Pesti Napló, 1933. november (84. évfolyam, 249–272. szám)

1933-11-10 / 255. szám

4 12 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1933 november 9 Philip H. Chetwyn a síneken * Londonban vagyunk, a Piccadilly Circusnál, de lenn, mélyen lenn a föld alatt, a vasúti állomáson. Már késő este van , így az állomás meglehetősen néptelen: tizen­öt-húsz ember ácsorog a perron szélén, melynél körül­belül egy méterrel lejjebb vannak a sínek. Egyik utas időnként egy kissé a sínek fülé hajol és benéz a nagy »csőbe«, amelyből mindyárt be fog robogni a vonat. Már látszik is a lámpása és egyre erősebb a dübörgése. Még pár másodperc, s a vonat itt van. Abban a pilla­natban, mikor a vonat kibújik a csőből, az ideges utas, aki lesett rá, leugrik a sínekre. A kocsi óriási erővel tíz méternyire előre röpíti (mert éppen esés közben kapta el), s azután a következő pillanatban pozdorjává zúzza. Az öngyilkosnak nem volt ideje sikoltani, vagy ha sikoltott, hangját elfojtotta a vonat zöreje. A rendőr, aki szintén ott ácsorgott az állomáson, nem először látott ilyesmit és tudta, mi a teendő? Nem telefonált a mentőkért,­­ itt nincs mit menteni, nem Ambulance kell ide, hanem csak hullaszállító kocsi. A hulla darabjait majd akkor szedik ki a sínek közül, ha kimegy a vonat... Hamar fel kell írni a vonatvezető számát, nevét és lakását, be kell írni a noteszbe, hogy a vonatvezető határozott meggyőződése szerint a sze­rencsétlen ember öngyilkos szándékkal ugrott a vonat elé, fel kell írni két-három »szemtanú« nevét és lakás­címét, — az utasok már be is szálltak, a vonat mehet, öt perc múlva a szerencsétlen ember roncsai már a ládában vannak, pénztárcáját és óráját a rendőr pa­pírba csomagolja, s miután a hullát elvitték, a pénztár­cában talált névjegyből és egy levélnek a borítéka alapján megállapítja, hogy az öngyilkos neve Philip Henry Cristwyn. A többit már csak a bíróság előtt tudhatjuk meg, mert Angliában minden erőszakos haláleset alkalmával bíróilag kell megállapítani a halál okát, ítélet formá­jában. A Coroner csak három tanút hivatott be: a rendőrt, a vonatvezetőt, és az öngyilkos nővérét. Hogy a rendőr­­és vonatvezető mit vallott, fölösleges elmondani, mert már tudjuk. A halott nővére a következőket vallotta: — Az öngyilkos huszonhét éves fiatalember volt, Chetwyn lord fivérének fia. Ügyvédnek készült, meg is nyitotta az irodáját és türelemmel várt hónapokig az első kliensre, de eredménytelenül. Mikor látta, hogy nem jön hozzá senki sem, becsukta az irodát s egy nagy nyomdavállalat ügynöke lett. Néhány hétig járkált az üzletekbe és az irodákba, hogy a nyomda számára va­lami munkát szerezzen, de ez sem sikerült neki,­ nem kapott egyetlenegy megrendelést sem. Jelentkezett a katonaságnál és kérte, hog­y tanítsák ki repülőnek. Nem vették fel, mert már nagyon öreg volt; a szabályzat szerint csak olyan fiatalembert lehet fölvenni, aki élete huszonnegyedik évét még nem töltötte be. Valami gya­pottermelő társaság fiatal hivatalnokot keresett hirde­tés útján az afrikai Kenyába. Philip Henry Chetwyn jelentkezett és fel is vették volna, de előbb megvizsgál­tatták egy orvossal, aki megállapította, hogy a mája kissé nagyobb a rendesnél, márpedig aki bármily kis májdaganattal megy a forró égöv alá, az akár a kopor­­sóját is magával viheti. Philip Henry Chetwynt tehát nem szerződtették Kenyába, és emiatt nagyon elkese­redett. — Nem volt-e vajmi különce oka annak, hogy nem bírt elhelyezkedni? — kérdezte a bíró. — Talán nagyon kellemetlen külseje vagy rossz modora volt? — Nem, — feleli a tanú — egyike volt a legszebb fiúknak és a társaságban nagyon kedvelték. — Talán tehetségtelen volt? — kérdezte tovább a bíró. — Nem gondolnám, — felelte a tanúi. — A vizsgái nagyon szépen sikerültek s ha cikket írt valamelyik folyóiratba, egy fontot és egy sillinget fizettek egy-egy cikkéért. — Ha így van, — mondja a bíró — az írói pályán boldogulhatott volna egy kis kitartással . . . — Nem valószínű, kérem, — mondja a tanú — hi­szen két esztendő alatt összesen csak három cikket tu­dott elhelyezni. Az irodalomban igen nagy a kínálat és igen kicsiny a kereslet. — Szóval, jegyzőkönyvbe vehetjük, — folytatja a bíró — hogy az elhúnyt Philip Henry Chetwyn nagy anyagi gondokkal küzdött . . . — Nem, kérem, — feleli a tanti — ezt nem lehet mon­dani. Az elhúnyt a nagybátyjától, Lord Chetwyntől hat­száz font évjáradékot kapott s abból szépen megélhetett volna. — Talán valami szerelmi történet van a dolog mö­gött? — firtatja tovább az ügyet a bíró. Ez ki van zárva, — mondja a tanú. — A bátyám nekem mindent el szokott mondani, tudnom kellene róla, ha valaki iránt érdeklődött volna. — Mivel magyarázhatná tehát a fivére halálát? Idagas emberednek és lelkibetegek­nek az enyhe természetes Ferenc József keserűvíz rendes bélműködést, jó emésztést és elegendő étvágyérzetet teremt. — Azt hiszem, — folytatta s­tam­ — a bátyám lelki egyensúlyát megzavarta az a körülmény, hogy az élet­ben sehogyan sem tudott érvényesülni. Megtett mindent a jövője érdekében, tanult és kész volt dolgozni. De hogy a világon senki sem reflektált a munkájára, az nagyon elszomorította és végül elkeserítette. Volt ugyan miből élnie, de nem tudta elképzelni, hogy miért éljen? Vigasztaltuk, hogy majd változni fognak a viszonyok és végül az ő számára is akad majd valami munka, de ő ezt nem hitte el, e vigasztaló szavainkra mindig ezt felelte: »Igen, változni fognak a viszonyok, de csak rosszabbra«. A szó szoros értelmében szerencsétlennek érezte magát. Halála előtt két nappal ezt mondta: »Na­gyon sok ember egész életsorsa attól függ, hogy vélet­lenül találkozik-e egy emberrel, aki őt a sínekre teszi? Akinek a kocsija egyszer a helyes síneken van, az cél­hoz jut, feltéve, hogy a kocsija valami szerencsétlenség következtében ki nem siklik. De én sohasem találkoztam­ senkivel, aki az én kocsimat a sínekre tette volna.« Szinte rögeszméjévé vált már, hogy az ember sorsa a sínektől függ: aki nem jut a helyes sínekre, annak nem sikerül semmi. Szegény bátyám azt a helyzetet, hogy semmit se csináljon és ne tehessen ma egyebet, mint várja a holnapot, elviselhetetlennek tartotta. Emlék­szem, hogy utolsó szavai ezek voltak: »Senki sem tett a sínekre, majd magam teszem magamat a sínekre«. De hogy ezt betű szerint gondolta, azt ugyan ki hitte volna? A bíró nem tett fel több kérdést, hanem lediktálta a jegyzőkönyv befejező mondatát: »A halál oka: az elme­beteg állapotában elkövetett öngyilkosság«. ... Ezt a szomorú kis történetet miért írtam le. Vigasztalásul fiainknak, hogy lássák: ma még Angliá­ban is mily nehéz az élet. Székesfehérvár esperes-plébánosa Zavaros Aladár mellett vallott „Minden pénzét szegény embereknek adta" (Sa­dt tudósítónktól.) A székesfehérvári pa­nama csütörtöki tárgyalásának megnyitása után Zavaros Aladár volt polgármester bejelentette Horváth Géza tanácselnöknek, hogy rosszul érzi magát, nem tudja, lesz-e ereje végigülni a tár­gyalást. Az elnök erre nyomban intézkedett, hozgy ötvös József fogházorvos jöjjön a terembe és szük­ség esetén nyújtson segítséget. A tanúkihallgatá­sok alatt Zavaros feltűnően sápadt volt, jóformán oda sem figyelt, állandóan verejtékező homlokát törölgette. Látszott rajta, hogy küzd a rosszul­léttel. Több jelentéktelen tanú kihall­ggatása után Sze­ben­i Gusztáv a SzTC titkára tett vallomást, de kihallgatása közben rosszul lett, úgy hogy fel kel­lett függeszteni a tárgyalást Pénzes József a SzTC pénztárosa arról val­lott, hogy a klubnak nem volt pénztárkönyve, minden pénzügyet Zavaros intézett. Hasonlókép­pen vallott Zugor Ernő is. — Akkor miért nem nevezték a klubot egy­szerűen »Zavaros Torna Clubnak*­ — kérdezte az elnök. Keltenecker Viktor felsőházi tag, székesfehér­vári ü­gyvéd elmondta, hogy jelen volt, amikor az időközben öngyilkossá lett Vargha Elemér mű­szaki főtanácsos segítségért könyörgött Széchenyi Viktor főispánnál. Vargha megmutatta Zavaros­nak azt a bizonyos zsaroló levelét, amely feltű­nően kuszált betűkkel íródott. — Amikor azt a pontot olvastam, — vallotta Kalteneck­er — hogy ugynis raboltunk«, úgy érez­tem ma­gam, mintha fejbevágtak volna. — Tud Zavaros morfiumszenvedélyérőll — kérdezte az elnök. — Zavaros mindig valami port intott a feke­téjébe, de tagadta, hogy morfinista volna. Bilkey Ferenc székesfehérvári esperesplébános tett ezután tanúvallomást. — Vargha Elemér azt ajánlotta, hogy baráti körben adjunk össze kölcsönt, hogy Zavaros ki­fizethesse adósságait. Amikor ezt Zavarosnak meg­mondtam, dühösen tiltakozott ellene. Egy ízben, amikor Vargha felé érdeklődtem nál­a­k dlente te. »Nem tudok Vargháról pozitív dolgot, de ki fogom piszkálni, ha van az ügyeiben valami, ami kom­pro­mittáló.­ Más alkalommal, amikor bizonyos száza­lékos részesedésről beszéltem előtte, amit egyes lelkészek kapnak a vállalkozóktól, ezt mondotta: T»Én ilyet nem csinálhatok, egy polgármester nem tehet ilyesmit«. Az a meggyőződésem, hogyha Za­varos azt a borzalmas levelet, amely az ügy közép­pontjába került, tényleg elküldte, akkor ez csak m­efinizmusának tulajdonítható és e levéllel nem volt más célja, mint Varghából k ugrat­ni a bűnt. —­ Hét polgármestert szolgáltam végig, — val­lotta tovább az osneres — r­e sem Zavaros előtt, sem azóta nem volt senki, aki ily­an nagy mérték­­ben áldozott volna szegényeknek, mint ő. Egyszer a saját zsebéből adott hatvan pengőt, hogy egy szegény ember télikabátot vehessen. — Ez a magánpénze volt, — jegyezte meg az elnök — azt tehette vele, amit akart, de közpénze­­ket talán nem hordhatott a zsebében... — Az volt szegénynek a tragédiája, hogyha egy szegény ember jött hozzá kéréssel, számolatla­­nul és nyugta nélkül adott neki pénzt. A jövee­delme­­s szegények támogatására és sportcélokra ment is mert nem tudok arról, hasza lóversenyzett vagy kártyázott volna és sohasem ivott. A tárgyalást pénteken reggel folytatják. Vizsgálatot rendelt el a polgármester az Ásványvízüzem és a Vízművek ellen A törvényhatósági tanács elfogadta a főváros deficites költségvetését (Saját tudósítónktól.) A főváros törvényható­sági tanácsa csütörtökön befejezte a költségvetés tárgyalását. A Gázművek költségvetésénél Morvay Endre főjegyző arról számolt be, hogy a tarifa­revízióval és a bérleti díjak leszállításának kérdé­­sével állandóan foglalkoznak. Folytatják a föld­gázkihatást is. A Vízművek költségvetésénél Bor­vendég alpolgármester megígérte, hog­y vizsgálatot indítanak ann­ak megállapítására, nem történt-e mulasztás a Vízm­ívek­ csőbeszerzéseinél. A fürdők költségvetésénél Hiszár Aladár főpolgármester bejelentette, hogy a szomszéd­ igazgatóval meg­vizsgáltatta az ásványvízü­zemet. a jelentést átadta a polgármesternek, aki a maga részéről is vizsgá­latot rendelt el. A Pesti Napló munkatársának értesülése szerint ez a vizsgálat rövidesen befeje­ződik. Nem tartják lehetetlennek, hogy az .4mrdnv vízüzem egyik tisztviselője ellen a polgármester fegyelmi vizsgálat­t indít. A kiszivárgott hírek szerint a vizsgálat megállapította, hogy az Ásvány­vízü­­zem aut­ját privát célokra, vidéki túrákra használták fel. A Községi Élelmiszerüzem költség­vetésénél kifogásolták, hogy a Széébeny"­f " büféje túl magas árakat számít fel. Vajna tanács­nok megígérte, hogy ebben az ügyben vizsgálatot indít. A BESzKÁR költségvetésével kapcsolatban a felszólalók kifogásolták, hogy az alkalmazottak táppénz­ének kiegészítésére és pót­lékolására szánt összeget törölték a költségvetésből. Az 581.000 pen­gős tételt a tanács újból visszaállította a BESzKÁR költségvetésébe. A nagytétényi sertés­hizlalóval kapcsolatban Vajna tanácsnok elmon­dotta, hogy a múlt évben a telepen 30.000 sertést kizlaltak és az ezévi­­eredmény is kedvező lesz. Ezután megállapították, hogy a törvényható­sági tanács 35.000 vennő új kiadást állított be a költségvetésbe, ebből 25 000 pergő a felekezeti se­gélyek felemelésére fordított összeg, 10 000 pengő pedig a fűtés ellenőrzésének költsége. Ezzel a ta­nács a költségvetés vitáját befejezte. A közgyűlés előreláthatóan a jövő hét szerdáján kezdi meg a jövő évi deficites költségvetés tárgyalását Az előjelek szerint a pártok teljes számban felvonul­nak és a költségvetési vita rendkívül nagysza­bású lesz. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy hőn szeretett fivérünk, sógorunk, nagybátyánk, rokonunk Grim­oild Bernit vaskereskedő hosszú szenvedés után e hó 8-án, 71 éves korában elhúnyt Földi maradványait pénteken d­­u­s 12 óra­kor kísérjük örök nyughelyére a rákoskeresztúri szr. temetőbe. Gr­inwald Adolf, Grünwald Nándor, Grünwald József, Zinner Mórné szül. Grunwa­d Róza testvérei, Zinner Mór sógora. Grfinwald Józsefné, Grünwald Nándorné sógorné­. Unokaöccse­, hágai Jagui Isten veled! Pihenj békében ! Az U­sSgkladó Tiszt­viselők N­uger megyesülete mély megfiletődéssel jelenti, hogy régi, érdemes tagja RADÓ OSZKÁR úr e hő 8-án, életének 67-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése e hónap 10 én, pénteken délután 2 órakor lesz a farkasréti izr. temető halottasházából. Emlékét kegyelettel őrizzük !

Next