Pesti Napló, 1934. január (85. évfolyam, 1–24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1934 január 3 15 Százezrek kísérték utolsó útjára a meggyilkolt Duca miniszterelnököt A román kormány kiirtja a Vasgárdát — Titulescu visszavonta lemondását Bukarest, január 2. (A Pesti Napló tudósítójától.) Százezrek részvéte kísérte kedden délután utolsó útjára a meggyilkolt Duca miniszterelnököt. A nemzeti gyászünnepségnek nyilvánított szertar­tás a legnagyobb gyászpompával folyt le. A reg­geli órákban egymásután érkeztek Bukarestbe a különvonatok, amelyek küldöttségeket hoztak az ország minden részéből. Egyedül a vidékről több mint százezer gyászoló jött a fővárosba, hogy résztvegyen a temetésen. Mindnyájan gyászszala­got viseltek a karjukon s az utcákon alig lehetett olyan embert látni, aki nem vett volna fel gyász­szalagot. A tömeg elvonulása a ravatal előtt déli tizen­két óráig tartott. Ekkor lezárták a koporsót s egy órakor megkezdődött az Athenaeum-palota elő­csarnokában az egyházi gyászünnepség. Károly király nem vett részt a szertartáson, mert — a ki­adott hivatalos jelentés szerint — meghalt és nem hagyhatja el a szobát. A beszentelés után vala­mennyi párt vezére felszólalt, kivéve a disszidens liberális pártot, amelynek elnöke, Bratianu György az utolsó pillanatban úgy határozott, hogy maga helyett Bánus volt minisztert kéri fel a párt nevében a gyászbeszéd megtartására. Mi­után a gyászünnepség programján már nem akar­tak változtatni, a kormány nem engedte meg, hogy Bányi elmondhassa a gyászbeszédet. Az erdélyi Magyar Nemzeti Párt nevében Willer József képviselő mondott nagyhatású gyászbeszédet. Szintén elismerte, hogy Duca min­denkor igyekezett megértéssel viseltetni a nem­zeti kisebbségek iránt és próbálta megoldani a ki­sebbségi problémát. Erdély magyar népe mélyen fájlalja azt a veszteséget, amely Romániát érte. A Magyar Nemzeti Párt a legnagyobb készséggel támogatja a kormányt minden olyan intézkedésé­ben, amellyel le akarja törni a vasgárdisták szél­sőséges mozgalmát. . A gyászszertartás ezzel befejeződött s meg­kezdődött a temetés. A meggyilkolt miniszter­elnök bizalmas barátai vállukra emelték a kopor­sót és kivitték az épület elé, ahol ráfektették az ágyútalpra. A lafettát hat ló húzta. A gyászmenet lassú léptekben indult el a Belu-temető felé. Elől a tizenkét koszorús kocsi haladt, utánuk Mirchh Christea pátriárka következett a négy metropoli­tával és a papi segédlettel. Ezután a koporsó jött, amely mögött a meggyilkolt családtagjai halad­tak. Utánuk Ilasievici tábornagy lépdegelt. Károly király képviselője, majd a diplomáciai testület és a kormány tagjai következtek. Teljes számban megjelentek a pártvezérek és a tábornoki kar tag­jai is. A parlamentet több mint száz képviselő és szenátor képviselte. A gyászmenet az Athenaeum­parlotától egyenesen a Belu-temető felé vette utját. A román főváros valamennyi templomának harangjai teljes két óra hosszat zúgtak. A Belu­temetőben már csak egyszerű szertartás volt. A koporsót az ideiglenes sírba fektették, ahonnan tavasszal viszik át a maldarestii családi sírboltba. Az egész román sajtó egyöntetűen megálla­pítja hogy ilyen temetést, mint amilyenben a meggyilkolt Duca miniszterelnök részesült, még nem látott Románia Minimális becslések szerint is legalább kétszázezer ember vett részt a temeté­sen. Ilyen tömegek még Ferdinánd király temeté­sénél sem gyűltek össze. A kormány különben elhatározta, hogy a Vas­gárdát tűzzel-vassal kiirtja. Kedden este újból összeült a minisztertanács, hogy megbeszélje mindazokat az intézkedéseket, amelyeknek a se­gítségével végleg lehetetlenné tudják tenni a vas­gárdisták további tevékenységét. A kormány — mondják illetékes körökben — szilárdan el van tökélve arra, hogy a Vasgárdát minden eszközzel kiírtja és ugyanúgy jár el ezzel a párttal szemben, mint annak idején a kommunista párttal. A ható­ságok a legerélyesebb utasítást kapták, hogy kö­nyörtelenül tartóztassanak le mindenkit, akinek csak a legcsekélyebb köz© is volt a Vasgárdához. A nap politikai eseménye, hogy Titulescu kül­ügyminiszter visszavonta lemondását és továbbra is megtartja a külügyi tárcát. Bukaresti kormány­körökben azt állítják, hogy a lemondás csak for­mai tiltakozás akart lenni az ellen, hogy a minisz­terelnök legutóbbi szinajai látogatása alkalmából nem történtek kellő intézkedések személyi védel­mére. Miután úgy Károly király, mint Anghelescu miniszterelnök a legteljesebb mértékben megnyug­tatták Titulescut, hogy a kormány erős kézzel viszi tovább az ország ügyeit, a külügyminiszter visszavonta lemondását. Kedden délelőtt 11 órakor a Döbrentei téri görög keleti püspöki templomban rekviem volt Ducának, az elhúnyt román miniszterelnöknek lelki üdvéért. Az istentiszteleten részt vett a ma­gyar kormány képviseletében Jambrekovich László miniszteri tanácsos, az egész diplomáciai kar, a budapesti román követség személyzete és a budapesti román kolónia. Cantacuzino tábornok lakásán készítették elő a merényletet Bukarest, január 2. A Vasgárda tagjainak letartóztatása tovább tart. Bukarestben őrizetbe vették Codreanu sógo­rát, Georgescu tisztviselőt és feleségét. Ugyancsak letartóztatták a Calendarul című lap több munka­társát. Buzauban őrizetbe vették Valcu vasúti vendéglőst, a Vasgárda ottani vezetőjét és házku­tatást tartottak nála. Pitestiben Nicolaescu vas­gárdista, amikor le akarták tartóztatni, revolveré­vel rálőtt a csendőrökre, majd a ház padlásán el­torlaszolta magát. Bukarestben éjjeli razziát tar­tottak s ez alkalommal húsz gárdistát állítottak elő, köztük Radu, Boureanu és Cristobald lapszer­kesztőket is. Constanzában több vezető vasgárdis­tát vettek őrizetbe. A hatóságoknak sikerült megállapítaniuk, hogy a Duca elleni merényletet Ploestiben Canta­cuzino tábornok lakásán készítették elő. A tanács­kozáson részt vett Nichifor Crainic, a Calendarul főszerkesztője, akit a merénylet után azonnal őri­zetbe vettek. A merénylő Constantinescu teljes beismerés­ben van, csupán azokat nem akarja elárulni, akik résztvettek a merénylet előtti tanácskozáson. A me­rényletet december 19-én határozták el és ekkor bízták őt meg két társával együtt a merénylet végrehajtásával­ állni embereken, de az illető tisztviselőt mégis őri­zetbe vették. Őrizetbe vettek még egy embert, akit azzal gyanúsítanak, hogy vesztegetésben vett részt az iratok ellopása körül. Dr. Mező Sándor, a debreceni ügyészség elnöke kijelentette, hogy ezt az egész ügyet arra az ér­tékre kell leszállítani, amit megérdemel. Tény, hogy a múlt év december 29-én a Bagdi-féle iratok eltűntek. Az ügyben ő maga, a vizsgálóbíró és a rendőrség a legerélyesebb nyomozást folytatta le. A nyomozás eredményéről nem nyilatkozhatik. Ez az aktalopás nem érinti azt az ügyet, ami miatt Bagdit három évi fegyházra ítélték. Érdekes, hogy a vizsgálóbíró, aki ismeri Bagdi alvilági módszereit, számolt az akták esetleges eltűnésének lehetőségével, lemásoltatta az aktá­kat, de a m­ásolatok is ugyanabba az aktacsomóba kerültek és azok is eltűntek. Az iratok pedig nem kerültek elő. Az ügyészség véleménye szerint ezeket az ak­tákat a tettesek valószínűleg elégették. Három évre ítélték Bagdi Antal hamistanugyárost Saját anyját is kiforgatta vagyonából hamistanuk segítségével Debrecen, január 2. (A Pesti Napló tudósítójának telefon­jelentése.) A debreceni ügyészségnek kínos szenzációja van Bagdi Antal debreceni fodrászmester, a hír­hedt hamistanugyáros személyével kapcsolatban. Bagdi 1920-ban jelent meg Debrecenben, ahol fodrásztermet nyitott. Rengeteg incidense, peres­kedése volt, lassanként a hamis tanuk egész szer­vezetét építette ki maga körül, akiknek segítségé­vel exisztenciákat tett tönkre. Tascó Zoltán vizs­gálóbírósegédet elítéltette és a halálba üldözte. Öngyilkos lett miatta egy jegyző is, akit kifor­gatott a vagyonából. Az emberek valósággal resz­kettek tőle. Saját anyját is elítéltette hamis tanúi­nak segítségével. Végül a rendőrségbe is belekö­tött, detektíveket vádolt meg különböző bűncse­lekményekkel. A rendőrség nagyarányú nyomo­zást indított előélete után és megállapították róla, hogy Pokorny Vilmos néven Ausztriában és Svájcban több ízben elítélték különböző csalások és szélhámossá­gok miatt és Ausztria területéről ki is tiltották. Hosszú nyomozás megállapította azt is, hogy összes pereiben hamis tanukkal és hamis okmányokkal operált. A debreceni törvényszék hamis vád, hamis tanúzás, hamis tanúzásra való felbujtás miatt há­rom évi fegyházra ítélte. Bagdi fellebbezett az íté­let ellen és most egyelőre a debreceni ügyészség fogházában van. A törvényszéki tárgyaláson a bizonyítási anyag kapcsán felmerült annak a gyanúja, hogy Bagdi több más hamis tanúzási és hamis tanúzásra való rábírási bűncselekményt követett el, éppen ezért az iratokat kiadták dr. Csáky János vizs­gálóbírónak. A vizsgálóbíró az iratokat a vizsgálóbírói irat­tárba helyezte el, ahonnan december 29-én az egész aktacsomag nyomtalanul eltűnt. Erélyes házin­yo­mozás indult, amelynek során az a felfogás kere­kedett felül, hogy az ügyészségi irodában dolgozó intellektuális elítéltek lophatták el az aktákat, így őrizetbe vett­e Bagdi három manikűrös kisasz­szonyát, az egyik intellektuális elítélt feleségét, de őrizetbe vették az ügyészség egyik tisztviselőjét is, aki ellen Bagdi azt a vallomást tette a rendőr­ségen'­ hogy 1000 pengőt ígért neki arra az esetre, ha segít az iratok ellopásában. Bagdinak ez az állí­tása ugyan nem feltétlenül hitelt érdemlő, mert elő­életéből kifolyólag tudják, hogy szeret, hosszút Rooseveltnél sajtókonferencián írta­­ Havas Jenő Washington, december végén. Roosevelt minden héten kétszer fogadja a sajtót.. Szerdán délelőtt és péntek délután. A kon­ferencián először az elnök beszél, aztán, mikor elmondta, amit jónak látott, felel az újságírók kérdéseire. Mindenki, aki a sajtókonferencián jelen van, kérdezhet. A Fehér Ház ura mindenki­nek felel. A sajtó és Roosevelt között teljes a har­mónia. Feltétel csak egy van: az elnökre sohasem szabad hivatkozni. Mindent meg lehet írni, de csak olyanformán, hogy »illetékes helyen« ezt vagy azt mondták. Ezt a »gentlemen­ agreement«-et a sajtó képviselői természetesen szigorúan betartják. Sajtókonferenciák mindig voltak a Fehér Ház­ban. Hoover és Coolidge is fogadták minden héten a sajtót. De nem úgy, mint Roosevelt. Hoover és Coolidge ritkán beszéltek a sajtóval. Rendszerint felolvasták egy papírlapról azt, amit mint »illeté­kes információt« jónak tartottak a sajtóval kö­zölni. Kérdések nem voltak és a viszony bizony, meglehetősen hideg volt a sajtó és a Fehér Ház urai között. Roosevelt új stílust hozott a Fehér Házba, ő már Newyorkban mint kormányzó megszokta a közvetlen kapcsolatot a sajtóval és mint józan ember, nagyon meg tudja becsülni a publicitás értéket. Roosevelt a legközvetlenebb elnök. Igazán demokrata! Semmi nagyképűség nincsen benne. Amerikai kollegáim szívessége folytán jelen vol­tam a legutóbbi konferencián. Két lépésnyi távol­ságra voltam az elnöktől, aki íróasztalánál ülve fogadott bennünket dolgozószobájában. Barátsá­gosan int az újságíróknak, aztán mintegy 20 per­cig beszél. Utána megkezdődnek a kérdések. Roosevelt sajtókonferenciáján egy európai embernek nemcsak azt kell észrevennie, hogy az államfő és a sajtó képviselői között milyen tökéle­tes a harmónia, hanem megtanulhatja azt is, hogy mi érdekli Amerikát. Meglepő, hogy ezen a sajtó-­­konferencián csak belügyek vannak. A kérdések pergőtüzében szinte észre sem veszi a köz­éjük vetődött idegen, hogy itt alig van külügy. De a sajtókonferencia végén, ha átgondolom, hogy mit hallottam, hogy mi érdekli ma Amerikát, akkor igazán azt kell mondanom, hogy — csak belügyek,­­t­ogy és hol lehet munkát adni millió és millió embernek, mibe kerül ez vagy az a közmunka, mikor lehet elkezdeni az egyik államban egy csa­torna építését a másikban egy földalatti vasútét, ilyesmiről hallottam. A németekkel, angolokkal vagy franciákkal és egész Európával senki sem törődött. A Fehér Ház elnöki előszobájában minden magyar emberre kellemes meglepetés vár. Kossuth, Lajos és Washington bronzszobrai díszítik azt a fo­l­yosószerű nagy termet, amely az elnök dolgozó­szobájához vezet. Egy magyar művész munkája a két szép bronzszobor, amelyet az amerikai magya­rok ajándékoztak évekkel ezelőtt a Fehér Háznak, tekin­tettel arra, hogy ezen a helyen körülbelül olyan mozgalmas élet folyik, mint nálunk a par­lamenti folyosókon, Magyarország Kossuth Lajos neve révén olyan emberek előtt is ismeretessé válik, akik különben sohasem törődnének vele. Roosevelt sajtókonferenciájának a leírása nem volna teljes az elnök feleségének megemlítése nél­­­­kül. Mrs. Roosevelt vagy mint itt nevezik, Ame­rika első asszonya (First Lady) állandóan jelen van a férje sajtókonferenciáin. Az elnök az író­asztalán al­ul, a felesége mögötte áll közel egy óra­hosszat és finom arcjátékkal kíséri az elnök és a sajtó képviselőinek szócsatáit. Nem szól egy szót sem Amerika első asszonya, mert ez férjének a konferenciája, ő csak néző vagy megfigyelő. De ha­ neki mondanivalói vannak, akkor ő is tart sajtókonferenciát és az újságírók között éppen olyan népszerű, mint Amerika elnöke. Több mint egy év múlt el az elnökválasztás óta, de Roosevelt népszerűsége nem csökkent, ha­nem napról napra nő. Most, hogy szemtől-szembe álltam vele, meg tudom érteni, hogy miért olyan népszerű. Azért, mert úgy tud az emberekkel be­szélni, ahogy az emberekkel beszélni kell. Aki hallotta a hangját rádión, az tudja, ho­gy­­Roose­velt hangjára ugyanúgy lehetne mondani azt, hogy radio-fénique, mint ahogy egyes arcokra azt mondják, hogy nhoto-génique. Ez a hang szemtől­szembe még melegebb, határozottabb és igazabb. Ezért szeretik az amerikaiak elnöküket!

Next