Pesti Napló, 1923. március (74. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
Budapest, 1923 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ..... 400 K Negyedévre ... 1100 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon ..... 20 K Ausztriában és Bécsben 1000.— osztrák korona Jugoszláviában 1 dinárig.—•ÁTVETTI , évfolyam 48. szám Csütörtök, március 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám. TELEFON: József 62-30, 62-31, 62-32 Nyomdai telefon: József 11-15. Felelős szerkesztő: József 62-86 Szerkesztőség Bécsben: L. Kohlmarkt 7 fc!frí3 MÁR A költségvetés Végre tehát, mégis csak megértük, hogy a kormány rendes, az alkotmányos követelményeknek megfelelő költségvetést terjesztett a törvényhozás elé. Költségvetés, zárszámadás minden üzleti vállalkozás tiszta menetének corolláriuma. A magánvállalkozásé is. Hát még az állami sáfárkodásé, amelynek költségeit az állam polgárainak adógatasai szolgáltatják, amelynek objektuma a nemzeti közvagyon. Örvendünk, hogy a háború előtti gazdálkodás színvonaláig legalább is részben ismét fölvergődtünk és hogy a kormány nem fog többé rövid lejáratú kényszer-indemnitásokkal dolgozni." Örvendünk azon is, hogy a költségvetést a nemzetgyűlés színe előtt Kállay Tibor képviseli, akinek jelleme, világfölfogása, szaktudása és szaklelkiismerete— mert ilyen is van — eleve kizárja azt, hogy az államkinccsel más mint tisztán tárgyi mérlegelés nyomán indulva gazdálkodjék. Kizárja azt, hogy a költségvetés számoszlopaiba kártékony politikumot csempésszen be. Mert a politikai számvetésben a kétszerkettő néhanap három, nagyon gyakran öt, de sohasem négy. A pénzügyminiszter megállapítja, hogy költségvetésünk bevételi tétele 152,802,434.200 korona, kiadási tétele 193,455,324.700 korona.A deficit tehát több mint negyvenmilliárd. Elképesztő szám, különösen, ha egybevetjük azokkal az összegekkel, amelyekkel államkincstárunk a béke idejében operált. A negyvenmilliárdos deficit súlyos tehertételt terr. MVM&mpnlfC»* xvcnttlása. JtjjjjjiyAiYCU • a kormányzatot sürgősen ügyettézteti arra az axiómára, hogy mind a bevételek, mind a kiadások lehetőségének megvan a limen-e, amelyen túl nem ajánlatos menni, mert gazdasági egyensúlyunk fölbillenhet. Nem lehet fokozni a végtelenségig a bevételeket, mert az adózók nem bírják az adóterhet; mert egy bizonyos határon túl a dolgozók elvesztik munkakedvüket, ambíciójukat, ha keresetük java elmegy adóba; mert az adómorál, amely nálunk különben sincs erősen kifejlődve, teljesen megbukik, ha az adózás terhe a létfentartás ösztönével kerül összeütközésbe. Viszont a kiadások csökkentését egy nyomós ok követeli: az egész világon uralkodó gazdasági válság, hazánk területének éktelen megcsonkítása, legértékesebb javaink elvesztése. Ebbe a rovatba tartozik a kényes, sőt kínos tisztviselőprobléma is, amelyet egyszer végre — minden jogos érdek sérelme nélkül — meg kell oldani. Az állam, a városok tisztviselőinek számát hozzá kell mérni megváltozott viszonyaink méreteihez. Sokat veszít a deficit negyven milliárdja ijesztő voltából, ha tudomásul vesszük, hogy a rengeteg summa felét üdvös befektetések veszik igénybe. Erre a célra semmi sem lehet sok, sőt elég sem. Amit az állam ily módon ad ki, arra még adózni sem áldozat, mert az invesztíció a közjavak végső összegét gyarapítja. Itt lehet szó lucrum cessans-ról, de soha damnum emergens-ről. Mennél nagyobb a befektetés, annál közelebb vagyunk a békebeli gazdálkodáshoz. És valljuk meg csak őszintén: ez lebeg ideálként mindnyájunk szeme előtt. Dolgozni, mint a békében. Termelni, mint a békében. És békességben élni, mint a békében. A költségvetést úgy köszöntjük, mint szimbólumát a normális, munkás életnek. A lázmérőt kidobhatjuk az ablakon. Hőmérsékletünk nem supernormális és nem subnormális. Nem égünk és nem didergünk. Nem vagyunk betegek, tudunk józanul gondolkodni, számolni, dolgozni. Ebben a hitben üdvözöljük a költségvetést és köszöntjük azt a csak az ügyre néző szakembert, aki benyújtotta. Aki a legfelsőbbrendű értelemben való politikát csinálta és kanál akkor, amikor nem csinál politikát. Anglia és Franciaország n®m tusdpik megegyezni a ruhrvidéki vasúti vonalak átengedés® ügyéb van Párizs, február 28. A kölni vasúti vonalaknak a franciák részére való átengedése ügyében ma este a francia külügyminisztériumban kijelentették, hogy a kérdés megoldása nagy technikai nehézségekbe ütközik. Még abban az esetben is, ha az ezidő szerint Kölnben folytatott tárgyalások eredményre vezetnek, a megoldást a londoni kormány jóváhagyása elé kell terjeszteni, ami késlelteti a terveknek gyakorlati keresztülvitelét. Félő, hogy a tárgyalások túlságosan hosszú időre nyúlnak el. (II.) London, február 28. Lord, Grey, a felsőházi szabadelvű ellenzék vezére Bristolban tartott beszédében kijelentette, hogy az angol nép többségének nézete szerint a jóvátételi kérdést a népszövetség oldhatja meg és más megoldásra nem is kerül sor. Ehez azonban a francia kormány beleegyezése szükséges. Ebben a pillanatban a népszövetség közbenjárására irányuló kísérletei nemcsak kudarcot vallanának b, hanem minden valószínűség szerint magát a népszövetséget is szétrobbantanák. Az angol kormány ki kell hogy jelentse Franciaországnak, hogy a jóvátételi kérdés megoldása csak akkor érhető el, ha a francia kormány előzően kijelenti, hogy kész ezt a megoldást elfogadni. Amíg a francia kormány ezt meg nem teszi, Angolország nem interveniálhat és nem segíthet. Franciaországot minden alkalommal figyelmeztetni kell a jóvátételi kérdésnek a népszövetség által való megoldására. Franciaország két nagy gondját: a jóvátételi kérdés és biztonságának kérdését véglegesen csak a hatalmas népszövetség oldhatja meg. Mivel az intervenció most lehetetlen, az angol kormánynak ki kell fejeznie Franciaországgal szemben azt a nézetét, hogy Franciaország akciója nem fogja a problémát megoldani. Angolország biztonsága összefügg Franciaország biztonságával. Ha Anglia kikapcsolásával kontinentális blokk jönne létre, Angolország kényelmetlen és veszélyes helyzetbe kerülne. Németország ezen a csoporton kívül vagy belül revánsra törekednék és új háborúrarülne sor. A mostanihoz hasonló erőszakos akció révén Németországtól nem lehet készpénzt szerezni és amz ilyen akció végül oda fog vezetni, hogy Anglia kénytelen lesz Oroszországgal szövetkezni. Párizs, február 28. Loucheur képviselő tegnap az ideiglenes költségvetés tárgyalása során kijelentette, hogy a frank árfolyamának javulásához szükséges, hogy a világ tudomást szerezzen a franciáknak arról az elhatározásáról, hogy szilárdan állanak nemzetük zászlaja mellttt. Nem kívánja, hogy Franciaországban kijelentsék, hogy a szén már holnap megérkezik, ezt nem tartja olyan fontosnak. A döntő körülmény, hogy a Ruhr-vidéken ezidőszerint két akaraterő ütközött ösöe. Franciaország saját akaratának győzelmét akarja kivívni. Ezt az akaratot kell csupán kifejezésre juttatni s a francia váltóárfolyam emelkedni fog. Kilencvenmillió aranykoronának felel meg a költségvetés deficitté tikiirit infiásit(vKIUoL) .A ejgrdun cow:Agr.ol: jíenB-ügyi expozé, amelyet Karay Tibor pénz/igrmiHifszler a költségvetés beterjesztésének kapcsán mondott, jelentős esemény© a politikának, amely hosszú hónapokra bőséges anyaggal látta el a parlamentet és az ország közvéleményét. A pénzügyminiszteri expozé első hallásra is különböző benyomásokat, váltott ki a képviselőkből és körülbelül ezek a benyomások nagyjából már jelzik is a költségvetési vidbán elhangzó bírálatok irányát. Egyben megegyeznek: a költségvetés benyújtásának tényét, örömmel fogadták, mint az alkotmányos élet helyreállításának jelentős bizonyságát. Helyeslik azt is, hogy az expozé száraz és reális alapokon épült fel, helyeslik főleg azt, hogy az állami kiadások csökkentésére, kilátásba helyezte a tisztviselői létszám apasztását. Az ellenzéknek a költségvetéssel szemben támasztott kifogásai közül a legsúlyosabb az, hogy az expozé nem jelöli meg azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a negyvenmilliárdos deficit kiküszöbölése elérhető volna. Ez a főkifogás, amely mellé legelsősorban sorakozik az, hogy az államháztartás főleg a fogyasztási adókra van hatírozva, amely adónak még fokozását helyezte kilátásba Kállay és amely nincs arányban egyéb adókkal. Kifogásolják még azt is, hogy a pénzügyminiszter nem adott átfogó programot a termelés megindításáról, hogy szociális és kulturális célokra kevés az előirányzott összeg. A javaslatnak főbb tételei már nyilvánosságra kerültek. Az 1922—23. évi költségvetés tételei szerint az állami bevételigif102.131.106 koronát, az állami összes kiadások pedig 133,115,3H.700 koronát tesznek rá, a deficit tehát 10,10,ZS900 korona. Ennek a negyvenmilliárdos deficitnek, — amelyről Kállay pénzügyminiszter azt mondotta, hogy ez kilencvenmillió aranykoronának felel meg — ennek a deficitnek az árnyékában tallóztunk ma a tíz vaskos füzetnyi költségvetésben és a következő érdekességeket kötjük csokorba: A jóvátétellel kapcsolatos költségek 4,705.000.000 koronát tesznek ki. A miniszterelnök fizetése családi és egyéb pótlékokkal 314.400 korona. Két budapesti kikötő építésére 792,000.000 korona. A diplomáciai költségek érdekességei közül megemlítjük a külföldi konferenciák költségeit, amelyekre 40,000.000 koronát irányoztak elő, a személyi járandóságok között utazási és tiszteletdíjakra 179,000.000 koronát. A kormányzó tiszteltitiliröl 8.000.100 koronáról.« .iaiWr l-i öt kewlodelejr «_V»00.000 koronar*. irányozták elő, amely független a kormáányzóság költségeitől és amelyet így indokol meg a javaslat: „A megállapított 3.000.000 korona tiszteletdíj az általános drágaságnak azóta bekövetkezett nagyarányú fokozódása miatt az államfői méltóságból folyó kiadások fedezésére immár elégtelen. Méltányos és indokolt ennélfogva, hogy a tiszteletdíj évi összege a jelenlegi viszonyokhoz képest évi 12.000.000-ban állapíttassék meg." A belügyi tárca költségvetési tételei közül érdekes, hogy nyomozási költségekre 300.000 K-t, „megfigyelési" költségekre 11,000.000 K-t a eseti leszerelő és az internálótáborra pedig a belügyi tárcára eső részre 48,000.000 K-t irányoztak elő. A csendőrség összes kiadásai 2,214,127.100 koronát érnek el. A Kereskedelmi Minisztérium bevételei között találtuk a zálogházat rovatát, amelyben árverésekből és aukciókból 81,100.000 K bevételt mutat ki a javaslat. A népszámlálás költségei 14,940.000 K-ra rúgnak. A kultusztárca költségvetéséből megtudjuk, hogy vallási célok támogatására és egyházak javadalmazása címén a római katoliikus egyház állami járandósága 70,249.000 K, a görög-katolikus 6,858.000, evangélikus 39,401.000 K, református 92,511.000, görög-keleti 2,311.000 K, unitárius 956.000 K, izraelita vallásfelekezeté pedig 15,956.000 K-ra rúg. Az egyetemektől kezdve egészen a kisdedóvákig összesen 6.249.766.000 K-t fordít a kultuszminisztérium, ebből művészeti tanintézetekre 96,378.000 K-t, állami elemi népiskolákra 587,315.000 K-t, nem állami elemi népiskolák segélyezésére 1.108,223.000 Kt. Az igazságügyi tárca a büntetések végrehajtása címén 575,461.000 korona, a fiatalkorúak bűnözése elleni védekezés címén pedig 250,735.000 korona kiadást mutat ki. A fenti számokat a költségvetés rubrika, tétel és számtengeréből szorongó érzéssel halásztuk ki, ujjaink között kiengedve sok nagy tételt. Kiadás, bevétel, gyors egymásutánban váltakoznak egymás talán a költségvetés lapjain, épúgy, mint egy kereskedő ember főkönyvében. A legutolsó költségvetéstől, a Nagy-Magyarország gazdasági életének főkönyvétől nagy az út a mostani költségvetésig, ezen a nagy úton az ország bevételi rovata nem bírta azt a lélegzetállító iramot, amelyet a kiadások diktáltak.