Pesti Napló, 1921. július (72. évfolyam, 142–168. szám)
1921-07-01 / 142. szám
Péntek / Műgyüjteményeink a népoktatás szolgálatában mokaj hivatása — Népies és muzeumi vándorkiállítások a vidéken tudósítónktól.) A budapesti muzeumok tró os&iíki éveiben — akárcsak az Akadémia — inkább ballkáns életünk magasabbrendü kifejlőséssét szolgálták. Kicsiny, de igen képzett tisztviselőkaruk, a közönség aránylag csekély érdeklődése folytán is szinte kizárólag tudományos intézményeket csillált az állami múzeumokból, melyek sokkal inkább a szakkörök, mint a nagyközönség tanulságára szolgáltak. A múzeumok ilyen irányú fejlődése azonban a gyűjtemények állandó és egyenletes gazdagítását teszi szükségessé. Már pedig az állam nincs most abban a helyzetben, hogy múzeumi gyűjteményeik gyarapítására gondoljna. A muzeális értékű anyagok, műtárgyak, régiségek, festmények stb. ma annyira megdrágultak, hogy a költségvetésbe beállított összeg alig elegendő a meglevő anyag karbantartására és rendelésére, nem pedig újabb beszerzésekre. Jelenleg a múzeumok, — különösen a Szépbűvészeti és az Iparművészeti Múzeum,— még elég , ezrel tudják anyagukat is gazdagítani. Ez azonis kizárólag a múzeumbarátok egyesületének, vagyis egyes bőkezű mecénásoknak az érdeme, akik a téli „aukció konjunktúra" idején mindig juttattak valami ajándékot ez intézményeknek. Egészen erre leszírozni a múzeumok továbbfejlesztését nem lehet, nyilvánvaló tehát, hogy a műgyűjterményeknek a kulturális életbe való bekapcsoláséról másként kell gondoskodni. A kuliszminisztériuimban már foglalkoznak is ezzel a problémáival, melynek megoldásáról beavatott helyen a következőképp informáltak: — A műzexumokra ezentúl új feladat három-féle anyaguk elrendezésével és kiállításaikkal nemcsak a magasabb szakoktatást kell szolgálniuk, h hanem a népnevelés eszközévé kell válniuk. Ezérta közeljövőben elkerülhetetlen lesz az átszervezésis az egyes osztályok átcsoportosítása, hogy amegfelelő anyagok kéznél legyenek. Azután népieskiállítások rendezéséről, sőt múzeumi vándorkiállításokról is gondoskodni kívánunk, míg a másodipéldányokat és a pincékben heverő kevésbé értékes anyagot vidéki intézetek esetleg iskolák gyűjtteményének gazdagítására szándékozunk fordítani. — Mindennél fontosabb azonban a múzeumi fisztviselők foglalkoztatása. Azt a tudományos pmkát, melyet ez a jeles gárda elvégzett, a jövőben a nagyközönség oktatására kell értékesíteni.Ezért tervbe vettük, hogy az múzeumi tisztviselőkkel a jövő télen előadásokat, sőt egész kurzusokat rendeztetünk, hogy ily módon a múzeumok a szemléltető oktatás főiskolái legyenek. A min-idennapi élelnnek ezer olyan ága van, melyben az ilyen előadások a publikumnak hasznára lehetnek, így például bizonyos, hogy igen sokakat érdekel és az a kérdés, miképpen kell otthon egy kis könyvtárat berendezni, hogyan kell a könyveket csoportosítani vagy milyen rendszer szerint kell a házi bibliotékát fejleszteni? Bizonyos az is, hogy a lakásberendezés különböző lehetőségei, a formák és stílusok, továbbá új képzőművészetek régi és modern iskolái épp ugy érdeklik a laikust, akinek Magyarországon sehol sem volt alkalma megtanulni azt, hogy hogyan lehet olcsón és mégis ízlésesen berendezkedni. — Ezeknek a céloknak, az aktív népnevelés szolgálatában fognak állani ai muzeumok s akkor mai kis budgetjükkel is hasznos, sőt legfontosabb szervei lehetnek közoktatásunknak. TÜNDÉRKERT REGÉNY (83) IKTA: MÓRICZ ZSIGMOND Az ebéd még nem volt készen, mikor meg jöttek, mert későibre várták őket, a fejedelem keresztülment a házon, fel a palotába. Az urakat mind otthagyta, csupán Géczy ment kis tűnődés után manu is utána. — Hiszen ha én ezt tudtam volna, — kiáltotta Báthory, — az Erdélybe jött török hadak mind mellém állottak volna! . . . Ha én akkor Husziszain csausznak szája ize szerént szólok! . . . Géczy hallgatott — No! — kiáltott rá a fejedelem,— nyelvetetten tuskó lettél! ... Te legjobban tudhatod, te indítottál fel rájuk . . . Ha te nem vagy, akkor én most Erdélyben élek boldogul! s a Bocskay fejedelemségénél nagyobb királyságban vagyok, mert istenemre, avval a sereggel, aki bejött az országba, Bécsig meg nem állottam vala! Géczy igy szólt: — Én nem tagadom! Igaza van felségednek! — Adjál nekem tollat s téntát, mert levelet árok a bécsi királynak, de nem teszi ki az palota lapujára! Majd írok én uj kondíciókat neki! . . . Géczy irószerszámokat szedett elő, s a fejedetem ledobva köpenyét s dolmányát, neki állott irni. Géczy magában hagyta s lábujjhegyen tá-Járaott. Hosszú, hosszú s nagy levelet irt Báthory, Biégis nem magának a császárnak irt, hanemISrarzónak, szive nagy felzúdulásával s levele ma is megvan: „Minap irt vala Nagyságod nekünk levelet s Dótasy Kraus is mást, hogy eddig nem válaszoltunk rá, sok dolgaink miatt haladott. De legelső híven is ,amicsak mi, hanem, m affitai jó itéletű embereik álmélkodással csodálkoznak, nem is hisszük, hogy keresztények közt ilyen dolgok történhettek: hogy egyszeri confoederatio meglévén szartos diploma helyén, annak utána ujabb irást kívánjon egyik a másikról, mint Nagyságod !kiván most éntüllem . . . ,41a mi, uram, három várat eladtunk volna a töröknek, de nem is hármat, csak kettőt s végül már eggyel is beérte volna; akkor ezt a két török hadat is, ki most Erdélyben van, mind a moldovai s hilvaseli vajdákkal egyetemben mind gyárást mellénk adják és ugyanazt a két országot, Erdélynek alávetvén, minden utódjuknak adják örökösörökre. De mi ilyen dolgokról nem hogy tradtálnánk, de még csak gondolkodni sem akarunk! azt ítéljük, hogy a keresztyén fejedelmek ezt megértik s jónéven is veszik, mert minékünk Uram, sem birodalmunktól elidegenítő várunk nincsen, sem cserélni való tartományt nem birunk, sem egy talpalatnyi földet is a máséért, mit nem kívánunk, el nem adunk! Azért jöttünk ki ide Váradra is, hogy birodalmunknak a legkisebb részére is gondot viseljünk. A magunkéval uram megelégedettek vagyunk s vérünk hullásával halálig oltalmazzuk, s inkább akarunk lenni a törökkel halálos haragba, mint országunik romlásával csendes békességbe. „Kérjük azért Nagyságodat szeretettel, bocsásson Nagyságod csak tízezer embert mellénk segítségül! Abalgg uram, annyi késés után megjött, de azt hittük, azért késik, hogy derekas hadat hoz, s szivem szerint mondhatom, egymagában érkezett, valami cselédi vannak vele s nem is akarom, higgyem, hogy ez Nagyságod tudtával Ingyen. Ha valahol fizetett hadai vannak a császárnak őfelségének, most küldjétek ide uram, ha valaha akartatok szolgálni szegény hazánknak! mert most vége lesz Erdélynek s osztán egész Magyarországnak és az egész keresztyénjéinek romlása. ,,Pedig bizony meglesz: kétségkívül s rövid napott bekövetkezik, ha magunk személyén és birodalmán a törökség hatalmat veszen . . . „Nagyságod őfelségének küldje meg levelünket! ..." Egész felhevült, e levéllel mintha valóban megtette volna, amit kellett, lángoló arccal s robogó tekintettel ment ki az ebédelő házba. Ott mindenki fanyar volt és hideg. De a fejedelem ezt vélte, hogy levele mégis mindent jóra fordít. Alisa nyomtaa gyors postával, nagy uri követtel küldte Thurzóhoz. Kíséretet egyformán rendelt a maga hadaiból s sí Ahaffyéból s megvidámodott szívvel elfeledte mai kedvetlenségét s jóízűen ebédelt a társasággal .— Hej, csak a cigány zenenüveseket szánom — mondta nevetve, — egész Erdélyből csak azal után fáj a szivem. — Megfogdosták iket a törökök, — mondta Nadányi, — nyelvet fogtunk volt még Tordán s hallottuk, hogy Szkender basa vonatja velük magának most az hajdú táncot. Nagyon nevettek s a fejedelemnek eszébe jutottak a török hölgyek, rendelte, hogy vezessék be őket. A nők nagyon szép ruhások voltak s az urak kíváncsian s kívánkozva nézdelték őket. Nagy nevetések lettek körülöttük, hogy arcukat nem akarták felfedni s sikoltoztak, de a fejedelem gavillér volt s megbékítette őket vidám kedveskedéssel, nyakából akasztotta le az arany láncot s vetette nyakukba, s a többi urak is követtél a példát. Csúnya nagy dáridó lett velük, kívánták, hogy táncoljanak a nők, de nem tudtak szegények, csak gajdoltak valami kis török dalocskákat s hajlongtak hozzá. Fajtalan szavakkal tréfálgattak velük s a hajdúk mulatták meg, hogy kell táncolni. Igy jó sokáig elmulattak, mig csak a fejedelem el nem aludt laoritta módon, ahogy szokott. Mielőtt lefeküdtek volna, Géczy megszólította Abaffyt: PESTI NAPLÓ 1921 juffast 3 Munkások és gyárosok a közmunkák megkezdéséért El kell kerülni a munkanélküli segélyezést (Saját tudósítónktól.) A Magyarországi Vas-és Fémmunkások Szövetsége ma délelőtt küldöttséggel járult gróf Bethlen István miniszterelnök elé Miákits Ferenc szakszervezeti titkár vezetésével. A küldöttség memorandumot nyújtott át a miniszterelnöknek, amelyben rámutatnak arra, hogy a szakmabeli gyárak hónapok óta folytonosan újabb és újabb tömegmunkást bocsátanak el és így a munkások között nagy a munkanélküliség és a nyomor. Budapesten 1900 fémmunkás áll munka nélkül, az ország egyéb területein pedig 2800 munkás. A munkások a munkanélküliség előidézésében semmi esetre sem hibásak, — mondja az emlékirat. Ezért kérik a miniszterelnököt, lépjen közibe a munkanélküliség enyhítéséért, igyekezzen a munkaadókat rábírni arra, hogy tartsák meg munkásaikat, esetleg rövidebb munkaidőn belül. Klérik a közmunkák mielőbbi megkezdését s minél nagyobb terjedelemben való keresztülvitelét, ezészkívül kérik, hogy a háztulajdonosok a felemelt házbért a házak tatarozására fordítsák, mert ezáltal is nagyszámú munkás kaphatna munkát. Kérnek a munkanélküliek számára állami segélyt, amelynek egy részét a munkaadókra lehetne kiróni. Végül, hogyha mindezeket nem lehetne megvalósítani, arról kérik a kormányt, hogy a kivándorolni szándékozó munkások elutazását segítse elő. A vas- és fémmunkások kívánságaira vonatkozólag érdeklődtünk Fenyő Miksánál, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökénél, aki kérdésünkre a következőket mondta el— Mi a magunk részéről feltétlenül helyeseljük, ha a munkások igyekeznek a maguk helyzetén könnyíteni. A nehéz viszonyok között a munkanélküliség valóban nagyarányú és ez a nyomornak fő okozója. Ennek enyhítésére, amint azt a munkások is előadják, legelsősorban a közmunkák megkezdése és minél szélesebb keretek között való folytatása lenne a legalkalmasabb. Igen nagy fontosságú volna az építkezéseknek megindulása, vagy legalább a javítási munkálatoknak nagyobb arányban való megkezdése is. Ezáltal a különböző iparágaknak egész sora, a tégla, a cement, a fafeldolgozó, a vas- és fémipar és majdnem az egész kisipar munkához jutna. Nagy jelentőségű volna az államvasutak, a posta, a telefon és az egyéb nagy állami üzemeknél már régóta szükséges reparációs és invesztíciós munkák megkezdése is. A kormány bizonyára mindent meg fog tenni, hogy a munkások ezirányú kéréseit teljesítse és ezáltal a helyzeten könnyítsen, hiszen mindenki tudja, hogyha teljes pangás állna be és a munkások az utcára kerülnének, megint munkanélküli segélyek nyújtásával kellene megélhetésükről gondoskodni. Ezt pedig mindenáron el kell kerülni, mégpedig az egyedül lehetséges módon, munkaalkalmaik teremtésével, szükséges és hasznos közmunkák végeztetésével. A béke helyreállítása az Unió és a középeurópai államok között Hága, június 30. Washingtoni kábeltávirat jelenti, hogy mindkét ház külügyi bizottsága megegyezett annak a határozatnak a szövegében, melyet ma a kongreszszus elé fognak terjeszteni. A határozatban kijelentik, hogy az Egyesült Államok és a középeurópa hatalmak között a béke ismét helyreállott. Az amerikai tulajdonjog Németországban, Magyarországon és Ausztriában teljesen megóvatnak. Az amerikai polgárok a legtöbb kedvezményt élvező államok jogaiban részesülnek és mindhárom országot fe fogják szólítani, hogy az Amerika részéről kirótt pénzt, vagy szabadságvesztési büntetéseket elismerjék. Amennyiben a kongresszus a külügyi bizottságok által előterjesztett határozatot ma elfogadja, a béke nemcsak Amerika és Németország, illetve Ausztria, de az Egyesült Államok és Magyarország között is helyreállítottnak fog nyilváníttatni Ismét Giolitti lesz az olasz miniszterelnök Frankfurt, június 30. (A Pesti Napló tudósítójától," A Frankfurtéi" Zeitung-nak jelentik Rómából hogy a katolikus néppárt vezetősége most tett közzé programmját, amely a tisztviselőkérdésben teljesen azonos Giolitti terveivel s amely a pártnál megengedi, hogy ismét szerepet vállaljon a kormányfőtmn. Minthogy ily módon Giolitti feltétele teljesedtek, valószínű, hogy a közvélemény nyomásának engedve, ismét elvállalja a kabinetalakítást. " (V.)