Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)

1936-01-29 / 23. szám

Szerda 71 nagy London, január 28. Röviddel éjfél után négy ragyogó egyen­ruhájú tiszt állott fel őrségül a király ravatala körül. A közönség alig sejtette, hogy az új őrök az elhunyt király fiai. VIII. Edvárd király, a gloucesteri herceg, a yorki herceg és a kenti her­ceg félóra hosszat álltak a ravatal körül. Edvárd király hétfő este vacsorát adott a Buckingham-palotában a Londonban időző feje­delmi személyiségek tiszteletére. Az estélyen meg­jelent a norvég, a dán, a belga, a bolgár és a ro­mán király, Lebrun francia köztársasági elnök és a temetésre érkezett külföldi fejedelmi személyek. A király és vendégei udvari díszegyenruhát, térdnadrágot, selyemharisnyát és fekete frakkot viseltek. Ugyanakkor Mary anyakirályné tizenkét­személyes vacsorát adott Maud norvég királyné és a többi fejedelmi személy tiszteletére. A lakoma után a Buckingham-palota dísztermében fogadás volt. Már a hajnali órákban hatalmas tömegek vá­rakoztak a temetési menet útvonalán. Sokan az egész éjszakát az utcán töltötték. Reggelre száz­ezrek tolongtak a gyászmenet útvonalán. A sze­mélyforgalmat a legnagyobb nehézséggel lehetett csak lebonyolítani. Nyolcezernél több rendőr ügyelt a rend fenn­tartására. Az utcai tribünökön tízezrekre menő tö­meg ült, még a fákon, lámpaoszlopokon is kí­váncsiak szorongtak. A temetési menet útvonalán ötven mentőállomáson ötezer betegápoló teljesí­tett szolgálatot. Az útvonalat tizenegyezer főnyi katonaság szegélyezte. Midőn a gyászmenet élén haladó zenekar a katonák elé ért, a katonák tisz­telegtek s tisztelgő állásban maradtak, misz Mary anyakirályné hintója el nem haladt előttük. Megindul a gyászmenet Reggel 9 órakor alakult meg a gyászmenet. Húsz perc múlva egyszerű fekete díszhintón érke­zett VIII. Edvárd király, az anyakirályné és az uralkodócsalád többi tagja. Ekkor leemelték a ra­vatalról a koporsót, az ágyútalpra helyezték­, leta­karták a nemzeti lobogóval, ráhelyezték a koro­nát és a koronázási jelvényeket, majd háromne­gyed tízkor rádión leadott jelre megindult a más­ temetés fél kilométer hosszú gyászmenet. Élén a vezérkart képviselő tiszt haladt, őt követte a testőrgránátos­ezred különítménye, a királyi lovastestőrök zene­kara, majd a három fegyvernemet képviselő csa­patok. A különítményeket követték a külföldi ka­tonaságok képviselői, köztük Keresztes-Fischer Lajos tábornok, aki rohamsisakban, tábornoki dísz­egyenruhában, gyászkarszallaggal követte a me­netet. Mögötte az angol légi haderő főparancs­noka, a tábornokok, a vezérkar, a hadseregtanács és admiralitás tagjai, majd a menetben képviselt fegyvernemek egyesített zenekara, amely Beetho­ven két gyászindulóját, Händel Saul című orató­riumának gyászzenéjét és Chopin gyászindulóját játszotta. Királyok a gyászmenetben A katonaságot aranyhímzésű fekete díszruhá­ban a norfolki herceg, az angol királyság örök­letes főmarsallja követte, a nemes testőrség, a skót testőrség, s a testőralabárdosok kapitányá­nak társaságában. Ebben a csoportban haladt az aranypálcás főudvarmester, a tárnokmester, a fő­lovászmester, továbbá a fegyverhordozó csatlós­­ok és kamarások, az udvari szolgák és lakájok, közöttük Richard Howler, aki harminc évig a király komornyikja volt. Mögöttük száznegyven­két tengerész és öt tiszt húzta a koporsót vivő ágyútalpat, amely mellett a gránátosezred há­rom tisztje és harminckét katonája haladt. A koporsó mögött vitték a király lobogóját, amely mellett VIII. Edvárd király tábornoki egyenruhában, a yorki, gloucesteri és kenti herceg előtt ment. A következő sorban Haakon norvég ki­rály, Olaf trónörökös. Harewood lord, gróf Athlone haladt, mögöttük Lebrun francia köztársasági el­nök, Keresztély dán és Károly román király, majd Borisz bolgár király és Lipót belga király. Ezután PESTI NAPLÓ 193­5 január 29 . Az angol világbirodalom gyászpompája s az egész világ részvéte kísérte sírjába V. György királyt Reggel kilenc órakor alakult meg a gyászmenet, amely a londoni Westminstertől a Paddington pályaudvarra kísérte az elhunyt uralkodót — Gyászvonat vitte a koporsót Windsorb­a — a windsori Szent György kápolna kriptájában délután félháromkor helyezték örök nyugalomra V. Györgyöt London, január 28. (A Pesti Napló londoni szerkesztőségének telefonjelentése.) Kedden délután félhárom órakor VIII. Edvárd egy ezüst serlegből földet szórt a windsori krip­tába lebocsátott koporsó fölé, amely V. György földi maradványait foglalta magában. Ezzel az aktussal befejeződött minden idők egyik legna­gyobb temetése. A fiatal király, aki az előző éjjel három öccsével, a királyi hercegekkel együtt még egy órán keresztül őrt állott a westminsteri rava­tal mellett, leküzdötte elviselhetetlennek látszó ki­merültségét és az utolsó pillanatig királyian tel­jesítette a királyi feladatot és a fiúi kötelességet. Pedig a nagy felvonulás utolsó útszakaszán már szinte roskadozott karcsú alakja és léptei ingado­zókká váltak az utolsó napok megpróbáltatásai következtében és a mai nap szörnyű fáradtságától. Tegnap, még mielőtt elfoglalta volna őrhelyét — amely elhatározásáról senki sem tudott — a westminsteri sápadtfényű ravatalos csarnokban, vendégül látta hatvan ország küldötteit. A szín­arannyal terített asztalok mellett hat király és számtalan királyi herceg foglalt helyet és a hat király és a hercegek mellett Litvinov szovjet­külügyminiszter. A külföldi képviselők közül az olaszok és az oroszok keltették a legnagyobb ér­deklődést és az is nagy feltűnést keltett, hogy a sors szeszélyéből Litvinov orosz külügyi népbiz­tos és Neurath, a Harmadik Birodalom külügy­minisztere egymás mellé kerültek a menetben. A gyászmenetben résztvevők közül igen nagy érdeklődést keltettek a magyar hadsereg kép­viselői, Keresztes-Fisch­er tábornok és Algya-Papp alezredes, a londoni magyar követség ka­tonai attaséja. A világ minden uniformisának csillogó seregszemléjéből messze kitűnt a ma­gyar tisztek gyönyörű díszruhája — állapítja meg az Evening Standard mai esti száma. Fel­tűnést keltett Kánya Kálmán külügyminiszter fe­kete díszmagyarja is. Gróf Csáky ugyancsak fekete díszmagyarban vett részt a menetben. A világ minden ragyogását egyesítő tömeg kisérte végig gyalog V. György koporsóját a Westminster-csarnoktól a paddingtoni pálya­udvarig és azután negyvenperces vonaton meg­tett út után a windsori dombok lejtőjén, ahol megszűnt a milliók utcákat övező kordona és csak a meghívott vendégek sorfala sötét lett az erdei utakon. A kápolnában csak ezer vendégnek, tudtak helyet szorítani, a delegációk és a katonai kül­döttségek egy része a kápolna előtt visszafor­dult s a kápolnában csak a meghívottak jelentek meg. A kápolnában már jelen voltak a kormány tagjai is, akik az angol hagyományok értelmé­ben magában temetési menetben nem vesznek részt. A kétperces csönd, amely némaságba dermesz­tette a világbirodalmat, nem mint tervezve volt, a temetés végére, hanem közepére esett és meg­állította magát a temetést is. Ennek oka az volt, hogy előreláthatatlan akadályok a menet haladá­sában majdnem negyvenperces késést okoztak. Az egész Londont mozgósító tömeg olyan mindent elsöprő méreteket öltött, hogy az emberáradat egy része akaratlanul a kocsiútra sodródott és pár percre megakasztotta a menetét. Útközben a tíz-tizenkét órája várakozó agyon­fáradt emberek százszámra ájultak el. A mentők szinte pillanatonként cipelték el az ájult férfiakat és asszonyokat a tömegből, már délig hétezer ájul­tat vettek kezelésbe. A jegyek ára a reggeli órákban egyre maga­sabbra szökött. Már hajnalban 2500 pengőt fizettek egy kedvező kilátást nyújtó ablakért. Rengetegen hiába adtak ki százakat, belekerültek a tömegára­da­tba, amelyet visszaszorított a rendőri készültség s így nem jutottak el drágán megfizetett helyükre, hiába indultak el már kora hajnalban. Amíg a királyt magát másfél órán keresztül láthatta gyalogolni a tömeg, az özvegy királyné alig volt látható. A csodálatos üveghintó sötét ab­lakán nem hatolhattak át a kíváncsi tekintetek. De az udvar tagjai a legnagyobb hódolattal emlé­keznek meg a királyné magatartásáról. A királyné az egész temetési hosszú szertartás alatt éppen úgy, mint az egész felvonulás során, páratlan, cso­dálatos lelkierőről tett tanúbizonyságot. Ráskay László, huszonhárom fejedelmi személyiség következett, köztük az olasz és egyiptomi trónörökös, Szalih al­bán herceg, Pál jugoszláv­ régensherceg és Csakra Sus­sziámi herceg. Az ezüstpálcás főskamarásmester mögött ha­ladt a fekete udvari hintó, amely Mary királynét, Maud norvég királynét, Mary hercegnőt és a yorki hercegnét vitte­ A hintók után a szolgálat­tevő szárnysegéd, az idegen nagykövetek, követek és külügyminiszterek haladtak, köztük Kánya Kálmán magyar külügyminiszter gróf Csáky Ist­ván kíséretében. A menetet az udvari főméltósá­gok, a testőrlovasezred három és négy szakasza, valamint nagyobb rendőrcsapat zárta be. Amidőn a menet elindult, a Hyde parkban fel­állított üteg megdördült és hetven lövést adott le. Ugyanakkor megkondult a Westminster nagy­harangja, a Big Ben. A Paddington-pályaudvaron a díszőrség fegyveres tisztelgése, harangzúgás és ágyúdörgés közepette gyászvonatra helyezték a koporsót. A migrén és az idegesség azon esetei, amelyek a gyomor- és bélműködés zavaraiból erednek, gyakran már egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz használata által is megszűnnek. Az orvosok ajánlják. . A temetés a magyar­ rádióban Koudela pápai kamarás búcsúztatta a hatottat, köszönti az új uralkodót . V. György király temetési szertartását elejé­től végig közvetítette a magyar rádió is. A ma­gyar hallgatók előtt az angol rádió közvetítését dr. Koudela Géza pápai kamarás tolmácsolta ma­gyar nyelven. A windsori Szent György kápolná­ban tartott gyászistentisztelet befejezése után Koudela a következőket mondotta: — Véget ért a hivatalos leadás és magyar szo­kás szerint külön elbúcsúzunk a halottól. Ez a hely, az idő és az alkalom nem megfelelő arra, hogy V. Györgynek, a királynak, az uralkodónak érdemeit méltassuk és még arra sem megfelelő, hogy az ő felséges emberiességét jellemezzük. A magyarság is belekapcsolódott Anglia és a brit birodalom gyászába. Kegyelettel adózunk V­­yörgy emlékének és kívánjuk megdicsőülését Istenben. »Meghalt a király, éljen a királyi« Odaásunk az új király elé és tisztelgünk előtte. Azt mond­ják róla, hogy szeret bennünket. Mi mindenesetre megszerettük őt, nagyon szeretjük őt és aggoda­lommal figyeltük, hogy első királyképein komoly, sőt majdnem komor lett az ő egyébként mosoly­gós, vidám arca. Segítse őt az Isten roppant fe­lelősségteljes hivatásában. A ködös Albiomia,k, Angliának titkai mindig kifürkészhetetlenek vol­ Windsorban A windsori állomáson nyolc testőrgránátos emelte le a királyi koporsót. A pályaudvar előtt a király és kísérete, az idegen uralkodók és küldött­ségek felálltak a koporsó mögött, s gyalog kísér­ték az ágyútalpat a Szent György-kápolnáig. A gyászmenetet a Szent György-kápolna bejáratá­nál a canterburyi és yorki érsek, Winchester és Oxford püspöke a windsori papság társaságában várta. Az egyszerű gyászistentisztelet a 23-ik zsol­tár eléneklésével kezdődött­ majd Winchester püs­pöke a Jelenések könyve 21-ik szakaszának 1­7-ik verseit olvasta fel. A canterburyi érsek elmon­dotta a temetési szertartás szavait, s mikor a »por a porhoz, hamu a hamuhoz«, szavakhoz ért, a ko­porsóról lemelték a koronát és a koronázási jelvé­nyeket. Egy önműködő süllyesztőkészülék lassan a kriptába bocsátotta a koporsót. utolsó búcsú, a halott királytól . VIII. Edvárd király egy ezüstvederből néhány rögöt dobott apja koporsójára, majd Sir Gerald W­ollaston, György király első fegyverhordozója a következő szavakkal búcsúzott a halott király­tól: —­z úgy tetszett a Mindentható Istennek, hogy véges földi életéből isteni kegyelme elé szó­lítsa néhai legnemesebb, leghatalmasabb és leg­kegyelmesebb uralkodónkat, V. György, Isten ke­gyelméből Anglia, Írország és a tengerentúli bir­tokok királyát, a hit védőjét, India császárát és a legnemesebb térdszalagrend szuverénjét. Könyö­rögjünk alázattal a Mindenható Istenhez, áldja meg hosszú élettel, egészséggel, dicsőséggel és minden föld­­boldogsággal uralkodónkat, VIII. Edvárdot, aki most Isten kegyelméből Anglia, Ír­ország és a tengerentúli birtokok királya, a hit védője, India császára és a legnemesebb térd­szalagrend lovagja. Isten áldja a királyt! . Amikor véget ért az istentisztelet, a windsori vár tornyán lévő árboc csúcsára felszökkent, a királyi lobogó annak a régi normán jogelvnek jelképéül, hogy: t.A király meghalt, éljen a ki­rály.'«. Ezután Windsor dékánja, mint a Térdszalag­rend lajstromának vezetője forma szerint birto­kába vette az elhúnyt György király földi marad­ványait. V. György király ezzel végleg megtért őseihez.­­Röviddel a szertartás befejezése után elszé­ledt a gyászoló közönség. Vili. Edvárd király, Mary királyné és a fejedelmi vendégek az udvari különvonaton visszatértek Londonba és röviddel 4 óra előtt megérkeztek a Buckingham-palotába. A gyászmenet útvonalán felállított 50 segély­hely kerek számban 7000 esetben nyújtott első se­gélyt. Az ápoltak közül 150 embert kórházba szál­lítottak, közülük egy meghalt. A kétsierces csen­det az egész angol birodalom minden részében a legbensőségesebb kegyelettel tartották meg. Az egész angol világbirodalom moz­dulatlanul, néma, csendben tisztelettel adózott az elhúnyt uralkodó emlékének.

Next