Pesti Napló, 1921. július (72. évfolyam, 142–168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

Péntek / Műgyüjteményeink a népoktatás szolgálatában mok­aj hivatása — Népies és muzeumi vándorkiállítások a vidéken tudósítónktól.) A budapesti muzeumok tró os&iíki éveiben — akárcsak az Akadémia — inkább ballk­án­s életünk magasabbrendü kifejlő­s­éssét szolgálták. Kicsiny, de igen képzett tisztviselő­karuk, a közönség aránylag csekély érdeklődése folytán is szinte kizárólag tudományos intézmé­nyeket csillált az állami múzeumokból, melyek sokkal inkább a szakkörök, mint a nagyközönség tanulságára szolgáltak. A múzeumok ilyen irányú fejlődése azonban a gyűjtemények állandó és egyenletes gazdagítását teszi szükségessé. Már pe­d­­ig az álla­m nincs most abban a helyzetben, hogy­­ múzeumi gyűjteményeik­ gyarapítására gondol­jna. A muzeális értékű anyagok, műtárgyak, ré­giségek, festmények stb. ma annyira megdrágultak, hogy a költségvetésbe beállított összeg alig ele­gendő a meglevő anyag karbantartására és rende­lésére, nem pedig újabb beszerzésekre. Jelenleg a múzeumok, — különösen a Szép­­b­ű­vésze­ti és az Iparművészeti Múzeum,— még elég , ezrel tudják anyagukat is gazdagítani. Ez azon­is kizárólag a múzeumbarátok egyesületének, v­agyis egyes bőkezű mecénásoknak az érdeme, akik a téli „aukció konjunktúra" idején mindig juttattak valami ajándékot ez intézményeknek. Egészen erre leszírozni a múzeumok továbbfejlesz­tését nem lehet, nyilvánvaló tehát, hogy a műgyűj­terményeknek a kulturális életbe való bekapcsolá­séról másként kell gondoskodni. A kul­iszminisz­­tériuimban már foglalkoznak is ezzel a problémá­ival, melynek megoldásáról beavatott helyen a kö­v­etkezőképp informáltak: — A mű­zexumokra ezentúl új feladat három-féle­ anyaguk elrendezésével és kiállításaikkal nemcsak a magasabb szakoktatást kell szolgálniuk, h hanem a népnevelés eszközévé kell válniuk. Ezért­­a közel­jövőben elkerülhetetlen lesz az­ átszervezés­­is az egyes osztályok átcsoportosítása, hogy a­­megfelelő anyagok kéznél legyenek. Azután népies­­kiállítások rendezéséről, sőt múzeumi vándorkiállí­tásokról is gondoskodni kívánunk, míg a m­ásod­ipéldányokat és a pincékben heverő kevésbé érté­­kes anyagot vidéki intézetek esetleg iskolák gyűj­tteményének gazdagítására szándékozunk fordítani. — Mindennél fontosabb azonban a múzeumi fisztviselők foglalkoztatása. Azt a tudományos p­mkát, melyet ez a jeles gárda elvégzett, a jövő­ben a nagyközönség oktatására kell értékesíteni.­­Ezért tervbe vettük, hogy az múzeumi tisztviselők­kel a jövő télen előadásokat, sőt egész kurzuso­kat rendeztetünk, hogy ily módon a múzeumok a szemléltető oktatás főiskolái legyenek. A min-idenn­api élelnnek ezer olyan ága van, melyben az ily­en előadások a publikumnak hasznára lehetnek, így például bizonyos, hogy igen sokakat érdekel és az a kérdés, miképpen kell otthon egy kis könyv­tárat berendezni, hogyan kell a könyveket csopor­tosítani vagy milyen rendszer szerint kell a házi bibliotékát fejleszteni? Bizonyos az is, hogy a lakásberendezés különböző lehetőségei, a formák és stílusok, továbbá új képzőművészetek régi és modern iskolái épp ugy érdeklik a laikust, aki­nek Magyarországon sehol sem volt alkalma meg­tanulni azt, hogy hogyan lehet olcsón és mégis ízlésesen berendezkedni. — Ezeknek a céloknak, az aktív népnevelés szolgálatában fognak állani ai muzeumok s akkor mai kis budgetjükkel is hasznos, sőt legfontosabb szervei lehetnek közoktatásunknak. TÜNDÉRKERT REGÉNY (83) IKTA: MÓRICZ ZSIGMOND Az ebéd még nem volt készen, mikor meg jöt­tek, mert késői­bre várták őket, a fejedelem ke­resztülment a házon, fel a palotába. Az urakat mind otthagyta, csupán Géczy ment kis tűnődés után manu is utána. — Hiszen ha én ezt tudtam volna, — kiáltotta Báthory, — az Erdélybe jött török hadak mind mellém állottak volna! . . . Ha én akkor Husz­iszain csausznak szája ize szer­ént szólok! . . . Géczy hallgatott — No! — kiáltott rá a fejedelem,­­— nyelvetetten tuskó lettél! ... Te legjobban tudhatod, te indítottál fel rájuk . . . Ha­ te nem vagy, akkor én most Erdélyben élek boldogul! s a Bocskay fe­jedelemségénél nagyobb királyságban vagyok, mert istenemre, avval a sereggel, aki bejött az országba, Bécsig meg nem állottam vala! Géczy igy szólt: — Én nem tagadom! Igaza van felségednek! — Adjál nekem tollat s téntát, mert levelet árok a bécsi királynak, de nem teszi ki az palota lapujára! Majd írok én uj kondíciókat neki! . . . Géczy irószerszámokat szedett elő, s a fejede­tem ledobva köpenyét s dolmányát, neki állott irni. Géczy magában hagyta s lábujjhegyen tá-Járaott. Hosszú, hosszú s nagy levelet irt Báthory, Biégis nem magának a császárnak irt, hanem­­ISrarzónak, szive nagy felzúdulásával s levele ma is megvan: „Minap irt vala Nagyságod nekünk levelet s Dótasy K­raus is mást, hogy eddig nem válaszoltunk rá, sok dolgaink miatt haladott. De legelső híven is ,am­icsak mi, hanem, m affi­tai jó itéletű embereik álmélkodással csodálkoznak, nem is hisszük, hogy keresztények közt ilyen dolgok történhettek: hogy egyszeri confoederatio meglévén s­zartos diploma helyén, annak utána ujabb irást kívánjon egyik a másikról, mint Nagyságod !kiván most én­tüllem . . . ,41a mi, uram­, három várat eladtunk volna a töröknek, de nem is hármat, csak kettőt s végül már eggyel is beérte volna; akkor ezt a két török hadat is, ki most Erdélyben van, mind a moldovai s hilvaseli vajdákkal egyetemben mind gyárást mel­lénk adják és ugyanazt a két országot, Erdélynek alávetvén, minden utódjuknak adják örökös­örökre. De mi ilyen dolgokról nem hogy tradtál­nánk, de m­ég csak gondolkodni sem akarunk! azt ítéljük, hogy a keresztyén fejedelmek ezt megér­tik s jónéven is veszik, mert minékünk Uram, sem birodalmunktól elidegenítő várunk nincsen, sem cserélni való tartományt nem birunk, sem egy talpalatnyi földet is a máséért, mit nem kívá­nunk, el nem adunk! Azért jöttünk ki ide Vá­radra is, hogy birodalmunknak a legkisebb ré­szére is gondot viseljünk. A magunkéval uram megelégedettek vagyunk s vérünk hullásával ha­lálig oltalmazzuk, s inkább akarunk lenni a török­kel halálos haragba, mint országunik romlásával csendes békességbe. „Kérjük azért Nagyságodat szeretettel, bo­csásson Nagyságod csak tízezer embert mellénk segítségül! Abalgg uram, annyi késés után meg­jött, de azt hittük, azért késik, hogy derekas ha­dat hoz, s szivem szerint mondhatom, egymagá­ban érkezett, valami cselédi vannak vele s nem is akarom, higgyem, hogy ez Nagyságod tudtával Ingyen. Ha valahol fizetett hadai vannak a csá­szárnak őfelségének, most küldjétek ide uram, ha valaha akartatok szolgálni szegény hazánk­na­k! mert most vége lesz Erdélynek s osztán egész Magyarországnak és az egész keresztyénjéi­nek romlása. ,,Pedig bizony meglesz: kétségkívül s rövid nap­ott bekövetkezik, ha­ magunk személyén és bi­rodalmán a törökség hatalmat veszen . . . „Nagyságod őfelségének küldje meg levelün­ket! ..." Egész felhevült, e levéllel mintha valóban megtette volna, amit kellett, lángoló arccal s ro­bogó tekintettel ment ki az ebédelő házba. Ott mindenki fanyar volt és hideg. De a fejedelem ezt vélte, hogy levele mégis mindent jóra fordít. Alis­a­ nyomtaa gyors postá­val, nagy uri követtel küldte Thurzóhoz. Kísére­tet egyformán rendelt a maga h­­adaiból s sí Ahaffyéból s megvidámodott szívvel elfeledte­­ mai kedvetlenségét s jóízűen ebédelt a társasággal .— Hej, csak a cigány zenenü­veseket szánom — mondta nevetve, — egész Erdélyből csak azal után fáj a szivem. — Megfogdosták i­ket a törökök, — mondta Nadányi, — nyelvet fogtunk volt még Tordán s hallottuk, hogy Szkender basa vonatja velük ma­gának most az hajdú táncot. Nagyon nevettek s a fejedelemnek eszébe ju­tottak a török hölgyek, rendelte, hogy vezessék be őket. A nők nagyon szép ruhások voltak s az urak kíváncsian s kívánkozva nézdelték őket. Nagy nevetések lettek körülöttük, hogy arcu­kat nem akarták felfedni s sikoltoztak, de a feje­delem gavillér volt s megbékítette őket vidám ked­veskedéssel, nyakából akasztotta le az arany lán­cot s vetette nyakukba, s a többi urak is követtél a példát. Csúnya nagy dáridó lett velük, kívánták, h­ogy táncoljanak a nők, de nem tudtak szegények, csak gajdoltak valami kis török dalocskákat s haj­longtak hozzá. Fajtalan szavakkal tréfálgattak velük s a haj­dúk mulatták meg, h­ogy kell táncolni. Igy jó sokáig elmulattak, mig csak a fejedelem el nem aludt laoritta módon, ahogy szokott. Mielőtt lefeküdtek voln­a, Géczy megszólította Abaffyt:­ ­ PESTI NAPLÓ 1921 ju­ffas­t 3 Munkások és gyárosok a közmunkák megkezdéséért El kell kerülni a munkanélküli segélyezést (Saját tudósítónktól.) A Magyarországi Vas-és Fémmunkások Szövetsége ma délelőtt küldött­séggel járult gróf Bethlen István miniszterelnök elé Miákits Ferenc szakszervezeti titkár vezetésé­vel. A küldöttség memorandumot nyújtott át a miniszterelnöknek, amelyben rámutatnak arra, hogy a szakmabeli gyárak hónapok óta folytono­san újabb és újabb tömegmunk­ást bocsátanak el és így a munkások között nagy a munkanélküli­ség és a nyomor. Budapesten 1900 fémmunkás áll munka nélkül, az ország egyéb területein pedig 2800 munkás. A munkások a munkanélküliség előidézésében semmi esetre sem hibásak, — mondja az emlékirat. Ezért kérik a miniszterelnö­köt, lépjen közibe a­ munkanélküliség enyhítéséért, igyekezzen a munkaadókat rábírni arra, hogy tartsák meg munkásaikat, esetleg rövidebb munka­időn belül. Klérik a közmunkák mielőbbi meg­kezdését s minél nagyobb terjedelemben való ke­resztülvitelét, ezészkívül kérik, hogy a háztulaj­donosok a felemelt házbért a házak tatarozására fordítsák, mert ezáltal is nagyszámú munkás kap­hatna munkát. Kérnek a munkanélküliek számára állami segélyt, amelynek egy részét a munkaadókra lehetne kiróni. Végül, hogyha mindezeket nem lehetne megvalósítani, arról kérik a kormányt, hogy a kivándorolni szándékozó munkások el­utazását segítse elő. A vas- és fémmunkások kívánságaira vonat­kozólag érdeklődtünk Fenyő Miksánál, a Gyáripa­rosok Országos Szövetségének elnökénél, aki kér­désünkre a következőket mondta el­­— Mi a magunk részéről feltétlenül helyesel­jük, ha a munkások igyekeznek a maguk helyze­tén könnyíteni. A nehéz viszonyok között a mun­k­anélküliség valóban nagyarányú és ez a nyomor­nak fő okozója. Ennek enyhítésére, amint azt a munkások is előadják, legelsősorban a közmun­kák megkezdése és minél szélesebb keretek között való folytatása lenne a legalkalmasabb. Igen nagy fontosságú volna az építkezéseknek megindulása, vagy legalább a javítási munkálatoknak nagyobb arányban való megkezdése is. Ezáltal a külön­­böző iparágak­nak egész sora, a tégla, a cement, a fafeldolgozó, a vas- és fémipar és majdnem az egész kisipar munkához jutna. Nagy jelentőségű volna az államvasutak, a posta, a telefon és az egyéb nagy állami üzemeknél már régóta szüksé­ges reparációs és invesztíciós munkák megkezdése is. A kormány bizonyára mindent meg fog tenni, hogy a munkások ezirányú kéréseit teljesítse és ezáltal a helyzeten könnyítsen, hiszen mindenki tudja, hogyha teljes pangás állna be és a mun­kások az utcára kerülnének, megint munkanélküli segélyek nyújtásával kellene megélhetésükről gon­doskodni. Ezt pedig mindenáron el kell kerülni, még­pedig az egyedül lehetséges módon, munka­alkalmaik teremtésével, szükséges és hasznos köz­munkák végeztetésével. A béke helyreállítása az Unió és a középeurópai államok között Hága, június 30. Washingtoni kábeltávirat jelenti, hogy mind­­két ház külügyi bizottsága megegyezett annak a határozatnak a szövegében, melyet ma a kongresz­szus elé fognak terjeszteni. A határozatban kije­lentik, hogy az Egyesült­ Államok és a középeurópa hatalmak között a béke ismét helyreállott. Az ame­rikai tulajdonjog Németországban, Magyarországon és Ausztriában teljesen megóvatnak. Az amerikai polgárok a legtöbb kedvezményt élvező államok jogaiban részesülnek és mindhárom országot fe fogják szólítani, hogy az Amerika részéről kirótt pénzt, vagy szabadságvesztési büntetéseket elis­merjék. Amennyiben a kongresszus a külügyi bizottsá­gok által előterjesztett határozatot ma elfogadja, a béke nemcsak Amerika és Németország, illetve Ausztria, de az Egyesült­ Államok és Magyarország között is helyreállítottnak fog nyilváníttatni Ismét Giolitti lesz az olasz minisz­­terelnök Frankfurt, június 30. (A Pesti Napló tudósítóját­ól," A Frankfurtéi" Zeitung-nak jelentik Rómából hogy a katolikus néppárt vezetősége most tett közzé programmját, amely a tisztviselőkérdésben teljesen azonos Giolitti terveivel s amely a pártnál megengedi, hogy ismét szerepet vállaljon a kor­mányfőtmn. Minthogy ily módon Giolitti feltétele teljesedtek, valószínű, hogy a közvélemény nyomá­sának engedve, ismét elvállalja a kabinetalakí­tást. " (V.)

Next