Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)

1920-09-19 / 222. szám

J UJ rendelet az internálásokról X XX XX XX X (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés hétfői ülésén terjeszti be nagyatádi Szabó István föld­rajvelésügyi miniszter azt a néhány szakaszos tör­vényjavaslatot, amely a házhelyek és kényszer­bérletek céljaira szükséges tellek kisajátításáról szól. A törvényjavaslatra kimínálják a sürgősséget és azt a Ház még a jövő h­éten fogja tárgyalni. A jövő hét végén kezdődik a nemzetgyűlés két hetes szünete. Hétfőn folytatjuk a numerus clausus vitáját. 1 Sándor Pál "és"Stuppert Rezső a következő szóno­kok: mindkettő 2—2 órás beszédre készül. Ferdinándy Gyula belügyminiszter legközelebb az igazságügy miniszterrel egyetértésben rendeletet fog kibocsájtani az internálások felülvizsgálásáról. Ez a rendelet lényegesen enyhíteni fogja azt a fe­szültséget, amely a szocialista munkásság és a kor­mányzat között kétségtelenül fennáll. 1XX XX XXXXXXX XXXX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X •7 X A kormány tagjainak egy része Szombathelyre helyre, ahol gróf Bethlen István mondja el prog­rammbeszédét. A választás jövő vasárnap lesz. Bethlen ellenjelöltje a Friedrich-párti Becske és a kisgazdapárti Lázár Ferenc.. X X X X X X X X X X X X X X X 'X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X z X X X X X X X X X X X X X X X X X x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x X X x X X X X X X X X 2 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1920. szeptember 19. A régi társorno­s rutis t­arázsa Erdélyi katonák ragaszkodása volt tisztjeikhez (Saját tudósitónktól) kiutasított előkelősé­gdfcr*l zsúfolt vonat érkezett ma Erdélyből, amely­lyel magasrangu ^(Mámi tisztviselők, egykor igen jómohi polgá sok­ tették meg a Kálváriának ezt a megnehezebbítim járható részét és abban a remény­ben jöttek, hogy most a nyugalom stációjához jutottak el. Közöttük van egy fehérhajú aggas­tyán, akinek neve záloga annak, hogy minden szava igaz, amit elmond és a neve záloga annak is, hogy amit meglát, az a dolog lényege és elbe­szélése orientálódásul szolgálhat mindenkinek. Néhány hete Bukarestben jártam, beszélt. A barátaim unszolására utazta­m le Románia főváro­sába, mert azt hitették el velem, hogy családom­nak tartozom ezzel a lépéssel. Elmentem, hogy illetékes helyen közbenjárjak ártatlan unokáim életéért. Megtettem, mert a sírhoz állok közel és én is úgy látom, hogy ez kötelességem volt. Lesz-e eredménye utamnak, nem tudom. A magam ré­szére nem is kértem semmit, kezembe vettem a vándorbotot és otthagytam azt a földet, amelyen hetvenöt esztendővel ezelőtt születtem és amely valamennyi ősömnek a csontait takarja". Buka­restből hazatértemben két törzstiszttel utaztam együtt, akik most a román hadseregben szolgál­nak. Németül beszélgettek, rólam nem is vettek tudomást, én sem avatkoztam a diskurzusukba, de annyit megtudtam, hogy nincsenek megelégedve az álapotok kötl. Az egyik állomáson az egyik ki­szállott és mikor ketten maradtunk a félfü­lkében, útitársam velem elegyedett beszédbe. — Mikor megmondtam a nevemet, s ő az övét, rögtönt bizalommal közeledtünk egy­máshoz, mert a családjaink évtizedek óta jó viszonyban él­nek. Természetes, hogy a közállapotokról beszél­tünk aszowmd. — Köztudomásra, — mondotta a román tiszt, é­s nincs is mit titkolni rajta, hogy lassanként alig lesz már Erdélyben az itteni csapatoknál ,"királyságbeli" tiszt. A mi katonáink, akiket a magyarok, szászok és románok közül soroztak be, nincsenek bizalommal a „Regatu”-beli igajtár­saik iránt. Mert olyan két különböző világból valló ember a régi császári és királyi hadseregbeli és a romániai tiszt, hogy azok sem egymást meg nem érthetik, sem a legénység nem tud fölmele­gedni azok iránt, akik még ma is korbáccsal akarnak fegyelmet tartani. Másrészt bámulatos az a ragaszkodás, amellyel a mi volt katonáink még most is irántunk viseltetnek. Eklatáns példa erre egy eset, amely az én praksztusomban fordult elő néhány nap előtt. Én X. városban vagyok térparancsnok és egy napon két csendőr elém vezet egy ipolt cs. és kir. tábornokot, aki teljes diszben, a régi ármádia egyenruhájában jelenik meg előttem. Kérdésemre elmondja, hogy Grátz­ből érkezett, ott él nyugdijából és azzal a céllal jött, hogy­ kieszközölje az illetékes fórumnál, hogy nyugdíját loiban fizessék ki a grätzi román kon­zulátus útján. — Mondja meg Excellenciád, miképp tudott leejutni idáig régi egyenruhájában? — Azt tapasztaltam, hogy mindenütt, ahol az állomásokon katonákkal találkoztam, a legna­gyobb tisztelettel viseltetnek irántam, látták, hogy tábornok vagyok és egy szó megjegyzés nélkül utat nyitottak előttem és nem háborgattak utazá­somban. _ Ugyebár — folytatta útitársam — rend­kívül jellemző eset és mindennél többet mond. Tény az, h­ogy az erdélyi katona, román egyen­ruhája ellenére, magyarnak érzi magát, akármi­lyen nyelven beszél is és csak azok a tisztek­ tud­ják magukat megértetni vele, akik az osztrák és magyar hadseregből valók. Itt van a petrozsényi példa. A bányamunkások ezrei és ezrei, főként románok és mégis ellenségként állottak szemben az ottani katonai parancsnoksággal. Mióta olyan parancsnok van a bányák élén, aki valamikor a cs. és kir. hadseregben szolgált, azóta alig fordul­nak elő súrlódások és a legnehezebb kérdéseket is igen könnyen meg lehet oldani, mert mi tudunk a néppel bánni. — Nem lehet erőszakkal Erdélyt pacifikálni — folytatta elbeszélését az aggastyán — már pe­dig a bukaresti kormány, úgy látszik, csak ezt az egyetlen eszközt próbálja ki a megszállott terüle­ten. Közvetlenül eljövetelem előtt adta ki a ro­mán vallás- és közoktatásügyi minisztérium ko­lozsvári államtitkársága a rendeletet, amely szerint az erdélyi magyar felekezeti iskolák valamennyi ez évi bizonyítt­ányát érvénytelennek jelenti ki. A rendelet hivatkozik az 1883. évi magyar tör­vényre, amely biztosítja a magyar kormánynak a felügyeleti jogot ezekre az iskolákra. Azt azon­ban elhallgatja a rendelet, hogy csak olyan intézetek­ről lehet szó, amelyek állami támogatásban része­sülnek. Már­pedig a román kormány által sújtott iskolák a román államtól egy fillérnyi támogatást sem vettek igénybe. Ez a rendelet sok ezer tanuló súlyos károsodását jelenti és nem h­inném, hogy van párja a kultúrtörténetemben. .. Ezeket az emlékeket hoztuk magunkkal Erdélyből, amely bízik a megváltásban.­­ (Itt egy cikkünket a cenzúra törölte.) Ferdinándy belügyminiszter a Közigazgatási reformról A Községi és Körjegyzők­ Országos Egyesüle­tének elnöksége tisztelgett­­ferdinándy Gyula bel­ügyminiszternél, abból egy alkalomból, hogy hiva­talát elfoglalta. A belügyminiszter szívesen fo­gadta a tisztelgést,,,*'" az üdvözlésre adott válaszá­ban kijelentette,hogy a közigazgatási reformot alulról fölfelé kell kiépíteni. Első kötelesség e té­ren a községi és közjegyzők ügyeinek rendezése. Az általános közigazgatási reform keresztülvitelét addig, a­míg bizonyos konszolidáció be nem áll, nem tartja megvalósíthatónak. A jegyzőkérdés rendezésében első lépés lesz a községi és várme­gyei választójog rendezése, amely lehetővé teszi a tisztújítás megtartását, hogy végre a menekült és az ideiglenesen alkalmazott közigazgatási tisztvise­lők exisztenciája is kellőképpen megszilárdíttas­sék. A közigazgatási reformról szóló törvényjavas­lat, valamint ezentúl az összes közigazgatási tör­vények és rendeletek előkészítéséhez meg fogják hívni az Országos Jegyzőegyesületek kiküldötteit. — Remélem, — mondotta a miniszter —, hogy a községi és vármegyei választójogról alko­tandó törvény októberben vagy novemberben élet­be is lép. E törvény munkálatai után kerül sorra a községi jegyzők anyagi és erkölcsi helyzetének rendezéséről benyújtandó törvényjavaslat. Az üdvözlés után az elnökség gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy kérelmezni fogják azt, hogy a földreform végrehajtásánál a községi jegy­zők természetbeni javadalmazása tizenöt-húsz ka­tasztrális hold földdel biztosíttassék. A községi jegyzők elsőfokú hatósági jogkörrel rendelkezzenek a közigazgatás élén, amelyet egészségesen át kell alakítani. Kérelmezni fogják a kereskedelmi és belügyminisztertől a féláru vasúti jegy kedvezmé­nyét. Felterjesztést intéznek a belügyminiszter­hez aziránt, hogy családi pótlékban részesüljenek és kedvezményes élelmiszereket kapjanak. Az értekezlet Huber János nemzetgyűlési képviselő támadásait, mint alaptalanokat vis­szautasította és kijelentette, hogy ezt a kérdést az Országos Jegyzőegyesület elé fogja vinni. Az országos jegyzőgyűlést október 28-án és 29-én tartják meg Budapesten. Fajok és nemzetiségek szerint veszik fel az egyetemre az ifjakat (Saját tudósítónktól.)­^^nemzetgyűlés szom­bati ülésén folytatták j^numerus claususról szóló törvényjavaslat amely a jö­vő hétre is áthúzódott. M^g^mindig sok szónok van felirat­kozva ji. jajwítfaihoz. Haller István közoktatásügyi miniszter ma kijelentette, hogy a javaslaton csu­pán egy változtatást hajlandó tenni, azt, hogy a kontingensen belül percentszerűleg megállapítják az egyes fajok és nemzetiségek részesedését. Az ülés elején Rakovszky Ist­ván elnök jelen­tést tett arról, hogy a Neue Freie Presse szeptem­ber 16-iki számában cikk jelent meg „Jugoslawien und die kleine Entente" címmel. A cikkben az van megírva, hogy Rakovszky tizenhárom magyar képviselővel a jövő pénteken látogatást akar tenni Belgrádban a Szkupstina elnökénél, azon­ban olyan értesítést kapott Belgrádból, hogy a béke ratifikálása előtt ilyen találkozás nem volna lehetséges. Az elnök igen energikus szavakkal valótlan­nak jelentette ki a bécsi lap közleményét, majd nagy hatás mellett ezt mondotta:­­• Hála Istennek, bármily szerencsétlenek va­gyunk is, Magyarország nemzetgyűlése nem jutott oda, hogy kopogtatnia kellene bármely országban. Ugron Gábor bejelenti, hogy tegnapi beszéde után lakásának ablakét ökölnyi kövekkel beverték. A köveket leteszi a Ház asztalára és kéri mentelmi joga megsértésének megállapítását. Szterényi József személyes kérdésben kije­lenti, hogy ő az anya- és csecsemővédő-egyesület elnöki tisztségéről a Károlyi-kormány alatt le­mondott, de nem végeztek ott funkciót a kommün alatt gróf Aisponyi Albert és Ugrón Gábor sem. Bernelák Nándor felel Szterényinek, kijelent­vén, határozottan elítéli, hogy a kommunista Bá­nóczi még mindig az egyesület élén áll. Ezután áttértek az egyetemi beiratkozásról szóló javaslat tárgyalására. Gieswein Sándor nagy érdeklődés mellett fejt­­­tegeti, hogy segíteni kell az ifjúság bajain, de nagy kérdés, hogy a törvényjavaslat alkalmas-e erre? Az aránytalanságot nem numerus clausu­ssal kell megszüntetni, hanem azzal, hogy a magyar nép fiainak alkalmat adunk a tanulásra. Ruppert Rezső: Ezzel a törvénnyel a szegény magyar nép fiait zárják el a tudástól! Milotay István: A gazdasági és szellemi szer­vezkedés terén mindent meg kell tennünk a ma­gyar középosztály védelmére. Kötelességünk be­vinni a köztudatba, hogy a nemzetgyűlés csak félmunkát végezhet, ha az egész keresztény társa­dalom nem támogatja teljes erejével. Hiába hoz­nánk például törvényt a keresztény sajtóról, ha a magyar keresztény társadalom nem hoz meg érte minden áldozatot. A neki nagyon kedves javaslatot Bernalák indítványával együtt elfogadja. Ezután az elnök szünetet rendelt, majd Drozdy Győző mentelmi jogának megsértését jelentette be. Néhány nappal ezelőtt Ónodra utazott. Detektívek kisérték, akik szóról-szóra lejegyezték beszédét. Ruppert Rezsőnek megengedte a ház, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel beszédét hétfőn mondja el. Miután Mátéfy Viktor ismertette a kérvényi bizottsághoz beérkezett ötven darab periratot és kérvényt, áttértek az interpellációkra. Barla-Szab­ó József azt kéri a földmivelésügyi mindazt erről, hogy lássa el idejekorán a gazdákat vetőmaggal. Csukás Endre a tanítóság ellátásának rende­­zését ajánlja a közélelmezési miniszter figyelmébe. Javasolja, hogy a félévi ellátmányt a tanítóság és az alsó papság is előre kapja meg. Szabó József (budapesti) a közélelmezési mi­nisztert akarta meginterpellálni amiatt, hogy a kenyérliszt élvezhetetlen, a belőle készült kenyér valóságos fekete massza. Minthogy azonban a köz­élelmezési miniszter kijelentette, hogy ez csak visszaélés lehet és ez ügyben intézkedni fog, inter­pellációját törli. Tomory Jenő a földmunkások szabadságolása tárgyában benyújtott interpellációját, tekintettel a miniszternek ezirányú rendelkezésére, törli. Kálmán István első interpellációjában afölött panaszkodik, hogy a falu ellátatlanjai június 15-ike óta nem részesülnek ellátásban. Azt kéri, hogy a községi ellátatlanokat a helyi készletekből elégít­sék ki. Második interpellációjában azt kéri a föld­mivelésügyi minisztertől, hogy gondoskodjék ar­ról,­­­ogy a gazdák mielőbb megkapják a vető­ma?""­. Elnök az ülést fél három órakor berekeszti.

Next