Pesti Napló, 1929. július (80. évfolyam, 146–171. szám)
1929-07-04 / 148. szám
s Csütörtök PESTI NAPLÓ 1920 július 4 Az osseroi püspök * Eltemettük Esztergomban az osseroi püspököt, anélkül, hogy Ossero tudta volna. Mert Osseroban senki sem tudta még azt sem, hogy a város székesegyházának még most is volt püspöke, a most elhunyt püspök ugyanis sohasem járt a székesegyházban. E sorok száz olvasója közül kilencvenkilenc nem is tudja, hogy hol van Osseroti Ez egy igen piciny város Cherso sziget legdélibb csúcsán, négyszázhúsz centiméter távolságra Lussin szigetétől. A két szigetet egy híd köti össze, melyet félre lehet tolni, hogy a keskeny csatornána kisebb bárkák átmehessenek. Világos, hogy a két sziget valaha egy volt és hogy a csatorna emberi kéz műve. Persze, nem oly jelentős, mint a suezi vagy a Panama-csatorna, s így a geográfusok ügyet sem vetettek rá. Éppen most egy éve ott jártam Osseroban, egy kicsit körülnéztem, hogy a régi dolgokból mi van még meg fenn az emeleti oratóriumban° Egy nagy ládában öreg misekönyvek, antifonalék a XV. századból, — nem érdekes. A szekrényekben régi miseruhák, XVI—XVIII. század; a legtöbb még magyarországi eredetű. A falon ott lóg a Series Episcoporum, a püspökök jegyzéke; a XVII. század óta sok köztük a magyar, de a névsor az 1909. évvel véget ér... Akkor jártak itt a franciák. A magyar püspökök azelőtt is csak címzetesek voltak és sohasem jártak Osseroban, de az 1809 óta kinevezetteknek már a nevét sem vették tudomásul a katedrálisukban. Ezt sajnáltam. Az osseroi püspökséget fönn kellett volna tartani már csak azért is, mert ez volt az egyetlen püspöki szék, melynek betöltési joga néhány évtizedig egy magyar úri család kezében volt. A pápán és a magyar királyon kívül volt egyszer egy magyar család, mely püspököt nevezhetett ki! Az Újlakiak a XV. század közepén. Hadd tudja meg a világ, hogy milyen nagy úr volt a magyar úr! Azonban a világ az efféle dolgok iránt már nem igen érdeklődik. Tapasztaltam a közvetlen közelemben is. A gyerekeim kétszer okoztak nekem keserűséget: már a születésük napján elkezdtem nekik , bélyegeket gyűjteni, arra számítva, hogy ennek mennyire örülnek majd, ha felnőnek, s amikor felnőttek, a bélyegeimre rá sem néztek: »inkább egy kis friss pénzt gyűjtöttél volna, öregem!« A másik kiábrándulásba akkor estem bele, amikor már tíz év óta gyűjtöttem az anyagot az adriai és a balkáni magyar püspökségek történetéhez és véletlenül meghallottam, hogy a szomszéd szobában egy látogatónknak, aki azt kérdezte, hogy »min dolgozik az öreg?« — a leányom ezt felelte: — Azt hiszem, éppen most fedezi föl, hogy a XIII.században hol volt a kutyasekeresi püspökség ... Tényleg, ezeket a püspökségeket már a kutya sem ikeresi már évszázadok óta. Hát érdemes akkor velük foglalkozni? 1912-ben Arbeban azzal az egyedül engem érdeklő problémával foglalkoztam, hogy mikor és hogyan kerültek a görög és bizánci művészet emlékei Arbe szigetére? Rengeteget fotografáltam, rajzoltam és írtam és boldog voltam, hogy a nagy Mommsen kihagyott a Corpus Inscriptionum-\16\ egy római feliratot, melyet én viszont felfedeztem egy konyhának az ajtaja fölött befalazva. Munkámat csak egy kiszáradt, asztmás kanonok figyelgette, akinek 80 forint volt az egész évi javadalma. Nagyon örültem, hogy az öreget érdekli a munkám, de egyszer kibújt a szeg a zsákból... Nagyon meleg volt, megláttam az öreget egy pohár sörre és akkor feloldódott a nyelve. Mondja kérem, igaz volna?... Í Nem fejezte be a mondatot és nem tudtam meg, miről van szó. — Az egész szigeten beszélik, — mondotta — bár nem igen hihető ... — Padre, mondja már meg, mit akar? — Arbenak van egy tituláris püspöke ott fenn, Bu-dapesten. Azt mondják... Azt mondják, hogy zsidó... — Hát persze, hogy zsidó volt! — mondottam. — fraknói Vilmos a neve. Nagy tudós! A kanonok urat ez nem hatotta meg. — Azt mondják, hogy nagy jövedelme van... Igazán küldhetne egy kis alamizsnát az utolsó arbei kanonoknak ... Az utolsó arbei kanonok már meghalt, az utolsó arbei püspök is. Volt idő, hogy a király huszonnyolc magyar papot tüntetett ki egy-egy elenyészett püspökség címével, jelvényeivel és rangjával. Ezek most már lassanként mind kihalnak. Nem rég halt meg Karácsonyi János, hírneves tudósa a magyar egyháztörténetemnek is, egyházi rangjára nézve: »vovadiai püspök«. Egyszer írtam neki, hogy világosítson fel, hogy hol volt az a Vovadria, mert a huszonnyolc adriai és balkáni püspökség közül huszonhetet már teljesen kinyomoztam, de Vovadriát nem találom. A nagy történettudós erre őszintén megírta nekem, hogy neki sincsen semmi fogalma róla, hogy hol volt Vovadina? (Én azt gyanítom, sokféle ok miatt, hogy Bulgáriában volt.) Ma már csak öt címzetes (föl nem szentelt) püspökünk van: Lévay Mihály hatvani prépost (nem tudom, melyik püspökség címének birtokosa), Nemes Antal budavári plébános, macariai püspök, Mladoniczky Ignác győri nagyprépost, corsolai püspök, Baksay Károly váci nagyprépost, zaculmi püspök és Csiszarik János veszprémi kanonok, rendkívüli követ, almissai püspök. Corsola azonos a mai Curzolával. Zaculm nem más, mint Hercegovina. Macaria a mai Makarszka falu az Adria partján. Almissa ugyanott kis halászfalu, ma Omis-nak hívják, — a középkorban— a leghíresebb tengeri rablók fészke. Szóval: nagyon megfogyatkoztak a címzetes püspökök, és fogyatkozásuk, mely egy szép múltnak elmúlása az enyészetbe, eszembe juttatja a montmartrei apácákat, akik 1794 június 14-én az Ave Maria-t énekelve mentek a vérpadra; amint egynek a feje lehullott, egy hanggal gyengébb lett a fenséges ének és mivel percenként egy fejet vágtak le, igen gyorsan halkult az ének s az utolsó áldozat már solo-t énekelt. Mily borzalmas látvány lehetett! De elvégre, a történelem is mi más, mint egy óriás guillotine, mely kivégez mindent és mindenkit, gonoszakat és szenteket egyaránt. Anglia kilenc világcsodája A Midland Bank aktívája 2.2 milliárd font sterling, azaz 61.6 milliárd pengő — Angliában van a világ három legnagyobb hajógyára — A legnagyobb példányszámú napilap az angol Daily Mail, Rothermere lapja, amely naponta 2 millió példányban jelenik meg (Saját tudósítónktól.) A világ legnagyobb vállalatai — írja a Financial Postban Herbert N. Casson — Angliában vannak, ezek a vállalatok a világ összes vállalatai közül a legnagyobb prosperitásúak. Az előrehaladottságnak nem a felhőkarcolók a kritériumai. Angliából csak egy hiányzik, az önreklámban való jártasságnak a művészete. Kilenc olyan dolga, van Angliának, amelyeket sem az Egyesült Államokban, sem más országokban nem lehet megtalálni és amelyek az emberi teljesítménynek a legnagyobb eredményei. 1. Ezek között is első helyet foglal el a Midland Bank, a világ legnagyobb bankja. E bank mellett a legnagyobb newyorki bank is árnyékba szorul. A betétösszegek két milliárd font sterlingre rúgnak. Összes aktívái elérik a 2,2 milliárd font sterlinget. Ez nemcsak a legnagyobb, de egyben a legszabályszerűbb angol bank. A Midland Bankon kívül Angliának van még négy hasonlóan nagy bankja a Lloyd, a Barclay, a Westminster és a National Provincial. A Midland Bankot is beleértve ennek az öt banknak összes aktívái többet tesznek ki, mint 9 milliárd font sterlinget. Amerika öt vagy tíz legnagyobb bankja nem tud ilyen összeget felmutatni. " 2. Az angol üzleti világ második legnagyobb csodája a londoni értéktőzsde. Ez a tőzsde egyedüg áll a világon, nemcsak nagyságánál, fogva, hanem mint nemzetközi tőzsde is. A newyorki értéktőzsdén — ez a világ második legnagyobb tőzsdéje — mintegy 1100 különböző értéket adnak és vesznek, a londoni tőzsdén 4000 érték cserélhet gazdát. Négyszer annyi tagja van, mint a newyorki tőzsdének. Az összes civilizált országok legjobb értékeiszámára itt van a legnagyobb nemzetközi piac. A londoni tőzsde a világ pénzügyi központja váltás lesz. A tőkéjét elhelyezni akaró közönség számára a legelső hely és nincs fentartva a hosszra, vagy besszrespekulálók klikkjének. A londoni tőzsde a világ legjobban vezetett és legmegbízhatóbb tőzsdéje. 3. A Lloyd, amely a hajózási üzletek középpontja és mint ilyen, szintén egyedülálló. Egyetlen egy országiban sincs hozzá hasonló. Mint társaság 1771 óta áll fenn, de 1689-ben alapította tulajdonképpen az alkuszoknak egy csoportja. A Lloyd mintegy 1200 hajóbiztosítónak és biztosítási ügynökségnek egyesülete, tartalékalapja több mint 30 millió dollár. 4. A világ legnagyobb lapja: a Daily Mail. Rothermere lord, az angol újságkirály egyik lapja. A Daily Mail reggeli újság, és naponta két millió példányban jelenik meg. Ezt a számot egyetlen más újság sem haladja túl. A legnagyobb amerikai újság a newyorki EveningJournal, »csak« 700.000 példányban kerül az olvasóközönség elé. A Daily Mail új nagy palotája egyik látványossága a világnak. Egyetlen egy lapvállalatnak sincs annyi rotációs gépe. Mint hirdetőorgánum is első helyen áll a Daily Mail. Első oldala napi 7000 dollárba kerül és gyakran hat hónapra előre el van adva ez az első oldal. 5. A Midland-vasút irányító hivatala. Általánosan tudott dolog, hogy az angol vasúti szolgálat megközelíti a tökéletességet. Egyetlen országban sem tesznek meg 500 kilométert javítás nélkül a vasutak és egyetlen más országban sem történik oly kevés vasúti szerencsétlenség. Az egész Midland-vasutat Derbyben egyetlen szobából irányítják. Egyetlen vasút sem indulhat anélkül, hogy utasítást ne kapjon az irányító hivataltól. Ez a vasúti szolgálat legnagyobb teljesítménye és ezt angol szakemberek csinálták. 6. A hajógyárak. A világ három legnagyobb hajógyára Glasgow-ban, New Castle-ban és Belfast-ban van. Eltekintve egy németországi hajógyártól, sehol máshol nincs olyan hajógyár, amely felvehetné a versenyt ezzel a három óriási angol hajógyárral. A legnagyobb amerikai hajógyár ezek mellett a gyárak mellett gyermekjátszótér. 7. A Carreras-gyár. Ha díjat tűznének ki a legtökéletesebb és a legnagyszerűbb gyárak megjutalmazására, úgy ezt a jutalmat nem amerikai gyár kapná, hanem az új Carreras-gyár Londonban. Ez a gyár Bubastis, egy ó-egyiptomi istennő templomának indusztrializált másolata. Még a klímáját is elő tudja teremteni. Gépei olyan automatikusan működnek, hogy egy-egy a gépnél dolgozó munkás után évenként 200 dollár haszon marad. A gyár a munkásai részére a legnagyobb kényelmet és higiéniát biztosít. 8. A Cadbury-gyár. Ha jól tudom, — írja Cassoli — ez az egyetlen nagy gyár, amelyet az alkalmazottak óriási tömege irányít. Ez a gyár munkásainak 35.000 ötletét, kezdeményezését valósította meg. A gyár immár húsz éve önmagát vezeti. 9. A picadilly-i földalatti vasútállomás, London kilencedik csodája. 1928 december 10-én adták át a forgalomnak. Ehez hasonló sehol a világon nincs. 1500 vonat fut innen naponta két másik földalatti vasúthoz. Negyven méter mélyen van a föld alatt, az állomásnak tizenegy mozgólépcsője és egy óriási jegykiadó-csarnoka van, reklámfalakkal. Évente 50 millió utas fordul meg itt. Illetékes hely Zsilinszky tarpai megbilincseléséről Zsilinszky Endrének Tarpa községben a csendőrség által történt őrizetbevételével kapcsolatban különböző híradások jelentek meg. Illetékes helyről kapott értesülés szerint az eddig beérkezett jelentésekből megállapíthatóan az őrizetbevétel a következő előzmények alapján történt: Vitéz dr. Zsilinszky Endre június 29-én a tarpai kerületben aláírásokat gyűjtött, hogy az ott nemrég lezajlott képviselőválasztást megpeticionálja. Zsilinszky és társai este 8 óráig ezt zavartalanul végezték. Kilenc óra tájban érkeztek három szekéren Tarpa község határába, ahol őket mintegy 200 főnyi tömeg fogadta és miután Zsilinszky beszédét végighallgatták, hazafias dalok éneklése közben vonultak a kocsikkal együtt a községen át. A menet eközben találkozott a csendőrjárőrrel, amelynek parancsnoka felkérte Zsilinszkyt, hogy a sötétségre való tekintettel, valamint a község csendjének megóvása érdekében vegye rá a tömeget, hogy oszoljon széjjel. Zsilinszky ezt megtenni vonakodott, mire a járőr parancsnoka maga adta ki az utasítást a szétosztásra. A tömeg az utasítások eleget is tett és oszladozni kezdett, amikor Zsilinszky felállott a szekérben és felszólította az embereket, hogy ne menjenek szét, miközben a csendőrséget szidalmazó kifejezéseket használt. A csendőrjárőr parancsnoka erre figyelmeztette Zsilinszkyt, hogy kijelentéseivel hagyjon fel, mire Zsilinszky azokat még ha hangosabbban megismételte. A parancsnok erre újból figyelmeztette Zsilinszkyt, hogy kénytelen lesz vele szemben eljárni, ha továbbra is így folytatja és miután Zsilinszky ezután sem hagyott fel a szitkozódással, a járőr parancsnoka kijelentette, hogy őrizetbe veszi és meghagyta neki, hogy a járőr kíséretében vonuljon az őrsre. Zsilinszky a szekérről leszállvakésznek mutatkozott arra, hogy a parancsnak eleget tegyen, ellenben egyik társa, dr. Budaházy ügyvéd arra buzdította, hogy ne engedelmeskedjék, e buzdításnak engedve, megtagadta a kapott utasítás teljesítését. Erre a járőr parancsnoka egyik csendőrével megbilincselte Zsilinszkyt és az őrsparancsnokságra elővezette. Az ügyben a vizsgálat