Pesti Napló, 1935. március (86. évfolyam, 50–74. szám)

1935-03-21 / 74. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 március 31 620 SPOrT A futball eseményei: Sárosi középfedezet, Mándi és Serényi ismét játszik (Saját tudósítónktól.) Nincsen olyan futball­forduló, amely­nek ne lenne egy, vagy több esemé­nye. A futball­­a­jnoksá­­­ derekán vagyunk, min­den csapat megfeszíti az erejét, az élen álló a baj­nokságért, a középenálló a Közép-Európai Kupá­ban való szereplés jogáért, míg a veszélyben lévő az osztályozó elkerüléséért. Nem lehet tehát azt mondani, hogy szü­rke volna bármelyik futballfor­duló. A mostani sem lesz szürke. Az Üllői­ úti pályán kettős bajnoki mérkőzés lesz. A Ferencváros—Attila mérkőzésnek nagy eseménye Sárosi középfedezet játéka. Nagyszerű­­volt a múlt húsvétkor Sárosi mint középcsatár, de azért mindenki tudja, hogy az ő igazi helye a fe­dezetsor tengelyében van. A Ferencváros csapata így fog alakulni: Háda — Polgár, Korányi — Liska, Sárosi, Bán — Mikes, Kiss, Móré, Lázár, Kemény. A Ferencvárosnak sok a sérültje, azért ez nem végleges csapat, de­­ azt hisszük, Sárosi középfedezet játéka elég lesz ahhoz, hogy a Fe­rencváros balszerencsesorozata megszakadjon. Előzetesen a Budai 11—Phöbus mérkőzésen a szezonnak talán legjobban harcoló két csapata ke­rül szembe. A mérkőzés teljesen nyílt. Újpesten a bajnokságban vezető csapat legve­szélyesebb »pontrablóinak« egyikét, a III. kerüle­tet látja vendégül. A III. kerület ősszel is elvitt Újpesttől egy pontot. Most annál nagyobb szük­sége volna legalább egy pontra, mert igen közvet­len veszélyben van a csapat. Hogy sikerülni fog-e éppen a vezető és lendületben lévő Újpesttől el­venni egy pontot, az már más kérdés. Ez csak ak­kor sikerülhet, ha az Újpest fáradt meg a derby­től. A Hungária Soroksárra rándul ki. A Soroksár kitűnő csapat, nagyszerű a védelme Dudással, ki­tűnő a fedezetsora Kuruncival és Magyarral és jó a csatársora Varghával. A Hungáriában azonban ismét játszik a csapat esze, Mándi, úgy hogy sok­kal megbízhatóbb most a védelem vele és Újvári­val, mint eddig volt. A fedezetsor és a csatársor maradt a régi, s tegyük hozzá, a régi jó, úgy hogy a Soroksár nehezen fogja otthon tartani az egyik pontot is. Két mérkőzés játszódik le vidéken. Mind a kettő nagyon heves harcot fosz hozni. A szegedi a­ jelentősebb, mert ez a negyedik helyet és a Középeurópai Kupában való játék jogát dönt­heti el. A Szeged egységesebb, viszont a Kispest most játszik először a tavaszi szezonban teljes összeállításban, visszakapta Serényit. A Szeged otthon van és lelkes közönsége biztatni fogja. Élet-halálharc lesz Debrecenben a Bocskay és a Somogy között. A Somogynak m­ég halvány reménye van a menekülésre, míg a Bocskaynak sorsa éppen az itt szerzendő két ponttal függ. Talán Teleki, Palotás és Vágó klasszisa fogja eldönteni a csatát. Davosi síparadicsom A hó a sportöröm­ök szinte kimeríthetetlen forrá­sát jelenti, de ezenfelül megvan az a tulajdonsága, hogy az örömök mellett sokszor igen-igen sok bosszú­ságot is okoz. Amikor síelni indulunk, egész természe­tesen az örömöket keressük, azokat, melyeknek hatása, színe, íze és átélése mindig más és más, mely éppen ezért nyugodni nem hagy, mert emberi természetünk állandóan az újat kutatja, az új impressziókat, az új élményeket, az örök változatot várja — azt az újat és változatost, mely rendszerint kitartó hűséggel szegő­dik a síelő nyomdokaiba. Én is azok közé a­ sokak közé tartozom, aki a­­nyári szabadságát a télen élvezi, keresve a tél fehér birodalmának végtelen lehetőségeit, melyek örömöket rejtegetnek, de néha a bosszúság magvát is magukba hordják. Bosszúság és öröm, ellentétes fogalmak, me­lyek azonban sokszor párhuzamos utakon haladnak és egész jól kiegészítik egymást. Mert, ha nem lett volna hosszúságom, most talán nem ülnék itt Svájcban, a davosi síparadicsom kellős közepében. Mivel azonban az embert inkább a szép és kellemes érdekli és leg­inkább ez is marad meg emlékezetemben, most inkább csak erről, Davosról szeretnék írni. — a bosszúságo­kat, melyek emellett sokszor nem is egész érdektele­nek, későbbre, egy más alkalomra halasztom­, egyszer talán még visszatérek ezekre. Tehát itt vagyok Davosban, a svájci síparadicsom­ban, mely iga­zán méltán viselheti e kitüntető jelzőt. Amióta a síelésre vetemedtem, volt már részem egy­néhány síparadicsomban, mert igyekeztem felkutatni azokat a helyeket, melyek a sí magasabb élvezeteire al­kalmasnak látszottak. Azonban, ha azok síparadicsomok voltak, akkor Davos — a paradicsomok paradicsoma. Már maga a külső miliő, a csilingelő szánokon suhanó, vagy sítalpon és korcsolyán száguldó fürdőtelep ele­gáns, gondtalan közönségével, feltétlen üdülést jelent a kisebb helyek szűk körben forgó — sokszor erősen le­fokozott igényeivel szemben. Szeretem a sít és szeretem a síromantikát, erről egynéhányszor meggyőződhetett az olvasó és ezért a romantikáért sok áldozatra is vol­tam hajlandó, — azonban a menedékházakba beszorí­tott turistaszag, a vastagon zsírozott sícipők terjengő savanyúsága, az egyedülálló kisszállodákba megszorult emberek kínos egymásra utaltsága, a »Magi-suppe« és az »Ungarische Gulasch» ferde illata, mely a legrejtet­tebb zugokat is betölti — igen, ez a romantika, ez a kötöttség, ez a túlzott egymást bámulása, különösen a hentezők végtelen szabadsága után, hogy is mondjam csak: ez a romantika sokszor az idegeket bántja és az orrot facsarja. Davos a síparadicsom, mely kebelén hordja a hó­mezők végtelen panorámáját, ahol azonban hiányzik a hüttenlébeny gulyásszaftos romantikája. Davos, ahol az emberek életét a svájci szállodaipar, na és az ott nyüzsgő nagyszámú angol vendég konzervatív felfogása, megrögzött szokásai és kultúrigényei irányítják. Fürdő­szoba és meleg víz, matracos ágy és tiszta fehérnemű — mert kérem ez is romantika, kellemes i­dü­lés, valami egészen nagyszerű, hosszú túrák után fáradt testtel el­nyúlni a fürdőkád forró vizében, azután új gúnyát húzni, tisztán­, frissen, borotválva leülni a tisztatem­lős isztab­ol és estélyiruhás sportlédik és elegáns urak kö­zött farkasétvággyal elkölteni a gyorskezü pincérkisasz­szonyok által felszolgált 4—5 fogásos ízletes svájci va­csorát, mely nem ismeri étlapján a gulyást és magi­levest, — igen, kérem, ez is a síhez tartozik, a sport­hoz, az üdüléshez, szoros tartozéka annak a kívánságnak, hogy jól érezzü­k magunkat, különösen ha mindest egy­enes­ síelés közben nélkü­lezni voltunk kénytelenek. Davos — a davosi nap, mely besugározza a völ­gyet, a hegyek égbenyúló csúcsait, ahol fent e h­gyek­ben a havas élet vad romantikája tobzódik — azon­ban idelent a kultúra raffinált eszközei szabadon áll­nak rendelkezésünkre, hogy a szertelen rohanások fá­radalmait maradéktalanul kipihenhessük. A davosi nap, mely forró, de nem éget, mely kellemesen simo­gat embert és természetet egyaránt, mely jókedvre hangol, mert a természet adakozó kedvében ide zsú­folta a simogató nap tengerébe a legideálisabb sítere­pet, melyen a gondtalanul kacagó emberek vidáman keresik a síelés kideríthetetlennek tetsző örömeit. Ha körültekintek, azt látom, hogy főleg angolok, azután franciák, svájciak és németek tartják meg­szállva e mesevilágot. Könnyű nekik, — mondhatja az olvasó — mert ilyen vastagpénzű emberek előtt még a paradicsomok kapui is kitárulnak, tehát könnyű ne­kik ott Davosban szmokingban és estélyi ruhákban ízletes vacsorák mellett kedélyesen elcsevegni, amikor mindezt­­ van miből megfizetni. Megvallom, én is így gondolkoztam — eddig. Ad­dig, amíg a véletlen Davos felé nem sodort és amikor oda értem, egyéb kellemes meglepetések mellett az a legkellemesebb meglepetés is fogadott, hogy mindazért, amit ott nyújtanak, az árak aránylag nem is oly túl­zottak. Mert Svájc is érzi — nagyon erősen érzi — a világ gazdasági válságát. A vastagpénzű angolok — spórol­nakk, legalább is korábbli életstandardjukhoz képest ta­karékosnak nevezik jelenlegi életmódjukat. De takaré­kosak a többiek is, az amerikaiak, a hollandok, vagy franciák is, akik évről évre megjelennek a davosi mese­térben, akik ragaszkodnak a davosi pihenéshez (amit a magam részéről nagyon is meg tudok érteni­, akik azon­ban talán mégis elmaradnának, ha a svájci szálloda­ipar árait jelentősen alá néon szállította volna. Nem mondom, vannak nagyszállodák, ahol 40—50, sőt 50 fran­kos penzióárak dominálnak. Ezek azonban kivételek: kivételes gazdag amerikaiaknak és angoloknak készült. Az általános árak ezzel szemben 12—15 franknál stabi­lizálódtak, de aki kiismeri magát, az 10 frankért, sőt 6—8 frankért is kaphat elsőrangú hamisítatlan svájci, el­látást, — ami pedig olcsóbb, mint Kitebühel vagy eset­leg más felkapott osztrák helyek, melyet­ az utolsó év­ben egész érthetetlen arányú áremelésekkel operál­tak. Na és, ha ehhez hozzászámítjuk még a kü­löbbsé­get, ami Davost, mint a síterepet és a svájci ellátást azok­tól elválasztja, akkor kiderül, hogy általában egy nagy tévhitben élünk, mely Svájc drágaságáról és Ausztria olcsóságáról tud ... Jól tudom, most lesznek olyanok, akik azt mondják: ez is egy »fingás csúszkáló« véleménye és nem az igazi sportemberé. Aki félrehúzza az orrát és turistaszagról meg gulyásromantikáról ír, ahelyett, hogy a terepet, a sportot és az azért való beletörődést keresné. Éppen azért már most védekezem, amikor idevetem,­­ sok mindent próbáltam már és tapasztalatokon nyugvó meg­győződésemnek adtam­ kifejezést, amikor mindazt leír­tam, mert eszem ágában sincs a kis helyek »gulyásroman­tikáját« támadni, a véleményeken változtatni, én csak a kultúra — különösen a higiénikus kultúrigények mel­lett törtem lándzsát, mint olyan tényező mellett, melyet az igazi pihenés és üdülés elmaradhatatlan kellékének tartok ... Karlovits János : Svájc válogatott futballmérkőzéset, Svájc április 14-én Zürichban Magyarországgal, május 5-én Belfast­ban Írországgal, május 30-án Brüsszelben Belgiummal játtszik nemzetiközi futballmeccset.­­ A hölgyatléták között legszorgalmasabbak a fő­iskolások. Vasárnap fedettpálya atlétikai versenyt ren­deznek. A fedettpályaverseny az állatorvosi főiskolán kerül döntésre és ezen mutatkozik be először a főisko­lai világbajnokság hölgyatléta kerete Neszmélyi Aliz vezetésével. A műsor: magas- és távolugrás, kötélhúzás, súlydobás, labdahajítás és stafétafutás. A Miklós Andor vándordíj az idei Concours d'Eiegance-on Április 28-án rendezik az új ügetőpályán a hatodik nemzetközi Concours d'Elegance-t. Ennek a concoursnak keretében kerül először eldöntésre az új kiírású Miklós Andor vándordíj. Ennek a vándordíjnak eredetileg az volt a célja, hogy a magyar ipart pártolja. Kedvezően meg is válto­zott a helyzet: a magyar karosszériaipar külföldi nívóra fejlődött, úgyhogy az új verseny most már nemzetközi viszonylatban fogja hirdetni iparunk fejlettségét. A Miklós Andor verseny tulajdonképpen Európa legnagyobb szabású autókiálítása lesz, mely egy délelőttre a legkipránatosabb autó­köt­leményeket gyűjti egybe az új ügetőpályán Már az összes európai gyárak bejelentették részvételü­ket, ami azt jelenti, hogy ez a verseny teljes gyűj­teményét mutatja be a világ autósiparainak. Ugyanis a berlini kiállításon nem jelentek meg a fran­ciák, viszont a párizsin a németek. És e­­­yik kiállításon sem képviseltette magát az am­er­ikai ipar. Nálunk viszont­ mind a német, mind a francia gyárak starthoz állanak az amerikaiakkal egyetemben. Weiler Istvánnak, a concours rendezőjének felvilágosítása szerint a tavaly rekordnak számí­tott 116 kocsi helyett idén 209 jármű áll starthoz. A szériakocsik, nyitott és csukott sportkocsik, versenykocsik, szóló, valamint oldalkocsis kerék­párok mellett néhány remekbeszabott autóbusz is megjelenik a concours startjánál. Azonkívül a Concours D'Equipem­ent keretében a reklám teherautók egész sora tarkítja majd a mezőnyt. Ilyenformán tehát a tavaszi Miklós Andor verseny a budapesti sporttavasz egyik legnagyobb jelentőségű autós eseménye lesz, melynek nem­csak sport, de társadalmi sikere is nagyszerű elő­jelekkel biztat. HTVK—BEAC—MAC harc a tőrvívócsapatbajnokságo­n (Saját tudósítónktól.) A Vívószövetség a kard­csapatbajnokságot követően vasárnap a tőrcsapat­bajnokságot rendezi a Műegyetemen. A benevezett négy csapat közül a HI­VK látszik a legerősebb­nek, annak ellenére, hogy Zirczy, Maszlay, sőt esetleg Hátszeghy sem indul sérülése miatt. A védő MAC csapata most Jekelfalussy nélkül áll ki s miután Nagy Ernő sincs tréningben, a má­sodik helyet is aligha tudják tartani a BEAC ellen. A MAC-ban ismét vív dr. Tóth Péter. A BEAC múltheti kardbravúrja után a titkos tip az egye­temisták .Kapeta, Boy, Pancz és dr. Zöld alkotják a csapat törzsét, akik mellett szóhoz jut valame­lyik fiatal is. Lelkesedésben náluk nem lesz hiány, s ha nem kíséri pengéjüket balszerencse, meglepe­tést is okozhatnak. A RAC Eckl és Székudvaryval az élen kemény csapat és szintén komoly erőt képvisel. Amerikai atléták Európában Augusztus 10 és 11-én nagyszabású nemzetközi atlétikai versenyt rendeznek a finnek Helsinki­ben. Erre a finn szövetség amerikai atlétákat hí­vott meg. Az amerikai szövetség a távolugró Met­calfe-ot, a középtávfutó Cun­vingham-et, a magas­ugró Johnssont, a rúdugró Grabert, a kalapács­vető Dreyert és a diszkoszvető Jonest küldi Euró­pába. Az amerikai atlétacsapat a helsinki verseny után Norvégiában, Hollandiában és Franciaor­szágban fog túrázni.­­ A BEAC minden hónapban tehetségkutató vívó­versenyt rendez, ami kitűnő alkalom a főiskolás után­pótlás nevelésére, s az ott feltűnőknek komolyabb mun­kára való beosztására. A márciusi kard-próbaversenyt Kus Tibor nyerte Bolyó Ferenc és Görömbey Béla előtt. Mindhárom ügyes mozg­­an fiú, akik m­ég sohasem indul­tak versenyen, s egyikük sem töltötte be a huszadik évét. A BEAC nemcsak kardban, hanem minden fegyvernem­ben, sőt hölgyek számára is fog ilyen tehetségkutató ver­senyt rendezni.­­ Ausztrália DC-tenniszezői elindultak Euró­pába. Ausztrália tenniszcsapata május 11—14. kö­zött mérkőzik az angliai Eastbourneban Újzéland csapatával a Davis Cup-mérk­őzések keretében. A Cr­a­wford—Mac Gra­t­h—Qu­i­st—Tu­ni bull össze.' W­tásu ausztráliai tenniszcsapat a napokban indult útnak Európa felé.­­ A Bonnardel Cup verseny beosztása. A professzio­nista teniszezők részére kiírt Bonnardel Cup-ra hat nemzet nevezett. Franciaország Hollandiával, Anglia Írországgal játssz­« na első fordulót, míg a négy mérkő­zésböl gyer te«készt kikwille­omást mint­ az európai zóna győiete­se az amerikai zóna győztesével játssza le a d­tta­tat. Az amerikai zónában­ két ország­ vesz rész­t: az Északamerikai Egyesült Államok és Németország.­­ A canneni nemítközi tenniszverseny férfi egyes harmában az osztrák Matejka 6:2, 8:6 arányban verte a lengyel Pachowskit és a döntőben Ellmer svájci baj­nokkal mérkőzik. A női egyenben Veivers kisasszony 6:2, 12:10 arányban győzött a német Stuck ellen. Mat­hieu asszony pedig 6:2, 6:2 arányú győzelmet aratott Deutsch felett és a döntőbe került.­­ A jugoszláv tcivil BRPZők Indiában. A jugoszláv válogatott ten­iszcsapat elbúcsúzott Indiától és 3:2 arányban verte a búcsúmérkőzésen az angol-indiai csa­patot. A jugoszlávok április 6-án érkeznek Nápolyba, ahonnan hazautaznak, hogy kipihenjék magukat a Da­vis Cup mérkőzések előtt.

Next