Pesti Napló, 1934. január (85. évfolyam, 1–24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1934 január 3 15 Százezrek kísérték utolsó útjára a meggyilkolt Duca miniszterelnököt A román kormány kiirtja a Vasgárdát — Titulescu visszavonta lemondását Bukarest, január 2. (A Pesti Napló tudósítójától.) Százezrek részvéte kísérte kedden délután utolsó útjára a meggyilkolt Duca miniszterelnököt. A nemzeti gyászünnepségnek nyilvánított szertartás a legnagyobb gyászpompával folyt le. A reggeli órákban egymásután érkeztek Bukarestbe a különvonatok, amelyek küldöttségeket hoztak az ország minden részéből. Egyedül a vidékről több mint százezer gyászoló jött a fővárosba, hogy résztvegyen a temetésen. Mindnyájan gyászszalagot viseltek a karjukon s az utcákon alig lehetett olyan embert látni, aki nem vett volna fel gyászszalagot. A tömeg elvonulása a ravatal előtt déli tizenkét óráig tartott. Ekkor lezárták a koporsót s egy órakor megkezdődött az Athenaeum-palota előcsarnokában az egyházi gyászünnepség. Károly király nem vett részt a szertartáson, mert — a kiadott hivatalos jelentés szerint — meghalt és nem hagyhatja el a szobát. A beszentelés után valamennyi párt vezére felszólalt, kivéve a disszidens liberális pártot, amelynek elnöke, Bratianu György az utolsó pillanatban úgy határozott, hogy maga helyett Bánus volt minisztert kéri fel a párt nevében a gyászbeszéd megtartására. Miután a gyászünnepség programján már nem akartak változtatni, a kormány nem engedte meg, hogy Bányi elmondhassa a gyászbeszédet. Az erdélyi Magyar Nemzeti Párt nevében Willer József képviselő mondott nagyhatású gyászbeszédet. Szintén elismerte, hogy Duca mindenkor igyekezett megértéssel viseltetni a nemzeti kisebbségek iránt és próbálta megoldani a kisebbségi problémát. Erdély magyar népe mélyen fájlalja azt a veszteséget, amely Romániát érte. A Magyar Nemzeti Párt a legnagyobb készséggel támogatja a kormányt minden olyan intézkedésében, amellyel le akarja törni a vasgárdisták szélsőséges mozgalmát. . A gyászszertartás ezzel befejeződött s megkezdődött a temetés. A meggyilkolt miniszterelnök bizalmas barátai vállukra emelték a koporsót és kivitték az épület elé, ahol ráfektették az ágyútalpra. A lafettát hat ló húzta. A gyászmenet lassú léptekben indult el a Belu-temető felé. Elől a tizenkét koszorús kocsi haladt, utánuk Mirchh Christea pátriárka következett a négy metropolitával és a papi segédlettel. Ezután a koporsó jött, amely mögött a meggyilkolt családtagjai haladtak. Utánuk Ilasievici tábornagy lépdegelt. Károly király képviselője, majd a diplomáciai testület és a kormány tagjai következtek. Teljes számban megjelentek a pártvezérek és a tábornoki kar tagjai is. A parlamentet több mint száz képviselő és szenátor képviselte. A gyászmenet az Athenaeumparlotától egyenesen a Belu-temető felé vette utját. A román főváros valamennyi templomának harangjai teljes két óra hosszat zúgtak. A Belutemetőben már csak egyszerű szertartás volt. A koporsót az ideiglenes sírba fektették, ahonnan tavasszal viszik át a maldarestii családi sírboltba. Az egész román sajtó egyöntetűen megállapítja hogy ilyen temetést, mint amilyenben a meggyilkolt Duca miniszterelnök részesült, még nem látott Románia Minimális becslések szerint is legalább kétszázezer ember vett részt a temetésen. Ilyen tömegek még Ferdinánd király temetésénél sem gyűltek össze. A kormány különben elhatározta, hogy a Vasgárdát tűzzel-vassal kiirtja. Kedden este újból összeült a minisztertanács, hogy megbeszélje mindazokat az intézkedéseket, amelyeknek a segítségével végleg lehetetlenné tudják tenni a vasgárdisták további tevékenységét. A kormány — mondják illetékes körökben — szilárdan el van tökélve arra, hogy a Vasgárdát minden eszközzel kiírtja és ugyanúgy jár el ezzel a párttal szemben, mint annak idején a kommunista párttal. A hatóságok a legerélyesebb utasítást kapták, hogy könyörtelenül tartóztassanak le mindenkit, akinek csak a legcsekélyebb köz© is volt a Vasgárdához. A nap politikai eseménye, hogy Titulescu külügyminiszter visszavonta lemondását és továbbra is megtartja a külügyi tárcát. Bukaresti kormánykörökben azt állítják, hogy a lemondás csak formai tiltakozás akart lenni az ellen, hogy a miniszterelnök legutóbbi szinajai látogatása alkalmából nem történtek kellő intézkedések személyi védelmére. Miután úgy Károly király, mint Anghelescu miniszterelnök a legteljesebb mértékben megnyugtatták Titulescut, hogy a kormány erős kézzel viszi tovább az ország ügyeit, a külügyminiszter visszavonta lemondását. Kedden délelőtt 11 órakor a Döbrentei téri görög keleti püspöki templomban rekviem volt Ducának, az elhúnyt román miniszterelnöknek lelki üdvéért. Az istentiszteleten részt vett a magyar kormány képviseletében Jambrekovich László miniszteri tanácsos, az egész diplomáciai kar, a budapesti román követség személyzete és a budapesti román kolónia. Cantacuzino tábornok lakásán készítették elő a merényletet Bukarest, január 2. A Vasgárda tagjainak letartóztatása tovább tart. Bukarestben őrizetbe vették Codreanu sógorát, Georgescu tisztviselőt és feleségét. Ugyancsak letartóztatták a Calendarul című lap több munkatársát. Buzauban őrizetbe vették Valcu vasúti vendéglőst, a Vasgárda ottani vezetőjét és házkutatást tartottak nála. Pitestiben Nicolaescu vasgárdista, amikor le akarták tartóztatni, revolverével rálőtt a csendőrökre, majd a ház padlásán eltorlaszolta magát. Bukarestben éjjeli razziát tartottak s ez alkalommal húsz gárdistát állítottak elő, köztük Radu, Boureanu és Cristobald lapszerkesztőket is. Constanzában több vezető vasgárdistát vettek őrizetbe. A hatóságoknak sikerült megállapítaniuk, hogy a Duca elleni merényletet Ploestiben Cantacuzino tábornok lakásán készítették elő. A tanácskozáson részt vett Nichifor Crainic, a Calendarul főszerkesztője, akit a merénylet után azonnal őrizetbe vettek. A merénylő Constantinescu teljes beismerésben van, csupán azokat nem akarja elárulni, akik résztvettek a merénylet előtti tanácskozáson. A merényletet december 19-én határozták el és ekkor bízták őt meg két társával együtt a merénylet végrehajtásával állni embereken, de az illető tisztviselőt mégis őrizetbe vették. Őrizetbe vettek még egy embert, akit azzal gyanúsítanak, hogy vesztegetésben vett részt az iratok ellopása körül. Dr. Mező Sándor, a debreceni ügyészség elnöke kijelentette, hogy ezt az egész ügyet arra az értékre kell leszállítani, amit megérdemel. Tény, hogy a múlt év december 29-én a Bagdi-féle iratok eltűntek. Az ügyben ő maga, a vizsgálóbíró és a rendőrség a legerélyesebb nyomozást folytatta le. A nyomozás eredményéről nem nyilatkozhatik. Ez az aktalopás nem érinti azt az ügyet, ami miatt Bagdit három évi fegyházra ítélték. Érdekes, hogy a vizsgálóbíró, aki ismeri Bagdi alvilági módszereit, számolt az akták esetleges eltűnésének lehetőségével, lemásoltatta az aktákat, de a másolatok is ugyanabba az aktacsomóba kerültek és azok is eltűntek. Az iratok pedig nem kerültek elő. Az ügyészség véleménye szerint ezeket az aktákat a tettesek valószínűleg elégették. Három évre ítélték Bagdi Antal hamistanugyárost Saját anyját is kiforgatta vagyonából hamistanuk segítségével Debrecen, január 2. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) A debreceni ügyészségnek kínos szenzációja van Bagdi Antal debreceni fodrászmester, a hírhedt hamistanugyáros személyével kapcsolatban. Bagdi 1920-ban jelent meg Debrecenben, ahol fodrásztermet nyitott. Rengeteg incidense, pereskedése volt, lassanként a hamis tanuk egész szervezetét építette ki maga körül, akiknek segítségével exisztenciákat tett tönkre. Tascó Zoltán vizsgálóbírósegédet elítéltette és a halálba üldözte. Öngyilkos lett miatta egy jegyző is, akit kiforgatott a vagyonából. Az emberek valósággal reszkettek tőle. Saját anyját is elítéltette hamis tanúinak segítségével. Végül a rendőrségbe is belekötött, detektíveket vádolt meg különböző bűncselekményekkel. A rendőrség nagyarányú nyomozást indított előélete után és megállapították róla, hogy Pokorny Vilmos néven Ausztriában és Svájcban több ízben elítélték különböző csalások és szélhámosságok miatt és Ausztria területéről ki is tiltották. Hosszú nyomozás megállapította azt is, hogy összes pereiben hamis tanukkal és hamis okmányokkal operált. A debreceni törvényszék hamis vád, hamis tanúzás, hamis tanúzásra való felbujtás miatt három évi fegyházra ítélte. Bagdi fellebbezett az ítélet ellen és most egyelőre a debreceni ügyészség fogházában van. A törvényszéki tárgyaláson a bizonyítási anyag kapcsán felmerült annak a gyanúja, hogy Bagdi több más hamis tanúzási és hamis tanúzásra való rábírási bűncselekményt követett el, éppen ezért az iratokat kiadták dr. Csáky János vizsgálóbírónak. A vizsgálóbíró az iratokat a vizsgálóbírói irattárba helyezte el, ahonnan december 29-én az egész aktacsomag nyomtalanul eltűnt. Erélyes házinyomozás indult, amelynek során az a felfogás kerekedett felül, hogy az ügyészségi irodában dolgozó intellektuális elítéltek lophatták el az aktákat, így őrizetbe vette Bagdi három manikűrös kisaszszonyát, az egyik intellektuális elítélt feleségét, de őrizetbe vették az ügyészség egyik tisztviselőjét is, aki ellen Bagdi azt a vallomást tette a rendőrségen' hogy 1000 pengőt ígért neki arra az esetre, ha segít az iratok ellopásában. Bagdinak ez az állítása ugyan nem feltétlenül hitelt érdemlő, mert előéletéből kifolyólag tudják, hogy szeret, hosszút Rooseveltnél sajtókonferencián írta Havas Jenő Washington, december végén. Roosevelt minden héten kétszer fogadja a sajtót.. Szerdán délelőtt és péntek délután. A konferencián először az elnök beszél, aztán, mikor elmondta, amit jónak látott, felel az újságírók kérdéseire. Mindenki, aki a sajtókonferencián jelen van, kérdezhet. A Fehér Ház ura mindenkinek felel. A sajtó és Roosevelt között teljes a harmónia. Feltétel csak egy van: az elnökre sohasem szabad hivatkozni. Mindent meg lehet írni, de csak olyanformán, hogy »illetékes helyen« ezt vagy azt mondták. Ezt a »gentlemen agreement«-et a sajtó képviselői természetesen szigorúan betartják. Sajtókonferenciák mindig voltak a Fehér Házban. Hoover és Coolidge is fogadták minden héten a sajtót. De nem úgy, mint Roosevelt. Hoover és Coolidge ritkán beszéltek a sajtóval. Rendszerint felolvasták egy papírlapról azt, amit mint »illetékes információt« jónak tartottak a sajtóval közölni. Kérdések nem voltak és a viszony bizony, meglehetősen hideg volt a sajtó és a Fehér Ház urai között. Roosevelt új stílust hozott a Fehér Házba, ő már Newyorkban mint kormányzó megszokta a közvetlen kapcsolatot a sajtóval és mint józan ember, nagyon meg tudja becsülni a publicitás értéket. Roosevelt a legközvetlenebb elnök. Igazán demokrata! Semmi nagyképűség nincsen benne. Amerikai kollegáim szívessége folytán jelen voltam a legutóbbi konferencián. Két lépésnyi távolságra voltam az elnöktől, aki íróasztalánál ülve fogadott bennünket dolgozószobájában. Barátságosan int az újságíróknak, aztán mintegy 20 percig beszél. Utána megkezdődnek a kérdések. Roosevelt sajtókonferenciáján egy európai embernek nemcsak azt kell észrevennie, hogy az államfő és a sajtó képviselői között milyen tökéletes a harmónia, hanem megtanulhatja azt is, hogy mi érdekli Amerikát. Meglepő, hogy ezen a sajtó-konferencián csak belügyek vannak. A kérdések pergőtüzében szinte észre sem veszi a közéjük vetődött idegen, hogy itt alig van külügy. De a sajtókonferencia végén, ha átgondolom, hogy mit hallottam, hogy mi érdekli ma Amerikát, akkor igazán azt kell mondanom, hogy — csak belügyek,togy és hol lehet munkát adni millió és millió embernek, mibe kerül ez vagy az a közmunka, mikor lehet elkezdeni az egyik államban egy csatorna építését a másikban egy földalatti vasútét, ilyesmiről hallottam. A németekkel, angolokkal vagy franciákkal és egész Európával senki sem törődött. A Fehér Ház elnöki előszobájában minden magyar emberre kellemes meglepetés vár. Kossuth, Lajos és Washington bronzszobrai díszítik azt a folyosószerű nagy termet, amely az elnök dolgozószobájához vezet. Egy magyar művész munkája a két szép bronzszobor, amelyet az amerikai magyarok ajándékoztak évekkel ezelőtt a Fehér Háznak, tekintettel arra, hogy ezen a helyen körülbelül olyan mozgalmas élet folyik, mint nálunk a parlamenti folyosókon, Magyarország Kossuth Lajos neve révén olyan emberek előtt is ismeretessé válik, akik különben sohasem törődnének vele. Roosevelt sajtókonferenciájának a leírása nem volna teljes az elnök feleségének megemlítése nélkül. Mrs. Roosevelt vagy mint itt nevezik, Amerika első asszonya (First Lady) állandóan jelen van a férje sajtókonferenciáin. Az elnök az íróasztalán alul, a felesége mögötte áll közel egy órahosszat és finom arcjátékkal kíséri az elnök és a sajtó képviselőinek szócsatáit. Nem szól egy szót sem Amerika első asszonya, mert ez férjének a konferenciája, ő csak néző vagy megfigyelő. De ha neki mondanivalói vannak, akkor ő is tart sajtókonferenciát és az újságírók között éppen olyan népszerű, mint Amerika elnöke. Több mint egy év múlt el az elnökválasztás óta, de Roosevelt népszerűsége nem csökkent, hanem napról napra nő. Most, hogy szemtől-szembe álltam vele, meg tudom érteni, hogy miért olyan népszerű. Azért, mert úgy tud az emberekkel beszélni, ahogy az emberekkel beszélni kell. Aki hallotta a hangját rádión, az tudja, hogyRoosevelt hangjára ugyanúgy lehetne mondani azt, hogy radio-fénique, mint ahogy egyes arcokra azt mondják, hogy nhoto-génique. Ez a hang szemtőlszembe még melegebb, határozottabb és igazabb. Ezért szeretik az amerikaiak elnöküket!