Pesti Napló, 1920. szeptember (71. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-19 / 222. szám
J UJ rendelet az internálásokról X XX XX XX X (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés hétfői ülésén terjeszti be nagyatádi Szabó István földrajvelésügyi miniszter azt a néhány szakaszos törvényjavaslatot, amely a házhelyek és kényszerbérletek céljaira szükséges tellek kisajátításáról szól. A törvényjavaslatra kimínálják a sürgősséget és azt a Ház még a jövő héten fogja tárgyalni. A jövő hét végén kezdődik a nemzetgyűlés két hetes szünete. Hétfőn folytatjuk a numerus clausus vitáját. 1 Sándor Pál "és"Stuppert Rezső a következő szónokok: mindkettő 2—2 órás beszédre készül. Ferdinándy Gyula belügyminiszter legközelebb az igazságügy miniszterrel egyetértésben rendeletet fog kibocsájtani az internálások felülvizsgálásáról. Ez a rendelet lényegesen enyhíteni fogja azt a feszültséget, amely a szocialista munkásság és a kormányzat között kétségtelenül fennáll. 1XX XX XXXXXXX XXXX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X •7 X A kormány tagjainak egy része Szombathelyre helyre, ahol gróf Bethlen István mondja el programmbeszédét. A választás jövő vasárnap lesz. Bethlen ellenjelöltje a Friedrich-párti Becske és a kisgazdapárti Lázár Ferenc.. X X X X X X X X X X X X X X X 'X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X z X X X X X X X X X X X X X X X X X x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x X X x X X X X X X X X 2 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1920. szeptember 19. A régi társornos rutis tarázsa Erdélyi katonák ragaszkodása volt tisztjeikhez (Saját tudósitónktól) kiutasított előkelőségdfcr*l zsúfolt vonat érkezett ma Erdélyből, amelylyel magasrangu ^(Mámi tisztviselők, egykor igen jómohi polgá sok tették meg a Kálváriának ezt a megnehezebbítim járható részét és abban a reményben jöttek, hogy most a nyugalom stációjához jutottak el. Közöttük van egy fehérhajú aggastyán, akinek neve záloga annak, hogy minden szava igaz, amit elmond és a neve záloga annak is, hogy amit meglát, az a dolog lényege és elbeszélése orientálódásul szolgálhat mindenkinek. Néhány hete Bukarestben jártam, beszélt. A barátaim unszolására utaztam le Románia fővárosába, mert azt hitették el velem, hogy családomnak tartozom ezzel a lépéssel. Elmentem, hogy illetékes helyen közbenjárjak ártatlan unokáim életéért. Megtettem, mert a sírhoz állok közel és én is úgy látom, hogy ez kötelességem volt. Lesz-e eredménye utamnak, nem tudom. A magam részére nem is kértem semmit, kezembe vettem a vándorbotot és otthagytam azt a földet, amelyen hetvenöt esztendővel ezelőtt születtem és amely valamennyi ősömnek a csontait takarja". Bukarestből hazatértemben két törzstiszttel utaztam együtt, akik most a román hadseregben szolgálnak. Németül beszélgettek, rólam nem is vettek tudomást, én sem avatkoztam a diskurzusukba, de annyit megtudtam, hogy nincsenek megelégedve az álapotok kötl. Az egyik állomáson az egyik kiszállott és mikor ketten maradtunk a félfülkében, útitársam velem elegyedett beszédbe. — Mikor megmondtam a nevemet, s ő az övét, rögtönt bizalommal közeledtünk egymáshoz, mert a családjaink évtizedek óta jó viszonyban élnek. Természetes, hogy a közállapotokról beszéltünk aszowmd. — Köztudomásra, — mondotta a román tiszt, és nincs is mit titkolni rajta, hogy lassanként alig lesz már Erdélyben az itteni csapatoknál ,"királyságbeli" tiszt. A mi katonáink, akiket a magyarok, szászok és románok közül soroztak be, nincsenek bizalommal a „Regatu”-beli igajtársaik iránt. Mert olyan két különböző világból valló ember a régi császári és királyi hadseregbeli és a romániai tiszt, hogy azok sem egymást meg nem érthetik, sem a legénység nem tud fölmelegedni azok iránt, akik még ma is korbáccsal akarnak fegyelmet tartani. Másrészt bámulatos az a ragaszkodás, amellyel a mi volt katonáink még most is irántunk viseltetnek. Eklatáns példa erre egy eset, amely az én praksztusomban fordult elő néhány nap előtt. Én X. városban vagyok térparancsnok és egy napon két csendőr elém vezet egy ipolt cs. és kir. tábornokot, aki teljes diszben, a régi ármádia egyenruhájában jelenik meg előttem. Kérdésemre elmondja, hogy Grátzből érkezett, ott él nyugdijából és azzal a céllal jött, hogy kieszközölje az illetékes fórumnál, hogy nyugdíját loiban fizessék ki a grätzi román konzulátus útján. — Mondja meg Excellenciád, miképp tudott leejutni idáig régi egyenruhájában? — Azt tapasztaltam, hogy mindenütt, ahol az állomásokon katonákkal találkoztam, a legnagyobb tisztelettel viseltetnek irántam, látták, hogy tábornok vagyok és egy szó megjegyzés nélkül utat nyitottak előttem és nem háborgattak utazásomban. _ Ugyebár — folytatta útitársam — rendkívül jellemző eset és mindennél többet mond. Tény az, hogy az erdélyi katona, román egyenruhája ellenére, magyarnak érzi magát, akármilyen nyelven beszél is és csak azok a tisztek tudják magukat megértetni vele, akik az osztrák és magyar hadseregből valók. Itt van a petrozsényi példa. A bányamunkások ezrei és ezrei, főként románok és mégis ellenségként állottak szemben az ottani katonai parancsnoksággal. Mióta olyan parancsnok van a bányák élén, aki valamikor a cs. és kir. hadseregben szolgált, azóta alig fordulnak elő súrlódások és a legnehezebb kérdéseket is igen könnyen meg lehet oldani, mert mi tudunk a néppel bánni. — Nem lehet erőszakkal Erdélyt pacifikálni — folytatta elbeszélését az aggastyán — már pedig a bukaresti kormány, úgy látszik, csak ezt az egyetlen eszközt próbálja ki a megszállott területen. Közvetlenül eljövetelem előtt adta ki a román vallás- és közoktatásügyi minisztérium kolozsvári államtitkársága a rendeletet, amely szerint az erdélyi magyar felekezeti iskolák valamennyi ez évi bizonyíttányát érvénytelennek jelenti ki. A rendelet hivatkozik az 1883. évi magyar törvényre, amely biztosítja a magyar kormánynak a felügyeleti jogot ezekre az iskolákra. Azt azonban elhallgatja a rendelet, hogy csak olyan intézetekről lehet szó, amelyek állami támogatásban részesülnek. Márpedig a román kormány által sújtott iskolák a román államtól egy fillérnyi támogatást sem vettek igénybe. Ez a rendelet sok ezer tanuló súlyos károsodását jelenti és nem hinném, hogy van párja a kultúrtörténetemben. .. Ezeket az emlékeket hoztuk magunkkal Erdélyből, amely bízik a megváltásban. (Itt egy cikkünket a cenzúra törölte.) Ferdinándy belügyminiszter a Közigazgatási reformról A Községi és Körjegyzők Országos Egyesületének elnöksége tisztelgettferdinándy Gyula belügyminiszternél, abból egy alkalomból, hogy hivatalát elfoglalta. A belügyminiszter szívesen fogadta a tisztelgést,,,*'" az üdvözlésre adott válaszában kijelentette,hogy a közigazgatási reformot alulról fölfelé kell kiépíteni. Első kötelesség e téren a községi és közjegyzők ügyeinek rendezése. Az általános közigazgatási reform keresztülvitelét addig, amíg bizonyos konszolidáció be nem áll, nem tartja megvalósíthatónak. A jegyzőkérdés rendezésében első lépés lesz a községi és vármegyei választójog rendezése, amely lehetővé teszi a tisztújítás megtartását, hogy végre a menekült és az ideiglenesen alkalmazott közigazgatási tisztviselők exisztenciája is kellőképpen megszilárdíttassék. A közigazgatási reformról szóló törvényjavaslat, valamint ezentúl az összes közigazgatási törvények és rendeletek előkészítéséhez meg fogják hívni az Országos Jegyzőegyesületek kiküldötteit. — Remélem, — mondotta a miniszter —, hogy a községi és vármegyei választójogról alkotandó törvény októberben vagy novemberben életbe is lép. E törvény munkálatai után kerül sorra a községi jegyzők anyagi és erkölcsi helyzetének rendezéséről benyújtandó törvényjavaslat. Az üdvözlés után az elnökség gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy kérelmezni fogják azt, hogy a földreform végrehajtásánál a községi jegyzők természetbeni javadalmazása tizenöt-húsz katasztrális hold földdel biztosíttassék. A községi jegyzők elsőfokú hatósági jogkörrel rendelkezzenek a közigazgatás élén, amelyet egészségesen át kell alakítani. Kérelmezni fogják a kereskedelmi és belügyminisztertől a féláru vasúti jegy kedvezményét. Felterjesztést intéznek a belügyminiszterhez aziránt, hogy családi pótlékban részesüljenek és kedvezményes élelmiszereket kapjanak. Az értekezlet Huber János nemzetgyűlési képviselő támadásait, mint alaptalanokat visszautasította és kijelentette, hogy ezt a kérdést az Országos Jegyzőegyesület elé fogja vinni. Az országos jegyzőgyűlést október 28-án és 29-én tartják meg Budapesten. Fajok és nemzetiségek szerint veszik fel az egyetemre az ifjakat (Saját tudósítónktól.)^^nemzetgyűlés szombati ülésén folytatták j^numerus claususról szóló törvényjavaslat amely a jövő hétre is áthúzódott. M^g^mindig sok szónok van feliratkozva ji. jajwítfaihoz. Haller István közoktatásügyi miniszter ma kijelentette, hogy a javaslaton csupán egy változtatást hajlandó tenni, azt, hogy a kontingensen belül percentszerűleg megállapítják az egyes fajok és nemzetiségek részesedését. Az ülés elején Rakovszky István elnök jelentést tett arról, hogy a Neue Freie Presse szeptember 16-iki számában cikk jelent meg „Jugoslawien und die kleine Entente" címmel. A cikkben az van megírva, hogy Rakovszky tizenhárom magyar képviselővel a jövő pénteken látogatást akar tenni Belgrádban a Szkupstina elnökénél, azonban olyan értesítést kapott Belgrádból, hogy a béke ratifikálása előtt ilyen találkozás nem volna lehetséges. Az elnök igen energikus szavakkal valótlannak jelentette ki a bécsi lap közleményét, majd nagy hatás mellett ezt mondotta:• Hála Istennek, bármily szerencsétlenek vagyunk is, Magyarország nemzetgyűlése nem jutott oda, hogy kopogtatnia kellene bármely országban. Ugron Gábor bejelenti, hogy tegnapi beszéde után lakásának ablakét ökölnyi kövekkel beverték. A köveket leteszi a Ház asztalára és kéri mentelmi joga megsértésének megállapítását. Szterényi József személyes kérdésben kijelenti, hogy ő az anya- és csecsemővédő-egyesület elnöki tisztségéről a Károlyi-kormány alatt lemondott, de nem végeztek ott funkciót a kommün alatt gróf Aisponyi Albert és Ugrón Gábor sem. Bernelák Nándor felel Szterényinek, kijelentvén, határozottan elítéli, hogy a kommunista Bánóczi még mindig az egyesület élén áll. Ezután áttértek az egyetemi beiratkozásról szóló javaslat tárgyalására. Gieswein Sándor nagy érdeklődés mellett fejttegeti, hogy segíteni kell az ifjúság bajain, de nagy kérdés, hogy a törvényjavaslat alkalmas-e erre? Az aránytalanságot nem numerus clausussal kell megszüntetni, hanem azzal, hogy a magyar nép fiainak alkalmat adunk a tanulásra. Ruppert Rezső: Ezzel a törvénnyel a szegény magyar nép fiait zárják el a tudástól! Milotay István: A gazdasági és szellemi szervezkedés terén mindent meg kell tennünk a magyar középosztály védelmére. Kötelességünk bevinni a köztudatba, hogy a nemzetgyűlés csak félmunkát végezhet, ha az egész keresztény társadalom nem támogatja teljes erejével. Hiába hoznánk például törvényt a keresztény sajtóról, ha a magyar keresztény társadalom nem hoz meg érte minden áldozatot. A neki nagyon kedves javaslatot Bernalák indítványával együtt elfogadja. Ezután az elnök szünetet rendelt, majd Drozdy Győző mentelmi jogának megsértését jelentette be. Néhány nappal ezelőtt Ónodra utazott. Detektívek kisérték, akik szóról-szóra lejegyezték beszédét. Ruppert Rezsőnek megengedte a ház, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel beszédét hétfőn mondja el. Miután Mátéfy Viktor ismertette a kérvényi bizottsághoz beérkezett ötven darab periratot és kérvényt, áttértek az interpellációkra. Barla-Szabó József azt kéri a földmivelésügyi mindazt erről, hogy lássa el idejekorán a gazdákat vetőmaggal. Csukás Endre a tanítóság ellátásának rendezését ajánlja a közélelmezési miniszter figyelmébe. Javasolja, hogy a félévi ellátmányt a tanítóság és az alsó papság is előre kapja meg. Szabó József (budapesti) a közélelmezési minisztert akarta meginterpellálni amiatt, hogy a kenyérliszt élvezhetetlen, a belőle készült kenyér valóságos fekete massza. Minthogy azonban a közélelmezési miniszter kijelentette, hogy ez csak visszaélés lehet és ez ügyben intézkedni fog, interpellációját törli. Tomory Jenő a földmunkások szabadságolása tárgyában benyújtott interpellációját, tekintettel a miniszternek ezirányú rendelkezésére, törli. Kálmán István első interpellációjában afölött panaszkodik, hogy a falu ellátatlanjai június 15-ike óta nem részesülnek ellátásban. Azt kéri, hogy a községi ellátatlanokat a helyi készletekből elégítsék ki. Második interpellációjában azt kéri a földmivelésügyi minisztertől, hogy gondoskodjék arról,ogy a gazdák mielőbb megkapják a vetőma?"". Elnök az ülést fél három órakor berekeszti.