Pesti Napló, 1922. január (73. évfolyam, 2–25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
Budapest, 1922 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 60 kor-Negyed évre — 170 kor. Fél évre 340 kor-Egész évre 660 kor-Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályar udvarokon 3 kor. Ausztriában és Bécsben 30.— osztrák.Jugoszláviában 3 jugoszláv korona. / IV.: 73. évfolyam 12. Vasárnap, január 15 SZERKESZTŐSÉO, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-30 32-33 Nyomdai telefon: József / 71-15. Felelős szerkesztő: József 62-36 / Kiadóhivatal WionbMl: L. Kohlmarkt T. Rémképeket fest a falra a szabadkirályválasztó és a legitimista egyaránt. Akár az egyik, akár a másik lép a szónoki dobogóra, panasz és vád csurog ajkáról. Nemes javaink pusztulnak, gazdaságunk nem tud erőre kapni, tisztviselőink rongyosak és éhesek, a lelkek nyughatatlanok, a gyűlölség még mindig nyújtogatja mérges nyelvét, az adminisztráció kerekei nem forognak simán, a felekezeti béke ebek harmincadjára került, s külügyi politikánk szánalmas figuraként rajzolódik ki a horizontra. Majdnem hogy ruháikat szaggatják meg és hamut hintenek fejükre afölötti bánatukban, hogy a nemzet így romlikomlik és pusztul. De nemcsak a hivatásos politikusok kongatják a végharangot. Nyiss ki egy újságot, mit találsz benne?,— a nemzet lejtőre kerül, rohan lefelé, a nagy Isten legyen irgalmazónk. Eriggy be egy népgyűlési terembe, mit hallasz ott? — a nemzet soha olyan válságos helyzetben nem volt, mint most. Ha valamilyen nyilvános helyiségbe mész be, mi üti meg füled? — a nemzet kálváriára került, vércsikék jelzik lába nyomát. Leülsz a családi asztalhoz, — a negyedik közömbös szó után toegállapitja valaki, hogy a nemzet nyomorúságos állapotban van ésez az állapot napról-napra rosszabbodik. Mindenki az országban, akinek még épek a hangszálai, csak azon kesereg, hogy a nemzet odavan és alig van benne már jártányi erő. De nem akad senki, — értsük meg jól, senki — aki előállana, az asztalra ütne és azt mitartaná, elég volt a nyafogásból, azt ..kell csinálnunk, hogy "kijussunk a kátyúból. Ezt kell cselekednünk, ha élni akarunk, ebbe az irányba kell haladnunk, ha elpusztulni nem akarunk. Nem akad ilyen férfi vagy asszony sem a nemzetgyűlésben, sem a népgyűléseken, sem a nyilvános helyiségekben, sem az utcán, sem a családi körben. Holott, a minő áldozatok hatására lennénk kész, hogy a nagy célt megközelítsük! A legkedvesebb politikusunk félreállásába belenyugodnánk, ha ez használ az ügynek. Legkedvesebb gondolatunkat elcsitítanánk, ha ezzel a megnyugvás általánosabbá válhatna. Évtizedek óta dédelgetett eszméről mondanánk le, ha e lemondás nyomán csak egyetlenegy felhő is szétoszlana. Egyáltalán, nem tudunk olyan árat, amelyet meg ne adnánk, hogy csak a közeledő szerencsétlenséget elhárítsuk. S meg vagyunk róla győződve, nemcsak a mi szándékaink ily tiszták, a másoké is ilyen. Nem tudjuk elképzelni, akadjon magyar ember, aki bármily áldozatot meg ne hozna, ha ezzel a lefelé sikló nemzetet feltartóztatni lehet. Mégsem áll elő senki, aki mellen ragadná az országot és a fülébe kiáltaná: — ezt és ezt kell tenni. Csak jeremiádokat hallunk, csak azzal ijesztgetnek, hogy a pusztulás völgyébe jutunk. Ez talán még sincs rendjén. Néhány hét múlva a nemzetgyűlés szétmegy, az ország ítéletre ül össze. Súlyos és legsúlyosabb problémákat terjesztenek eléje, amiről csak nyugodt fejjel lehet véleményt mondani. A nemzetgyűlés és az apróbb politikai testületek megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy egyebet sem tesznek, mint átkozódnak és forradalmi lázukban a nemzet végpusztulását jósolgatják. Az ország nem követheti ezt a példát. Az ország nem kaphatja meg ezt a lázt. Neki higgadtnak kell maradnia. A nemzet, amelynek pusztulását jósolják innen is, onnan is, elvárhatja, hogy igenis, akad valaki, aki kilépve ebből a mámoros légkörből, az asztalra üt és azt mondja: — elég volt a félrebeszélésből, cselekedni kell. Ezt kell cselekedni. Bethlen bemutatta a választójogi és Gaál Gasztonnak (Saját tudósítónktól.) A belügyminisztériumban szombaton este félhat órakor nagyjelentőségű megbeszélés volt a választójog dolgában. A tanácskozáson gróf Bethlen István, gróf Klebelsberg Ivána, nagyatádi Szabó István és Gaál Gaszton vettek részt. A miniszterelnök és a belügyminiszter a két és fél óra hosszáig tartó megbeszélés során behatóan ismertették a kisgazdapárt vezetőivel a választójogi törvénytervezetet. A Pesti Napló munkatársa a konferencia után beszélt nagyatádi Szabó Istvánnal, aki ezt mondotta: — A törvénytervezet alapelveiről most még nem nyilatkozhatom, mert e tekintetben titoktartást fogadtunk. Arról sem számolhatok most még be, hogy a tervezet milyen benyomást gyakorolt rám, ezt, ki fogom fejteni a jövő hét folyamán, amikor pártom tagjainak is alkalmuk lesz megismerni a javaslatot. A miniszterelnök úr, mint velünk közölte, legközelebb a kereszténypárt vezetőségével ismerteti meg a tervezetet, azután a pártok által kiküldendő hisztis érinkk annak információkat a javaslatról, amely a jövő hét folyamán már publikussá válik. A miniszterelnök úr természetesen nagyon szeretné, ha a választójogi javaslatból még február 16-ika előtt törvény lenne. Munkatársunk beszélt Gaál Gasztonnal, a Hláz elnökével is, aki a tanácskozásról ezt mondotta: — Én és nagyatádi Szabó István jártunk fenn a miniszterelnök úrnál, akinél még ott volt a belügyminiszter úr is. A miniszterelnök bemutatta a választójogi törvénytervezetet, ezt a referendum vettük. Pár napon belül a párt szűkebb bizottsága előtt fogja a miniszterelnök úr ismertetni a javaslatot, amely azután kerül a nemzetgyűléselé. Részletekről még nem nyilatkozhatom. A mai tanácskozás során a fúzióról nem volt szó. A választójogi törvénytervezet alapelveit már részletesen ismertette a Pesti Napló és hitel- helyen "szerzett értesülésünk szerint már J-t ?rít mintlnh nt' ,-.-/r n Jtt^n » stJ 11 * rt 1/L (Saját tuáóziióskluk) A politikának friss ésérdekes eseménye. van: tíz legitimista képfestük Bereczky Ödön, Rakovska István, gróf Sigray Antal, herceg Windiscsigraets Lajos, szombaton belépett a Friedrich-pártba, amely az új helyzetnek megfelelően fölvette a Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt nevet. Egészen titokzatosan készítették elő ezt a meglepetésszerű eseményt, amely bizonyára súlyos következményekkel fog járni. Megváltoznak a pártkeretek, változás lesz a pártok, elhelyezkedésében és . . . befolyásolja ez az új alakulás a kereszténypártnak a miniszterelnökhöz való viszonyát is. Eredetileg úgy volt, hogy Ernst Sándor vezetésével a kereszténypártból válik ki egy frakció, amely fölveszi elmébe a „földmíves" jelzőt. A tíz legitimista képviselőnek a Friedrichpártba való váratlan belépése természetesen meg fogja változtatni a kereszténypárt taktikáját is. Ez a párt tudvalevően hétfőn vagy kedden tárgyal a miniszterelnökkel a választójogról és attól függ, hogy ellenzékbe megy-e vagy támogatja a kormányt, hogy milyen, választójoggal hozakodik elő gróf Bethlen. A jövő hét tehát a politika kialakulása szempontjából elsőrangúan kritikusnak ígérkezik. Diintő etiksetározás előtt . . . A Keresztény Nemzeti Párt szombat esti értekezletére , nagy számban gyűltek össze a párt választói és teljesen megtöltötték a Wenckheim-palota nagytermét. A pártértekezletet Friedrich István a párt elnöke nyitotta meg és a következőket mondotta: — Sürgősen nagygyűlést hívtam össze, mert a Keresztény Nemzeti Párt történetének fordulópontjához érkezett. A Keresztény Nemzeti Párt képviselő tagjai fontos és döntő elhatározás előtt állottak. Mielőtt ebben a kérdésben döntenénk, szükségesnek tartjuk, hogy a választóközönség hozzájárulását kikérjük. Ezért hívtuk össze ezt az értekezletet. Hornyánszky Zoltán képviselőtársam ugyanis a következő indítványt nyújtotta be a párthoz: — Indítványozom, hogy pártunk a Keresztény Nemzeti Párt címét a mai napon a következő címre változtassa át: Keresztény Nemzeti Földműves ésPolgári Párt. Ezután tíor-K'mnti.j.ik)/ Zoltán indokolta meg indítványát. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a pártnak eddigi címe csak tehertétele volt a pártnak. Ugyanis azok a keresztény nemzeti intranzigerrv gondolkodású földművesek és polgárok, akik pártunk politikai nézeteivel teljesen azonosították magukat, azért nem léphettek be választóink közé, mert a párt Címe szinte csak a városi elemekre t-támaszkodott. A párt képviselője akar lenni a falu azon földműveseinek is, akik kiesnek'' többholdas kisgazdák osztályából s akik igazán képviselőre, oltalmazóra szorulnak. A nagygyűlés egyhangúlag elfogadta az előterjesztett címváltoztatást és ezzel a párt új neve: Keresztény Nemzeti Földműves és Polgári Párt lett. Mit m&nd FMe&vicft. ? A pártértekezlet után Friedrich István, a Keresztény Nemzeti Földműves és Polgári Párt vezére a következőket mondotta a Pesti Napló munkatársának: — A politikai helyzet nagymértékben tisztázódott. A vezetésem alatt álló párt eímét és programútját kibővítette és azzal, hogy a „Földműves és Polgári" jelzőt felvette, módot akar nyújtani arra, hogy a keresztény nemzeti és intranzigens alapon álló szegény földműves néposztály és s más foglalkozású kispolgárok megfelelő képviselethez jussanak. A párt ezzel a programmkibővítéssel és címváltoztatással lehetővé tette azt, hogy a kereszténypártnál régóta tartó vajúdása véget érjen. Azok a kereszténypárti képviselők ugyanis, akik a parlamentben már régóta ellenzéki szerepet játszanak a mai napon kiléptek a kereszténypártból és a következő levelet intézték hozzám: ,,Alulírottak ezennel belépünk a vezetésed alatt álló Keresztény Nemzeti Földműves és Polgári pártba. 1922. jan. 11. Lingauer Albin, Ferdinándy Gyula, Taszler Béla, gróf Sigray Antal, Windisahgraetz lajos herceg, Huszár Elemér, Beniczky Ödön, Somogyi István, Rakovszky István, őrgróf • Pallavichi György." — Így tehát tizen léptek be a vezetésem alatt álló pártba és ezzel a párt tagjainak száma 16-ra szaporodott Többen voltunk eredetileg, de csak hatan maradtunk: Weisz Konrád, Vinnich Vidtor, Hornyánszky Zoltán, Kovács Emil és én. Bizonyosra veszem, hogy napról- napra többen fognak belépni a pártba és pedig mind olyan emberek, akiknek szava egyúttal súlyt jelent a politikai és parlamenti életben. •IM m r.