Pesti Napló, 1922. december (73. évfolyam, 274–297. szám)

1922-12-07 / 279. szám

Fokozott közrend Magyarország m­a egy jelentős lépést tett­­ hátrafelé. A közrend fokozottabb biz­tosításáról szóló törvényjavaslatról, amelyet a belügyminiszter ma benyújtott a Háznak, igen mérsékelten és eufemisztikusan szól­tunk, ha­ reakciósnak nevezzük. Mert ez a javaslat állandósítja és a törvény erejével szentesíti azt a kivételes hatalmat, amely­lyel a háború alatt és a végleges békére való átmenet idején rendeletek ruházták föl a kormányt. Nem is a kormányt, mert ebbe még bele lehetne nyugodni. Végre a kor­mány a sajtó és a nemzetgyűlés ellenőrzése alatt áll és minden önkényes cselekedetéért felelősségre vonható. A kivételes hatalom valójában a közigazgatás kezébe kerül, al­ispán, főkapitány, főbíró kezébe s hogy itt kifogástalanul alkalmaztatik-e, az már ke­vésbé bizonyos. Már most, ha normális viszonyok kö­zött élnénk; ha a régi alkotmányos utat tenné meg a javaslat, mielőtt törvényerőre emelkedik; ha a parlamentarizmus olyan formák között élné ki magát, aminekhöz Deák, Ghyczy, Tisza Kálmán, Szilágyi De­zső, Apponyi Albert parlamentje szoktatott bennünket, akkor megnyugodnánk a javas­lat benyújtásán és azt mondanók, majd a parlament lecsiszolja érdességeit, kiküszö­böli jogtalanságait és enyhíti túlkapásait. Megvalljuk őszintén: ez a hazafias meg­nyugvás hiányzik belőlünk. Korántsem ítéljük el az egész nemzetgyűlést mindenes­tül; tiszteljük azokat a nagyokat, akiket elmúlt aranyidőkből a választók hálá­datossága átmentett az új törvényhozó testületbe; ismerjük az újak között is a te­hetséges, képzett, legislatórius munkára hi­vatott elemeket. De fájdalommal látjuk, hogy ebből a nemzetgyűlésből az esprit du corps hiányzik. Tagjai féktelen gyűlölettel támadnak egymásra. Nem hogy az emberi vagy a nemzeti közösséget nem érzik, de még a képviselői szolidaritást sem. Aki a Ház mai ülésének tanúja volt, némely pillanatban azt hihette: most fog­nak ökölre, talán késve menni az egymással szemben ülők. Hála Istennek, idáig nem jutottak. De nem tudjuk, nem nagyobb-e a kár, amelyet egymásban és önmagukban tettek. Az egyik képviselő a másikat meg­vádolta, hogy gyilkolt, rabolt, fosztogatásra izgatott; hogy ártatlan polgárokat tömege­sen kivégeztetett; hogy halálos ellenségeink zsoldjában áll. Persze, hogy e vádak mind a politikai gyűlölködés poklában fogantat­tak. De hogy képviselők és magyarok és mű­velt emberek a fanatikus gyűlölet ily mér­tékére képesek, az már magában is meg­döbbentő. Nem jutott közülök egynek sem eszébe, milyen erkölcsi következményekkel jár, ha az ellenséges külföldön elolvassák a tudósítást erről a mai szerencsétlen gyűlés­ről? Hisz aki e vádak alapján ítéli meg a magyar nemzetgyűlést, az nem törvényhozó testületet fog többé látni benne, hanem úszó börtönt, amelynek gályapadjaihoz gyilko­sok, rablók, fosztogatók vannak láncolva. Nem azokat kellene a magyar nemzet hite­lének megrontásáért kérdőre vonni, akik ilyen hírbe keverik a nemzetgyűlést? És ennek a nemzetgyűlésnek lesz hiva­tása, hogy komolyan megtárgyalja, meg­bírálja, megrostálja és kijavítsa a közrend fokozottabb biztosításáról szóló törvényja­vaslatot. A mai épületes ülés után nem sokat várunk ettől az egész vitától. Legföljebb újabb személyes támadásokat, gyanúsításo­kat, talán még rosszabbat. A parlamentnek előbb a saját kebelében kellene gondoskodnia a közrend fokozottabb biztosításáról, mielőtt szavazatát adja rá, hogy az ország kezére­lábára ezt az újabb súlyos békét verjék. [ DEG, ffl 7 &, 1 Csütörtök, december 1 Budapest, 1911 7S. évfolyam 279. szán* 1­­..., ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 300 K Negyedévre .... 660 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 10 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában 1 dinár SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62 . Nyomdai telefon: IJ 71-15. Felelős szerkeszte: ff T­L Erőteljes harcot indít az a rendtörvényjavaslat ellen (Saját tudósítónktól.) Rakovszky Iván belügymi­niszter a nemzetgyűlés szerdai ülésén beterjesztette a közrend fokozottabb biztosításáról szóló törvényja­vaslatot, amelynek főbb elveit már hetekkel ezelőtt nyilvánosságra hozta a belügyi kormány. Amikor köztudomású lett, hogyan akarja szabályozni a bel­ügyminiszter az egyesülési és gyülekezési jogot, mi­ként akar intézkedni a személyes szabadság korlá­tozásáról, a rendőri felügyeletről, a dologházba való utalásról és a sajtóról, az ellenzéki politikusok egész sora nyilatkozott a „Pesti Napló"-ban a belügymi­niszter tervezete ellen. Most, hogy a képviselők meg­ismerték a javaslat hiteles szövését, az egész balol­dal újra fölemelte tiltakozó szavát, mert az ellenzék­nek súlyos aggodalmai vannak a kormány kivételes hatalmának törvénybe iktatása miatt. A kormány el lehet rá készülve, hogy nemcsak az indemnitás ellen indít a baloldal erőteljes harcot, de ízekre szedi a rendtörvényről szóló javaslatot is. Vázsonyi Vilmos, amikor elolvasta a rendtörvény­ről szóló javaslatot, ezeket mondotta: — Eredetileg arról volt szó, hogy a kivételes hatalmon alapuló rendelkezések, amelyeket nem emelnek törvényerőre, megszűnnek. Mindenki azt remélte, hogy a kivételes hatalom csökkeni fog. Most az ellenkezője történik. A múltban úgy volt, hogy csak a kommunista gyanú alatt álló egyéne­ket helyezték rendőri felügyelet alá és ezeket inter­nálták. Úgy látom, a jövőben mindenkit rendőri fel­ügyelet alá lehet helyezni vagy internálni, akinek más a felfogása, mint a kormánynak. A javaslat törvényerőre emelése esetén azt jelentené, hogy ebben az országban többé nem lehet politizálni, csak rendőri felügyelettel. Az ellenzék valószínűleg provokálásnak fogja tekinteni a javaslatot. Hogy mi lesz a felelet, nem tudom, de remélem, hogy ezek után az ellenzék át fogja engedni a teret teljesen a kormány­pártn­ak. Peyer Károly szociáldemokrata képviselő így vé­lekedik a javaslatról: " A tervezet törvényerőre emelkedése esetén mindenki jobb, ha visszavonul a közélettől. Ez a javaslat azzal a veszéllyel fenyeget mindenkit, hogy le lehet fogni. A tervezet az eddigi állapottal szemben visszaesést jelent. A kormány ezzel bizto­sítja magának és a közigazgatási hatóságnak, hogy akit akar, dologházba juttathasson, tekintet nélkül arra, bűnös-e, vagy sem. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délután az­­ indemnitási törvényjavaslatot tárgyalja. Kállay Tibor pénzügyminiszter tájékoztatta a bizottságot a pénzügyi helyzetről és bejelentette, hogy a költség­vetés egész komplexumát még ebben az évben a nemzetgyűlés elé terjesztik. Hosszabb vita után a bi­zottság a törvényjavaslatot változatlanul elfogadta és elhatározta, hogy annak tárgyalására a sürgősség (Saját tudósítónktól.) A főváros mai rendkívüli közgyűlése, amelyet a külföldi kölcsönök ügyében hívtak össze, késő éjszakába nyúlt. Háromnegyed tíz órakor félbeszakították azzal, hogy féltizenegykor folytatják a tárgyalást, mert szombaton a főváros megbízottainak már Párizsba kell utazniok. Csupor József tanácsnok ismertette a külföldi kölcsönök ügyét és kérte, hogy a közgyűlés a tanács eddigi intézkedéseit hagyja jóvá, küldjön ki bizottsá­got Párizsba, amelyben a kormány kiküldöttje is részt vegyen. A külföldi kölcsönök katasztrófáiért a mostani vezetőség felé",és Az előterjesztéshez az ellenzéki vezérek egymás­után szóltak hozzá. A legélesebb kritikát Éber An­tal mondotta. A főváros mai vezetőségét tette fele­lőssé azokért a kétségtelen mulasztásokért, amelyek a mai kritikus helyzetet előidézték. 1921-ben a ma­gyar adósok, a magyar bankok, amelyek hasonló helyzetben voltak, mint a főváros, már tárgyalni kezdtek a külföldi hitelezőkkel, a főváros azonban ezt elmulasztotta s amikor az ellenzék sürgette, azt a választ kapta, hogy ezt a kérdést a pénzügymi­niszter majd elintézi. A pénzügyi kormány hama­rosan kijelentette ugyan, hogy minden felelősséget elhárít magától, a főváros azonban még ezután is tétlen maradt egészen ez év áprilisáig. A külföldi hite­lezőkkel való tárgyalásból hiányzott a szakértelem. Határozati javaslatban kérte, hogy állapítsa meg a közgyűlés a főváros vezetőségének mulasztását és vonják felelősségre a vezetőséget, hogy kellő időben nem gondoskodott megfelelő külföldi fizetési eszkö­zökről. A demokraták álláspontját Baracs Marcell vázol­ta. Kimutatta, hogy a francia burkolt részvénytársa­sági terv burkolt uzsorakölcsön. A főváros az ország­nak egyhetedrésze, az államnak tehát már csak azért is segítenie kell a fővárost, mert különben maga is tönkremegy. Ajánlja, hogy kérjék fel a kormányt az ügy rendezésére és ennek fejében a főváros egész va­gyonát ajánlják fel kezességül az államnak. Glüc­­sthalnak tapsol a többség A liberális párt szónoka Glücksthal Samu volt Barnos és Éber ,beszéde közben állandó volt a lárma. Glücksthalt azonban a többség a legnagyobb csönd­ben hallgatta és többször tapsolt neki. Glücksthal azt követelte, hogy valamennyi hitelezővel együtt tár­gyaljon a főváros, mert e pillanatban azt sem tudjuk, hogy mely országbeli hitelezők mit követelnek tő­lünk. A franciák az összes úgynevezett francia köt­vénytartozásokat frankban kérik, dacára annak, hogy az elhelyezés alkalmával a kötvények fele magyar és német kézre került. A többségi párt részéről az első felszólaló Ernszt Sándor volt, aki azt fejtegette, hog­y Ébernek a kése­delemre vonatkozó vádja nem i­­ytálló, mert Német­ország sietett és mégis nyomorba jutott. Beszéde köz­ben szintén állandó volt a zaj, többen vitatkoztak vele, srotter Zsigmond is többször közbeszólt, erre olyan óriási zaj tört ki, hogy csak akkor csendese­dett le, amikor Rotter eltávozott a teremből. Végül azt fejtegette, hogy azért kellett nagyon elővigyáza­tosnak lenni, mert egyes magyar körök a kötvények­­nek bizonyos részét kicsempészték külföldre. Ebben, az ügyben vizsgálatot kíván. El fog jönni az idő... Wolff Károly azzal kezdte, hogy életbevágó kér­désekben a politikának deferálnia kell a közgazdasági érdek előtt. Éber beszéde ennek ellenére csupa szarkazmus, de Varnes beszéde már objektivitástól van áthatva, a leg­vendetesebb hangot pedig Glücks­thal ütötte meg. Azután azt magyarázgatta, hogy an­nak idején a magyar bankok kölcsöne olcsóbb lett volna és "az igazi szerencsétlenséget a függő kölcsö­nök rendszerének behozatala idézte elő. Azzal végezte, hogy politikai intelmet intézett az ellenzékhez. Libe­rális tömegek nincsenek, csak intellektuel vezetők. Ezek azonban össze fognak morzsolódni. A keresztény pártokat a liberálisoktól a szociáldemokrata barátság választja el legélesebben. A szociáldemokraták, ha céljukat elérték, el fogják hagyni a liberálisokat. Körmöczy Zoltán közbekiáltott: — Mi is a nemzeti gondolat alapján állunk! Bal­er István, aki akkor lépett be a terembe, oda­kiáltott: — Melyik nemzet nevében beszél? Ekkor már újra nagy volt a zaj, de Wolff Károly hangja túlkiáltotta a lármát. — El fog jönni az idő . . . Fóti hangja süvített közbe: — Amikor maga újra leteszi az esküt a nemzeti tanácsnak . . . Ekkor félbeszakították a tanácskozást, amelyet aztán háromnegyed tizenegy órakor folytattak. Szi­lágyi Károly azt indítványozta, hogy küldjenek ki bizottságot, amely megvizsgálja, hogy a kölcsönöket mire fordították és hogy az itthon elhelyezett köt­vényekből mennyit csempésztek ki külföldrel Éber tiltakozik Ernst­ vár"Je ellen A többi szónok elállt a szótól, mire a záróbeszé­dek következtek. Éber Antal főleg Ernszt Sándor a bankok elleni támadásával foglalkozott. Erős hangon jelentette ki, hogy aki ilyen gyanúsításokat hangoz­tat, annak kötelessége azt a pénzintézetet megnevez­ni, amely a kötvényeket állítólag kicsempészte volna az országból. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor az egész orozra való támadás, leplezett gyanúsítás. Már előre kijelentheti, hogy az egészből egyetlenegy szó sem igaz. Sipőcz Jenő polgármester beszélt végül. A kül­földi hitelezőkkel szemben való egységes állásfoglalás miatt szeretett volna egyhangú határozatot és ezért érintkezést keresett az ellenzékkel. Ez az akciója azonban nem sikerült. Az ellenzék egy része ugyan megtisztelte látogatásával, a másik rész azonban ki­jelentette, hogy a főváros polgármesterével hivatalo­san nem hajlandó tárgyalni. Nem reklamációképpen mondja ezt, csak annak a bizonyításaképpen, hogy a kibontakozás nem rajta múlott. Ébert azt állította, hogy a kölcsönért a régi vezetőséget akarta felelőssé tenni. Erre sohasem gondolt, csupán azt mondotta, — s ezt ma is fentartja — hogy a balkáni háború után aranyparitásos kölcsönt fölvenni kockázatos volt. Végül szavazásra került a sor, a közgyűlés elfo­gadta a tanács előterjesztését és Glücksthal javasla­tát Az éjszakai közgyűlés negyedegy után ért véget kimondását kéri. & févá.os éjfélig fak­é ti&tár©z©t$ % kylfö!c£s . nl

Next