Pesti Napló, 1933. szeptember (84. évfolyam, 198–222. szám)
1933-09-01 / 198. szám
t 3 Péntek PESTI NAPLÓ 1933 szeptember 1 " Flaubert: Madame Bovary A Filléres Klasszikus Regények első kötete Volt idő, amikor ez a könyv egyedül alkotta Is »könyvtáramat«. Vagy tizenkétszer olvastam eleségéhez, bonyolult üzleti számításaihozs minden alkalommal új értékekre, új szépségekre bukkantam benne. Három évtizeden úgy kísért végig, mint a leghűségesebb útitárs és legbizalmasabb jóbarát Belőle tanultam meg, hogy az irodalom mennyivel több a valóságnál. Sainte-Beuve szerint a Madame Bovary kermány-cége az anatómus és fiziológus fiára vall. Baudelaire a hajdani normannoknak — Flaubert őseinek — harcias vonását fedezte fel benne. Maupassant azt mondta róla, hogy megjelenése forradalom volt a francia irodalomban, amelynek modern homlokzatát pedig akkor már két olyan óriási kariatid tartotta, mint Stendhal és Balzac. Mert ebben a könyvben maga az élet jelent meg. Azt lehetett érezni, hogy lapjainak forgatása közben szemünk elé emelkednek belőle az alakok, kitárulnak a tájak, szomorúan vagy vidáman, minden illatukkal és varázsukkal s még a tárgyak is úgy elevenednek meg benne, mintha valami láthatatlan, rejtelmes hatalom idézné föl őket. Maupassant már tisztán látta a »hibátlan« nyelv művészében lakó újító mestert, aki a Madame Bovaryval tökéletesen megvalósította az impasszibilitás elvét. Azt az írót, akinek képzelete elsősorban a »tények tükre«, elvonatkozottan minden személyes lírától, rokonszenvtől vagy ellenszenvtől. S az irodalomtörténet is körülbelül az ő megállapításaihoz igazodva könyvelte el a Madame Bovaryt és annak íróját — a halhatatlanságban. Ma már mindenki tudja, hogy ez a regény legtömörebb és legművészibb foglalata a tizenkilencedik század kispolgári életének. A legmélyebb emberi dokumentum s a leghívebb korkép. Egyben legkifejezőbb példája a költészet örök paradoxonának, amely szerint a realizmus kertjében illatoznak legbódítóbban a romantika kipusztíthatatlan virágai. Körülbelül mindent elmondtak erről a könyvről, ami egy remekműről elmondható. Újra felfedezni fölösleges, szinte komikusan elkésett próbálkozás lenne. Egyet tehetünk csak vele kapcsolatban: újra meg újra kézbevenni és belemerülni mondatainak zenei hullámzásába, átadni magunkat a belőle áradó szuggesztivitás elbuvolo játékának, a tiszta költészettel és a művészettel való találkozás zavartalan, boldog gyönyörűségének. S így, az olvasó szerénységével, legfeljebb annyit jegyezhetünk még ide róla, hogy felejthetetlen könyv. Egy egész életre szóló emlékkel ajándékozza meg olvasóját. Holott hétköznapi meséjében nincs semmi különös, szokatlanul »regényes«, vagy éppen fantasztikus. A szó szoros értelmében igaz történet ez, egy kis francia mezőváros életéből, a múlt század negyvenes éveiből, amikor Bovary Emma — igazi nevén Delamare orvos felesége — valóban élt, álmodozott, szeretett, szenvedett és két házasságtörés után, boldogtalanul, az urát tönkretéve. 1848 nyarán arzénikummal megmérgezte magát. Flaubert valamelyik napilap hírrovatában olvasta ezt a jelentéktelen tragédiát s megírta belőle a világirodalom egyik legmegrázóbb, legszebb és legjelentősebb regényét, amely nyolc évtized múló divatjának elomlott porát diadalmasan rázva le, ma is töretlen színekben ragyog. Az író itt igazán önmagáért beszél, csak rá kell nyitni nagy-szerű könyvére. Idestova egy emberöltő előtt került először a Bovaryné — Ambrus Zoltán klasszikus fordításában — a magyar olvasóközönség kezébe. Megjelenése akkor a szenzáció erejével hatott. De még nagyobb szerepe volt nálunk az irodalmi ízlés megnemesítésében, az irodalmi igények megnövelésében, pusztán azzal a ténnyel, hogy bevonult a szellemi értékek magyar kincstárába. Most, amikor Az Est és a Printi Napló kiadásában, Hajó Sándornak az eleven beszéd közvetlenségét hozó, friss tolmácsolásában újra megjelenik, jelentősége — úgy érzem — most sokkal nagyobb. Intenzívebb, szélesebb területeket besugárzó. Szociális és kulturális vonatkozásában meg szinte példátlan- Mert ezúttal a Madame Bovary a legszegényebb ember számára is hozzáférhető lett — potom pár fillérért. Méghozzá a mű előkelő tartalmát külsőleg is jelző artisztikus kiállításban tiszta nyomással jó papíron, elegáns vászonkötésben. E sorok írója azonban mint laikus is mondhat, hogy a Filléren Klasszikus Regények első kötetének megjelentetése a könyvkiadómesterség művészi rangjára vall- Művészet kellett ahoz, hogy ez a világirodalmi érték a mi viszonyaink között, ilyen áron, ilyen formában megjelenhetett. Tetézi ennek a kultúrcselekedetnek jelentőségét az a körülmény, hogy a Madame Bovary filléres kiadása nem elszigetelt magános jelenség. Flaubert remekművét havonta követi majd a regény mestereinek egyegy újabb, hasonló értékű kötete, a Filléres Klaszszikus Regények egész sorozata, amelynek összeállítása a hivatott szerkesztő, Laczkó Géza kifinomult, kényes ízlését dicséri. Ugyancsak ő írja az egyes kötetek előszavát is. Az a művészi tömörségű, frappáns portré, amelyet a Madame Bovary előtt Flaubertről ad, a maga szűkszavúságában is tökéletes. Jellemzően foglalja össze mindazt, amit egy művelt embernek erről a nagy íróról és fém fivéről feltétlenül tudnia illik- A kötet pompa kiállítása az Athenaeum nyomdai felkészültségét és ízlését dicséri. Kárpáti Aurél • A Hotel de Rouen Ry faluban, amely a regényben Lione Tor fogadó néven szerepel. Ry a regényben Yonville ^ HHHH MsP Flaubert Rodolphe kerti pavillonja la Btichette-ben A PESTI SZR. NDEGYLET INTERNATUSA DIÁKLEÁNYOK RÉSZÉRE Felviliensítással és prospektussal szoleil a titkárság, Rudar.«. VI . DessewFfy ucza 41 Szám. Telefon 13-1-6'' 5 Ki mennyi tandíjat fizet? (Saját tudósítónktól.) A kultuszminisztérium, felemelte a középiskolai tandíjat. A teljes tandíj 110 pengő. Teljes tandíjmentességben a tanulóknak legfeljebb 2 százaléka részesülhet, elsősorban a hadiárvák és hadigyámoltak. Húsz pengő tandíjat fizetnek a péniás magaviseletű, jeles előmenetelű, teljesen szegény tanulók — de ezek a kedvezményezettek csak az összes tanulók hat százalékát tehetik. Negyven vagy hatvan pengő tandíjat fizethetnek a jó viseletű és legalább jó eletmene,telű tanulók, 40 pengős kedvezményben a tanulóknak legfeljebb 12 százaléka,, 60 pengős kedvezményben legfeljebb 14 százaléka részesülhet. 80 vagy 103 pengőt fizetnek az alsó osztályokban azok a jóviseletű tanulók, akiknek több jó és jelesjegyük van, mint elégségesük, a felső osztályokban pedig azok, akik legalább egy érettségi tárgyból állandóan kiválóak. A 80 pengős kedvezményben részesülhet a tanulóknak legfeljebb 40 százaléka, a 100 pengősben pedig legfeljebb 16 százaléka. A tandíjkedvezményt mindenkor a tanári testület adja. Ezek a százalék arányszámok a törvényhatósági joggal felruházott városokra, továbbá Kispestre, Újpestre és az összes leányközépiskolákra vonatkoznak. Ezeknek a városoknak iskoláiban a teljes tandíjat a tanulóknak legalább 10 százaléka köteles fizetni. A többi városokban ez a százalékszám 8, a kedvezmények százalékarányszámai pedig így alakulnak: 6, 16, 20, 40 és 60 százalék. Egész tandíjmentességet itt négy százalék kaphat. Tárgyalások a burgonyaértékesítésről (Saját tudósítónktól.) Pénteken délelőtt a földművelésügyi minisztériumban dr. Barcza Ernő helyettes államtitkár elnöklete alatt értekezlet lesz a burgonyaértékesítés kérdésében. Ezen a tanácskozáson talán dűlőre tudják vinni a nagy burgonyatermés értékesítésének aktuálissá vált problémáját. Azok az elgondolások, amelyeket egy burgonyakartel megszervezése érdekében próbáltak ráerőszakolni a gazdasági közvéleményre, megvalósíthatatlanoknak bizonyultak. A megoldás érdekében jobb lesz visszatérni a valóság világába. Így mind márt közel fekszik annak megítélése, vajjon a burgonya a mai árviszonyok mellett egyáltalában elbírja-e a drága vasúti szállítási költséget. A kereskedők szerint a vasúti díjszabás mérséklése igen sokat lendítene a burgonyaértékesítés kérdésén. Nyírségi állomásokról métermázsánként 1.30 pengő fuvar terheli a métermázsánként 1.60 pengőbe kerülő burgonyát• A földművelésügyi miniszter a szolnoki átrakodási forgalomban a tiszavidéki gabona díjszabásának mérséklését rendelte el, hogy a tiszavidéki búzatermelőkön segítsen. Hasonló tarifális mérséklés igen sok eredménnyel járna a burgonya értékesítése szempontjából is. A kereskedők azt is panaszolják, hogy a budapesti nagy vásártelepre a nyírségi állomásokról szállított burgonyánál a 16. díjszabási osztályt alkalmazzák, míg az összes budapesti külpályaudvarok a 15. osztály díjszabása alá tartoznak. Ez átlagban 100 ha-kent 30 fillérrel drágítja a nagyvásártelepi küldemények fuvarköltségeit. Ha a földművelésügyi miniszter — aki annyira szívén viseli a burszonyaértékesítés nagyfontosságú kérdését — a MÁV igazgatóságával megtárgyalná a burgonyatarifákat, talán több pozitív eredményt érhetne el, mintha a burgonyakiitel-ötlet érdekeltjeivel tanácskozik. A termelőnek feltétlenül többet kell kapnia a burgonyájáért, a fogyasztónak pedig olcsóbban kell vásárolnia- CSODASZÉPEK CSODAOLCSÓK Ferenciek tere 3