Pesti Napló, 1925. november (76. évfolyam, 247–271. szám)

1925-11-20 / 263. szám

iEIPip í w - JL m-A JL Ml k­á kJ • i ,­­ Budapest, 1925 76. évfolyam 265. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . ... . 50 000 K ljegyedé­re . . 135.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 2000 K Vasárnap 4000 K Egyes szám Ausztriában­­ hétköznap 40 garas (3000 o. KI vasárnap 40 garas (4000 o. K) PESTI NAPLÓ Ju­ha 201­0 korona Péntek, november 20 SZERKESZTŐSÉG: Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sí. TELEFON: József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsben­. I., Kohlmarkt 7. / Ottó királyfi Angliába megy Bécs, november 19. (Jr Pesti Naple bécsi szerkesztőségétől.) A császárhű népként Ottó királyfi születésnapja alkalmából dísz­vacsorát rendezett, amelyen az ünnepi beszédet gróf Sa­m és Wolff ezredes mondták. Wolff hangsúlyozta, hogy Ottó királyfi immár betöltötte a 14-ik évét és tanulmányai kibővítése céljából Angliába megy, a mi számunkra — így végezte beszédét Wolff — Ottó marad a császár. apponyi. Ha a mai Magyarország királyt választ, törvénybe iktatja Trianont „Nem lehet struccmadárként fejünket a homokba duigni, amikor egyes mozgolódások más irányú kísérletek lehető­ségét és szándékát rajzolják elénk" - „Nagytekintélyű férfiak átlátszó evangéliumi rejtélyekkel példálóznak anél­kül, hogy a várva várt nyílt és férfias szóval eloszlatnák a homályt" Legitimista­ vacsora 350 résztvevővel (mélt tudósítónktól.) A legitimista Magyar­ország­ fényes tüntetésre gyűlt egybe Ottó-nap előestéjén a Hungária-szálló termeiben. Az el­múlt napok eseményei különös súlyt adta­k en­nek a3 ünnepi vacsorának, amelyet a Nemzeti Összetartás Köre rendezett Ottó királyfi vég­napja alkalmából. Az érdeklődés a vacsora iránt a TESz keddi gyűlése után óráról-órára fokozódott és olyan hatalmas töme­g jelentette be részvételét a vacsorán, hogy a Hungária-szálló nagy fehértermén kívül a magasföldszint másik nagyterme is színül­tig megtelt a régi boldog Magyarország szá­mottevő kitűnőségeivel. Este nyolc órára hirdették a vacsora kezdetét és a kitűzött órában úgyszólván mozogni se le­hetett a Hungária szalonjaiban. Frakkos főurak csillogó rendjelekkel, a közelmúlt magas funk­cionáriusai és a hadsereg összes fegyvernemé­nek tündöklő egyenruhái festőies csoportokat alkottak. Gróf Zichy Aladár, a Nemzeti Összetartás Körének elnöke társaságában szokásához híven percnyi pontossággal érkezett gróf Apponyi Albert, az est egyetlen ünnepi szónoka. (Érkezése előtt bizonyos nyugtalanság volt érezhető a tömeg­ben, mert attól tartottak, hogy Apponyi, aki fiának, György grófnak szurdokpüspöki birto­kán tartózkodott, talárt nem tud pontosan Buda­pestre jönni.) Apponyi az arany gyapjas-rendet viselte gallérján, alatta pedig a Lipót-rend fe­jtészszegélyű, széles vörös szalagját, mellén a csil­laggal. A megjelentek éljenzése közepette a lágy szalonba ment és ott beszélgetett a politikusokkal, akiknek sorában ott voltak gróf Zichy János, őrgróf Pallavicini György, frakk­ión egyetlen rendjel, a Károly-csapatkereszt miniatűr jelvénye, gróf Cziráky József, gróf Cziráky György, gróf Sigray Antal, gróf Ká­rolyi József aki tegnapelőtt érkezett haza Lequeitióból, báró Szterényi József, Bárczy Ist­ván volt főpolgármester, báró Bottlik István, Palupyay Móric a rendjelek tömegével ékesítve, köztük a Lipót-rend középkeresztje és a porosz Johaniita-re­ndjel Strausz István pápai rend­jelét, a Szent Gergely-rend középkeresztjét viselte. A kurzus politikusai sem hiányoztak: Vol­ler István volt kultuszminiszter élénken sür­gött-forgott az előkelő környezetben, Simrecsá­nyi György hatalmas alakja hol itt, hol ott tű­nt fel a kormánytámogató képviselők közül pedig Homonnay Tivadar kormány­főtanácsos és Vargha Gábor képviselő vettek részt a va­csorán. A kurzus exminiszterei sorából a legi­timista érzelmeiről mindenkor híres Ferdinándy Gyula volt belügyminiszter és Lchnetzer Fe­renc tibor^ok. vxiU Vajl­istyxQu­dsztt']­ jelent meg. A kurzus egykor hangos szócsövei, Cser­mis Mihály plébános és Kóródy Katona János is életjelt adtak magukról. A főúri legitimisták tekintélyes számmal jelentek meg. Ott láttuk sorai­kban gróf Hunyadi­ József főudvarmes­tert, gróf Szécsen Miklós volt párizsi nagykö­vetet, gróf Batthyány Lajost, gróf Edelsheim Gyulay Lipótot, gróf Csekonics Ivánt, gróf Hunyady Ferencet, őrgróf Pallavicini Károlyt, több Zichy grófot, báró Kray Istvánt, Apponyi fiát, gróf Apponyi Györgyöt és másokat. A főpapi világból gróf Mikes János szombathelyi püspök hosszú piros talárral jött el, ott volt Nemes Antal címzetes püspök és hogy az egy­házi rendek se hiányozzanak, Strommer Viktor pannonhalmai perjel és Baranyai Jusztin egye­temi tanár. Feltűnően sok katonatiszt vett részt az es­­télyen. Báró Lukachieff Géza, Kirchner Hermann, Riedl Lajos, gróf Bissinger Nándor és Wosznla altá­bornagy­ok, Schnitcer József, Horváth László és Péchy tábornokok, báró Lipthay Gyula, Ke­resztes Artúr, Sándor Árpád és Freiberger ezre­desek, valamennyien a régi hadsereg tiszti egyenruháiban. Több fiatal tiszt a nemzeti had­sereg egyenruháját viselte. Gróf Marenzy Fri­gyes tábornok, Budapest egykori városparancs­noka frakkban jelent meg, mellén a Lipót-rend széles szalagjával. A tengerészet sem hiányzott: báró Thierry sorhajókapitány aranyepülettel* diszkabátja kitűnt az egyenruhák sokaságában. A hírlapírást legkitűnőbb nagyságai képvisel­ték: Rákosi Jenő és Vészi József. A szalonokban kisebb-nagyobb csoportok beszélgettek és *­­ gyakran lehetett német szót is hallani. A rendezőség élén Marsovszky Ivor, Patek Felvéci és Árvay Lajos serénykedtek a hatal­mas vendégkoszorú elhelyezése körül. Valósá­gos haditervet készítettek és itt a főszempont az udvari etikett érvényesülése volt. Az első helyre gróf Hunyady Józsefet, a legmagasabb­ra ugró vendéget, IV. Károly filmdvarmesterét kellett volna ültetni, de tekintettel arra, hogy gróf Apponyi Albert volt az ü­nnepi szónok, ő foglalta el a főhelyet és ezért tőle jobbra ült gróf Hunyady József. A főasztalnál a valóságos belső titkos ta­nácsosok foglaltak helyet, még pedig a ki­nevezési ranglista szerint, Apponyitól jobbra és balra. A titkos tanácsosok után, az udvari etikett szerint, a kamarások következtek voln­a, ettől azonban eltekintettek és helyükre a volt mi- Egy fölösleges kérdés Nem tudjuk, hány egyesület van Ma­gyarországon, de olvasatlanul is bizo­nyosra vehetjük, hogy több, sokkal több annál, mint amennyire valóban szüksége van az országnak. Nálunk mindig kedvel­ték azokat a társadalmi tömörüléseket, amelyek tulajdonképpen apró részekre való tagozódást, szétbontást jelentenek és ame­lyek leginkább egyéni hiúságok kielégíté­sét szolgálják elnöki, alelnöki, titkári, el­lenőri és egyéb hasonló, kiemelést, meg­különböztetést jelölő tisztségeikkel. Ilyes­fajta egyesületeknek nálunk se szert se­m zárna, éppen ezért feltehetően tekintélyes taglétszám húzódhat meg a TESz néven ismert eva mögött, amely tudvalevően a Társadalmi Egyesületek­­Szövetségét je­lenti. Ez a szövetség most egy királyi her­ceget választott kormányzó elnökévé, ami­nek önmagában véve semmi különösebb jelentősége sem lenne, ha a szóbanforgó választást a TESz vezetői és elvbarátai, szóban és írásban, fól nem használták volna egy fölöttébb veszedelmes, zavart és nyugtalanságot keltő, szóval igazán fölös­leges kérdés felvetésére és kiélezésére. Ez a kérdés: a királykérdés. Nehéz és kényes s e pillanatban igazán nem aktuális probléma ez, tenger hajunk és gondunk között. De most már, hogy­­a TESz ide­dobta a közvélemény asztalára, akarva­akaratlan foglalkoznunk kell vele, ha nem is szívesen tesszük. S hogy mi egjárt vé­gére is járjunk: egyenesen, nyíltan ki­mondjuk, hogy ennek a kérdésnek mai fel­élesítése, propagálása és kiélezése­­ or­szágos veszedelmet jelent.. Nagyon rossz szolgálatot tesznek a nemzet ügyének azok, akik most újra fel akarják vetni ezt az éppen nem aktuális kérdést, amely je­lenlegi viszonyaink között csupán arra­ al­kalmas, hogy az ország zavaros helyzetét súlyosbítsa, a nemzet amúgy is szétszórt erőit gyengítse. A legeré­nyesebben tilta­koznunk kell tehát az ország nyugalma, fejlődésének és boldogulásának biztosítása érdekében a királykérdés bármilyen for­mában való s bármilyen helyről jövő évó felkavarása ellen. Magyarországon a megzavart nyuga­lom egyensúlya még korántsem állott helyre. Gazdasági, politikai és társadalmi téren egyaránt kóros elváltozások meg­szüntetésével, gyógyításával és eltünteté­sével kell küzdenünk. Életünk: máról-hol­napra való élet, megterhelve anyagi gond­dal, felekezeti szétvonással, pártgyűlölkö­déssel. Csak a lelkiismeretlenség és okta­lanság tetézheti ilyen körülmények között bajainkat azzal, hogy a királykérdést — ezt a nem időszerű és fölösleges kérdést — erőszakkal a közérdeklődés homlokterébe igyekezzék állítani. Mai életünk még egy­általán nem áll a konszolidációnak azon a fokán, hogy ilyen súlyos és nehéz probléma megoldásával foglalkozhassunk. S ha a TESz nem tud jobbat, okosabbat, az or­szágra nézve hasznosabbat produkálni, mint hogy a királykérdéssel turbálja fel a közvélemény már-már megcsendesülő nyu­galmát, t­e hát inkább szüntesse be áldatlan működését. De sürgősen. Hagyják pihenni békén a királykérdés problémáját, amelyet, majd arra alkalma­sabb idők elkövetkezése magától meg fog oldani, a nemzet egyetemes megelégedé­sére. Magyarország ma elsősorban gaz­dasági megerősödést, erkölcsi anyagi felépülést akar és egyáltalában nem kí­váncsi az ilyen­­ fölösleges kérdésekre.

Next