Pesti Napló, 1920. november (71. évfolyam, 259–282. szám)
1920-11-26 / 279. szám
A felelős-e a városi többség a költségvetésért? élmillió korona kényszernyugdíjaztaásokra — A liberális uralom alatt nem volt deficit — Mi a letűnt korszak „blöffje" (Saját tudósítónktól.) Az új városháza díszes közgyűlési termében most tárgyalják a főváros ezévi költségvetését. Az egész tárgyalás tisztára formalitás, Wittff Károly, mint többségi párt teljhatalmú vezére, ""kijelentette,"hogy ezért a költségvetésért nem vállalhatja a felelősséget. Az ellenzék erre megfelelt: h(* ninQSfidet: megelégedve a költségvetéssel, csináljanak másikat, nyílt ülésen hangoztatta", hogy a jelüntő demokrata rezsim csak blöffökkel dolgozott. Igaz, hogy csak körül kell nézni a városban, hogy ezt az állítást maguk a tények cáfolják meg, mégis olyan helyre fordultunk, ahol a múlt gazdálkodását, jól ismerik és erre a vádra feleletet kértünk. A következő választ ksaptuk: ' Budapest a réstts'liberális időben lett naggyá és kezdett mindinkább világvárossá fejlődni. —De ne csatázzunk szavakkal, maradjunk meg a 'rideg s statisztikai számoknál, amelyek nem hazudnak. Nézzük a pénzügyi gazdálkodást, ánt'ély."'mort olyan szomorú képet , irtutat, Budapest vagyona 1890-ben 158 millió volt, 1910-ben pedig az'esztendő 289 millió koronavagyonnal' zárult. Ne felejtsük el, hogy ezt a különbséget nem a.. ..értékemelkedés" idézte elő, hiszen a boldogult békében az árak évtizedenként alig egy-két fillér ingadozást mutattak. A liberális éra tehát valamit csak értett a pénzügyi" gazdálkodáshoz, különben elég arra utalni, hogy 1911-ben egy krajcár deficitje serít volt a fővárosnak, sőt Budapest aránylagosan egyike volt a világ leggazdagabb városainak. " • Az alkotások nagy tömegét is nehéz letagadni Mi építettük a városi házakat, népkonyhákat, népszállókat,, a kórházakat, fürdőket, melegedőket, számos könyvtárat, iskolákat, ,a kenyérgyárat, az élelmiszerüzemet, a vásárcsarnokokat és az alkotások egész" tömegét. Ragadjuk ki a, sok, alkotás közül csak egyet, például az iskolákat. 1895-ben a fővárosnak csak 101 iskolája volt, 1910-ben pedig már 412, tehát 15 év alatt 251 iskolát építettünk. Ez csak elég szép eredményt . Állandóan azzal vádolnak bennünket, hogy destruktívek voltunk és nemzetietlenek. Nézzük meg, mit csináltunk a magyarosodás terén: A német Budapestből megteremtettük a magyar, a színmagyar fővárost. 1890-ben már csak 23,7% volt a német. 1900-ban 14%-ra apadt le, míg 1910-ben mindössze 1 5% volt. Tisztára a statisztika kedvéért nézzük meg a vallási elosztást. A magyarok közül 98 százalék a református, 92 % • zsidó és 81% a katolikus. -t- Nemcsak• a város beteg, hanem az emberek sem egészségesekMaga a tanács mutatott, rá arra, hogy azért kell több tisztviselő, mert a rossz „ táplálkozás miatt. « megbetegedések szána mindig igen,, magas és máskülönben, a. pótlások nélkül, tehetetlen volna a.géi pdzeMrefifilmx tartqui. Firnes gyógyszer és ami van, drá«*. V-lM időbetegKinte írt nr hogy csak egy példát említsek — '1918-be«. 45.000 beteget vizsgált meg, 1920 áprilisárig • pedig 1S 000 embert, ami évi ?2.000 betegnek felel meg. A szemét napokig a kapu alatt és az utcán VOM. .Egy kis szellő és a tüdőbetegséget még meskségesen sem fe lehetne jobban terjeszteni. — Akereskedelemmel külön érdemes foglal-, jkozni. Ezt tette Budapestet naggyá! Bécs most teljesen abszorbeálja a kereskedelmünket.. Ez,, már nyílt titok. Budapest lakosságának 70 százalékát kereskedelem és ipar tartja el. Ha a kereskedelmet elpusztítják, vele bénul a vasút, a posta, a telefon, a kultúra minden ,melléke. De tönkre megy maga a"főváros is." A kereskedelem megbénításával együtt jára legjobb adóalany legyöngülése. — Beszélhetnénk az iztgyenforgalomról. A liberális éra "milliókat üldözött erre a célra. Most még erre se volna szükség, hiszen megváltozott a helyzet. Csak tisztességes lakás kellene a szállókban. Az sincs. Wolff nem vállalja a múltért a felelősséget. Rendben van. De mit szól ehez Fykasházy, Buzáth, Rényi alpolgármesterek, akik most mellette állanak és a múltban is kivették a részüket. Az úgynevezett blöffnek ők voltak az atyamesterei. 2 PI PESTI NAPLÓ 1920. november 26. * Apa és fiu, akik a hadifogságban találkoztak )z év regénye — Találkozás egy szibériai vonaton — Temetés kölcsönkoporsóval — Hadifoglyok mint ezermesterek — ,,János vitéz" és „Gut baba" Nikolszk-Uzuriszkbah (Saját tudósítónktól.)Nem utolsó játéka a somnak, hogy ajia" és "fia a hosszú hadifogságban találkozzanak és onnan tegyék meg együtt az utat hamfelé. Ez a különös véletlen történt meg egy magyar kapitánnyal, Komadina Konstantinnal és a fiával, akik a napokban érkeztek vissza öt esztendős fogságból. A kapitány, akinek magas,termetét, egyenes tartását, friss energiáját nem törte meg a hosszú fogság, a következőkben mondotta el nekünk fogsága történetét: — Prezemyslnél estem fogságba. Innen Tobolskba vittek bennünket, abhol tűrhetően folyt a dolgunk. Itt voltunk 1917-ig. Amikor a cári családot ide hozták, elvittek bennünket Kelet-Ázsiába, • Habaruskba, ahol a foglyok megszokott életét éltük. Amikor megkötötték a breszsjatovszki békét, azt hittük, ütött szabadulásunk órája. Ezt annyival inkább gondoltuk, mert útnak indítottak bennünket nyugat felé. El is jutottunk a kínai határi Trocko Lavszkba, majd Berezovkáig. Itt ,a véletlen régi óhajtásomat valósította meg. Tudtam ugyanis," hogy fiam, István hadifogoly. Tettem is lépéseket, hogy összekerüljünk, de ered-ménytelenül. Berezovkán azután a vonaton megpillantottam a fiainál, akit sikerült most már magam mellett lltttom és ott is tartani. Nagy öröm volt ez mindkettőnknek, messze, nagyon messze a magyar hazától összekerülni itt a kietlen idegenben, szomorú hadifogságban. . . Örömünkön akkor esett csorba, amikor megtudtuk, hogy nem kerülünk haza. A Volgáig jutottunk, Szamaráig s ittáz európai lesegírt vszittunkf aflfrkörű szállitmányi irányát megváltoztatták és Petropawlowska vitte ki bennlünket. Itt kezdődik a kálváriánk. Oroszországban már akkor vörös uralom volt. Csek fenhatóság "alá' kerültünk s a csehek ugyi lantnáltunk...mint arabokkal. Táborparancsnokunk cseh őrmester volt kancsikával ,dolgozott sbizony nagyon kevés kel. l,dtt^il}*)7,fiujgy. valakivel, ,akár törzstiszttel is — megisimertesse ezt .a sikerszámot. .Szégyen elmon- dani.le, bizony ütötték a fogoly magyar katonát, közénk is lettek, nincs éppen kedvül?"tellett benne. Géppuskák voltak az udvarba felállitva s ha megpróbáltuk volna a zendülést, bizony egy se kerül készülünk elevenen haza. Minden csekélység elég ok volt nekik a legnagyobb brutalitásra. Egy hónapig nem adtunk semmi fizetést. Enni pedig kaptunk májat, tüdőt, feketekávét s olyan kenyeret, mamelynek táplálóereijét megítélendő, tudni kell, hogy szecskából és tűrészporból volt elkészítve. Meg is lett a következménye. A járványok elárasztották a fogolytáborunkat. Kiütéses tífusz, skorbuit és más, rettenetes nyavalyák pusztíttak sorainkban. Hatezrenvoltunk. Meghalt közülünk ezerhatszáz bajtárs hat hónap alatt. A sírokat nekünk kellett volna megásni, de tél volt, a föld keményre fagyott, nem lehetett ásni. Mtt hevertek a szegény halottak a puszta földön tavaszig. Csak akkor tudtuk tisztességesen éltenverni őket. Bizony rettentő fájdalom volt az, ott látni a hősök temetetlen testeit. A puszta síkságon csináltuk meg a magyar hősök temetőjét. Igen, de a temetéshez tudvalevőleg koporsó is kell. "Koporsóik pedig nem volt, mert deszkát nem kaptunk. Elmentünk a telepünk kórházába koporsóért. Az orvos azt mondta, ad , de a temetés után adjuk vissza, mert neki is kell. És vissza is adtuk... Nagy nyomorúságban éltünk. A harcok már javában dúltak a vörösök és fehérek között. Mikor már 25 versztnyire voltak tőlünk, vonatra tettek bennünket,és elkerültünk Nikolszk Tizumszkba. Helyzetünk csak akkor kezdett javulni, amikor a missziók munkája megindult. Az amerikai misszió, a minket most Budapestre is elkísérő Smoliga plébános és dr. Hartzinger orvos vezetésével jött, a magyar misaió Del'Adami százados, dr. KovácsIstván őrnagy-orvos vezetésével. Japán is adott pénzt, ugy hogy 1928 június óta emberibb életet élhettünk. 28 szent kamtunk naponként a japánoktól. Vehettünk ételt, kenyeret, húst. Is 1920 májustól kezdve ugyanis az oroszok egyáltalában nem törődtek velünk. Helyzetünk teljes mé° értéséhez tudni kell, hogy havonként száz rubel járt volna. Ezt a pértzt, ha megkapták, rendesen olyan késedelemmel, amikor nem vehettük árhasznát. Mert például egy skatulya gyufa ára 32 .rubel volt, a havi fizetésünkért "kaptunk tehát három skatulya gyufát. A cipő talpalása 6—800 rubel volt. Nem maradt más hátra, munkához kellett látni, fia gyermekjátékokat készítettem. Mások cipőt, ruhát és mindent, amit csak lehetett. Ha kellett, kitapasztottuk a kályhát, bekötöttük a könyvet, megjavítottuk a bádogtetőt, kerítést csináltunk". A vállalkozószellemnek " kávéházat nyitottak, kolbászgyárat alapítottak. Mindenféle tmikát a hadifoglyok végeztek el. Igazán nem tudom, mit fog csinálni a lakosság most, hogy nem vagyunk ott. Bármennyit kerestünk is, kevés volt, mert az árak úgy emelkedtek, hogy azzal a legnagyobb munkaerő sem tudott volna lépést tartani. De más is történt. A folytonos erőhullámzás a mi helyzetünkbe is változást hozott:"A vörösök teljes mozgási szabadságot adtak. A fehérek azonban ismét hadifoglyoknak tekintettek bennünket, s csak kevés embernek engedték meg, hogy munkát vállaljon. Ismét foglyok lettünk, a kereset elapadt. Ezen a területen különben 1920 húsvét óta japánok varnak, akik háromnegyed órai harc után űzték el a vörösöket. Oroszország és Japán között, a Bajkál-tó és Csita között úgynevezett ütközőállamot létesítettek. A vörösök elfogták Irkuckban Paprházy alezredest, Geisinger és Naskovic századosokat, túsznak tartják őket, s bizony szegényeknek rossz dolguk van a vörös uralom alatt. A mi napi életünk bizony elég „egyszerű" volt. Barakkban laktunk. 240 ember volt a fületlen, világítás nélkül való helyen, ahol a változatosság kedvéért dupla priccsen feküdtünk. Estig dolgoztunk. Este jött a szórakozás. Az egyik barakktól színházat csináltunk. Volt köztünk hivatásos színész, zenész, műépítész, meg tud- tunk mindent csinálni. A város adott ruhát, jelmezt, s így pompás operett és drámai előadásokat rendeztünk. Előadtuk „János vitéz"-t, „Gül babá "-t, „Az obsitos"-t, „A fatíni-t és más darabokat, olyan kiállítással, hogy akármelyik nagy színház megirigyelhetné. A hivatásos színészeket műkedvelőkkel egészítettük ki. Ha a darab szövege nem volt meg, emlékezetelől csináltuk meg, így is, jól ment. Színészeink közül nevezetesebbek voltak Lőcsei László, a Kolozsvári színház tagja, Krágl Gyula kassai színész, Sárosi, valamelyik más vidéki társulat tagja. Mikor ide' jutott érdekes'' visszaemlékezésében a százados, megmutatta az * előszoba falán függő meghívót, melyet három tréfás alak tarkít, egyik közülük a fiatal Komadinák Istvánt ábrázolja és így szólt ' : ' 1 REGGEL, DÉLBEN, ESTE 1 2 - 3 51 házhoz szállítással vagy postán keresztkötés alatt a S 1 ' PESTI mM 'I (J ' 1)1 m—i 1 1 1 gj 1 * J 1 7&&ST i 1 MAGYARORSZÁG 1 !•• i • • .i ^ három hónapon keresztül közös előfizetés útján csak ^ • 200 KURONA 1 I 0 1 8 Az előfizetés összesét postán a kiadóhivatal címére ( VJI, *rw«IMfrkerut 20. szára kelll küldeni. ugyartott, M valamint aj V. Vilmos császár-út 14. szám, Váci-utca jt g- 12-szám és'Vll.-ker.. "Erzsébet-körut S. Iváin alatti 81 fiókkiadóhivatalokban is elfogadták az előfizetést .) MEGHÍVÓ, a faház 1. sz. szobájában 1917 január 21-én, vasárnap d. u. 1 órakor rendezendő, cabaret előadására. Belépti dij: 50 rubeles urak részére 15 kopek, és 75 rubeles urak részére 20 kopek. "" Tekintettel arra, hogy a jövedelem az itteni legénységi táborban levők segélyezését- fordittatik, felülfizetés köszönettel fogadtatill. , " A rendezőség. A két Komadina: apa és fia büszkén és szomorú boldogsággal gondol vissza az eltöltött esztendőkre s amikor pompás, erős • alakjukra tekintek, a szép barna arcokról és őszintét télentétek* ről úgy látom, hogy ők az egészet szent,nagy" és becsületes kötelességnek tekintik. .....!.. . met hoztak meg ezért a szegény hazáért.