Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)
1932-04-01 / 73. szám
Péntek PESTI NAPLÓ 1932 április 19 • kihatásuk volna. A betevők egy része éppen a mezőgazdaközönség sorából kerül ki. A Nemzeti Bank szerepe ezután a Nemzeti Bank szerepével foglalkozott. A Nemzeti Bankot nem szabad úgy felfogni, — mondotta — mint a közönségig pénzintézetet, amelynek privilégiumot adott a törvényhozás. A törvényhozás tudta mit tesz, mikor olyan autonómiát adott a banknak, amely ezerte megtiltja a kormánynak, hogy beleavatkozzék a banknak abba a működésébe, amely összefügg a mnsz értékállóságának a megvédésével. Ez tudniilik a sarkalatos pontja minden gazdasági élet funkcionálásának. A Nemzeti Bankra tehát olyan feladat van bízva, amely a gazdasági élet egyik fontos részét jelenti. A törvény a kormányt akadályozza abban, hogy mást, mint ellenőrző befolyást gyakoroljon a banknak ebben a minőségében és ez helyes is, mert ha a pénzügyminiszter engedne valamilyen nyomásnak és azt továbbítaná a bankhoz, akkor nem tudna többé ellenállni annak, hogy az ilyen nyomások megismétlődjenek és akkor tönkremenne a pénz. De nincs is szükség ilyen nyomásra. A Nemzeti Bank vezetősége is tudja, mire van szüksége a gazdasági életnek és a bank vezetőségének sem kellemes, hogy ha nem szállíthatja le a kamatot olyan időben, amikor azt bizonyos szempontból kívánatosnak tartaná. De az ilyen lépésnél igen sok nehéz kérdést kell figyelembe venni és nem szabad egyedül az adósok szempontjából megítélni a pénzügyi helyzetet. A legutóbbi esetben ő is kívánatosnak tartotta volna a kamatleszállítást, de belátta, aminthogy mindenkinek be kell látni, hogy ultima előtt — és ekkorra esett a Nemzeti Bank főtanácsának az ülése — a dolog nehezebb, mint máskor. Ezenkívül figyelembe kellett venni, hogy a Nemzeti Bank várpedrcája túlságosan megnőtt, ami részben szintén a felmondott betétekkel van összefüggésben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Kreuger-konszern összeomlása a bank főtanácsi ülésének idejére esett és még akkor nem lehetett megítélni, hogy milyen következményei lesznek ennek a bukásnak a különböző pénzpiacokon. Ne legyünk igazságtalanok és lássuk be, hogy a Nemzeti Bank ebben az esetben nehezebb helyzetben volt, mint normális körülmények között. A Nemzeti Bank már bebizonyította, hogy neki is az a tendenciája, hogy a kamatlábat a lehetőség szerint gyors tempóban leszállítsa, hiszen a tizenkét százalékról elég rövid idő alatt elérkeztünk hét százalékra. A lakosság eladósodása — A közvéleményben egészen téves nézetek isírnak elterjedve a lakosság eladósodottságáról. Elhangzott az az állítás is, hogy az országalap tíz százalék a hitelező és a lakosság kilencven százaléka adós. Ez a kép hamis. A valóság az, hogy még a mezőgazdaságból is csupán negyven százalék az a réteg, területileg véve, amely egyáltalában el van adósodva. Hatvan százalék tehermentes, ez az ország erőtartaléka. A negyven százalék eladósodása természetesen különböző s csak kisebb rész az, amelyikre azt lehet mondani, hogy nyakig el van adósodva. — Igen nagy munka előtt állunk, amit céltudatosan és szervezetten kell elvégezni. Azt mondják, nem várhatunk. Elismeri, hogy igen nehéz idők következnek egészen az aratás utánig, ezen azonban nem lehet segíteni, mert nem lehet pénzt szerezni. Hitelünk akkor lesz ismét, ha teljesen szabaddá lesz a hitelpiac, amit éppen az adósok érdekében tett adósvédelmi intézkedések ma gátlóan befolyásolnak, és ha nem biztatják majd az embereket, hogy vonják vissza a betéteiket, hanem a megtakarított tőke ismét bekerül majd a hitelszervezetbe és normálisan táplálja a hitelszükségletet. A kamatlábleszállítás kérdése állandóan napirenden van, folyton sürgeti s azon lesz, hogy a Nemzeti Bank kamatlábát is leszállítsák, amenynyire azt a bank vezetőségének lelkiismerete és felelősségérzete engedi. Végül hangsúlyozta, hogy jóllehet népszerűségre nem vágyik, mindent elkövet, hogy működése elismeréssel találkozzék, mert az az ambíciója, hogy elmondhassák róla, hogy jól végezte kötelességét. A pártértekezlet tudomásul vette a pénzügyminiszter bejelentéseit, ebből látni, hogy a jó két hónappal ezelőtt létrehívott árelemző bizottságnak nem volt könnyű feladata és mégis jelentős eredményeket ért el, mégpedig hatalmi beavatkozás nélkül, kölcsönös megértéssel, a feltűnést kerülő szerény és kitartó munkával. Ezért kötelességének is érzi, hogy e bizottság tagjainak, Varsányi professzornak, Kallós Bertalannak és Krúdy Ferencnek önzetlen munkájukért köszönetet mondjon és köszönet illeti a párt kiküldött szakértőit, Biedermann, Holstscher, Igmándy, Marschall és Farkas Elemér képviselőket, valamint az ipar képviselőit is, akik megértéssel, a közérdeknek a magánérdek fölé helyezésével lehetővé tették az eredmények elérését. Az enyhítések Az árelemző bizottság működése során az elmúlt négy hét alatt a következő enyhítéseket érte el az egyes iparcikkek áránál- Zsáknál 12 százalék, pamutnál 15 százalék, fontosabb mezőgazdasági eszközöknél (ásó, lapát, kapa, stb.) 10 százalék, növényvédelmi szereknél 10 százalék, lenolajnál 8 százalék, gépolajnál 12—20 százalék, traktorolajnál 15—20 százalék, kocsikenőcsnél, gépkenőcsnél 8 százalék, szénnél — egyelőre a mezőgazdaság részére a darabos szénnél és brikettnél 10 százalék, a tiszta benzinnél 21,4 százalék, a motalkónál 23 százalék, az adózott petróleumnál 24 százalék, a gázolajnál 13,4 százalék. Ezek a számok nem jelentenek végállomást, tovább halad a megkezdett úton az építési anyagok, az elektromos ár terén és figyelemmel kíséri az árucikk árát a kisfogyasztóval szemben álló kereskedőnél is. Ezek lesznek a legközelebbi jövő feladatai. Az értekezlet köszönettel vette tudomásul a miniszter felvilágosításait. Marschall Ferenc tiltakozott azok ellen a beállítások ellen, mintha az agráriusokat az ipari árellenőrzés kérdésében politikai szempontok vezették volna. Bizalommal van a kereskedelemügyi miniszter iránt és beszámolóját örömmel veszi tudomásul. Kenéz Béla kerekedelemügyi miniszter kijelentette ezután, hogy a kövezetvám tekintetében már megindultak az első lépések, hogy a fennálló egyenlőtlenséget kiküszöböljék. Utalt arra, hogy a vasúti tarifák a személyvonatokon ma olcsóbbak, mint békében és olcsóbbak, mint Európa bármely más államában. Bejelenti végül, hogy április 15-től kezdődőleg minden ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági gócponton 83%-os mérséklést tartalmazó menetterti jegyeket fognak kiadni. A posta- és telefondíjak tekintetében is vannak bizonyos elgondolásai. A kereskedelemügyi miniszter bejelentéseit a párt nagy helyesléssel vette tudomásul. Ezzel az értekezlet véget ért. Utána pártvacsora volt. A kereskedelmi miniszter az árak alakulásáról Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter szólalt fel ezután, s hangsúlyozva, hogy a gazdasági és politikai érdeklődésnek homlokterében az áralakulás kérdése áll, beszámolt arról, hogy az elmúlt négy hét alatt mi történt ebben a kérdésben. Az árak diszparitása érthető panaszt és keserűséget szül a kedvezőtlenebb helyzetben sínylődő társadalmi osztályban. De ezt az elégedetlenséget megszüntetni nem könnyű dolog. Az ármegállapítás tényezői közül nem szabad kifelejteni a termelési költség, a kapacitás kihasználásának mértékét, figyelembe kell venni a munkabérek alakulását, a közterhek emelkedését, a nyersanyag beszerzésének, az üzemi anyagoknak költségeit, a befektetett tőke és az esetleges kölcsön nagyságát, a kamatteher változását. E tényezők hatásának számszerű megállapítása sokszor nem könnyű feladat, éppen ezért még ugyanazon ország határán belül sem könnyű a különböző évekre vonatkozó árakat pontosan összehasonlítani. Minderre azért hivatkozott, hogy rámutasson az árkérdés komplikált voltára, s arra, hogy azt alapos vizsgálat nélkül, egyszerű hatalmi szóval, vagy bírói ítélettel megoldani nem lehet, anélkül, hogy esetleges jogos érdekeket ne sértsünk, vagy a nemzeti vagyon állagát veszélyeztessük. Mind 364.000 font bevételi többlet az angol költségvetésben Anglia visszafizette tartozásait, helyreállította költségvetési egyensúlyát és most csökkenteni készül a közterheket London, március 31. Ma este 8 óra 35 perckor zárult Anglia egyik legemlékezetesebb és drámai mozzanatokban leggazdagabb pénzügyi éve 361000 font többlettel, miután a kincstár 32 és félmillió fontot fordított államadósság törlesztésére és a Snowden-féle második költségvetésben előirányzott huszonhárommillió helyett csak 12 és háromnegyedmillió fontot vett el a dollártartalékalapból, amelyet röviddel a háború befejezése után alakítottak a valuta védelmére. Az összes kiadások 770,599.000 fontra, a bevételek 770,963.000 fontra rúgtak. A mai zárszámadás pecsételte meg a nemzeti kormány erőfeszítéseinek első döntő sikerét, amelyek a költségvetés kiegyensúlyozására irányultak. Vezető politikusok és pénzügyi szakemberek pártkülönbség nélkül hangoztatják mai nyilatkozatukban, hogy Angliának ez a sikere példátlanul áll az uralkodó világgazdasági viszonyok között, és hogy az elismerés legfőképpen az angol adófizetők páratlan áldozatkészségét illeti meg. Hivatalosan jelentik, hogy Newyorkban a március 29-én esedékes váltók törlesztésére az angol kincstár 30 millió dollárt fizetett vissza, valamint visszafizette a francia bankcsoport által nyújtott 900 millió frankos kölcsönt is. Az amerikai kölcsönből fennmaradt 20 millió dollár visszafizetése, hír szerint, egy hét múlva várható. A legközelebbi költségvetéstől főként a könyvetlen adók könnyítését várják. Chamberlain valószínűleg 6 pennyvel fogja a jövedelmi adó kulcsát mérsékelni, ami 30 millió font áldozatot hárítana a kincstárra. Valószínűnek tartják továbbá, hogy a takarékosságból leszállított fizetéseket a lehetőségig az eredeti színvonalra fogja emelni. Vénember írta: Kodolányi János A tornácon ült a vénember, hófehér haja selymesen borult a nyakára, zsíros, régimódi, kerek kalapja alól szinte kihabzott. A napfény szelíden csókolgatta barna, redőkkel televésett arcát, bozontos fehér bajuszát, két nagy, barna, eres kezét, szeretettel simogatta, mint az anya, földanya, aki nemsokára ölébe fogja venni ezt a fáradt fejet ezt a két vastag, kérges, barna kezet-Tyúkok sétálgattak az udvaron. A kakas körüludvarolgatta őket s a vénember elnézte komoly derűvel, fenséges nyugalommal. Botját néha odaletette a fal mellé, majd megintcsak megforgatta bütykös ujjai között. Most a kakas valami hosszú gilisztát talált s édes kotyogással hívta rá a tyúkjait. A vénember mosolygott. Megfigyelgette a kendermagos tollazatot, a piros taréjok pipacsait s a futó lábak cikk-cakkját. Hogy fetrengett a tyúk csőrében az a kukac! Hogy nyújtogatta a hegyes fejét a napfény felé! Mindenáron ki szeretett volna menekülni az éles csőr késpengéi közül. Vonaglott és forgott, fetrengett, bizonyára sírt is, de nem hallotta senki... S elvégre természetes, hogy a gilisztát megeszi a tyúk, a tyúkot meg az ember... Az embert pedig... Az ember elfárad, pihenni akar és a föld viszszafogadja méhébe, ahonnan született. Amint a vénember elnézegette csendes környezetét, lassan kitipegett hozzá a felesége. Ő is öreg volt, nem is annyira öreg, mint inkább vén. Megvénítette az eső és a nap, a tél és a nyár, a vetés és aratás, a szerelem és a gyűlölet, képe rosszindulatúvá vált, szoknyája piszkossá és termete töpörödötté. Még a keze is olyan vén volt, minden ujja végén kis bunkó, a bunkó végén piszkos, töredezett, fekete köröm, mint a vén hollóén. Ráncos képén valami hangtalan, könyörtelen, fájdalomtalan zokogás látszott, valami méltatlankodó vágy. Megtámaszkodott a tornác falánál, megtörölte orrát a keze fejével s reszelős hangon, siváran, vádaskodón panaszkodni kezdett: — Látod-e, ember... Most tizennégy esztendeje, hogy meghótt a Lajoskánk ... Eszedbe jut-e vajjon? Gondesz-e rá csak anyikát is, mint ez a küeceeg a fődön, akit bekap a tik? A jókedvű tyúk elnyelte a gilisztát s csakugyan, mintegy nyomatéknak, egy kis kavicsot kapott be utána, félrefordította a fejét, belepislantott a napba, aztán kárálni kezdett. Mint egy aszszony a piacon. — Vaj van-e benned iránta csak annyira szánalom, jóság a szívedbe, mint egy gyűszűbe a tejt Elfeledted te má ütet... — Nem feledtem én, — dörmögte mosolyogva a vénember, de semmi panasz vagy szomorúság nem volt a hangjában. A kakas megint gilisztát talált, s feleségei lóhalálában rohantak hozzá. Igen érdekelte a vénembert ezeknek a szelíd állatoknak minden dolga. Jobban, mint az embereké. Elnézte órákig. Most is a barna kontyos tyúk felkapta a férget s futni kezdett vele. A fehér utána. Megkerülték a kis barackfát. Ott a barna elejtette zsákmányát s azonnal felkapta a fehér. Szegény giliszta már szabadnak érezte magát, megvonaglott a földön, gyorsítani akarta a lábatlan futást, de a fehér tyúk kései megragadták. Az öregember szinte izgalommal szemlélte. — Te csak elfeledted szegén Lajoskánkat, peeg mejen igen-igen derék embör vót, az arca mejen táblás, jaj nekem, én Istenöm, Istenöm, kellet az a rossebes háborúi... Nem akarta menni, rá, érezte, hogy odapusztul, elvessze az Isten... Mejen jó embör vót, akár az a fölséges jó Nap... A vénember arca kiragyogott, a fehér is elejtette a férget, már-már úgy látszott, hogy be tud bújni egy lyukba a hűvösre, de a kakas ott termett, felkapta s odateremtette a harmadik tyúknak. Most az futott vele. — Te vén ember, te, te, annyikét se bánod te, mintha nem a fiad lett vóna, az egyetlen gyerekedte káromolta odvas fogai közül a vénasszony. Arcát eltorzította a fájdalom dühe s az egyedülvalóság. A vénember felemelte súlyos kezét s legyintett. Mondani akart valami csillapítót, de aztán meggondolta. Nem érdemes. Nem érdemes beszélni. Elmosolyodott. — No, most osztán bekapta a búbos!... — nevetgélt csöndes nyugalommal. — Hát csak ennyiket ért az életem... Mint a leesett mákszem... Arcát csendesen fordította a szelíd, mindent beragyogó szerető nap felé. Tizennégy év .. Meszsze volt, nagyon messze, talán nem is az ő élete volt... Mintha gyermekkora és vénkora között, abban a hosszú hosszú völgyben, nem is történt volna semmi... A nap langyosan simogatta. A Hűvösvölgy legszebb részén 4 szobás teljes komfortos villalakás Tárogató út 68. sz. alatt bérbeadó! A villához 1600 négyszögöles gyümölcsös és veteményes kert tartozik, a lakást a bérlő kívánsága szerint a háztulajdonos költségén renoválják. Bővebbet házfelügyelőnél, vagy 80703 telefon alatt.