Pesti Napló, 1931. április (82. évfolyam, 74–97. szám)
1931-04-25 / 93. szám
r Szombat PESTI NAPLÓ 1931 április 25 15 „Ötvenmillió kretén41 írta: Szász Zoltán Bizonyos rejtett kárörömmel írja le az ember ezt a címet! Hányan hökkennek meg első megpillantásakor, végre is ötvenmillióban olyan könnyű benne lenni. A kárörömre persze csak az van feljogosítva, aki kezdettől fogva kritikus óvatossággal állott a világ legdúsabban tenyésző szellemi iparágának, a moziiparnak termékeivel szemben. Nem teljes közönnyel persze, sőt éber művelődéstörténeti érdeklődéssel, de a divatos rajongástól menten! Az az ötvenmillió ugyanis, akiket egyszerűen kreténnek minősítenek, az egy átlagos hollywoodi filmnek szerte a világon szétszórt közönsége, amiben benne van mindenféle fajú, nemzetiségű, nemű és ranggú ember. Ez a véleménye legalább is róluk egy Dreyser nevű amerikai írónak, akinek Amerikai Tragédia című regényéből Hollywoodban olyan flmet gyártottak, mely egyrészt a regény íróját se emlékeztette magára a regényre, másrészt az együgyűségnek és művészietlenségnek ijesztő halmazaként jelentkezett a rémült regényíró előtt. De Dreyser nem elégedett meg azzal, hogy felhördült saját szellemi termékének emiatt az állítólagos megcsúfoltatása miatt, hanem az egész hollywoodi filmprodukciót és producer-hadat általánosságban is a legféktelenebb szidalmakkal illette. Csak úgy röpköd egy nemrég megjelent, róluk szóló nyilatkozatában a kretén, az idióta, a hülye, ami körülbelül egyet jelent ugyan, de így különböző nyelveken ismételve, határozottan hatásosabban hangzik. Azonban nemcsak a híres regényíró fakadt ki a hollywoodi gyártmányok ellen, hanem egy ehez az ipartelephez közelebb álló személyiség is, egy Shillings nevű rendező is, aki néhány nagysikerű háborús film alkotója. Ez nagyjában ugyanazt mondja, amit az amerikai író, hogy ugyanis az amerikai filmek milyen művészietlen, együgyű, sablonos gyártmányok, legfeljebb azt jegyzi még meg kiegészítésül, hogy nemcsak amerikai idióták gyülekeztek a kaliforniai filmvárosba, hanem Európa is bőven juttatott a maga kreténterméséből a hollywoodi üzemeknek. Ez a kirohanás, illetve ezek a kirohanások esedékesek voltak. Benn rezegtek a levegőben már régóta. Benn élt az az érzés, melyből kirobbantak sok millió, ha nem is éppen ötvenmillió emberben s ezek közt is temérdek művészben és íróban, akik fanyarul nézték ezt az új művészeti ágat, mely az ő régi művészetük szomszédságában egy-két évtized alatt kibontakozott. Szórakoztató olvasmánynak, pezedítő újsághírnek nem is fest rosszul két ilyen érdekelt és avatott fél dühöngése a filmipar ellen. Az ilyen káromkodásszerű megnyilatkozásoknak, egyáltalán a gátlásnélküli írásnak és beszédnek megvan a maguk varázsa, ha ötletes és talpraesett formájúak. De aztán egy ilyen egy-két percig tartó pezsdítő hatáson túlmenő értéket nem lehet Dreyser és társa nyilatkozatának tulajdonítani. Mint érzés kavaroghat persze sok emberben, főleg fejlettebb értelmiségű és ízlésűkultúremberben, a sajnálkozás a filmek alacsony színvonala fölött, de már az a hit, hogy ez az érzés szitkokba öltözködve a nyilvánosság előtt a jogos kritika igényével léphetne fel, ez már súlyos tévedés. Végre is a filmek tömegáruk. Minden nagyobb film egymillió dollár körüli összegbe kerül, s így ahoz, hogy megtérítse a termelési költségeket s még ezenfelül vállalkozói nyereséget is hozzon, sok millió ember, legalább is a jelzett ötvenmillió értelmiségéhez és ízléséhez szabottnak kell lennie. De természetes törekvés az is, hogy esetleg száz vagy kétszáznak is tessék. Hogy ez a film gyártása közben egy esztétikai lefelélicitáláshoz vezet, az kétségtelen. Chaplin legújabb filmjéről írván, arra hivatkozik, hogy nincs olyan jelenet benne, melyet bármely gyermek meg ne értene. Sőt abban látja a jó film, igaz, csak a némafilm próbáját, hogy ilyen legyen. Márpedig a gyermek elragadó lény, az élet mosolya, de magas értelmiséggel és fejlett ízléssel már természeténél fogva nincs megverve. S az az ötven- és százmillió is oly mértékben jó mozinéző, amennyiben elméje gyermeki színvonalakon tud mozogni. Ami annak a tömérdek négernek, kínainak, parasztnak, proletárnak, kispolgárnak, sőt igen sok bankárnak, grófnak és luxusdámának, akik a moziközönség zömét alkotják, nem is esik mindig nehezére. De nemcsak arra kell vigyáznia egy ilyen filmgyárnak, hogy termékei alacsony színvonalon mozogjanak, hanem arra is, hogy semmiféle érzékenységeket, előítéleteket, hiteket ne sértsenek. A társadalmi kritika attikai javát nem szabad főztjeikbe belekeverniök. Vallási érzéseket súrolni — ördögi csábítás! Nemzetek nagyzási hóbortját arúnyolni szigorúan tilos, holott ez igen elterjedt jelenség, mert hiszen minden nemzet oly mértékben szenved nagyzási hóbortban, amily mértékben ez indokolatlan. Ecry világhírű film állítólag azért bukott meg Angliában, mert egyik jelenetnek humora éppen az angol himnusz rovására ivényesül. Tehát még az angolok is ilyen érzékenyek. A legtöbb filmnek természetesen úsznia kell az erotikában, mint ecry mártásban, de azért itt is nagyon vigyázni kell. Egy filmcsók ugyan minthat harminc másodpercig, a szerelmes ölelkezések igen szenvedélyesek lehetnek, de azért bizonyos realizmusok itt is tilosak, mivel a film reflektál a prűd emberek az erkölcsbírák, az ifjúság erkölcseit féltő pedagógusok helyeslésére és látogatására is. Egy tojástánc eredménye tehát minden mozidarab s így érthető, ha nem lehet a fantázia merész magasröptű csapongásának terméke , csak igen szűk körben nyújthat újat és érdeke Bet. Hogy azonban amit nyújt, az hülyeség volna s a lelkes nézők tömegei idióták gyülekezetei, ezt még se lehet komolyan állítani. Egyszerű emberek, átlaglények, olyanok, amilyenek az emberek általában, ez a moziközönség. Persze érthető a fájdalom afölött, hogy ez a rengeteg pénz, amit az ilyen, banalitások végtelen, kifogyhatatlan sorozata évről évre felemészt, nem bocsát ki magából egy kis pénz-patakocskát legalább, ami olykor olyan filmeket is termelne, amelyek nemcsak a relidézés bravúrjával s a szereplők szépségével, de szellemi tartalmával is hatnak a fejlettizlésű emberek, az emberiség elitjének elragadtatását is kivívná. Az irodalom is azért irodalom s a művészet is azért művészet, mert keletkeznek művek, melyek nem is számíthanak másra, mint egy vékony felső réteg megértésére. Az egész úgynevezett klasszikus irodalom közönsége is csak ez, holott ezt az iskolai és közéleti propaganda folyton a legszélesebb körök érdeklődésébe ajánlgatja. Az se rossz gondolat, hogy a nagystílű tudományos filmekre is kellene a hollywoodi tőkéseknek áldozni. Ilyesminek példája lehetne Shillings szerint egy film, amit Haldane, a cambridgi egyetem élettani tanára az élet keletkezéséről írna. Shillings mindenesetre jó irányban mutat. Haldane ugyanis nemcsak nagy tudós, de igen merész fantáziájú ember is. Egy utópista írásában többek közt azt jósolja, hogy néhány évtized múlva a nők már nem is fognak szülni, hanem a belőlük kioperált s megfelelő környezetbe helyezett petefészket mesterségesen fogják megtermékenyíteni s az így megtermékenyült petéket megint természetesen a megfelelő közegben gyermekké ifitápolni. A szabályozott és irányított szaporodás és embertenyésztés csodái fognak ebből megvalósulni . Londonban a választások előtt ilyen plakátok fognak megjelenni: »Több matematikusra és zenészre van szükségünk.« Ezek ugyanis a legvalószínűbben öröklődő s így mesterségesen szaporítható tehetségek. Egy-egy nőnek, egy általában jó rasszú vagy bizonyos sajátosan becses öröklődő tulajdonságokkal bíró nőnek tucatjával lesznek, ha nem is szülöttjei, de utódai, akik azonban távol tőle, teljesen az ő közreműködése nélkül fognak kialakulni. Mindez persze olyan merész állítás, hogy valóban csak Haldane, aki talán a ma élő legjelesebb biológus, kockáztatja meg őket. Ha ilyesmit kombinálna filmmé, esetleg volna is valami sikere vele. Éppen jósolásának, utópista állításainak merészsége az, ami biztosítana számára némi sikert. Mert ma általában az a baj van az utópista művekkel, főleg azokkal, amelyek technikai újításokat jósolnak meg, hogy a tudomány mintegy az írók orra elől valósítja meg az álmokat. Az író leül egy utópista regényt írni s mire befejezi, kiderül, hogy történelmi regényt ír. Haldane azonban olyan merészeket és olyan távoli lehetőségeket ígér hogy ez vele nem igen történhetnék meg. Hogy persze ötvenmillió embernek tetszenék ez a film, az már nem valószínű. Az ötvenmilliók számára még hosszú ideig a gépírónők és a repülőhadnagyok szerelmi karrierje lesz a legvonzóbb filmtéma. Hercegnő és parkettáncos Az Andrássy úti Színház új műsora Az Andrássy úti Színház, amely a Tihamérműsorral szokatlanul nagy sikert aratott, pénteken új műsort mutatott be, amelynek középpontjában egy négyrészes vígjáték áll. A vígjáték címe: Hercegnő és parkettáncos. Szerzői: Alexander Engel és Alfred Grünwald. Ez a darab a bécsi Burgtheater Kamara Színházának, az Akademie Theaternek idei nagy sikere. Magyar színre és az Andrássy úti Színház számára Barabás Lóránd dolgozta át. Az átdolgozás szinte teljesen egyértékű a szerzők munkájával. Sok olyan változás és szellemes jelenet került a darabba, amely Barabás Lóránd tollát dicséri és felesleges jelenetek maradtak el, amelyek egész estét betöltővé kerekítették ki a darabot Bécsben. Az Andrássy úti Színház tálalásában a darab előadási ideje egy és negyedóra, tökéletesen elég idő arra, hogy a vidám, kedves és fordulatos cselekmény teljes egészében kifejlődjék. A Hercegnő és parkettáncos kedves szerelmi csatája, amely természetesen házassággal végződik, sok mulatságot és jókedvet keltett a nézőtéren. A női főszerepet Titkos Hana játssza, aki kellemes meglepetést keltett kitűnő, leegyszerűsített játékával. Partnere a tehetséges Ráday Imre. Nagy és hálás szerep jutott Góth Sándornak, aki lord Hamson szerepében elsőrendű. Mészáros Giza nagyon finom. Igen jó Peti Sándor és kívüle: Abonyi Tivadar, László Miklós, Babocsay Erzsi, a szépen fejlődő Ikos Erzsi és Ditrói Ica. Külön kell megemlékeznünk a szép díszletekről, különösen a harmadik kép díszletéről, amely egy valódi repülőgép belsejének keresztmetszete. Ez a repülőgép együtt játszik a színpadi játékkal, emelkedik, hullámzik és rejtett motorainak zúgásával teljes illúziót kelt. Sikere volt Török Rezső két egy felvonásosának. A kis rongyosnak és a 72-es őrháznak. Különösen jók voltak ebben a két darabban: Vaszary Piroska, Dajbukát Ilona, Páger Antal, a tehetséges Szász Lili, László Miklós és Bisony István. Török Reziső kétségtelenül egyike legtehetségesebb MAGYAR-AMERIKAI FAIPAR ! A LEGNAGYOBB MAGYAR MŰBÚTORGYÁR GYÁRI LERAKATA A KDRÁSSY ÚT 29. BÚTORAINK VILÁGHÍRŰEK, KIVITELBEN A LEGTÖKÉLETESEBBEK, ABBAN A LEGOLCSÓBBAK, ELADÁS KEDVEZŐ RÉSZLETFIZETÉSRE IS. kabaréíróinknak, arról azonban most már csakugyan le kellene szoknia, hogy állandóan idegen szavak erőszakoltan téves használatával akar nevetést kelteni a nézőtéren. Ez a makacs és Töröknél egészen modorossá váló írói technika kezd már bántóvá válni. A műsor egyik nagy erőssége Békeffi László konferansza és Férjhez megy a feleségem című bohózata. Komoly sikere volt még Szép Ernő játékának. A revolvernek. Az új műsor méltó folytatása a Tihamér-műsornak. (Cs.) Az Úr keze A Városi Színház új énekes színműve Lukács István új énekes népszínművet írt, amelynek címe Az Úr keze. A népszínmű díjat nyert egy pályázaton. A Városi Színház vállalkozott rá, hogy ezt a dicséretes törekvéssel és nagy hazaszeretettel megírt népszínművet bemutassa. Az Úr keze az a kéz, amely lesújt a bűnösre és a gonoszra, de magához öleli a megtérő bűnöst és megjutalmazza azt, aki jót cselekszik. Bár elmúlj a, népszínművek divatja, Lukács István megható kísérletezése számot tarthat arra, hogy szívesen fogadja a közönség. Lukács István a régi gárda embere és így csak természetes, hogy darabjában megtalálható minden bevált régi rekvizitum, de ugyanakkor megtaláljuk az új idők emberei között a kedves cserkészeket is és a magyar irredentának néhány patetikusabb szólamát. Lukács István maga írta darabjának zenéjét is. A muzsika magyaros, metódikus és jóleső emlékeket ébreszt. A darab női főszerepét Molnár Aranka játssza őszintén átérezve, sok finomsággal és hatással. Szirmai Imréé a férfi főszerep. Ez az örökifjú művész ebben a szerepében is a legjobbat nyújtja. Jók a többi szereplők. Meg kell említeni Varga Imre, Pajor, Vándoryné (-d J)cry (*) Souilay Artúr turnéja. Souilai Artúr társulatot szervezett, amellyel turnéra indul. Április 28-ikán játszik először Miskolcon. Műsorukon a Töltőtoll, a Kenyérkereső és a Haláltánc szerepel, de eljátsszák még Bibescu hercegnőnek Melyik volt? című darabját is. Végre értjük, az amerikai filmet is! CLARA és partnereimagyarul beszélnek a CIRKUSZSZERELEM című új Paramount-filmmben írta: STELLA ADORJÁN Hétfőtől URÁNIA