Pesti Napló, 1926. május (77. évfolyam, 98–120. szám)

1926-05-19 / 111. szám

2 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1926 május 20 NAPI HÍREK JÓ REGGELT! Kedden borús, esős idő volt. Déli hő­mérséklet 28 fok C. A Meteorológiai In­tézet jóslata szerint esőre hajló idő vár-­t­ható némi hősüleye­déssel. Nagy hossz van h­adikölcsönkötvényekben. Mindazok, akik a háborúban nem akar­tak hadikölcsönt rernezni, ma ugyancsak jegyzik azokat. Sajtóhírek: A rikkancsok az ujságokkal manimilálnak, mások viszont csupán a hir-ekkel. Törvényszéki hír: Mészáros Gyula nem jelenhet meg a tárgyaláson, miért is kérte a bíróságot, hogy hozzá Anaorába szálljon ki.­­A nap hőse Hir György, akit ma kihall­gattak a kórházban, ahol bizonyos ope­rációt is megkíséreltek. Ez a levéllel való operálás nem nagyon jól sikerült. A budapesti majomper eaure nagyobb hullámokat ver fel. A mencreaitett pá­vián is kijelentette, hogy ő nem ajánl­kozott fel az operációra. Wolf­fék kívánják az új választói névjegy­zék összeállítását azzal a kikötéssel, hogy abba csak Wolff-párti szavazókat vegyenek fel. Beszélgetés a villamos lépcsőzetén: »Mit szól ahoz az emberhez, aki 58 napig akar böjtölni.«­­»Az semmi, én ismerek három franciát, akik ki akarják böjtölni a frankiáramlást!«í­g A láthatatlan íratok Megtörténik, hogy egy nagy bűnügy egy irat körül forog, mely elveszett. Nem ritka dolog az se, hogy egy nagy bűnügy lezajlása után évszázadok múlva napfényre kerül két-három levél, mely az ügyet egészen más színben tünteti fel, mint ahogyan a benne ítélő bíró látta. Martinovicsék perét más­ként látjuk ma, mint százharminc évvel ezelőtt a bí­róság látta, mert mi már ismerjük a szerencsétlen apátnak a leveleit és hogy még nevezetesebb példára hivatkozzam: Stuart Mária királynőnek az ügyét is másként látjuk ama pár év óta, mióta három-négy szerelmeslevele napvilágra került, mint aminőnek az ő esetét eddig ismertük a történelemből. Nem tudok azonban olyan bűnügyről, melyben oly sok lett volna a rejtelmesen eldugott vagy elve­szett irat, mint a frankpörben. Továbbá még olyan bűnügyet sem láttam, melyben annyit irkáltak volna az ügy szereplői, mint ebb­en a frankügyben. Miért volt ez a nagy irodalmi láz? Egyszerűen azért, mert azokról az emberekről, akiknek csak a hihetetlen naivitását bámultuk egészen a mai napig, ma egyszerre kiderült, hogy a lehető legmesz­szebbmenő óvatosságot akarták kifejteni mindenki­vel szemben, még egymással szemben is. Ha háro­man beszélgettek az ügyükről, a beszélgetés egész lefolyását mind a hárman leírták és eltették. Nincs bíró, aki meg tudná ítélni, hogy emlékezetük ké­sőbbi felfrissítését akarták-e ezzel elérni, vagy arra gondoltak-e, hogy hátha egykor még mentő bizo­nyítékok lehetnek ezek az iratok? Nekem az az im­presszióm, hogy az urak ezekkel a több példányban kiállított iratokkal, melyeknek némelyikét még ide­gen nyelvekre is lefordították, egymáshoz kötözték magukat, mint a boldogtalan szerelmesek, akik így összekötözve vetik le magukat a híd karfájáról a Dunába, hogy egyikük se élje túl a másikat. Minden nagy bűnperből sokat tanul a közönség, a jót is, rosszat is. Hiszen ha lehetne a világot úgy berendezni, hogy mások példájából mindig csak a jót, csak a szépet tanulja az ember! Azt mondják, hogy a betörők pereinek megvannak a maga állandó kibicei, akik azért hallgatják végig a főtárgyalást, hogy részint magára a bűntett gyakorlati kivitelére vonatkozó fogásokat tanuljanak belőle, részint pedig a védekezés legjobb módját a vádlottnak és védőjé­nek hibás és sikeres érveléséből gyakorlatilag elsa­játítsák. Lehet, hogy így van. Ha én valami krimi­nália alak volnék, akkor mindenesetre hasznát, vehet­­ném annak, amit ebb­ől a bűnperből tanultam. Itt ugyanis nemcsak arról győzött meg a tárgyalás lefolyása, hogy »Magyarországon nem szoktak és nem is tudnak titkot tartani az emberek« (mert ezt már a frankper előtt is régen tudtam), hanem arról is, hogy igenis van rá út és mind, h­ogy hétpecsétes titok maradjon az, amit nem akarok nyilvánosságra hozni. Egyszerűen le kell írnom a dolgot s el kell olvastatnom az ügyvédemmel. Abban a pillanatban, amint az ügyvédem tudomásul vette a dolgot, a titok el van temetve: a bíróság előtt o tybut az ügy, nem szabad többé feszegetni. Hogy ez így helyes-e, nem-ez én nem tudom, mert nem vagyok jogtudós; valószínűleg helyes, mert ha nem volna helyes, akkor az ügyvédi titoktartást bizonyára másként értelmez­nék. Ha Windischgraetz herceg átad egy iratot gróf Károlyinak, az irat tartalmának nyilvánosságra hozatala laikus felfogás szerint attól függ, hogy Windischgraetz beleegyezik-e a nyilvánosságra hoza­talba és Károlyi akarja-e nyilvánosságra hozni? Ha azonban Illás­ ügyvéd úr mint a herceg védője már látta azt az iratot, akkor a herceg engedélye és a gróf készsége nem elegendő a nyilvánosságra hozatalhoz: az ügyvéd beleegyezése is kellene, az pedig nem kapható. Mindezt nem azért feszegetem, mintha kíváncsi volnék rá, hogy mi van abban a láthatatlan iratban, hanem azért, mert éppen ellenkezőleg, az a kérdés izgat, hogy igen sok dolgot, mely a tárgyalás folya­mán napvilágra került s amiből a világon senkinek sem volt haszna, még az Igazságnak sem, ami azon­ban igen kellemetlen érzéseket keltett a jobbérzésű közönségben, s miért nem helyezték ezzel a rend­kívül könnyen alkalmazható módszerrel szintén az ügyvédi titoktartás hétpecsétes, fölbonthatatlan zárja alá? Nekünk, ma élő szerencsétlen nemzedéknek, már úgy sincsen egyebünk, mint illúzióink rongyai; miért kellett még ezekből is elvenni? Ha már elégetni nem lehet e nagy bűnper lát­hatatlan iratait: ügyvédi szekrényekbe velük s onnan majd annak idején a »hites helyek« valame­lyikére! Évszázadok múlva hadd rágódjék rajtuk valami szürke histórikus, — nekünk, szerencsétlen kortársaknak azonban hagyjanak békét velük! — 1926 május 19. Szerda. Római katolikus: Cö­leszt. Protestáns: Emese. Izraelita: Sabuoth. A Nap kél 1 óra 20 perckor, nyugszik 19 óra 1 perckor. A Hold kél 10 óra 19 perckor, nyugszik 1 óra 7 perckor. Nyitvalévő múzeu­m­o­k: Nemzeti Múzeum 9—­'12 ásvány- és növénytár. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyi sziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Aréna út 11.) modern képtár. Iparművészeti Mú­zeum (Üllői út 33.) bútor és fém 9—1. Közlekedési Múzeum (Hermina út 16.) 10—1. Kereskedelmi Mú­zeum (Iparcsarn­ok) 8—6. Emszt-múzeum (Nagymező ucca 8.) 9—1. Erzsébet királyné emlékmúzeum (Ki­rályi­­palota) 9—1 és 3—5. Akadémia Goethe-szoba 10 —12. Történelmi arcképcsarnok 10—1. Pető­fiház (Bajza ucca 21.) 9—2. Iparművészeti Társaság állandó kiállítás (Andrássy út 69.) 9—2. Népegészségügyi M Múzeum (Eötvös utca 3.) 10—1. Földtani Múzeum (Stefánia út 14.) 10—1. Aquincumi Múzeum (Szent­endrei út 7.) 9—7. Ráth György-múzeum 9—9/12. Nyitvalévő képtárak: Nemzeti Szalon ál­landó képkiállítása és a Magyar Akvarell- és Pasztell­festők XII. kiállítása 9—2. Ernett-múzeum aukció 9— 1. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi képkiállítás. Nyitvalévő könyvtárak: Fő­városi nyilvános könyvtár 9—7. Akadémia könyvtár 3—7. Egyetemi könyvtár (Ferenciek tere 5.) 9—1. Iparművészeti könyvtár 10—1 és 3—8. Kereskedelmi Iparkamara könyvtára (Szemere ucca 6.) 9—2. Sta­tisztikai könyvtár 10—1. Széchenyi könyvtár (Mú­zeum körút­ 14.) 9—4. Technológiai olvasóterem (Jó­zsef körút 6.) 9—1. Közgyűlés: A Szarvasi Öreg­diákok Szövetségéé (IV., Sütő ucca 1.) délután 6. Előadás: Gömöry Olivérné Maróthy Margit a Magyar Teozófiai Társulat rendezésében: »India és a teozófusok. Vármegyeház. Este 1 7. — Száz esethez vonultak ki kedden a men­tők. Kedd este kilenc óráig a mentők száz eset­ben vonultak ki, amelyekből 40 üzemi baleset volt. villamos és autóelgázolás 3, mérgezés 14, egyéb­ módon végrehajtott öngyilkossági kísér­let 18, a többi más természetű baleset és sérü­lés volt. — Új nyilvános rendkívüli tanárok. A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Bókay Zoltánnak, a budapesti királyi magyar Pázmány Péter tudományegyetemi magántanárnak, adjunktusnak, az orvosi tudományos irodalom terén kifejtett munkássága elismeréséül az egyetemi rend­kívüli tanári címet adományozta. Ugyanebben a ki­tüntetésben részesült dr. Pauncz Márk, a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára, kórházi főorvos.­­ A Woolvich-Arsenal Bécsben is eldöntetlenül m­érkőzött. Bécsből jelentik: A Woolvich-Arsenal csapata kedden a bécsi Rapiddal mérkőzött. A mér­kőzés 3:3 arányban eldöntetlenül ért véget. Félidő 3:2 a Rapid javára« — A fantasztikum határai most már egé­szen­ a kórházig kiterjedtek a frankperben­. Ez az egy még hiányzott a szenzációs kü­lö­­nösségek sorából: az ispotály, amelynek bet­tegágya köré gyűlik a bíróság, hogy meghall­gassa Hir György tanúvallomását. Autók sora vonult fel tegnap a Rókus elé. Hivata­los személyek, bírák, ügyészek és védők száll­­­tak ki a berregő gépkocsikból, s a vádlottak, tanuk és érdeklődők seregétől kísérve, átlépték a kórház küszöbét, amelyen túl a betegség só­haja, jajjá, panasza szállong a rideg kórter­mekben. Sok groteszk jelensége, fázisa és fordulata között a frankhamisítási bűnpernek, talán ez a leggroteszkebb. De egyben a legstílusosabb is. Mert beteg, halálosan beteg ügy volt kezdet óta a Windischgraetz—Nádosy-akció, az egész bankógyártásra alapított »hazafias felbuzdu­lás«, amely ragályként terjedt s most végül el­jutott a­­ kórházhoz. Odavaló, ha ugyan az ilyenfajta betegséget egyáltalán lehet gyógyí­tani. Akik elfogulatlanul, biztos szemmel di­­agnosztizálták a bajt, nem lepődnek már meg ezen a furcsa, fantasztikus kitérőn sem, amely — látszólag, a véletlen szeszélyéből — az ispo­tály kapujáig kanyarodik a bíróság tárgyaló­terméből. A bíró is orvos, a társadalom, a lélek be­tegségének orvosa. S most, mintha beszédes szimbólummal dokumentálná ezt, bevonult a test orvosainak munkahelyére, hogy­­ott foly­tassa tovább nehéz feladatának teljesítését. Az igazságszolgáltatás komoly őrei, intézői és peresztei karéjba álltak a kórterem fehérhuza­tos, egyszerű vaságya körül s hallgatták a be-, teg tanul súlyos vallomását... Rembrandt ko­mor ecsetére való komor kép. Árnyak felhője­ nehezedik rá, titokzatos ködök fullasztó sűrű­sége. Épúgy, mint a képet szemlélők lelkére. — Kedden vonutt be székhelyére Pécs új püspöke. Pécsről jelentik. A zászlódíszbe öltö­zött Pécs városa már külső képével is mutatja, hogy nagy napja lesz a Dunántúl e metropoli­sának, melynek ősi székesegyházában szerdán iktatják be ünnepélyes keretek között az egy­házmegye új főpásztorát, Virág Ferenc pécsi püspököt. Bár elődje minden ünnepeltetés mel­lőzésével óhajtotta elhagyni húsz éven át volt püspöki székhelyét, a város már a tárvozó érse­ket is zászlódísszel búcsúztatta, amikor hétfőn délután automobilon a kalocsai főkáptalan há­rom tagja kíséretében elhagyta a várost.­­• Virág Ferenc, az új pécsi püspök, aki vasár­nap esperesi kerületétől búcsúzott el és Sió­agárd templomában a búcsú alkalmából püspöki misét pontifikált, kedden délután hat órakor érkezett meg püspöki székhelyére. Az új püspök autón indult el ebéd u­tán Szekszárd­ról, melynek lakossága a plébániától a város széléig kendőlobogtatással és virályesővel bú­csúzott éveken át volt plébánosától. A püspö­­köt a tolnavármegyeiek küldöttsége kísérte ez útjában. Amikor a délután folyamán Duna­szekcsőnél Barany vármegye határához ért a püspök autója, Fischer Béla alispán üdvözölte az új egyházfejedelmet Baranya vármegye ne­vében. Mohács városában dr. Margittan Lajos polgármester, Szederkényben a pécsváradi já­rás nevében dr. Fischer Miklós főszolgabíró, a pécsi járás határában dr. Feniczy Ignác fő­szolgabíró, végre Pécs város határában a város tanácsának élén Nendtvich Andor polgármes­ter köszöntötte a székhelyére bevonuló új fő­pásztort. — Zizi Lambrino nem pörölhet Párizsban. Párizsi tudósítónk jelenti: Zizi Lambrino tudvalevően pert indított Károly volt román trónörökös ellen, amely­ben azt követelte, hogy a volt trónörökös adja ki fiának személyazonossági okmányait. A párizsi bíró­ság kedden végzést hozott az ügyben, amelyben ki­mondotta, hogy a francia bíróságok nem illetékesek ennek a vitás kérdésnek az eldöntésére. (R. L.) — Kamatpolitika és munkanélküliség. A Köz­gazdasági Társaságban kedden este dr. Dréhl Imre kormányfőtanácsos, nemzetgyűlési képviselő tartott előadást a munkahiány esetére szóló biztosításról. Az előadó a népjóléti miniszter által a napokban már szakértekezletek elé terjesztett törvényjavaslat­tervezet mielőbbi gyakorlati megvalósítását sür­gette, amely ma a kormányzat legsürgősebb szociá­lis feladata. A munkanélküliség elleni küzdelem so­rán a prevenciós intézkedések közül a legfontosabb a közmunkák időbeli arányos elosztása, továbbá a munkaalkalomnak szükségm­unkák által mindenáron, való teremtése. A munkaalkalmak számának egy bi­zonyos kedvező szinten való állandósítása céljából biztosítani kell magának az üzleti életnek kigyen­súlyozottságát is. Konjunktúrák idején a jegybank­nak a visszleszámítolási f kamatláb emelésével kell gátat vetnie a túlspekuláció elé, depresszió idején pedig a hitelfeltételek gyors és lényeges könnyítésé­vel kell ösztönöznie a vállalkozási kedvet. A kamat­lábpolitikának ezen módon való konzekvens keresz­tülvitele a gazdasági élet hullámmozgását a jelen­­legi féktelen kilengésekkel szemben lényegesen szű­­kebb határok közzé fogja visszaszorítani» it­t. \

Next