Pesti Napló, 1918. augusztus (69. évfolyam, 177–203. szám)
1918-08-21 / 194. szám
if^ Swerft séges szállására kalauzoltatni a fáradt katonákat „ . • •5- » • '••» SafifiszSvu. tájékozatlan tudósítások meghozták már a hirét, mint olyan gyakran az utóbbi tíz esztendőben, hogy ég az ecsedi láp. Csak amikor közelről látja az ember a nagy veszedelmet és megismerkedik a helyzettel, akkor látja, hogy ezt a hírt akár minden nap meg lehet, ismételni a lapokban, hiszen az ecsedi láp örökköng, a sárkány-kígyó lángnyelve örökkön látogatja , és éleszti a lápon lángoló örök tüzet. A most eddig nem tapasztalt erővel dúló tűz még tavalyi keletűt. A múlt évben ugyanis a láp területén sok nád termett, a régi lápnak itt ki nem irtható és mindenütt felbukkanó emléke. Hogy a szántásnál ne kelljen a náddal bajlódni, okányi Schwartz Lajosnak a tyukodi határban fekvő Zsíros-pusztáján könnyelműen felgyújtották a nádas lombot. Ennek tüze beleharapódzott a tőzeges talajba, a szél élesztette, tovább hordta, de a Zsíros-tanyán nem sokat törődtek a veszedelemmel és ez, ahol a felszínen nem kapott tápot, terjedt a felszín alatt az egy—másfél méter mély turfa-rétegben. Utat vájt magának a föld alatt, mint a mezei egér. Egy-egy helyen 60—10 hold égett, de a Zsíros-pusztában egyébre kellett a munkaerő, nem sokat törődtek az oltással. * Az ecsedi láp területét illetőleg meglehetősen eltérők az adatok. Talán legmegbízhatóbb az a/. . adat, amelyet iladady József tyukodi jegyzőtől kaptam, aki 80.000 holdra becsüli a lecsapolt te-rületet. Ebből eddig mintegy 6-700 hold égett el, de , a tűz folyton terjed, az északi szél éleszti, tovább hordja. A tűz most a következő birtokokon puszt Iut: Thurman Olivér, báró Uray Bálint, Jékey László, okányi Schwartz Lajos, Földhitel Bank és sok égett el egyes kisgazdák birtokán is. Nagy terület égett el a fagy által amúgy is megviselt, lábon álló kalászos terményekből, a legelőkből, boglyákba rakott takarmányból. * A tyukodi határban az égő terület felé haladva igazi tüzet, lánggal égőt nem lát az ember. A tyukodi vágásban áthaladva, a hatalmas sík úgy néz ki, mint egy téglapiros tenger. A tenger viharos, habzik, porzik. A szél hullámoztatja az égett terület hamuját, fel-felkapja, beborítja vele az eget, majd forgószél csinál belőle égig érő tölcsért. Hátborzongatóan szép látvány, amint a porfellegbe felcsap egy-egy lángoszlop, a tűzokádó légi sárkány lelkének túlvilági vészes lehelete. Valami sás-csomó kapott lángra. Ott egy égből lógó füst-tölcsér repül, az árkoláson dolgozó katonák jókedvűen mutatják: akár a srapnell füstje, másutt útnak indul a sás-csomóból felcsapó lidércfény, a szél elrepít egy maréknyit a tűzzel birkózó katonák, foglyok feje fölött, viszi 1-—2 kilométert, leteszi, tüzet fog tőle a láp. A talaj besüpped a lábunk alatt, a felszín alatt lappangó égésre léptünk. .A tűz egérjárást vájt magának a tőzegben s keresi a felszínre vezető utat, amely a senyvedő tűznek tápot ad. Sok helyen nagy, csipkézett szélű sebek vannak a földben, 80—150 centiméter mélyek, a szerint, hogy milyen mély volt a kék agyag fölött a turfa-réteg, mellette zöld kaszáló, odébb holdakra terjedő, téglavörös terület, leégett talaj. Csúnya, szomorú, elpusztított anyaföld. Ezen a mezőn nem ciripel a tücsök. Az égő területeken, ahol taplószerűen ég a tőzeg, a 65. gyalogezrednek Munkácsról kirendelt osztaga dolgozik a tűz lokalizálásán dr. Bürger Dezső főhadnagy és dr. Szűk Aladár hadnagy vezetése alatt. Árkokat ásnak az égő terület körül olyan mélységben, amilyen mélyen a tőzegréteg vastagsága megkívánja. Másik helyen orosz foglyok csinálják ugyanezt . A rekkenő melegben izzadva dolgozik a jó magyar baka, a föld igazi szeretetével örvend, hogy útját vágta a láp tüzének, megmentette a termőföldet, amikor hirtelen a háta mögött pár száz lépésnyire fellobban egy láng, feltör egy füstoszlop, a veszedelem átlopó.:itt köztük, vagy a fejük fölött . . . A helyzet reménytelen. A hatvanötösök megkapják a parancsot az Almarschra: "Vissza kell mennüök a káderhez. Az ecsedi láp öröktüze akadálytalanul terjed tovább, eszi a termőföldet... A leégett területen nem marad más, csak a magas hamuréteg és alattaa legterméketlenebb altalaj: a kék agyag. Ez a föld éveken át teljesen termékellen marad, legfeljebb a káka terem meg benne. Szakértők szerint tíz esztendő kell hozzá, amíg az ecsedi láp földjének sebei begyógyulnak és ilapos trágyázás, forgatás, megmunkálás után ismét termést hoznak. Egyelőre most ismét a tűzokádó sárkány-kígyó a korlátlan ur a láp nyolcvanezer holdján. Dénes Sándor. "-' — .. \ Szegény jó bécsiek\.», — Egészen rövid tanulmányút — (A bidecktes) A Hofau»?-»um egyik magyar custosa — mindenkép modern fiatal tudós — várt a pályaudvaron és gúnyosan nézte súlyos poggyászomat. — Hát te se tudod, — mondta — hogy fölösleges az ilyen sok abrakot cipelni? — Elég rémmesét hallottam a bécsi kosztról és eddig minden rendes ember azt mesélte, hogy kenyér, szalámi, cukor, sütemény és a sok nehéz satöbbi nélkül Bécsbe nem jöhet a magyar. — Aki nem ismeri a viszonyokat, do gyere csak, most veszek kenyeret. Alkalauzolt a Südbahn-oldalra, amely előtt hosszú csapatban állt a tömérdek galíciai és még több baka. A Wahlmann csak arra vigyázott, hogy szép sorban árusítsák a kenyeret, mert a bakák nem egyszer oldalba vágták már az uzsorásokat, akik egy-két krénert veszik és tizeseiért adják a magyar kenyeret — Gyerünk tovább, — szólt három perc mulva custocsbarátom, — a fehérből ma csak bácskai kenyér van, az meg lukkrága. Kapunk bent is. Mi jól akarsz ebédre? — Mi jót. . . Bécsben? Erre a kétkedő kérdésre csak azt válaszolhatom, hogy legrégebben nem odom vajas bifszteket pomme fruit-val és barátfülét töpörtős túróscsuszával. — Ja igaz, ma hústalan nap van, de holnap megkapod. Különben várj csak, a hotelből mindjárt az Eiszterházy-gasséba megyünk, ott minden akad A Mariahilfer-strasse lejtős mellékutcája az Eszterházy Gasse (táblája helytelenül a magyaros sz-vel írva) s mindjárt elején a Regenberger-vendéglő. Barátomnak rögtön a kezébe dugtak egy jódarab hófehér kenyeret (a 50 fillér, idegen baleknek 2 korona Brotkarte nélkül) s miután a husievest fölkanalazta, így rendelt: — Bitte... (halkabban): Bedecktes. Hoztak egy óriási tányér vajbabot Ebből egy-két kanállal evett s akkor előbalt alóla a finom régimódi marhahús. — látod, ez a bécsi födött, a hústalan nap kreációja. És másnap ettünk bifszteket is, túróscsuszát is, ámbár kissé drágán, bírálom pedig ezt a konzekvenciát mondta le: — A szegény jó bécsiek nem is olyan szegények és a híres Hartman külinszobájában épp úgy kapsz sájn rikül finom tésztát, akár az árkádos kávéházban valódi babkávét. Van itt is minden, mi Alles bedeckt. (A szobalány és a szalámi) Hiába, azért imponál a becsületes, kedélyes bécsi np! Régi dolog, hogy a szalid császárvárosi hotelben nyitva hagyhattuk a szekrényt és szabadon hagytam az ablakpárkányon szalámirudamat is, amely reggeli pótlékul szolgált. Délután azonban gyanússá vált: hiúz-szem nélkül is rá kellett jönni, hogy csinos darabja hiányzik. Megjelöltem a szélét piros ceruzával, de éjszakára eltűnt a jelzés. Ismeretlen tettes — csak nem a derék Szuzi szobaleány? — levágott a szalámiból. Meg három napi dolgom van itt, mit tegyek? Ha elzárom, megromlik. Biztosítsuk provízióra? Megpróbáltam, a hüvelykemmel kimértem (ne tartsanak smucignak: SJá és a keztyűm! és oda húztam a piros vonalat. Attól fogva pedig naponként csak annyi hiányzott, amennyit a ceruzával kijelöltem, soha egy milliméterrel se több. Ilyen becsületes, kedvesen korrekt a bécsi nép, mg a hotel-szoba leány is! (A remek bécsi minta) Napokig tanulmányoztam a bécsi villamosközlekedést, már amennyire egyéb fontosabb tennivalóim közt az idő engedte és elhatároztam, hogy reánk nézve lesújtó összehasonlítást fogok produkálni. A bécsi villamos hármasával közlekedik nálunk „nem bírja a motor"., hátul is kétfelé will-. nak le-fel (nálunk, kicsi a perron nem lehet kétfelé osztomi") és különösen feltűnik a közönség finomabb, vagy fegyelmezettebb viselkedése. Délután kirobogtam a Gänsehausel-re, a híres bécsi strandfürdőre, hogy a Pesti Napló filmriportja számára ott is felvételeket csináltassak. .Nem akarták megengedni, mert valami ravasz pesti legutóbb ügyes fotográfiákat készített a trikós hölgyekről, aztán elretusálta a hátteret, összevissza párosította a képeket és mint a pikáns fotográfiákat adta el. Nagynehezen megértették, hogy most nem efőre állóképekről, hanem rendes molifelvételről van szó, hát megadták az engedelmet. Slél órakor ügettünk a villamos Hal-tentelléhez, hogy hazatérhessünk Óriási tömeg várt ott, éktelen lármával. Hátul egy sarokkövön csinos Strand fét óbégatott s kiderült, hogy megsántult kissé, ugy megcsípték a tömegben, egy férfi pedig mellette rakta a boszu-pofont az egyik tettes képére, aki „térz váz net!" kiállással „Brustfleck"ket adott viszonzásul. De a legszebb városligeti emlékeimet elhomályosította az a sturm, amelyet az induló villamos ellen intéztek. Itt is bőven akadt link alak, aki visszaloholt az utolsóelőtti Állomásra, ott fölszált s a végállomáson föntmaradt, hasztalanul ordítozott az ellenőr. Három fertály órán át annyi durvaságot, szitkozódást, inzultust láttunk, amennyit tán egy hél alatt se Pesten. Ha nincs elég hely, ugy látszik, Bécsben sincs rend. Az összehasonlító módszerrel megbuktunk, ez az egy elégtétele meglehet Sándor Lacinak. Tábori Kornél: PESTI NAPLÓ 1918. augusztus 21. *"ff. | A baromfiárusítók gyűlése Kiküszöbölik a közvetítő kereskedelmet A baromfikereskedők országos szövetkezete Szent István napjának délutánjá.i tartotta országos nagygyűlését. A gyűlés tárgya az a kiskereskedők és nagykereskedők közti harc volt, amelyről egyik legutóbbi számunkban megemlékeztünk. A mai gyűlésen el is határozták, hogy a nagykereskedők bizományi egyesületét ki fogják zárni a forgalomból. Ezek ugyanis, akik összesen tizenketten alkotnak szindikátust, a kiskereskedők szerint illetéktelenül kapják meg a felhozott áru pénzértékének nyolc százalékát A mai gyűlést dr. Kadossa Marcell, a szövetkezet ügyésze nyitotta meg. Megnyitó beszédében hangsúlyozta a baromfikereskedők mozgalmának fontosságát. A közeljövőben az ő segítségükkel gondoskodnak a főváros fennakadás nélküli és aránylag olcsó baromfiellátásáról. Utána Szemző Miklós előadó emelkedett szólásra. Háromezer kiskereskedő létérdekéről van szó, mondotta. A kiskereskedői,, ha megadják nekik a munkájukhoz szükséges módokat, minden akcióbaromfi nélkül el tudják látni a piacot. Az exportőrök például a főváros lakosságának olcsóbban adhatják a vásárolt baromfit annál az árnál, amit ők fizettek érte. Ugyanis ha az exportra szánt mennyiségnek harminchárom percentjét a fővárosi élelmezés rendelkezésére bocsátják, a kiszállított hatvanhat százaléknyi áron még alaposan megvehetik a becsületes kereskedői hasznot, bár a fővárosnak a saját beszerzési áruknál harmincöt- negyven percenttel adják olcsóbban az árut. Ezt a tételét számítással igazolja. A közélelmezési miniszter felügyelete alatt és segítségével a közönség érdekeit is kielégíthetik és a saját számításaikat is megtalálhatják. De csak közvetlen is legitim kereskedelem vehet részt az ezután következő munkában. Nincs szükség arra a bizományi szervre, amely akként drágítja az árakat, hogy a szétosztással a forgalom nyolc százalékát vágja zsebre. A kiskereskedők már gondoskodtak ennek a szervnek megszüntetéséről, mert addig nem lesz rend a baromfi-kereskedelemben, amíg a közvetítőkereskedelemnek ez a fajtája működik. A kiskereskedők most ezer sertést fognak hizlalni a főváros számára. Ötvenezer kiló kukoricát kapnak ehez, de más célra fordítják. A sertéseket a földolgozott baromfi gégéjéből és beleiből kiszedett kukoricával és a belekkel fogják táplálni. Naponta harminc méter mázsa kukoricát kapnak így, míg a közélelmezési hivatal kukoricájával negyvenezer libát fognak hizlalhatni a főváros számára. Ezek után a vidéki szálütők ügyével foglalkozik, akik tizenhat község képvilethetében jelentek meg.