Pesti Napló, 1933. november (84. évfolyam, 249–272. szám)
1933-11-10 / 255. szám
4 12 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1933 november 9 Philip H. Chetwyn a síneken * Londonban vagyunk, a Piccadilly Circusnál, de lenn, mélyen lenn a föld alatt, a vasúti állomáson. Már késő este van , így az állomás meglehetősen néptelen: tizenöt-húsz ember ácsorog a perron szélén, melynél körülbelül egy méterrel lejjebb vannak a sínek. Egyik utas időnként egy kissé a sínek fülé hajol és benéz a nagy »csőbe«, amelyből mindyárt be fog robogni a vonat. Már látszik is a lámpása és egyre erősebb a dübörgése. Még pár másodperc, s a vonat itt van. Abban a pillanatban, mikor a vonat kibújik a csőből, az ideges utas, aki lesett rá, leugrik a sínekre. A kocsi óriási erővel tíz méternyire előre röpíti (mert éppen esés közben kapta el), s azután a következő pillanatban pozdorjává zúzza. Az öngyilkosnak nem volt ideje sikoltani, vagy ha sikoltott, hangját elfojtotta a vonat zöreje. A rendőr, aki szintén ott ácsorgott az állomáson, nem először látott ilyesmit és tudta, mi a teendő? Nem telefonált a mentőkért, itt nincs mit menteni, nem Ambulance kell ide, hanem csak hullaszállító kocsi. A hulla darabjait majd akkor szedik ki a sínek közül, ha kimegy a vonat... Hamar fel kell írni a vonatvezető számát, nevét és lakását, be kell írni a noteszbe, hogy a vonatvezető határozott meggyőződése szerint a szerencsétlen ember öngyilkos szándékkal ugrott a vonat elé, fel kell írni két-három »szemtanú« nevét és lakáscímét, — az utasok már be is szálltak, a vonat mehet, öt perc múlva a szerencsétlen ember roncsai már a ládában vannak, pénztárcáját és óráját a rendőr papírba csomagolja, s miután a hullát elvitték, a pénztárcában talált névjegyből és egy levélnek a borítéka alapján megállapítja, hogy az öngyilkos neve Philip Henry Cristwyn. A többit már csak a bíróság előtt tudhatjuk meg, mert Angliában minden erőszakos haláleset alkalmával bíróilag kell megállapítani a halál okát, ítélet formájában. A Coroner csak három tanút hivatott be: a rendőrt, a vonatvezetőt, és az öngyilkos nővérét. Hogy a rendőrés vonatvezető mit vallott, fölösleges elmondani, mert már tudjuk. A halott nővére a következőket vallotta: — Az öngyilkos huszonhét éves fiatalember volt, Chetwyn lord fivérének fia. Ügyvédnek készült, meg is nyitotta az irodáját és türelemmel várt hónapokig az első kliensre, de eredménytelenül. Mikor látta, hogy nem jön hozzá senki sem, becsukta az irodát s egy nagy nyomdavállalat ügynöke lett. Néhány hétig járkált az üzletekbe és az irodákba, hogy a nyomda számára valami munkát szerezzen, de ez sem sikerült neki, nem kapott egyetlenegy megrendelést sem. Jelentkezett a katonaságnál és kérte, hogy tanítsák ki repülőnek. Nem vették fel, mert már nagyon öreg volt; a szabályzat szerint csak olyan fiatalembert lehet fölvenni, aki élete huszonnegyedik évét még nem töltötte be. Valami gyapottermelő társaság fiatal hivatalnokot keresett hirdetés útján az afrikai Kenyába. Philip Henry Chetwyn jelentkezett és fel is vették volna, de előbb megvizsgáltatták egy orvossal, aki megállapította, hogy a mája kissé nagyobb a rendesnél, márpedig aki bármily kis májdaganattal megy a forró égöv alá, az akár a koporsóját is magával viheti. Philip Henry Chetwynt tehát nem szerződtették Kenyába, és emiatt nagyon elkeseredett. — Nem volt-e vajmi különce oka annak, hogy nem bírt elhelyezkedni? — kérdezte a bíró. — Talán nagyon kellemetlen külseje vagy rossz modora volt? — Nem, — feleli a tanú — egyike volt a legszebb fiúknak és a társaságban nagyon kedvelték. — Talán tehetségtelen volt? — kérdezte tovább a bíró. — Nem gondolnám, — felelte a tanúi. — A vizsgái nagyon szépen sikerültek s ha cikket írt valamelyik folyóiratba, egy fontot és egy sillinget fizettek egy-egy cikkéért. — Ha így van, — mondja a bíró — az írói pályán boldogulhatott volna egy kis kitartással . . . — Nem valószínű, kérem, — mondja a tanú — hiszen két esztendő alatt összesen csak három cikket tudott elhelyezni. Az irodalomban igen nagy a kínálat és igen kicsiny a kereslet. — Szóval, jegyzőkönyvbe vehetjük, — folytatja a bíró — hogy az elhúnyt Philip Henry Chetwyn nagy anyagi gondokkal küzdött . . . — Nem, kérem, — feleli a tanti — ezt nem lehet mondani. Az elhúnyt a nagybátyjától, Lord Chetwyntől hatszáz font évjáradékot kapott s abból szépen megélhetett volna. — Talán valami szerelmi történet van a dolog mögött? — firtatja tovább az ügyet a bíró. Ez ki van zárva, — mondja a tanú. — A bátyám nekem mindent el szokott mondani, tudnom kellene róla, ha valaki iránt érdeklődött volna. — Mivel magyarázhatná tehát a fivére halálát? Idagas emberednek és lelkibetegeknek az enyhe természetes Ferenc József keserűvíz rendes bélműködést, jó emésztést és elegendő étvágyérzetet teremt. — Azt hiszem, — folytatta stam — a bátyám lelki egyensúlyát megzavarta az a körülmény, hogy az életben sehogyan sem tudott érvényesülni. Megtett mindent a jövője érdekében, tanult és kész volt dolgozni. De hogy a világon senki sem reflektált a munkájára, az nagyon elszomorította és végül elkeserítette. Volt ugyan miből élnie, de nem tudta elképzelni, hogy miért éljen? Vigasztaltuk, hogy majd változni fognak a viszonyok és végül az ő számára is akad majd valami munka, de ő ezt nem hitte el, e vigasztaló szavainkra mindig ezt felelte: »Igen, változni fognak a viszonyok, de csak rosszabbra«. A szó szoros értelmében szerencsétlennek érezte magát. Halála előtt két nappal ezt mondta: »Nagyon sok ember egész életsorsa attól függ, hogy véletlenül találkozik-e egy emberrel, aki őt a sínekre teszi? Akinek a kocsija egyszer a helyes síneken van, az célhoz jut, feltéve, hogy a kocsija valami szerencsétlenség következtében ki nem siklik. De én sohasem találkoztam senkivel, aki az én kocsimat a sínekre tette volna.« Szinte rögeszméjévé vált már, hogy az ember sorsa a sínektől függ: aki nem jut a helyes sínekre, annak nem sikerül semmi. Szegény bátyám azt a helyzetet, hogy semmit se csináljon és ne tehessen ma egyebet, mint várja a holnapot, elviselhetetlennek tartotta. Emlékszem, hogy utolsó szavai ezek voltak: »Senki sem tett a sínekre, majd magam teszem magamat a sínekre«. De hogy ezt betű szerint gondolta, azt ugyan ki hitte volna? A bíró nem tett fel több kérdést, hanem lediktálta a jegyzőkönyv befejező mondatát: »A halál oka: az elmebeteg állapotában elkövetett öngyilkosság«. ... Ezt a szomorú kis történetet miért írtam le. Vigasztalásul fiainknak, hogy lássák: ma még Angliában is mily nehéz az élet. Székesfehérvár esperes-plébánosa Zavaros Aladár mellett vallott „Minden pénzét szegény embereknek adta" (Sadt tudósítónktól.) A székesfehérvári panama csütörtöki tárgyalásának megnyitása után Zavaros Aladár volt polgármester bejelentette Horváth Géza tanácselnöknek, hogy rosszul érzi magát, nem tudja, lesz-e ereje végigülni a tárgyalást. Az elnök erre nyomban intézkedett, hozgy ötvös József fogházorvos jöjjön a terembe és szükség esetén nyújtson segítséget. A tanúkihallgatások alatt Zavaros feltűnően sápadt volt, jóformán oda sem figyelt, állandóan verejtékező homlokát törölgette. Látszott rajta, hogy küzd a rosszulléttel. Több jelentéktelen tanú kihallggatása után Szebeni Gusztáv a SzTC titkára tett vallomást, de kihallgatása közben rosszul lett, úgy hogy fel kellett függeszteni a tárgyalást Pénzes József a SzTC pénztárosa arról vallott, hogy a klubnak nem volt pénztárkönyve, minden pénzügyet Zavaros intézett. Hasonlóképpen vallott Zugor Ernő is. — Akkor miért nem nevezték a klubot egyszerűen »Zavaros Torna Clubnak* — kérdezte az elnök. Keltenecker Viktor felsőházi tag, székesfehérvári ügyvéd elmondta, hogy jelen volt, amikor az időközben öngyilkossá lett Vargha Elemér műszaki főtanácsos segítségért könyörgött Széchenyi Viktor főispánnál. Vargha megmutatta Zavarosnak azt a bizonyos zsaroló levelét, amely feltűnően kuszált betűkkel íródott. — Amikor azt a pontot olvastam, — vallotta Kaltenecker — hogy ugynis raboltunk«, úgy éreztem magam, mintha fejbevágtak volna. — Tud Zavaros morfiumszenvedélyérőll — kérdezte az elnök. — Zavaros mindig valami port intott a feketéjébe, de tagadta, hogy morfinista volna. Bilkey Ferenc székesfehérvári esperesplébános tett ezután tanúvallomást. — Vargha Elemér azt ajánlotta, hogy baráti körben adjunk össze kölcsönt, hogy Zavaros kifizethesse adósságait. Amikor ezt Zavarosnak megmondtam, dühösen tiltakozott ellene. Egy ízben, amikor Vargha felé érdeklődtem nálak dlente te. »Nem tudok Vargháról pozitív dolgot, de ki fogom piszkálni, ha van az ügyeiben valami, ami kompromittáló. Más alkalommal, amikor bizonyos százalékos részesedésről beszéltem előtte, amit egyes lelkészek kapnak a vállalkozóktól, ezt mondotta: T»Én ilyet nem csinálhatok, egy polgármester nem tehet ilyesmit«. Az a meggyőződésem, hogyha Zavaros azt a borzalmas levelet, amely az ügy középpontjába került, tényleg elküldte, akkor ez csak mefinizmusának tulajdonítható és e levéllel nem volt más célja, mint Varghából k ugratni a bűnt. — Hét polgármestert szolgáltam végig, — vallotta tovább az osneres — re sem Zavaros előtt, sem azóta nem volt senki, aki ilyan nagy mértékben áldozott volna szegényeknek, mint ő. Egyszer a saját zsebéből adott hatvan pengőt, hogy egy szegény ember télikabátot vehessen. — Ez a magánpénze volt, — jegyezte meg az elnök — azt tehette vele, amit akart, de közpénzeket talán nem hordhatott a zsebében... — Az volt szegénynek a tragédiája, hogyha egy szegény ember jött hozzá kéréssel, számolatlanul és nyugta nélkül adott neki pénzt. A jöveedelmes szegények támogatására és sportcélokra ment is mert nem tudok arról, hasza lóversenyzett vagy kártyázott volna és sohasem ivott. A tárgyalást pénteken reggel folytatják. Vizsgálatot rendelt el a polgármester az Ásványvízüzem és a Vízművek ellen A törvényhatósági tanács elfogadta a főváros deficites költségvetését (Saját tudósítónktól.) A főváros törvényhatósági tanácsa csütörtökön befejezte a költségvetés tárgyalását. A Gázművek költségvetésénél Morvay Endre főjegyző arról számolt be, hogy a tarifarevízióval és a bérleti díjak leszállításának kérdésével állandóan foglalkoznak. Folytatják a földgázkihatást is. A Vízművek költségvetésénél Borvendég alpolgármester megígérte, hogy vizsgálatot indítanak annak megállapítására, nem történt-e mulasztás a Vízmívek csőbeszerzéseinél. A fürdők költségvetésénél Hiszár Aladár főpolgármester bejelentette, hogy a szomszéd igazgatóval megvizsgáltatta az ásványvízüzemet. a jelentést átadta a polgármesternek, aki a maga részéről is vizsgálatot rendelt el. A Pesti Napló munkatársának értesülése szerint ez a vizsgálat rövidesen befejeződik. Nem tartják lehetetlennek, hogy az .4mrdnv vízüzem egyik tisztviselője ellen a polgármester fegyelmi vizsgálatt indít. A kiszivárgott hírek szerint a vizsgálat megállapította, hogy az Ásványvízüzem autját privát célokra, vidéki túrákra használták fel. A Községi Élelmiszerüzem költségvetésénél kifogásolták, hogy a Széébeny"f " büféje túl magas árakat számít fel. Vajna tanácsnok megígérte, hogy ebben az ügyben vizsgálatot indít. A BESzKÁR költségvetésével kapcsolatban a felszólalók kifogásolták, hogy az alkalmazottak táppénzének kiegészítésére és pótlékolására szánt összeget törölték a költségvetésből. Az 581.000 pengős tételt a tanács újból visszaállította a BESzKÁR költségvetésébe. A nagytétényi sertéshizlalóval kapcsolatban Vajna tanácsnok elmondotta, hogy a múlt évben a telepen 30.000 sertést kizlaltak és az ezévieredmény is kedvező lesz. Ezután megállapították, hogy a törvényhatósági tanács 35.000 vennő új kiadást állított be a költségvetésbe, ebből 25 000 pergő a felekezeti segélyek felemelésére fordított összeg, 10 000 pengő pedig a fűtés ellenőrzésének költsége. Ezzel a tanács a költségvetés vitáját befejezte. A közgyűlés előreláthatóan a jövő hét szerdáján kezdi meg a jövő évi deficites költségvetés tárgyalását Az előjelek szerint a pártok teljes számban felvonulnak és a költségvetési vita rendkívül nagyszabású lesz. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hőn szeretett fivérünk, sógorunk, nagybátyánk, rokonunk Grimoild Bernit vaskereskedő hosszú szenvedés után e hó 8-án, 71 éves korában elhúnyt Földi maradványait pénteken dus 12 órakor kísérjük örök nyughelyére a rákoskeresztúri szr. temetőbe. Grinwald Adolf, Grünwald Nándor, Grünwald József, Zinner Mórné szül. Grunwad Róza testvérei, Zinner Mór sógora. Grfinwald Józsefné, Grünwald Nándorné sógorné. Unokaöccse, hágai Jagui Isten veled! Pihenj békében ! Az UsSgkladó Tisztviselők Nuger megyesülete mély megfiletődéssel jelenti, hogy régi, érdemes tagja RADÓ OSZKÁR úr e hő 8-án, életének 67-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése e hónap 10 én, pénteken délután 2 órakor lesz a farkasréti izr. temető halottasházából. Emlékét kegyelettel őrizzük !