Pesti Napló, 1918. szeptember (69. évfolyam, 204–228. szám)
1918-09-24 / 224. szám
8 Kroda PESTI NAPLÓ 1918. szeptember 24 Í róság ötven korona pénzbirságra itélte. A biróság az Ítélet meghozatalánál figyelembe vette, hogy Hesslein önérdek nélkül, társai érdekében és azért, hogy nyomorgó tisztviselőtársainak használjon, kész volt magát feláldozni Az Ítélet az érdeklődőkben méltatlankodást keltett. Lelkes ovációban részesítették dr. Hessleint, aki az ítélet ellen felebbezett. A vasutasok azzal nyugtatták meg magukat, hogy a másodfokú fegyelmi bíróság korrigálni fogja ezt a lehetetlen ítéletet. Fodrászok harca szövetkezetükben Izgalmak a borbélyipartestület szövetkezetének közgyűlésén • Súlyos vádak az igazgatóság ellen Vasárnap délután négy órakor tartotta a borbély-ipartestület hitelszövetkezete kilencedik évi közgyűlését. Az ipartestületben hónapok óta állandóan újrakezdődő harcok előzték meg ezt a közgyűlést. A budapesti fodrásziparosok legnagyobb része ugyanis szakszervezeti üléseken egyhangúan követelte a szervezet vezetőinek eltávolítását, mivel ugyancsak az üléseken elhangzott vádak szerint az ipartestület vezetősége és az áruraktár és hitelszövetkezet igazgatósága közösen és külön-külön megkárosították a testületet. A vezestőségek ellen különben a budapesti királyi ügyészségen bűnvádi eljárás van folyamatban. A fodrászmesterek legnagyobb része Szövetséget alakított, amelynek keretében követelik a régi rendszer teljes megdőlését és az ipartestület mintegy félmillió korona kárának megtérítését. Ezenkívül követelik azt is, hogy az ipartestület szövetkezeti gyárát és áruraktárát, amely az alapszabályok és ipartörvények szerint csakis a testület tulajdona lehet, haladéktalanul vegyék vissza a tulajdonost igazgatótól, akinek a mostani vezetőség és igazgatóság a szakszervezet tudta és beleegyezése nélkül kezére játszotta a szövetkezetet. Az igazgató, Váry Gyula régebben pénzbeszedője volt az ipartestületnek, most pedig igazgatója, felügyelője, ellenőre és bevásárlója, sőt árusítója is az ipartestület szövetkezetének. Mikor a közgyűlésen résztvevők legnagyobb része erre feleletet és magyarázatot kért, kijelentette, hogy maga is inkompatibilisnek tartja helyzetét, de még eddig egy igazgatósági ülésen sem tiltakoztak ellene. A közgyűlés rendkívül izgatott hangulatban folyt le, az elnök és az igazgató hívei sértésekkel és gyanúsítással illették az ellenpártot. Ebből általános zaj és veszekedés támadt, sértések özönével halmozták el egymást, úgy hogy a négy órán át tartó közgyűlést gyakran kellett az elnöknek felfüggesztéssel megszakítania. Az elnök, Flesch Péter megnyitó beszéde után Vári Gyula igazgatói beszámolója következett. A felmentvény megadását kérő szavaira az egybegyűltek úgyszólván kivétel nélkül nemmel válaszoltak. • Elsőnek Friedrich Ferenc fodrászmester szólalt fel. Magyarázatot kért arra, hogy kinek tulajdona a szövetkezeti gyár és az áruraktár, miként került ki a vagyon e két jelentős része a fodrászmesterek kezéből és ha Váry igazgató tulajdona, mi jogon lehetséges ez? Rámutatott azokra az árdrágításokra, amelyeket a szövetkezet élén a vezetőséggel elkövetet. Utána Kibovics József, a fodrászmesterek szövetségének agilis vezetője az elnökség ellenzése mellett szólalt föl. Ő vezette a fodrászmesterek küldöttségét báró Szterényi elé, amikor a gyár számára állami zsiradékot és anyagkiutalást kértek. A miniszter teljesítette is kérésüket, most azonban — mondotta — azt látja, hogy nem mondott valóságot a miniszternek. Azt mondta a miniszternek, hogy a gyár az ezer és ezer tagból álló fodrásztársadalom tulajdona és néhány hete tudta meg, hogy azt lelkiismeretlenül egy ember kezére játszották. Követeli, hogy a vezetőség, az igazgató és azok az üzletrészesek, akik nem is borbélyok, adják vissza a közönségnek az elharácsolt százezreket. Százhetvennyolcezer koronát kerestek ezek a szappanon ésa mérlegben összesen háromezer korona hasznot mutatnak ki. De még az egyes részjegyekre járó hatpercentes hasznot sem fizették meg és nem tudnak számot adni a részjegyzőknek. Társai nevében följelentést tett és ragaszkodik a vizsgálathoz. Kalmár István azt hangsúlyozta, hogy a vezetőség nem törődött a hadbavonultakkal. Repcze János újabb vádakat említett fel a vezetőség ellen. Elmondta, hogy az igazgató az államtól maximális áron szerzett be nyersanyagot és a gyártott árut maximális áron fölül adta tovább. Ekkor a két párt között már igen elkeseredett volt a hangulat. Répcze szavainál teljesen fölbomlott a rend, a jelenlévők az elnök asztala felé rohantak. Az ülést fölfüggesztették. Szünet után Antal János védte a vezetőséget. Szavai szerint visszaélések és hibák mindenütt fordulnak el, tehát itt is vannak. Éles József megemlíti, hogy a szövetkezet könyvei között kétféle könyvelést vett észre. Magyarázatot kér arra nézve, hogy mért nem fizették ki az üzletrészeseket esztendőkön át. Ezután Váry Gyula igazgató egy órán át tartó hosszabb nyilatkozattal válaszolt a vádakra. Egyenként igyekezett cáfolni azokat. Elismerte, hogy állása nem fér össze a tulajdonossággal. Repcze azon vádjára, hogy öt-hat ember kezében a vezetés, azzal felelt, hogy az alapszabályok értelmében járnak el. Egyedül neki ezerszáz üzletrésze van, de bárki más is részt vállalhat. Följelentést nem tesz az ellene elhangzott vádak miatt. Kibrics újabb fölszólalása után az elnök a fölmentvényi indítványt tűzte ki. A jelenlévők úgyszólván kivétel nélkül megtagadták a szavazást és így a vezetőség megkapta a fölmentvényt. Flesch elnök az ellenpárt tiltakozása közben este nyolckor rekesztette be az ülést. (s. j.) Lajos miniszteri tanácsos, Zsembery István országgyűlési képviselő és a tudományegyetem gazdasági hivatalának igazgatója, Ascher István. Az ankét résztvevők azt a határozatot hozták, hogy felkérik a pénzügyminisztert, hogy az Süllői úton lévő dohánygyárat, amely most nincs üzemben, engedje át diáklakások céljaira. Ha e tervet sikerül majdkeresztülvinni, a diákság egy igen tekintélyes részének vállairól veszik le a lakásszerzés gondját, mert az üresen álló gyár sok száz hallgatónak ad otthont. Ebben az ügyben felkerestük Nagy János államtitkárt, aki a diákis lakások rendezésének kérdéséről a következő felvilágosítást adta: — A diákproblémák megoldására ma szigorúan bizalmas ankétet tartottunk a kultuszminisztériumban. Az ankét napirendje a diáklakások ügye volt és pedig most, a háború alatt és a jövő időkben. A legnagyobb örömünknek adhatunk kifejezést afelett, hogy a kereskedelmi miniszter úr a jövő nagy lakásépítő akciójának keretébe beillesztette a diáklakások megteremtését is. Természetesen ez ma még csak a jövő álma, de hisszük, hogy nem ér csalódás bennünket. Az égetővé vált diák-lakásnyomor enyhíté-sére felkérjük a pénzügyminiszter urat, hogy diáklakásokra engedje át az Ülői-út, Rádayutca és Közteleki utca frontján álló dohánygyárat, amely most a háborús esztendőkben bezárta üzemét. Ha ez 51 terv sikerül, akkor a diákproblémának tekintélyes részét már meg-, oldottuk. A dohánygyár épületének ilyen célokra való berendezése természetesen hosszabb időt vesz igénybe, igyekezni fogunk azonban, hogy minél előbb átadhassuk céljainak. Kardos István: IIKiHiiniiKiri|~KiijriTiijfriiirTiimiliTiiiTiKiiTi IiT 1Ti*"‡«"‡»T Terjed a spanyol nátha Orvosi értekezlet a városházán — Az egész országban pusztít a járvány • A spanyol nátha egyre jobban terjed a fővárosban, ugy hogy napról napra szaporodik azoknak az iskoláknak a száma, amelyeket a járvány*5 szerű betegség miatt a hatóságok kénytelenek bezárni. Minthogy a spanyol nátha nem olyan betegség, amelyet nyomban be kell jelenteni, megközelítőleg sem tudják, hányan szenvednek jelenlegi Budapesten ebben a gonosz indulatú bajban. Dr. Szabó Sándor tiszti főorvos hétfőn így nyilatkozott a spanyol nátháról: — Nem minden spanyol betegség, amit annak hisznek. A közönség a tüdőgyulladást is spanyolnak mondja, holott a két betegségnek semmi köze egymáshoz, legfeljebb annyi, hogy mindkettő magas lázzal kezdődik. A legutóbbi napokban történt halálesetek közül azok, amelyeket a spanyol náthának tulajdonítottak, többnyire tüdőgyulladás folytán következtek be. Budapesten a spanyol betegség általában enyhe és normális lefolyású, összehívtam a tiszti és kerületi orvosokat értekezletre és megállapítottuk pontosan a betegség kórtüneteit. Egyúttal megbeszéltük, milyen intézkedéseket tegyünk a beetegség terjedésének meggátlására, a betegek el-, különítésére vagy kórházba szállítására és az iskolák megvizsgálására. Előkészítettük az iskolák bezárását is, remélem, nem lesz szükség a tanítás általános beszüntetésére. A vidéken is dühöng a járvány. Pancsováról jelentik: A városban a spanyol nátha egyre terjed. A lakosság harminc, százaléka megbetegedett. Eddig nyolc halál van. — Nagyváradról jelentik: Fráter Barnabás alispán intézkedett, hogy a belé-nyesi főgimnáziumban és görög katolikus polgári leányiskolában, ahol a spanyol nátha tömegeseb-ben lépett fel, az előadások egyelőre tizennégy napig szüneteljenek. A főgimnáziumban 115 gyermek, a leányiskolában pedig 39 gyerek betegedett meg. — Pécsről jelentik: Pécsett ez idő szerint közel négyszázan feküszik spanyol náthában, akik között sok az iskolásgyermek is. A Julián internátusban három, a kalocsai rendházból való néne belehalt a betegségbe. — Szabadkáról Írják: Biró Károly polgármester a Miasszonyunkról nelvezett iskolanénék internátusát, elemi-, polgári- és kereskedelmi iskoláját további intézkedésig bezárratta, mert a génlakó növendékeknek több mint a fele spanyol náthába esett. — Veszprémből írják. A városban szintén fellépett a spanyol nátha,amely kivált a tanintézetekben grasszál. Ezért néhány osztályban rövid időre beszüntették a taní- tást. —• Nagybecskerekről jelentik: A spanyol nátha egyre jobban terjed a városban. Minden iskolának sok a beteg növendéke és a járványnak eddig három halottja van. Vasárnapra virradóra meghalt Bakics Milica 13 éves III. polgári iskolai tanulóleány egy helybeli intézetben, 24 korai betegség után. Kaposvárról írják, hogy a megye többi községében veszedelmes módon lépett fel a spanyol betegség. Bösenye községben eddig kilenc t v DiálHaKdsota s dottyigan Nagy János államtitkár nyilatkozata ". Az elmúlt iskolai év nehéz küzdelmeit valahogyan csak átharcolta a fővárosba került diákságra abban a reményben, hogy ha az új iskolai esztendőre visszatérnek Budapestre, az az „égetően sürgős segítség", amelyről a gyűléseken annyiszor beszéltek, mégis csak megjön. .A nyár folyamán azonban semmi kísérlet sem történt arra, hogy a diákság helyzetén enyhítsenek valamit és megkönnyítsék számukra azt a rettenetes munkát, amelyet tanulmányaikon kívül a kenyérkeresés gondja adott nekik. Az egyetemi hatóságok behozták a beiratkozásra a jegyrendszert, arról azonban nem gondoskodtak, hogy a Budapestre érkező diákokat legalább részben tűrhető lakás várja és nem egy egyetemi hallgató töltötte első éjszakáit a pályaudvarok bőrdiványos várótermeiben, vagy a körutak padjain. A hatóságok már jó ideje, hogy szabályozták a hónapos szobák árát, de az erre vonatkozó rendelet végrehajtásáról már nem gondoskodtak. Így azután a fővárosba felkerült tapasztalatlan és a budapesti lelketlen uzsorát még nem ismerő diák, ha csak nem akart az utcán maradni, kénytelen volt felhozott kis pénzecskéjét odaadni a hirtelen és szükségből felvett hónapos szobára. Egy ideig az a hír járta, hogy a honvédelmi miniszter a kaszárnyák nélkülözhető helyiségeit fogja átengedni diáklakások céljaira, eddig azonban a tennem került kivitelre. Sok százra tehető azoknak a főiskolai hallgatóknak száma, akik lakáshiány miatt kénytelenek voltak visszautazni a szülői házhoz és akik még ma sem tudják, hogy mi lesz velük október elsején, amikor az egyetemen megkezdődnek az előadások. A jogászokra nézve ez nem olyan nagy szerencsétlenség, mert nagy részük különben is távol tartózkodik a fővárostól, de az orvostanhallgatók, a műegyetemi hallgatók tanulmányaikban nagyon meg fogják érezni azt, hogy gondoskodás nem történt róluk. Amiről a szünidő két hónapjában kellett volna tanácskozni: a diáklakások kérdéséről, arról csak most folynak a megbeszélések az Alma Mater falai között. Csodálatosképpen a múlt esztendő nyomorúságát az illetékes körök nem vették figyelembe és ahelyett, hogy minden eszközzel biztosították volna a diákok megélhetését, nem tettek semmit ennek a fontos és fájdalmas problémának megoldására. Az első fontosabb lépés hétfőn délelőtt történt ebben az ügyben, amikor a kultuszminisztérium államtitkári osztályában ankétet tartottak a diákkérdés rendezésére. Az ankéten megjelent Nagy János kultuszminiszteri államtitkár, Tóth