Pesti Napló, 1933. november (84. évfolyam, 249–272. szám)
1933-11-03 / 249. szám
Péntek I PESTI NAPLÓ 1933 november 3 Rendőri segédlettel, izgalmas tömegjelenetek során árverezik a Spolarichot Este féltíz után kezdődött az árverés, amely egész éjfél tartott (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló keddi számában megírta, hogy azt az árverést, amelyet bértartozás miatt a Szent Ferenc Rend jogi képviselője tüzetett ki a Ferenciek terén lévő Spolarich-étteremre, a hitelezők nem tudták elhalasztatni, mert akármilyen furcsán hangzik is, maguk a Spolarich-étterem hitelezői, akiknek egyébként mintegy 300 000 pengővel tartoznak az étterem tulajdonosai, kérték, hogy az árverést függesszék fel, adjon a Ferenc Rend is haladékot, a bértartozás megfizetésére, mert ők, csakhogy a vendéglő fennmaradjon, egy évi moratóriumot szavaztak meg. A hitelezők még azt is megtették, hogy — maguk közt megállapodva — hajlandóknak mutatkoztak az étterem novemberi negyedére eső bérét egy összegben kifizetni. A Spolarichtestvérek ügyvédje meg is jelent a Szent Ferenc Rend jogi képviselőjénél és felajánlott 10.500 pengőt azzal, hogy a csütörtökre kitűzött árverést függesztesse fel. Rendőröket! A Rend jogi képviselője ezt elutasította és így a végrehajtó csütörtök este fél nyolcra kitűzte a Spolarich-étterem berendezésére az árverést. A mintegy 13.000 pengőt kitevő házbértartozással szemben a vendéglő berendezését a hivatalos becsüs 12.000 pengőre becsülte. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a vendéglő berendezése mintegy félmillió pengőjébe került annak idején a Spolarichtestvéreknek. A templom mellett levő bérpalota környéke már 7 órakor, félórával a végrehajtó megérkezése előtt feketéllett a tömegtől. Az árverésre várók elfoglalták az úttestet, de teljesen megtelt velük a nagy átjáróház tágas udvara is. A tömeg megszállva tartotta a vendéglő udvari bejáratát, úgyhogy a hitelezői érdekeket képviselő ügyvédek még közel sem jutnattak a lezárt vendéglőhöz. A tömeg folyton nő és negyed nyolckor már annyi ember szorongott az udvaron és a bérház előtt, hogy a ház gondnoka jónak látta rendőrök segítségét igénybevenni. Csakhamar tizenkét rendőr érkezett, akik szintén alig tudtak utat találni maguknak az egymás hegyén-hátán szorongó árverésre várók között. 1 84 Közelharem a tömegen át Fél nyolc volt, amikor a végrehajtó két segédjével megérkezett és már-már úgy látszott, hogy az árverést nem lehet megtartani, mert a végrehajtó a ton.elen keresztül nem tud eljutni az üzlethelyiségbe. Végül is a rendőrök erélyes hangon felszólították a tömeget, hogy engedjenek utat a végrehajtónak és segédeink, s még így is jó húsz percig tartott, amíg a végrehajtó és két segédje, akiket egyébként kézről-kézre adtak, benyomult az üzlethelyiségbe. A lezárt redőnyű étteremben ekkor már ott volt a Rend egyik jogi képviselője s ő kérte meg a végrehajtót, hogy próbáljon utat nyittatni a rendőrök segítségével a hitelezők és a Spolarich-testvérek jogi képviselőjének. A rendőrök újabb erélyes felszólítására volt szükség, míg az ügyvédeket egymásután be tudták lökdösni a tömegen keresztül a félig kivilágított elárvult étterembe. E sorok írója is kénytelen volt rendőri segítséget igénybe venni, hogy bejusson az árveréshez. Az alig kivilágított helyiségben a végrehajtón kívül tíz rendőr, mintegy húsz ügyvéd tartózkodott, kint az udvaron szorongott a tömeg. A rendőrök kardlappal és gumibottal szétoszlatják a tömeget Az árverezés formalitásai kezdődtek. A végrehajtó maga elé teregette iratait és felszólította a hitelezők ügyvédjeit, hogy tegyék meg észrevételeiket. Különböző indítványok hangzottak el, de valamennyi indítvány azt célozta, hogy az árverést, amelyet a hitelezők kilencvenkilenc százaléka nem kíván, halasszák el. A Rend jogi képviselője azonban ragaszkodott az árverezés megtartásához. A formalitások, az indítványok jegyzőkönyvbevétele huzamosabb időt igényel és kinn az árverésre váró tömeg elvesztette a türelmét. Egyre erélyesebb hangok sürgették a bebocsáttatást és félő volt, hogy a türelmetlen emberek benyomják az udvari bejárat üvegablakát. Közben még két később érkezett ügyvéd igyekezett sikertelenül keresztülvergődni a türelmetlen tömegen. A kiáltozás egyre fenyegetőbb lett az udvaron, úgy hogy a rendőrök vezetője kiadta az utasítást szétoszlatni a tömeget. A rendőrök feltárták az ajtót, az előlálló embereket igyekeztek hátraszorítani. Mindez természetesen nem ment simán, erélyes tiltakozások hangzottak el, úgy hogy a rendőrök kénytelenek voltak kardot rántani. A rendőri kard láttára — néhány emberen csattant a kard lapjának ütése — a tömeg szétfutott. Az udvar egy kissé megtisztult és ugyanakkor valaki elkiáltotta magát: — Éljen a Spolarich! A jelszót felkapták a többiek és néhány pillanatig »éljen Spolarich!«-kiáltástól volt hangos azudvar. Miután attól is lehetett tartani, hogy a türelmetlen várakozók esetleg kárt tesznek, a ház gondnoka arra kérte a rendőrséget, hogy az udvarból is szorítsa ki a tömeget. A rendőrök gumibot segítségével láttak hozzá a várakozók kiszorításához és így lassan megtisztult az udvar, hogy annál többen várjanak a ház előtt bebocsátásukra. Közben a hitelezők ügyvédjei hosszas vitát folytattak részben a végrehajtóval, részben a Rend jogi képviselőjével az árverés megtartására, illetve az árverés megtartásának módjára vonatkozóan. Izgalom és igazoltatás az étteremben Bem is meglehetősen izgatott volt a hangulat. A jelenlévő ügyvédek egymást igyekeztek meggyőzni, a hangos vitába csupán a Spolarich-testvérek két jogi képviselője nem szólt bele, akik kijelentették, hogy az árverésen érdemben nem kívánnak résztvenni. Egy kis adódó szünetet felhasználva ebben a pillanatban az ügyvédek soraiból előlépett Grosz Ödön kávés, aki az ügyvédekkel együtt jött be a vendéglőbe és a végrehajtóhoz intézve szavait a következőket mondotta: — Kérem, én régi kávés vagyok és kávéstársaimmal egyetemben együttérzek Spolarichékkal. Kérem a végrehajtó urat, hogy az árverést függessze fel, mert itt nemcsak a Spolarichékról, hanem arról a rengeteg emberről is szó van, A akik családostól együtt munka, illetve kenyér nélkül maradnak... A végrehajtó széttárta karjait.. Természetesen ő nem tehet semmit, kénytelen a paragrafusokhoz ragaszkodni. A döntés a Rend képviselőjének kezében van. A kávés szavait az ügyvédek helyeslése fogadta. Ugyanakkor az egyik faasztal mögül előlépett dr. Rácz Vilmos és heves, szavakkal kérdőre vonta a Rend jogi képviselőjét. A Rend jogi képviselője egy ideig hallgatott, majd odaintett egy rendőrt, aki igazoltatta Rácz Vilmost. Az jöhet csak be, aki letesz 4000 pengőt Lassan elültek az izgalmak és a végrehajtó jegyzőkönyvbe diktálta az ügyvédiek előterjesztését Nagy vita volt akörül hogy azok a dolgok, amelyek a falba vannak beépítve, a háztulajdonos Rendet illetik-e, vagy pedig az elárverezhető holmikhoz tartoznak. Végül amikor ebben is megállapodtak, afelől kellett dönteni, hogy azt a párszáz embert, akik most már az utcán várakoztak, bebocsássák-e a vendéglőbe, vagy csak azok jöhetnek be, akik bánatpénzt, a berendezés kikiáltási árának tíz százalékát le tudják tenni. Közben megjelent Richter Károly rendőrfelügyelő is, akit a végrehajtó megkért arra, hogy a tömeg közül csak azokat engedjék be, akik hajlandók 1OOO pengő bánatpénzt letenni. — Az árverésre még soká kerül sor — mondotta a végrehajtó — mert négyszázegy tételt kell számbavenni, az árverés folyamán ugyanis egy tételben kerül az egész kalapács alá. Ez újabb vitát szült, úgyhogy kilenc óra is elmúlt, amikor beengedték egyenként azokat, akik hajlandók voltak négyezer pengőt leszámolni a végrehajtó asztalára. A kint várakozók közül csak kilencen jöttek be, köztük a Rend megbízottja is, aki szintén leszámolt négyezer pengőt. Megkezdődik az Árverés Most az egyik ügyvéd meggondolta magát és kijelentette, hogy ragaszkodik ahoz, hogy tételenként árverezzenek. A végrehajtó erre felszólította a kilenc árverezőt, hogy akik csak tételenként hajlandók résztvenni az árverésben, vegyék vissza a pénzüket. A kilenc árverező közül erre négyen vissza vették. Később a megmaradt öt árverező is a tételenként való árverezés mellett döntött és így nagy nehezen féltíz után megkezdődött a tulajdonképpeni árverezés. Az első tétel 53 darab vastalpú kávéházi asztal volt. — 318 pengő először... — 150 pengő... Valaki kétszázat ígért. Lassan felcitálták az asztalok árát 151 pengőre, mire az egyik árverezőnek eszébe jutott, hogy látni is kellene ezeket az asztalokat. Valamennyien kivonultak az udvarra, ahol kiderült, hogy csak 35 darab ilyen asztal van. — A háziúr leltár szerint vette át a holmikat, tehát kártérítést lehet ellene indítani. — mondotta a végrehajtó és újra kezdte az árverést. A meglévő asztalokért most már csak 80 pengőt kínáltak és 251 pengőig mentek fel. Az asztalokat a Rend ünielbízottja vásárolta meg. Darabonként tízpengős kikiáltási árban négy márvány-é 1 asztal került kalapács alá, amelyeket szintén a Rend megbízottja vásárolt meg 66 pengőért. A végrehajtó ezután vacsoraszünetet rendelt el azzal, hogy fél 11 órakor az árverést folytatják. Árverés éjszaka Háromnegyedórás szünet után féltizenegy órakor folytatta dr. Papp végrehajtó az árverést. Most már lényegesen kevesebb érdeklődő maradt az étteremben, de a hangulat továbbra is izzó volt. A folytatólagos árverés első tétele 213 szék volt, tájból kisebb zavarok támadtak. A székek ugyanis az udvaron állottak és az árverezők meg akarták számoltatni, hogy hány darab van. Kisebbfajta spótárverés kezdődött, hogy milyen díjat állapítsanak meg a számlálóknak. — Tizenötért vállalom — mondotta valaki. — Húszért — kiáltotta egy másik. Végül akadt két dumpingszámláló. ők ketten összesen hat pengőért hajlandók lettek volna megszámlálni a székeket, de a végrehajtó ezt sem akarta megfizetni s így az árverezőknek saját rezsiben kellett megszámlálni a székeket, amelyek közül csak 207 darabot találtak. A 207 széket egy bútorkereskedő vette meg 742 pengőért. Két tálaló összesen 19 pengőért kelt el. Nagy zavar támadt a nyári helyiség kőkerítése körül. Az árverezők mindenáron le akartak menni a pincébe, hogy ott tekintsék meg a kőkerítést. A szemle azonban mégis elmaradt. — ötszögletű tölgyfaasztal a börtönben, — jelentette ki a végrehajtó. A »börtönről« kiderült, hogy így nevezik a söntésben lévő bokszokat. Majdnem az egész árverező társaság kivonult a »börtönbe« és a tölgyfaasztaloikat olcsó áron megvásárolták. Az árverés a késő éjszakai órákban még tart. Az volt DIDNA AIR FRANCE repülőjáratait egész télen át fenntartja! Fűtött utasfülkék! AR FRANCE IV, Vörösmarty tér 2. Tel.: S2-7-16; 82-7-23 HI MCSÍ* KűtőMBsec zat teljeuropa-Készpénzára P 225.— Gyártja: Orion Izzólámpagyár INDULJAK AZ EST-LAPOKARANYKULCSOS ÁTITÓL A nagy kulcsverseny szombaton kezdődik, a húsz díj összege 15.000 pengő