Pesti Napló, 1920. augusztus (71. évfolyam, 182–206. szám)
1920-08-04 / 184. szám
Budapest, 1920. augusztus 4 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ HIVATALI Budapest, Rákóczi-ut 13. TELEFON: tk.*Bef 63—66, 62—31, 62—32. Nyomda: 51—39. Felelős szerkesztői tó^ 83-36. Igaz Éptdbági József 62—35. ELŐRZETESI ÁRAK: Egy hóra._ 26 koe. — illL Negyedévre 70 c — « Fél évre «0 « — « tígász évre 280 f c — « Egyes Blámára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 1 korona. Tisza István gyilkosainak bűnpere A hadbírósági főtárgyalás második napja — Sztanykovszky zászlós beismeri bűnösségét Tisza gyilkosa perének második napja éppen olyan izgalmas volt, mint az első. Bármily óvatossággal szabad csak a bűnösök vallomásait fogadni és ellenőrizni, a vallomásokból drámai módon bontakoznak ki a forradalmi események kontúrjai. Tisztán látható, mily esetlenül és céltalanul történt minden, úgyszólván „maguktól" fejlődtek a dolgok. Tudatos vezetést és irányítást alig lehet valahol látni, hacsak nem a gonosz ostobaságok elkövetésében, mint amilyen Tisza meggyilkolása is volt. Napokig készülődtek a bűntettre, keresték a megfelelő embert, aki a gonoszság elkövetésére vállalkozik, valamennyien húzódoztak tőle, de pénz és állás reményében mégis eloltották lelkiismeretük pislákolását. A bűntett után következő hetek — a színleges nyomozás, a jutalmak kiosztása, az eltussolási kísérletek — rikító világosságot árasztanak az akkori gondolkodásra. Mint említettük, a vádlottak állításait gondosan kell mérlegelni. Az ezután elhangzó tanúvallomások után lehet csak majd tiszta képet alkotni arról, voltaképpen mennyi az igazság és mennyi a védekezés a bűnösök állításában. Hüttner befejezi vallomását László Zoltán ezredes elnök negyedtiszor nyitja meg a tárgyalást és a védőkhöz fordulhogy van-e kérdézni valójuk. Dr. Török Sándor védő kéri a báróságot hogy kérdéseire a vádlott ülve felelhessem. Védő: Miért érett részt a gyilkosságban? Fizikai vagy lelki kényeler hatása alatt cselekedett? Vádlott: Mikor a harctérről haza jötteim, azokat az urakat, akik a Károlyi-párt részésöl ai Djazgakaszt rendezték, csak az újságokból ismertem és előttem feltétlen meggyőződéses emberek szikében tűntek fel. Meggyőződésem az, hogy amit cselekedni akarnak, az helyes. Ők mondták azt, hogy gróf Tisza Istvánt a forradalom főtartamára ártalmatlanná kell tenni. Ők meg akarták gyilkolni, de at azt mondtam, hogy csak le kell tartóztatni. Október 29-én az Ajstória-azsáróspeli értekezleten engem megtámadtak, hogy nem merek erre vállalkozni. Hiúságomban éreztem magam, találva, amikor azt mondták, hogy csak addlig van bátorságom, amíg biztonságban ülök a szobában. Én megmondtam, hogy elhozom a grófot a nemzeti tanácsba, de a gyilkosság elkövetésébe® részt nem veszek. (Kérdések Károlyi Mihály szereplésért. Ezután Sztanykovszky védőjének, dr. Lengyel Zoltánnak arra a kérdésére, hogy az október 27-iki tárgyaláson, amikor a forradiakot elhatározták, tud-e Friedrich szareptevéről, nemmel felelt. A védő azután azt kérdezte, tud-e akrról, már beszélt Friedrich a Hrabsburg-canadról. A tárgyalást vezető erre félbeszakította. Ez nem tartozik a vád tárgyához. A védő felszólalása után áttért, arra a kérdésre, ismerte-e Hüttner Friedrich István írását, amire Hüttner igenijjel felelt. Védő: Meggyőződött a 100.000 koronás levélem levő aláírás eredetiségéről? Hüttner: Igen. Védő: Látta-e később is ezt az aláírást? Hüttner: Igen. A Bálóné-féle veidégkönyvbe is láttam, amikor aláírták. Védő: Emlékszik, hogy kinek fizetett ki abból a pénzből, amit a kerületi paxatocsnokság bétatáráiból vett ki? Hüttner: Egyes nevekre emlékszem. Adtam Hehs Aladárnak és Lengyelnek. Védő: Másokkal is megtörtént, hogy kölcsön adták a saját pénzjüket? Hüttner: Tudomásom van, hogy egyesek nagy összegekkel járultak a dologhoz. Úgy tudom, hogy Fényes László egész vagyonát adta oda. Védő: Nem lehetett sok (dexültség) Hüttner: Bizonyosat nem tudok állani Hallottam, hogy 31-én délelőtt valami 300.000 koronát kaptak volna. Fényes ,spénzeből. Ezt beszélték. Védő: Azt mondotta, hogy saját ellhatározásából vett részt a cselekmény elkövetésében. Itt neves emberek, igen előkelő állású egyének kerülnek szóba. Kinek a szerepe volt döntő abban, hogy ön erre az ultra tért. Ki volt önre a legnagyobb lelki hatással, aki, ha ott nem lett volna, nem is vett volna részt a cselekményben. Hüttner: Az, amikor Friedrich István azt mondta, gyáva vagyok, ha nem merek elmenni, az volt a végső motívum.Védő: Nem a JOOJJOO korona jutalom vitte rá. Hüttner: Én nem láttam abból egy fillért sem. Védő: Károlyi Mihály szerepét meglehetősen mentette. Hüttner: Nem mentettem. Védő: Magyarázta. Hüttner: Nem magyaráztam. Nekem Károlyi Mihályra nézve sejtésem sincs, hogy ő az ügyről tudott volna, tehát nem állíthatom. Védő: Ön vallomást tett, hogy eljárt abban az ügyben, hogy ne üldözzék a gyilkosokat. Hogy, lehetett ezt megcsinálni a kormány tudata nélkül. Hüttner: A kormánynak voltak olyan tagjai, akik érdekelvé váltak a dologban és ilyenügyben egy államtitkárnak sziava is elegendő. Védő: Lehetségesnek tartja, hogy ennyi kormánytag résztvesz és Károlyi ne tudjon a dologról"? Hüttner: Lehet. Én Károlyival soha egy szót, sem beszéltem, tehát nem tudom állítani, hogy tudomása lett volna erről a dologról. Védő: Azt állította ön, hogy október 31-én délelőtt jelen volt Friedrich István is akkor, amikor összegyűltek a célból, hogy kimennek Tisza villájához, azután. Kériék a dolgot délutánra halasztották el. Dobó és Sztanykovszky azt mondották, hogy megesküdni készek és minden körülmények között határozottan tudják, hogy Friedrich István is jelen volt a tanárcercennuson 31-én délután négy-öt óra között Hüttner. Először az utolsó kérdésre szeretnék válaszolni. Hogy vádlott társaim mit mondattak, az nem érdekelt Az ő jegyzőkönyveiket meg sem néztem. Védő: 31t-n délelőtt tudták, hogy azért gyűlnek össze, hogy kimenjenek Tiszához? Hüttner: Igen. Védő: Tehát a törcses jelenlévőnek is tudnia kellett. Hüttner: Mind a kétszázamn nem tudták, csak néhányan. Védő: Ön azt mondja, hogy Aruxlichöt a Pogány megölésére is felbujtotta. Hüttnert November 16-án, a köztársaság kikiáltásának napján az Országház téren a kormány támaszai, a katonaság és a níunkáescnervezette gyűlésre gyülekeztek egybe. Az egész város üres volt. Olyan híreket beszéltek, hogy Pogányék már akkor kommunista puccsot terveznek és megszállják a középületeket. Erre Csernyák és Friedrich arra akart rábírni, hogy löjjem le Pogányt, amire vállalkoztam is, de ez közbejött akadályok miatt meghiúsult Védő. Arról hallott, hogy Heltai is kapott Syen megbízást Csernyáktól és Friedrichtől. Hüttner: Nem tudok róla. Kottra Béla őrnagynak arra a kérdésére, hogy kik segédkeztek neki okmányai biztonságba helyezésénél, megtagadja a választ mert nem akarja barátait elárulni. Ugyancsak Kottra őrnagy kérdésére elmondja, hogy nem volt kér íves egy véleményen, aki Tiszát meg akarta öletni. Hogy mégis kiment a Tisza-villába, annak az az oka, hogy 29-én az Astoriában tartott értekezlet után Friedrich azt mondta, hogy mi urak egymás között intézzük ezt el és ne vonjunk bele parasztokat Arra iparkodott Sztanykovszkyt és engem rábirni, hogy mi öljük meg gróf Tisza Istvánt Friedrich férfiasságát vonta kétségbe és ez volt az inditó ok. Kottra: Ha nem megy ki, lett volna valami kelemetlensége? Hüttner: Nem. Tárgyalásvezető: Tudta ön, hogy miért mennek ki. Kapott szerepet Kékter? Hüttner: Igen. Hüttner kihallgatása ezzel véget ért. Sztanykovszky vallomása a gyilkosságról és előzményeiről tilt Sztanykovszky [ Az elnök parancsára zászlóst A tárgyalásvezető kérdésére kijelenti: Megértette a tegnap fölolvasott vádirat tartalmát, nem érzi magát bűnösnek, mert forradalomban tette, amit Mt Tárgyalásvezető: Adja elő részletesen, kik, mikor, hogyan ölték meg Tiszát október 31-én délután. Sztanykovszky: Csernyák délután 4 órakor fölrendelt az Astoria-szállóba mint a tizenegyes katonatanács tagját azért hogy kimenjünk a gróf Tisza villájába. Először délelőtt tizenegyre voltunk fölrendelve, azután elhalasztották a kimenetelt Határozottan emlékszem erre: Hüttner. Dobó. Horváth-Lanovics. Pogány, egy tengerész: Kundekker, Láng hadapród jelöltén„ Csernyák. Kéri. Friedrich és Fényes voltunk jelen. Friedrich délelőtt is jelen volt, dél előtt csak Gaertner nem volt ott. délután ő is megjelent Tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy Pogányt látásból mint újságírót már azelőtt is ismerte. Az Astoriában azonban Pogány aznap délelőtt volt először. Kéri Pál mutatott egy skiccet, melyben le volt rajzolva a Rohehin-villa alaprajza, magyarázta, hogyan kell bemenni, kinek hova kell állnia. Elmondotta, hogy Dobó, Horváth-Lanovics és Pogány fognak bemenni a villába. Azután eltávoztak onnan. Az Astoria-szálló Magyar utcai kapujában állott két katonai autó. Úgy tudja, hogy a dolog technikai részét vagy Csernyák, vagy Kéri intézte. Valamennyien egyenruhában voltak, gyalogsági zöld ruhában. Rendfokozatot egy sem viselt Nála egy Frommer-pisztoly volt Mindannyian fegyvereket hordtak magukkal és minden fegyver töltve volt Tárgyalásvezető. Tudta, hogy kinek milyen szerepe lesz? Sztanykovszky: Tudtam, hogy be fogunk menni a villába, ott majd Pogány meg fogja mondani, mit csináljunk. Este kapacitált Friedrich és Csernyák is, hogy lőjjem le Tiszát, én azonban mondtam, hogy nem. Tárgyalásvezető: Akkor is kellett kapacitálni, mielőtt indultak a szállodai szobából? Sztanykovszky: Akkor is, mert nem akartam disznóságba belemenni. Tárgyalásvezető: Ki osztotta ki a szerepeket? Sztanykovszky: Pogány. Kéri és Csernyák Kéri intézkedéseibe beleszóltak a többiek is. Tárgyalásvezető (Hüttnerhez): Megfelel-e ez a valóságnak? Hüttner: Arra emlékszem, hogy Kéri fölrajzolta a skiccet Kiosztotta a szerepeket kérdezte ki fog lőni.- Azonban nem szólt senki. Tárgyalásvezető (Sztanykovszkyhoz): Emlékszik erre a kérdésre? Sztanykovszky: Igen. Pogány válaszolt is és magára vállalta, hogy elintézi Ezután elmondja, hogy négy-öt óra felé értek oda, pontosan nem tudja, de már sötétebb volt Kiszálltak az autóbal Kéri előre ment Körülbelül öt perc múlva visszajött, majd azt mondotta, mehetünk Ezután Pogány vezetésével bementünk a kapun keresztül. Kék katonasapkában volt. Elmondotta azután, hogy járókelőket látott az utcán, házteliek közütl nem látott senkit nem is beszélt senkivel. Elől ment Pogány, azután Horváth-Lanovics, Dobó és én, közvetlenül utánunk Gaertner. Hármuknál fegyver volt nálam Frommer. Fölmentünk a lépcsőn. Négyen bementünk az előszobába, attól jobbra, színes üvegajtó volt, a balnak az ajtaja. Engem Pogány a színes ajtó mögött állított föl. Tárgyalásvezető: Hogy álljak föl a merényletnél Sztanykovszky: Először bement Pogány, Dobó. Horváth-Sanovics és én. Én az ajtó mögött maradtam, amelyen keresztül figyeltem a teendőket. Pogány állt a jobbszélen. Dobó a középen és Horváth-Lanovics a balszélen. Ekkor bejött egy idősebb hölgy, kíséretében Tisza István a szobába, az ajtóval szembelévő szobából. A párbeszédekre nem emlékszem ÉI, az ajtó mögött álltam, ezeket onnan láttam. Tárgyalásvezető: Hány lépésnyire álltak egymástól? Sztanykovszky: Körülbelül öt-hat lépésre. Előre lépett gróf Tisza István, jobbkezét hátratéve, megkérdezte, hogy mit akarnak tőle. Valamelyik viaszolt hogy Tisza István grófot keressük. Ekkor Horváth-Sanovics, aki a baloldalon állt rászólt hogy tegye le a fegyvert. Tisza azt a tőle jobbra lévő álltványra tette le. A felszólítás után rögtön, talán két.