Pesti Napló, 1933. június (84. évfolyam, 123–145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

4 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1933 .június 1 tanoncoktatásra, a gazdasági népiskolák fejlesztésére és az iskolán kívüli népművelésre. Amíg az álláshalmo­zásokat meg nem szüntetik, a diplomás ifjúság elhelyez­kedésének kérdését nem tudják megoldani. m Az egyetemek problémájának megoldása — Ugyanez a helyzet a Műegyetemnél. A bu­dapesti egyetemen 1914-ben 124 tanszék volt, most csak 102. Elsőrendű fontosságú tanszékeket­ nem lehet megszüntetni azért, mert nem gyakorlati, hanem elméleti jelentőségűek. Ha a budapesti egyetemet megcsonkítanak, aikkor nemzetközi vi­­­­szonylatban nem állná meg a helyét. A városok jól felfogott érdekei miatt nem akarok megszün­tetni egyetlen egyetemet sem. Nem marad más hátra, mint az egyes karoknak szüneteltetése, összevonása. Az egész kérdés még nem érett meg a döntésre, de szükségesnek tartom bejelenteni, hogy ebben az irányban kívánok eljárni. Ettől a tervtől még küldöttség járás esetén sem vagyok hajlandó eltérni.­­ Többen rámutattak a közgazdasági kérdés­­fontosságára. Nem helyeslek olyan felfogást, amely a közgazdasági egyetemet meg akarja szüntetni. A hivatalokban nem az a baj, hogy sok a jogász, hanem az, hogy kevés az igazi jogász. A jogaka­démiák tekintetében nem kívánok állást foglalni. A felekezeti akadémiák megszüntetésére, miután nem kapnak támogatást, nincs szükség, legfeljebb a minősítési kérdésről lehet szó. A kultuszminiszter ezután a mezőgazdasági szakoktatás kérdéséről beszélt. A közgazdasági egyetem mezőgazdasági fakultása a mostani kö­rülmények­ között nem tud életképesen működni. Ezt a kérdést a műegyetem, a közgazdasági egye­tem és az állatorvosi főiskola egyesítésével lehetne megoldani. A műegyetemen hat kar lenne, három műszaki és három közgazdaságtudományi. Ezál­tal bizonyos anyagi megtakarítás is elérhető lesz. A közigazgatási képzésről a jogi oktatás reformja keretében kívánok intézkedni. Holt a gazdasági akadémiánk, a Dunántúl a gazdasági akadémia át­alakul középfokú mezőgazdasági szakiskolává. Mindezeket a terveket fokozatosan valósítjuk meg. A műegyetem és a közgazdasági egyetem össze­olvasztása rövidesen megtörténik. — A külföldi kollégiumoknak nem vagyok b­arátja. A kollé­fium­ok mindössze 180.000 pengő­t kapnak. Támadás érte a kutatóintézeteket, pedig az elvi elgondolás kiválóságát senki sem vonuttatja kétségbe. A racionalizálás nem jelent csak redukciót. A népművelési szervezet kiépítése szükséges. — Sokan emlegettük a képviselőházban az ál­lá­shalmozásokat. A képviselők is menjenek úgy végig a minisztériumokon és is tizenkilencezer alkalmazotton, ahogy én végigmentem és akkor megállapíthatják, hogy nincs szó igazi értelem­­ben vett álláshalmozásról. A miniszternek erre a szavaira nagy zaj tá­madt az ellenzéki oldalon. Többen közbekiál­tottak: — Nem a tanárokat támadtuk! — Az a kijelentés is elhangzott, — folytatta a kultuszminiszter — hogy negyvenezer pengő ajándékot kapott Tormay Cecil. A Magyar Iro­dalm­ Társaság húszezer pergőt kapott, amit Tormay Cecil kezeihez fizettek le. Ezt a pénzt folyószámlán helyezték el és meggyőződtem róla. JÓ SZEMÜVEGET lajszérmnél, IV . Kectkeméti ucca 14 és Szolnok hogy máig se vette fel senki. Beteg lélek jelen­ségeit látom ilyen dolgokban, ezen csak nemzet­k­evelő munka segíthet. — 1919 óta vannak uralmon, miért ner­ csi­nálták meg? — kiáltotta Malasits Géza. A kultuszminiszter nagy beszéde Ezután nagy érdeklődés közepette Hóman Bálint kultuszminiszter emelkedett szólásra. Be­széde elején köszönetet mondott az előlegezett bizalomért. Kérte a képviselőket, hogy a Mi­nisz­­tert vonják felelősségre beszédeikben és ne a védekezni nem tudó tisztviselőket. — A gazdasági viszonyok folytán — mondotta ezután a kultuszminiszter — már valósággal kultúrdefektussá fejlődött ellenszenv nyilvánul meg a kultusztárca iránt, ami veszedelmet rejt magában. A takarékossági intézkedéseket ne mint kulturális leépítést fogják fel. Nem értek egyet azzal a takarékossági tervvel, amely minden kulturális intézményt meg akar szüntetni. Nem ismerem el, hogy a kultúrpolitika aká­r a finánc, akár a gazdasági, akár a szociálpolitikának alá­rendelt függvénye lenne. Ezek mind egyenrangú, öncélú részei a nemzeti kultúrfejlődésnek. Az állampolgárok­­teherbíró képességéhez kell alkal­mazkodnunk, ez a kötelessége a kultuszminiszter­nek is.­­ A kultusztárca költségvetése ebben az esz­tendőben hat millión felüli összeggel csökkent. Még a mai nehéz körülmények között is módot tudtam találni arra, hogy a tárca egyes tételei a régi összegben maradjanak meg, viszont más té­telek, mint a népművelés, könyvtár terén, vala­mint diákszociális téren ervelések történtek. Ami­kor jobb időről beszélek, n­mn távolabbi időre gon­­­dolok terveim megvalósításában, mert a közel­jövőben mód lesz néhány felesleges intézmény fel­áldozása által igazi kulturális célok szolgálására. Arról beszélnek, hogy az egyetemek és a közgyűj­temények túl vannak dotálva. Az ilyen kijelentés a legendák birodalmába tartozik. — Kérdés:­miként helyezkedjünk el a financiá­lis lehetőségek keretei között? Nem arról van szó, hogy egyetemet vagy más intézményt megszüntes­sünk, hanem arról, hogy az egész nemzeti kultúrát miképpen tudjuk átmenteni egy olyan korszakba, amikor a pénzügyi lehetőségek többre engednek majd módot. Az első feladat a tényleges kulturális szükséglet megállapítása. Most kaptam meg a sta­tisztikát, amely az egész ország iskolaszervezeté­ről tájékoztat. Szívesen megmutatom a képviselő uraknak ezt a térképet. Csodálkozni fognak, hogy milyen sokat mond. „Az iskoláztatást megakadályozni nem lehet" . A felsőoktatási szervezet keretei túl van­nak szabva. Ötvennyolc főiskolánk és egyete­münk van. Középfokú iskoláink száma 154. Iskoláink között vannak olyanok, amelyek élet­képtelenek. A felesleges középiskolák alapítása okozza azokat a terheket, amelyek miatt népis­kolákat nem tudunk létesíteni. A felekezeti is­kolák és tanítók helyzetéért nem lehet a minisz­tert felelősségre vonni. Elvben én is azon a vé­leményen vaagyok, hogy az iskoláztatást megaka­dályozni nem lehet. A diploma még nem jogcímű állásra. Mindenki állami hivatalba akar menni. A polgári iskola, amelynek célja a gazdasági pá­lyán élő középosztály ifjainak nevelése, való­sággal altisztképző iskola lett. Eckhardt a sza­nálásra a minősítési törvény eltörlését javasolta, bizonyára amerikai tapasztalatai alapján. Én ezt veszedelmesnek tartom, mert protekciós rend­szerre vezetne. Többen felvetették a szelekció kérdését. A rostavizsga a gyakorlatban nem vált be. A Korniss Gyula által felvetett gondolatot megfontolandónak tartom. Korniss szelektálni akar a gimnáziumban, a magasabb képesítésre alkalmasak és arra nem alkalmasak között. A szelekciót főiskoláink túltömöttsége miatt kell alkalmaznunk. Az iskolaszervezetekben mutat­kozó túlzások és aránytalanságok kiküszöbölése a tényleges szükséglethez mérendő hozzá. Egyet­len egyetem megszüntetésére sem vagyok haj­landó. A­ budapesti egyetem sok dicsőséget szer­zett a magyar tudománynak, nagy része volt a nemzeti kultúra fejlesztésében, a nemzetközi vi­lágban elismerést szereztek tudós professzorai. Nem tudom vállalni egy olyan politikáért a fe­lelősséget, amely ezt az Intézményt meg kívánja csonkítani és ennek árán akar más Intézménye­ket erősíteni. A felekezeti béke — !"A jellem- és erkölcsnevelő munka — foly­tatta a miniszter — fontosabb minden szakszerű nevelésnél. A lelki válság következtében sokak­nál formalizmussá lett a vallásosság. Ennek kö­vetkezménye lett a felekezeti harc, ami itt-ott kiütközik. A felekezeti békét­­ kívánom szolgálni és a felekezeti béke megbontására, irányuló min­den kísérletet meg fogok akadályozni. Az elit-középiskola — Elhibázot­tnak tartom azt a felfogást, mondotta továbbiakban a kultuszminiszter — Likvidátor Brachfeld Nádor ucca 3. "Llf4Al­TM*" Ez alkalommal a raktáron levő legfinomabb áruk­ rendkívül d­estin­álMSftlá már csak rövid ideig. Fehér és színes egész finom Ing P 10.­, 9.—, 8.80 Díszes hálóing P 9.—, 8.—, 7.— durett sport- és utazóing P 7.— Legdivatosabb pizsama P 20.—, 14.—, 16.— Díszes alsónadrág P 5.—, 4.— Magas divatbarlanga P 4.—, 5.—, 3.50 Divatzokni P 3.-, 2.—, 1.60 Selyemnyakkendők P 6—, 4.—, 3.­Baglánok, jelöltök P 140.-.120.-, 90.-, 80.­Kalapok, ernyők, házikabátok, zsebkendők, kesztyűk, legfinomabb mellénykék, stb nagyon olcsón. Berendezés eladó, amely a középiskolákba a gyakorlati tárgyakat akarja mindinkább bevezetni. A középiskola elit­iskola és ez az oka annak, hogy onnan nem lehet kiküszöbölni az elméleti tárgyakat. De nem lehet kiküszöbölni a latin oktatást sem, mert kultúránk a latin kultúrán épül fel. A legutóbbi középiskolai reformban Klebelsberg Kuno olyan típust termelt ki, amely a gyakorlatban kitűnően bevált. Ez a reálgimnázium típusa. E­zt kívánom alapul venni az alsó négy osztálynál, a felső négy osztályt két részre kívánom osztani, humanisztikus és reál­tagozatra.­­ Szóvá tették a középiskoláikban a modern nyelvek oktatását és a nemzeti kisebbs­égek nyel­vének oktatását is. A modern nyelvoktatás terén a Klebelsberg-féle reform nagy előrehaladást jelen­tett a közvetlen oktatási­ rendszer bevezetésével. Ami pedig a nemzeti kisebbségek nyelvét illeti, nem zárkózom el azelől, hogy mint fakultatív nyel­veket egyes középiskolákba azokat bevezessük.­­ Az analfabétizmus tekintetében a statisz­tikai arány örvendetesen javul és 9,6 százalékot mutat. A felekezeti iskolákra vonatkozóan az a megjegyzésem, hogy a képviselőházban festett kép kissé súlyosabb a valódinál. Négy és fél mil­lió pezsgő az az összeg, amivel az önkormányza­tok és a felekezetek járulnak a tanítói fizetések­hez. Kétségtelen, hogy az ezen a téren mutat­kozó hátralékok súlyos helyzetbe hozták a tanító­kat. A múlt évben a tanítók egyharmadánál vett hátralék, körülbelül 1OQO.OOO pentjényi összegben. Valószínű, hogy ebben az esztendőben a gazda­sági válság ki­mélyülése következtében a hátralé­kok összege növekedni fog. Különböző ötleteket vetettek itt fel a megoldásra, így ajánlották a tandíjak szedését, másik oldalról pedig azt, hogy iskolai adót vezessünk be, amelynek keretében megadóztathatnánk a részvénytársaságokat és a nagybirtokokat. — Ezt elfogadjuk, — mondotta Jánossy Gábor. — Az adatgyűjtés ezen a téren most folyik — mond­ott­a a kultuszminiszter — és mihelyt az adatok beérkeznek, a pénzügyminiszterrel együtt, mindenesetre az új iskolai év megkezdése előtt, igyekszünk, ha nem is végleges, de legalább megnyugtató átmeneti megoldást teremteni. Magyarország konciliáns kisebbségi iskolapolitikája . A nemzeti kisebbségek kérdésében kijelen­tem, hogy én a törvényes alapokon állok és a fennálló törvények és rendeletek végrehajtásához ragaszkodom. Bleyer Jakab képviselőtársam ki­fogásolta, hogy nem a numerus clausus, hanem a szabad választási rendszer van érvényben az elemi iskoláknál a kisebbségi oktatás nyelvét illetően. Azt hiszem, az illető kisebbség szabadságjogai tekintetében is ez a helyesebb és ugyanez a rend­szer van Németországban és Lengyelországban is. Egyébként 346 olyan községünk van, ahol a német kisebbség van többségben és ezek közül 326-nak 400 elemi iskolája van. A húsz községben azért nincs elemi iskola, mert a gyermekek száma csekély. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy a magyar állam­ magatartása a nemzetiségekkel szemben sokkal konciliánsabb, mint bármely szomszéd államé. Felkérem Bleyer képviselőtár­samat, ha valami konkrét panasza van, forduljon hozzám, mindig a legmesszebbmenően fogom meg­vizsgálni a panasz tárgyává tett ügyet. Bleyer Jakabot egyébként támadás érte egyetemi tanári működésével kapcsolatban is. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy egyetemi tanári működé­sében s­emi nemzetellenes, vagy államellenes felfogást nem hírdetett. — Mért csak az kellett volna — jegyezte meg Jánossy Gábor. Az állami színházak és a magyar irodalom kérdései Ezután a színházak kérdésére tért át a mi­niszter. — A Nemzeti Színház és az Operai fentartását — mondotta — a kormány nemzetpolitikai szem­pontból feltétlenül szükségesnek tartja. Ami az Opera fővárosi szubvencióját illeti, a Petrovácz Gyula által javasolt 200.000 pengős újabb állami dotációt nem fogadhatom el. — Ami a Nemzeti Színház művészi irányítá­sát illeti, a felszólalásokkal szemben megállapítha­tom, hogy a vezetést kizárólag az igazgató végzi. A jelenlegi igazgatót, Márkus Lászlót, megfelelő­nek tartom erre a megbízatásra. Az idei szezem­ért Márkust semmiféle felelősség nem terheli. A szí­nészek, a darabok s a deficit is adva volt. Minden­esetre igaz az, hogy a színháziat fel kellene frissí­teni úgy a berendezés, mint személyzet tekinteté­ben. Sajnos, a mai viszonyok erre kevés lehetősé­get nyújtanak és ha Márkun ennek­ dacára vállal­kozott a színház vezetésére, ezért elismerés illeti. •­ A magyar irodalom erkölcsi támogatását a kormány mindig elsőrangú feladatának tartotta és ezen a téren készséggel áll az irodalom rendelkezé­sére. Szóvá kell tennem, hogy most kezdődik a magyar könyvnap, ami a magyar irodalom propa­gálását tűzte ki célul. Méltóztassék a magyar iro­dalmat, amely a maga nemes hagyományaival nemzeti kultúránk legnagyobb értékei közé tarto­zik, a ponyvairodalommal szemben a legmesszebb­menően támogatni. Innen, a képviselőházból inté­zem ezt a szózatot a nagyközönséghez a könyvnap alkalmából. Művészetpolitika . A művészet terén tett eddigi nyilatkozataim­hoz száz százalékig ragaszkodom. Az a meggyőző­dé­sm­, hogy két szempont le­sz irányadó ebben a kérdésben: a tehetség és a nemzeti érzés. A túl­hajtott naturalizmusnak nem vagyok barátja, mert az a meggyőződésem, hogy a csúnyából sohasem lehet művészit, alkotni. Maradjunk meg a barokk­ angyalkáknál a szép piros almánál és az uborkánál az üvegben, — szólt közbe Matasits Géza. — Minden komoly irányzatot lehetségesnek tartok — folytatta a kultuszminiszter — és az a véleményem, nem lehet egy irányzatot sem ki­zárólag nemzetinek nevezni. Azt is meg kell ál­lapítanom, hogy nem éljü­k a vagy festők és nagy szobrászok korát. Ma sokkal többen feste­nek, mint amennyi művész van. Ezer képzőmű-

Next