Pesti Napló, 1931. június (82. évfolyam, 122–145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
r Kedd PESTI NAPLÓ 1931 június 2 2 t a léggömb, mégpedig nagy lökésekkel, mert rendkívül erős volt a szél. De nem indultunk még el, még le voltunk kötve. A léggömböt annyira dobálta a szél, hogy egyik-másik műszerünk meg is sérült, de a kabin falazatának légmentes elzáróját is baj érte. De szerencsére gyorsan és sikeresen kijavítottuk a hibákat. Legnagyobb aggodalommal az töltött el, hogy egy tartalékpalack folyékony oxifénünk kiömlött és gyorsan elpárolgott a kabinon. Aztán szabaddá váltunk, de olyan nagy gyorsasággal emelkedtünk felfelé, hogy hirtelen nem is használhattuk mérőkészülékeinket és megfigyelő eszközeinket. Huszonöt perc emelkedés végtelen gyorsnak tűnt fel és 15 kilométer magasságot értünk el anélkül, hogy még csak egy ballasztot is kidobtunk volna. A felszállás tündéri szép volt. A napot régen függeni láttuk a horizonton, mielőtt sugarai még a földet elérték volna és a kabin ablakából soha nem sejtett és látott színhatások ragyogtak és tükröződtek elénk, különösen megragadó volt a bajor és osztrák Alpok kiemelkedő hegycsúcsainak csillogása a hajnali tündöklésben. A szelep nem működik Tizenöt kilométer magasságban és azon felül azt a kellemetlen felfedezést tettük, hogy szerencsétlen körülmények következtében a gázkibocsátó szelep nem működik és hogy ez a legnagyobb bajt okozhatja. Elejétől fogva úgy számítottunk, hogy a léggömb önmagától leszáll majd délután a hűvösebb idő beálltával és a legnagyobb óvatossággal használtuk fel oxigénünket. A helyzet a legnagyobb mértékben kritikussá vált, amikor a szelep nem funkcionált és a léggömb a legkisebb szándékot sem mutatta, hogy délután ötkor, hatkor, sőt hét órakor is leszálljon. Miután a szelep megtagadta a szolgálatot,elhatároztuk, hogy lehetőleg a ballasztok segítségrével igyekszünk leszállani. Ötszáz kilogram porrátört ólmot vittünk magunkkal és 15 kilométer magasságban még csak 112 kilogramot használtunk el. Visliez L'Expesion Coloniale internationale de Paris Mai—Octobre 1931. Látogassa innea a Nemzetközi Gyarmatágui Kiállítást Párizs május—október 1931. Információk : Francia Kereskedelmi Attaché, Erzsébet tér 13. Francia-Magyar Kereskedelmi Kamara, Zrínyi utca 7. Nemzetközi Légiforgalmi rt., Vörösmarty tér 2. Kagyló, amiben Chopin zúg írta: Révész Béla A kitűnő zongoraművész, Keéri-Szántó Imre megajándékozott a barátsággal, hogy elfogadott a lakásán. Chopint játszott a Chopin-trófeumokkal bizalmas szobájában, csudálatos hangszerén, melynek zengése úgy ejti az akkordokat, búgatja a szólamokat, sóhajtja a pianókat, ahogyan egy élet óta muzsikál fölöttem a lengyel zeneköltő. Valamikor Chopin minden etűdje, prelüdje, mazurkája enyém volt és most újra hallom a kedvességeket, gőgös finomságokat. Hallom és itt, a zongora mellett a stúdiumra gondolok, amitől sohse féltem, az apám ravatalánál sem és figyeltem, hogy a legzárkózóbb szomorúság mint fordít át az írói motívumok felé. Rosszul halló állapotomat, íme, kijavítja a mikrofon, amit a mellényzsebemben hordok és a kis kagylót úgy emelem a fülemre, hogy zenél újra rajtam, amit valaha hallottam. Kicsiny hallóapparátus, amit a félénkebb emberek röstelnek használni, pedig csupán okuláré, ezúttal nem a szemre, de a fülre. Jó író holtig tanul és nekem van tanulmányos mondanivalóm a találkozásról Chopinnel. Keéri-Szántó Imre eljátssza a Revolutionsetüdöt. Furcsa dal, a kozmopolita Chopin nemzeti, patrióta megnyilatkozása, a lengyel szabadságharc idején, Bem seregeit az oroszok eltiporták és a forradalmár Varsó elesett. Amikor a dalt először és annyiszor hallottam, akkoriban Rembrandt-tal ismerkedtem Bécsben, Münchenben, Berlinben, Párizsban és később, amikor a csöndet körém vonták, ezt a Revolutions-etűdöt mindig Rembrandt-tónusokkal hallottam vissza. Az ember nem felejti el a nagy melódiákat, ha már nem is hallja. A hangok szüremléssel neszeltek, mint ahogyan Rembrandt claire obscur-je meríti, vegyíti a tónusokat, a komor zengésből föl-föl tántorgott a motívum, mely vitte, sírta, kiáltotta Chopin föltérzett lengyel lelkét; furcsa dal, mely úgy maradt rajta az emlékezetemen, semmit el nem bocsátó idegeimen, úgy maradt rajta a képzeletemen, mint az elsötétült örvény, melyből fel-fel törnek az indulat magaslatai, a lépcsőzete pátosszal remegő, fülledt, a nagy sikoltás felé csapdosó és a megdübörgő záróakkord fölkergeti a csúcsokig, az érzelmek katedrálisát. kwlAt zongoraművész megrendíti a reVjelű etőt. A kagyló a fülem mellett most olyan, mint az óceáni kagyló, melyben zúg a mindenség. Nekem külön örömöm, amint figyelem a híres Chopin-tolmács kezét, meglep, amint emeli hangszeréből a hangokat, halkan válogatja, ércesen bonyolítja a dallamokat, valahogy úgy, természetesség, hogy a zongora dalol, természetesség, hogy ez a könnyű teremtő kéz a zengést előhívja. Beszámolót kellene mondanom, hogyan maradt vissza számomra az etűd, amikor annyi idő után újra hallom. Az egyszer megszerzett nagy melódiák nem merülnek el a hallgatagságban. Rembrandt újra morajlik, mint ahogy Chopin-kísértéssel néztem valaha a Louvreban Rembrandt evangélium-karcolatait; a szólamok építő magaslatai ép olyan rajzosan csendülnek, mint ahogy elgondoltam Varsó és a bánat fölött, a heroikus katedrálist; az etűd megmaradt, még meghittebben, az érzékenységre még ráakaszkodottabban; a monumentális vízió nem fakult, de azért a titkos, mindig megálmodott katedrális a valóság hangjaival másként fölragyog.... Hogyan éreztessem a hangok, a Chopin-hangok üdvözlését, a hosszú csönd után? Valahogy úgy, ahogy a bányamunkás tudja odalent, hogy süt a nap odafent, pórusai tágulnak a tündökléstől, tudja, hogy mi az a napsütés, de úlságosabb, megrendítőbb, amikor rákerül a verőfény. A legegyénibb vallomás nem lenne elég a számunkra, hogy ezt a zenei riportot megkíséreljük. Távolabbra akarunk érni. Beethovenre gondolunk, aki alkotó idejének leghatalmasabb korszakában nem hallotta szonátáit, szimfóniáit. Érzékelhető hangok nélkül írta a hangok szonetjeit, eposzait. A rejtelmet azóta is magyarázzák, mostaniban pedig Romain Rolland írta meg az új Beethoven-könyvét és bennük fejezetek vizsgálják, miként tudta Beethoven, hallás nélkül, zenei műveit megteremteni? A speciális élmény Keéri-Szántó Imre zongorája mellett megvillantotta számunkra a sejtést, a nyitját a Beethoven-misztériumnak. Közben a nagyszerű Romain Rolland leboruló, zsenimagyarázó föltevéseit kellene eligazítanunk. Azt mondja a francia író, hogy Beethovent a füle hajából keletkezett fülzúgása is serkentette munkára, alkotásra. Én ismerem a rosszulhallásnak e ráadását, a mozgó, megbőszülő hangzavart a koponyán, a kakofóniás skálázást mindarról, amit Romain Rolland Beethoven fülzúgásáról feljegyez és felsorolja a morajlás formáit, amiket Beethoven hallott: elvonuló ezredek, szűnni nem akaró ritmikai képek, tömegeknek földet döngető súlyos lépései, az éjszakában eltávolodó szekerek zörgése, rrzsgerendára lesújtó, pörölyök ismételt ÜJ&& megállt vonatok pöfögése, tömegeknek dühös üvöltése, harsonák, harangok hangzása stb. Ennyi mindenféle ostromolta Beethoven beteg füleinek labirintusát, ennyi minden a felsorolhatatlan gátszakadásokkal, tébolydák áttöltéivel együtt, amiknek summázása után Romain Rodeland beszélget önmagával és megállapítja: — Lehetséges, hogy ez új színeket rajtl; Beethoven palettájára és valami auditív egzaltáltságba ragadta ... — Emlékezetem akaratlanul is felidézi azokat a Beethoven-darabokat, amelyek úgy tele vannak madárral, mint egy májusi nap, emlékezetem felidézi a katonai marsok szakadatlan ritmusát, a súlyos lovasrohamokat, azokat a holidákat, amik keresztülröppennek az Apassionatán, azt a partostromló óceánt, azokat a bömbölő népeket és — miért ne? — az ajtón kopogtató Végzet dühös ökölcsapásait... A jól halló Romain Rolland definiálja ily szépen Beethoven rosszulhallását, fülzúgását. Elgondoljuk, talán meg kellene fordítani a tételt és azt kellene mondani, mennyire érezhette Beethoven legbelülről a dalt, ha a fülzúgás szüntelen, szörnyű káoszából ki tudta menteni szonátáit, szimfóniáit!... A magyar mester eljátssza a majorkai prelűdöt, a h-mollt, távoli lélekharang csendül, panaszos, elringó, misztikus a felső skála, fuvallata van, mint az esti szellőnek, a szerelem szigetén, Majorkán, George Sand mellett, a tropikus fűszerek nehéz esőjében, az asszony mellett, akitől félt, akit rajongóan kívánt, fölszított életvággyal és halálos tüdőbetegen ... A szférákról csilingel a lélekharang, a késői vallomással Chopinről, hogy soha nem volt jókedvű, alig mosolygott, rövid életének legfiatalabb idejében elkerítette a kívánság: »szeretnék meghalni« és a majorkai gyönyörűségben, a megtalált öröm perceiben írta magáról: — Közelebb vagyok e koporsóhoz, mint a nászágyhoz... Keéri-Szántó Imre szinte átcseréli magát, Chopint érezni a zongora mellett, a karcsú sovány alakját a zongora mellett, a csontos, fehér kezeinek ejtését, bágyadt siklását, amint lankadt testiségével, ájuló lelkiségével beledől a poémáibe. Az ismeretlen magasságból csendülő lélekharang a halottas ének motívumaival úgy hat, hogy képzelődünk Chopin bús, finom arcáról a tűnődő kék szemeiről, melynek révülete valahová arrafelé tűnődött, ahonnan rezdül, zendül a majorkai lélekharang... A zseniális magyar mester hozza, adja a haj* dem Ghomrétete&dit a suttogó dallamot, mely Ezzel barométerünk a megkívánt 76 milliméterhez érkezett el. Ha 350 kilogramot dobtunk volna ki, akkor 800 méterrel az előirányzott 16 kilométer fölé emelkedtünk volt, ami már nem felelt meg számításainknak. Kabinbörtönben Kabinbörtönünkben, amely a szférákban az Alpok felett repült, arra gondoltunk, hogy menynyire aggódhatnak barátaink, és ez az érzés,nem pedig a magunk veszedelme különösen akkor töltött el, amikor még késő délután sem tudtunk lejjebb szállni. Sóvárogva és izgalommal eltelve vártuk, hogy lemenjen a nap, ami nyolc óra után be is következett. És a léggömb lejjebb, lejjebb kezdett szállni. A meleg csökkenésével fokozatosan éreztük, hogy lassan alább szállunk. Szerencsére volt még elég oxigénünk, úgyhogy még utazásunk végén sem voltak légzési nehézségeink. Háromnegyed kilenckor értük el azt a boldog pillanatot, amikor az elhasznált levegőt kibocsáthattuk kabinunkon és felhasználhattuk utolsó folyékony oxigénunkat. Végre mérőeszközeink segítségével láttuk, hogy a légnyomás benn a kabinban és kinn a kabinon kívül egyenlő volt, kinyitottuk kabinunk ablakát és megkezdődtek leszállási kísérleteink. 2700 méter magasságban egy jégmezőn sikerült is végre leszállani. , , Emberi lélek se közelben, se távolban, elhatároztuk tehát, hogy ott töltjük az éjszakát és sátrat verünk. Hajnalban olvadt jégből és Nestlé-lisztből remek reggelit főztünk magunknak. Kipihenten 9 órakor elhatároztuk, hogy lemegyünk a völgybe, de előbb a ballont óvatosan biztonságba helyeztük, ruhadarabokkal letakartuk és lerögzítettük a megmaradt ólomballasztokkal. Műszereinket magunkkal vittük és remettük, hogy valamelyik repülő arra szólva, meglátja majd bal-lónunkat, amelyre Svájc légi jelzését erősítettük. A lemenetel nem volt teljesen veszélytelen, mert nem a megszokott úton mentünk a teljesen ismeretlen jégmezőn. Egymáshoz kötözve, óvatosan másztunk lefelé a sziklákon és nagy örömünkre délben találkoztunk a kis expedícióval, amely értünk jött. Sürgősen azzal a megbízatással küldtük őket vissza, jelentsék barátainknak, hogy élünk. Lassú menetelés után délután 5 órakor elértünk a faluba. Boldogok vagyunk abban a tudatban, hogy különböző nehézségek után végre is teljesíthettük és lebonyolíthattuk tudományos programunkat és hogy a Fonds National de Recherche Scientific de Belgique, amely kiküldetésünk költségeit fedezte, nem érdemetleneknek nyújtott segítő kezet. (Copyright by the Pesti Napló aud NANA.) Szerdán vagy szombaton oszlatják fel a Házat Az új honvédelmi államtitkár Szentesen jelölteti magát (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben hétfőn erősen tartotta magát az a hír, hogy a képviselőházat szerdán, június 3-án feloszlatják. Mások ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy jó forrásból származó tudomásuk szerint a felosztás csak szombaton következik be. Arról, hogy a képviselőház ezt a hetet túlélje, egyáltalán nem esik szó. A felsőház hétfőn nagy sereg apróbb javaslatot fogadott el végszerkezetben s úgy látszik, kedden már a karteltörvénnyel is végez. Az OTI-javaslat sorsát az eddigi tárgyalások során a képviselőházban, úgy látszik, nem sikerült biztosítani s ezért senkit sem fog meglepetésszerűen érni, ha a házfelosztás a javaslat tárgyalása közben következik be. A pártok nagyjában elkészültek előkészületeikkel. Legtovább az egységes párt tanácskozásai tartottak, ami már csak azért is érthető, mert itt kellett a legtöbb kerület sorsáról gondoskodni s ide özönlött a legtöbb jelölt. Politikai körökben elterjedt hírek szerint kedden nyilvánosságra kerül az egységes párt hivatalos jelöléseinek névsora, ami annyit jelent, hogy azt a néhány függő kérdést, ami még hátra van, addig sikerül elintézni. A képviselőjelöltek sorába bevonult az új honvédelmi államtitkár, dr. Lázár Andor is, aki Szentesen lesz az egységes párt hivatalos jelöltje. A végleges kormánypárti lista kialakítását idáig, sok egyéb ok mellett, az is gátolta, hogy, mint mondják, a miniszterelnök a köztisztviselőjelöltektől választást kívánt: vagy jelöltségüket akarják megtartani vagy közhivatalnoki állásukat. Ez sok embert ejtett gondolkodóba, különösen, amikor híre terjedt, hogy aki jelöltsége miatt nyugdíjaztatja magát, azt többé nem fogják reaktiválni, hanem a felszabadult helyet a közigazgatási racionalizálási terv rendelkezésére tartják fenn. Sokan úgy számítanak, hogy a jelöltek listája ennek az intézkedésnek következtében még az utolsó pillanatban is jelentékeny változásokat szenvedhet. Frissítő szappan CL PifoVifflf emyőszappan. Kaphatómindenütt 1 pengőért.