Pesti Napló, 1923. október (74. évfolyam, 221–246. szám)
1923-10-02 / 221. szám
Budapest, 1923 V 74. évfolyam 221. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ..... 7000 K Negyedévre .... 20000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 350 K Vasárnap 400 K Egyes szám ára Ausztrilban hétköznap és vasárnap 2000 osztrák korona. Kedd, október 2 AkiK álljáti a harcot !A fajvédők tegnapi gyűlésén újra Hallatszott az a fülsiketítő fegyvercsörgetés, amely állandó harci készenlétet, állandó csatákra való készülődést jelent s amely még eddig mindig bankettel végződött. Efegyverek, amelyek megcsörrentek, azok az unalomig ismert frázisok, amelyeknek belső eszmei ürességét csak a tömegek egyrészének naiv hiszékenysége tölti meg. És a tömegnek ez a része ártatlan. A kor, amelyben élünk, irtózatos megpróbáltatások elé állítja a társadalmat, de különösen a társadalomnak azt a részét, amely csak keserves küszködéssel tudja fentartani emberhez méltó életét. Ez a rengeteg megpróbáltatás rengeteg kérdőjelet hagy az emberek lelkében. Miért e szenvedés, miért e sok nélkülözés, miért a holnap örökös bizonytalanságai A lelkek szomjasak, feleletet várnak és minden hangot, amely feleletként vagy magyarázatként hallatszik, üdvözítő igyekvés fogadja. Nincs idejük és nincs józan mérsékletük fontolóra venni e feleletek és jelszavak logikáját, mert az utolsó esztendők politikai útvesztője és a rendkívüli idők beomlott alagútjaiban eltévedt az értelem és hurrát kiáltanak minden gondolatnak, amelyet a szónokiemelvényekről a magasba dobnak. Ezek a zsonglőrkézzel feldobott gondolatok állandóan a harci indulat piros színét mutatják. És eza szín, ez az indulat könnyen magával ragadja azokat, akiknek a lelkében az élet keserveinek indulata amúgy is fájdalmasan megfeszült. Hurrát kiáltanak e gondolatoknak, de nem látják, hogy a fény, amit éhes fantáziájukkal e gondolatokba belelátnak, nem a fölkelő nap fénye, hanem csak olcsó politikai tűzijáték. Mi az a harc, amelyet hirdetnek, amelyet olyan sziklaszilárdan állanak? Mi ellen és kik ellen harcolnak? Riadót fújnak minden pillanatban és föllármázzák az országot, amelynek most ezekben a nehéz időkben egy óriási műhely, fegyelmezett csöndjével és tiszta áhítatával kellene dolgoznia a magyar jövendő, eltört reményeink összeforrasztásán, a legemberibb gondolatok formáinak ötvözésén s azoknak az eszmebeli fegyvereknek finom faragásán, amelyeknek élén a kultúra fénye ragyog. De ők nem ilyen fegyverekre gondolnak. Ők a gyűlölet mély, lőporos pincéjét ássák, az indulatok durva faltörő kosait ácsolják, a pusztulás szellemét idézik fel ott, ahol nélkülük béke és munka lenne és mint a vásott gyerekek kapaszkodnak a magyar élet hatalmas lendítő kerekeibe. Ez az állandó harci készülődés minden vállalkozási kedvet csírájában fojt meg. Pedig ennek az országnak erőforrásait csak azok a vállalkozások nyithatják meg, amelyek a magyar talajba a gazdasági és kereskedelmi élet friss és üde csiráit ültetik. A vállalkozás azonban rendkívül óvatos: finom, idegszálai remegve éreznek meg minden bizonytalanságot és ijedten húzódnak vissza, ha valahol a társadalmi és politikai élet olyan rétegébe ütköznek, amely a gazdasági és kereskedelmi fejlődés nyugalmának veszélyét jelenti. A felelőtlen demagógia pedig és ezt a gazdasági nyugalmat veszélyezteti. Azok tehát, akik a harcot állják és hirdetik, olyan frontok ellen hirdetnek harcot, amely frontokon a nemzet jövendője, gazdasági és kulturális boldogulása épül. És e frontok ellen harcot hirdetni a nemzet élete ellen való vétek. SZERKESZTŐSÉGI KIADÓHIVATAL, Erzsébet körút 18. szám. TELEFONI József 62-30, 62-31, 62-32 Felelős szerkesztő: József 62—36. , Szarkesztűség Bécsborn L, Kohlmarkt 7. ! A pápát megrendítette a német tragédia Tíz halottja és Hetven sebesültje volt a düsszeldorfi véres harcoknak Róma, október 1. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Nuovo Paese, annak kijelentése mellett, hogy közleménye teljesen hiteles forrásból ered, a pápának alábbi szavait közli: — A német tragédiáról szóló hírek szívemet szaggatják. Reggel és este a népek békéjéért imádkozom, mert mi mást tehetek, mint imádkozni. Kérem a Mindenhatót, hogy hallgassa meg imámat, legalább a gyermekekért, a szegény szerencsétlen gyermekekért, hogy sorsuk elviselhetőbbé váljék és újból megismerjék a szeretetet. Nem szabad megtörténnie, hogy egy egész nemzet elpusztuljon. (II.) Düsseldorf, október 1. (A Pesti Napló tudósítójától.) Az önálló rajnai köztársaság hívei vasárnapira gyűlést hirdettek, amelyen, hír szerint, ki akarták kiáltani a Rajna-tartomány elszakadását a birodalomtól. Amikor többezer főnyi tömegben fölvonultak a Bismarck-szobor elé, kékzubbonyos birodalmi rendőrség jött velük szemben. Ekkor a tömegből revolverlövések dördültek el, majd bekerítették a rendőröket, akiket az éppen akkor odaérő kommunisták tüntető menete is szorongatott. A rendőrök védelmükreviszonozták a lövöldözést, ami jeladás volt általános tüzelésre. Eddigi megállapítások szerint a kifejlődött formális csatának tíz halottja és hetven sebesültje van. A szeparatisták egy csoportja tegnap este, amikor a vidékiek legnagyobbrészt már elutaztak, meg akarta ostromolni a városházát, mert azt hitte, hogy a kékzubbonyos rendőrség már le van fegyverezve. Amikor arról értesült, hogy a rendőrségnek meghagyták lőfegyvereit, a csoport elszéledt. (II.) Párizs, október 1. Ji Poincaré miniszterelnök Meuse megye főtanácsának mai megnyitó ülésén Bar le Ducban beszédet mondott, amelyben többek közt ezeket jelentette ki: Sok hónapi türelem után benyomultunk a Buhvidékre, ahol azonnal a legbámulatosabb komédiát játszották. A franciák tudták ugyan, hogy ezek a hallatlan machinációk összeomlásra vannak ítélve, hiszen a franciák kezükben tartották a német termelés gyűjtőpontjait. Most elérkezett az esedékesség napja. A német kormány a kikerülhetetlen meghátrálást szívesen vásárolta volna meg olcsón, azonban kénytelen volt elismerni, hogy a harcot nem tudja tovább folytatni.. Botrányba fúlt a közüzemi alkalmazottak gyűlése Egy közbeszóló megsértette a főkapitányt és erre feloszlatták a gyűlést (Saját tudósítónktól.) A keresztényszocialista közüzemi munkások bérmozgalma ürgében összehívott gyűlés botrányba fulladt. Az igyik szónok személy szerint hljplez'.e- 6w Hektro nístM-n r.-,* V,' f* jgcT állítólagos visszaéléseiről sorolt fel adatokat. A jelenlévő rendőrtisztviselő több alkalommal megszakította beszédét, végül pedig megvonta tőle a szót. Erre általános zűrzavar és felfordulás tört ki. A nagy káoszban valaki sértő kifejezéssel illette a főkapitányt, de a közbeszólót nem sikerült előteremteni. Erre a rendőrtisztviselő feloszlatta a gyűlést és a termet kiüríttette. Éles kritika a főváros vezetőségétől A keresztényszocialista közüzemi munkások — mint ismeretes — hetvenöt százalékos béremelést kértek, amit azonban a főváros vezetősége nem adott meg. Ebben az ügyben gyűltek össze a közüzemi munkások a régi képviselőház nagytermében. Kelemen Géza ügyvezető elnök éles szavakkal bírálta a főváros helytelen munkáspolitikáját és adatokkal mutatta ki, hogy a város mai vezetőségének nincs érzéke a szociális kérdések iránt. Folyton azt hangoztatják, hogy a zsidó nagytőke uzsorázza ki a keresztény munkásokat, holott ha bérleszállításról van szó, a főváros a zsidó nagytőke képviselete előtt jár. Tudnának fizetni, csak nem alkarnak. Ekkor valaki közbekiáltott: — Akkor keveset járhatnának autón. Végül azt fejtegette, hogy egyelőre tartózkodjanak a sztrájk fegyverétől s négy pontból álló határozati javaslatot terjesztett elő. Eszerint a gyűlés aggodalommal látja, hogy a főváros tanácsa az alkalmazottak követeléseivel szemben nem tanúsítja azt a megértést, amit maga a közérdek is megkíván. A béremelések mértéke az alkalmazottakat nem elégíti ki s ha a főváros idejében nem cselekszik, a történő dolgokért előre is elhárítják a felelősséget maguktól. A fizetést a közszükségletek tényleges árai és a magániparban fizetett munkabér alapján rendezzék. Szűnjenek meg azérdem szerinti béremelések, mert azok személyi és politikai kedvezésekre nyújtanak módot. A gyűlés különben felszólította a keresztényszocialista törvényhatósági bizottsági tagokat, akik mint a határozati javaslat mondja, »ezidőszerint még a keresztény községi párthoz tartoznak«, hogy egy szűkebb körű bizottságot küldjenek ki, amely az üzemek munkabéreit felülvizsgálja. Végül a gyűlésből a keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselőkhöz fogdultak, hogy a belügyminisztert világosítsa fel a közüzemekben uralkodó hangulatról , a kereskedelmi minisztert pedig kérjék fel, hogy a béregyeztető bizottságok a közüzemi alkalmazottak ügyeit is tárgyalhassák. Elkeseredett felszólalások A határozati javaslathoz elsőnek Kasza János szólalt fel, aki az Elektromosművek munkásságának hangulatát ecsetelte. Egy év alatt a villany árak százszorosra emelkedett, a munkabéreket pedig csak huszonötszörösre emelték. A városházán folyton arról beszélnek, hogy a közüzemi munkásoknak milyen jó dolguk van, de arról senki sem tud, hogy a Kazinczy ucai telepen egy ember az éhségtől összeesettt. Mocsáry Ottót megéljenezték, amikor az emel« ' «"Onyry fS)?«vdt* ríjg'.ii;» szál sesrate, hogy lél*fl»' zésekkel fon előállani. Elmondotta, hogy a munkások nem kaptak vásznat és sifónt, tizennyolc ember között pedig nyolcszázhatvankilenc méter vásznat osztottak szét. Egy-egy munkás legjobb esetben három métert kapott, holott »azok, akiknek milliós jövedelmük és milliós mellékjövedelmük van«, 50—90 méters szövetet kaptak. A gyűlés hangulata ekkor már nagyon izgatott volt. Mindenfelé nagy zaj támadt s a felháborodás vihara vonult végig a termen. — Neveket kérünk! Neveket! — kiáltották. Mocsáry egy papírlapot vett elő és a neveket kezdte olvasni. A rendőrség jelenlevő képviselője, Stoltz Zsigmond rendőrkapitány erre felszólította az elnököt, hogy a szónokot tiltsa el a személyeskedéstől. Kelemen Géza elnök engedelmeskedett is, de a közönség ekkor már nagyon zajongott. Mocsáry át is adta a papírlapot, de hozzátette: — Ezek az adatok igenis, hozzátartoznak a munkások béremelésének a kérdéséhez, mert tudni akarjuk, hogy hol van az ellenőrzés. Amikor a munkások, vagy tisztviselők gyerekének könyöke kikandikál a kabátjából, akkor egyes főfelügyelők, mert a szétosztással foglalkoznak, kilencven méter számra kapnak vásznat. A rendőrtisztviselő megint intette, hogy hagyja abba a személyeskedést, mire a munkásétkezde dolgait kezdte firtatni. Eitőr a botrány Elmondotta, hogy valószínűleg azért főznek a tutajuccai telepen disznóknak való eledelt, mert valaki számára ott nyolc darab disznó hízik és annak kell az étel. A városházán azt hiszik, hogy a munkások eszik a disznókat, holott az étkezdében disznóhúst még nem láttak. Inkább annak néznének utána, hogy lehet ezer darab zsákot ma darabjával 350 koronáért eladni, holott a zsákokért ezreket szoktak fizetni. 88 zsírok hordót eladtak, darabját 600 koronáért. Csak az itt mutatkozó különbözetekből minden munkásnak húsz százalékos béremelést lehetne adni. Az elszámolás különben minden ellenőrzés nélkül van. Egy papírra felírják: vettem zsírt 480.000 koronáért és azzal vége. Aki elhiszi, jó, aki nem hiszi el, úgyis jó. A rendőrtisztviselő megint kérte, hogy ne személyeskedjék, de ekkor Mocsáry az egyik igazgató nevét említette, amire a kapitány utasította az elnököt, hogy vonja meg tőle a szót. Kelemen Géza elnök a nagy lármában ezeket mondotta: — Kénytelen vagyok, a rendőrség utasítására, megvonni a szót. A lárma mindinkább általánossá vált, mindenki felugrált a helyéről és kifelé tódult. — Így nem tanácskozunk! így nem hallgatunk meg senkit! Egyszerűen hazamegyünk! Az elnök hirtelen felfüggesztette a gyűlést. "