarta. • Örülök, hogy a tudásommal, a művészetemmel önt is meghódítottam és köszönöm az énekesnőnek küldött szép csokrot. Nem dobtam ki a gyönyörű virágokat, hiszen nem tehetnek róla, hogy ön küldte őket. És örülök, hogy — bár akaratlanul — alkalmat adott arra, hogy ezt elmondhassam önnek. Remélem, nem kívánja, hogy együtt vacsoráljunk, ennek nincsen semmi értelme. És azt sem kívánja, hogy én most elhiggjem, ha ön nagylelkűen kijelenti, hogy mélyen sajnálja, ami velünk a múltban történt és hogy a szíve mélyén tulajdonképpen mindig engem szeretett. Érdemeit irántam, ime, elismerem, de azért mégis hálával tartozom önnek a legkevésbbé. Hiszem, hogy ezután sem fog érdeklődésével háborgatni, igazán nem szeret-ném, ha megzavarná nyugalmamat- Jó estét! És az asszony kissé gúnyosan mosolygott, biccentett a fejével és diadalmasan távozott. PESTI NAP Szó 1916. szeptember 1. )